Fővárosi Közlöny, 1948 (59. évfolyam, 1-54. szám)
1948-12-11 / 50. szám
A pénzügyi szakbizottság ülése. — 1948. évi november hó 23-án. — A pénzügyi szakbizottság 1948 november hó 23-án (kedden) ülést tartott. (Az ülés Fodor Gyula alpolgármester elnöklete alatt 11 óra 20 perckor kezdődött.) Elnök : Üdvözlöm a pénzügyi bizottság megjelent tagjait és az ülést megnyitom. Mai ülésünk tárgysorozatának 1. pontja : előterjesztés a székesfővárosi Építőanyagvizsgáló és Kísérleti Intézetnek az Állami Építéstudományi és Tervező Intézet hatáskörébe történt átadása tárgyában. Szólásra senki sem jelentkezett, felteszem tehát a kérdést: elfogadja-e a bizottság az előterjesztést? (Igen!) Ha igen, akkor ezt határozatként kimondom. Következik a tárgysorozat 2. pontja: előterjesztés a 111. ker., Szeréna út és Mecenzéf utca között elterülő 17.178/28. hrsz. fővárosi területnek sporttelep létesítése céljából a vallás-és közoktatásügyiminisztérium részére való használatba adása tárgyában. Az előterjesztéssel kapcsolatban Szimély Károly műszaki főtanácsos bejelentést kíván tenni. Szimély Károly műszaki főtanácsos: Tisztelt Pénzügyi Bizottság! A javaslatnak a következő kiegészítéssel való elfogadását kérjük . Az eredeti polgármesteri előterjesztés kikötéseinek 11. pontja a 11. ügyosztály javaslatára a következőképen módosul: »A terület tényleges átadása napjától kezdve a használatba adott terület, valamint a rajta emelt felépítmény és berendezések után teljesítendő mindennemű kiadást, beleértve azokat a közterheket is, amelyek egyébként az ingatlan tulajdonosát terhelnék, vagyis a földadót és járulékait, adókat, illetéket, illetékegyenértéket, burkolási járulékokat, vízdíjat, csatornahasználati díjat, csatornaépítési hozzájárulást, bekötési díjat stb., továbbá az ingatlan után a jelenleg fennálló vagy a jövőben hozandó törvények, rendeletek, szabályrendeletek alapján fizetendő mindennemű állami és községi közszolgáltatást és egyéb kiadást, a használat tartama alatt mindenkor a használatba vevő köteles viselni úgy, hogy a székesfővárost az ingatlan után a használat tartama alatt semmiféle kiadás nem terhelheti. A tiszti ügyészség javaslatára módosul az előterjesztés 17. pontja: »A székesfőváros a használati jogviszonyt rendes felmondással nem szüntetheti meg, kivéve a szerződésszegés esetét, amennyiben a használatba vevő a 16. pontban megjelölt súlyosabb szerződésbontó okokon kívül egyéb mulasztást követ el és e mulasztását a használatba adó felszólítására a kitűzött határidőig nem pótolná, vagy olyan körülmények és feltételek bekövetkeztét, amely körülmények beállta, illetőleg feltételek fennforgása esetén a székesfővárost másokkal szemben is kisajátítási jog illeti meg. Ugyancsak a tiszti ügyészség javaslatára felveendő még 19. pontként a következő kikötés: »19. Használatba vevő köteles a tiszti ügyészség részéről elkészített és a fenti, valamint a szokásos feltételeket tartalmazó szerződést aláírni.« Elnök : Szólásra senki sem jelentkezett, felteszem tehát a kérdést, elfogadja-e a bizottság az előterjesztést a most ismertetett kiegészítésekkel? (Igen!) Ha igen, akkor ezt határozatként kimondom. Következik a tárgysorozat 3. pontja: előterjesztés az 1947/48. évi költségvetés végrehajtása során új szükségletek és többletszükségletek fedezése céljára »Rendeletre« felhasznált összegek póthitelként engedélyezése tárgyában. Szólásra jelentkezett Gyömrei Sándor bizottsági tag úr. Gyömrei Sándor: Tisztelt Pénzügyi Bizottság! Az előterjesztés indokolása két mondatban olyan tömören foglalja össze a dolog lényegét és a felhatalmazás megadásának szükségességét, hogy ahhoz hozzászólni úgyszólván nem is lehet. Az előterjesztést pártom és a magam nevében el isfogadom, de 34.000 forintot illetőleg, hogy — diplomáciai nyelven fejezzem ki magam — legalább is tartózkodni kívánok a szavazástól és meg is mondom, hogy miért. Azért, mert különben ellentétbe kerülnék azzal az indítvánnyal, amelyet a holnapi közgyűlésen teszek és amely a polgármester úrnak, meg a MDP kulturális vezetőségének tetszésével is találkozott. Rámutatok ebben az indítványban arra, hogy a főváros története, a főváros körül forgó történetírás milyen elhanyagolt állapotban van és ezért szükségesnek vélem egy várostörténettudományi bizottság kiküldetését. E bizottság kiküldésének különféle céljai vannak, az előterjesztésből azonban kiderül, hogy éppen e célok elérésére szükséges eszközöket törölték. Természetes, hogy ha a főváros nem tudja a szükségleteket előre látni és így új fedezeti szükségletek keletkeznek, akkor a piros ceruza végigszánt a költségvetés különféle tételein. Most azonban groteszk helyzet alakul ki: mivel a főváros színházai 320.000 forint deficittel zártak, törölnünk kell a magyar helikoni tagságok által keletkezett kötelezettségeket, törölnünk kell stipendiumokat, fontos kulturális kiadásokat, helytörténeti kiadványok megírására szükséges összegeket, egy másik tételben pedig alapítványokat, pályadíjakat, ösztöndíjakat. Mindez azért, hogy a Magyar Múzsa Kft. állatkerti szabadtéri előadásainak támogatására 50.000 forintot adjunk! Itt tehát ellentétbe kerülök önmagammal. De azt hiszem, hogy a bizottsági tag urak közül többen is ellentétbe kerülnek önmagukkal. Végeredményben teljes mértékben elismerem, hogy színházak is vannak és, hogy szükség van rájuk. Nem tudom azonban elismerni, hogy ha a Lili bárónő, továbbá a Tavaszi hangok című Straus-operett a közönségnek nem tetszik és az operetteket előadó vállalat ezért deficitbe kerül, akkor nekünk ösztöndíjasaink zsebébe kell nyúlnunk. Nem tudom elismerni, hogy ha a Magyar Színház repertoárja a közönségnek nem tetszik, akkor éppen kulturális kiadásaink között kell szétnéznünk és kulturális kiadásaink közül kell tételeket áldozatul dobnunk. Az én magánnézetem általában rendkívül helyteleníti, hogy kulturális életünk ennyire theatrocentrikus. Rendkívül helytelenítem, hogy amikor csak négy oldalon jelennek meg a lapok, akkor félhasábon tárgyaljuk meg minden hetedrangú operett irodalmi értékeit és a szereplő művésznők tehetségét. Mindezt ugyanakkor, amikor — ismétlem — igen fontos kulturális megnyilvánulásokról nem tudnak beszámolni a lapok, hely hiányában. Rendben van, ízlés dolga : kinek az operett, kinek a tudomány, de mégis csak helytelen, hogy azért, mert a Lili bárónő és mit tudom, még milyen operettek előadása deficittel zárult, a főváros adófizető közönsége, amely e darabokat nem nézte meg, a költségvetésbe indirekte mégis hozzájáruljon ezeknek az előadásoknak kiadásaihoz. Nem akarok most konkrét javaslatot tenni, csak azt a kérést terjesztem elő, hogy a törölt tételeket, különösen ami a várostörténet megírását, a Magyar Helikont, a stipendiumokat és más kulturális pályadíjakat illeti, a jövő évi költségvetésbe vegyék fel. Összesen 34.000 forintról van szó. Elnök: A bizottsági tag úr felszólalására röviden a következőkben válaszolhatok. Magam is helyeslem, hogy a várostörténet megírására munkálatokat végezzünk. Az ehhez szükséges összeg előtermelését sem látom lehetetlennek. Hogy olyan kiadásaink vannak, mint amilyenek vannak és hogy a póthitelek száma szaporodik, annak persze egész csomó külön oka van. És nem is csak ennyivel szaporodtak póthiteleink, hanem sokkal többel. Ha az évi mérleget megnézzük, akkor azt látjuk, hogy csaknem 43 millióval. Mindegyik póthitel felvételének persze megvan a maga külön oka. A Magyar Múzsával kapcsolatban az a helyzet, hogy szeretnénk fejleszteni a fővárosi üzemek dolgozóinak kulturális színvonalát. (Helyeslés.) A színházakra is költeni kell, de nem annyit, mint eddig. Az erre szolgáló összegek különböző címeken, különböző fejezeteken voltak elbújtatva. Ezek után felteszem a kérdést: elfogadja-e a pénzügyi bizottság az előterjesztést? (Igen!) Ha igen, akkor ezt határozatként kimondom. Következik a tárgysorozat 4. pontja: előterjesztés a székesfővárosi fogyasztási adókról szóló 395/1938. kgy. számú szabályrendelet módosítása és az államkincstárnak a városi borfogyasztási adóbevételből való részesedésének újabb megállapítása tárgyában. Szólásra jelentkezett Dárdai Gábor bizotsági tag úr. Dárdai Gábor: Tisztelt Pénzügyi Bizottság! A pénzügyminiszter úr szabályozta a fővárosnak a bor- és húsfogyasztási adókból, valamint a sör- és szeszfogyasztási pótadókból való részesedését. Eszerint az adóbevételekből a kincstár az eddigi