Fórum - Az MSZMP KB Politikai Főiskolájának lapja, 1972 (3. évfolyam, 1-3. szám)
1972 / 1. szám
Qláfái VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! 1977 SEP 1 EasanaaBB III. évfolyam, 1. szám MSZMP KB POLITIKAI FŐISKOLÁJÁNAK LAPJA // Ára: 1 forint A kiscsoportos oktatási módszer alkalmazásának tapasztalatairól Az 1970 71-es tanévben a politikai gazdaságtan oktatásában kísérleti jelleggel megkezdtük a kiscsoportos módszer bevezetését. Minthogy a tapasztalatok kedvezőek voltak, általánossá tettük a tantárgy tanításában. A kiscsoportos forma azonban még nem teljesen kiforrott, sok tekintetben éppen a gyakorlati alkalmazása mutatja majd meg, milyen módon kell még tovább tökéletesíteni, javítani. A legjobb megoldások kialakításában javaslataikkal, bíráló észrevételeikkel a hallgatók is igen értékes segítséget adhatnak. A kiscsoportos rendszert — eddigi tapasztalataink szerint — hatékonyabbnak tartjuk a hagyományos módszernél, de ez nem jelenti, hogy ez lenne minden tárgy oktatásában az egyedüli „üdvözítő” módszer. Mi tette lehetővé és szükségessé az áttérést a kicsoportos módszerre? A politikai gazdaságtan ismeretanyaga az elmúlt évek folyamán sokat változott, gazdagodott. A változások egyidejűleg érintették az oktatott anyag tematikáját és tartalmát. Tanszékünk folyamatosan dolgozott a tananyagok fejlesztésén, s ennek eredményeként tankönyveket írtunk a kapitalizmus politikai gazdaságtanából és jegyzetet a szocializmus politikai gazdaságtanából. Bár tananyagainkat továbbra is tökéletesítjük, mégis elmondjuk, hogy alapjaiban korszerű szerkezetű, megfelelő színvonalú, szilárd tananyagot sikerült kialakítanunk. Az elmúlt időszakban fejlődött oktatásunk módszere is, de korántsem a szükséges mértékben. A legutóbbi időkig lényegében megmaradtunk az ismert hagyományos módszer mellett: közös évfolyam méretű előadások (melyeket több tanár tartott) az előadásokat követő csoportos foglalkozások, szemináriumok, konzultációk. Tanszéki kollektívánk mérlegelve az oktatással szembeni megnövekedett követelményeket, valamint lehetőségeinket, arra a meggyőződésre jutott, hogy munkánk hatékonyságának további fokozása, az oktatási és nevelési célkitűzések teljesebb realizálása érdekében tanítási módszereinkben is lényeges változásokat kell végrehajtanunk. Úgy ítéljük meg, hogy tanszékünk rendelkezik azokkal a feltételekkel, amelyek a már néhány más felsőoktatási intézményben sikerrel alkalmazott kiscsoportos rendszer bevezetéséhez szükségesek. A kiscsoportos módszer bevezetése ugyanis nem egyszerű elhatározás kérdése, hanem bizonyos személyi és tárgyi feltételek meglétének függvénye. E feltételek a kiscsoportos forma lényegéből következnek. E forma lényege ugyanis abban áll, hogy az oktatási folyamat minden mozzanata kisebb csoportkeretekben ugyanazon tanár vezetésével zajlik le. Mivel ez a tanári munkával szemben mind mennyiségi, mind minőségi szempontból újabb követelményeket támaszt, érthető, hogy korszerű tananyag, jó tankönyv és jegyzet mellett megfelelő létszámú és felkészültségű oktató nélkül nem lehetett volna eredményesen rátérni a kiscsoportos oktatásra. Tapasztalataink szerint a kiscsoportos forma egyik igen fontos előnye, hogy lehetővé tesz egy célszerű munkamegosztást a tananyag, az előadások, az osztályfoglalkozások, illetve szemináriumok között. Ezzel kiküszöbölhetők az oly sokat bírált felesleges ismétlések az oktatási folyamat különböző mozzanatairól. Erre korábban is törekedtünk, de megoldani a problémát kielégítően csak akkor lehet, amikor az előadásokat és foglalkozásokat ugyanaz a tanár tartja. Ez esetben a tanár tervszerűen összehangolja az előadásokat és foglalkozásokat oly módon, hogy minden kérdés súlyának és jelentőségének megfelelően szerepeljen és a rendelkezésre álló kötött időt a leggazdaságosabban használja fel. A kiscsoportos módszernek jelentős pedagógiai előnyei vannak. A tanárnak nemcsak arra van lehetősége, hogy az ismétléseket elkerülje, de arra is, hogy az alapvető elméleti összefüggéseket szisztematikusan, azok logikus sorrendjében végigvigye, tisztázza és arra is, hogy alkalmazkodjék az Adott csoport sajátosságaihoz, differenciált igényeihez, sőt, szinte „egyénre szólóan” is oktasson. Ennek jelentősége a tantárgy jó elsajátítása, az oktatás hatékonysága, az egész csoport és az egyes emberek fejlődése szempontjából igen nagy. De ez a forma lényegében több lehetőséget rejt magában, mint amennyit jelenleg kihasználunk. Nem teljesen megoldott például annak biztosítása, hogy minden hallgató adottságaihoz, erejéhez és felkészültségéhez mérten kapjon olyan feladatokat, amelyek nagyobb teljesítményre ösztönzik. Tapasztalataink már e rövid idő alatt is bizonyítják, a kiscsoportos forma mellett közvetlenebb kapcsolat alakulhat ki a tanár és a hallgatóik között, ami nemcsak az oktatás eredményességét segíti elő, de kedvezőbb feltételt jelent a nevelőmunka számára is. A tanár és hallgatók közötti oldottabb, közvetlen légkör lehetővé teszi, hogy a közös megbeszéléseken a „legkényesebb” kérdések is napirendre kerülhessenek. A kiscsoportos formában az oktatás hatékonyságát előmozdító egyik legfontosabb té(Folytatás a 2. oldalon) . , A. , kií bií}. \ • •• •• • • ® 1 Köszontjuk hazánk felszabadulásának huszonhetedik évfordulóját! A pártélét hírei Látogatást tett iskolánkban Jabak Sándor elvtárs, az MSZMP KB Párt- és Tömegszervezeti Osztályának vezetője. Vendégünk a tanári pártalapszervezet által kezdeményezett aktívaértekezlet hallgatóságát a kádermunka időszerű kérdéseiről tájékoztatta. ★ A Főiskolai Pártbizottság januári ülésén Dr. Perlaki Gyuláné PB-titkár előterjesztése alapján megvitatták és jóváhagyták a PB 1972. évi első féléves munkaprogramját. A második napirend keretében Dr. Pécsi Kálmánné elvtársnő, a Szakszervezeti Bizottság legutóbbi aktívaülésének tapasztalatairól tájékoztatta a Pártbizottság tagjait. A jóváhagyott munkaterv szerint ebben a félévben a Pártbizottság még két ízben tanácskozik. A március második felében sorra kerülő ülésen a határozatok végrehajtásának tapasztalatairól, a következő alkalommal pedig a pártalapszervezetek nevelő munkájáról hangzik majd el elemző-értékelő beszámoló. Mindkét téma sokoldalú feldolgozására munkabizottságok alakultak. ★ Március 3-án a technikai és az adminisztratív dolgozók alapszervezetei közös pártnapot szerveztek. A megjelentek előtt Dr. Szabó József elvtárs, a Politikai Főiskola rektorhelyettese „Gazdasági fejlődésünk 1971-ben — feladataink 1972-ben” címmel tájékoztató előadást tartott. A 3/2/2-es osztály még az elmúlt évben elhatározta: közösen köszöntik majd a Könyvtárban dolgozó lányokat-asszonyokat a nemzetközi nőnapon. Az ötlet bekerült az alapszervezet munkatervébe is. Ezúttal már a kezdeményezés sikeres megvalósításáról adhatunk hírt. Március 6-án délután a 312/2. hallgatói pártalapszervezet tagjai bensőséges hangulatú háziünnepségen köszöntötték a könyvtár nődolgozóit. Dohoczky József szavalatát, Lukács József megemlékezését baráti eszmecsere követte. A hallgatói pártalapszervezetek legutóbbi taggyűlésein részletesen megvitatták az elmúlt félév tanulmányi tapasztalatait, a vizsgák eredményeit. A vitákon részt vevő tanárok a tananyag teljes elsajátításának jobb feltételeiről, a tanulási módszerekről adtak hasznos útbaigazításokat. őszinte, kritikai légkörben kerültek napirendre a tanulmányi munka fogyatékosságai, a gyengébb vizsgaeredmények okai, forrásai is. A taggyűléseken elhangzott: „a tananyag kronológikus-történeti vonatkozásainak elsajátításán túl a fő figyelmet az elméleti kérdések megértésére, a leglényegesebb politikai összefüggések és tanulságok helyes bemutatására kell törekedni.” ★ NEM SOKKAL maradt mögöttünk a félévi vizsga izgalma, fáradsága, de a második évfolyamon máris egy újabb államvizsga próbatétele bujkál álmainkban. Nem könnyű a Főiskolán eleget tenni a követelményeknek. Soksok kemény munkával eltöltött óra idegfeszültsége testesül meg eredményeinkben. Jogos az örömmel telített dicsérő szó egy-egy, ilyen embert kívánó próbatétel után. Taggyűléseinken mostanában emlékeztünk meg elismerő szavakkal a szorgalmas munkáról, s tanáraink hasznos segítségét sem mulasztottuk el megemlíteni. Magunk között sokszor felemlegetjük, milyen szeretettel, megértéssel és áldozatkészséggel áll melletünk a család. A feleség, vagy a férj/ aki most nagyobb terhet vállal a háztartás gondjaiból, aki igyekszik megkímélni bennünket az otthoni apróbb-nagyobb problémáktól. Itt a Főiskolán is vannak olyan családtagjaink, akik csendben, észrevétlenül de nagy-nagy szorgalommal ügyelnek arra, hogy nyugodt, kellemes körülmények között végezhessük tanulmányi munkánkat. FELTŰNT-E MÁR valakinek, hogy a tantermek, a kollégiumi szobák mindig kellemesen melegek? Hogyha felkap- ELISMERÉS ÉRTE csaljuk a villanyt, mindig kigyulladnak az égők? Hogy szenvedélyes — és zug— cigarettázó létünkre mindig ragyogóan tiszták a termek, folyosók? Hogy mindig jóízű és bőséges az ebéd? Hogy mindig tiszták a térítők és az ágyneműk? Hogy mindig friss és kellemes a víz az uszodában? És ha kedvünk éppen úgy kívánja, még a lassan hájasodó tagjainkat is készségesen meggyúrják, úgy, hogy duzzadni kezdünk az erőtől? Hogy ha az óraközi szünetekben kimegyünk a parkba azért is felüdülünk, mert szeme gyönyörködtetően gondozott a kert? Igen. Főiskolánk kékköpenyes munkatársaira emlékeztetünk most, akiknek legnagyobb erényük éppen az, hogy nem vesszük észre őket. Mert tevékenységük úgy tartozik hozzá munkánkhoz, mint életünkhöz a levegő. Csak akkor figyelünk fel rá, ha hiányzik. Pedig itt vannak, itt szorgoskodnak körülöttünk és nem is kevesen, csaknem száznyolcvanan. Általuk nemcsak tudást kapunk itt a Főiskolán, hanem munkát is a szó közvetlen értelmében. Természetes persze, hogy azt rögtön észrevesszük, ha új jegyzetet, tankönyvet kapunk, de azért sem árt jobban megbecsülnünk, tudnunk, mennyi munkát is végeznek értünk az oktatáson kívül. Ki tudja például, hogy az alagsorban egy modern mosoda dolgozik s milyen raffinált módszerekkel sikerült megszerezni a működtetésére alkalmas szakembert, a Patyolat egyik legjobb mosómesterét? Mi csak azt látjuk, hogy az ágynemű, az asztalterítő mindig friss, tiszta. Hányan látogattak már el a park végében meghúzódó melegházba, hogy egy cigaretta elszívása közben megtárgyalják a kertészekkel, hogyan lehetne virágosítani a kollégiumi szobájukat? Pedig a készséges jótanács mellé egy cserép zöld, üde növénnyel is gazdagodhatnának. Mi csak azt látjuk, hogy a park mindig gondozott. Tudja-e valaki, hogy a konyha dolgozói úgy biztosítják a napi 1200 ebédhez a jóízű falatokat, hogy egy önálló beszerzőbrigád kutatja fel a legjobb és legolcsóbb árukat, sőt egy sajátos savanyító részleget is létrehoztak? Mi csak bekebelezzük az ebédet, néha kissé türelmetlenül, mert a második fogásra várni is kell időnként. S milyen sokszor morgolódunk a filmvetítéseken, mert ugrál a kép vagy elveszik a hang, s nem gondolunk arra, hogy talán nem csak a gépész figyelmetlen, hanem a berendezés elavult? No persze korszerűsíteni is lehetne. Nem is kerülne többe öt milliócskánál, hogy minden tökéletes legyen. Dehát a mozi így is ráfizetéses, a ’’pénz pedig nincsen bőviben és ami van, más, pillanatnyilag fontosabb célokra is kell. A fűtés korszerűsítése például — amely egyébként szintén észrevétlenül zajlott le — maga nyolc millióba került. DE NEM SOROLJUK tovább, inkább arra válaszolunk, miért is mondtuk el most mindezt? Csak azért, hogy a félfélévi munkánk számvetésében gondoljunk arra a szorgos, láthatatlan hadseregre is, akik itt a Főiskolán nagy-nagy felelősséggel és szeretettel gondolnak velünk, fáradoznak értünk. Gaál Ferenc Munkában a műszaki, karbantartó részleg egyik „duója” test adott munkát a csoportnak. Ezúttal egy lámpa Közhelyek nélkül Március 8. Nincs zászlóbontás, térzene, fáklyás felvonulás — legfeljebb egy szál vagy egy csokor virág az asztalon. Férjeké, kollégáké, főnököké. A hétköznapi ünnepélyességben elhangzik néhány suta mondat a nők szerepéről, megbecsüléséről,s a férfiak behozzák az ünnepeltek által jó előre lefödött kávékat, s talán még konyak is kerül valahonnan. Mindenki ünnepélyes, szeretne sok szépet mondani, de a többség — ha máskor nem — ezen a napon rájön, hogy a „nőkérdésben” csak közhelyek jutnak eszébe. S az kevésbé, hogy a nők valójában nem erre az egynapos „pünkösdi királyságra’ vágynak, sokkal inkább a hétköznapi megbecsülésre, sokkal inkább a viselt terhek arányában megérdemelt elismerésre, boldogságig. Talán már az is közhelynek számít, ha az MSZMP nőpolitikai határozatára hivatkozunk, pedig meggyőződésem, e határozat elsődleges célja, hogy a „nőkérdés” említett értelmezését „egynapos ünnepi jellegét” számolja fel, s tegye mindennapi gondunkká, a maga problémáival, örömeivel együtt. A frázisokkal tűzdelt szavak helyett — a nőkkel együtt — végre tenni is valamit — ez a feladat. Nem hinném, hogy ünneprontás lenne, ha az anyáknak, feleségeknek, kolléganőknek, a virágok mellé ezt a biztosítékot is odatennénk. S e szabálytalan üdvözlés végén engedjék meg, hogy a nemzetközi nőnapon külön szeretettel köszöntsük iskolánk minden nőoktatóját, dolgozóját és hallgatóját. Juhász Ferenc Látogatás egy szovjet katonai egységnél Kedves hagyomány főiskolán«kon, hogy a mindenkori első évfolyam hallgatói a Vörös Hadsereg napján meglátogatnak egy szovjet katonai alakulatot. A tradíciónak megfelelően az idén, február 24-én az I. évfolyam — a főiskola orosz tanszékének oktatói kíséretében — felkeresték az ideiglenesen hazánkban állomásozó szovjet katonai alakulatok egyik egységét. A látogatókat a parancsnokság párt- és KOMSZOMOL-bizottsága képviseletében Subin alezredes és tiszttársai rendkívül szívélyesen fogadták. Bemutatták a parancsnokság múzeumát, mely az egység harcainak, győzelmeinek, legdicsőbb állomásainak állított emléket. A múzeumban felhalmozott dokumentumok, a harcokban felhasznált fegyverek megtekintése után a szovjet katonák életével foglalkozó filmbemutató következett. A múzeum tablói és térképei segítségével különösen nyomon követhető, hogy miképp aratott a testvéri szovjet nép fegyveres ereje, több mint negyedszázaddal ezelőtt, történelmi győzelmet a hitleri fasiszta hadigépezet felett. A fényképek és más dokumentumok arról is beszámolnak, hogyan szabadította fel a harcokban legyőzhetetlenné vált szovjet hadsereg — sokan most az alakulat katonái — hazánkat a fasiszta elnyomás alól. A látogatás végén az évfolyam hallgatói nevében dr. Gojdár László, a főiskola párt-vb tagja, megköszönte a meleg baráti fogadtatást és újabb sikereket kívánt az egység valamennyi harcosának a szovjet haza, a béke és a biztonság védelmét szolgáló áldozatos munkához. Ezután Subin ezredesnek átnyújtotta az évfolyam ajándékait.