Fővárosi Közlöny, 1963 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1963-10-31 / 10. szám

102 FŐVÁROSI KÖZLÖNY helyesnek tartaná, hogy a kerületi tanácstagok részé­re kerületi szinten és bontásban hasonló anyag készül­jön, mint a tanácstagi beszámolókról szóló jelentés. A jelentést igen jónak találja, a statisztikai táblák egy­két rovattal való bővítését, a határozati javaslat 3.­ pontjának pedig kiegészítését kéri. A táblázatokban a közérdekű javaslatok csak területi bontásban szerepel­nek, helyes volna azokat szakigazgatási ágak szerint is felsorolni. Továbbiakban a kereskedelmi osztályon fel­dolgozásra váró javaslatok közül a Nagyvásártelep rak­tárkérdésének megoldásával foglalkozik. A vasúton szállított áru mind a Nagyvásártelepre érkezik, ami nincsen gépesítve, nem korszerű és a kétmilliós város k­övetelményeinek a tárolás tekintetében nem felel meg. Az előterjesztett határozati javaslat 3.­ pontjának kö­vetkező kiegészítését kéri: „A végrehajtó bizottság a ka­pott ellenőrzési jelentésről, valamint az ellenőrzési je­lentés alapján megtett intézkedéseiről tájékoztassa a a tanácsot 1964. március hó 31-ig". Lőwinger Andorné megemlíti, hogy a házkezelési állandó bizottság rendkí­vüli ülésen foglalkozott az előterjesztés anyagával. Örömmel üdvözli a határozati javaslatokat, amelyek alkalmasak arra, hogy az állandó bizottságok munká­ját elősegítsék. A határozati javaslat 2.­ pontjának azt a részét, hogy „munkájuk során a helyi sajátságok fi­gyelembevételével alkalmazzák", nem találja teljesen érthetőnek. Helyi adottságokról van-e szó, vagy pedig valami egészen különös olyan dolgokról, amelyek az irányelvek megvalósítását akadályozzák. Földeáki Béla arról a megvalósult gyakorlatról beszél, amellyel a fő­városi tanácstagokat albérletbe adják a kerületeknek, ahol tulajdonképpen tanácstagi életüket élik, leszámít­va azt a kis időt, amelyet az állandó bizottsági tagság, vagy pedig egy-egy tanácsülés jelent. Így tehát a fővá­rosi tanácstag a részleteket látja, ha viszont a jövőben nem készen látják először a községfejlesztési tervet és lehetőség nyílik arra is, hogy csakugyan beleszóljanak, nem lesz ilyen éles az ellentét az egész és a rész kö­zött. Tapasztalata szerint a fővárosi tanács dolgozói ne­velésre szorulnak még a tanácstagokkal való bánás­mód terén. Javasolja, hogy olyan esetben, amikor té­vesen címeznek meg valamely beadványt, ne küldjék vissza azzal az udvarias megjegyzéssel, hogy nem hoz­zájuk tartozik, hanem juttassák el ahhoz, aki az ügy­ben intézkedni tud. Javasolja, törekedjék az országos vezetés még inkább annak a bebizonyítására, hogy másutt is lehet élni, nemcsak Budapesten és a fővárost háttérbe nem szorítva, de részére méltánytalan előnyö­ket sem biztosítva tegyen intézkedéseket. Dávid Fe­renc példákat hoz fel arra, hogy az apparátusi ügyin­tézés nem mindig megfelelő. Az a véleménye, hogy a tanácstagi munka, a legutóbb eltelt fél esztendő alatt, pozitív előrehaladást mutat. Az előterjesztésben jelen­tős helyet foglal el a társadalmasítás gondolata. Úgy érzi, hogy ez a gondolat a maga különböző fázisaival legfőbb útja annak a folyamatnak, amelyben végig­megy a szocialista állam továbbfejlesztése. A társadal­masítás során alapvetően két fázist lát. Az egyik, ami­kor ez még csak annyit jelent, hogy a társadalmi ak­tívák százai, vagy ezrei segítik a tanácsot. A másik ennek már egy magasabb fokozata, amikor az igaz­gatási szervezet hatósági jogosítványokat ad át a külön­böző állami szerveknek, szervezeteknek. Mind a két fázisnak bőven vannak problémái. A tanácstagi beszá­molók állandóan visszatérő problémája a munka szer­vezetlensége, az emeletráépítéseknél s a sortatarozások­nál. Jogos a lakosságnak az a kérelme, hogy ezt a munkát szervezettebbé és kulturáltabbá kell tenni. A lakosság bevonását nemcsak a fizikai munkákra való mozgósítás terén, hanem egyre szélesebb körben kell megvalósítani. A társadalmasítás szélesítése és a veze­tés színvonalának emelése egymást szervesen egészítik ki. Probléma van a hatósági jogkörök átadásánál, amelyről egyelőre csak beszélnek. Ezután foglalkozik a fogadóórák szervezetlenségével. Tekauer Péterné a nevelés kérdésével foglalkozik, és felhívja­­a figyelmet arra, hogy a társadalom széles rétegei csak felszínesen ismerik a nevelési reform­tervet. Éppen ezért a tanács­tagokra is hárul az a feladat, hogy az ifjúság nevelésé­nek célját és módját ismertessék. Javasolja, hogy a ke­rületi oktatási osztályok szóban, vagy írásban világo­sítsák fel a tanácstagokat a legalapvetőbb, legfontosabb kérdésekről, hogy minden tanácstag érdemben tudjon ezzel az igen fontos kérdéssel foglalkozni. Lukács Ist­ván az állandó bizottságok hatósági jogkörrel való fel­ruházására vonatkozó bekezdéshez javasolja, hogy a fővárosi tanács lakásügyi állandó bizottsága is kapjon hatósági jogkört. Ezt a javaslatát megfelelő okfejtéssel alá is támasztja. Az elavult jogszabályok korrekciójá­val kapcsolatban javasolja, felsőbb államhatalmi, ál­lamigazgatási szerveinknek indítványt kell tenni, hogy gyorsítsák meg azt az előkészítő munkát, amely jelen­leg is folyamatban van már. Továbbiakban ismerteti, hogy az építőipari vállalatok dolgozói körében milyen megértő visszhangra talált a szombat-vasárnapi munka bevezetése a tervek teljesítése érdekében. Egyébként saját tapasztalata alapján az a megállapítása, hogy mind a fővárosi, mind pedig a kerületi tanácsok hiva­tali szervezetében segítőkészséget tanúsítottak, amikor kérelemmel fordult hozzájuk. Vági Miklósné az irány­elveknek azzal a részével foglalkozik, amelyben ar­ról van szó, hogy a tanácstagokat a választókerületü­ket érintő fontosabb kérdésekben tájékoztatni kell, il­letve ki kell kérni a véleményüket. Ezt már többször hangoztatták, de a kerületi és a fővárosi tanácstagok igen sok esetet tudnának felsorolni, amikor mellőzik őket.Tapasztalata szintén az, hogy a fővárosi tanács hi­vatalaiban nem bürokraták ülnek. Felszólalása további részében a tanácstagi beszámolókon felvetett közérdekű kérdések intézésével foglalkozik. Ezekre a kerületek legtöbbször formális válaszokat adnak, bár jóllehet, hogy a beszámolókon felvett jegyzőkönyvek nem is rögzítik mindig pontosan az elhangzottakat. Gyakran előfordul az is, hogy egyáltalában nem is küldenek ki jegyzőkönyvvezetőt. A válaszokban sokszor tesznek olyan ígéreteket, amelyeket nem valósítanak meg. A be nem váltott ígéretek lejáratják a tanácstagok tekinté­lyét. A lakóbizottságokra és a tanácstagokra a lakóte­rületeken sokirányú tevékenység és nevelő munka há­rul. Munkájukhoz azonban elengedhetetlenül szükséges mindenekelőtt a tanácsi apparátusok támogatása. Tóth József, mint a lakásügyi állandó bizottság tagja szin­tén hangoztatja, hogy a lakásügyi jogszabályok jóré­szét az élet már túlhaladta. A lakásügyekkel kapcso­latban igen sok probléma adódik és ezekben úgy dön­teni, hogy az embereknek is jó legyen, de törvényessé­gi szempontból se lehessen megtámadni a döntést, sok­szor valóban betűvágásnak látszik. Helyes volna, ha a fővárosi tanács szakigazgatási szervei és a kerületi szakigazgatási szervek jobban együttműködnének. Meg­ítélése szerint az irányelvek igen helyesen foglalkoznak az ellenőrzéssel, ezen belül azonban a helyszíni ellen­őrzések kérdését szeretné előtérbe hozni, mert ilyen módon sok visszásságot lehetne megelőzni. Hiányolja, hogy a fővárosi tanácstagok nem kapták meg — a leg­utóbbi tanácsülésen megígért — VB. munkaterv máso­dik félévi átdolgozott példányát. Szigeti József véle­ménye szerint az építési munkák elkezdése előtt an­nak szükségességét alaposan meg kell vizsgálni. Itt konkrét példával támasztja alá az elmondottakat. Fel­teszi a kérdést, hogy a végrehajtóbizottság elnökhelyet­tesei mikor tartanak fogadó órát a fővárosi tanácsta­gok részére. Tátrai Ferenc helyesli az irányelvek létre­hozását és az a véleménye, hogy nem lenne helytelen, ha egy, vagy másfél év múlva állást foglalna a végre­hajtó bizottság és az irányelvek gyakorlati megvalósí­tásának tapasztalatait ismét a tanács ülésére terjesz­tené. Kér­i, hogy a tanácstagi beszámolókon felvetett, a homoki szőlői és az akadémiai telep építési problémá­ját a lehetőséghez képest oldják meg, hogy a legköze­lebbi beszámolón már ilyen módon tudjanak bejelen­tést tenni. Helyesnek tartja az állandó bizottságoknak a tanácsülésen való beszámoltatását. Saját munkamód­szerükből bejelenti, hogy az oktatási állandó bizottság a kerületi állandó bizottságokkal való együttműködés érdekében, — az anyag egyidejű megküldésével — minden ülésre meghív két kerületi ÁB. elnököt. A 21 napirendi ponttal kapcsolatban hangoztatja, hogy na­gyon helyes a kerületi tanácstagok beszámolóinak idő­beli széthúzása azért, hogy a beszámolókon a fővárosi tanácstagok részt tudjanak venni. A 2.­ napirendi tárgy határozati javaslatának 4.) pontjával egyetért, mert sor 1963. noverr­ber 30.

Next