Fővárosi Lapok 1869. január (1-25. szám)
1869-01-14 / 10. szám
10-dik sz. Csütörtök, január 14. Kiadó-hivatal: Pest, barátok tere 7. sz. Hatodik évfolyam 1869. Előfizetési díj: Félévre..................8 frt. Negyedévre .... 4 frt. Megjelen az ünnep utáni napokat kivéve mindennap , koronkint képekkel.FŐVÁROSI LAPOK IRODALMI NAPIKÖZLÖNY. Szerkesztői iroda: Lipót utca 34. sz.l-ső em. Hirdetési díj: Negyed hasábos petit sor.....................7 kr. Bélyegdíj minden igtatáskor .... 30 kr. Előfizetési fölhívás a „FŐVÁROSI LAPOK“ hatodik évi folyamára. Szépirodalmunk egyetlen napi közlönyét továbbra is ajánljuk az olvasó világ pártfogásába. Célunk: költői olvasmányok élénk változatossága, a művészet, irodalom s társasélet gondos visszatükrözése és bő hírrovataink frissesége által a műveit hölgyek és férfiak igényeit napról-napra kielégíteni. Háromszáz számot adván évenkint: a közlött szépirodalmi művek önállólag 25—30 kötetet képeznének. Mennyi kitűnő író, szépreményü tehetség, külföldi levelező sat. támogatja folyvást vállalatunkat, arról félévi tartalomjegyzékünk szokott pontosan számot adni. A politikai pártoskodást kivéve, mely szépirodalmi lapnak nem föladata, a közélet minden fontos jelensége tárgyát képezi közlönyünknek, mely a műveltség, ízlés, ismeretek, szabadelvű eszmék terjesztése által törekszik föntartani hitelét és irodalmi értékét. Bátrak vagyunk tehát olvasóinkat újra fölhívni, hogy e napilapot továbbra is pártolni s ismerőseik körében terjeszteni szíveskedjenek. Tóth Kálmán, Vadnai Károly, tulajdonos, felelős szerkesztő. A „Fővárosi Lapok"* csinos kiállításáról, pontos szétküldéséről, s idényenként divatkép mellékléséről az „Athenaeum“ című irodalmi és nyomdai részvénytársulat (azelőtt Emich) gondoskodik, s tisztelettel kéri az előfizetések mielőbbi beküldését. — A lap ára évnegyedre 4 ft., félévre 8 frt. A FALU DECEMBERBEN. (Víg beszély.) Irta: Lanka Gusztáv. (Folytatás.) A macska és Klárika is elaludtak egymás mellett. — Sógor, már most még egy pipa jó dohányt kiszívunk, azután lefekszünk és jót alszunk. Szereted az erős dohányt? — Pesten rendesen basa dohányt szívok, s a legerősebb külföldi szivarokat szívom. — Na, akkor ez bizonyosan izleni fog! Felállott, pipákat hozott elő, megtöltötte, s egyikét e szavakkal nyújtotta át: — Szamorkösi sarju-muskotály, legény legyen, a kit a földhöz nem ver. Azonnal, amint a pipát színi kezdtem, észrevettem, hogy egy pár pipa ilyen muskotálytól a török szultán is lemondana nemcsak a dohányzásról, hanem a trónjáról is. Vagy tizet szippantottam. — Sógor ! — még ennyit hallottam. — Egy öcsém van Bessarábiában, tavaly nyáron meglátogatott .. . ebből a dohányból kínáltam meg. • • . Sógor, talán roszul vagy ? Menjünk kissé a szabadba, a tornácra. Nemde, te könnyen izzadsz? Csorog rólad a verejték. Nem hallottam semmit, künn a szabadban, a tornácon nyertem vissza eszméletemet. — Van gyöngébb dohányod is ? — Van sógor, hogy ne volna, csakhogy az nem muskotály. — De gyöngébb ? — Olyan mint a meggyfa-levél. — Holnap majd abból kérek. — Alhatnál ? Feküdjél le, mindjárt nem lesz semmi bajod. — Jó éjszakát! — Még jó félóráig sétáltam a nedves és vizes tornácon, sőt mikor már lefeküdtem, még akkor is úgy forgott velem az egész szoba, mintha egy körben muskotály-vesszővel démonok kergettek volna. II. A következő reggel, mintha ágyúszóra ébredtem volna fel, oly hang érintő füleimet. Rézi a padláson járt, s a padlásajtót csapta be maga után. Amin ágyamból kikeltem és szobámban végig tekintettem, elborultam. Alig van valami leverőbb és elszomorítóbb, mint téli bűvös és nedves időben egy takarítás előtti szűk, nyirkos és hideg vályogószoba. Siettem az udvarra, hogy az időre nézve tájékozást szerezhessek. A felhők szürke, majd sötétebb színeikben csaknem a házak tetején úszkáltak, az ég és láthatár el volt borulva. Városokban a természet ilyen alakban soha sem mutatkozik. Mérsékli leverő és visszaható búskomolyságát az ész, művészet és mesterség rendelkezései és intézkedései. Az utcán térdig érő sárban egypár hosszúszárú csizmás pár cuppogott, vagy néhány mezítlábas gyermek cammogott, téglavörös lábszáraikkal, átázott gubacskákban. Ismétlem, hogy alig van valami elszomorítóbb, mint esős őszi vagy télre hajló évszakban egy nádsövényes, alacsony házikós kisebb falu. — Tensurfi, bevittem a reggelit, tessék reggelizni ! Engedtem a Rézi meghívásának, s a közös osztályokba nyitottam. A találtakhoz és látottakhoz Hogartt ecset kellene, hogy hűségesen rajzolhassam- A Csalán nyolc tagja közül egyetlen egy sem volt tökéletesen felöltözködve. A sógor a sógornő prémes bundájában, a sógornő pedig a sógor manchester gallérú csarapéjában díszelegtek. A hat gyermek összevéve se lett volna képes egy teljes öltözéket fölmutatni. A fejdiszek egy jó termés utáni, már lekaszált, s majd boglyába, majd petrencékbe rakott szénás kertre emlékeztetőnek. Az asztalhoz ültünk. Lábainknál a kopó és macska sem hiányzottak. A macska rokonszenves bizalommal viseltethetett irányomban, mert az asztalra ugorván, hátgerincét bajuszom és szakálamhoz dörzsölte. Az asztalon csak elembe volt findzsa helyezve a középen egyetlen ibrikben kávé, egyetlen kis lábasban tej, s meglehetősen nagy darab szalonna, — paprika- és sótartó. — Mi szalonnát szoktunk reggelizni, annyi kávé azonban mindig találkozik házunknál, hogy vendégeinket egy findzsával megkínálhassuk. Sógorkám, nemde, te kávézni szoktál ? — kérdő a háziasszony szívességgel. — Gyermekségemtől fogva soha mást nem reggeliztem. — Vendégeim dicsérik kávémat, Debrecenből szoktam vásárolni. A findzsát ajkaimhoz emelem. Azonnal valami szokatlan is zavart meg. — Mikor vásároltál utójára kávét Debrecenben ? —• Karácsonkor lesz két éve. De ugye, még mindig zamatos ? Tagadhatlanul volt zamatja, de az is érezhető volt, hogy egerek sétálgattak közelében. — Gyöngy-kávé, én azonban Pesten cikóriával kevertetem. Ezt azért emlitem, mert hittem, hogy a cikória ha a háznál található, sajátságos zamatját kissé mérséklendi. — A zsidó-boltosnál található cikória, délután kedvedért azonnal hozatok. — Csak nehány paklival fogok kérni! A háziak bizonyosan fölreggeliztek egy font szalonnát. A reggeli után szobámat kitakarítva és besütve találtam. Rézivel a gondviselés ajándékozott meg, hogy vigasztaljon válságos óráimban. Szobámba érkezve, egy szalmaszéken hanyatt vágtam magamat és éppen irtóztató helyzetemről kezdtem gondolkozni, amint ajtómon kopogtattak. Vannak percek az ember életében, midőn még azok is szívesen látott vendégek, kiket az ember rendes viszonyok között kidobatna. — Szabad! — kiélték, némi reményt pislogó elkeseredéssel. Egy sovány, magas, nagyon szőke és nagyon kancsal egyéniség lépett a szobába. Az esötül átázott s csepegő szűrét ágyamra kavartta, térdig sáros csizmáival pedig csakhamar oly maradandó nyomokat hagyott szobám talapzatán, hogy én igen csekély változással az utcán képzeltem magamat. — Én Kerekes Éliás vagyok, a helybeli jegyző ; csak addig vagyok bátor a tekintetes úr meghagyásából alkalmatlankodni, míg nála kitakarítnak. A sógoron meglátszott, hogy Zsadányban végezte a humanizmust, a jegyzőn pedig, hogy őszinte ember volt, és szeretett engedelmeskedni. — Tessék helyet foglalni! Engedelmeskedett. — Megfizethetlen idő az őszi vetésre, — kezdő okos képpel. — Sajátságos gusztusa van az őszi vetésnek ! — válaszoltam a felvakart kedélyseb mérgességével. — Nemde Pesten soha sincs ilyen idő? — Vetéseink nem lévén, nincs is rá szükségünk. — Zsadányban sem fog soká tartani. Ma éjjel időváltozás fog beállani. — Uram, nemde ön enyeleg ? — Igazán mondom. Juhaim ma hajnalban ugrándoztak, és az fagyást jelent. — Kedves állatkák ! — Mit ér, ha még olyan kedvesek is, miután a gyapjú ára naponkint alább száll. — A krétai zavarok okozzák; a görög birkákat mind Bessarabiában, közel hozzánk legeltetik. — Az oláhok nekünk ritkán szereznek hasznot. — Éliás, Éliás! — hangzék sógorom szava a tornácról, — készen vagyok; a dinnye és cukorrépa földekről értekezhetünk! (Folyt. köv.) SCHAFFER MAGDALÉNA. Amerikai elbeszélés. Irta : Prescott N. E. (Folytatás). Mig miss Schaffer lecsillapította őket, mindenre kiterjesztő figyelmét, mert hiszen az ismeretség első percei vetik meg azon viszony alapját, melytől a további együttlét minősége függ. — A viszonynyal, mely a fiatal ember és úrnője között fönállott, azonnal tisztába jött. Egyfelől pénzügyi arangement, mely a nő magánpénztárát kímélte; másfelől az úrnő neje volt az ifjú atyjának, tehát mély tiszteletet követelt, s azon kívül kitűnően vezette a háztartást is. Más érzelmi viszony nem forgott fönn. Ezt a vak is láthatta. — Szolgálhatok még egy csészével, kedves GeofFrey-em ? Jul, csészét ide Mr. Roanokenek ! És míg az egyes vezércikkeken végig futott, kiszörpölgető keserű és fekete kávéját. Már ez szokása volt . Miss Schaffer úgy sejté, hogy a veszélyes kigőzölgések miatt itta azt úgy. Midőn az asztalon át szemügyre vette, feltűnőleg ismerősnek tetszett előtte, de mindaddig nem tudott tisztába jönni, hogy hol látta, míg a ragyogó gyűrű ujján föl nem világosította. Természetes, hogy most sokkal finomabban volt öltözve és arca fehér homloka alatt a mélyen fekvő és ragyogó szemekkel nem bírt oly sardonisííit.*