Fővárosi Közlöny, 1907 (18. évfolyam, 1-50. szám)
1907-02-01 / 10. szám
rásba helyezte a népszínházi bizottmány akkor, mikor kérte a 150.000 K-t és a tanács is javasolja a közgyűlésnek, hogy utasítsa a népszínházi bizottmányt, hogy tegyen részletes jelentést, de a 150.000 korona most mindenesetre szükséges. A kérdés szavazás alá bocsáttatván, a közgyűlés az indítványok mellőzésével a tanács előterjesztését fogadta el. Vida Imre tanácsnok ismerteti a tanács előterjesztését a Kerepesi úti köztemetőben épülő árkádos sírboltok árainak megállapítása ügyében hozott közgyűlési határozatra és a Szt. Gellért-kórház első felszerelésének és a kórházi telek rendezési költségeinek fedezete tárgyában. (Elfogadtatnak) Kun Gyula tanácsnok ismerteti a bizottmányi és tanácsi előterjesztést a 3. ker Filatóri-dülőben fekvő Hrabetz-féle ingatlan szabályozása ügyében és a tanács előterjesztését Gergelyi Kálmánné felebbezésére, épitési engedelmi díj ügyében hozott tanácsi határozat ellen. (Elfogadtatnak.) Vosits Károly tanácsnok ismerteti a bizottmányi és tanácsi előterjesztést a m. kir. államvasutak budapesti telepének vizzel való ellátása ügyében. Telkes Aladár közvetlen és közvetett okokból nem fogadhatja el az előterjesztést. A közvetlen ok magából a vízdíjszabályzatból származik. A vízdíjtervezet 4. §-a értelmében csak 30 százalék engedmény adható állami hivataloknak és ilyen közintézményeknek. Nagyon engedékenyeknek kell lennünk, ha ezt a 30 százalékos engedményt nemcsak a hivatalokra, hanem az állami üzemekre, állami vállalatokra is kiterjesztjük. Egy hét múlva talán meg fogjuk hozni azt a határozatot, hogy az állami hivatalok 30 százalékos engedményben részesülnek, most megelőzőleg pedig elhatározzuk, hogy igenis adunk 50 százalékos engedményt. Így csak azt fogjuk elérni, hogy a szabály alól folytonosan lesznek kivételek. Különben is mi 16 fillérben állapítjuk meg a vízdíjat, ha tehát 50 százalékot ebből elengedünk, csak 8 fillért fogunk kapni, amely körülbelül megközelíti az önköltséget. E mellett a 8 filléres ár mellett tehát a fővárosnak nincs haszna, hanem igenis lemond egy nagy jövedelemről. Hiányosnak találja különben magát az előterjesztést is, mert nem világosít fel arról, hogy mily összeget tesz ki ez az engedmény. Szóló számítása szerint ez több mint 200.000 korona. De nem hajlandó az engedményt megadni azért sem, mert mi, mikor a fővárosnak az államvasutakra szüksége lett volna, részükről mindig a legridegebb álláspontra találtunk, így amikor kértük az államvasutakat, hogy a vásárcsarnokba szállítandó élelmiczikkek díjszabását mérsékelje vagy más esetben, amikor az államvasutak szívességet tehettek volna nekünk, soha engedékenységet nem tapasztaltunk. Ily körülmények között nekünk is a ridegség álláspontjára kell helyezkednünk és ezért ezt az óriási kedvezményt nem hajlandó megadni. De közvetett okai is vannak a kedvezmény megtagadására. T. i. az államvasutak azt kérik, hogy az összes pályaudvarokat lássuk el vízzel, csak éppen a kelenföldi pályaudvar nincs ebbe belevéve. Az államvasút t. i. a kelenföldi pályaudvaron saját vízvezetékkel bír, amelyet az ottani lakók is használnak. Ez azonban nem olyan tiszta, nem olyan egészséges ivóvíz, mint amilyent a főváros szolgáltat, ez közönséges Duna víz, ez nem csak szüretlen víz, hanem büdös petróleumos, kátrányos víz, úgy, hogy az ottani lakosok unosuntalan panaszkodnak, hogy az államvasutak miatt nem tudnak tiszta vizet kapni. Az orvosi vizsgálat bebizonyította, hogy számtalan tífusz esetnek oka ez a szüretlen víz. A főváros hatósága már utasította az államvasutakat, hogy a főváros vízvezetékét, amely el van vezetve egész a pályaudvarig, de ott megáll, bevezesse a pályaudvarba is. Ez ellen azonban két izben is felebbezett már az államvasút, mert nem tekinti a közönség érdekét, a fő előtte a saját megtakarítása. Két izben már elutasították a felebbezését, de újból megfelebbezte a fővárosnak ezt a határozatát. Szóval itt olyan intézménynyel állunk szemben, amely nem érdemli meg azt a nagy méltánylást, amelyet a tanács vele szemben tanúsítani akar. Azt indítványozza tehát, hogy először is köteleztessék az államvasút a kötendő egyezményben arra, hogy a főváros vizét a kelenföldi pályaudvarra is bevezesse, továbbá, hogy az 50 ° C kedvezményt ne adjuk meg, hanem ha már kivételt akarunk tenni, a közgyűlés különös méltánylásának jeléül és viszontszolgálat reményében állapítsuk meg a vízdíjat köbméterenként 10 fillérben. Végül mondja ki a közgyűlés, hogy ezt a kedvezményt is csak akkor adja meg, ha az államvasutak legkésőbb 1907. május 1-éig a kelenföldi pályaudvarra is bevezetik a főváros vízvezetékét. Dr. Pető Sándor egyetért Telkessel abban, hogy túlságos nagy kedvezménynek jelentkezik az, amit itt a város az államvasutaknak ad, sőt amennyiben a jövő héten tárgyalandó szabályrendelet érvényben volna, nézete szerint ezen kedvezmény megadásáról nem is lehetne szó, mert a létesítendő szabályrendelet 35. §-a jótékony, közhasznú, közművelődési és általában humanisztikus czélú épületek és általában közhivatalok részére tartja csak megadandónak a kedvezményes díjat. Márpedig az államvasút üzeme egy nagyszabású üzlet, amely ezen 35. §. alá vonható sem lenne. De különben sem hajlandó ilyen nagy kedvezményt adni azért sem, mert a szabályrendelet 4. §-a szerint a kedvezmény 20—25—50 ° C-ig terjedhet. Így tehát ennek a kedvezménynek a maximumát adnák, mégpedig nem egy humanisztikus, nem egy jótékony intézetnek, hanem egy nagyszabású üzletnek. (Úgy van!) Nem akarja azonban az államvasutak közérdekű jelentőségét kétségbe vonni és kisebbíteni és készségesen elismeri, hogy az államvasutak e tekintetben mégis csak más szempont alá esnek, mint akármilyen magánfél, de viszont az engedménynek egészen a legszélső határáig nem hajlandó elmenni. De ennek az álláspontnak csak akkor volna jogosultsága, ha egy már érvényben levő szabályrendelet alapján mondhatnók ezt, nem pedig olyan szabályrendelet alapján, amely még csak tervezve van, amelyen esetleg változtatások is eszközölhetők. Mindezek alapján méltányossági okokból is a középutat szeretné választani, de nincs kellőleg tájékozva, azért nem tesz konkrét indítványt, hanem kérdi a tanácsnokot, várjon nem volna-e lehetséges olyan megoldási mód, ha a tanács előterjesztésében