Fővárosi Közlöny, 1915 (26. évfolyam, 1-22. szám)

1915-01-02 / 1. szám

és szülésznők, másodsorban a ker. választmányi tagok, illetőleg a közgyámok gyakorolják. Különösen fontos a ker. orvos és a ker. szülésznő ellenőrzése, akik minden ily gyermeket azok lakásán havonkint kétszer felkeresni és a tapasztaltakról a ker. elül­járót értesíteni kötelesek. A ker. elüljárók ennélfogva felhívják úgy a ker. orvosokat, mint a ker. szülész­nőket, hogy ezt a kötelességüket figyelemmel a súlyos viszonyokra, hatályosan gyakorolják, az ápoló anyá­kat emberséges bánásmódra szoktassák és szerető gonddal ügyeljenek a gyermekek egészségi állapo­tára, táplálkozására és a fejlődésüket előmozdító egyéb viszonyokra, ha pedig valahol rendetlenséget és szabályellenességet találnának, ezt azonnal hozzák a hatóság tudomására. A vizsgálatok pontos meg­tartásáról a kör­­elüljárók a dajkasági engedély­könyvek havi bemutatása alkalmával, vagy másként fognak meggyőződést szerezni. 100. A m. kir. belügyminiszter úr 1914. évi október 22-én ^pj^/1914. B. M. sz. a. körrendeletet bocsátott ki Ő Felségének a katonai vagy népfelkelői tényleges szolgálatukat híven teljesített egyénekre vonatkozó rendőri büntető bírósági kihágásokat illető legfelsőbb kegyelme tárgyában. E rendelet szerint Ő Felsége kimondani méltóztatott, hogy mindazok ellen az egyének ellen, akik szolgálati kötelességüket híven teljesítették, az 1914. évi szeptember 20. napja előtt elkövetett s a közigazgatási rendőrbü­ntetőbíróságok hatáskörébe tartozó kihágások miatt indított vagy indítható eljárás mellőztessék, a jogerős ítélettel ki­szabott és m­ég végre nem hajtott büntetések pedig kegyelemből elengedtessenek. A rendelet a részletes intézkedéseket szó szerint felsorolván, a ker. elüljárók ezúttal csak a következő három irányban terjesz­kednek ki: a) A legfelsőbb elhatározást és a reá vonat­kozó rendeletet a ker. elüljárósági hirdető táblán haladéktalanul a legszélesebb körben közhírré teszik; b) a felfüggesztést mindenkor megfelelő vizs­gálat után végzésben mondják ki és ezekről külön nyilvántartási könyvet vezetnek; c) az eljárás mellőzéséről annak idején szintén végzést hoznak és a büntetés törlése és a netalán szükséges egyéb intézkedések iránt végzéssel hatá­roznak, amelynek egy példányát a t. ügyésszel min­den egyes esetben közlik. 101. Az Általános közjótékonysági egyesület azt kéri a fővárostól, hogy a foglalkoztatásban dolgozó munkásoknak tegye lehetővé, hogy ismét hasznos tagjaivá lehessenek a társadalomnak. Gyakran fordul elő ugyanis, hogy egy-egy munkás ruha dolgában annyira lerongyolódik, hogy ilyen külsővel egy munka­adó sem akarja befogadni. Ha azonban megfelelő ruhát kapna, megadatnék a lehetőség arra, hogy új, rendes életet kezdhessen. A kör­­elüljárók melegen támogatják az egyesület kérelmét és kijelentik, hogy ha az illetéket az egyesület a maga erejéből fel nem ruházhatná, forduljon eziránt a szegényügyi szabály­rendelet 8. §-ának 2. bekezdése és 7. §-ának m) pontja alapján a közsegélyre szorult lakóhelye szerint ille­tékes ker. elüljárósághoz. Igaz ugyan, hogy a fog­lalkoztatóban dolgozók legnagyobb része hajléktalan, miután azonban sem a szegényügyi szabályrende­let, sem pedig az ezt végrehajtó utasítás erre nézve külön intézkedéseket nem tartalmaz, az vélel­mezhető, hogy ezek az úgynevezett hajléktalanok annak a ker­­elü­ljáróságnak az illetékessége alá tartoznak, amelynek területén az a menhely fekszik, ahol a hajléktalan az éjjeleket tölti. Az illetékes ker. elüljáróság azután ugyancsak a szegényügyi szabály­rendelet további szakaszai alapján jár el és eljárását a szabályrendeletnek különösen a 13. és 31. §§-ai irányítják. 102. A budapesti közszolga ipartársulat panaszt emel a Telefonkezelő és küldöncvállalat ellen, amely kávéházakban és klubbokban küldöncöket helyez el és iparának gyakorlásában, amelyet csak közönséges iparigazolvány és nem iparengedély alapján az, a közhelyeken helyet foglaló közszolgáknak károkat okoz. A ker.­elüljárók véleményadásra felhivatván, kijelen­tik, hogy a nevezett vállalat iparigazolványa alapján csak üzleti helyiségéből gyakorolhatja iparát. A kávé­házak és vendéglők tulajdonosai, ha vendégeiket maguk akarják kiszolgálni, erre saját alkalmazottjai­kat ugyan rendelkezésükre bocsáthatják, de közszolga ipar gyakorlására engedéllyel nem bíró vállalat küldön­cöket az egyes kávéházakban vagy vendéglőkben nem tarthat, mert ezeket az üzleteket ily szempontból köz­területeknek kell tekinteni, ahol szolgálatait az 1884. évi XVII. t.-c. 10. §-ának f) pontja alapján csak az kínálhatja, akinek erre nem iparigazolványa, hanem a hivatkozott törvény nyomán alkotott szabályrende­let alapján kiadott iparengedélye van. 103. Tudomás és feljegyzés végett a ker. elül­járók a következőket közlik: a) A m. kir. földmívelésügyi miniszter egy konkrét ügyből kifolyólag kimondotta, hogy az a körülmény, hogy a tulajdonos telkén a gazt nem irtatja, az 1894. évi XII. t.-c. 95. §-ának k) pont­jába ütköző kihágás tényálladékát nem állapítja meg, mert az idézett t.-c. 52. §-a szerint a gazt csak az úttesten kell irtani, az 53. §. pedig az aratás és kaszálás alkalmával irtandó gaz- és gyomfoltokra vonatkozik. (V. ö. a tan. 229/ 1914. kih. számú hatá­rozatával.) b) A tanács B—129.963/1914—XV. határozatá­val a kerületi elöljáróságok figyelmét felhívta a m. kir. belügyminiszternek a jótékony vagy emberbaráti célra forgalomba hozott jelvények védelme ügyében 7270/1914. és 7666/1914. számok alatt kibocsátott körrendeleteire (L. a Belügyi Közlöny I. évi 51., ille­tőleg 55. számát.) c) A polgármester­­ számú rendeletével intézkedett az 1914. évi 6%-os magyar királyi adómentes állami járadékkölcsön (hadikölcsön) kötvényeinek a fővárosi alkalmazottak által kedvezményes módon való jegyzése tárgyában. d) A tanács B—101.350/1914—VI. számú határo­zatával közli a m. kir. belügyminiszternek 1475/1914­ szám alatt a városok és községek fizetőképességének fenntartása tárgyában kibocsátott rendeletét. E ren­delet figyelmeztet a háború következtében beállott nehéz pénzügyi és gazdasági viszonyokra és erre való tekintettel a legnagyobb takarékosságot ajánlja a községeknek és városoknak. A belügyminiszter a maga részéről kijelenti, hogy kölcsönök felvételére vonatkozó határozatokat csak a legkivételesebb ese­tekben fog jóváhagyni. Azokat a beruházásokat, amelyeket egy felveendő kölcsönből kellett volna fedezni, még ha a határozat jóváhagyást nyert is, végrehajtani nem lehet, illetőleg ha a végrehaj­tás már megkezdetett, félbe kell szakítani és ha ez nagyobb anyagi károsodás nélkül nem volna lehetséges, csak addig a mértékig lehet folytatni, amíg a károsodás elhárítható. Ugyanígy kell eljárni

Next