Fővárosi Lapok 1877. március (48-74. szám)
1877-03-23 / 67. szám
ki , nagyon kívánta az emberek boldogítását, de gyakorlatban keveset tett értté még akkor is, mikor miniszter volt, mert hiába, némely körben és némely helyzetben a legjobb indulat is meg van bénítva. Nagy öszhangban haladt — mondá Rogeard — ez oly különféle tehetségekből álló csoport, fenséges célja: az emberi ész fölszabadítása felé. Az új eszmék árja nőttön-nőt s rohanásában mindent elsodort, míg végre létrehozta a 89-diki forradalmat. A forradalmak nem egyebek, mint a természet boszúja, a természet visszatorlása az emberiségen. Ilyenkor a természet visszanyeri jogait s az igazság legyőzi az emberek ellenállását, visszaállítva az egyensúlyt ama szerencsétlen nemzedékek rovására, kik tudatlanságukban oktalanul félreismerték a természet örök törvényeit.« Rogeard a jövő szerdán az ájtatosak táboráról fog beszélni, s aztán még egy előadást tart, april első hetében. A kék atlasz cipő. (A newyorki életből.) (F-B.) Egy ideig szemben ültek egy lovasvasút kocsijában, a szegényesen öltözött lányka, szelíd fekete szemekkel, s Holt Simon, ducktowni fiatal bérlő, ki Newyorkba egy újszerkezetű ekéért utazott, hogy azzal gazdaságában próbát tegyen. Csöngettek s az utasok mind felugráltak, miközben a szegényesen öltözött lányka eltűnt. Helyén azonban maradt egy barna papírba takart csomag, melyet az ifjú felkapott, hogy a lányka után vigye. De hiába nézett köröskörűt, nem látta sehol. Fél óráig szaladgált az utcán le s föl, nem találkozott vele. Az utcasuhancok kezdték már nevetni, a rendőrök pedig gyanús szemmel nézni, mig egy részeg ember beleütődött, rámordulván, mit áll ott, mint egy lámpaoszlop. Haza ment hát szerény fogadójába s elhatárzá, felnyitni a csomagot. Egy pár kék atlasz cipőt talált benne szép selyembojttal. Alig mert hozzá nyúlni érdes kezével s felsóhajtott: »Ej de pici lábaknak kell lenni, melyek beférnek ebbe!« Asztalán egy neki szóló levelet talált. Ráismert a nagymama betűire, ki igy irt neki: »Kedves unokám! Először vagy nagyvárosban. Remélem, örülni fogsz a sok látnivalónak, de kérlek, emlékezzél meg arról is, mit Szent Pál mond a nagyváros veszedelmeiről. Jusson eszedbe, hogy lábad ott minden lépten veszedelmes hálóba akadhat. Őrizkedjél a kisértésektől, melyek utadba jőnek. Az istenben nyugvó keresztyén szülők gyermeke ne tévedjen rész útra. Maradok szerető nagyanyád — Holt Priscilla.« Simon a cipőre nézett s elpirult. De fölvette s íme egy paprika esett ki belőle s azon e név volt: Miss Coralie Dumont Nr. 17. Worlh Street.« A nagymama levelét hirtelen a zsebébe dugva, fölkapta a csomagot s sietett kifelé. Pér óra múlva már a worth-streeti 17-dik számú ház egy ajtaján kopogtatott. És újra látta a szelíd fekete szemeket, de sirva. De amint a kis francia lány megpillanta a barna papir-csomagot, örömmel kiálta fel: »Aha kék cipő, a kék cipő!« Elkapta s az ifjú barna kezét megcsókolta jó kedvében. Amit erre az ifjú érzett, arra nincs kifejezés a szótárban. Csakhamar megismerkedtek s egy óra múlva az ifjú már tudta Coralie történetét. Muggins asszony, a jó lady az első emeleten, nevelte őt fel, miután édesanyja meghalt; aztán a negyedik emeleten Alfonz ur, egy francia, ki otthon táncmester volt s itt a Niblo-szinház első hegedűse lett, tanította meg táncolni. Most fog először föllépni a hallétben, magántáncban. Tehát Simon, a nagymama intése dacára, veszélyes hálóba került. Nagymama az egész színházat, különösen a balletet, a sátán munkájának tartotta. De hiába, a fekete szemek megigézték, azokba nézett egy álló hétig s az uj ekét egészen elfeledte. Jött a nap, melyen Coralie föllép. Az ifjú kapott Alfonz úrtól egy jegyet, melylyel a színfalak közé mehetett. Ha ezt a nagymama tudná! Maga az ifjú is elpirult, látva a festett vásznakat, lécfalakat s a táncosnők kurta szoknyáit. De mikor Coralie egy pirouettet csinált előtte, mintha mellénye meggyuladt volna a szive táján. A zene kezdődik. Az első táncosnő megmutatja a mit tud, forog egy lábujjhegyen, majd mind a kettőn s aztán hátraszökken. Aztán négy más táncosnő lép ki, mind kis magántáncra, — Coralie második a sorban. Mikor ő következik, Alfonz ar elsápad s azt morogja: »Istenem, elsül-e?« Rostul sült el, nagyon roszul. Coralie nagyon előre ment meghajtani magát s gáze-szoknyája lángot kapott egy lámpától, Simon ijedve látta e veszedelmet s leszakítva egy nagy darab festett vászont, mely ép »Macbet«-ben a dunsmani erdőt ábrázolta, kirohant vele, abba takarta az égőruhájú lánykát, felkapta erős karjaiba s rohant ki vele a színházból, ki az utcára. Rögtön összecsődült a nép. Nem is mindennapi látvány: egy falusi ifjú, amint karjaiban tart egy díszletvászonba takart fiatal lányt, kinek csak kék atlasz cipője lóg ki egy festett fatörzs mellől. De mindegy. A lány meg volt mentve. Simon kocsit hozatott s vitte az elájúlt Coralie-t haza, hol Muggins asszony csakhamar eszméletre hozta s egy pár kis sebének fájását is lecsilapítá. És aztán a táncosnő pályája véget is ért az első maga meghajtásával a tisztelt közönség előtt. Az ifjú még az este levelet irt a nagymamának. Tartalma: »talált menyasszonyt. Egy francia hugenotta családból való, melynek ki kellett vándorolnia, hogy hitét megtarthassa.« Tudta Simon, hogy ez mindennél jobban hat a nagymamára. Coralie boldog. Komolyszínű rúnát kap, melyben olyan, mint egy qyakernő; igy viszi vőlegénye, ki az ekét egészen elfeledte a Ducktown-ba, s a jámbor menyasszonyt a jámbor nagymama a legjámborabb áldásokkal fogadja. Két év múlva a békés farmházban már egyéves fiúcska mászkál a szőnyegen s egy nyitott szekrényfiókból kiráncigál egy pár díszes kék atlasz cipőt a nagymama borzadalmára. Hát ez mi ? Hogy került e hiú pipere ez istenfélő hajlékba ? Addig kérdi ezt a nagymama, míg kisül a nagy titok. Az öregasszony megdöbben, hogy az ő menye egyszer megpróbált táncolni a színpadon, de aztán felfohászkodik: »Mily csodálatosak a gondviselés utjai, tűz által menté ki őt a pokol tűzéből.« Hanem annak emlékét meg kell égetni a konyha tűzén. Meg kell okvetlenül! A kék atlasz cipő hamuvá lett, de a selyembojt hová lett róla ? A nagymamának gyanúja van, hogy azt Simon tette el utósó emlékül. De csak nem motozhatja ki, mint valami iskolás gyereket, ő meg tagadja, habár nem nagyon! Fővárosi hírek. * Szalon. Özv. gróf Teleki Sándorné szül. Teleki Jozefina grófnő termeiben hétfőn névnapi estély volt. A házi asszonyt és vendégeit, kik közt volt Tisza Kálmánné, a kormányelnök neje, három igen szép élő képlettel gyönyörködteték több előkelő család fiatal lányai és serdülő ifjai. Az első képlet a »Páris almája« ismert hitregei csoportozat; a másik: »Mignon,« Kaulbach híres műve után; a harmadik pedig az a szintén ismeretes jeles kép, mely a »gyermek Mózes«-t ábrázolja, midőn a Pharaó leánya megtalálja a Nílus vizén, sásból font kosárban. * A nőképző-egylet tervezett nagy zenekari hangversenye más idényre marad. A zenekar közreműködése már meg volt nyerve, midőn Richter Jánostól az az értesítés érkezett, hogy részint karnagyi elfoglaltatásai, részint gyöngélkedése ezúttal nem engedik Budapestre jöni. Különben is célszerűbb ez előadást oly idényre halasztani, midőn nem lesz egymásután annyi hangverseny, mint volt a közelebbi hetekben s van még mindig. * A képviselőház tegnapi ülésében kihirdették az állandó bizottságok megválasztott tagjai névsorát. Széll Kálmán pénzügyminiszter kölcsöntörvényjavaslatot terjesztett elő, melyet a háznak még az ünnepek előtt le kell tárgyalni. E kölcsön nem deficit fedezésére, hanem egy kellemetlen lebegő adósság visszafizetésére lesz fordítva, így biztosíta a házat a miniszter. Az ülés után az állandó bizottságok elnökeit és jegyzőit választák meg. Ezek a következők: pénzügyi bizottsági elnök Zsedényi Ede, jegyző Ordódy Pál, igazságügyi bizottsági elnök Pauler Tivadar, jegyző Teleszky István; mentelmi bizottsági elnök Szathmáry Miklós, jegyző Emmer Kornél; közoktatási bizottsági elnök Várady Gábor, jegyző Molnár Aladár; naplóbíráló bizottsági elnök Bánffy László, jegyző Péchy Jenő ; könyvtári bizottsági elnök Tóth Kálmán, jegyző Vécsey Tamás; zárszámadási bizottsági elnök Prileszky Tádé, jegyző Mihályi Péter; közigazgatási bizottsági elnök gr. Péchy Manó, jegyző Pulay Kornél; számvizsgáló bizottsági elnök Földváry Mihály, jegyző Hedry Ernő; véderő-bizottsági elnök Szlávy József, jegyző Márkus István ; alapítványi bizottsági elnök Bittó István, jegyző Mihályi Péter; közlekedési bizottsági elnök Korizmics László, jegyző Szentpály Jenő; kérvényi bizottsági elnök Vizsoly Gusztáv, jegyző Szivák Imre ; a gazdasági bizottság, melyben rendesen a ház elnököt, előadóvá Simó Lajost választotta meg. * A Weisz Alfonzsnek. a. igazolta jó hírét tegnapelőtti zongorahangversenyében. Jelesen zongoráz, s nemcsak technikai szabatossága, hanem zenei képzelme, felfogása és érzése is van. Egyéniségéből önt valami búskomolyságot a zenedarabokba, anélkül hogy kiforgatná azokat saját stíljükből. Kisebb, de mind igen költői szerzeményeket játszott Chopin, Rubinstein, Liszt, Schumann és Brahms műveiből. Úgy látszik, sajátsága az ily kisebb művek finomizlésű előadása, melyért sok tapsot kapott nálunk is s fog kapni bárhová megy. A balsors azzal sujtá, hogy csak mankón járhat, de a lábában szenvedett vesztegségért kárpótlást nyert keze, karja kitartó erejében. Közreműködött vele Bély Hermin k. a. fiatal énekesnő, kinek elég erős hangja s képzettsége is van; a »Lalla Roukh« dallamot ízléssel énekelte, de az Arditi »Estasi«-ja helyett más dalt választhatott volna. Ez csak akkor szép, ha Patti Adelina énekli. Énekelte is egyszer a redoute-ban. * A zenede növendékei vasárnap este hét órakor a »Hungária« dísztermében hangversenyt ad. Műsora ez: Mozart »Don Juan« nyitánya, kis zenekar-, zongora- és harmoniumra, előadják a zenedei növendékek, Huber Károly tanítványai; Chopin »Tarantellá«ja, két zongorán előadják Nagy Ida és Lauffer Antonia, Erney József növendékei; dal Mozart »Figaro lakodalmából,« énekli Schmidt Erzsébet, Wöhler Gotthárd tanítványa; Vieuxtemps »Reverie«-je, hegedűn előadja Matyeka Károly, (tanítja Huber Károly;) Moyss Adolf »hangverseny-darab«-ja, gordonon előadja Kuncze Károly, (Trautsch Károly tanítványa); Haydn vonósnégyese C-dúr, előadják a zenedei növendékek; Rübner »Serenade«-ja gordonkára zongora-kísérettel előadja Hay Mór (tanítja Szűk Lipót;) Huber Károly ábrándja »Hunyadi László« fölött, két hegedűre, előadják Hermann Mari és Bloch József, Huber Károly tanítványai, Liszt »Mazeppá«-ja, symphoniai költemény két zongorán előadják Weinwurm Ottó és Rausch Károly, Zapf Antal tanítványai, Rafftól »Sötét az éj,« népdal »Nefelejts,« vegyes kar, előadják a zenedei növendékek, betanítá Langer János. Helyárak: számozott szék 1 ft, bemenet 50 kr. Jegyek válthatók a nemzeti zenedében, kecskeméti utca 5 sz., harmadik emeleten és este a pénztárnál. * Sarasaié búcsú-hangversenyt fog adni a redoute kis termében kedden este. Játszani fogja Mendelssohn »adagio és finale«-ját, Vieuxtemps »ballade« és »polonaise«-ét, Raff prelude-jét a G-moll suite-ből s Ernst »Magyar dalai«-t, Door Antal pedig Schubert »andante«-jét és változatai«-t . Liszt átiratában »Soirée de Vienne«-jét, Schumann »Szenderdal«-át és Chopin B-moll scherzo-ját fogja zongorán játszani. * Kedélyes házi mulatság volt szerdán Markhot János királyi tanácsos és országgyűlési képviselőnél. A szíves házigazda, a szeretetreméltó háziaszszony és a két kedves házi kisasszony vetélkedtek igazi magyar vendégszeretetük gyakorlásában. Vígan is mulatott az egész társaság egész viradtig. A fiatalabb nemzedék persze táncolt, míg az öregebb urak (köztük Simonyi Ernő, Szontagh Pál képviselők) politizáltak vagy kergették a spagátot. A hölgyek körében voltak: Bornemissza Irma és Sárika, Gellén Kornélia, özv. Huszárné, Liptay Mariska, Ilka és Charlotte, Marton Ilka k. a. sat. * Az új városház közgyűlési termének előcsarnokában ki vannak most állítva a közraktári (entrepot) tervek. Egy hétig megnézheti mindenki reggeli nyolc órától kezdve. A kiállítás sokakat érdekelhet, mert a közraktárak építése Budapest jövőjére, gazdagodására, szépülésére nézve roppant fontossággal bír. A bíráló bizottság a kiállítás után mondja ki véleményét a tervek fölött. * Simonyi Ernő emlékfüzete a ceglédi küldöttség turini útjáról amiatt késik, hogy a képeket Bécsben kellett metszetni. Mert kellett, azt nem tudjuk , de azt tudjuk, hogy ha csak átalános óhajtásként emlegetjük a hazai ipar pártolását, de aztán írók és szabadelvű honatyák is Bécsbe és külföldre fordulnak oly megbízásaikkal, melyek ma már itthon is teljesíthetők lennének: akkor nem egyhamar fog felvirágozni a hazai műipar. * A „Ludovika Akadémia közlönyeiből megjelent a márciusi füzet a következő tartalommal: »Dunántúli hadjárat 1707-ben,« Thaly Kálmántól; »A cernagorai fejedelemség földrajzi vázlata« (egy térképpel) Bernolák Károlytól; »Európai Törökország és azzal határos kis államok földrajzi-statisztikai-katonai viszonyai,« közli Geöcze István. A »szemlé«-ben vannak: »A francia hadsereg 1876-diki őszi gyakorlatainál tett tapasztalatok;« »Gyakorlati kísérletek a Boulenge-távmérővel az orosz seregben ;« a »Léghajózás Páris ostroma alatt« és »A német hadsereg gyakorlatainál alkalmazott harcászat« sat. — Előfizetési ár egész évre 4 frt. * A francia és angol nyelvet a »széphangzati és emlékezet-gyakorlási módszer« alkalmazása mellett, néhány év óta fővárosunk magánköreiben nagy sikerrel tanítja Lenauel úr (lakása Dorottya utca 8. sz.), a volt francia főkonzul magántitkára, kinek nyelvtanítási működése a közönség figyelmébe ajánlható. * Rövid hírek. A tavasz tegnap reggel már hozzáillő meleg verőfénynyel köszöntött be, de délutánra ismét szelessé változott. — Déchy Mért, ki a földrajz terén nevet szerzett magának, súlyos családi veszteség érte: édes anyja, Deutsch Baruchné szül. Róth Eleonóra asszony, hosszú szenvedés után elhunyt s tegnap temették el. — Ney Ferenc főreáltanodai igazgató köszönőlevelet küldött a hatóságnak, a mert őt a tanítás terhétől fölmentette. — A főváros közgyűlése a jogi és pénzügyi bizottsághoz utasító véleményadás végett azt a tervet, mely a vándor mutatványosok, állatseregletek, hippodromosok megadóztatásáról szól. — A hadtudományi egylet körében, dr. Takács Lajos igen érdekes előadást tartott »a népjogról a háborúban,« számos katonai kitűnőség, köztük b. Edelsheim- Gyulai, Gráf altábornagy sat. jelenlétében. — A vegytani intézetben ma lesz az idény utosó természettudományi estélye, melyen dr. Szabó József fogja 329