Fővárosi Közlöny, 1938 (49. évfolyam, 32-69. szám)

1938-07-08 / 38. szám

bürokráciának aktagyártó dühe, az a szenvedély, amellyel parellel hatóságok egymásra aktákat zúdítottak. Nekem meggyőződésem, hogy a bürok­ráciának ez a túltengése olyan ellenállhatatlanul komikus szituációkat idézett elő, amelyekről már szatírákat sem lehet írni, annyira groteszkek. Méltóztassék megállapítani pld. azt a tényt, hogy a Közérdekeltségek Felügyelő Hatósága ennek a társaságnak 1936. évi mérlegét nem engedte publikálni azért, mert az a mérleg az igazgatóság felállítása szerint 9000 pengős nyereséget tüntetett fel. Ezzel szemben a Felügyelőhatóság álláspontja az volt, hogy nem 9000 pengős nyereséggel állunk szemben, hanem 41.000 pengős veszteség kelet­kezett, mert a takarmány árfolyamkülönbözete még nem volt elszámolva és így ez a nyereség még nem volt realizálható. Teljesen megértem ezt a szakszerű ellenvetést és megértem, hogy ilyen nyereség-elszámolást a Felügyelőhatóság kifogásolt, de bocsánatot kérek, itt teljesen alárendelt jelentő­ségű értékelési eljárásról van szó, mert hiszen sem a 9000 pengős nyereség, sem a 41.000 pengős vesz­teség nem olyan jelentékeny dolog ennek a társa­ságnak az életében, hogy emiatt három esztendőn keresztül kelljen verekedni és egyik iratot a másik után kelljen váltani. Ha valamikor valaki meg akarná írni az autonómiának történetét és mire képes egymással konkurráló két hatóság, annak a számára elmondom, hogy 1937. évi március hó 31.-én történt az első iratváltás, amelyikben a kifogásolás történt. Erre a társaság 1937. évi április hó 26.-án válaszolt. Erre a Felügyelő­hatóság 1937. évi szeptember hó 9.-én felelt szigorú ridegséggel: »fenntartom álláspontomat, tiltakozom a mérleg megállapítása ellen.«—mondta a Felügyelő­hatóság. Erre felírt az igazgatóság 1938. évi május hó 19.-én: »könyörgöm, tessék hozzájárulni a mérleg publikálásához«. Erre válaszolt a Felügyelő­hatóság 1938. évi május hó 29.-én : »nem járulok hozzá, tiltakozom, ragaszkodom ahhoz, hogy a mérleg az én általam­ felállított séma szerint állapít­tassák meg.« Kegyeskednek emlékezni a régi per­rendtartásra, amikor volt ellenirat, válaszirat, viszonválasz, azután végirat és ellenvégirat. Itt is ilyen esettel állunk szemben, hogy azután bekövet­kezzék az a komikum, hogy ezt az állami szervet, a Felügyelőhatóságot megcsúfolta a minisztérium, mert a földművelésügyi minisztérium tekintet nélkül a Felügyelőhatóság álláspontjára, a társaság által készített mérleget fogadta el és publikálta az 1936— 37. évi állami zárószámadásban, amire végre meg­hátrált a Felügyelőhatóság, mondván, hogy most már beadom a derekamat, méltóztassék az Igazgató­ság által elkészített régi alapon közölni a mérleget. Tisztelt Közgyűlés! Amikor társaságok és hatóságok között ilyen bagatell kérdésekben tör­ténik lényegtelen körülményeknek ilyen kiélezése, akkor nem csoda, ha az autonómia az ilyen kérdé­sekben nem lát tisztán és ilyen komikus szituáció áll elő. De komikus szituációt nemcsak a Felügyelő­hatóság teremtett, hanem — sajnos — az autonómia is. A polgármester úr azt mondja : én most indít­ványt teszek arra, hogy a közgyűlés 1938-ban álla­pítsa meg az 1933. évi mérleget is. Mélyen tisztelt Polgármester Úr, ez teljesen felesleges időpazarlás, mert ezt a mérleget már egyszer megállapítottuk. Az 1933. évi mérleg, amelyet most terjesztenek elő, már régen meg van állapítva, a közgyűlést már régen megtartották, még­pedig pontosan 1935. évi május hó 21.-én délután 6 órakor tartatott a föld­művelésügyi minisztériumban ez a mérlegmeg­állapító közgyűlés, amelyen jelen volt Rosta tanácsnok úr is. Ezek után tisztelettel kérdezem: ha már egyszer az 1933. évi mérleget a közgyűlés 1935-ben elfogadta és megállapította, miért méltóztatik ezt még egyszer elénk terjeszteni? Vájjon kétszer álla­pítsuk meg ugyanazt? Ezzel talán jobb lesz a mérleg? Azt gondolom, hogy itt egyszerű adminisz­trációs elnézés történt és tisztelettel kérem a polgármester urat, méltóztassék javaslatának ezt a részét törölni, mert ez felesleges. Az 1933. évi mérleg már meg van állapítva, a cégbírósághoz be van terjesztve, az tudomásul van véve, azt tehát még egyszer megállapítani nem lehet. Ez nem más, mint egy adminisztrációs elnézés, aminek következtében a kérdésnek ez a része önmagától elesik. Tisztelt Közgyűlés! Amit nekem, mint az autonómia egyik szerény tagjának felemlíteni köte­lességem, az az előterjesztésből kitűnő az a visszás­ság, hogy a polgármester úr azt mondja, hogy ő elrendeltette a részvénytársaság üzleti gesztiójának 1929-től 1935-ig való megvizsgálását és ez a jelentés csak 1937. évi január hó 12.-én készült el. Bocsá­natot kérek, az első vizsgálat elrendelése 1933. évi december hó 22.-én történt, a második 1935. évi március hó 18.-án. A vizsgálat 1937. évi január hó 12.-én készült el — mint az előterjesztés mondja — a nagy terjedelem miatt. Ez nem adminisztráció, ez nem autonómia, mert hiszen egy egészen kis volumenű részvénytársaságról van szó, ahol egy vizsgálat nem tarthat évekig. Ezt a vizsgálatot a számszék két hét alatt be tudja fejezni, ennek folytán nem tudom mentesíteni a polgármester urat sem az alól, hogy ennek a vizsgálatnak az elhúzódása okozza azt, hogy nekünk 1938-ban kell döntenünk öt év előtti mérlegek felett. Hogy ez a szituáció jogilag milyen példátlan anomáliákhoz vezet, az akkor ugrik ki szembetűnőn, ha méltóztatik figyelembe venni a tisztelt köz­gyűlésnek ezt az öt mérleget. Ebben az öt mérleg­ben öt különböző rendszer ütközik össze és néha az egyik a másiknak homlokegyenest az ellenkezője. Az egyik mérlegben az van : értékcsökkenési tartalékalapokat kreálok, amivel szemben áll a beruházás a maga érintetlen összegével; a másik mérlegben már nincsen értékcsökkenési tartalék­alap, hanem közvetlen leírási rendszer van. Mind a két mód lehet helyes, ha azokat különböző idő­pontban csinálom, de egyszerre nem tudok elfog­lalni két különböző álláspontot: az értékcsökkenési tartalékalapot és ennek ellenkezőjét, a közvetlen leírási rendszert. Egyszer azt mondja az egyik mérleg: fel vannak véve a vagyontárgyak beszerzési áron, a másik azt mondja, hogy fel vannak véve a vagyontárgyak naptáron. Mind a két álláspont lehet helyes, de különböző időpontban. Lehetetlen­ség, hogy én ma szavazzak meg homlokegyenest ellenkező rendszeren felépített mérlegeket. Azután azt mondja egyszer a mérleg: nekem le kellett írnom az épületekből ennyi percentet, mert az épületek ezalatt az egy esztendő alatt megrongálód.

Next