Fórum - Az MSZMP KB Politikai Főiskolájának lapja, 1973 (4. évfolyam, 1-5. szám)
1973 / 1. szám
Q Áon VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! IV. évfolyam, 1. szám AZ MSZMP POLITIKAI FŐISKOLÁJÁNAK LAPJA Ára: 1 forint Levél Kádár János , elvtársnak Kádár János elvtársat, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkárát 60. születésnapja alkalmából a múlt év tavaszán a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége, a szovjet és magyar nép testvéri barátságának fejlesztésében betöltött kiemelkedő szerepéért, a béke és a szocializmus ügyének megerősítésében szerzett nagy érdemeiért Lenin-renddel tüntette ki. A legmagasabb szovjet kitüntetést 1972. november 27-én a Parlament Munkácsy-termében L. I. Brezsnyev, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának főtitkára — az MSZMP KB, valamint a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa meghívására hivatalos baráti látogatáson Magyarországon járt szovjet párt- és kormányküldöttség vezetője — adta át Kádár János elvtársat a magas kitüntetés átadása alkalmából iskolánk pártbizottsága levélben köszöntötte. Kedves Kádár Elvtárs! Az MSZMP Politikai Főiskola tanári kara, hallgatói és minden dolgozója, őszinte, örömmel, szívből jövő jókívánságokkal köszönti Kádár János elvtársat kitüntetése alkalmából. Meggyőződésünk, hogy példás munkát ért méltó elismerés. Kívánjuk, hogy Kádár elvtárs még sokáig jó egészségben, továbbra is töretlen hittel és meggyőződéssel a dolgozó nép szeretetétől és megbecsülésétől kísérve dolgozzon a párt ügyéért, hazánk javára, a nemzetközi munkásmozgalom erősítéséért. MSZMP Politikai Főiskola Pártbizottsága /• •• •• * // Koszonto Immár hagyomány, hogy pártbizottságunk minden évben ünnepélyesen megemlékezik a jubiláló párttagokról, s köszönti, emléklappal tünteti ki azokat az elvtársakat, akik 25 éve tevékenykednek a pártban. Az idén jubiláló párttagjainkhoz ezúton is tolmácsoljuk a párt-végrehajtóbizottság, az iskola vezetői s valamennyiünk nevében a 25 éves pártmunkával kiérdemelt elismerést, köszönetet, s kívánjuk, hogy a továbbiakban is erőben, egészségben végezzék mindennapi munkájukat, s eredményesen tevékenykedjenek a pártban. Jubiláló párttagjaink: Balogh János, Benke Istvánná, Beer Margit, Filyó Jánosné, Horváth Zoltán, Kardulesz Gáborné, Kerti Antalné, Lipkovics Károly, Máté György, Molnár János, Nemes István, Pauker Katalin, Péner Imre, Sírkő Imréné, Sütő Ottóné, Szabó László, Szalontai Bertalan, Szórád Ferencné, dr. Tancsik Rudolf, Vannai Nándorné, Vígh Lajos, Vígvári András. 1977 SEP •)*) Számvetési félidőben BESZÉLGETÉS DR. PERLAKI GYULÁNÉVAL, PÁRTBIZOTTSÁGUNK TITKÁRÁVAL December 13-án pártértekezlet volt a Politikai Főiskolán. A taggyűléseket valamennyi alapszervezetben megtartották, s megválasztották a pártértekezlet küldötteit is. A tanácskozás céljáról, feladatairól, munkájáról nyilatkozott a Fórumnak dr. Perlaki Gyuláné, pártbizottságunk titkára. — Mi tette szükségessé a pártértekezletnek, a párttagok fórumának összehívását? — Az MSZMP Politikai Főiskola pártszervezete két évvel ezelőtt — a X. kongresszusi készülődés jegyében — tartotta pártértekezletét. Ezt a mostani tanácskozást éppen „félidőben” hívtuk össze. Megvizsgáljuk, hogy hol tartunk az 1970-es pártértekezleten hozott határozatok végrehajtásával, és melyek azok a feladatok, amelyekre a továbbiakban is fokozott gondot kell fordítanunk — kezdte a beszélgetést Perlaki elvtársnő. — A másik dolog, amely szükségessé tette a pártértekezlet megtartását, hogy a pártszervezetünkben rendkívül nagy a mozgás. Évenként mintegy 80—90 fő fejezi be tanulmányait és távozik tőlünk, és velük a választott tisztségviselők is. Ebből következik, hogy választással kiegészítjük a pártszervezet vezető testületeit. — Melyek azok a leglényegesebb kérdések, amelyekről a pártbizottság tájékoztatta a pártértekezletet, illetve a párttagságot? — Azt hiszem, nem képezi vita tárgyát, hogy a Főiskolán állandó feladat az oktató-nevelő munka továbbfejlesztése, hatékonyságának növelése. Az elmúlt két évben is sokféle intézkedés szolgálta ezt a célt, és kísérletképpen ez évben is néhány változtatást eszközölt a főiskola vezetése. Megváltozott például a tantárgyak oktatásának sorrendje. A filozófiát és a politikai gazdaságtant — a korábbi gyakorlattól eltérően — három szemeszterben oktatjuk. A múlt évben honosodott meg például a politikai gazdaságtanban a kiscsoportos oktatás. — Hatékonyabbá vált azon „új” tantárgyak oktatása is, amelyek a Politikai Főiskolává fejlesztéssel egyidőben kerültek bevezetésre. A szociológia és a pártépítés oktatását például megkönnyíti az azóta elkészült jegyzet, illetve tankönyv. A korábban kritikus tárgyak, mint a VI. szemeszterben sorra kerülő politikai vezetés oktatása is jelentős fejlődésen ment keresztül az elmúlt években. A szakdolgozatok elkészítésében a folyamatos munkához igyekszünk segítséget adni a hallgatóknak. A tartalmi és módszertani változásokkal együtt javultak az oktatás személyi és tárgyi feltételei is a főiskolán. — Hogyan segítik az oktatónevelőmunkát a pártszervezetek? — Az a tapasztalatunk, hogy valamennyi alapszervezet sokat tesz e tekintetben. Az évzáró taggyűlésen rendszeresen megvitatják az oktatás-nevelés eredményeit, gondjait. Javaslatokat adnak a munka további javításához, amelyek közül a leghasznosabbakat az Iskolatanács elé terjeszti a párt, illetve a végrehajtó bizottság. Ezt a tevékenységet mi igen hasznosnak tartjuk. — Úgy gondolom nem illetnek a túlzás vádjával, ha azt mondom: a hallgatói pártszervezetek politikai nevelőmunkája a közös erőfeszítések révén sokat javult. A politikai nevelés egyik célja: a politizáló készség fejlesztése. Ennek sokféle módszere lehet. Ilyen a rendszeres politikai tájékoztatás, az ankétok, a szabad pártnapok és a politikai viták rendezése. Pártszervezeteink nagyobb részében rendszeresek az ilyen összejövetelek. Azonban az időszerű politikai kérdések vitájának lehetőségével még nem minden közösség él rendszeresen. Fontos kérdés a morális, magatartásbeli problémák megtárgyalása is. Hiszen a viták során fejlődik, alakul a kommunisták szemlélete. Pártalapszervezeteink májusban vitatták meg a pártfegyelmi munkáról szóló KEB állásfoglalását és a Politikai Bizottság levelét. Az a vélemény alakult ki, hogy az állásfoglalás időszerű volt, és összhangban van a X. kongresszus határozataival. A nevelés fontos módszerének tartjuk a pártmegbízatások rendszerének kialakítását is. Az oktató-nevelő munkát segíti az iskolai élet demokratizmusa, amely ugyancsak számottevő fejlődésen ment keresztül az utóbbi évben. A főiskolai tanács kibővült a hallgatók képviselőivel. A tanácstagok évente kétszer-háromszor megbeszélésen vesznek részt az oktatási rektorhelyettesnél, és rendszeres kapcsolatot tartanak az évfolyamfelelős tanárral is. De mindezeken kívül a munka legfontosabb tapasztalatait a pártbizottság, a tanári pártszervezet tagjai is továbbítják a főiskola vezetőtestületeinek. A munkaértekezletek, az évfolyamgyűlések, a rendszeres véleménycserék a tanulmányi bizalmakkal, az az osztályfőnök tanár és a pártvezetőség kapcsolata megannyi területe és lehetősége az iskolai demokrácia érvényesülésének. — Hogyan értékeli a pártbizottság a pártalapszervezetek szervezeti életéről gyűjtött tapasztalatokat? — Ami az iskolai pártszervezetet illeti, szervezeti életünk tovább fejlődött, erősödött. A tanári pártszervezet vezetősége jól választotta meg azokat a kérdéseket, amellyel a pártszervezetnek foglalkoznia kell. Több alkalommal tett észrevételt, javaslatot az iskola vezető testületeinek. A hallgatói pártalapszervezetek ugyancsak eredményesen tevékenykednek. A II. évfolyam közösségei — hagyomány ez már nálunk — segítik az I. évfolyam alapszervezeteinek megalakulását, s e kollektívákban a munka megindulását. Összességében a pártalanszervezetekben , élénk pártélet folyik, a taggyűléseken sok, a kollektívákat érintő időszerű kérdést tűznek napirendre. Elemzik a tanítással, a magatartással összefüggő kérdéseket. Az elmúlt két évben, három hallgatói párt,alapszervezet vezetőségének beszámolóját vitatta meg a végrehajtóbizottság. A beszámolók is ezeket a tapasztalatainkat igazolták. — Melyek azok a legfontosabb tennivalók, amelyek a következő időben megvalósításra várnak, amelyek meghatározzák a pártbizottság, az alapszervezetek, a kommunisták feladatait a Politikai Főiskolán? — A főiskola eredményes tevékenységét az iskolavezetés, a tanárok, és a pártszervezetek összehangolt munkája biztosította eddig is. Ezért a továbbiakban is az összhang erősítésén kell munkálkodnia a pártbizottságnak. — Ami a pártszervezetek szervezeti életét illeti, munkánk során továbbra is alkalmazzuk, erősítjük a kollektív vezetés elvét. Szeretnénk rendszeressé tenni az információt, hogy az alapszervezetek vezetői, tagjai időben tájékozódjanak a legfontosabb kül- és belpolitikai kérdésekről, valamint a főiskolai élet lényeges eseményeiről. A pártbizottság, a végrehajtó bizottság fokozott gondot fordít a hozott határozatok végrehajtására, a kedvező tapasztalatok hasznosítására. E tevékenységünk során fokozott mértékben kívánunk támaszkodni a pártbizottság mellett működő munkabizottságokra, az alapszervezetekre, a főiskola minden kommunistájára — fejezte be a beszélgetést dr. Perlaki Gyuláné, a pártbizottság titkára. Vs- A / / A Szovjetunió megalakításának 50. évfordulójára Az első győztes munkásállam — a Szovjetunió — létrejötte a tudományos szocializmus tanításainak gyakorlati megvalósulását jelentette. A Kommunista Párt Kiáltványában a forradalmi proletariátus Marx—Engels által fogalmazott első programjában már kirajzolódott a munkásforradalom legfontosabb lépése: a proletariátus uralkodó osztállyá emelése, a népuralom kivívása. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom a békéről, a földről, Oroszország népeinek jogairól, a dolgozó és kizsákmányolt nép jogairól szóló dekrétumok biztosították valamennyi nép és nemzet elnyomott és kizsákmányolt tömegei számára a felszabadulást. A Szovjetunióban a történelem során csak a győztes proletáriátus valósította meg a különválás lehetőségét is magában foglaló nemzeti önrendelkezés jogát. A burzsoá ellenforradalom és az imperialista intervenció bebizonyította, hogy a hajdani Oroszország népei csak közösen védelmezhetik meg nemzeti függetlenségüket és társadalmi vívmányaikat. Ezért tömörültek egyre szorosabban az Oroszországi Szovjet Szövetségi Szocialista Köztársaság körül a föderáció elvei alapján. Az ellenforradalom és intervenció leverése után kerülhetett sor az első munkás-paraszt állam kiépítésére. Lenin megvédelmezte és továbbfejlesztette a proletárdiktatúráról szóló marxista tanításokat mind a ,,demokratikus centralisták” proletárdiktatúrát bomlasztó, mind a trockisták katonai-bürokratikus módszereivel szemben. Elítélte egyes politikusok törekvését is, akik a nemzetek jogát korlátozott autonómiára kívánták szűkíteni, úgymint az egyes nemzetek körében jelentkező buljgoá nacionalista elkülönülési törekvéseket. Lenin nemzetiségi elveit váltotta valóra az 1922 decemberében megalakított Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége, amely elismerte valamennyi nemzet államalkotó jogát. 1922. december 30-án négy szovjet szocialista köztársaság: az Oroszországi Szövetségi, az Ukrán, a Belorusz, és a Kaukázuson túli terület, a szocialista nemzetté válás folyamata során később újabb és újabb köztársaságok, autonóm köztársaságok, autonóm területek és nemzetiségi körletek alakultak. Más nemzetiségek a XX. század történelmi harcai során csatlakoztak a Szövetséghez. A szovjet alkotmány nemcsak deklarálta, hanem a kommunista párt vezetésével a szovjet állam keretében meg is valósította a népek és nemzetek teljes egyenjogúságát. Ennek döntő feltétele valamennyi köztársaságban a kizsákmányolás minden formájának a felszámolása, a gazdasági elmaradottság felszámolása, a szocializmus teljes felépítése volt. A Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége, a proletár internacionalizmus megtestesítője 50 éves fennállását ünnepelve bizonyítja a lenini államépítési elvek és nemzetiségi politika teljes győzelmét. Megient az osztály- és nemzeti elnyomás. Felszámolták a gazdasági elmaradottságot, a vele járó nyomort, munkanélküliséget. Minden köztársaságban megteremtették a fejlett ipart és gépesített nagyüzemi mezőgazdaságot. Leküzdötték a kulturális elmaradottságot. Felvirágzott az egyes népek tartalmában szocialista, formájában nemzeti kultúrája. Kialakultak a szovjet szocialista nemzetek, megszilárdult a munkások és parasztok szövetsége, ezáltal a szovjet nép társadalmi és politikai egysége, új szocialista közössége. A fél évszázados évfordulót együtt ünnepelve a szovjzjet néppel kívánjuk: Éljen és virágozzon a Szovjetunió kommunizmust építő népének és a szocialista Magyarország barátsága. További sikereket kívánunk a Szovjetuniónak a kommunizmus építésében, a szovjet nép anyagi jólétének növelésében, a világbéke megvédésében. BEL UGYUNK Látogatása Az óraközi szüneteket jelző csengetés nem egyformán szól, tartalmilag más-más mindegyik. Van köztük egy, amelyre például úgy reagálunk, mint Pavlov világhírű jószágai arra a bizonyos csengetésre. Ilyenkor csukott szemmel is eltalálunk az ebédlőbe, ahol mindig jó reggeli, jó ebéd és jó vacsora vár bennünket szépen terített asztalokon. Beljebb a konyha óriási „fazekaiban” naponta a mi számunkra alkotnak a szakácsok és munkatársaik — több mint negyven ember. Van, aki nem is alkot, „csak” egyszerűen mosogat, hogy tiszta legyen a tányér, a pohár ... Legkorábban a „legédesebb” ember, a cukrász lát munkához. Aztán jönnek a felszolgálók, kezdik készíteni a reggelit. A kollégium lakói talán akkor fordulnak — még egy álomra — a másik oldalukra. Tizenegy, tizenkét óra között kész az ebéd. Ezer ember számára! Megszokott tények. Ritkán gondolunk rá, mennyi előkészület, mennyi munka rejlik a tények mögött. — Ez a legszebb munka — mondja Pór Gyula elvtárs, aki az ellátási egység vezetője. Hozzátartoznak a büfék, meg a konyha is. — Azért szép, mert mi, akik a konyhában dolgozunk, a saját szemünkkel látjuk, hogy munkánkkal jó közérzetet, elégedettséget tudunk teremteni. Lehetőséget adni arra, hogy kedvük szerint — étlapból válasszanak az elvtársak, eltalálni a kívánságukat — jó érzés. Igaz, nem könnyű az út, amelyen ehhez az érzéshez eljut az ember. De ez nem (Folytatás a 3. oldalon)