Fővárosi Közlöny, 1942 (53. évfolyam, 1-22. szám)
1942-02-13 / 7. szám
3. Területhasználók az átengedett telken csak a megállapított beépítési móddal összhangban lévő olyan épületet emelhetnek, amelynek terveihez a székesfőváros mint telektulajdonos előzetesen hozzájárult. 4. A területhasználók a telek beépítésére tervpályázatot kötelesek hirdetni és kötelesek ennek bírálóbizottságába a székesfővárost is meghívni. 5. A területhasználók a terület használati jogát másra nem ruházhatják át és az ingatlant, valamint annak használati jogát nem terhelhetik meg. 6. A területhasználók kötelesek a szerződés megkötésének napjától számított egy éven belül a telket birtokba venni és ettől az időponttól számított 1 éven belül az építkezést megkezdeni, illetőleg 3 éven belül az építkezést befejezni és az épületet végleges rendeltetésének átadni. 7. A területhasználók kötelesek viselni a terület átadásától kezdve a telek, majd az épület után járó illetékegyenértéket, továbbá mindennemű kiadást, beleértve azokat a közterheket is, amelyek az ingatlantulajdonost terhelnék, úgyhogy a használat tartama alatt a székesfővárost a telek és az épületek után kiadások ne terheljék. 8. A felépítmény mint a teleknek alkotó része már létesítésekor a székesfőváros tulajdonába megy át, de a használat erre is vonatkozik. 9. A telket a székesfőváros csak abban az esetben adja át a használóknak, ha igazolják, hogy az építkezéshez szükséges tőke rendelkezésükre áll, illetőleg biztosítottnak tekinthető és az építkezési munkálatok vállalkozói nyilatkozatban elismerik, hogy a székesfővárossal szemben az építkezési költségek fejében igénnyel nem fognak fellépni. 10. A létesítendő épület és az azokban lévő helyiségek politikai párt, vagy társaság, vagy alakulat részére sem alkalmilag, sem egyébként bérbeadás útján, vagy más módon rendelkezésre nem bocsáthatók. 11. Ha a területhasználók a megállapított határidőket meg nem tartanák, vagy kötelezettségeiket megszegnék, vagy a területen létesítendő felépítménnyel akár részben, akár egészben a megállapított használattól eltérően rendelkeznének, vagy a használati jogot másra átruháznák, vagy megterhelnék, vagy a felépítmény felett őket megillető rendelkezési jogukat csak részben is elvesztenék, a területhasználat megszűnik és a telek az épülettel és minden egyéb tartozékaival együtt a székesfőváros korlátlan birtokába minden külön intézkedés nélkül azonnal visszaszáll anélkül, hogy a területhasználók, vagy jogutódaik, vagy bárki más a székesfővárostól bármely címen megtérítést vagy kártérítést igényelhetnének. Ez a kötelezettség arra az esetre is vonatkozik, ha a feltételek meg nem tartásában a területhasználók egyike vétlen lenne. 12. A területhasználók kötelesek a terület birtokbavételétől kezdődően használati díj címén évenként és együttesen 20-20 aranypengőt minden év január havának 5. napjáig a székesfőváros központi pénztárába befizetni. Felhatalmazza a közgyűlés a polgármestert, hogy a területhasználati szerződés további részletes feltételeit, illetőleg a feltételek érvényesíthetését biztosító kikötéseket saját hatáskörében megállapítsa és a területhasználati szerződést megkösse.« Ezt a közgyűlési határozatot az 1930. évi XVIII. t.-c. 93. §-a alapján kormányhatósági jóváhagyás végett a m. kir. belügyminiszter úrhoz kell felterjeszteni. (311.180/1941—III. szám.) Elnök: Szólásra következik Gidró László bizottsági tag úr. Gidró László: Tisztelt Közgyűlés! A polgármesteri javaslat ellen iratkozom fel. Valamikor gimnazista koromban tanultam egy idézetet, azt hiszem, Vergilius egy sorát: »Sunt certi denique fines.« Átvitt értelemben véve az idézetet, azt mondhatjuk, hogy mindennek van határa. Úgy látom, hogy a polgármesteri javaslat ennek az ellenkezőjét igazolja, mert a telekadományozások terén a főváros bőkezűségének nincs határa. (Ügy van! Ügy van!) A polgármester úr javaslatát a Budapesti Királyi Közjegyzői Kamara közérdekű működésével indokolja és szociális szempontból a kérelem teljesítését javasolja. A Közjegyzői Kamara közérdekű működése nem támadható, vitán felül áll. Tényleg a mai társadalmi és polgári berendezkedésünknek egyik értéke. De azt kétségbevonom, hogy szociális indokai lennének ennek a javaslatnak. Budapesten összesen 27 közjegyző működik és ennek a 27 közjegyzőnek kíván a polgármester úr egy ma 200.000 pengős, holnap esetleg 400.000 pengős értékű telket ajándékozni. Ha elfogadnám a polgármesteri javaslatot, ahhoz tudnom kellene, hány tagja nyomorog a közjegyzői karnak, hány özvegye, vagy ellátatlan árvája van az intézménynek. Lázár Ferenc: Van sok! Gidró László: Ezt az általános indokolást azonban nem tudom elfogadni, ez engem nem győz meg arról, hogy szükség van a telek átengedésére. Az ügyvédi rendnek sokkal több a tagja, sokkal nagyobb számú testület és mi adtunk nekik telket, de amíg az ügyvédek özvegyei havi 60 pengő segélyt kapnak, addig a Közjegyzői Kamara tagjai 200 pengős segélyt. Meg vagyok győződve róla, hogy olyan stallum még ma is a közjegyzői állás, hogy keveset hasonlíthatunk hozzá. Lázár Ferenc: Sajnos, nem így van! Gidró László: Politikus ügyvédek, politikus miniszterek nyugdíjba vonulása alkalmával valóságos leányálom részükre a közjegyzőség. Hallatlan tülekedés folyik egy-egy közjegyzőségért. Mohay Gyula : A helyetteseknek pedig felkopik az álluk! Gidró László: Ez a szempont is indokolja, hogy szociális nyomorról, amelyen a főváros bőkezűségével kellene enyhíteni, szó sem lehet. Tudom, hogy a közgyűlés többsége egyetért velem, mégis biztosra veszem, hogy felszólalásommal nem tudom megakadályozni ennek az újabb és indokolatlan telekátengedésnek határozattá emelkedését. Felhívom a közgyűlés figyelmét arra, hogy vigyázzunk, ne legyen iskola abból, amint azt az előző javaslatnál is láttuk, hogy újabb megterhelés érje a fővárost. Veszedelmes tünetet látok abban, ha a telek értékénél nagyobb arányú építési költségekbe mennek bele, mert a hitelt nyújtó intézet könnyen elárvereztetheti a főváros telkét is és ebben az esetben nem területhasználatra való átengedésről van szó, hanem telek-