Fővárosi Közlöny, 1927 (38. évfolyam, 29-45. szám)
1927-06-24 / 29. szám
Baracs Marcel: Ellenzéki hangok Kozmáék részéről. Kozma Jenő : . . . összehívását indítványozni, azonban a helyzet, a közlekedés helyzete, a közlekedési kérdések elhanyagolása Budapesten odaérlelte a dolgot, hogy lehetetlenség még a kellő időben szót nem emelni bizonyos várható intézkedések ellen és lehetetlenség kellő időben nem indítványozni olyan cselekményeket, nem provokálni olyan döntéseket, amelyek hivatva vannak a főváros elhanyagolt közlekedését végre sürgősen megjavítani. Tudjuk azt, hogy egy nagy város életének ütőere a közlekedés. A rossz közlekedés tönkreteszi a fővárosnak, a nagyvárosnak kereskedelmét, iparát, tönkreteszi egy nagyváros lakáspolitikáját, tönkreteszi a telekértékeknek megfelelő emelkedési lehetőségét, tönkreteszi az intézmények kihasználását. Ezzel szemben egy jó közlekedés minden bajon segít és olyan kérdéseknek megoldását is elintézi, amelyek nem is a közlekedési térre tartoznak. Éppen példaképp hozom itt fel a lakásprobléma kérdését. Hogyha megközelíthetők olyan területek, ahol ma kisemberek még olcsón építkezhetnek, mert nincsenek olyan szabályok, amelyek a pompás és nagyszerű építkezést teszik kötelezővé, abban az esetben, ha a közlekedés jó, ezek az építési lehetőségek megvannak és a lakáskérdés szintén enyhül. Magyar Miklós : Két éve forszírozzuk. Kozma Jenő: A mai rendkívüli közgyűlés összehívását az tette sürgőssé, hogy a legutóbbi időben jelenségeket láttunk olyan irányban, hogy egy régi, 1922-es közgyűlési határozatra támaszkodva, a fővárosnak egyik fejlődésképes és ma még önálló közlekedési üzemét, az autóbuszüzemet igyekeznek a BSzKRT üzemébe beolvasztani. Magyar Miklós: Megfojtani. Zala Zsigmond: Hogy olyan jó legyen, mint a BSzKRT. Kozma Jenő: Ez a közgyűlési határozat, amelyre ez a szándék támaszkodhatnék, 1922-ben kelt, akkor amikor a közgyűlés a villamosvasutak megváltását mondotta ki. Annak a kilencedik pontja hatalmazta fel és utasította a tanácsot, hogy tegyen javaslatot olyan irányban, hogy a főváros tulajdonába kerülő vagy már tulajdonában levő összes közlekedési üzemek a BSzKRT-ban, vagyis Budapest Székesfőváros Közlekedési Részvénytársaságában egyesíttessenek. Amikor a közgyűlés ezt a határozatot meghozta, akkor a BSzKRT nem volt még tulajdonunkban, akkor az volt az elgondolás, hogy lesz egy közlekedési részvénytársaság, amely nemcsak a villamosügyekkel fog foglalkozni, (Zaj a baloldalon.) hanem az volt az elgondolás,... (Közbeszólás balról: Hogy rendes kezekbe kerül.)... hogy a BSzKRT magában fogja egyesíteni azokat a közlekedési erőket, azt a közlekedési tudást és azokat a közlekedési célokat, amelyeket a neve is képvisel. Hiszen a neve helyes. Ez kell. Mi is azt mondjuk, szükség van egy központi közlekedési intézményre, amely sem villanyos, sem autóbusz, sem sikló, sem hajó, ahol egyik sem kerül előtérbe a másikkal szemben. Ma azonban, négy esztendő múlva és a tapasztalatok után azt kell mondanom, hogy káros lenne a főváros közlekedésére, káros lenne az autóbuszüzemre, hogy mindaddig, amíg az az egységes koncepció, amely a BSzKRT nevében máris kifejezésre jut, nincs keresztülvíve, amíg nincs meg az a pártatlan, sem jobbra, sem balra nem néző szerv, hogy mindaddig az autóbusz ebbe a ma — azt mondják — beteg testbe vagy beteg ágyba befektettessék. Azt is meg fogom indokolni, hogy miért beteg ma a BSzKRT. Beteg azért, mert két esztendő óta nincs vezetője. (Úgy van!) Egy életerős üzem, a fővárosnak legfontosabb üzeme nem bír el egy kétesztendős interregnumot. (Úgy van! Közbeszólás balról: Miért veszik csak észre két év múlva?) Megfelelek rá. Több, mint egy esztendeje tárgyalunk, nem a mi hibánk, hogy nem tudunk megállapodásra jutni. Kétségtelen azonban, hogy ebbe a ma fej és vezető nélkül álló üzembe nem lehet, nem szabad a fejlődésképes autóbuszüzemet belevinni, nem szabad belefektetni. Tehát hogy ez meg ne történjék, hogy ez ellen óvást emeljünk és hogy még előkészületek se történjenek addig, amíg az egységes vezetés, a koncepció nincs meg, ezt van hivatva megakadályozni a mai közgyűlés. A mai közgyűlés, amennyiben el méltóztatik fogadni indítványomat és sürgősnek kimondani, hivatva lesz továbbá arra, hogy előmozdítsa az autóbuszüzemnek egyelőre önálló módon való sürgős fejlődését, mert itt van az utolsó időpont, itt vagyunk az 1928. évi költségvetés előkészítésénél, amikor az üzemek, az ügyosztályok kötelesek a maguk propozícióival előtérbe lépni, amikor tehát szükséges elsősorban az autóbusz útirányait véglegesen megállapítani, mert anélkül nem lehet az utak megépítésére előterjesztést tenni. Márpedig szükséges, hogy ha egyáltalán rendelünk autóbuszokat, megadjuk a lehetőségét is annak, hogy a megfelelő utakon járjanak, tehát az 1928. évi, most előkészítés alatt álló költségvetésben az útirányok megállapítása után az utak kiépítésére szükséges fedezet kimutatandó. (Helyeslés.) A mai felszólalás, a mai közgyűlés azt is hivatva van eldönteni, hogy az útirányok sürgősen állapíttassanak meg, hogy az utak építtessenek ki és ennek megfelelően tegyünk előterjesztést kocsik beszerzésére. A kocsibeszerzés, amire nézve a közlekedési bizottságot már összehívták, nézetem szerint nem az elsődleges dolog, mert nem garázsírozni akarunk kocsikat, hiszen ha az utak megépítve nincsenek, az útirányok megállapítva nincsenek, akkor a megrendelt kocsik legfeljebb garázsba kerülhetnek, ez pedig legfeljebb kamatveszteséget jelentene a fővárosra nézve. Magyar Miklós: Ezeken az utakon nyugodtan járhatnak a pneumatikus kocsik. Sokkal rosszabb utakon járnak Párisban. Elnök: Csendet kérek, Magyar biz. tag úr! Kozma Jenő: Az egységes közlekedési programm, az egységes közlekedési vezetés — mint mondottam — egy nagyvárosban elkerülhetetlen. Én nem tehetek ma itt konkrét propozíciót, nem is akarok bizonyos részletkérdésekbe belemenni, azonban méltóztassanak megállapítani, hogy a különböző közlekedési eszközökre vonatkozó egységes vezetés a villamostársaság igazgatósága által képviselve nincs. Zala Zsigmond: Pláne részvénytársasági formában. Kozma Jenő: A részvénytársasági forma annakidején szükséges volt. Akkor, amikor 1922-ben átvettük a villamosvasúti üzemet, akkor szó volt arról, hogy a főváros külföldi kölcsön kérdése még elintézve nincs s voltak olyan elgondolások, amelyek egy önállóan működő részvénytársaságnak a megalapozását szükségessé tették. Nem is a forma ellen beszélek. A lényegről beszélek. Mert ha a részvénytársaságnál megfelelő vezetés volna, ha az összes pártok gondoskodtak