Fővárosi Lapok 1869. január (1-25. szám)

1869-01-14 / 10. szám

10-dik sz. Csütörtök, január 14. Kiadó-hivatal: Pest, barátok­ tere 7. sz. Hatodik évfolyam 1869­. Előfizetési díj: Félévre..................8 frt. Negyedévre .... 4 frt. Megjelen az ünnep utáni napokat kivéve minden­nap , koronkint képekkel.FŐVÁROSI LAPOK IRODALMI NAPIKÖZLÖNY. Szerkesztői iroda­: Lipót utca 34. sz.­l-ső em. Hirdetési díj: Negyed hasábos petit sor.....................7 kr. Bélyegdíj minden ig­tatáskor .... 30 kr. Előfizetési fölhívás a „FŐVÁROSI LAPOK“ hatodik évi folyamára. Szépirodalmunk egyetlen napi közlönyét továbbra is ajánljuk az olvasó világ pártfogásába. Célunk: költői olvasmányok élénk változatossága, a művé­szet, irodalom s társasélet gondos visszatükrözése és bő hírrovataink frissesége által a műveit hölgyek és férfiak igényeit napról-napra kielégíteni. Három­száz számot adván évenkint: a közlött szépiro­dalmi művek önállólag 25—30 kötetet képeznének. Mennyi kitűnő író, szépreményü tehetség, külföldi levelező sat. támogatja folyvást vállalatunkat, arról félévi tartalomjegyzékünk szokott pon­tosan számot adni. A politikai pártoskodást kivéve, mely szépirodalmi lapnak nem föladata, a közélet minden fontos­ jelensége tárgyát képezi közlönyünk­nek, mely a műveltség, ízlés, ismeretek, szabadelvű eszmék terjesztése által törekszik föntartani hitelét és irodalmi értékét. Bátrak vagyunk tehát olvasóin­kat újra fölhívni, hogy e napi­lapot továbbra is pár­tolni s ismerőseik körében terjeszteni szíveskedjenek. Tóth Kálmán, Vadnai Károly, tulajdonos, felelős szerkesztő. A „Fővárosi Lapok"* csinos kiállításáról, pon­tos szétküldéséről, s idényenként divatkép mellék­léséről az „Athenaeum“ című irodalmi és nyomdai rész­vény­társulat (azelőtt Emich) gondoskodik, s tisz­telettel kéri az előfizetések mielőbbi beküldését. — A lap ára évnegyedre 4 ft., félévre 8 frt. A FALU DECEMBERBEN. (Víg beszély.) Irta: Lanka Gusztáv. (Folytatás.) A macska és Klárika is elaludtak egymás mel­lett. — Sógor, már most még egy pipa jó dohányt ki­szívunk, azután lefekszünk és jót alszunk. Szereted az erős dohányt? — Pesten rendesen basa­ dohányt szívok, s a legerősebb külföldi szivarokat szívom. — Na, akkor ez bizonyosan izleni fog! Felállott, pipákat hozott elő, megtöltötte, s egyi­két e szavakkal nyújtotta át: — Szamorkösi sarju-muskotály, legény legyen, a kit a földhöz nem ver. Azonnal, a­mint a pipát színi kezdtem, észrevet­tem, hogy egy pár pipa ilyen muskotálytól a török szultán is lemondana nemcsak a dohányzásról, ha­nem a trónjáról is. Vagy tizet szippantottam. — Sógor ! — még ennyit hallottam. — Egy öcsém van Bessarábiában, tavaly nyá­ron meglátogatott .. . ebből a dohányból kínáltam meg. • • . Sógor, talán roszul vagy ? Menjünk kissé a szabadba, a tornácra. Nemde, te könnyen izzadsz? Csorog rólad a verejték. Nem hallottam semmit, künn a szabadban, a tornácon nyertem vissza eszméletemet. — Van gyöngébb dohányod is ? — Van sógor, hogy ne volna, csakhogy az nem muskotály. — De gyöngébb­­ ? — Olyan mint a meggyfa-levél. — Holnap majd abból kérek. — Alhatnál ? Feküdjél le, mindjárt nem lesz semmi bajod. — Jó éjszakát! — Még jó félóráig sétáltam a nedves és vizes tornácon, sőt mikor már lefeküdtem, még akkor is úgy forgott velem az egész szoba, mintha egy kör­ben muskotály-vesszővel démonok kergettek volna. II. A következő reggel, mintha ágyúszóra ébredtem volna fel, oly hang érintő füleimet. Rézi a padláson járt, s a padlás­ajtót csapta be maga után. A­min ágyamból kikeltem és szobámban végig tekintettem, elborultam. Alig van valami leverőbb és elszomorí­tóbb, mint téli bűvös és nedves időben egy takarítás előtti szűk, nyirkos és hideg vályogószoba. Siettem az udvarra, hogy az időre nézve tájékozást szerezhes­sek. A felhők szürke, majd sötétebb színeikben csak­nem a házak tetején úszkáltak, az ég és láthatár el volt borulva. Városokban a természet ilyen alakban soha sem mutatkozik. Mérsékli leverő és visszaható búskomolyságát az ész, művészet és mesterség ren­delkezései­­ és intézkedései. Az utcán térdig érő sárban egypár h­osszúszárú csizmás pár cuppogott, vagy néhány mezítlábas gyermek cammogott, téglavörös lábszáraikkal, átá­zott gubacskákban. Ismétlem, hogy alig van valami elszomorítóbb, mint esős őszi vagy télre hajló évszakban egy nádsö­­vényes, alacsony házikós kisebb falu. — Tensurfi, bevittem a reggelit, tessék regge­lizni ! Engedtem a Rézi meghívásának, s a közös osz­tályokba nyitottam. A találtakhoz és látottakhoz Ho­­gartt ecset kellene, hogy hűségesen rajzolhassam- A Csalán nyolc tagja közül egyetlen egy sem volt tökéletesen felöltözködve. A sógor a sógornő prémes bundájában, a sógornő pedig a sógor manchester gallérú csarapéjában díszelegtek. A hat gyermek összevéve se lett volna képes egy teljes öltözéket fölmutatni. A fejdiszek egy jó termés utáni, már le­kaszált, s majd boglyába, majd petrencékbe rakott szénás kertre emlékeztetőnek. Az asztalhoz ültünk. Lábainknál a kopó és macska sem hiányzottak. A macska rokonszenves bizalommal viseltethetett irányomban, mert az asz­talra ugorván, hátgerincét bajuszom és szakálamhoz dörzsölte. Az asztalon csak elembe volt findzsa helyezve a középen egyetlen ibrikben kávé, egyetlen kis lá­basban tej, s meglehetősen nagy darab szalonna, — paprika- és sótartó. — Mi szalonnát szoktunk reggelizni, annyi kávé azonban mindig találkozik házunknál, hogy vendé­geinket egy findzsával megkínálhassuk. Sógorkám, nemde, te kávézni szoktál ? — kérdő a háziasszony szívességgel. — Gyermekségemtől fogva soha mást nem reg­geliztem. — Vendégeim dicsérik kávémat, Debrecenből szoktam vásárolni. A findzsát ajkaimhoz emelem. Azonnal valami szokatlan is zavart meg. — Mikor vásároltál utójára kávét Debrecen­ben ? —• Karácsonkor lesz két éve. De ugy­e, még mindig zamatos ? Tagadhatlanul volt zamatja, de az is érezhető volt, hogy egerek sétálgattak közelében. — Gyöngy-kávé, én azonban Pesten cikóriával kevertetem. Ezt azért emlitem, mert hittem, hogy a cikória ha a háznál található, sajátságos zamatját kissé mér­­séklendi. — A zsidó-boltosnál található cikória, délután kedvedért azonnal hozatok. — Csak nehány paklival fogok kérni! A háziak bizonyosan fölreggeliztek egy font szalonnát. A reggeli után szobámat kitakarítva és besütve találtam. Rézivel a gondviselés ajándékozott meg, hogy vigasztaljon válságos óráimban. Szobámba érkezve, egy szalmaszéken hanyatt vág­tam magamat és éppen irtóztató helyzetemről kezdtem gondolkozni, a­mint ajtómon kopogtattak. Vannak percek az ember életében, midőn még azok is szíve­sen látott vendégek, kiket az ember rendes viszonyok között kidobatna. — Szabad! — kiélték, némi reményt pislogó elkeseredéssel. Egy sovány, magas, nagyon szőke és nagyon kancsal egyéniség lépett a szobába. Az esötül átázott s csepegő szűrét ágyamra kavartta, térdig sáros csiz­máival pedig csakhamar oly maradandó nyomokat hagyott szobám talapzatán, hogy én igen csekély változással az utcán képzeltem magamat. — Én Kerekes Éliás vagyok, a helybeli jegyző ; csak addig vagyok bátor a tekintetes úr meghagyá­sából alkalmatlankodni, míg nála kitakarítnak. A sógoron meglátszott, hogy Zsadányban végez­te a humanizmust, a jegyzőn pedig, hogy őszinte em­ber volt, és szeretett engedelmeskedni. — Tessék helyet foglalni! Engedelmeskedett. — Megfizethetlen idő az őszi vetésre, — kezdő okos képpel. — Sajátságos gusztusa van az őszi vetésnek ! — válaszoltam a felvakart kedélyseb mérgességével. — Nemde Pesten soha sincs ilyen idő? — Vetéseink nem lévén, nincs is rá szüksé­günk. — Zsadányban sem fog soká tartani. Ma éjjel időváltozás fog beállani. — Uram, nemde ön enyeleg ? — Igazán mondom. Juhaim ma hajnalban ug­rándoztak, és az fagyást jelent. — Kedves állatkák ! — Mit ér, ha még olyan kedvesek is, miután a gyapjú ára naponkint alább száll. — A krétai zavarok okozzák; a görög birkákat mind Bessarabiában, közel hozzánk legeltetik. — Az oláhok nekünk ritkán szereznek hasznot. — Éliás, Éliás! — hangzék sógorom szava a tornácról, — készen vagyok; a dinnye és cukorrépa földekről értekezhetünk! (Folyt. köv.) SCHAFFER MAGDALÉNA. Amerikai elbeszélé­s. Irta : Prescott N­. E. (Folytatás). Mig miss Schaffer lecsillapította őket, mindenre kiterjesztő figyelmét, mert hiszen az ismeretség első percei vetik meg azon viszony alapját, melytől a to­vábbi együttlét minősége függ. — A viszonynyal, mely a fiatal ember és úrnője között fönállott, azonnal tisz­tába jött. Egyfelől pénzügyi arangement, mely a nő magánpénztárát kímélte; másfelől az úrnő neje volt az ifjú atyjának, tehát mély tiszteletet követelt, s azon kívül kitűnően vezette a háztartást is. Más ér­zelmi viszony nem forgott fönn. Ezt a vak is lát­hatta. — Szolgálhatok még egy csészével, kedves GeofFrey-em ? Jul, csészét ide Mr. Roanokenek ! És míg az egyes vezércikkeken végig futott, kiszörpölgető keserű és fekete kávéját. Már ez szo­kása volt . Miss Schaffer úgy sejté, hogy a veszélyes kigőzölgések miatt itta azt úgy. Midőn az asztalon át szemügyre vette, feltűnőleg ismerősnek tetszett előtte, de mindaddig nem tudott tisztába jönni, hogy hol látta, míg a ragyogó gyűrű ujján föl nem világosí­totta. Természetes, hogy most sokkal finomabban volt öltözve és arca fehér homloka alatt a mélyen f­ekvő és ragyogó szemekkel nem bírt oly sardonisííit.*

Next