Forrás, 1943. július-szeptember (1. évfolyam, 7-9. szám)
1943-07-01 / 7. szám
„ŐSZINTE BESZÉD" A magyar rádióban 1942 szeptember 20-tól 1943 január 24-ig elhangzott sorozat 1942 őszén a rádió vasárnapi műsorra új állandó számmal bővült. „Őszinte beszéd“ címen szólalnak meg a társadalom névtelenjei, a magyar dolgozók, hogy hivatásuk problémáit, a maguk sajátos helyzetét, vágyaikat és törekvéseiket elmondják mindazoknak, akik az őszinte szót szívesen hallgatják és őszinte szívvel készek is megérteni. Szóhoz jut itt a munkás és a munkásnő, a tanító és a tanítónő, az orvos, az iparos, a kereskedő, s mindnyájan ajándékot hoznak az őket hallgatóknak, megajándékoznak bennünket élettől melegen lüktető tapasztalataikkal, építőerejű, eredményeket elkönyvelő tanulságokkal, vagy küszködések és egyelőre még megoldatlan kérdések gondot és terhet jelentő tanulságaival — egyre megy: az egymáshoz és az egymásban való bizalom akar itt szívtől-szívig hidat építeni. Leggyakrabban a magyar munkásság képviselői szólalnak meg, azé a társadalmi osztályé, amelynek néhány évtizedes útját annyi gond felhőzte, annyi könny mosta, anynyi keserűség követte. Elszakadt falujától s ezzel múltjától is, nagyvárosi gyökértelenségében jelene lidércnyomásos álom lett s miközben ettől szabadulni szeretett volna, könnyű prédájává vált a minden kínt feloldó jövő úttörőinek s az ügyesen álcázott nemzetközi propaganda szirénhangjainak. A magyar munkás ma már túl van ezen a lázon. Trianon után rájött arra, hogy valami hiba csúszott a számításába, lassan lepattog róla az idegen máz és mind erőteljesebben bontakozik ki benne a nemzeti öntudatot hordozó élet. önmagának ad programmot, meg kell tanulnia magyar szemmel nézni az ország határain kívül eső világba és nem idegen szemmel látni a magyar világot. Mit akar ma a magyar munkás, több értékes előadásban erre kaptunk feleletet. Elsősorban alaposabb szaktudást és több általános műveltséget, ezért sürgeti a neki megfelelő új iskolatípus kifejlesztését, ezért akarja szabadidejét előadások, múzeumok, könyvtárak látogatásával tölteni. Most szökik kalászba Széchenyi vetése. Sokszor visszatérő motívuma az előadásoknak, hogy a munkásság megértést és megbecsülést vár, munkájának nemcsak bér szerint való, de erkölcsi értékelését is. Hivatott vezetőkre is szükség van, olyanokra, akik benne gyökereznek, de fejjel nőnek ki belőle; ne azok legyenek a hangadók, akik a kötelességteljesítésben mindig hátuljárnak, hanem tisztafejű, egyenes szándékú, szakmájukban képzett, művelt munkástársak. A mai munkásnemzedék