Fővárosi Lapok 1865. augusztus (174-199. szám)
1865-08-02 / 175. szám
szettudományi ritkaságok, melyek előbb az akadémia birtokában voltak, s melyeknek a nemz. múzeumba való átadása elrendelve lett, átszolgáltattak-e? A felelet igenlőleg hangzott, kivéve ama példányokat, melyek az akadémiánál elromlottak, minő sors különösen számos kitömött madarat ért. S minthogy épen a pusztulásról beszélünk, jegyezzük föl egyik szép ábránd pusztulását is, mely felett a gyászdal nem énekeltetett el ugyan még az akadémiában, de maga az ábránd innen repült ki, s mi is akadémiai előadás nyomán írtunk róla. Ez ábránd a rákospalotai ásványvizet illeti, melynek vegyelemzését Molnár János úrtól Szabó József akad. tag mutatá be, különösen fölemlítvén és számokban előadván, hogy a rákospalotai ásványvízben dárdány van. Az egyetemen e vizet Thán Károly újabb vegyészi vizsgálat alá veté, s mint hitelesen értesülünk, kitűnt, hogy e víz semmi dárdanyt sem tartalmaz. La Rochusban e vízzel, mint állítólagosan dárdanyt tartalmazóval már gyógykísérleteket tettek, és pedig,mint az akadémiában egy orvos megjegyzi, „kielégítő sikerrel!“ A történet vége az,hogy a szegény Rákos-Palotát hasztalan kecsegtettük fényes nagy jövővel, a mérges dárdány helyett majd csak ezután is a szelid dinnye lesz egyedüli kitűnősége. Közép-amerikai régiségek. I. E ránk nézve új világrész, ép úgy, mint a többi, nagyszerű történeti eseményeknek és mozgalmaknak volt színhelye tán ezredévekkel előbb, mintsem az európaiak fölfedezték volna. Kifejlett, nagy és sajátságos műveltségű népek laktak itt hajdanában, melyekkel azonban a mai eredeti benszülöttek, kiket gyűjtőnéven indiánoknak nevezünk, sem rokonságban, sem történeti összefüggésben nem állanak. Ama korban, midőn Európa lakói Amerikát fölfedezték, a művelődésnek s társadalmi mozgalmaknak már több középpontja létezett itt. Mexikó,Peru s más tartományok lakói a földművelést élénken űzték, rendezett kormány és politikai viszonyaik, nagy, népes városaik voltak s iparuk és művészeteik, sajátságos alakban és irányban ugyan, de erőteljesen ki valának fejlődve. Mexikóban az anabuaki, Peruban a cuzcói és cundinamarcai fensíkokon már rég megjelentek Ruecacoatl, Manco, Copac és Bochica nevű főpapok s törvényhozók, kik, a monda szerint, ismeretlen keleti országokból lévén a vándor törzseket falvak, városok építésére s földmivelésre, a nőket pedig kelmék szövésére oktatták. A mexikóiak pyramisokat építettek, maguey-papirt gyártottak, voltak a napnak szentelt csarnokaik s jelfestményeik (hieroglyph). Ez országnak északi széleiről egésze Peru nyugati határáig számtalan maradványa lelhető fel a hajdankor nagyszerű, de régen elpusztult művészetének, polgárosított voltának, s e maradványokat csupán a spanyolok barbársága tette romokká. Peru hajdani lakói átalános és nagyszerű vallásos ünnepélyeket ültek, s búcsújáratokat tartottak ; voltak szent helyeik, kőszobraik, megerődített városaik ; az Ardesek hosszú láncolatán keresztül több országútat építettek, széles folyamok felett nagy hidakat vertek; voltak naptáraik, melyekben az időt felosztották, vizsgálták az eget sat. Ama tartományban, mely ma az észak-amerikai Egyesült Államokat képezi, több eredmű, sírdomb s bálvány tanúskodik egy rég kihalt népről, melyet a történet „alligevi“-nek nevezett el. Az Orinoko, Guyana és más folyóinak partjain is a sziklák telve vannak feliratokkal, melyeket tudósok sem bírnak megfejteni, sőt az egyptomiakhoz hasonló múmiákat szintén találtak. Mindezen emlékek megfejtése azonban mód nélkül nehéz; se könyv, se levéltárak, egyszóval semmi írott források sem támogatják a búvárt, ki így a történet eme templomának még mindig csak a küszöbén áll. Többet tudnánk e tekintetben, ha a spanyol foglalók borzasztó vadságukban, s a történet lapjain példátlan dúló vágyukban mindent, a mi útjukba akadt, tűzzel vassal nem pusztitottak volna. — Cortez, V. Károly császárhoz intézett levelében, maga dicsekvék, hogy Mexikóváros bevételekor ő maga csak egy lépést sem tett előre, a nélkül, hogy ne tört, ne rombolt volna. A bálványokat darabokra zúzták, a földabraszokat s festményeket, mely utóbbiakban az Írást nem ismerő mexikóiak történeteiket örökiték meg, elégették, a templomokat a légbe röpitették s egész vidékek lakóit legyilkolták. A mit pedig ízzé porrá nem törhettek, azt elásták, nagy köveket hengeritettek hegyébe s csak legközelebb — e borzalmak után majdnem négyszáz évvel — sikerült ezen emlékekből egyetmást napvilágra hozni,mint példáúl ama gyönyörű, köböl faragott naptárt, melyből a hajdani mexikóiak időbeosztását megismertük. — Itt-ott miegymás fenn is maradt, s napról-napra folytonosan több régiség kerül elő, melyekre támasz-kodva, a jövő nemzedékek e világrész népesedési, művelődési s egyéb viszonyaiba, egy szóval történetébe majd biztosabb tekintetet vethetnek, mint mi. Anyi azonban már is egészen bizonyos, hogy az itt szóba hozott régiségek nem egy eredetűek s különböző korszakok művei. Átalában három nagy csoportra oszthatjuk, mely csoportok felfogás, kivitel, szerkezet, s egyátalán egész voltuk tekintetében egymástól igen eltérnek. Az egyik csoport a többinél sokkal később eredetű, aránylag nem nagy műveltségű néptől, valószínűleg az indiánok közvetlen elő- ideitől, sőt talán ezektől maguktól származik. A második csoportot a ma megtelepedett sokadalmakban egyesült népek emlékei képezik, mely népeket a spanyolok ezelőtt négyszáz évvel meghódították, míg végre a harmadik csoport ennél is sokkal régibb s Mexikó és Peru történetét jóval megelőzi. Az első csoport tárgyai majdnem egész Ameriká- ban találkoznak. Ezek nagyobbára cifrázatok, nagyon kezdetleges felírások, hieroglyphi jelekből álló festmények s néha igen ügyesen kigondolt s szépen készített házi és egyéb eszközök, melyeket az indiánok háborúikban s egyébként az életben használnak. A telepedők, midőn földjeiket ássák vagy szántják, gyakorta találnak nyilvasokat,költéseket,csatabárdot, nyers cserépedényt s több efélét. Az itt-ott látható felhordott halmok szintén újabb időkből valók, többnyire valamely falu vagy törzs temetőjét képezték, néha egyetlen hős nyugszik alattuk,vagy csatatereken állanak , mint diadalmas ütközetek emlékei. Az Egyesült Államok sok vidékén léteznek ily halmok; néha átmérőjük 40, magasságuk 12 lábnyi; alakjuk tojásdad sárokkal vannak kerítve. Akadnak azonban magasabb, sőt kőböl épült ily halmok is. A második s harmadik csoport emlékeiből határozottan kitetszik, hogy a népek, melyektől ezek erednek, a maga nemében kitűnő s egészen független polgárisodottságban éltek. Ezen emlékek maradványai finom, pallérozott ízlés bélyegét viselik s látszik rajtuk, hogy amaz, előttünk oly kevéssé ismeretes népek a kézműiparban s örömatanban igen ügyesek voltak, hogy igen kifejlett vallás rendszerrel bírtak s a hadi mesterséget kitünően értették. Mindezt a feltalált szerszámok, sírok,sáncolatok,festmények és egyebek kétségen kívül helyezik. Ily művelt népek lakták hajdanában a mai egyesült államok egész területét: New Englandtól Floridáig s innét le egész Mexikó határáig, — így a többi közt Tenessiben Nashwille városa mellett, húsz lábnyi mélységben művészileg alkotott cserépnemüket találtak s a máz ezeken még oly tiszta, oly élénk volt, mintha csak ma kenték volna rájuk. Efféle csokrok, hamuvedrek sat. igen gyakoriak; a téglák, melyeket találnak, kitünően vannak égetve s a kő és díszes csontfaragványok is egyaránt jelesek. A sirhalmokban ércműveket is, nevezetesen sok vörös rezet találtak, mely egyátalán sokszor előfordul s így mindenesetre nagy használatban volt. E rézből készült nyílhegyek, karmantyúk, lapok, keresztek stb. gyakran ezüsttel is ki vannak rakva. Különösen érdekesek a régi erődmüvek, egyközű földsáncok, s téglából épített földalatti falak. A Mississippi partjain s oly helyeken, hol a folyam más vizekkel egyesül, ezen erődmüvek leggyakoriabbak, s néha 4—500 holdnyi területet foglalnak el. A Chillicothe körül (Okióban) még ma is fennálló földsánc mindjárt a föld színe felett 20 láb széles; magassága 12 láb; az egyik szárny a folyónak van támasztva, a másikat pedig 20 láb széles árok védi. Ezen erődök a folyók mellett mindig egyenszegüek és terjedelmesek ; távol a víztől pedig kerekdedek s kicsinyek. Némelyek kapukkal vannak ellátva s alkatuk oly igen megegyez a hadi erődítés elveivel, hogy bármelyik európai épitésznek is becsületére válnék. A Missouri partjain földvárak is vannak, melyek 80—’150 láb magasak, s több emeletből állanak. Múmiákat Kentuky mészkő-üregjeiben, leginkább kalétromos rétegek közt találtak; de sem külső burok, sem pedig fűszer vagy gyanta anyag nem volt ezeken látható, mint az egyptomiakon. Belső burok azonban négy volt rajtuk ; az elsőt sajátszerüleg, s nagy barna tollakkal egybefont kettős szálakból készült szövet, a másodikat ugyanily szövet, de tollak nélkül, harmadikat sima és kidolgozott, a negyediket végre nyers, szőrmés dámvadbőr képezte. Az Egyesült Államok ezen régiségei oly igen rokon jelleggel bírnak, hogy nagyon valószínű, miszerint mind ugyanegy néptől vagy oly népektől erednek, melyeknek megfelelő viszonyaik voltak. New Englandtól a mexikói öbölig, a Mississippi jobb partján pedig egészen Mexikóig terjednek; az óceánt csupán Floridában, a Csendes-tengert azonban sehol sem érintik. Számuk igen nagy , mostanig már 8—10,000-et ismerünk. Annyi bizonyos, hogy mindezen emlékek igen régiek s nem vándor csapatoktól, hanem állandóan megtelepedett s rendezett viszonyok közt élő népektől származnak. Hogy mind egykorúak volnának, nem valószinü, de mely korból erednek? ezt még csak hozzávetőleg sem lehetett eddig kipuhatolni. Némelyek fölött most őserdők állanak. Ama nép, melynek e régiségek létüket köszönik, 1669 - kétségkívül hatalmas és nagy volt, földmivelést űzött s ép úgy a béke, mint a háború mesterségét kitünően ismerte; a sós forrásokat kizsákmányolta, az ólmot, rezet, ezüstöt, aranyat munkálta, s a csillagászattal összefüggésben álló fejlett vallása volt. Mexikóval élénk összeköttetésben állott, sőt talán onnét is költözött ide. Fővárosi hírek. * A „Sürgöny“ és „Ung. Nachrichten“ helybeli hivatalos lapok, mint közelebb hallottuk, szeptember végével megszűnnek, s az első helyett „Budapesti értesítő“ cím alatt egy új lap van tervben, melynek szerkesztője — hír szerint — Frankenburg Adolf lenne. Noha e hírt, mint a legbizonyosabbat hallottuk, teljes hitelességéről mégsem vállalhatunk kezességet. Anyi valószínű, hogy a közelebbi fordulatok folytán a „Sürgöny“ nem maradhat fenn, az meg bizonyos, hogy az „Ung. Nachrichten “-re a lefolyt években sem volt valami nagy szükség. Egy új lapért, — élén Frankenburggal — szívesen oda adhatjuk mind a kettőt. * A székesfehérvári Vörösmarty-szobor gipsz vázlatát, melyet gróf Zichy Jenő ajándékozott az akadémiának, a palota lépcsőjének alján állíták föl. * Nagy fontosságú és közérdekű ügyet tárgyaltak múlt szombaton a városhatósági ülésben. Ez ügy egy alreáltanoda fölállítása a Teréz-külvárosban. Már rég óta érezhető az a hiány, hogy a pestvárosi főreáltanoda nem képes befogadni az ország minden részéből a fővárosba tóduló ifjúságot. A tanoda szervezeti tervének elkészítésére Ney Ferenc főreáltanodai, és Kriegler József elemi igazgatók voltak fölhíva, kiknek tervezetét el is fogadták. A tanács az eddigi tárgyalások eredményét a m. kir. helytartótanácshoz terjeszti föl. * Almásy Pálnak, ki, mint tudva van, a múlt télen Olmützbe vitetett, a bécsi lapok tudósítása szerint ő Felsége megengedte, hogy két hónapig Karlsbadban a gyógyfürdőt használhassa. * Széllfy Gusztávtól „Csöndes dalok“ című zongorára írt zenemű jelent meg a Z. L. mellett, Reményinek ajánlva. * A pesti egyetem tanácsa üdvözlő iratot intéz a bécsi egyetemhez, 600 éves fennállási ünnepélye alkalmából, hanem képviseltetni nem fogja magát, miután a jubileum programmja csak „austriai“ egyetemeket ismer, s ez nem felel meg a magyar egyetem autonómiájának. * Molnár Györgytől levelet kaptunk, mely szerint a népszínházi fölszerelések, melyeket az ő tartozásaiban lefoglaltak, mind saját tulajdonai, s azokat az intézet jövedelmeiből szerző. A nemzeti adakozásokból egy fillért sem vett át; ezeket Áldássy, Lippert és Fésűs György urak kezelték, de mi — részünkről — nem tudjuk elképzelni, hogy mire fordíthatták volna egyébre, mint a népszínház fölszerelésére? A bizottság egy nyilatkozata mindenesetre több világot vethetne e zavaros dolgokra. Bármint legyen is azonban, anyi valószínű, hogy a népszínház fölszerelése árverezés alá jut. Ez esetben jó lenne, ha Szigeti Imre igyekeznék azokat sajátjává tenni, mert így sokkal jutányosabban juthat hozzájuk, mintha újból csináltatná. De másfelől meg a városnak is érdekében áll ez ügyet egészen tisztába hozni, mert nem hihetjük, hogy Szigeti a népszínház négy falát kívánta volna haszonbérbe venni, hanem egyszersmind a nézőtért padjaival, és a színpadot függönyeivel sat. együtt. — Molnár György leveléből örömmel értesültünk, hogy ő nemcsak hogy az adakozásokból szerzett tárgyakat nem jegyzi be sajátjai közé, de sőt az építkezéshez is 2700 frtot adott át Áldássy úr kezébe. Bárha az a buzgalom, melyet ő ez intézet iránt mindig tanúsított, szerencsésebb véget érhetett volna, így igen sújtó balkörülmény rá nézve, hogy kezei a csőd által folyvást meg vannak kötve, s a népszínházát, melyre új idő következett, nem veheti át. Ezt mi is sajnáljuk, de nincs hatalmunkban rajta változtatni. * Schirinszki Sándor orosz herceg és neje, kik pár hóig használták a császárfürdőt, elutazások előtt többek társaságában Üröm helységbe utaztak, József nádor első nejének, Alexandra Paulovna orosz hercegnő sírboltjához. 511 A tűzoltó-egylet alakítása ügyében tegnapelőtt az érdeklettek tanácskozmányt tartottak, melynek ezen közhasznú ügyre nézve kedvező eredménye volt. E szerint az egylet létesüléséhez mind közelebb jutunk. * A magyar országgyűlést a bécsi lapok szerint, aug. 18-án, ő felsége születése napján hívják össze, október 20.ára. * Egy pesti derék orvos közelebb hirtelen örelségi rohamokba esett, s a döblingi tébolydába szállították. * Sz. Kalocsa Róza nő növeldéjében, sőt, Török Pál superintendens úr elnöklete alatt s nagyszámú diszes hallgatóság előtt, jul. 30-án délután ment végbe az idei második félévi nyilvános vizsgálat. A jelen voltak nagy elismeréssel tapasztalták, hogy a nő-