Fotóművészet, 2007 (50. évfolyam, 1-4. szám)
2007 / 4. szám
adás napján meg lehetett vásárolni a pénztárnál, s röviddel utána megjelentek a díszműárusok kirakataiban. A Vasárnapi Újság lesújtó véleménnyel volt róluk: „mondhatjuk, hogy meglepő ordinálik, gyenge voltukat még azon körülmény is alig mentheti, hogy jövedelmük jótékony célra van szánva.” A Bulyovszky Gyula, Pompéry János és Kozma Vazul kiadásában várható másik képtől viszont azt remélte, hogy művészi tekintetben becsesebb lesz a Werfer-féléknél: „e műlapon harminc arckép lesz, melyeket Simonyi fényképezett le, Vizkelety és Rohn rajzol.”28 Ez utóbbi kép, mely az akkor Induló Nefelejts című szépirodalmi és divatlap műlapjaként látott napvilágot, sokáig váratott magára, csak közvetlenül karácsony előtt kezdték szállítani az előfizetőknek. A késedelmet a szerkesztő egyrészt azzal magyarázta, hogy Rohn Alajos, a népszerű kőrajzoló igen elfoglalt, másrészt pedig, hogy a kép „nem csak műlap, hanem arckép-galéria (kiemelés - T. E.) is - s míg harminc-harminckét arckép eredetije egyenként meggyőzhető s ülésre bírható, ahhoz is kell egy kis idő.”29 A nagy érdeklődéssel várt, készülő mű megtekintésére még vidékről is érkeztek érdeklődők Rohn műtermébe.30 A kép népszerűségét jól jellemzi, hogy még 1867-ben is árulták el, és 1861 elején a házaló kereskedelemben is megjelent: „A fővárosban több háznál fordult már meg egy egyén a Zrínyi esküje műlapból egyes példányokat árulva. Miképp jutott e példányokhoz, meg nem foghatjuk. Egyébiránt megtettük a kellő lépéseket, hogy e csaló egyén házaló kereskedésének véget vessünk. Addig is figyelmeztetjük a t. c. közönséget, hogy vele vételbe ne ereszkedjenek.”32 Bár népszerű történelmi festő jegyezte, a Zrínyi-műlap nem egy történeti esemény aktualizált megfogalmazása, sokkal inkább a fenti célokat megvalósító politikai demonstráció emléke, üzenete. Sikerének oka többrétű. Magyarázza egyrészt a népszerű és jól eltalált téma, amely - akárcsak az alkalom, amire az előadás létrejött - a horvát-magyar testvériséget hangsúlyozza, a közös ellenséggel szembeni összefogást, ellenállást hirdeti. A kép közepén, magyar és horvát társaitól körülvéve, esküre emelt kézzel áll a Zrínyit alakító Zichy Manó gróf, mellette háromszínű zászló emelkedik a magasba. Lábainál térdel a fiát játszó Károlyi Gyula gróf, kétoldalt a várvédő hősök asszonyai. „Az egyes alakok - kivált a bájosánál bájosabb delnők - a legszebb szoborzatos állásokban tűntek föl, mind színek és idomok, nem és kor, helyzetek és kifejezések tekintetében összhangzatosan voltak elosztva, s együtt a legfestőibb csoportozatokat képezték” - festette le a látványt Pompéry János.33 Nagy hatása volt a szereplők által viselt pompás magyar ruháknak. „Az ősi várkastélyok kincse, ruha és fegyvertárai mind fölkutattattak”, írta a Nefelejts.34 A díszes öltözeteket a szereplők maguk állíttatták ki, s az előadás után jó néhányan a Nemzeti Színház jelmeztárának ajándékozták azokat. A Zrínyikép a magyar divat reformkor utáni visszatérésének első évében és a történelmi festészet fénykorában keletkezett. A magyar viselet újraélesztése és annak hiteles megjelenítése a képzőművészetben és a színpadon szinte napi téma volt a korabeli sajtóban. 1860 januárjában Egressy Gábor az akkor indult Magyar Színház Lapban megpendítette Deák Ferenc, vizitkártya, Simonyi Antal felvétele. Pest, 1861, (MNM) Schrecker Ignác Bazár-albumának címlapja (MNM) Fotóművészet • 2007/4 * 123 Jótékonyság és fotográfia az 1860-as években