Fővárosi Közlöny, 1938 (49. évfolyam, 32-69. szám)

1938-09-23 / 50. szám

épül azon a részen, esetleg színház kerül arra a területre, mint ahogyan ez megtörtént a Tisza Kálnán-téren is. Osztom bizottsági tagtársam felfogását, — úgy tudom, hogy ebben a bizottságban mindenki osztja ezt a felfogást — hogy Budapesten minél nagyobb parkokat kell létesíteni, minél több levegőt, minél több zöldet kell a házak közé hozni, amint ezt 18 esztendő óta minden alkalommal szóvátesszük. Lázár Ferenc: Ügy van! Csilléry András : Minél több fát kell ültetni, s a fákat nem szabad kivágni, kipusztítani, hanem addig kell megőrizni őket, amíg csak lehet. (Helyeslés.) Helyesnek tartom azt, amit a bizottsági tag úr megemlített, hogy a Ferencvárosban az általa említett helyre szobrot kell emelni. Viszont akkor annak a területnek a rendezésére feltétlenül szükség lenne. Szükség lenne egy sportszobor elhelyezésére ott azért is, mert abban a városrészben nagy sport­események zajlanak le. Bármennyire fáj is a tegnapi vereség, amely minket internacionális vonatkozásban ért, mégis derék gyerekeknek tar­tom azokat, akik ma sporttal foglalkoznak. A vere­ségnek a magyarázatát inkább abban látom, hogy mindenkinek gondot okoz a megélhetése, kondíció­jának megőrzése, életstandardjának fenntartása, mert mindenkinek külön munkát is kell végeznie és ezért nem tudja magát annyira odaadni a sportnak, illetve nem részesül akkora anyagi támogatásban, mint ahogyan részesülnie kellene, hogy tényleg a sportban óriási teljesítményeket vigyen véghez. (Ügy van! Ügy van!) Láttuk ezt az olimpiai győzteseknél. Amikor a győztesek hazajöttek, azzal ünnepeltük őket, hogy mind­egyiket bedugtuk valamilyen kisebb állásba, hogy megélhetésük valahogyan biztosítva legyen, vagy legalább is a mai társadalmi formának megfelelően éljenek. Amilyen teljesítményt produkáltak a kül­földiek előtt, olyan anyagi elismerést úgy sem kaphattak a mai viszonyok között. Éppen ezért nekünk mindent el kell követnünk, — amint ezt tesszük is — a sportegyesületek teljes erővel való támogatására. (Helyeslés.) Tisztelt Közigazgatási Bizottság! Méltóztassa­nak megengedni, hogy felhívjam a polgármester úr figyelmét, hogy ma, amikor nemcsak a miniszter­elnöki programmbeszédben, de mindenütt a család­védelem kérdése tárul előtérben, olyan intézkedé­seket foganatosítsunk, amelyek ezt a kérdést meg­felelően elő tudják mozdítani. Itt két dolog kerülhet szerintem számításba : az egyik a családi pótlék kérdése, amely tisztára csak pénzügyi, illetve adminisztratív cselekmény, a másik pedig a lakás­kérdés. A lakáskérdés egyenlő az otthon, a ház, majdnem azt mondhatnám a haza kérdésével, mert nagyon sok kisemberre nézve ez ilyen fogalmat jelent, ennélfogva nekünk ezen a téren mindent meg kell tenni. (Ügy van! Ügy van!) Én itt a közigazgatási bizottságban körülbelül két hónappal ezelőtt felhívtam a figyelmet arra, hogy Budapesten a lakások száma meglehetősen csökkent. Felhívtam a polgármester úr figyelmét, hogy az üzemek biztonsága, sőt még légvédelmi szempontból is a fővárosi üzemek alkalmazottainak részére lehetővé kell tenni a kislakások megépítését, amelyre vonatkozó indítványomat a törvényható­sági bizottság közgyűlése magáévá is tette. Kérem a polgármester urat, méltóztassék ezt az indítványomat elővenni és a kislakáskérdést megoldani. Szomorúan látom, ugyanis azt, hogy a főváros­nak azokon a területein, amelyek erre a célra predesztinálva vannak, főleg a hegyvidéken,.. .. Lázár Ferenc: Például ott van Óbuda! Csilléry András:... ahol ezek a kérdések igazán megoldhatók a higiénia és az egészségügyi követelmények szempontjából is, vagy ahol tényleg egészséges gyermekeket nevelhetne minden család, nagy bérkaszárnyák épülnek, amelyek természet­szerűen rontják a perspektívát is. Csak a speku­lációnak engednek tág teret, minek következtében a kismederek a maguk otthonát semmi körülmények között sem tudják megépíteni. (Úgy van! Ügy van!) Éppen ezért feltétlenül szükségesnek tartom a nyugdíjalapoknak erre a célra való felhasználását. (Helyeslés.) Nagyon jól tudom, hogy az üzemek, mint valamennyi intézmény a magángazdaságban, a magániparban és kereskedelemben, a nyugdíj­alapokat vállalatuk alátámasztására használták fel. Mó­dot kell azonban találnunk arra, hogy bizonyos összeget kihasítsunk a kislakásépítés céljaira és az összeget erre a célra jól megfontolt körülmények között rendelkezésre is bocsássuk. (Helyeslés.) Legutóbbi külföldi utazásom alkalmával ta­pasztaltam, hogy Kopenhágában sem a város, sem az állam nem tesz intézkedéseket abban az irány­ban, hogy építsen, noha ott meglehetősen nagy a lakáshiány, ellenben adóelengedéssel és hitel­ügyletek lebonyolításával teszi lehetővé a magán­vállalkozás számára azt, hogy ott építkezhessék. Nekünk van olyan intézkedésünk, amely kimondja, hogy Horthy Miklós kormányzó úr őfőméltósága jubileumának emlékezetéül ezer kislakást építünk. Nemcsak szobakonyhás lakásokat kell építenünk, hanem a minimális egészségügyi követelményeket is szem előtt kell tartanunk, zuhanyozót kell a lakásokban felállítanunk, ha már fürdőszobát nem tudunk építeni. A fővárosnak ebben a tekintetben példát kell mutatni — hiszen erre is törekszünk — és legalább kétszobás lakásokat kell építenie. (Helyeslés.) Ha ezt megtesszük, akkor jogosan várhatjuk a magángazdaságtól, hogy érezze a szociális feladatok teljesítésének kötelezettségét, amiket különösen ezekben a kérdésekben vállalt, illetve amikre hivatott. A kislakások építésén nem szükséglakások építését értem, hanem kimondottan kislakásokat. (Helyeslés.) Tudomásom szerint a pénzügyi kormányzatban meg is van a hajlandóság, hogy a magánvállalkozást ebben a tekintetben támogassa. Arra kérem a polgármester urat, méltóztassék ebben az ügyben a kezdeményezést a kezébe venni s méltóztassék lehetővé tenni azt, hogy hitelek nyújtásával a magánvállalkozás segítséghez jusson. Ezt az ügyet fontosnak és sürgősen megoldandónak tartom. Utalok arra, hogy a magánvállalkozás a Szent Imre herceg-úton egy nagyobb építkezést akar meg­valósítani, ez a kérdés azonban a mai napig is nagyon lassan halad előre, mert a bürokrácia útvesztőiben roppant nehéz a kérdéseket meg­oldásra vinni. .

Next