Fővárosi Lapok 1877. március (48-74. szám)

1877-03-23 / 67. szám

ki , nagyon kívánta az emberek boldogítását, de gya­korlatban keveset tett értté még akkor is, mikor mi­niszter volt, mert hiába, némely körben és némely helyzetben a legjobb indulat is meg van bénítva. Nagy öszhangban haladt — mondá Rogeard — ez oly különféle tehetségekből álló csoport, fenséges célja: az emberi ész fölszabadítása felé. Az új eszmék árja nőttön-nőt s rohanásában mindent elsodort, míg végre létrehozta a 89-diki forradalmat. A forradal­mak nem egyebek, mint a természet boszúja, a termé­szet visszatorlása az emberiségen. Ilyenkor a termé­szet visszanyeri jogait s az igazság legyőzi az emberek ellenállását, visszaállítva az egyensúlyt ama szeren­csétlen nemzedékek rovására, kik tudatlanságukban oktalanul félreismerték a természet örök törvényeit.« Rogeard a jövő szerdán az ájtatosak táboráról fog beszélni, s aztán még egy előadást tart, april első hetében. A kék atlasz cipő. (A newyorki életből.) (F-B.) Egy ideig szemben ültek egy lovas­vasút kocsijában, a szegényesen öltözött lányka, szelíd fekete szemekkel, s Holt Simon, ducktowni fiatal bérlő, ki Newyorkba egy újszerkezetű ekéért utazott, hogy azzal gazdaságában próbát tegyen. Csöngettek s az utasok mind felugráltak, mi­közben a szegényesen öltözött lányka eltűnt. Helyén azonban maradt egy barna papírba takart csomag, melyet az ifjú felkapott, hogy a lányka után vigye. De hiába nézett köröskörűt, nem látta sehol. Fél óráig szaladgált az utcán le s föl, nem találkozott vele. Az utcasuhancok kezdték már nevetni, a rendőrök pedig gyanús szemmel nézni, mig egy részeg ember beleütő­dött, rámordulván, mit áll ott, mint egy lámpaoszlop. Haza ment hát szerény fogadójába s elhatárzá, fel­nyitni a csomagot. Egy pár kék atlasz cipőt talált benne szép selyembojttal. Alig mert hozzá nyúlni ér­des kezével s felsóhajtott: »Ej de pici lábaknak kell lenni, melyek beférnek ebbe!« Asztalán egy neki szóló levelet talált. Ráismert a nagymama betűire, ki igy irt neki: »Kedves unokám! Először vagy nagyvárosban. Remélem, örülni fogsz a sok látnivalónak, de kérlek, emlékezzél meg arról is, mit Szent Pál mond a nagy­város veszedelmeiről. Jusson eszedbe, hogy lábad ott minden lépten veszedelmes hálóba akadhat. Őrizked­jél a kisértésektől, melyek utadba jőnek. Az istenben nyugvó keresztyén szülők gyermeke ne tévedjen rész útra. Maradok szerető nagyanyád — Holt Priscilla.« Simon a cipőre nézett s elpirult. De fölvette s íme egy paprika esett ki belőle s azon e név volt: Miss Coralie Dumont Nr. 17. Worlh Street.« A nagymama levelét hirtelen a zsebébe dugva, fölkapta a csomagot s sietett kifelé. Pér óra múlva már a worth-streeti 17-dik számú ház egy ajtaján kopogtatott. És újra látta a szelíd fekete szemeket, de sirva. De a­mint a kis francia lány megpillanta a barna papir-csomagot, örömmel kiálta fel: »Aha kék cipő, a kék cipő!« Elkapta s az ifjú barna kezét megcsókolta jó kedvében. A­mit erre az ifjú érzett, arra nincs kifejezés a szótárban. Csakhamar megismerkedtek s egy óra múlva az ifjú már tudta Coralie történetét. Muggins asszony, a jó lady az első emeleten, nevelte őt fel, miután édes­anyja meghalt; aztán a negyedik emeleten Al­fonz ur, egy francia, ki otthon táncmester volt s itt a Niblo-szinház első hegedűse lett, tanította meg tán­colni. Most fog először föllépni a hallétben, magán­táncban. Tehát Simon, a nagymama intése dacára, veszélyes hálóba került. Nagymama az egész színhá­zat, különösen a balletet, a sátán munkájának tar­totta. De hiába, a fekete szemek megigézték, azokba nézett egy álló hétig s az uj ekét egészen elfeledte. Jött­ a nap, melyen Coralie föllép. Az ifjú ka­pott Alfonz úrtól egy jegyet, melylyel a színfalak közé mehetett. Ha ezt a nagymama tudná! Maga az ifjú is elpirult, látva a festett vásznakat, lécfalakat s a táncosnők kurta szoknyáit. De mikor Coralie egy pirouettet csinált előtte, mintha mellénye meggyu­­ladt volna a szive táján. A zene kezdődik. Az első táncosnő megmutatja a mit tud, forog egy lábujjhegyen, majd mind a ket­tőn s aztán hátraszökken. Aztán négy más táncosnő lép ki, mind kis magántáncra, — Coralie második a sorban. Mikor ő következik, Alfonz ar elsápad s azt morogja: »Istenem, elsül-e?« Rostul sült el, nagyon roszul. Coralie nagyon előre ment meghajtani magát s gáze-szoknyája lángot kapott egy lámpától, Simon ijedve látta e veszedel­met s leszakítva egy nagy darab festett vászont, mely ép »Macbet«-ben a dunsm­ani erdőt ábrázolta, kiro­hant vele, abba takarta az égőruhájú lánykát, fel­kapta erős karjaiba s rohant ki vele a színházból, ki az utcára. Rögtön összecsődült a nép. Nem is min­dennapi látvány: egy falusi ifjú, a­mint karjaiban tart egy díszletvászonba takart fiatal lányt, kinek csak kék atlasz cipője lóg ki egy festett fatörzs mellől. De mindegy. A lány meg volt mentve. Simon kocsit hozatott s vitte az elájúlt Coralie-t haza, hol Muggins asszony csakhamar eszméletre hozta s egy pár kis sebének fájását is lecsilapítá. És aztán a táncosnő pályája véget is ért az első maga­ meghajtásával a tisztelt közönség előtt. Az ifjú még az este levelet irt a nagymamának. Tartalma: »talált menyasszonyt. Egy francia huge­notta családból való, melynek ki kellett vándorolnia, hogy hitét megtarthassa.« Tudta Simon, hogy ez mindennél jobban hat a nagymamára. Coralie boldog. Komolyszínű rúnát kap, mely­ben olyan, mint egy qyakernő; igy viszi vőlegénye, ki az ekét egészen elfeledte a Ducktown-ba, s a jám­bor menyasszonyt a jámbor nagymama a legjámbo­­rabb áldásokkal fogadja. Két év múlva a békés farmházban már egyéves fiúcska mászkál a szőnyegen s egy nyitott szekrény­fiókból kiráncigál egy pár díszes kék atlasz cipőt a nagymama borzadalmára. Hát ez mi ? Hogy került e hiú pipere ez istenfélő hajlékba ? Addig kérdi ezt a nagymama, míg kisül a nagy titok. Az öreg­asszony megdöbben, hogy az ő menye egyszer megpróbált táncolni a­­ színpadon, de aztán felfohászkodik: »Mily csodálatosak a gondviselés utjai, tűz által menté ki őt a pokol tűzéből.« Hanem annak emlékét meg kell égetni a konyha tűzén. Meg kell okvetlenül! A kék atlasz cipő hamuvá lett, de a selyembojt hová lett róla ? A nagymamának gyanúja van, hogy azt Simon tette el utósó emlékül. De csak nem motozhatja ki, mint valami iskolás gyereket, ő meg tagadja, ha­bár nem nagyon! F­ő­v­á­r­o­s­i hírek. * Szalon. Özv. gróf Teleki Sándor­né szül. Teleki Jozefina grófnő termeiben hétfőn névnapi estély volt. A házi asszonyt és vendégeit, kik közt volt Tisza Kálmánné, a kormányelnök neje, három igen szép élő képlettel gyönyörködteték több előkelő család fiatal lányai és serdülő ifjai. Az első képlet a »Páris almája« ismert hitregei csoportozat; a másik: »Mignon,« Kaulbach híres műve után; a harmadik pedig az a szintén ismeretes jeles kép, mely a »gyermek Mózes«-t ábrázolja, midőn a Pharaó leánya megtalálja a Nílus vizén, sásból font kosárban. * A nőképző-egylet tervezett nagy zenekari hangversenye más idényre marad. A zenekar közre­működése már meg volt nyerve, midőn Richter Jánostól az az értesítés érkezett, hogy részint kar­­nagyi elfoglaltatásai, részint gyöngélkedése ezúttal nem engedik Budapestre jöni. Különben is célszerűbb ez előadást oly idényre halasztani, midőn nem lesz egymásután annyi hangverseny, mint volt a közelebbi hetekben s van még mindig. * A képviselőház tegnapi ülésében kihirdették az állandó bizottságok megválasztott tagjai névsorát. Széll Kálmán pénzügyminiszter kölcsöntörvényjavas­­latot terjesztett elő, melyet a háznak még az ünnepek előtt le kell tárgyalni. E kölcsön nem deficit fede­zésére, hanem egy kellemetlen lebegő adósság vissza­fizetésére lesz fordítva, így biztosíta a házat a mi­niszter. Az ülés után az állandó bizottságok elnökeit és jegyzőit választák meg. Ezek a következők: pénz­ügyi bizottsági elnök Zsedényi Ede, jegyző Ordódy Pál, igazságügyi bizottsági elnök Pauler Tivadar, jegyző Teleszky István; mentelmi bizottsági elnök Szathmáry Miklós, jegyző Emmer Kornél; közokta­tási bizottsági elnök Várady Gábor, jegyző Molnár Aladár; naplóbíráló bizottsági elnök Bánffy László, jegyző Péchy Jenő ; könyvtári bizottsági elnök Tóth Kálmán, jegyző Vécsey Tamás; zárszámadási bizott­sági elnök Prileszky Tádé, jegyző Mihályi Péter; közigazgatási bizottsági elnök gr. Péchy Manó, jegyző Pulay Kornél; számvizsgáló bizottsági elnök Föld­­váry Mihály, jegyző Hedry Ernő; véderő-bizottsági el­nök Szlávy József, jegyző Márkus István ; alapítványi bizottsági elnök Bittó István, jegyző Mihályi Péter; közlekedési bizottsági elnök Korizmics László, jegyző Szentpály Jenő; kérvényi bizottsági elnök Vizsoly Gusztáv, jegyző Szivák Imre ; a gazdasági bizottság, melyben rendesen a ház elnököt, előadóvá Simó La­jost választotta meg. * A W­eisz Alfonzsne­k. a. igazolta jó hírét teg­napelőtti zongorahangversenyében. Jelesen zongoráz, s nemcsak technikai szabatossága, hanem zenei kép­zelm­e, felfogása és érzése is van. Egyéniségéből önt valami búskomolyságot a zenedarabokba, a­nélkül hogy kiforgatná azokat saját stíljükből. Kisebb, de mind igen költői szerzeményeket játszott Chopin, Ru­binstein, Liszt, Schumann és Brahms műveiből. Úgy látszik, sajátsága az ily kisebb művek finomizlésű előadása, melyért sok tapsot kapott nálunk is s fog kapni bárhová megy. A balsors azzal sujtá, hogy csak mankón járhat, de a lábában szenvedett vesztegségért kárpótlást nyert keze, karja kitartó erejében. Közre­működött vele Bély Hermin k. a. fiatal énekesnő, ki­nek elég erős hangja s képzettsége is van; a »Lalla Roukh« dallamot ízléssel énekelte, de az Arditi »Estasi«-ja helyett más dalt választhatott volna. Ez csak akkor szép, ha Patti Adelina énekli. Énekelte is egyszer a redoute-ban. * A zenede növendékei vasárnap este hét óra­kor a »Hungária« dísztermében hangversenyt ad. Műsora ez: Mozart »Don Juan« nyitánya, kis zene­kar-, zongora- és harmoniumra, előadják a zenedei növendékek, Huber Károly tanítványai; Chopin »Tarantellá«ja, két zongorán előadják Nagy Ida és Lauffer Antonia, Erney József növendékei; dal Mo­zart »Figaro lakodalmából,« énekli Schmidt Erzsé­bet, Wöhler Gotthárd tanítványa; Vieuxtemps »Re­­verie«-je, hegedűn előadja Matyeka Károly, (tanítja Huber Károly;) Moyss Adolf »hangverseny-darab«-ja, gordonon előadja Kuncze Károly, (Trautsch Károly tanítványa); Haydn vonós­négyese C-dúr, előadják a zenedei növendékek; Rübner »Serenade«-ja gordon­kára zongora-kísérettel előadja Hay Mór (tanítja Szűk Lipót;) Huber Károly ábrándja »Hunyadi László« fölött, két hegedűre, előadják Hermann Mari és Bloch József, Huber Károly tanítványai, Liszt »Mazeppá«-ja, symphoniai költemény két zongorán előadják Weinwurm Ottó és Rausch Károly, Zapf Antal tanítványai, Rafftól »Sötét az éj,« népdal »Ne­felejts,« vegyes­ kar, előadják a zenedei növendékek, betanítá Langer János. Helyárak: számozott szék 1 ft, bemenet 50 kr. Jegyek válthatók a nemzeti ze­nedében, kecskeméti utca 5 sz., harmadik emeleten és este a pénztárnál. * Sarasaié búcsú-hangversenyt fog adni a re­­doute kis termében kedden este. Játszani fogja Men­delssohn »adagio és finale«-ját, Vieuxtemps »ballade« és »polonaise«-ét, Raff prelude-jét a G-moll suite-ből s Ernst »Magyar dalai«-t, Door Antal pedig Schu­bert »andante«-jét és változatai«-t . Liszt átiratában »Soirée de Vienne«-jét, Schumann »Szenderdal«-át és Chopin B-moll scherzo-ját fogja zongorán játszani. * Kedélyes házi mulatság volt szerdán Mark­­hot János királyi tanácsos és országgyűlési képvise­lőnél. A szíves házigazda, a szeretetreméltó háziasz­­szony és a két kedves házi kisasszony vetélkedtek igazi magyar vendégszeretetük gyakorlásában. Vígan is mulatott az egész társaság egész viradtig. A fiata­labb nemzedék persze táncolt, míg az öregebb urak (köztük Simonyi Ernő, Szontagh Pál képviselők) po­litizáltak vagy kergették a s­pagátot. A hölgyek körében voltak: Bornemissza Irma és Sárika, Gellén Kornélia, özv. Huszárné, Liptay Mariska, Ilka és Charlotte, Marton Ilka k. a. sat. * Az új városház közgyűlési termének előcsar­nokában ki vannak most állítva a közraktári (entre­pot) tervek. Egy hétig megnézheti mindenki reggeli nyolc órától kezdve. A kiállítás sokakat érdekelhet, mert a közraktárak építése Budapest jövőjére, gazda­godására, szépülésére nézve roppant fontossággal bír. A bíráló bizottság a kiállítás után mondja ki vélemé­nyét a tervek fölött. * Simonyi Ernő emlékfüzete a ceglédi küldött­ség turini útjáról a­miatt késik, hogy a képeket Bécsben kellett metszetni. Mert kellett, azt nem tud­juk , de azt tudjuk, hogy ha csak átalános óhajtásként emlegetjük a hazai ipar pártolását, de aztán írók és szabadelvű honatyák is Bécsbe és külföldre fordulnak oly megbízásaikkal, melyek ma már itthon is teljesít­hetők lennének: akkor nem egyhamar fog felvirágozni a hazai műipar. * A „Ludovika Akadémia közlönyeiből meg­jelent a márciusi füzet a következő tartalommal: »Dunántúli hadjárat 1707-ben,« Thaly Kálmántól; »A cernagorai fejedelemség földrajzi vázlata« (egy térképpel) Bernolák Károly­tól; »Európai Törökor­szág és azzal határos kis államok földrajzi-statiszti­­kai-katonai viszonyai,« közli Geöcze István. A »szem­­lé«-ben vannak: »A francia hadsereg 1876-diki őszi gyakorlatainál tett tapasztalatok;« »Gyakorlati kísér­letek a Boulenge-távmérővel az orosz seregben ;« a »Léghajózás Páris ostroma alatt« és »A német had­sereg gyakorlatainál alkalmazott harcászat« sat. — Előfizetési ár egész évre 4 frt. * A francia és angol nyelvet a »széphangzati és emlékezet-gyakorlási módszer« alkalmazása mel­lett, néhány év óta fővárosunk magánköreiben nagy sikerrel tanítja Lenauel úr (lakása Dorottya utca 8. sz.), a volt francia főkonzul magántitkára, kinek nyelvtanítási működése a közönség figyelmébe ajánl­ható. * Rövid hírek. A tavasz tegnap reggel már hozzáillő meleg verőfénynyel köszöntött be, de délutánra ismét szelessé változott. — Déchy Mért, ki a földrajz terén nevet szerzett magá­nak, súlyos családi veszteség érte: édes anyja, Deutsch Baruchné szül. Róth Eleonóra asszony, hosszú szenvedés után elhunyt s tegnap temették el. — Ney Ferenc főreáltanodai igazgató köszönő­leve­­let küldött a hatóságnak, a mert őt a tanítás terhétől fölmentette. — A főváros közgyűlése a jogi és pénzügyi bizottsághoz utasító véleményadás végett azt a tervet, mely a vándor mutatványosok, állatse­regletek, hippodromosok megadóztatásáról szól. — A hadtudományi egylet körében, dr. Takács Lajos igen érdekes előadást tartott »a népjogról a háború­ban,« számos katonai kitűnőség, köztük b. Edelsheim- Gyulai, Gráf altábornagy sat. jelenlétében. — A vegytani intézetben ma lesz az idény utosó termé­szettudományi estélye, melyen dr. Szabó József fogja 329

Next