Fórum - Az MSZMP KB Politikai Főiskolájának lapja, 1972 (3. évfolyam, 1-3. szám)

1972 / 1. szám

Ql­áfái VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! 1977 SEP 1 EasanaaBB III. évfolyam, 1. szám MSZMP KB POLITIKAI FŐISKOLÁJÁNAK LAPJA //­ Ára: 1 forint A kiscsoportos oktatási módszer alkalmazásának tapasztalatairól Az 1970 71-es tanévben a politikai gazdaságtan oktatásá­ban kísérleti jelleggel megkezdtük a kiscsoportos módszer be­vezetését. Minthogy a tapasztalatok kedvezőek voltak, általános­sá tettük a tantárgy tanításában. A kiscsoportos forma azonban még nem teljesen kiforrott, sok tekintetben éppen a gyakorlati alkalmazása mutatja majd meg, milyen módon kell még to­vább tökéletesíteni, javítani. A legjobb megoldások kialakításá­ban javaslataikkal, bíráló észrevételeikkel a hallgatók is igen értékes segítséget adhatnak. A kiscsoportos rendszert — eddigi tapasztalataink szerint — hatékonyabbnak tartjuk a hagyomá­nyos módszernél, de ez nem jelenti, hogy ez lenne minden tárgy oktatásában az egyedüli „üdvözítő” módszer. Mi tette lehetővé és szüksé­gessé az áttérést a kicsoportos módszerre? A politikai gazdaságtan­­ is­meretanyaga az elmúlt évek folyamán sokat változott, gaz­dagodot­t. A változások egy­idejűleg érintették az oktatott anyag tematikáját és tartal­mát. Tanszékünk folyamato­san dolgozott a tananyagok fejlesztésén, s ennek eredmé­nyeként tankönyveket írtunk a kapitalizmus politikai gaz­daságtanából és jegyzetet a szocializmus politikai gazda­ságtanából. Bár tananyagain­kat továbbra is tökéletesítjük, mégis elmondjuk, hogy alap­jaiban korszerű szerkezetű, megfelelő színvonalú, szilárd tananyagot sikerült kialakíta­nunk. Az elmúlt időszakban fejlő­dött oktatásunk módszere is, de korántsem a szükséges mértékben. A legutóbbi idő­kig lényegében megmaradtunk az ismert hagyományos mód­szer mellett: közös évfolyam méretű előadások (melyeket több tanár tartott) az előadá­sokat követő csoportos foglal­kozások, szemináriumok, kon­zultációk. Tanszéki kollektí­vánk mérlegelve az oktatással szembeni megnövekedett kö­vetelményeket, valamint lehe­tőségeinket, arra a meggyőző­désre jutott, hogy munkánk hatékonyságának további fo­kozása, az oktatási és nevelé­si célkitűzések teljesebb reali­­­zálása érdekében tanítási módszereinkben is lényeges változásokat kell végrehajta­nunk. Úgy ítéljük meg, hogy tanszékünk rendelkezik azok­kal a feltételekkel, amelyek a már néhány más felsőoktatási intézményben sikerrel alkal­mazott kiscsoportos rendszer bevezetéséhez szükségesek. A kiscsoportos módszer beveze­tése ugyanis nem egyszerű el­határozás kérdése, hanem bi­zonyos személyi és tárgyi fel­tételek meglétének függvénye. E feltételek a kiscsoportos for­ma lényegéből következnek. E forma lényege ugyanis abban áll, hogy az oktatási folyamat minden mozzanata kisebb cso­portkeretekben ugyanazon ta­nár vezetésével zajlik le. Mi­vel ez a tanári munkával szemben mind mennyiségi, mind minőségi szempontból újabb követelményeket tá­maszt, érthető,­­ hogy korszerű tananyag, jó tankönyv és jegyzet mellett megfelelő lét­számú és felkészültségű okta­tó nélkül nem lehetett volna eredményesen rátérni a kis­csoportos oktatásra. Tapasztalataink szerint a kiscsoportos forma egyik igen fontos­­ előnye, hogy lehetővé tesz egy célszerű munkameg­osztást a tananyag, az előadá­sok, az osztályfoglalkozások, illetve szemináriumok között. Ezzel kiküszöbölhetők az oly sokat bírált felesleges ismét­lések az oktatási folyamat kü­lönböző mozzanatairól. Erre korábban is törekedtünk, de megoldani a problémát kielé­gítően csak akkor lehet, ami­kor az előadásokat és foglal­kozásokat ugyanaz a tanár tartja. Ez esetben a tanár tervszerűen összehangolja az előadásokat és foglalkozásokat oly módon, hogy minden kér­dés súlyának és jelentőségé­nek megfelelően szerepeljen és a rendelkezésre álló kötött időt a leggazdaságosabban használja fel. A kiscsoportos módszernek jelentős pedagógiai előnyei vannak. A tanárnak nemcsak arra van lehetősége, hogy az ismétléseket elkerülje, de ar­ra is, hogy az alapvető elmé­leti összefüggéseket szisztema­tikusan, azok logikus sorrend­jében végigvigye, tisztázza és arra is, hogy alkalmazkodjék az Adott csoport sajátosságai­hoz, differenciált igényeihez, sőt, szinte „egyénre szólóan” is oktasson. Ennek jelentősége a tantárgy jó elsajátítása, az ok­tatás hatékonysága, az egész csoport és az egyes emberek fejlődése szempontjából igen nagy. De ez a forma lényegében több lehetőséget rejt magában, mint amennyit jelenleg ki­használunk. Nem teljesen megoldott például annak biz­tosítása, hogy minden hallgató adottságaihoz, erejéhez és fel­készültségéhez mérten kapjon olyan feladatokat, amelyek nagyobb teljesítményre ösz­tönzik. Tapasztalataink már e rö­vid idő alatt is bizonyítják, a kiscsoportos forma mellett közvetlenebb kapcsolat ala­kulhat ki a tanár és a hallga­tóik között, ami nemcsak­ az oktatás eredményességét segíti elő, de kedvezőbb feltételt je­lent a nevelőmunka számára is. A tanár és hallgatók közöt­ti oldottabb, közvetlen légkör lehetővé teszi, hogy a közös megbeszéléseken a „legkénye­sebb” kérdések is napirendre kerülhessenek. A kiscsoportos formában az oktatás hatékonyságát elő­mozdító egyik legfontosabb té­(Folytatás a 2. oldalon) . , A. , kií­ b­ií}. \ • •• •• • • ® 1 Köszontjuk hazánk­­ felszabadulásának huszonhetedik évfordulóját! A pártélét hírei Látogatást tett iskolánkban Jabak Sándor elvtárs, az MSZMP KB Párt- és Tömeg­szervezeti Osztályának vezető­je. Vendégünk a tanári párt­­alapszervezet által kezdemé­nyezett aktívaértekezlet hall­gatóságát a kádermunka idő­szerű kérdéseiről tájékoztatta. ★ A Főiskolai Pártbizottság januári ülésén Dr. Perlaki Gyuláné PB-tit­­kár előterjesztése alapján megvi­tatták és jóváhagyták a PB­ 1972. évi első­ féléves munkaprogramját. A második napirend keretében Dr. Pécsi Kálmánné elvtársnő, a Szak­­szervezeti Bizottság legutóbbi aktí­vaülésének tapasztalatairól tájé­koztatta a Pártbizottság tagjait. A jóváhagyott m­unkaterv szerint ebben a­ félévben a Pártbizottság még két ízben tanácskozik. A már­cius második felében sorra kerülő ülésen a határozatok végrehajtásá­nak tapasztalatairól, a következő alkalommal pedig a pártalapszer­­vezetek nevelő munkájáról hang­zik majd el elemző-értékelő beszá­moló. Mindkét téma sokoldalú fel­dolgozására munkabizottságok ala­kultak. ★ Március 3-án a technikai és az adminisztratív dolgozók alapszervezetei közös pártna­pot szerveztek. A megjelentek előtt Dr. Szabó József elvtárs, a Politikai Főiskola rektorhe­lyettese „Gazdasági fejlődé­sünk 1971-ben — feladataink 1972-ben” címmel tájékoztató előadást tartott. A 3/2/2-es osztály még az elmúlt évben elhatározta: kö­zösen köszöntik majd a Könyvtárban dolgozó lányo­­kat-asszonyokat a nemzetközi nőnapon. Az ötlet bekerült az alapszervezet munkatervébe is. Ezúttal már a kezdeménye­zés sikeres megvalósításáról adhatunk hírt. Március 6-án délután a 312/2. hallgatói párt­­alapszervezet tagjai bensősé­ges hangulatú háziünnepsé­gen köszöntötték a könyvtár nődolgozóit. Dohoczky József szavalatát, Lukács József megemlékezését baráti eszme­csere követte. A hallgatói pártalapszervezetek legutóbbi taggyűlésein részletesen megvitatták az elmúlt félév tanulmányi tapasz­talatait, a vizsgák eredményeit. A vitákon részt vevő tanárok a tananyag teljes elsajá­tításának jobb feltételeiről,­ a tanulási módszerekről adtak hasznos útbaigazításokat. őszinte, kritikai légkörben kerültek napirendre a tanul­mányi munka fogyatékosságai, a gyengébb vizsgaeredmények okai, forrásai is. A taggyűléseken elhangzott: „a tananyag kronológikus-történeti vonatkozásainak elsajátításán túl a fő figyelmet az elméleti kérdések megértésére, a leglényegesebb politikai összefüggések és tanulságok helyes bemutatására kell törekedni.” ★ NEM SOKKAL maradt mögöttünk a félévi vizsga izgalma, fáradsága, de a második évfolyamon máris egy újabb államvizsga próbatétele bujkál ál­mainkban. Nem könnyű a Főiskolán eleget tenni a követelményeknek. Sok­sok kemény munkával eltöltött óra idegfeszültsége testesül meg eredmé­nyeinkben. Jogos az örömmel telített dicsérő szó egy-egy, ilyen embert kívá­nó próbatétel után. Taggyűléseinken mostanában emlékeztünk meg elismerő szavakkal a szorgalmas munkáról, s ta­náraink hasznos segítségét sem mulasz­tottuk el megemlíteni. Magunk között sokszor felemle­getjük, milyen szeretettel, megértéssel és áldozatkészséggel áll melletünk a család. A feleség, vagy a férj/ aki most nagyobb terhet vállal a háztartás gond­jaiból, aki igyekszik megkímélni ben­nünket az otthoni apróbb-nagyobb problémáktól. Itt a Főiskolán is van­nak olyan családtagjaink, akik csend­ben, észrevétlenül de nagy-nagy szorga­lommal ügyelnek arra, hogy nyugodt, kellemes körülmények között végez­hessük tanulmányi munkánkat. FELTŰNT-E MÁR valakinek, hogy a tantermek, a kollégiumi szobák mindig kellemesen melegek? Hogyha felkap- ELISMERÉS ÉRTE csaljuk a villanyt, mindig kigyulladnak az égők? Hogy szenvedélyes — és zug­­— cigarettázó létünkre mindig ragyo­góan tiszták a termek, folyosók? Hogy mindig jóízű és bőséges az ebéd? Hogy mindig tiszták a térítők és az ágyne­műk? Hogy mindig friss és kellemes a víz az uszodában? És ha kedvünk ép­pen úgy kívánja, még a lassan hájasodó tagjainkat is készségesen meggyúrják, úgy, hogy duzzadni kezdünk az erőtől? Hogy ha az óraközi szünetekben ki­megyünk a parkba azért is felüdülünk, mert szeme gyönyörködtetően gondo­zott a kert? Igen. Főiskolánk kékköpenyes munka­társaira emlékeztetünk most, akiknek legnagyobb erényük éppen az, hogy nem vesszük észre őket. Mert tevékeny­ségük úgy tartozik hozzá munkánkhoz, mint életünkhöz a levegő. Csak akkor figyelünk fel rá, ha hiányzik. Pedig itt vannak, itt szorgoskodnak körülöttünk és nem is kevesen, csaknem száznyolc­vanan. Általuk nemcsak tudást kapunk itt a Főiskolán, hanem munkát is a szó közvetlen értelmében. Természetes per­sze, hogy azt rögtön észrevesszük, ha új jegyzetet, tankönyvet kapunk, de azért­­ sem árt jobban megbecsülnünk, tud­nunk, mennyi munkát is végeznek ér­tünk az oktatáson kívül. Ki tudja például, hogy az alagsorban egy modern mosoda dolgozik s milyen raffinált módszerekkel sikerült meg­szerezni a működtetésére alkalmas szak­embert, a Patyolat egyik legjobb mosó­mesterét? Mi csak azt látjuk, hogy az ágynemű, az asztalterítő mindig friss, tiszta. Hányan látogattak már el a park végében meghúzódó melegházba, hogy egy cigaretta elszívása közben meg­tárgyalják a kertészekkel, hogyan le­hetne virágosítani a kollégiumi szo­bájukat? Pedig a készséges jótanács mellé egy cserép zöld, üde növénnyel is gazdagodhatnának. Mi csak azt lát­juk, hogy a park mindig gondozott. Tudja-e valaki, hogy a konyha dolgozói úgy biztosítják a napi 1­200­ ebédhez a jóízű falatokat, hogy egy önálló be­szerzőbrigád kutatja fel a legjobb és legolcsóbb árukat, sőt egy sajátos sa­vanyító részleget is létrehoztak? Mi csak bekebelezzük az ebédet, néha kissé türelmetlenül, mert a második fogásra várni is kell időnként. S milyen sokszor morgolódunk a filmvetítéseken, mert ugrál a kép vagy elveszik a hang, s nem gondolunk arra, hogy talán nem csak a gépész figyelmetlen, hanem a be­rendezés elavult? No persze korszerű­síteni is lehetne. Nem is kerülne többe öt milliócskánál, hogy minden tökéle­tes legyen. Dehát a mozi így is ráfize­téses, a ’’pénz pedig nincsen bőviben és ami van, más, pillanatnyilag fontosabb célokra is kell. A fűtés korszerűsítése például — amely egyébként szintén észrevétlenül zajlott le — maga nyolc millióba került. DE NEM SOROLJUK tovább, inkább arra válaszolunk, miért is mondtuk el most mindezt? Csak azért, hogy a fél­félévi munkánk számvetésében gondol­junk arra a szorgos, láthatatlan hadse­regre is, akik itt a Főiskolán nagy-nagy felelősséggel és szeretettel gondolnak velünk, fáradoznak értünk. Gaál Ferenc Munkában a műszaki, karbantartó rész­leg egyik „duója” test adott munkát a csoportnak. Ezúttal egy lámpa­ Közhelyek nélkül Március 8. Nincs zászló­­bontás, térzene, fáklyás felvonulás — legfeljebb egy szál vagy egy csokor virág az asztalon. Férjeké, kollégáké, főnököké. A hét­köznapi ünnepélyességben elhangzik néhány suta mon­dat a nők szerepéről, meg­becsüléséről,s a férfiak be­hozzák az ünnepeltek által jó előre lefödött kávékat, s talán még konyak is kerül valahonnan. Mindenki ün­nepélyes, szeretne sok szé­pet mondani, de a többség — ha máskor nem — ezen a napon rájön, hogy a „nő­kérdésben” csak közhelyek jutnak eszébe. S az kevés­bé, hogy a nők valójában nem erre az egynapos „pünkösdi királyságra’ vágynak, sokkal inkább a hétköznapi megbecsülésre, sokkal inkább a viselt ter­hek arányában megérde­melt elismerésre, boldog­ságig. Talán már az is köz­helynek sz­ámít, ha az MSZMP nőpolitikai hatá­rozatára hivatkozunk, pe­dig meggyőződésem, e ha­tározat elsődleges célja, hogy a „nőkérdés” említett értelmezését „egynapos ün­nepi jellegét” számolja fel, s tegye mindennapi gon­dunkká, a maga problé­máival, örömeivel együtt. A frázisokkal tűzdelt sza­vak helyett — a nőkkel együtt — végre tenni is valamit — ez a feladat. Nem hinném, hogy ünnep­rontás lenne, ha az anyák­nak, feleségeknek, kolléga­nőknek, a virágok mellé ezt a biztosítékot is oda­tennénk. S e szabálytalan üdvöz­lés végén engedjék meg, hogy a nemzetközi nőna­pon külön szeretettel kö­szöntsük iskolánk minden nőoktatóját, dolgozóját és hallgatóját. Juhász Ferenc Látogatás egy szovjet katonai egységnél Kedves hagyomány főiskolán«­kon, hogy a mindenkori első év­­folyam hallgatói a Vörös Hadsereg napján meglátogatnak egy szov­jet katonai alakulatot. A tradí­ciónak megfelelően az idén, feb­ruár 24-én az I. évfolyam — a főiskola orosz tanszékének oktatói kíséretében — felkeresték az ideiglenesen hazánkban állomáso­zó szovjet katonai alakulatok egyik egységét. A látogatókat a parancsnokság párt- és KOMSZOMOL-bizottsága képviseletében Subin alezredes és tiszttársai rendkívül szívélyesen fogadták. Bemutatták a parancs­nokság múzeumát, mely az egy­ség harcainak, győzelmeinek, leg­dicsőbb állomásainak állított emlé­ket. A múzeumban felhalmozott dokumentumok, a harcokban fel­használt fegyverek megtekintése után a szovjet katonák életével foglalkozó filmbemutató követke­zett.­­ A múzeum tablói és térképei se­gítségével különösen nyomon kö­vethető, hogy miképp aratott a testvéri szovjet nép fegyveres ere­je, több mint negyedszázaddal ez­előtt, történelmi győzelmet a hit­leri fasiszta hadigépezet felett. A fényképek és más dokumentumok arról is beszámolnak, hogyan sza­badította fel a harcokban legyőz­­hetetlenné vált szovjet hadsereg — sokan most az alakulat katonái — hazánkat a fasiszta elnyomás alól. A látogatás végén az évfolyam hallgatói nevében dr. Gojdár László, a főiskola párt-vb tagja, meg­köszönte a meleg baráti fogadta­tást és újabb sikereket kívánt az egység valamennyi harcosának a szovjet haza, a béke és a bizton­ság védelmét szolgáló áldozatos munkához. Ezután Subin ezredes­nek átnyújtotta az évfolyam aján­­dékait.

Next