Fővárosi Lapok 1868. október (225-251. szám)

1868-10-09 / 232. szám

a végül a simplán vagy — halld világ! — „eximio modo“ érett ifjú, ki­fitymáló büszkeséggel néz arra a háta mögött levő, zsarnok rabszolgaságban töltött tanévekre, és ama föltett szándékkal jött a nagyvá­rosba, hogy egyaránt mihamarább túlad az atya arany tanácsain és papír forintjain. Siro-rivó magzat, veszítse el szemedben a nagy fekete tábla mielőbb kísérteties kinézését! zseniális fiú, teljesítsd szüleid reményeit, és váljék belőled — ha nem is fáklya — legalább szépen világító gyertya­láng ! szünidőn túlesett ifjú, szakítsd tovább is a világokat a klasszicitás kertjében!­és te, félrevágott kalapú egyetemi polgár, gondold meg, hogy a nap télen nyáron csak huszonnégy órából áll, melyből ha tizenkettőt elmulatsz, és tizenkettőt végig alszol, a a maradék nagyon is csekély időt találna nyújtani komoly tanulásra! Érdekes az új rektor beavatása alkalmával hal­lott hivatalos kimutatás egyik adata, mely szerint a múlt tanévben a háromezerkétszáz egyetemi hallgató között 620 magyarországi és 158 erdélyi ifjú volt, mely számból kitűnik, hogy a bécsi egyetem hallga­tóinak mintegy negyed részét a magyar birodalom fiai képezik. Ha ez egyrészt fényes tanújele annak, hogy nem vagyunk oly barbárok, mint azt némelyek még mindig hiszik felőlünk, és a kimivelődés után való vágyat ép úgy érezzük, mint a nyugat akárme­lyik kifejlett nemzete, másrészt e kis statistika dönt­­hetlen számokkal bizonyítja, hogy Bécs tanintézetei­nek nagy híre mágnesi erővel vonzza a tudomány újoncait, még azokat is, kik tán nem egészen men­tek a németek ellen való ellenszenvtől. Minden phrázisnál hathatósb érv a szám. Mind­az­által zavarban volnánk, ha el kellene döntenünk : minek jele az, hogy a várszínház igazgatóságától kihirdetett pályázatra százkilencvenhét vígjáték ér­kezett be ; annak jele-e, hogy a németeknek oly jól megy dolguk, hogy öregük­ aprajuk írásban adja víg kedélyállapota bizonyítékát? vagy azt jelenti-e, hogy oly keserves életet élnek, hogy a kétszáz arany elnyerésére való kilátás az újon született gyermek­nek is szárnyakat kölcsönzött, melyekkel megkísérlé, a Parnassz magaslatán csillogó díjhoz fölemelkedni ? Szegény, sajnálatraméltó haj­ótörést­ szenvedtek! De még inkább sajnálhatjuk a pályabírókat, kiknek majd kétszáz oly vígjátékot kellett végig olvasniok, melyek közül ügygyel-bajjal csak hat-nyolc üti meg az előadhatás mértékét. Uram fia, hány nyaka­ szegett éle, hány zseniáliskodó ostobaság, mennyi eszeve­szett badarság lehetett e tömérdek papiriveken ösz­­szehalmozva! A pályázat kimenete nem kevéssé lepte meg a közönséget. Oly nevek emelkedtek a felszínre, me­lyekről nem is tudtuk, hogy ők is úsznak az irodal­mi árban, míg mások, melyeket „megemlítik, ha az első neveket említik“ váratlanul kudarcot vallottak. Gottschall színművét egyenesen előad­atlannak ítél­ték, míg két rendőrhivatalnok, Schau­fert és W­i­c­h­e­r addig homályba burkolt fejeire nyomták az elismerés pálmakoszorúját. Ha az első díjt nyert mű tartalma oly találó és csinos, mint címe („Schach dem König“), akkor a legilletékesb kritikus : a kö­zönség bizonyára helyeslendi az ex offo ítészek vá­lasztását. Különben nem ez volna az első eset, hogy pályahirdetés következtében az ismeretlenség sötét­ségében élő férfiak egy szökéssel a hit és dicsőség szárnyaira emelkedtek volna. Aranyt és Madáchot említem meg nálunk, és Hugo Viktort Franciaor­szágban, ki tizenöt éves korában egy, a nevezett al­kalomból készült ódával nemzete figyelmét először vonta magára. De úgy is állanak a dolgok a várszínházban, hogy az éhes egy falat kenyérre nem szorul jobban, mint ez intézet egy pár felfrissítő új darabra. Ép egy éve, hogy Laube az igazgatói kormányrúdtól „elme­­netett“, és az új igazgatóság legjobb barátainak is be kell vallani, hogy a Burg-színház azóta lassan, de biztosan lelépdegél azon magas polcról, melyre Laube nyers, de oktató modora, éles, fürkésző szeme, vas keze, és rendü­ltetlen jellemszilárdsága emelte volt. A várszínházban ez időben csak egy jó létezik: a a játék; ez egy év alatt nem romolhatik el, de elvész ez is, ha a sovány műsorozat, a fejetlen rendezőség, a félszeg szereposztás és zilált műviszonyai valahogy közel időben véget nem érnek. A többi színházakban „in dulci jubilo“ folynak a dolgok. A páholyok bársony fauteuillejétől fel a kakasülő kemény lócájáig, tele­tömvék a színtermek, és minél többször, minél vigabban nevet a közönség, annál jóllakottabban mosolyognak az igazgatók. Minden hahota mag, melyből a következő és har­mad napra egy új, tele ház kel ki. De váljon érdemes-e annak nevetni, a minek a közönség nevet? — az megint más kérdés. Például a „Theater an der Wien“-ben két hét óta a szapora Berg uralkodik teljhatalommal. „Életképé­ nek címe elég bizarr: „Nro 28.“ Különben sem elemi, sem tragikai szükségből nem kell annak épen 28-nak lenni; a darab menete egy pillanatig sem akadna meg, az élcek érthetők, ez erény diadalmaskodó len­ne, ha Nro 26, vagy 30 volna is a művészi cégtábla, de „par ordre du mufti,“ azaz Berg parancsára a 28-as szám lesz a főnyertes a hitelsorsjegyek húzá­sánál, a háztartónő 28 éves, és midőn tört szívvel zárdába vonul vissza, a 28-dik számú szobában la­kik. A darab pointje: polgári házasság egy zsidó „Beschuhungs - Etablissement - Besitzer,“ magyarán mondva: csizmadia s egy­­ apáca között. Nemde, ez aztán előrehaladott liberalismus ? A szabadelvű-­ség és nagylelkűség különben a „Kikeriki“ tisztelt szerkesztőjének főerényét képezik; gazdagjai eze­reket szoktak a koldusok markába nyomni, tábor­nokai ott a csatatéren kapitányokká nevezik ki a vi­téz gizájtereket, vőlegényei önfeláldozással csókolnak meg idegen hölgyeket, háziurai egyszerre ötven szá­zalékot engednek le a magas házbérből, és így nem csoda, ha az új, szabad aerában a műveit izraeliták és fölvilágosult kolostorhölgyek közt is oly entente cordialet hoz létre. Mindamellett a darab megérdemli az egyszeri meghallgatást. Teli van tűzdelve helyi érdekű, s áta­­lános politikai schlagerekkel, valamint nincs minden pikantéria nélkül, látni, mint veszi ki magát a buja „Szép Helena“ s a fülig szerelmes „Gerolsteini nagy­­hercegnő“ (Geistinger k. a.) az igénytelen, fehér apáca-csuhában, és hallani, mint ömlőnek annak aj­kairól a jámborság és ájtatosság igéi, ki uttasitó da­lával száz meg százszor egy egész auditóriumot el­hódított már. Devecseri L I. 1­927 — Fővárosi hírek. * Nemzeti színház. Boer Emma k. a. szer­ződött tag tegnapelőtt lépett fel először Schiller „Ár­mány és szerelem“ című­ tragédiájában, mint Lujza. Nem volt szerencsés választás. Kisebb szerepben jobban kitüntethette volna tehetségeit, mint e na­gyobb, teljes önállóságot és művészi egyénítést kí­vánó szerepben. Különben is a kisasszonynak gyönge hangja van tragikai szerepekre. Szerepkörébe még most nem tartozik oly alak, melyet hő szenvedély mozgat, mint Müller Lujzát. Ő e szerepben kiválólag naiv oldalakat tüntetett föl. Ez egyéni felfogás mind­addig, míg Lujza alakja a szenvedély által nincs ha­tározottan körvonalazva. De midőn elszakítják szü­leitől, egész ábrázolásához tragikai erő kell, az az erő, melylyel kitüntesse, hogy szerencsétlen helyzete és sorsa ellen küzd, áldozatokat hoz. Vannak e sze­repnek nagy mozzanatai, melyeket teljesen ki kell tüntetni, s erőteljesebben ábrázolni, mint a „színmű­vek“ hősnőinek szenvedéseit. Nem feszegetjük, mennyiben szép, vagy költői jelenet, midőn Wurm a mindennek okát képező levelet Lujza tollába mondja, de e jelenetnek horderejét ki kell emelni, s ez nem volt kiemelve. Midőn az elnök faggatja Lujzát, mióta ismeri Ferdinándot, minő ígéreteket tett az neki ? Lujzából nem a dac felel, daccal nem is felelhet oly őszinte és határozott feleleteket, ha­nem a polgárlány félénksége, melyet a nagy úr je­lenléte ébreszt benne. Mi meg vagyunk győződve, hogy Boér Emma kisasszonyban a nemzeti színház tehetséget szerződtetett, de tehetsége még nem fejlő­dött annyira, hogy tragikai szerepeket jó sikerrel ábrázolhasson. — Lendvai helyesebb fölfogással játszotta Ferdinánd szerepét, mint közelebb. Nem volt oly feszes, s átalában több volt benne a bensőség. Szi­geti jeles alakító tehetsége Müllerben kerekded alakot állít elénk, Szathmáryné assz. pedig Müllernében. Jó­­kainé assz.lady Milfort-ja volt az előadás legtökéletesb alakja. Szerdahelyi az együgyű udaroncban (Kalb) oly kitűnő alak, melyet minden kifogás nélkül lehet fölemlítni. Benedek most sem ábrázolta több siker­rel Wurmot, mint előbb. — A nemzeti színház­ról lévén szó, megemlítjük, hogy Ernst (egykori énekesnőnk, Kaiser Ernstné fia) a jövő héten lép föl „Troubdourban,“ mint Lima gróf. Bariton hang­ját sokan dicsérik. * Beniczkyért tegnapelőtt volt gyászmise a ferenciek templomában. Rokonai, barátai és honvéd­társai nagy számmal jelentek meg. A szerencsétlen férfiú esete folyvást közbeszéd tárgya, s külföldi lapok is sokat írnak róla. De, úgy látszik rosz­forrás­ból merítenek, s a rejtélyes ügyet a legregényesebben adják elő. Egy berlini lapnak pláne azt írják, hogy halálát egy titkos társulat mondta ki, s hajtatá végre. Pesten mindnyájan tudják, hogy van ily tár­sulat, mely már többször adott szomorú életjelt, de a hatóság nem képes nyomába akadni, stb. (Erről ugyan mit sem tudnak Pesten.) Az orvosi vizsgálatok már véget értek. Mint annak idejében írtuk, a testen nem fedeztek föl semmi sebeket, a belrészekben pedig nem akadtak nyomára semmiféle méregnek. Mindamellett azt hiszik, hogy a test már holtan került a Duna hullámaiba. * Bérczik Á­­­­p­á­d kinyilatkoztatja, hogy „Népszerűség“ című vígjátékénak iránya nem olyan, milyennek a „M. U.“ újdondásza igyekezett feltün­tetni. Eszében sem volt a demokrátia ellen írni. Az újdondász e.. egész darab felől részul van értesülve. Arról sem volt helyes tudomása, hogy egyik bíráló megtámadván a vígjáték „gyalázatos“ irányát, elfo­gadását Gyulai Pál vitte volna keresztül, mert a drámabíráló bizottság egyhangúlag fogadta el. * Karagyorgyevicset tegnap délelőtt száll­ták el a „Ferdinand Max“ gőzösön Zimonyba. Még előtte való nap folyvást betegeskedésről, gör­csökről panaszkodott. Orvosi vélemény szerint azon­ban egésségi állapota nem volt olyan, hogy az utat e miatt elhalaszthatták volna. * A leégett budai gőzmalom tüze a pincében gyúlt ki. Az ablakokon kiszálló füstöt a munkások előbb pornak gondolták, de csakhamar kitörtek a lángok is. Fecskendő azonban nem volt kéz alatt. E tüzeset leverő hatással volt a börzére is, miután a kár igen nagy. Megsemmisült az egész épület a régi és új gépekkel, felszereléssel és nagyon sok liszt -­készlettel. Csak négy óra múlva érkezett segítség. * A­z evangélikusok egyetemes közgyűlé­sén tegnapelőtt a b. Eötvös által előterjesztett vallás­ügyi törvényeket tárgyalták. Nincsenek azokkal megelégedve, és sokan szóltak ellene. B. Prónay Gá­bor egyetemes felügyelő azt mondá, hogy azok ép úgy nem felelnek meg a vallás­egyenlőség nagy el­vének, a­mint nem elégítik ki a protestánsok méltá­nyos igényeit. Radvánszky A. főispán indítványára tehát kérvényt intéznek az országgyűléshez, hogy e törvényjavaslatokat szabadelvű szellemben mó­dosítsa. •József nádor emlékszobrának leleplezési ideje még nincs meghatározva. A város közgyűlése azonban folyvást foglalkozik ez ügygyel. Úgy lát­szik, a szobor talapzatára alkalmazandó felirat a leg­fogasabb kérdés. Egy latin fölirat már ott van a ta­lapzaton, s ezt némelyek mással szerették volna föl­cserélni. De nem lehet eltávolítani, minthogy az érc­­betűk szegekkel vannak a márványhoz erősítve, s a szegek nyomait lehetlen elfödni. Ez tehát marad, s a magyar föliratok a talapzat többi oldalain lesznek. * Woronieczky herceg síremlékére már a múlt évben 20 frtot adtak át a „Hon“ szerkesztősé­gének. Ez összeg a takarékpénztárban van letéve, s kívánatos, hogy a közadakozás oly összeggé növelje, melyből a fiatal hős sírját díszes emlékkel lehessen megjelölni. * A horvát küldötteknek tegnapelőtt kellett volna megjelenni­e Felsége előtt, hogy át­nyújtsák a horvát-magyar kiegyezést szentesítés végett. Ez azonban még nem történt meg, miután a fiumei ügy nincs egészen tisztába hozva. Kedden minisztertanács volt e tárgyban. A küldöttség tagjai szerdán a miniszterelnöknél voltak ebéden. * Népkertet terveznek a kőbányai és üllői út közt. Sokszor hallottunk már erről, s most újra beszélik, sőt hír szerint Peez Armin műkertész már el is készítette a tervet, a­mi most oly sok van Budapesten. E tervet nagyszerűnek mondják. Ha létesül — majd évek múlva — s a fák felnőnek — majd egy évtized múlva — a városliget elmarad­hat mellette. Az egészből eddig csakugyan van is már annyi, hogy az említett helyre fákat ültettek. Miután tervről van szó, megemlítjük, hogy a terve­zett Reitter csatorna irányában eső házakról Reitter főmérnök pontos kimutatást terjesztett e napokban a városi tanács elé. De az már nem terv, hogy a redout hátsó részét kiépítik. Egyenlő magasságra emelik az előrészszel. Az első emelet áruhelyiségeknek van szánva, s a második és harmadik emeletek bérlaká­sok lesznek. * Rövid ilk­eje. — Király ő Felsége teg­napelőtt 35, nagy részben szegényekhez tartozó fo­lyamodót részesített kihallgatásban. — Az izrae­lita kongressus ügyében Pesten alakult választ­mány bizalmi feliratot küldött a vallásügyi minisz­ternek. — A bécsi rendőr igazgatóság arról tu­dósította a pesti kapitányságot, hogy ott 239 darab déli vaspálya-részvényt elloptak. — Schwendt­­ner plébános rágalomnak nyilatkoztatja azt, hogy Beniczky­t, honvédbaj­társát, vonakodott volna eltemet­ni.— A budai lövöldében holnap lesz az utósó táncestély. — S­ó v­a­s­ú­t közlekedik már Újpesttől Káposztás Megyerre is. — A budai lóvonatú vas­pálya ó­budai vonalát is épitni kezdik, s reményük, hogy még ez évben átadhatják a forgalomnak. — A pesti felső és alsó part kiépítésére a határidőig csak Diescher építész nyújtott be tervet, de azt sem találták elfogadhatónak. — A törvényszéki épületre ellenben több tervet nyújtottak be. — A budai adópénztárba a múlt hó folytán 28,247 frt­­nyi országos adót s 13,221 frt városit fizettek be. — Az „egyetértési egylet“ holnap a „Pá­­ris városához“ címzett szállodában ének- és tánces­télyt rendez. — Gr. Andrássy Gyuláné, hir szerint, Királyné Ő Felsége főudvarmesternőjéül van kiszemelve. * Budai R Z­­­o k­ö­r. Péntek , okt 9-dikén: „Béni hadjárata.“ Kezdete 6 órakor. V­i­l­é k. (k.) Debrecen, okt. 6. A lóverseny második napja igen kis közönség előtt folyt le, az „alföldi dijat“ kitűzött 500 ftot három versenyző ló között

Next