Fővárosi Lapok 1871. október (225-250. szám)
1871-10-18 / 239. szám
kok kicsiny szobaszerelőkkel, és ezek sem egy vonalban. Épp oly különbözők voltak a szobák. Pici börtönszerű szobácska egy terem mellett a Szobieszky idejéből, egy oldalszoba a Jagellók korából, oly kicsiny, mint egy szolgáló ládája, a várasszony lakterme mellett, mely végtelen pinceboltozathoz hasonlított. A kastély ura az ifjú, szép Dombrow Leszo gróf volt. Ő a legjobb vadász volt azon a tájon, a legerősebb kengyelfutó, legjobb szivü a parasztok iránt, s még jártas is a lengyel klasszikusokban. A mellett szerfölött gazdag és bőkezű s meghatóan fiatal. Anyját már régen elvesztette, s atyja három hó előtt halt meg. A kastélyt azóta nem hagyták üresen a sajnálkozó ismerősök. Különösen a környékbeli földbirtokosok, kiknek eladó leányaik voltak, akarták az árvaságra jutott grófot fölvidítani, vigasztalni s behálózni. Madame Szuhhodolszka szikár leányával, Rodep de Globe grófnő kövér dömsödi comtesseivel, mindnyájan a dombrawicai kastélyt találták a legkényelmesebb szállóhelynek, táncvigalmak vadászatok s üzleti utazásokra. Csaknem rögeszméjévé vált minden szomszédnak, Dombrawicán meghalni. S a női vendégek ilyenkor mindaddig maradtak a tiea mellett mig a vár ura szakála simogatása által az ásitást nem tudta már többé elrejteni. De mind hiába. A vendégek minden szeretetreméltósága végre hajótörést szenvedett Dombrow Leszo gróf ezen nyilatkozatán: „Boldogult atyám végső akarata szerint unokahúgomat, Tuchowszka Ara grófnőt hat hét alatt nőül veszem. Ő különben is már régóta jegyesem. Reményem, menyekzőmön egytől-egyig látni fogom kedves szomszédaimat.“ Ez volt hát a nóta vége ? Dombrawka hirtelen elveszte érdekét, útja kerülővé vált, vidéke csöndes s nyugalmas lett. Fogatot már többé nem robogtak férjhez menni vágyó leánykákkal a „nyomorért“ kastélyába. Az ősz eljött, a levelek barna, piros és sárga szint váltottak, s a vadászatra és fecsegésre e legalkalmasabb időben a kárpáti kastély még csöndesebb lett. A tó, vagyis a „tengerszem“ nem tükrözött viszsza többé kiáltó groteszk vadászöltönyöket, a hegyei fenyői megszólást nem viszhangoztak, s az erdei tarka virágok bátorságban vannak a nőlátogatók ma bemerülnek az utósó virágernyőkbe, s a szél emberi hangoktól meg nem zavarva susog a Dombrow Leszo gróf parkjának fakósuló cserjéje között. A kastélyt ez időtájban csak a vőlegény, a menyasszony, a gouvernante s a cselédség lakta az udvari páterrel. Ara grófnő mint gazdag árva jött volt nagybátyja jószágára, félig még gyermekkorában. Nehány millióval birt és Moldova hoszpodárjaitól származott. Gyönyörű szép, szellemdús, ügyes nő volt, s tökéletes lovas. A kárpáti kastélyban második honra talált s ott magának saját kis háztájat tartott: Cvetka és Vischa szobaleányait, két szolgát — kik utána napernyőt s csemegét vittek — s Madame Grocholszkát, egy hettmann özvegyét, ki főudvarmesternője s gouvernante-ja volt. Ara grófnő nemes vala, mint a cár, s könnyedszivü, mint egy őzgím. Evés közben az asztalnál csak a gróf, unokahúga, a hettmann özvegy s Julián lelkiatya ült, mint- s hogy a kastélyban, mint mondottuk, e percben vendégek nem voltak. A látogatásokat s a dorbézolást a menyekzőre halasztották. Gyönyörű szép őszi este terült el piros napsugaraival a völgy, a regényes hegyóriások s a kastély fölött. Nincs szebb, mint őszi este a hegyek között . A fenyők sötétzölden maradtak; közülök előtűnnek a fonnyadozó vörösfenyők, kiáltó aranysárgán; a nyíl levelei vérpirosak lettek, s a nyár lombja fénylik mint halvány arany pej. A völgy hangosabb, mint nyárban, azaz nem az élet élénkebb, hanem a levegő s a legkisebb hangot tisztán s érthetően viszi hullámzó rezgésében. A rekkenő nyár s hóterhes tél, mindkettő tompítja a zajt s nehezíti a hangzást, melyet az ősz féktelenül visz tova hegyen-völgyön át. Öszszetisztábban hallhatni a fürészmalmok zörgését a közelebbi völgyből, s a kovácsmühelyek tompa zaját Szent-Remigiből. A fuvaros-szekér nyikorgó kerekei melyet a kastélyból nem lehet látni, itt tisztán hallható ilyen pompás őszi estéken. Halljuk a gyülekező vándormadarak hangját, s a kurjongatást valamely elrejtett hegyi kunyhóból. . A kastély terrasse-án, mely a parkba vezet , kilátást nyújt a folyam völgyébe, Axa grófnő xi ■ vagy inkább hever balzakján; a cernowitzi ujságosxckxnak egy x-égx kiadásával, a gouvernante-tá lett hettmann-özvegy hímzéssel foglalkozik. Egész nap hímez, azaz mindig recemunkát tart csontos kezeiben, s akközben behúnyja szemeit, melyeket csak némelykor vet föl váratlanul, hogy ide vagy oda egy pillantást löveljen, fekete pillantást, mely úgy érint, mintha tapadna. Madame Bodep azt állítja, hogy a hettmann-özvegy „félszemmel“ tud pislogatni. Nagy, igen nagy, erős, csontos, tenyeres-talpas fehérnép, nagy kézcsuklók,kiálló pofacsontok,sűrű kapafogak- s nagy lábakkal. Rajta mindent csont, még pedig velős csont, s habár rajta egy garas árú kövérség sincs, mégis oly benyomást tesz az emberre, mint egy testes aszszony. Himzés közben mindig túmlányban ül, melynek nagyanyó-szék alakja van. A kastély minden szobájában, minden kerti pavillonban a hettmann-özvegynek megvan a maga karszéke, mely ő alatta az emberre oly benyomást tesz, mint egy inquisitiói kínzószék. A hettmann-özvegy nagybélű, valóságosan pokolbélű. Mindig eszik. Enni ugyan még soha sem látták, de minden, ami közelében van, eltűnik. A Boden de Globe comtessek egyszer fogadtak egymás között, hogy a hettmann-özvegyet egész délután nem vesztik el szem elől s egymást az őrködésben fölváltják. S ime, négy-öt tányér sült, ludmáj-maradék s gyümölcs tűnt el csakhamar a hettmann-özvegy gyomrában, a nélkül, hogy őt enni látták volna. Valami mesterségének kelle lennie, melylyel az ételeket bőre likacsain szörpöli be. Többé már, természetesen, Ara gi’ófnőnek nem volt gouvex-nante-ja, hanem inkább garde de dame-ja, mert különben Leszo gróf fiatal szép arája s unokahúga csak nem lakhatott volna ennek kastélyában. Páter Julián a régi Krasicki-könyvet becsapta s a park végén rezgő nyárfák sudarai között a fenyves erdő felé nézett, melyben a hanyatló nap éppen úgy beszivárgott, mint vér a selyemszőnyegen. Páter Julián körülbelül harmincöt éves volt, s valódi katholikus pap kinézésű: vonásai határozottak, arca halálsápadt. A katholikus papnak csak két fajtája van : a joviális, piros pozsgás, potrohos eszem-iszom, s a tépelődő, vizsgáló, mely csakhamar a halál színét s a légtől elzárt fogoly tekintetét veszi föl egész életére. (Folyt. köv.) Akadémiai levelek. ii. (Október 16-dikán: A mi mathematikánk. — Külföld vendégek. — Szabó József és Mexiko. — A meteoritek — Hunyady Jenő számmüvelete. — Jövőre). (B—y). A mathematikai és természettudományi, vagyis az új alapszabályok mathematikusabb elnevezése szerint: a harmadik osztály tartott ülést az osztály hire-neve, az érdekeltség iránta egy fogy az Ákin-féle lándzsatörés óta; valószínűleg azért mert akkor igen kézzelfoghatólag bebizonyult, hogy a „számító fők“ e sokasága azt sem tudta kiszámítani, ki előtt nyitja meg az akadémia kapuját. Ám ma is, ha körültekintünk e fényes, de kongóan ülő teremben, az elnöklő Sztoczek szomorú arcán, mely az elhagyatottság bánatát tükrözi, a titkári aszta mellett még kisebbé zsugorodott kis Szabón és a többieken, a néhányon, úgy találjuk, hogy igen kevés mathematikai adomány szükség hozzá, hogy velük minden mathematikai műveletet végrehajtsunk Adjuk össze őket. Egy, kettő, három. . . összesen tizenegy. Valósággal tizenegyen vannak. Aki nem hiszi, jöjjön el a következő mathematikai ülésre, az megláthatja. Már most vonjuk ki e tizenegy jelenlevőből azokat, akik csak testileg voltak jelen. Megtettük, szavunkra mondjuk, megtettük, de oly megdöbbentő eredményre jutottunk, melyet alig merünk ide iktatni. Következik a sokszorozás, vagy újabbanhogy jobban és helyesebben-e? azt nem tudjuk a szorozás. Fájdalom, már itt, a harmadik lépésre meggyőződhetünk róla, hogy elvetettük a sulykot , elbizottságunkban igen is nagyra találtuk becsült mathematikai képességünket. Sokszorozni buzgalmakat, ügyszeretetüket, szorgalmukat kellene, de ert már hogy lennénk képesek mi ? Ha talán előbb eg más számtani művelettel a fizetés ülési díjakká változtattatnék, vagy más efféle, úgy ez lehet, hog némi részben maga után vonná a másikat, sőt majd nem bizonyos, hogy így lenne, hanem addig hiáb beszélünk. Az osztás. Ami az elosztást illeti, a maguk megtették. Oszlottak eléggé. Itt is eltűnt egy onnan is hiányzik már egy, amint pedig Hunyad Jenő elkezdte lefújni a krétát a körméről (ami nyiván azt jelentette, hogy immár nyughatik tőle a sinusokkal és cosinusokkal koszorúúzott Brocard), úgy elkezdtek tizenegyfelé oszlani, hogy az elnök harsány szava alig bírt egy-kettőt visszatartani közülöle egy „rövig, de fontos“ értekezletre. Ülés előtt két vendége is volt az akadémiának kiknek szives ciceronejokúl Rómer- Flexus, e minden vén dologért ifjan buzgó tudós szegődött, k » csillogó szemekkel dicsekedett, hogy mennyire « , voltak ragadtatva vendégei a múzeum régiségtára által, melynek koporsói és fazekai az ő egész világi . A vendégek Engelhardt tanár és a kopenhágai világ 7 hix-i északi régiségtár igazgatója. Worsaae voltak kik bizonyosan a bolognai régészeti kongresszusra haza utaztukban ejtették útjukba Pestet. Az ő kedvükért kezdődött fél hatkor az ülés. Először Szabó József értekezett e címmel: „A toluccai meteorvas oktaerderje és zárványai.“ Telucca egy völgy Mexikóban, mely meteorköveiről nevezetes. Közelebb is 69 darobot szedtek ott össze melyek közül a legnagyobb, egy 230 fontos meteo , egy darmstadti magánzó birtokában van. Szabó az egyetemi ásványtani gyűjtemény számára szerzett egy 64 és fél fontos darabot, mely eddig a nyilvános gyűjtemények példányai közül a legnagyobb volt - azonban a bécsi udvari ásványgyűjtemény kapó - egy 72 fontosat, és igy a legnagyobb kő mégis csak Bécsnek fekszik a szivén. A mienknek felületét megvizsgálta Szabó, quarc-ásványt keresvén rajta. Rőtt berlini egyetemi tanár ugyanis, kinek gyűjteményiben 7—8 ilyen meteor vas van, az egyiken két kő szemben talált quarcot. De ez volt erre az egyedül eset. E helyett Szabó egy más nevezetességet fedeze föl, mely eddigelé a tudományos irodalomban említve nem volt. A vas ugyanis a felület egy mélyedésiben egy jól megmérhető kristályt képez, melyen a oktaéder élszegei határozottan mutatkoznak. Ez s egész nagy tömeg kristályszerkezetének bizonysági ! Eddig Szabó csupán egy meteoriton talált egy kisebb és tökéletesebb kristályt Párisban a „Jardi des plantes“ gyűjteményében. Az értekezés vége azon eredményeket tartalmazza, melyek derék tudósunl ,nak a kettévágatott és csiszoltatok vason ennek a kati részei iránt tett tanulmányait kisérték. - s Szabó extán Hunyady Jenő veszi kezébe a krip tát, mialatt a toluccai mnetexwas nagy fényképezenegy kézben megfordul és huszonkét álmos szem által megbámultatik. Hunyady étekezésének címe : „A trigonometriai sor állandóinak meghatározásáról.“ Benne értekező új és rövidebb módon oldott meg egy mathematikailag fontos föladatot, melyet a „Nouvelles annales de mathematique“-ben Brocard vetett föl. A jövő ülésen Szarvas Gábor foglalja el székét egy philologiai értekezéssel, melynek címét a tizenegyek zajos öröméről nem hallhattuk, és Fábián Gábor olvas föl mutatványokat új klasszikus műforditmányából. 1092 Az asszonyokról. in. (Hivatalpályák). (H. L.) Berzsenyi Dániel igy kezdi egy szép levelét Dukai Takács Judithoz : „Hogy a szelíden érző szépnemet Letiltva minden főbb pályáiról, Guzsalyra, tűre kárhoztatni szokta A férfitörvény, jól van-e?“ Ezen, még 1817-ben tett kérdésre valahára most készülünk megfelelni azzal, hogy a gyermekneveléssel, melyet a temészet egyébként is a nőnemre ruházott, az állam mostantól kezdve hivatalból a nőnemet is kezdi megbízni. Hogyan is jellemezzük az eddigi elemi iskolázást, midőn a hat éves kis gyermeket az anyai szelid, gyöngéd kezekből a vesszővel idetlenes mester vette át idomitás végett, s a bibliai história és katekizmus értelmét mixló kérdéseivel akként zaklatta, hogy míg a tanító vagy inkább magoltató, tiz-húsz évi folytonos gyakorlat után is mindig könyvből tette a kérdéseket: a gyermektől kemény büntetés alatt követelte, hogy neki szóról-szóra elmondja, ami a könyvben van. Midőn iományunk a nőtanító-képezdék mellett a távirdai és postahivatalokat is megnyitja a hölgyvilágnak, csak a természet rendét követi. Mert valamint az elemi nevelés első rendben az anyákat vagyis a szépnemet illeti, s előre magától a természettől kizáró szabadalommal bír, a híthordás művészetének kiváltságolt gyakorlatát viszont a szépnem ko-