Fővárosi Lapok 1868. október (225-251. szám)
1868-10-09 / 232. szám
a végül a simplán vagy — halld világ! — „eximio modo“ érett ifjú, kifitymáló büszkeséggel néz arra a háta mögött levő, zsarnok rabszolgaságban töltött tanévekre, és ama föltett szándékkal jött a nagyvárosba, hogy egyaránt mihamarább túlad az atya arany tanácsain és papír forintjain. Siro-rivó magzat, veszítse el szemedben a nagy fekete tábla mielőbb kísérteties kinézését! zseniális fiú, teljesítsd szüleid reményeit, és váljék belőled — ha nem is fáklya — legalább szépen világító gyertyaláng ! szünidőn túlesett ifjú, szakítsd tovább is a világokat a klasszicitás kertjében!és te, félrevágott kalapú egyetemi polgár, gondold meg, hogy a nap télen nyáron csak huszonnégy órából áll, melyből ha tizenkettőt elmulatsz, és tizenkettőt végig alszol, a a maradék nagyon is csekély időt találna nyújtani komoly tanulásra! Érdekes az új rektor beavatása alkalmával hallott hivatalos kimutatás egyik adata, mely szerint a múlt tanévben a háromezerkétszáz egyetemi hallgató között 620 magyarországi és 158 erdélyi ifjú volt, mely számból kitűnik, hogy a bécsi egyetem hallgatóinak mintegy negyed részét a magyar birodalom fiai képezik. Ha ez egyrészt fényes tanújele annak, hogy nem vagyunk oly barbárok, mint azt némelyek még mindig hiszik felőlünk, és a kimivelődés után való vágyat ép úgy érezzük, mint a nyugat akármelyik kifejlett nemzete, másrészt e kis statistika dönthetlen számokkal bizonyítja, hogy Bécs tanintézeteinek nagy híre mágnesi erővel vonzza a tudomány újoncait, még azokat is, kik tán nem egészen mentek a németek ellen való ellenszenvtől. Minden phrázisnál hathatósb érv a szám. Mindazáltal zavarban volnánk, ha el kellene döntenünk : minek jele az, hogy a várszínház igazgatóságától kihirdetett pályázatra százkilencvenhét vígjáték érkezett be ; annak jele-e, hogy a németeknek oly jól megy dolguk, hogy öregük aprajuk írásban adja víg kedélyállapota bizonyítékát? vagy azt jelenti-e, hogy oly keserves életet élnek, hogy a kétszáz arany elnyerésére való kilátás az újon született gyermeknek is szárnyakat kölcsönzött, melyekkel megkísérlé, a Parnassz magaslatán csillogó díjhoz fölemelkedni ? Szegény, sajnálatraméltó hajótörést szenvedtek! De még inkább sajnálhatjuk a pályabírókat, kiknek majd kétszáz oly vígjátékot kellett végig olvasniok, melyek közül ügygyel-bajjal csak hat-nyolc üti meg az előadhatás mértékét. Uram fia, hány nyaka szegett éle, hány zseniáliskodó ostobaság, mennyi eszeveszett badarság lehetett e tömérdek papiriveken öszszehalmozva! A pályázat kimenete nem kevéssé lepte meg a közönséget. Oly nevek emelkedtek a felszínre, melyekről nem is tudtuk, hogy ők is úsznak az irodalmi árban, míg mások, melyeket „megemlítik, ha az első neveket említik“ váratlanul kudarcot vallottak. Gottschall színművét egyenesen előadatlannak ítélték, míg két rendőrhivatalnok, Schaufert és Wicher addig homályba burkolt fejeire nyomták az elismerés pálmakoszorúját. Ha az első díjt nyert mű tartalma oly találó és csinos, mint címe („Schach dem König“), akkor a legilletékesb kritikus : a közönség bizonyára helyeslendi az ex offo ítészek választását. Különben nem ez volna az első eset, hogy pályahirdetés következtében az ismeretlenség sötétségében élő férfiak egy szökéssel a hit és dicsőség szárnyaira emelkedtek volna. Aranyt és Madáchot említem meg nálunk, és Hugo Viktort Franciaországban, ki tizenöt éves korában egy, a nevezett alkalomból készült ódával nemzete figyelmét először vonta magára. De úgy is állanak a dolgok a várszínházban, hogy az éhes egy falat kenyérre nem szorul jobban, mint ez intézet egy pár felfrissítő új darabra. Ép egy éve, hogy Laube az igazgatói kormányrúdtól „elmenetett“, és az új igazgatóság legjobb barátainak is be kell vallani, hogy a Burg-színház azóta lassan, de biztosan lelépdegél azon magas polcról, melyre Laube nyers, de oktató modora, éles, fürkésző szeme, vas keze, és rendültetlen jellemszilárdsága emelte volt. A várszínházban ez időben csak egy jó létezik: a a játék; ez egy év alatt nem romolhatik el, de elvész ez is, ha a sovány műsorozat, a fejetlen rendezőség, a félszeg szereposztás és zilált műviszonyai valahogy közel időben véget nem érnek. A többi színházakban „in dulci jubilo“ folynak a dolgok. A páholyok bársony fauteuillejétől fel a kakasülő kemény lócájáig, teletömvék a színtermek, és minél többször, minél vigabban nevet a közönség, annál jóllakottabban mosolyognak az igazgatók. Minden hahota mag, melyből a következő és harmad napra egy új, tele ház kel ki. De váljon érdemes-e annak nevetni, a minek a közönség nevet? — az megint más kérdés. Például a „Theater an der Wien“-ben két hét óta a szapora Berg uralkodik teljhatalommal. „Életképé nek címe elég bizarr: „Nro 28.“ Különben sem elemi, sem tragikai szükségből nem kell annak épen 28-nak lenni; a darab menete egy pillanatig sem akadna meg, az élcek érthetők, ez erény diadalmaskodó lenne, ha Nro 26, vagy 30 volna is a művészi cégtábla, de „par ordre du mufti,“ azaz Berg parancsára a 28-as szám lesz a főnyertes a hitelsorsjegyek húzásánál, a háztartónő 28 éves, és midőn tört szívvel zárdába vonul vissza, a 28-dik számú szobában lakik. A darab pointje: polgári házasság egy zsidó „Beschuhungs - Etablissement - Besitzer,“ magyarán mondva: csizmadia s egy apáca között. Nemde, ez aztán előrehaladott liberalismus ? A szabadelvű-ség és nagylelkűség különben a „Kikeriki“ tisztelt szerkesztőjének főerényét képezik; gazdagjai ezereket szoktak a koldusok markába nyomni, tábornokai ott a csatatéren kapitányokká nevezik ki a vitéz gizájtereket, vőlegényei önfeláldozással csókolnak meg idegen hölgyeket, háziurai egyszerre ötven százalékot engednek le a magas házbérből, és így nem csoda, ha az új, szabad aerában a műveit izraeliták és fölvilágosult kolostorhölgyek közt is oly entente cordialet hoz létre. Mindamellett a darab megérdemli az egyszeri meghallgatást. Teli van tűzdelve helyi érdekű, s átalános politikai schlagerekkel, valamint nincs minden pikantéria nélkül, látni, mint veszi ki magát a buja „Szép Helena“ s a fülig szerelmes „Gerolsteini nagyhercegnő“ (Geistinger k. a.) az igénytelen, fehér apáca-csuhában, és hallani, mint ömlőnek annak ajkairól a jámborság és ájtatosság igéi, ki uttasitó dalával száz meg százszor egy egész auditóriumot elhódított már. Devecseri L I. 1927 — Fővárosi hírek. * Nemzeti színház. Boer Emma k. a. szerződött tag tegnapelőtt lépett fel először Schiller „Ármány és szerelem“ című tragédiájában, mint Lujza. Nem volt szerencsés választás. Kisebb szerepben jobban kitüntethette volna tehetségeit, mint e nagyobb, teljes önállóságot és művészi egyénítést kívánó szerepben. Különben is a kisasszonynak gyönge hangja van tragikai szerepekre. Szerepkörébe még most nem tartozik oly alak, melyet hő szenvedély mozgat, mint Müller Lujzát. Ő e szerepben kiválólag naiv oldalakat tüntetett föl. Ez egyéni felfogás mindaddig, míg Lujza alakja a szenvedély által nincs határozottan körvonalazva. De midőn elszakítják szüleitől, egész ábrázolásához tragikai erő kell, az az erő, melylyel kitüntesse, hogy szerencsétlen helyzete és sorsa ellen küzd, áldozatokat hoz. Vannak e szerepnek nagy mozzanatai, melyeket teljesen ki kell tüntetni, s erőteljesebben ábrázolni, mint a „színművek“ hősnőinek szenvedéseit. Nem feszegetjük, mennyiben szép, vagy költői jelenet, midőn Wurm a mindennek okát képező levelet Lujza tollába mondja, de e jelenetnek horderejét ki kell emelni, s ez nem volt kiemelve. Midőn az elnök faggatja Lujzát, mióta ismeri Ferdinándot, minő ígéreteket tett az neki ? Lujzából nem a dac felel, daccal nem is felelhet oly őszinte és határozott feleleteket, hanem a polgárlány félénksége, melyet a nagy úr jelenléte ébreszt benne. Mi meg vagyunk győződve, hogy Boér Emma kisasszonyban a nemzeti színház tehetséget szerződtetett, de tehetsége még nem fejlődött annyira, hogy tragikai szerepeket jó sikerrel ábrázolhasson. — Lendvai helyesebb fölfogással játszotta Ferdinánd szerepét, mint közelebb. Nem volt oly feszes, s átalában több volt benne a bensőség. Szigeti jeles alakító tehetsége Müllerben kerekded alakot állít elénk, Szathmáryné assz. pedig Müllernében. Jókainé assz.lady Milfort-ja volt az előadás legtökéletesb alakja. Szerdahelyi az együgyű udaroncban (Kalb) oly kitűnő alak, melyet minden kifogás nélkül lehet fölemlítni. Benedek most sem ábrázolta több sikerrel Wurmot, mint előbb. — A nemzeti színházról lévén szó, megemlítjük, hogy Ernst (egykori énekesnőnk, Kaiser Ernstné fia) a jövő héten lép föl „Troubdourban,“ mint Lima gróf. Bariton hangját sokan dicsérik. * Beniczkyért tegnapelőtt volt gyászmise a ferenciek templomában. Rokonai, barátai és honvédtársai nagy számmal jelentek meg. A szerencsétlen férfiú esete folyvást közbeszéd tárgya, s külföldi lapok is sokat írnak róla. De, úgy látszik roszforrásból merítenek, s a rejtélyes ügyet a legregényesebben adják elő. Egy berlini lapnak pláne azt írják, hogy halálát egy titkos társulat mondta ki, s hajtatá végre. Pesten mindnyájan tudják, hogy van ily társulat, mely már többször adott szomorú életjelt, de a hatóság nem képes nyomába akadni, stb. (Erről ugyan mit sem tudnak Pesten.) Az orvosi vizsgálatok már véget értek. Mint annak idejében írtuk, a testen nem fedeztek föl semmi sebeket, a belrészekben pedig nem akadtak nyomára semmiféle méregnek. Mindamellett azt hiszik, hogy a test már holtan került a Duna hullámaiba. * Bérczik Ápád kinyilatkoztatja, hogy „Népszerűség“ című vígjátékénak iránya nem olyan, milyennek a „M. U.“ újdondásza igyekezett feltüntetni. Eszében sem volt a demokrátia ellen írni. Az újdondász e.. egész darab felől részul van értesülve. Arról sem volt helyes tudomása, hogy egyik bíráló megtámadván a vígjáték „gyalázatos“ irányát, elfogadását Gyulai Pál vitte volna keresztül, mert a drámabíráló bizottság egyhangúlag fogadta el. * Karagyorgyevicset tegnap délelőtt szállták el a „Ferdinand Max“ gőzösön Zimonyba. Még előtte való nap folyvást betegeskedésről, görcsökről panaszkodott. Orvosi vélemény szerint azonban egésségi állapota nem volt olyan, hogy az utat e miatt elhalaszthatták volna. * A leégett budai gőzmalom tüze a pincében gyúlt ki. Az ablakokon kiszálló füstöt a munkások előbb pornak gondolták, de csakhamar kitörtek a lángok is. Fecskendő azonban nem volt kéz alatt. E tüzeset leverő hatással volt a börzére is, miután a kár igen nagy. Megsemmisült az egész épület a régi és új gépekkel, felszereléssel és nagyon sok liszt -készlettel. Csak négy óra múlva érkezett segítség. * Az evangélikusok egyetemes közgyűlésén tegnapelőtt a b. Eötvös által előterjesztett vallásügyi törvényeket tárgyalták. Nincsenek azokkal megelégedve, és sokan szóltak ellene. B. Prónay Gábor egyetemes felügyelő azt mondá, hogy azok ép úgy nem felelnek meg a vallásegyenlőség nagy elvének, amint nem elégítik ki a protestánsok méltányos igényeit. Radvánszky A. főispán indítványára tehát kérvényt intéznek az országgyűléshez, hogy e törvényjavaslatokat szabadelvű szellemben módosítsa. •József nádor emlékszobrának leleplezési ideje még nincs meghatározva. A város közgyűlése azonban folyvást foglalkozik ez ügygyel. Úgy látszik, a szobor talapzatára alkalmazandó felirat a legfogasabb kérdés. Egy latin fölirat már ott van a talapzaton, s ezt némelyek mással szerették volna fölcserélni. De nem lehet eltávolítani, minthogy az ércbetűk szegekkel vannak a márványhoz erősítve, s a szegek nyomait lehetlen elfödni. Ez tehát marad, s a magyar föliratok a talapzat többi oldalain lesznek. * Woronieczky herceg síremlékére már a múlt évben 20 frtot adtak át a „Hon“ szerkesztőségének. Ez összeg a takarékpénztárban van letéve, s kívánatos, hogy a közadakozás oly összeggé növelje, melyből a fiatal hős sírját díszes emlékkel lehessen megjelölni. * A horvát küldötteknek tegnapelőtt kellett volna megjelennie Felsége előtt, hogy átnyújtsák a horvát-magyar kiegyezést szentesítés végett. Ez azonban még nem történt meg, miután a fiumei ügy nincs egészen tisztába hozva. Kedden minisztertanács volt e tárgyban. A küldöttség tagjai szerdán a miniszterelnöknél voltak ebéden. * Népkertet terveznek a kőbányai és üllői út közt. Sokszor hallottunk már erről, s most újra beszélik, sőt hír szerint Peez Armin műkertész már el is készítette a tervet, ami most oly sok van Budapesten. E tervet nagyszerűnek mondják. Ha létesül — majd évek múlva — s a fák felnőnek — majd egy évtized múlva — a városliget elmaradhat mellette. Az egészből eddig csakugyan van is már annyi, hogy az említett helyre fákat ültettek. Miután tervről van szó, megemlítjük, hogy a tervezett Reitter csatorna irányában eső házakról Reitter főmérnök pontos kimutatást terjesztett e napokban a városi tanács elé. De az már nem terv, hogy a redout hátsó részét kiépítik. Egyenlő magasságra emelik az előrészszel. Az első emelet áruhelyiségeknek van szánva, s a második és harmadik emeletek bérlakások lesznek. * Rövid ilkeje. — Király ő Felsége tegnapelőtt 35, nagy részben szegényekhez tartozó folyamodót részesített kihallgatásban. — Az izraelita kongressus ügyében Pesten alakult választmány bizalmi feliratot küldött a vallásügyi miniszternek. — A bécsi rendőr igazgatóság arról tudósította a pesti kapitányságot, hogy ott 239 darab déli vaspálya-részvényt elloptak. — Schwendtner plébános rágalomnak nyilatkoztatja azt, hogy Beniczkyt, honvédbajtársát, vonakodott volna eltemetni.— A budai lövöldében holnap lesz az utósó táncestély. — Só vasút közlekedik már Újpesttől Káposztás Megyerre is. — A budai lóvonatú vaspálya óbudai vonalát is épitni kezdik, s reményük, hogy még ez évben átadhatják a forgalomnak. — A pesti felső és alsó part kiépítésére a határidőig csak Diescher építész nyújtott be tervet, de azt sem találták elfogadhatónak. — A törvényszéki épületre ellenben több tervet nyújtottak be. — A budai adópénztárba a múlt hó folytán 28,247 frtnyi országos adót s 13,221 frt városit fizettek be. — Az „egyetértési egylet“ holnap a „Páris városához“ címzett szállodában ének- és táncestélyt rendez. — Gr. Andrássy Gyuláné, hir szerint, Királyné Ő Felsége főudvarmesternőjéül van kiszemelve. * Budai R Zo kör. Péntek , okt 9-dikén: „Béni hadjárata.“ Kezdete 6 órakor. Vilé k. (k.) Debrecen, okt. 6. A lóverseny második napja igen kis közönség előtt folyt le, az „alföldi dijat“ kitűzött 500 ftot három versenyző ló között