Fővárosi Lapok 1870. május (92-116. szám)

1870-05-28 / 114. szám

114-dik sz. Szombat, május 28. Kiadó-hivatal: Pest, barátok-tér« 7. »a. Hetedik évfolyam 1870. Hiófizetési díj: mirvi I‘ ... 7 ft — kr. X gy**dévre . 8 ft 50 kr. M­ujelea as ünnep utáni «ónokat kivéve minden­nap , koronkint képekkel.FŐVÁROSI LAPOK IRODALMI NA­PI KÖZLÖNY. Előfizetéseket mindig csak a rendes évnegyedek elejétől fogadhat el a kiadó­hivatal. Teljes számú példányokkal még szolgálhat a kiadó hivatal. Szerkesztői iroda: Zöldfa­ utca 39. sz. 9. ta. Hirdetési díj: Negyed hasábos petit sor......................9 kr. Bélyegdíj minden ig­tatáskor .... 30 ki. A viasz gyertyák. (Egy darab történet.) Ilisis után közli­­Kiss Elek. (Folytatás.) Sajátságos egyéniség volt ez a Borzi. Nemesi családból származva, lángoló buzgósággal adta ma­gát a tudományokra. Szülővárosát, Milánót, elhagyva Rómába ment. Ezen, az övéhez hasonló foglalko­zásokra veszélyes helyen fáradatlanul munkálkodott a maga tökéletesítésén: a titkos művészetekben és a chemiában. Borri, mint korának legtöbb tudósa, a bölcsek kövét kereste. Ha egész a veggszürkületig laboratóriumában, tűzhelye előtt az izzó retorták mellett állt; ha a különös vegyülékek folyóvá olvad­va, föl­d alá hullámzottak a csodálatos alakú edények­ben , akkor Borri sápadt vonásai örömtől fény­lettek ; és ha hosszú fáradozás után valamely chemiai vegybomlást hozott létre, akkor boldogan veté magát nyoszolyájára s elszenderült, álmában tovább folytat­va kedvenc műveleteit. De a tudósnak fölhevült képzelete a laborató­rium szűk falain kivül is csapongott, s oly dolgokra és kérdésekre is irányza azt, melyek egyszerű experi­mentumokkal nem voltak megoldhatók. Élénk szel­leme az egyház és theologia terén is röpködött, és azt állitá, hogy „a pápa nem az igazi főpap, ha hom­lokán az istenjegyet nem hordja.“ Ébren s álmában e kételyek üldözték s nem hagytak neki nyugtot, úgy, hogy e gyötrődések egé­szen a visiókig , titkos látványokig csigázódtak. Utoljára elég hivatottnak érezte magát kételyeit egy pap előtt kijelenteni, s állítmányaival nyíltan föllépni. Beszédeket tartott a pápa uralkodása ellen, támasz­kodva egyrészről természetfölötti visióra, másrész­ről vegytani experimentumaira, s kimutatta, hogy a szentháromság, Krisztus emberré tétele s több effélék a vegybomlás alapelveiből származtatandók le. A jezsuiták, kiknek iskolájába járt fiatal korá­ban, hevesen üldözék őt. Az inquisitio-tribunálnál kieszközölték befogatását. Borri Rómából Milanóba, innen Strassburgba menekült. E közben, 1661. január 3-án, képét Rómában a hóhér által megégették, nevét bitófára függeszték, tanítványait bebörtönözték. Strassburgban nem tö­retve, Amsterdamba ment. Itt biztosságban volt. Borri bizonyára megtalálta a bölcseség kövét, mert sokoldalú tanulmányai híres orvossá tevék. Alig tudta a nagy tömeget kielégíteni, kik általa kívántak meggyógyíttatni. A pénz özönlött feléje, s képessé lett nagyszerű háztartást vinni. Vegytani kísérletei ugyanis a természet egy titkos terét tárták föl előtte. Borri biztos fölismerője volt a mérgeknek, azok ha­tásának és gyógyításának. Miután sok, s a csodával határos gyógyításokat tett — különösen a szom­bajokban — Hamburgba utazott. Itt ismerkedett meg Krisztina királynéval. Kevés hó múlva Kopen­­hágába hivatott; itt is mindenkit bámulatra ragadt tudományával. II. Frigyes király halála után el­hagyta északi Európát s Törökországba indult. 1670 april 10-én érkezett Goldingenbe a sziléziai határon s egy nemes házába szállt, elhatározva innen Morva­­és Lengyelországon át Törökország felé folytatni útját. Itt esett a császári hatalom kezébe. Egy napon Bécsben a császári Burgban a pápai nuntius alkalmi beszélgetésben volt Leopold császár­ral. A beszéd tárgya a magyarországi lázadás volt. Éppen midőn a pap a legnagyobb beszéd-áradatban volt, midőn legjobban mennydörgött az összeesküvők ellen, akkor érkezett a császárhoz egy új s igen fontos sürgöny. Tudósításokat tartalmazott az ese­mények felől, s a compromittáltaknak hosszú név­jegyzéke volt hozzácsatolva. A titoknak felolvasá a sürgönyt, azután a neveket. A nuntiust hidegen ha­­gyá mind. Végre egy névre jött a sor, melynek ki­ejtésekor a pap akaratlanul fölugrott. Borri Ferenc is ott volt a gyanúsítottak sorozatán; bizonyíté­koknak jutottak birtokába, melyek szerint az orvos közvetlen összeköttetésben lett volna az elégület­­lenekkel. — Borri! — kiáltott a nuntius fogcsikorgatva! Borri elfogva ? Felség, azonnal börtönbe vele. Egyike a legveszedelmesebb ügynököknek. A szentszék boszóló karjai alól sikerült elillannia. Elfogatása ket­tős nyereség — a trónra és az egyházra! Leopold sohasem, a jelen pillanatban annál ke­vésbé lett volna képes egy pap unszolásának ellen­szegülni, és így Scotti kapitány különös megbízatás­sal Goldingenbe küldetett, Borri elfogása végett. Ápril 22-én Borri házigazdája zavart arccal lépett Borrihoz s egy császári biztos megérkeztét je­lenté, kinek, úgy­mond, parancsa van őt letartóztatni. Kétségkívül a gazda volt az áruló, habár ez azt állitá is, hogy Borri tartózkodási helye utasok által jelen­tetett föl Bécsben. Scotti kapitány, Borri földije florenci származású volt; a fogolylyal a legnagyobb kimélettel s udvariassággal bánt s tudata vele, hogy az összeesküvés fejeivel való összeköttetéssel van vádolva. Borri búcsút vett csalárd házigazdájától; a ka­pitánynyal együtt a készen álló kocsira ült, s katonai kiséret mellett Bécs felé utazott. A két utazó társalgását nagy mértékben előse­­gíté azon körülmény, miszerint honfitársak voltak s olaszul beszélhettek, mely nyelven a kiséret közül senki sem értett. Társalgás közben Scotti kapitány így nyi­latkozott : — Kedves barátom, úgy látszik, hogy az ön tu­dományossága igen sok és nagy ellenségeket szer­zett a magas papság között; maga a pápai nuntius is ellenei közt van. — A nuntius ? — Így már tudom elfogatásom valódi okát. Scotti a többi közt azt is elmondá a tudósnak, hogy a császár hosszabb idő óta lappangó nyava­lyában szenved, melyen az orvosok nem tudnak segíteni. — Azt mondják — folytatá a kapitány — hogy a császár meg van mérgezve. — És ezt nem vették volna észre orvosai ? — mondá Borri — és nem tudták volna a mérget rög­tön kihajtani ? Engem egy ily eset nem hozna za­varba, mihelyt a méreg jelenléte felől meggyőződ­­tem. Nem a császár lenne első ily esetben, és talán éppen arra vagyok hivatva, hogy én gyógyítsam meg azt, a­ki engem üldöz és elfogat! Kedves föl­­dim, adja tudtul a császárnak, hogy ha valóban mér­get adtak be neki, én meggyógyítom őt, hogy meg­mutassam, miszerint nem táplálok boszút az elfoga­­tás által rajtam elkövetett sérelem miatt. Scotti megígérte, hogy a császárt tudósítani fogja a kínálkozó segélyről. April 28. délben megérkeztek az utasok Bécsbe. Borri börtöne a „Hattyú“ vendéglő volt. Tíz nappal előbb ugyan a házban az összeesküvésnek két feje, Zrínyi Péter és Frangepán voltak bezárva. Ők Bécsbe, jöttek magukat a császárnak önkényt átadni. Most Újhelyen ültek nehéz fogságban. — Midőn Borri a fogadó kapuja előtt kiszállott, sok ember csődült össze. Átalában azonban megjelenése nem okozott nagy föltűnést , miután magyar foglyok behurcoltatása a bécsiek előtt már megszokott do­log volt. Borri igen udvarias bánásmódban részesült. „Fogoly úr!“ — Herr Arrestant — így szólították őt az önálló katonák, s a legjobb szobába szállá­solták. Egyedül s bezáratva a fáradt tudós ledőlt az egyszerű nyoszolyára, s mély álomba merült. Több óráig alhatott már, midőn az ajtózár zörgése föléb­­reszté. Fölkelt. Már egészen besötétedett. Az ajtó kinyílt s Borri földijét, Scotti kapitányt látta bejönni, ki köpenybe burkolózva, lámpával kezében lépett be a fogolyhoz. — Készüljön föl gyorsan! — szóllta meg a kapitány. — Ily rögtön kihallgatásra kell mennem ? — Nem! a császár akar önnel beszélni; önnek orvosi híre ismeretes előtte. Jelentésemet elvégezve, szabadságot vettem magamnak ő felségét az ön ajánlatáról tudósítani. A császár bízik önben, de be kellett várni az estét, miután nem akarja, hogy ez a közönség tudomására jöjjön, mert önt úgy rajzol­ták le előtte, mint egyikét a legveszedelmesebb eret­nekeknek. — Ha lelkiismeretem eretnekséggel vádolt vol­na, — mondá Borri nevetve, — most nem volnék a császár kezében. Lelkiismeretem nyugodtsága, buz­galmam , embertársaim nyomorán segíteni , ezek adnak nekem erőt elfogatásom terhének elviselésére. Menjünk. Vegye köszönetemet honfitárs, hogy a csá­szárnak ajánlani szíves volt, mi­által bizonyára a császárnak is tett szolgálatot. Karonfogva haladtak a sötét utcákon keresztül, míg végre a császári Burghoz érkeztek. Itt Scotti átadta foglyát a komornyiknak, ki az orvost a szo­bák hosszú során keresztül a császári előterembe vezeté, hol őt leüléssel kínálta, mig a császár szóli­­tani fogja. (Folyt, köv) A vasúton. (Elbeszélés.) Wildbrandt Adolftól. (Folytatás.) — Kegyed is kivándorol, kisasszony ? — kérdé újból, midőn látta, hogy a fiatal lány első kérdésére nem ügyelt, hanem saját gondolataiba merült. Csak onnét gondolom, minthogy azt említi, miszerint a világ végére szándékozik. — Igen, úgy körülbelül ! — volt a szórakozott válasz. — Talán szintén Amerikába ? — Olyas­valami lehet! Valentin bámulva figyelt. Eddig eszébe sem jutott, hogy bájos útitársnőjének valami kitűzött utazási célja is lehet. És még Amerikába­­ gondolt ijedten, s oly rémült arccal tekintett reá, mintha a következő pillanatban már húsz mértföldnyire, New­ Yorkban szállnának ki. — Mit keres kegyed Amerikában, kisasszony ? — kérdé izgatottan s majdnem szemrehányó hangon. — Szerencsémet ! — válaszolt fájdalmas mo­­solylyal. — Szintén férjhez akar odaát menni ? — kezdé újra Valentin mellett az éles hang. — Kegyed is a mormonokhoz megy, kiaaaz­­azony ?

Next