Fővárosi Lapok 1869. április (73-98. szám)
1869-04-29 / 97. szám
Fővárosi hírek * Meyerbeer „Afrikai nő“-je volt az olasz opera tizedik előadása tegnapelőtt. A nézőtér egészen megtelt, hogy hét órakor már ülőhelyet nem is lehetett kapni. A közönségnek nemcsak nagy számát, hanem díszét is ki kell emelnünk. József főherceg az udvari páholyban három felvonást nézett végig, szokása szerint alig emelvén el szemeit a színpadról. A Pesten lévő főrangúság majdnem teljes számmal volt látható a páholyokban. Az igazgató páholyában láttuk Lisztet és Reményit, egy zártszéken a feledetlen Hollósy Kornéliát, s láttuk Filippit is, az átalánosan tisztelt olasz zenebírálót, ki a most föllépett Vanieri asszony férje. A siker oroszlánrésze ismét a Pando fiaié volt, ki nemcsak hatalmasan tud énekelni, hanem ábrázolni is. Most Neluskót ábrázolta a feketék szenvedélyes vérmér S87 * „A nevető ember.“ (Hugó Viktor új regénye.) (r.) „L’ homme, qui rit“ a cime, s e hó 20-dikán jelent meg. Magyar fordítása: „A nevető ember“ szintén kapható lesz néhány nap múlva Ráth Mórnál. De Hugó iránt a sajtó és közönség idegesen türelmetlen. Még meg sem jelenik egy műve, s a lapok írnak és az emberek már beszélnek róla. A mutatványokból, melyeket ez új műből eddig közöltek, borzalmas olvasmányra lehetünk elkészülve. Hugó mindig szerette a bizarrt, a groteszket, a szörnyűt, de soha annyira, mint a legújabb művében. Idegek nélkül kellene azt olvasni, — jegyzé meg rá valaki. Valóban el lehetünk rá készülve, hogy e lángeszű költő most jobban fel fog zaklatni és elrémülni bennünket, mint bármikor. „ A nyomorultak,“ a „Tenger munkásai“ merő idill „A nevető emberhéz“ képest Nem az élet tükre lesz ez, hanem az élet különösségének tárháza. Szörnyképek, monstrumok, borzalmak a leghatalmasb képzelem izzó világításában. Mindjárt a két első fejezet is ilyen. Az elsőben szerepel „Ursus,“ kit medvének hívnak, de azért, ember, és „Homo,“ kit embernek hívnak, de azért farkas. A másiknak címe: „Les Compracticos,“ neve azon embereknek, kik a középkorban gyermekeket vettek meg, hogy azokat művészileg eltorzítsák, s aztán a fejdelmeknek eladják játékszerek gyanánt: udvari bolondoknak és különösen törpéknek. Szörnyű művészet volt ez, a „megfordított testegyenészet.“ Isten képét levették a gyermek arcáról és tagjaiból, megrontották az összhangot. Doctor Conquest Londonban egykor latin könyvet írt e művészetről, melynek föltalálója Aven More szerzetes volt. A monstrumok e gyártását sokfélekép gyakorlák, mert a szultánnak ép úgy kellettek, mint a pápának , amannak, hogy háremét őriztesse, emennek, hogy imáit imádkoztassa. A szerali és sixtini kápolna e tekintetben egyforma fogyasztó volt: amaz vad, ez pedig szelíd. A compractico nevű emberek egész mesterséget csináltak a gyermekek ez elcsonkilgatásából. Ők úgy el tudták idétlenteni a gyermekeket, hogy tulajdon édes atyjuk sem ismert rá. S nemcsak arcuktól foszták meg, hanem emlékezetüktől is. Valami csodálatos porral, melyet Khinából hoztak, altatták el őket, hogy ne érezzék a kén égetését s a vas sebzéseit. Mikor felébredtek , akkor már átestek a szörnyű műtéten. Khinában — mint Hugó beszéli — rég ismerték az ember átalakításának mesterségét. A két három éves gyermeket bedugták egy különös alakú porcellán edénybe, melyből csak lába és feje volt künn. Nappal állt benne, éjjel lefekteték, hogy aludjék, így nőtt évekig ez edényben, vastag lett, fölvette az edény belső idomait, de törpe maradt. Mikor évek múlva eljött az ideje, eltörték az edényt, s kilépett a fazék idomú törpe ember, kin a nagyok oly jóízűn mulattak. Ez is borzasztó, de mi ahhoz képest, ami még aztán következik. Hugó lefest egy tizenegy éves gyermeket, ki a tengerpart ködében eltéved s egy bitófára s azon egy akasztott emberre akad. E borborzalmas kép úgy van festve, hogy minden olvasó megfázik. Az akasztott ember leírása tíz oldalra terjed. Egy holló röpül rá, a ez jel, hogy a többi is falánkan rohanja meg. De szél zúg, orkán kavarog, s az ember lóg, mozog, mintha védné magát e sötét madaraktól. A tenger iszonyú moraja, mint egy pokoli zene kiséri e jelenést, mely nem költői szép többé, hanem borzalmasan nagyszerű. Hugó Viktor sok szörnyűséget irt hatalmas képjelemmel, de ezeken a lapokon fölülmúlta magát. Aki este fogja olvasni, bizonyára jó ideig nem fog elaludni tudni. De ily bizarrság, a borzalmasnak e túlozása-e a valódi költészet célja? — Oly kérdés, melyet sokan fognak a „Nevető ember“ szemére hányni. De végre is az irodalmi bódításra erő kérdése. Mivel Hugónak szörnyű lángelméje van ily bizarrságok leírására , az emberek kapni fognak rajta, s örömest borzadoznak e rendkívüli túlságokonsékletével, mindamellett művészi ízléssel. A harag, a boszú, a fájdalom kifejezései teljes érvényűek voltak nála, s szeretnék, ha „Othelló“-t játszó színészeink erébe egy pár forró csöpp esnék ama indulatból, melyet ez estén Pandolfinitól láttunk. A hajón, a lázítási mozzanatban s az eskü-jelenetben szenvedélyesen és hatalmasan énekelt, s a közönséget zajos tapsokra melegíté. Vanneri asszony hangja nem friss, s nem is cseng valami rokonszenvesen; de igen jó iskolája van s szintén képes az indulatok kifejezésére s jellemző játékra. Az álomdalt igen sikerülten énekelte s a negyedik felvonás kettősében is kitűnt. Külalakját illetőleg nem tartozik a költői jelenséget Selifeák közé. Anastasitól (Vasco di Rama) hallánk néhány meglepőleg erőteljes hangot, kivált a negyedik felvonásban, s néhány hibás hangvételt. Játékának azért nincs hatása, mert arca merev, mozdulatlan, mindig egyforma. Medini a Don Pedro kia szerepében is talált tért kimutatni, hogy jeles énekes, Inert Kendelényi Fannik, az éneklő, s az első jelenetben mindjárt észrevehető volt, hogy hangja igen reszket. Bizony nem Pozzoni Antónia asszony hozta színpadunkra a tremolát; nagyon is otthon volt ez nálunk eddig is, csakhogy azok, kik az olasz énekesnővel szemben nagy zajt ütöttek, a mieinkkel szemben udvariasan elhallgatták. * Király Ő Felsége ma reggel Gödöllőról be fog jönni Budára, hol nyilvános kihallgatást ad. Azután ismét visszatér Gödöllőre. A budai várpalotában, hir szerint, fényes bálünnepély lesz május 8-dikán, s ezer személyt hivnak meg. * A Deák-körben az elnökök és jegyzők választása képezi most a főtárgyat. Gazágó Salamon határozottan lemondott a másodelnöki kijelölésről, így most Bittó Istvánt emlegetik, ki Abrudbányát képviseli, harmadelnöknek pedig Házmán Mihályt. Jegyzőknek Bujanovics Sándort , Mihályi Pétert, Széll Kálmánt, Majláthot Hontbál, a baloldaliak közül Jámbor Pált, míg a hatodik széket egy horvát képviselőnek tartják fenn. * „JóZSef nádor és a városliget“ címmel az „Ellenőrben“ a következő érdekes közlést olvassuk: a boldogult nádor egyik legkedvencebb kirándulási helye volt a városliget, melyet akkor még alig látogatott valaki. A nádor rendesen a déli órákban kocsizott ki, s a tó partján sétált, gyakran morzsalékokat dobálva a halaknak. Abban az időben a tó mélyebb vizű volt, halat tenyésztettek benne, és pesti halász tartotta bérben évi 100 íztért A nádor több ízben kifejezte csodálkozását, hogy a pestiek nem látogatják a ligetet, mely pedig igen kellemes kiránduló hely. Egy ízben, midőn a parton sétál, meglátja a tó bérlőjét, ki halakat fogdosott össze, s a nádor kifejezte előtte óhajtását, mikép szeretné ha Schwartz halászatot rendezne valamelyik vasárnap ; még arra is fölhatalmazta, hogy adja tudtát a közönségnek, miszerint ő is jelen lesz- 1839 áldozó csütörtökére aztán csakugyan nagyszerű halászatot és halász ünnepet hirdettek. Egy nagy vizát bocsátottak a tóba, hogy könnyen rá lehessen akadni, madzagot kötöttek hozzá, arra pedig egy darab parafát, mely a víz színén kisérte a nagy halat. A nádor számára a páva-szigeten volt emelvény, s a nádor csakúgy meg is jelent. De megjelent a közönség is, mégpedig oly nagy számmal, hogy soha azelőtt annyi ember még nem volt a városligetben. Belépti díj nem volt, önként adhatott mindenki, amit akart A vitát nagy tempókkal kifogták, aztán felszalagozták, szekérre tették, körülhordozták a városban, s elmértek még vagy hat darab más halat is, azon a címen, hogy a városligeti viza. A nádor nagyon meg volt elégedve és azt mondta: máskor is rendezni kell ilyen halászatot. S volt is gyakran és a közönség lassan kint a városligetbe szokott, most pedig ostromolja az omnibuszokat és vagyonokat, hogy kijuthasson. * A kultuszminiszter több fiatal festészt küld külföldre. Köztük van, — mint halljuk — az általunk is ajánlott Kern Ármin arcképfestész, ki a tiroli énekesnők legszebbikét lefestvén, azt küldé be a miniszterhez, bíráló szemle végett. * Pesti népszínház. Azok, kik a részvényszínházra aláírási íveket fogadtak el, fölhivatnak, hogy íveiket holnap estig küldjék be Milassin Vilmos jegyzőhöz. — Úgy halljuk, hogy az utóbbi napokban igen sok aláírás történt; a Lloyd-társaság helyiségében, az egyenlőségi körben és nemzeti kaszinóban ívek lévén kitéve: mind a kereskedelmi, mind a főúri világ siet e vállalatban részt venni. Sajnos is lenne, ha most, midőn új német színházat terveznek, a magyar vállalat nem sikerülne eléggé. Mint mondják: már találtak alkalmas telket. A részvényesek számára erkélyt szándékoznak építeni, hová olcsó áron járhatnak. Ez is nagy előny. A helyek örökvételére eddig százezer ít van bejelentve. E héten még lehet aláírni részvényeket. * A „Corvina“ magasb irodalmi műveket s a népnek való, de szintén irodalmi értékű, de könnyen érthető műveket (történeti rajzokat, kisebb népszerű regényeket, mesterségek, találmányok történetét sat.) fog kiadni; továbbá értekezéseket a balfogalmak tisztázására, s a ferde nevelés balkövetkezményeinek elhárítására, a békés házi élet, munka és takarékosság megkedvelésére. Eseintén a népszerű irányban akarván főleg működni, fölhívja az írókat, hogy e szakmába vágó dolgozatokat szíveskedjenek beküldeni a társulati igazgatósághoz. (hatvani utca, 16. sz.) A bírálat eredményéről s a föltételekről az írók mindig rövid idő alatt értesittetnek. * Beküldetett hozzánk „Borszem Jankó albuma,“ szerkeszti Caicseri Bors, rajzolták Jankó János és Élies Károly, 1-ső kötet, számos színes arcképpel és színtelen karrikatúrával. Nagy negyedrétben 71 lapjára 2 írt. Ez album az ismeretes élclap sikerültebb képeit közli egy csomóban, a szöveggel együtt. A rajzok nagy része (értve azokat, melyeket az ötletgazdag Klies rajzolt) igen sikerült, sokszor a nevettetésig, sokszor a kíméletlenségig. Az album úgy van összeállítva, hogy benne nem csupán ellenzéki, hanem jobboldali férfiak karikatúráit is kapjuk. Például a „bohóc estélyben” is Andrássy és Bauist grófok csak úgy rúgják a port,mint Nyáry, Ghicy stb. Valóban aéle akkor uralkodnék csak igazán, ha pártszolgálat nélkül tárgyilagosságra, bölcseim színvonalra emelkednék. Maga ez album is úgy birna maradandóbb értékkel, ha főleg az e szempontból készült karikatúrákból fűznék össze. Különben ez album egy nagy tarka quodlibel, tele mindenféle arcképekkel, életképekkel, élccel, tréfával, keserűséggel, csúfolkodásokkal. Itt-ott a cynismusból is bő adag van benne. De ha túlságait megrójuk is, lehetlen el nem ismernünk, hogy Élies rajzaiban igen sok a genialitás, a jellemző ötlet, a változatosság, s a szövegben is van sok pattanó éle és ész. * A leleplezési ünnepre Koch Katalin vak asszony egy emléklapot adott ki. E nő 25 év előtt ötven éves korában találkozott először József nádor angyaljóságú lányával, Herminával a budai várkertben, s az ő pártfogására vették föl a bécsi vakok intézetébe. Nem sokára azután, hogy Hermina főhercegnő meghalt, a nádor azt mondá a vak nőnek: „Jóltevőnőd nem gondoskodhatok többé rólad, de én pártolni foglak, s nem feledlek el.“ S nem is feledte. Évek múlva hivatás tudakozódott a bécsi intézet berendezéséről, s mondá, hogy Pesten is akar hasonlót alapítani. S három év múlva csakugyan életbe lépteté a vakok intézetét, s abba őt azonnal fölvette. * A müncheni nemzetközi kiállításra vonatkozólag a közoktatási minisztérium egy hirdetményt tett közé. Óhajtjuk, hogy művészeink közül minél többen küldjenek ki festvényeket szobrokat Június 15-dikéig lehet küldeni, tehát még van idő. A kiállítás júliustól októberig tart, a jutalmakat is fognak kiosztani A rendező bizottság visel minden szállítási költséget, s ugyanaz egy Borsjátékot is fog rendezni a műtárgyak megvételére. * Öngyilkosságok. Fájdalom, ez a szomorú rovat most igen sok új adatot kapott. Cserey Balázs fiatal jogászt már említettük, ki a golyóval fejében harminc óráig kínlódott. — Tegnapelőtt egy kadét, Röszler Viktor lőtte magát agyon a kis Komló épületében, mivel sok adósság terhelte; egy müncheni születésű 18 éves kereskedő-segéd (A. M.) a Lukácsfürdőben, szerencsétlen szerelem miatt. — Az első biztosító társaság egy hivatalnoka pedig (Sz. Nándor) megmérgezte magát s 28 órai szenvedés után kedden halt meg. Továbbá egy 68 éves soproni születésű öreg, gyógyithatlan betegsége miatt megaován az életét, Buda-Ujkon a Dunába ugrott, de a Margit-szigettel közlekedő csónakosok kifogták, s a hideg viztől mtrevzitten adták át az irgalmasok kórodájának. * A baloldali körben elhatározták, hogy az országgyűlési elnök választásánál Nyári Pálra fognak szavazni. Egyszersmind lenyilvániták, hogy a baloldali körnek tagja lehet mindaz, ki a balköszép elveit vallja s más országgyűlési politikai klubnak nem tagja. * „Dante nem örökíte meg jobban nevét Divina Commediája által, mint Liszt e költeményhez írt remek symphoniájával“ — E szavakat olvassuk egy lapban. Elég meggondolatlan szavak, melyek arra mutatnak, hogy aki irta, az sohasem olvasta az „Isteni színjátékot, mely századok óta képezi a művelt emberiség egyik legnagyobb büszkeségét. Dante, a mélység költője, máig is páratlanul áll, s nem egy irodalmi tudós helyezi fölebb még Shakspeare-nél is. „Isteni színjátéka“ már kiállta az idő tűzpróbáját, míg a Liszt symphoniája még csak most megy az elé. Mért tehát túlozni ? Nem jobban megtiszteljük-e a zeneköltőt, ha azt mondjuk, hogy megértvén az „Inferno“ nagyszerű hangulatát, egész e magaslatig tudott emelkedni. Ezzel igazat mondunk, s az igazság a legszebb adó, melylyel a kitűnő szellemeknek tartozunk. Az üres istenítés csak a párát szaporítja körüljük, de nem babérjaikat. * A Slátni újdondász (közelebb elmondjuk, hogy mért adták e nevet egyik kollegánknak,) rendre utasít bennünket, azt mondván, hogy udva