Fővárosi Közlöny, 1948 (59. évfolyam, 1-54. szám)

1948-12-11 / 50. szám

A pénzügyi szakbizottság ülése. — 1948. évi november hó 23-án. — A pénzügyi szakbizottság 1948 november hó 23-án (kedden) ülést tartott. (Az ülés Fodor Gyula alpolgármester elnöklete alatt 11 óra 20 perckor kezdődött.) Elnök : Üdvözlöm a pénzügyi bizottság megjelent tagjait és az ülést megnyitom. Mai ülésünk tárgysorozatának 1. pontja : előterjesztés a székesfővárosi Építőanyagvizsgáló és Kísérleti Intézetnek az Állami Építéstudományi és Tervező Intézet hatáskörébe történt átadása tárgyában. Szólásra senki sem jelentkezett, felteszem tehát a kérdést: elfogadja-e a bizottság az előterjesztést? (Igen!) Ha igen, akkor ezt határozatként kimondom. Következik a tárgysorozat 2. pontja: előterjesztés a 111. ker., Szeréna­ út és Mecenzéf­ utca között elterülő 17.178/28. hrsz. fővárosi területnek sporttelep létesítése céljából a vallás-és közoktatásügyi­­minisztérium részére való használatba adása tárgyában. Az előterjesztéssel kapcsolatban Szimély Károly műszaki főtanácsos bejelentést kíván tenni. Szimély Károly műszaki főtanácsos: Tisztelt Pénzügyi Bizottság! A javaslatnak a következő kiegészítéssel való elfogadását kérjük . Az eredeti polgármesteri előterjesztés kikötéseinek 11. pontja a 11. ügyosztály javaslatára a következőképen módosul: »A terület tényleges átadása napjától kezdve a használatba adott terület, valamint a rajta emelt felépítmény és berendezések után teljesítendő mindennemű kiadást, beleértve azokat a köz­terheket is, amelyek egyébként az ingatlan tulajdonosát terhelnék, vagyis a földadót és járulékait, adókat, illetéket, illetékegyenértéket, burkolási járulékokat, vízdíjat, csatorna­használati díjat, csatornaépítési hozzájárulást, bekötési díjat stb., továbbá az ingatlan után a jelenleg fennálló vagy a jövőben hozandó törvények, rendeletek, szabályrendeletek alapján fizetendő mindennemű állami és községi közszolgáltatást és egyéb kiadást, a használat tartama alatt mindenkor a haszná­latba vevő köteles viselni úgy, hogy a székesfővárost az ingatlan után a használat tartama alatt semmiféle kiadás nem terhel­heti. A tiszti ügyészség javaslatára módosul az előterjesztés 17. pontja: »A székesfőváros a használati jogviszonyt rendes felmondással nem szüntetheti meg, kivéve a szerződésszegés esetét, amennyiben a használatba vevő a 16. pontban megjelölt súlyosabb szerződésbontó okokon kívül egyéb mulasztást követ el és e mulasztását a használatba adó felszólítására a kitűzött határidőig nem pótolná, vagy olyan körülmények és feltételek bekövetkeztét, amely körülmények beállta, illetőleg feltételek fennforgása esetén a székesfővárost másokkal szemben is kisajátítási jog illeti meg.­ Ugyancsak a tiszti ügyészség javaslatára felveendő még 19. pontként a következő kikötés: »19. Használatba vevő köteles a tiszti ügyészség részéről elkészített és a fenti, valamint a szokásos feltételeket tartalmazó szerződést aláírni.« Elnök : Szólásra senki sem jelentkezett, felteszem tehát a kérdést, elfogadja-e a bizottság az előterjesztést a most ismertetett kiegészítésekkel? (Igen!) Ha igen, akkor ezt határozatként kimondom. Következik a tárgysorozat 3. pontja: előterjesztés az 1947/48. évi költségvetés végrehajtása során új szükségletek és többletszükségletek fedezése céljára »Rendeletre« felhasznált összegek póthitelként engedélyezése tárgyában. Szólásra jelent­kezett Gyömrei Sándor bizottsági tag úr. Gyömrei Sándor: Tisztelt Pénzügyi Bizottság! Az elő­terjesztés indokolása két mondatban olyan tömören foglalja össze a dolog lényegét és a felhatalmazás megadásának szüksé­gességét, hogy ahhoz hozzászólni úgyszólván nem is lehet. Az előterjesztést pártom és a magam nevében el is­­fogadom, de 34.000 forintot illetőleg, hogy — diplomáciai nyelven fejezzem ki magam — legalább is tartózkodni kívánok a szavazástól és meg is mondom, hogy miért. Azért, mert különben ellentétbe kerülnék azzal az indítvánnyal, amelyet a holnapi közgyűlésen teszek és amely a polgármester úrnak, meg a MDP kulturális vezetőségének tetszésével is találkozott. Rámutatok ebben az indítványban arra, hogy a főváros története, a főváros körül forgó történetírás milyen elhanyagolt állapotban van és ezért szükségesnek vélem egy várostörténettudományi bizottság kiküldetését. E bizottság kiküldésének különféle céljai vannak, az elő­terjesztésből azonban kiderül, hogy éppen e célok elérésére szükséges eszközöket törölték. Természetes, hogy ha a főváros nem tudja a szükségleteket előre látni és így új fedezeti szükségletek keletkeznek, akkor a piros ceruza végigszánt a költségvetés különféle tételein. Most azonban groteszk helyzet alakul ki: mivel a főváros színházai 320.000 forint deficittel zártak, törölnünk kell a magyar helikoni tagságok által keletkezett kötelezettségeket, törölnünk kell stipendiumokat, fontos kulturális kiadásokat, helytörténeti kiadványok megírására szükséges összegeket, egy másik tételben pedig alapítványokat, pályadíjakat, ösztön­díjakat. Mindez azért, hogy a Magyar Múzsa Kft. állatkerti szabadtéri előadásainak támogatására 50.000 forintot adjunk! Itt tehát ellentétbe kerülök önmagammal. De azt hiszem, hogy a bizottsági tag urak közül többen is ellentétbe kerülnek önmagukkal. Végeredményben teljes mértékben elismerem, hogy színházak is vannak és, hogy szükség van rájuk. Nem tudom azonban elismerni, hogy ha a Lili bárónő, továbbá a Tavaszi hangok című Straus-operett a közönségnek nem tetszik és az operetteket előadó vállalat ezért deficitbe kerül, akkor nekünk ösztöndíjasaink zsebébe kell nyúlnunk. Nem tudom elismerni, hogy ha a Magyar S­zínház repertoárja a közönségnek nem tetszik, akkor éppen kulturális kiadásaink között kell szétnéznünk és kulturális kiadásaink közül kell tételeket áldozatul dobnunk. Az én magánnézetem általában rendkívül helyteleníti, hogy kulturális életünk ennyire theatro­centrikus. Rendkívül helytelenítem, hogy amikor csak négy oldalon jelennek meg a lapok, akkor félhasábon tárgyaljuk meg minden hetedrangú operett irodalmi értékeit és a szereplő művésznők tehetségét. Mindezt ugyanakkor, amikor — ismét­lem — igen fontos kulturális megnyilvánulásokról nem tudnak beszámolni a lapok, hely hiányában. Rendben van, ízlés dolga : kinek az operett, kinek a tudomány, de mégis csak helytelen, hogy azért, mert a Lili bárónő és mit tudom, még milyen operet­tek előadása deficittel zárult, a főváros adófizető közönsége, amely e darabokat nem nézte meg, a költségvetésbe indirekte mégis hozzájáruljon ezeknek az előadásoknak kiadásaihoz. Nem akarok most konkrét javaslatot tenni, csak azt a kérést terjesztem elő, hogy a törölt tételeket, különösen ami a várostörténet megírását, a Magyar Helikont, a stipendiumokat és más kulturális pályadíjakat illeti, a jövő évi költségvetésbe vegyék fel. Összesen 34.000 forintról van szó. Elnök: A bizottsági tag úr felszólalására röviden a következőkben válaszolhatok. Magam is helyeslem, hogy a várostörténet megírására munkálatokat végezzünk. Az ehhez szükséges összeg előtermelését sem látom lehetetlennek. Hogy olyan kiadásaink vannak, mint amilyenek vannak és hogy a póthitelek száma szaporodik, annak persze egész csomó külön oka van. És nem is csak ennyivel szaporodtak pót­hiteleink, hanem sokkal többel. Ha az évi mérleget megnézzük, akkor azt látjuk, hogy csaknem 43 millióval. Mindegyik pót­hitel felvételének persze megvan a maga külön oka. A Magyar Múzsával kapcsolatban az a helyzet, hogy szeretnénk fejleszteni a fővárosi üzemek dolgozóinak kulturális színvonalát. (Helyeslés.) A színházakra is költeni kell, de nem annyit, mint eddig. Az erre szolgáló összegek külön­böző címeken, különböző fejezeteken voltak elbújtatva. Ezek után felteszem a kérdést: elfogadja-e a pénzügyi bizottság az előterjesztést? (Igen!) Ha igen, akkor ezt hatá­rozatként kimondom.­­ Következik a tárgysorozat 4. pontja: előterjesztés a székesfővárosi fogyasztási adókról szóló 395/1938. kgy. számú szabályrendelet módosítása és az államkincstárnak a városi borfogyasztási adóbevételből való részesedésének újabb meg­állapítása tárgyában. Szólásra jelentkezett Dárdai Gábor bizotsági tag úr. Dárdai Gábor: Tisztelt Pénzügyi Bizottság! A pénzügy­miniszter úr szabályozta a fővárosnak a bor- és húsfogyasztási adókból, valamint a sör- és szeszfogyasztási pótadókból való részesedését. Eszerint az adóbevételekből a kincstár az eddigi

Next