Fővárosi Lapok 1869. szeptember (199-223. szám)
1869-09-18 / 213. szám
213-ik[sz. Szombat, szeptember 18. Kiadó-hivat»!. Pest, barátok tere 7. 81. Hatodik évfolyam 1869. Előfizetési díj: félévre...................8 frt. Negyedévre .... 4 frt Megjelen az ünnep utáni »»pokat kivéve mindensmin, koronkint képekkel.FŐVÁROSI LAPOK IRO DA LM 1 NA PIKÖZLÖ NY. Előfizetéseket mindig csak a rendes évnegyedek elejétől fogadhat el a kiadóhivatal. Szerkesztői iroda: Zöldfa utca 39. sz. 2. óra. Hirdetési díj: Negyed hasábos petit sor.......................7 kr Bélyegdíj minden igtatáskor .... 30 kx. A végzet. (Elbeszélés.) Tóvölgyitél. (Folytatás.) Az idegen egy eltöltött éj után már megszokottnak kezdé tekinteni a helyet, mely tegnap még szomorú, rideg volt rá nézve. Az aléltságból való fölébredés nem más, mint új megérkezés az élet idegen földjére a halál földjéről. „ Támadt-e föl halott annyi évek óta ?“ — kérdi a költő. Igen is támadt elég. Az aléltságból való fölébredés : föltámadás. Az álétt meg van halva; ki álétt volt, az már halott is volt. A élet és halál küszöbén kezet szorított a halállal, hanem az élet még erősebb volt, és kirántotta amannak kezéből martalékát. Kirántotta. A haláltól megszabadult fölébredt is megijedt az élettől, melytől szabadulni akart. Az élet azonban tudja, hogy mit kell csinálni azzal, aki fél tőle: édesgetni kell, mint a gyermeket, mikor aztán megszokott, akkor ismét vissza lehet vállaira rakni a terhert, mely pillanatig lehullt azokról. A gyermek édesgetése cukorral, az álést édesgetése álommal történik. Irma és Emma feleszméltek, bámultak, megijedtek, ismét lehunyták szemeiket, aztán elaludtak. Éltek. Lélekzetük visszatért, keblük újra emelkedni kezdett, s az élet ismét rásütötte új tulajdonának arcára bélyegét, az eleven pirosságot. Eugénia és Árpád megkönnyebbülve sóhajtottak föl. Amazokkal ők is visszatértek az életbe, amint talán követték volna őket a halálba. Eugénia egy korty vizet ivott, Árpád pedig elővonta zsebkendőjét, és megtörülte homlokát. Ezek voltak első jelei annak, hogy most már magukra is kezdenek gondolni. Tekintetük még bosszant függött az alvókon, mintha a szem oda lett volna sugárai által kötözve az arcokhoz, végre azon biztonság, hogy a bőn szeretettek veszélyen kívül vannak, feloldá őket a remegő figyelem kötelékei alól. Árpád fölállt, fölegyenesedett, Eugénia felé fordult, közelebb ment hozzá egy pár lépéssel, aztán meghajtva magát, halkan mondá: — Nagysád, a velünk történt szerencsétlenségnek fogja felróni azon kellemetlenséget, melyet okoztunk, és meg fogja engedni, hogy nem, ki most elszunyadt, kissé kipihenhesse magát a rémülés után. — E szobát rendelkezése alá bocsátom uram,rá — válaszolá jószívüleg Eugénia. — Én sajnálom önt, s ha nekem is nem volna szeretett betegem, megosztanám önnel az ápolás gondjait. — Köszönöm nagysád, — felelt érzékenyen Árpád, — midőn sokat érzünk, nem tudunk sokat beszélni , és minden szó csak kicsinyítése azon érzelemnek, mely keblünkben sajog. Köszönöm nagysád részvétét, — mondá még egyszer Árpád, megfogva és megcsókolva a hölgy kezét, — e hálánál többet nem tudok most kifejezni. E szavak oly bensőleg és érzékenyen voltak mondva, hogy Eugénia önkénytelenül a férfi arcára emelő szemeit; ugyanezt tette Árpád is, s mintha e tekintettel egymás lelkébe oltottak volna valamit, elpirultak mind a ketten. — És most, — szólt a hölgy, a még mindig szótlanul álló Nellihez fordúlva, — segíts, hogy Irmát e székre föltehessem; aztán nyisd föl a másik szoba ajtaját, és a szék kerekein öt hálószobájába szállíthatjuk. — Ha megengedi nagysád, — mondá Árpád, tiszta őszinte jóakaratát tanúsítva, — úgy hiszem, én könnyebben véghez vihetem a nagyság akaratát. Eugénia most másodszor tekintett a férfira, s a lelkében fölébredő bizalommal mondá neki: — Meg fogom köszönni, ha segítségemre leend. Árpád e felhatalmazás után a szoba szőnyegén fekvő s alvó hölgyhöz lépett, gyöngéden átkarolá annak derekát, mig nénje és a szobaleány fejét s vállait segítek fölemelni, s oly csöndesen, hogy az alvó egy mozdulata se árulá el, hogy zavartatik, helyezték őt egy alacsony és kényelmes nagy karszékbe. Nelli fölnyitotta a másik szoba, az elfogadó terem ajtaját, s azon keresztül gördíteni a széket, most már könnyű feladat volt. S amint Árpád magát egyedül látta, neje lábaihoz rogyott, és átadta magát fájdalmának. XV. Egy másik férj. Az idő már alkonyodni kezdett, midőn Emma fölnyitá szemeit, és vizet kért. E szó után azonban elaludt ismét. Árpád széttekintett a szobában , egy porcellánedény az asztalon állt, de a víz már meleg volt benne. Csengetyű után nézett, de csakhamar meggondolta, hogy az talán merészség is volna idegen helyen, kezébe vette tehát a kannát, és kilépett azzal a folyosóra. Öt-hat ajtót látott félkörben, de nem hallott egy hangot sem. Nem tudta merre forduljon. Végre elhatározta magát, s a vele éppen szemközt levő ajtónak tartott. Megkopogtatta azt, de nem kapott semmi feleletet. Fölnyitotta, előszoba volt. Végig ment ez előszobán, s megkopogtatta a másik ajtót. Semmi felelet. Gondolkozott, hogy fölnyissa-e ? Megkopogtatta újra. Ismét semmi felelet. Talán még egy szobán kell keresztül mennem, — gondolta magában, — s akkor fogok találni valakire. Fölnyitotta a másik ajtót is. Egy hálószoba tárult föl előtte, sárga bútorokkal, sárga mennyezetes ágygyal. Női hálószoba volt, lehetett látni mindenről. Az ágy mellett egy asztalkán kristály palackban ragyogó tiszta víz csillogott, a palack meg volt izzadva, a víznek tehát frissnek kellett lenni. Ha ő lett volna szomjan, s talán halálos szóráján, bizonyosan nem merte volna lábát ama szentélybe tenni, s mint tolvaj, elvinni a palack vizet, de nem ő. — neje volt szomjan. — A férj várakozott néhány percet. Nem jött senki. Most elbocsátotta az ajtót, s belépett a hálószobába. Az ajtó becsapódott utána. Árpád a kannát a kis asztalra helyezte, kezébe vette a palackot, és menni akart vissza. Három ajtót látott, s nem tudta, melyiken jött be. Ismét úgy tett tehát, mint azelőtt, s irányzómra egy ajtót nyitott fel. Az ajtó egy pamlagokkal bútorozott szobába nyílt. Elbocsátotta az ajtót, hogy visszatérjen, de ama szoba ajtaja akkor hirtelen fölnyilt: — Csak néhány szám van veled, — mondá egy férfihang, — légy szives követni e szobába. Árpád észrevette, hogy az ajtó nem tevődött be egészen, mert behallott minden hangot. Megfordult, hogy ismét másik ajtót nyisson föl, de eszébe jutott valami. Eszébe jutott, hogy egy hölgy hálószobájában van. Most tűnt föl előtte csak, hogy mily meggondolatlanul és illetlenül cselekedett. Igen, de mit csináljon, hogy tegye jóvá hibáját ? Mindenesetre a távozás által. Igen, de hogy távozzék ? Az ajtót föltudja-e nyitni zörej nélkül, eltalálja-e azt, amelyik kivezet ? Ha zörejt csinál, és nem találja el, ha felkelti a férfi figyelmét, ki valószínűleg a férj lesz, s ha a férj belép a hálószobába, s ott találja őt ? Neje szobájában ? Árpád menthetlen vádat látott maga ellen e meggondolatlan cselekedetében. Nem tudta, mitevő legyen. Most arra a gondolatra jött, hogy egyenest benyit az előtte levő szobába, hol a férj és a nő van, s elő fogja adni tévedését; de e gondolatát legyőzte egy másik: hogy az t. i. még oktalanabb cselekedet lenne, mint amit cselekedett. Elhinné-e a férj mentségét, hitelt adna-e szavainak ? És ha nem hinné el ? — Légy szives és ülj mellém, — szólt most az előbbi férfihang, — rövid leszek. Árpád visszafojta lélekzetét: — Rövid lesz, — gondolta magában, — akkor aztán kimennek, s én is menekülhetek. De hátha ide. Ah, azt nem fogják tenni. Lőrinci tehát elhatározta magában, hogy várni fog, várni kínos, és borzasztó perceket. Emma is eszébe jutott. E gondolat talán ismét más határozatra unszolta volna őt, ha a mellékszobából újra nem hallja áttörni a hangokat. — Rettentő, — gondolá Árpád, én itt hallgatózom ! Nem jutott eszébe, hogy füleit befogja; hallania kellett tehát, amit a férj nejének beszélt, akár akarta, akár nem. Megesküvök, hogy amit hall, azt tőle nem fogja hallani más. Ha titok lesz, egygyel több fogja tudni kettőnél, ez az egész, nem tehet róla. Midőn az ember látja, hogy nincs menekülés, feláldozza magát, azaz: feláldoztatik. Árpád tehát most úgy tekinté magát, mint áldozatot. Kényszerűlt hallani a titkot, ami kínzás volt rá nézve, minden szó maró, égető kénsav, mely fülébe csöppent. — Semmit egyebet, mint őszinte feleletet kérek tőled kérdésemre, — hangzott a másik szobából. — Meg fogsz bocsátani, hogy csak két hónap elmúlta után jut eszembe azt kérdezni tőled: kicsoda az a nő, aki iránt oly bizalommal viseltétél, s aki az X. pipereárusnő boltjában dolgozik. — Testvérem, — válaszolá egy reszketeg női hang. Árpád ismerte már e hangot. — Igen, — mondá nyomatékkal a férj, — és ezt nem volt szabad hamarább tudnom ? — Nem akartam ez által alkalmatlanságodra lenni. Tudtam, hogy mint testvéremet fogadnád őt, és kiadásokat csinálnál miatta; ezt ki akartam kerülni. — Igen ? — És mikor hánytam fel azon kiadásokat, melyeket ön miatt tettem. S vájjon nem bírta azt elgondolni ön, hogy engemet sokkal jobban fog bántani az, hogy nem testvére piperésznő, mint az a pár forint, melylyel se több, se kevesebb. (Folyt. köv.) Előfizetési fölhívás a „FŐVÁROSI LAPOK“ október—decemberi folyamára. Napilapunkat továbbra is ajánljuk a műveit olvasó közönség pártfogásába. Folytonos törekvésünk : élénk, változatos és tartalmas olvasmányt adni, válogatott szépirodalmi művek, tárcák, kül- és belföldi eredeti levelezések s bő és friss hírrovatok közlése által. Jeles munkatársaink száma minden évnegyedben szaporodik. (Többi közt ez évnegyedben nyertük meg közreműködésre Szigligetit is.) A nyári évnegyedben tárcáink nagy része a külföldi és hazai fürdők életével, érdekes utazásokkal stb. foglalkozott, miután ezek voltak az idény fővonásai. Most őszszel és télen át a megélénkülő főváros társaséletéről, országgyűlési, irodalmi és művészeti mozgalmairól fogunk minél több közleményt adni. Szóval napi lapunk a szépirodalom és folyó élet bü tükre kíván lenni. Mindent elkövetvén e napi közlöny érdekesítésére , bátrak vagyunk kérni az olvasók részvétét, mely lapunk e hatodik évi folyamában különben is nagyobb mértékben mutatkozott, mint eddigelé bármikor. Tóth Kálmán, Vadnai Károly, laptulajdonos, felelős szerkesztő. Az „Athenaeum“ kiadó hivatala, mely lapunkat pontosan és csinosan állítja ki (idényenként egy divatképpel), kéri az előfizetési összegek mielőbbi beküldését. Előfizetési ár negyedévre 4 frt. — Különben minden évnegyed elején félévre is lehet előfizetni 8 frttal.