Fórum - Az MSZMP KB Politikai Főiskolájának lapja, 1973 (4. évfolyam, 1-5. szám)

1973 / 1. szám

Q Áon VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! IV. évfolyam, 1. szám AZ MSZMP POLITIKAI FŐISKOLÁJÁNAK LAPJA Ára: 1 forint Levél Kádár János , elvtársnak Kádár János elvtársat, a Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsá­gának első titkárát 60. szü­letésnapja alkalmából a múlt év tavaszán a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának El­nöksége, a szovjet és ma­gyar nép testvéri barátsá­gának fejlesztésében betöl­tött kiemelkedő szerepéért, a béke és a szocializmus ügyének megerősítésében szerzett nagy érdemeiért Lenin-renddel tüntette ki. A legmagasabb szovjet kitüntetést 1972. november 27-én a Parlament Munká­­csy-termében L. I. Brezs­­nyev, a Szovjetunió Kom­munista Pártja Központi Bizottságának főtitkára — az MSZMP KB, valamint a Magyar Népköztársaság Mi­nisztertanácsa meghívására hivatalos baráti látogatá­son Magyarországon járt szovjet párt- és kormány­­küldöttség vezetője — adta át Kádár János elvtársat a magas kitüntetés átadása alkalmából iskolánk párt­­bizottsága levélben kö­szöntötte. Kedves Kádár Elvtárs! Az MSZMP Politikai Főiskola tanári kara, hall­gatói és minden dolgozója, őszinte, örömmel, szívből jövő jókívánságokkal kö­szönti Kádár János elv­társat kitüntetése alkalmá­ból. Meggyőződésünk, hogy példás munkát ért méltó elismerés. Kívánjuk, hogy Kádár elvtárs még sokáig jó egészségben, továbbra is töretlen hittel és meggyő­ződéssel a dolgozó nép sze­­retetétől és megbecsülésé­től kísérve dolgozzon a párt ügyéért, hazánk javá­ra, a nemzetközi munkás­­mozgalom erősítéséért. MSZMP Politikai Főiskola Pártbizottsága ­/• •• •• * // Koszonto Immár hagyomány, hogy pártbizottságunk minden évben ünnepélyesen meg­emlékezik a jubiláló párt­tagokról, s köszönti, emlék­lappal tünteti ki azokat az elvtársakat, akik 25 éve te­vékenykednek a pártban. Az idén jubiláló párttag­jainkhoz ezúton is tolmá­csoljuk a párt-végrehajtó­bizottság, az iskola vezetői s valamennyiünk nevében a 25 éves pártmunkával ki­érdemelt elismerést, köszö­netet, s kívánjuk, hogy a továbbiakban is erőben, egészségben végezzék min­dennapi munkájukat, s eredményesen tevékeny­kedjenek a pártban. Jubi­láló párttagjaink: Balogh János, Benke Ist­vánná, Beer Margit, Filyó Jánosné, Horváth Zoltán, Kardulesz Gáborné, Kerti Antalné, Lipkovics Károly, Máté György, Molnár Já­nos, Nemes István, Pauker Katalin, Péner Imre, Sírkő Imréné, Sütő Ottóné, Szabó László, Szalontai Bertalan, Szórád Ferencné, dr. Tan­­csik Rudolf, Vannai Nán­­dorné, Vígh Lajos, Vígvári András. 1977 SEP •)*) Számvetés­i félidőben BESZÉLGETÉS DR. PERLAKI GYULÁNÉVAL, PÁRTBIZOTTSÁGUNK TITKÁRÁVAL December 13-án pártértekezlet volt a Politikai Főisko­lán. A taggyűléseket valamennyi alapszervezetben megtartot­ták, s megválasztották a pártértekezlet küldötteit is. A ta­nácskozás céljáról, feladatairól, munkájáról nyilatkozott a Fórumnak dr. Perlaki Gyuláné, pártbizottságunk titkára. — Mi tette szükségessé a pártértekezletnek, a párttagok fórumának összehívását? — Az MSZMP Politikai Fő­iskola pártszervezete két év­vel ezelőtt — a X. kongres­­­szusi készülődés jegyében — tartotta pártértekezletét­. Ezt a mostani tanácskozást éppen „félidőben” hívtuk össze. Meg­vizsgáljuk, hogy hol tartunk az 1970-es pártértekezleten ho­zott határozatok végrehajtásá­val, és melyek azok a felada­tok, amelyekre a továbbiakban is fokozott gondot kell fordíta­nunk — kezdte a beszélgetést Perlaki elvtársnő. — A másik dolog, amely szükségessé tette a pártérte­kezlet megtartását, hogy a pártszervezetünkben rendkívül nagy a mozgás. Évenként mintegy 80—90 fő fejezi be tanulmányait és távozik tő­lünk, és velük a választott tisztségviselők is. Ebből követ­kezik, hogy választással kiegé­szítjük a pártszervezet vezető testületeit. — Melyek azok a leglénye­gesebb kérdések, amelyekről a pártbizottság tájékoztatta a pártértekezletet, illetve a párt­tagságot? — Azt hiszem, nem képezi vita tárgyát, hogy a Főiskolán állandó feladat az oktató-neve­lő munka továbbfejlesztése, ha­tékonyságának növelése. Az elmúlt két évben is sokféle in­tézkedés szolgálta ezt a célt, és kísérletképpen ez évben is néhány változtatást eszközölt a főiskola vezetése. Megválto­zott például a tantárgyak ok­tatásának sorrendje. A filozó­fiát és a politikai gazdaság­tant — a korábbi gyakorlattól eltérően — három szemeszter­ben oktatjuk. A múlt évben honosodott meg például a po­litikai gazdaságtanban a kis­csoportos oktatás. — Hatékonyabbá vált azon „új” tantárgyak oktatása is, amelyek a Politikai Főiskolá­vá fejlesztéssel egyidőben ke­rültek bevezetésre. A szocioló­gia és a pártépítés oktatását például megkönnyíti az azóta elkészült jegyzet, illetve tan­könyv. A korábban kritikus tárgyak, mint a VI. szemesz­terben sorra kerülő politikai vezetés oktatása is jelentős fej­lődésen ment keresztül az el­múlt években. A szakdolgoza­tok elkészítésében a folyamatos munkához igyekszünk segítsé­get adni a hallgatóknak. A tar­talmi és módszertani változá­sokkal együtt javultak az ok­tatás személyi és tárgyi felté­telei is a főiskolán. — Hogyan segítik az oktató­­nevelőmunkát a pártszerveze­tek? — Az a tapasztalatunk, hogy valamennyi alapszervezet sokat tesz e tekintetben. Az év­záró taggyűlésen rendszere­sen megvitatják az oktatás-ne­velés eredményeit, gondjait. Javaslatokat adnak a munka további javításához, amelyek közül a leghasznosabbakat az Iskolatanács elé terjeszti a párt, illetve a végrehajtó­ bi­zottság. Ezt a tevékenységet mi igen hasznosnak tartjuk. — Úgy gondolom nem illet­nek a túlzás vádjával, ha azt mondom: a hallgatói pártszer­vezetek politikai nevelőmun­kája a közös erőfeszítések ré­vén sokat javult. A politikai nevelés egyik célja: a politi­záló készség fejlesztése. Ennek sokféle módszere lehet. Ilyen a rendszeres politikai tájékozta­tás, az ankétok, a szabad párt­napok és a politikai viták rendezése. Pártszervezeteink nagyobb részében rendszere­sek az ilyen összejövetelek. Azonban az időszerű politikai kérdések vitájának lehetősé­gével még nem minden közös­ség él rendszeresen. Fontos kérdés a morális, magatartás­beli problémák megtárgyalá­sa is. Hiszen a viták során fej­lődik, alakul a kommunisták szemlélete. Pártalapszerveze­­teink májusban vitatták meg a pártfegyelmi­ munkáról szóló KEB állásfoglalását és a Poli­tikai Bizottság levelét. Az a vélemény alakult ki, hogy az állásfoglalás időszerű volt, és összhangban van a X. kong­resszus határozataival. A neve­lés fontos módszerének tartjuk a pártmegbízatások rendszeré­nek kialakítását is.­­ Az oktató-nevelő munkát segíti az iskolai élet demokra­tizmusa, amely ugyancsak szá­mottevő fejlődésen ment ke­resztül az utóbbi évben. A főiskolai tanács kibővült a hallgatók képviselőivel. A tanácstagok évente két­­szer-háromszor megbeszé­lésen­ vesznek részt az okta­tási rektorhelyettesnél, és rendszeres kapcsolatot tarta­nak az évfolyamfelelős tanár­ral is. De mindezeken kívül a munka legfontosabb tapaszta­latait a pártbizottság, a tanári pártszervezet tagjai is továb­bítják a főiskola vezetőtestü­­leteinek. A munkaértekezle­tek, az évfolyamgyűlések, a rendszeres véleménycserék a tanulmányi bizalmakkal, az az osztályfőnök tanár és a pártvezetőség kapcsolata meg­annyi területe és lehetősége az iskolai demokrácia érvényesü­lésének. — Hogyan értékeli a párt­­bizottság a pártalapszervezetek szervezeti életéről gyűjtött ta­pasztalatokat? — Ami az iskolai pártszer­vezetet illeti, szervezeti éle­tünk tovább fejlődött, erősö­dött. A tanári pártszervezet ve­zetősége jól választotta meg azokat a kérdéseket, amellyel a pártszervezetnek foglalkoz­nia kell. Több alkalommal tett észrevételt, javaslatot az iskola vezető testületeinek. A hallgatói pártalapszervezetek ugyancsak eredményesen te­vékenykednek. A II. évfolyam közösségei — hagyomány ez már nálunk — segítik az I. évfolyam alapszervezeteinek megalakulását, s e kollektí­vákban a munka megindulá­sát. Összességében a pártal­an­­szervezetekben , élénk pártélet folyik, a taggyűléseken sok, a kollektívákat érintő időszerű kérdést tűznek napirendre. Elemzik a tanítással, a maga­tartással összefüggő kérdése­ket. Az elmúlt két évben, há­rom hallgatói párt,alapszerve­zet vezetőségének beszámoló­ját vitatta meg a végrehajtó­bizottság. A beszámolók is ezeket a tapasztalatainkat iga­zolták. — Melyek azok a legfonto­sabb tennivalók, amelyek a kö­vetkező időben megvalósítás­ra várnak, amelyek meghatá­rozzák a pártbizottság, az alap­szervezetek, a kommunisták feladatait a Politikai Főisko­lán? — A főiskola eredményes te­vékenységét az iskolavezetés, a tanárok, és a pártszerveze­tek összehangolt munkája biz­tosította eddig is. Ezért a to­vábbiakban is az összhang erő­sítésén kell munkálkodnia a pártbizottságnak. — Ami a pártszervezetek szervezeti életét illeti, mun­kánk során továbbra is alkal­mazzuk, erősítjük a kollektív vezetés elvét. Szeretnénk rend­szeressé tenni az információt, hogy az alapszervezetek veze­tői, tagjai időben tájékozódja­nak a legfontosabb kül- és belpolitikai kérdésekről, vala­mint a főiskolai élet lényeges eseményeiről. A pártbizottság, a végrehajtó­ bizottság foko­zott gondot fordít a hozott ha­tározatok végrehajtására, a kedvező tapasztalatok haszno­sítására. E tevékenységünk so­rán fokozott mértékben kívá­nunk támaszkodni a pártbi­zottság mellett működő mun­kabizottságokra, az alapszer­vezetekre, a főiskola minden kommunistájára — fejezte be a beszélgetést dr. Perlaki Gyu­­láné, a pártbizottság titkára. Vs- A / / A Szovjetunió megalakításának 50. évfordulójára A­z első győztes munkásállam — a Szovjetunió — lét­­rejötte a tudományos szocializmus tanításainak gyakorlati megvalósulását jelentette. A Kommunista Párt Kiáltványában a forradalmi proletariátus Marx—Engels által fogalmazott első programjában már kirajzolódott a munkásforradalom legfontosabb lépése: a proletariátus uralkodó osztállyá emelése, a népuralom kivívása. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom a békéről, a földről, Oroszország népeinek jogairól, a dolgozó és ki­zsákmányolt nép jogairól szóló dekrétumok biztosították valamennyi nép és nemzet elnyomott és kizsákmányolt tömegei számára a felszabadulást. A Szovjetunióban a történelem során csak a győztes proletáriátus valósította meg a különválás lehetőségét is magában foglaló nem­zeti önrendelkezés jogát. A burzsoá ellenforradalom és az imperialista intervenció bebizonyította, hogy a hajda­ni Oroszország népei csak közösen védelmezhetik meg nemzeti függetlenségüket és társadalmi vívmányaikat. Ezért tömörültek egyre szorosabban az Oroszországi Szovjet Szövetségi Szocialista Köztársaság körül a föde­ráció elvei alapján. Az ellenforradalom és intervenció leverése után kerül­hetett sor az első munkás-pa­raszt állam kiépítésére. Le­nin megvédelmezte és továbbfejlesztette a proletárdik­tatúráról szóló marxista tanításokat mind a ,,demok­ratikus centralisták” proletárdiktatúrát bomlasztó, mind a trockisták katonai-bürokratikus módszereivel szem­ben. Elítélte egyes politikusok törekvését is, akik a nem­zetek jogát korlátozott autonómiára kívánták szűkíteni, úgymint az egyes nemzetek körében jelentkező buljgoá nacionalista elkülönülési törekvéseket. Lenin nemzetiségi elveit váltotta valóra az 1922 de­cemberében megalakított Szovjet Szocialista Köztársasá­gok Szövetsége, amely elismerte valamennyi nemzet ál­lamalkotó jogát. 1922. december 30-án négy szovjet szo­cialista köztársaság: az Oroszországi Szövetségi, az Uk­rán, a Belorusz, és a Kaukázuson­ túli terület, a szocia­lista nemzetté válás folyamata során később újabb és újabb köztársaságok, autonóm köztársaságok, autonóm területek és nemzetiségi körletek alakultak. Más nem­zetiségek a XX. század történelmi harcai során csatla­koztak a Szövetséghez. A szovjet alkotmány nemcsak deklarálta, hanem a­­ kommunista párt vezetésével a szovjet állam ke­retében meg is valósította a népek és nemzetek teljes egyenjogúságát. Ennek döntő feltétele valamennyi köz­­­társaságban a kizsákmányolás minden formájának a felszámolása, a gazdasági elmaradottság felszámolása, a szocializmus teljes felépítése volt. A Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége, a proletár internacionalizmus megtestesítője 50 éves fenn­állását ünnepelve bizonyítja a lenini államépítési elvek és nemzetiségi politika teljes győzelmét. Megi­ent az osztály- és nemzeti elnyomás. Felszámolták a gazdasági elmaradottságot, a vele járó nyomort, munkanélkülisé­get. Minden köztársaságban megteremtették a fejlett ipart és gépesített nagyüzemi mezőgazdaságot. Leküzdöt­ték a kulturális elmaradottságot. Felvirágzott az egyes népek tartalmában szocialista,­ formájában nemzeti kul­túrája. Kialakultak a szovjet szocialista nemzetek, meg­szilárdult a munkások és parasztok szövetsége, ezáltal a szovjet nép társadalmi és politikai egysége, új szocialis­ta közössége. A fél évszázados évfordulót együtt ünnepelve a szov­­jz­­jet néppel kívánjuk: Éljen és virágozzon a Szovjet­unió kommunizmust építő népének és a szocialista Magyar­­ország barátsága. További sikereket kívánunk a Szovjet­uniónak a kommunizmus építésében, a szovjet nép anya­gi jólétének növelésében, a világbéke megvédésében. BEL­ UGYUNK Látogatás­a Az óraközi szüneteket jelző csengetés nem egyformán szól, tartalmilag más-más mindegyik. Van köztük egy, amelyre például úgy reagá­lunk, mint Pavlov világhírű jószágai arra a bizonyos csen­getésre. Ilyenkor csukott szem­mel is eltalálunk az ebédlőbe, ahol mindig jó reggeli, jó ebéd és jó vacsora vár bennünket szépen terített asztalokon. Beljebb a konyha óriási „fa­zekaiban” naponta a mi szá­munkra alkotnak a szakácsok és munkatársaik — több mint negyven ember. Van, aki nem is alkot, „csak” egyszerűen mosogat, hogy tiszta legyen a tányér, a pohár ... Legkorábban a „legéde­sebb” ember, a cukrász lát munkához. Aztán jönnek a felszolgálók, kezdik készíteni a reggelit. A kollégium lakói ta­lán akkor fordulnak — még egy álomra — a másik olda­lukra. Tizenegy, tizenkét óra kö­zött kész az ebéd. Ezer em­ber számára! Megszokott té­nyek. Ritkán gondolunk rá, mennyi előkészület, mennyi munka rejlik a tények mögött. — Ez a legszebb munka — mondja Pór Gyula elvtárs, aki az ellátási egység veze­tője. Hozzátartoznak a büfék, meg a konyha is. — Azért szép, mert mi, akik a konyhában dolgozunk, a sa­ját szemünkkel látjuk, hogy munkánkkal jó közérzetet, elégedettséget tudunk terem­teni. Lehetőséget adni arra, hogy kedvük szerint — étlap­ból válasszanak az elvtársak, eltalálni a kívánságukat — jó érzés. Igaz, nem könnyű az út, amelyen ehhez az érzés­hez eljut az ember. De ez nem (Folytatás a 3. oldalon)

Next