Fővárosi Lapok 1878. január (1-26. szám)

1878-01-29 / 24. szám

alra szép munkákat készítettek, hogy azokat az élethez (kereszt-utca, 2. sz. a.) február 15-dikéig kü­ldeni szíveskedjenek. * A lánchídról a múlt hét végén egy ismeret­­i fiatal ember ölte magát a Dunába. A hídon hát­­fagyott egy kalapot, zsebkendőt, téli kabátot s nek zsebében papíron e szavakat: »Én a Szabadi­­k­ nasivasi áldozata vagyok.« Átalában szomorúan­­latszik annak a hire, hogy az ifjúság körében gyón sokan, tán a tavalyi lelkesedés visszahatása­­nen, nekiadták magukat a nasivasinak, tivornyák­­, s egyéb ilyféle búfelejtésnek, holott nem ez az a mélyen a »haza reményei« megizmosodhatnak a fő szolgálatára. Az ifjú különben, ki most a fa­­rmba ölte magát, nem tartozott ahhoz az ifjuság­­i, melytől a jövőt várjuk. Ő csak bejárt egy ifjúsági milhelyre, az »ördög bibliáját« forgatni. Budai szüle­­in lakatossegéd volt, 21 éves, neve Burghardt József. * Újpestet a babonás emberek, nem volna csoda, szerencsétlen helynek tartanák. Pár év alatt annyi a: zendülés, gyermekülés, rablás, hamis pénzverés ,tént ott, hogy elég szomorú volna egy jókora város mte könyvében is, s nem egy oly kis helységében, nő Újpest. Vasárnap este is szörnyű gonosztettet vettek el egy Pajor Nándor nevű kiskereskedőn és jén. Mikor reggel a pék szokás szerint zsemlyét vitt poltba, az ajtót nyitva találta, a talajon vérfoltokat, házaspárt pedig a földön, elvágott torokkal, össze­­irkálva, holtan. A férj mellett egy cukorsüveg ke­­rt. Hihetőleg azzal akarta leütni a gyilkosokat. A reskedőpárnak egy agg nőrokona, ki a rablók elől­ábájába menekült, azt beszéli, hogy a gonosztevő rom parasztruhás ember volt, kik este tizedfél órá­­r befordultak a boltba: pálinka-inni. Segélykiáltást­­ hallott. A rablógyilkosok sok pénzt és ékszert­­tek el. Pajorék igen gazdagoknak és fösvényeknek h­ak kikiáltva. A rendőrségnek sikerült még reg­­y hajnalban és délelőtt elfogni a gyilkosokat, kike­t az elrabolt tárgyakból többet megtaláltak. Ezek: Izsa István és Gyula, rovott életű mészáros legy­­ek (testvérek) s Keller Ignác cipészlegény, ki őket hely­színére vezette s a bűn elkövetése alatt az utcán kötött. * Szép história. Egy háztulajdonos 17 éves , szombaton reggel vette észre, hogy atyja pillanatra irva felejte a pénztárt. Felhasználta az alkalmat, vett abból egy hétezer­ forintos takarékpénztári nevet s sietett el hazulról. Az apa még kilenc óra itt észrevette a hiányt s szaladt a takarékpénztárba,­­ nagyreményű fiától elvette a betéti könyvet. A­z azzal mente magát, hogy ő csak majdani örökségét arta kivenni s aztán azzal Braziliába menni s ott gyetlenül élni. * Az iskolai takarékpénztárak ügyében Aleisz F. királyi tanácsos újra fölhívást bocsátott ki az szag tantestületeihez. Fölkéri ama tanárokat, taní­­kat, kik osztályaikban már létesítettek takarékpénz­­­t, hogy küldjék be hozzá február elején a ma kis sztárintézetek zárszámadásait a múlt évről. Ju­­usban kimutatás fog megjelenni az iskolai takarék­­sztárakról s az adatok ehhez szükségesek. * Rövid hírek. A magyar központi állam­­sztár osztályvezetője, Naszl Rezső, 43 évet meg­­tadó szolgálatai után nyugdíjba lépett s a Ferenc-Jó­­ff-rend lovagkeresztjével diszíttetett föl. — Majthé-­i Kálmán honvédőrnagy nyugállományba helyez­­­ett alezredesi cimmel; Schwinn László lovasszázados dig őrnagyi ranggal. — 11. Orczyné szül. Lipthay uguszta bárónő a budai első szegény gyermekkert­­k ötven forintot adott. — A tabáni k­isdedóve­­glet közgyűlését február 2-dikára halasztották. — Koss Antalnál vasárnap érdekes matinéé volt, eyben legjobb növendékei: Keczer Ida, Sárkány ma, Kövér Jolánka, Glacz Janka, Krivácsi Ilonka, Kay Rozália, Bischitz Matild és Emma, Batizfalvy Ika, Juszt Ida, zongoraműveket játszottak Liszt W­agner, Rubinstein, Gobbi és gr. Zichy Gézától; az eknövendékek pedig Mendelssohn egy kettősét éne­­kték; a hallgatók közt Liszt és Haynald érsek is én voltak. — Balogh Viktor 1849-diki honvédkapi­­ny s állami számvevőszéki hivatalnok neje. Végh­ermin asszony meghalt 34 éves korában s tegnap dél­in temették el.­­ A földtani társulat holnap u. öt órakor az akadémia palotájában, »földszint,« ndes évi közgyűlését tartja, melyre a társulati­­a­­k és az érdeklődő közönség tisztelettel meghivatnak. A negyedik egyetemes tanü­cgyűlést ez évben ig tartani szándékoznak Budapesten; múlt évben a ború miatt maradt el. — A Jágits-féle tanintézet­­n tegnap Deák-ünnepélyt tartottak, énekkel, em­­ibeszéddel és szavalatokkal. — A bölcsészethall­­tók segélyegylete felhívást adott ki, kérve a kö­­zség támogatását, hogy t. i. a pártoló és alapító­­ok számát szaporítsák vagy a könyvtárba könyve­­t ajándékozzanak; továbbá jó nevelőket, tanítókat correpetitokat is ajánlhat az egylet a szülőknek, a intézettulajdonosoknak, ha az egyleti irodába egy egyetemi épület, 3. emelet) szíveskednek for­­rni. — Faludit szintén visszaszerződtették egy évre nemzeti színházhoz. — A Lu­jza-gőzmalom, mint tudják, múlt évről 36 ft osztalékot ad egy rész­vényre ; ez annyi, mint huszonharmadfél száztól­. —­­ A főváros árvízbizottsága tizennégy szóval hét elle­nében a mellett nyilatkozott, hogy a soroksári Dunaág zsilipjét nem kell bezárni, noha a szakértő mérnökök (Bodoky és Halácsy) nyilatkozatai szerint a bezárás épen nem volna veszélyes a fővárosra, valamint ki­nyitása sem sokat segített, habár a köznép azt hiszi. — A kerepesi temetőbe, mióta megnyitották (1849 ápril 1-től) múlt december végéig 157,817 halottat temettek; a múlt évben 8750-et. — A legfőbb stélő­­szék megerősítő a Hoffmann Aladár jogászra tolvaj­­lásért rótt másfélévi börtönbüntetést. — Kraczmann Ede májusban felállítja üvegfestő-termét a régi fü­­vészkertben, s számára az állam tartós megrendelést és másnemű támogatást biztosít.­­ Széll Kálmán pénzügyminiszter tegnap délben érkezett vissza Bécs­­ből, (a futárvonat, melyen jött, a hófúvás miatt tizen­három órát késett.) tegnap, hír szerint, Tisza Kál­mán kormányelnököt várták Bécsbe.­­ Táncoló képzőművészek. Ami ezelőtt vagy két héttel ép oly szerényen, mint biztatón indult meg a redoute egyik termében, az szombaton este, mint­egy szürke vázlatból színes rajzzá élénkülve, a neki­­pezsdült jó kedv arany keretében a »Hungária« híres »5-ös« termében volt kiállítva, persze csak azok számára, a­kik egyszerre voltak nézői és alakjai a csinos képnek. A szín és vonal — a festészettel egye­sült szobrászat — valóságos kis diadalt ült itt. Bájos asszonyok s szép hajadonok deli férfiakkal forogtak és szőköttek. S a »felnőtt« párok soraiban ugrált az apróság is, leány-gyermekek fiú-gyermekekkel. Nem tudtuk, gyermekbálban voltunk-e, melyben a nagyok is részt vettek, vagy amolyan »érett« bálban, mely­ben az volt a jelszó: »engedjétek hozzám jönni a kisdedeket!« De mégis csak »nagy bál« volt ez, mert a gyermek­bálban épen azok táncolnak leg­­kevésbbé, a kikről nevét nyeri. Gyulai Pál elhozta Margit lányát és Kálmán fiát, Ligeti is a lányát és fiát. S valóban nemcsak a szülőknek telt kedvök a a kisebb párokban, melyek ép oly csínnal mint sza­batossággal keringtek, polkáztak és bokáztak. Csak a francia négyesben tűnt ki boldog ifjú­ voltuk, mert nem fáradtan gyalogoltak a figurákban, hanem lelki­­ismeretesen csinálták meg az »un-deux-trois«-t, mint ezt a növelde magán­óráiban megtanulták. Igaz ugyan, hogy a 14—15 éves leányka rendesen tíz év­vel idősebb a 16—17 éves fiúnál; a nő korábban erő­s fölényt gyakorol a vele egykorású legényke fölött; de mivel mindnyájok előtt a tánc nem eszköz még, hanem cél, hát mind pompásan mulattak a kisebbek is. — Ezekről azért szóltunk itt első­sorban, mert mű­vészek báljában,mint magában a művészetben is a naiv­nak, a bájoló ártatlanságnak mindig több dicsőítője és megörökítője akadt, mint a szenvedélynek, erőnek és érettségnek. Hogy a reporteri kötelességnek min­den tekintetben eleget tegyünk, fölemlítjük még a következő hölgyeket is: Keleti Gusztávné, Petro­­vicsné, Fesztyné, Againé, Ligetiné, Németh és Mi­­hailovics kisasszonyok sat. Az urak közt jelen vol­tak a már említetteken kívűl: Székely Bertalan, Rau­scher, Greguss János minta-rajztanodai tanárok, a három Feszty fivér (kettő építész, a harmadik festő: Árpád, ki ez estélyek lelke,) Huszár Adolf szobrász, Lang Adolf, a műcsarnok építésze, Morelli, Pulszky Károly (az iparmúzeum igazgatója) sat. Volt részünk hindu bűvészetben, rajzokkal díszített humoros hős költeményekben, zongora­játékban. Feszty Árpád festő-koncertet is adott. A közönség szeme láttára és kívánságára a tájképből csataképet csinált, házból embert s mikor megfordította, Munkácsinak az erdő­ben eltévelyedett gyermekét láttuk oly mulatságos travestiában, hogy nagy kacajra fakadtunk mindnyá­jan. Nem kevesebb hatással járt Max »eleven Krisz­tus-feje,« mely beszélt is. Kaptunk mulatságos hegyi prédikációt is, melyen nagyot épültek a jelenvoltak. Ágai, ismét kezébe kapván a hegedűt, arról győzött meg bennünket, hogy szükség esetén mint muzsikus is betöltené helyét. Jó hegedűsnek és hatalmas tenoristá­nak bizonyult Huszár Adolf is, ámbátor »nem szorult rá.« Szóval: kerek kis mulatság volt lesz ez, melynek kü­lönös fűszerét képezé az, hogy egy pohárköszöntésnél nem hallottunk többet. A távollevőkről is illik szóla­­nunk: n­e­m­mel szavaztak Pállik Béla,Vastagh, Than, Lotz, Madarász, Telepy, Szász (a szobrász) s még néhányan. Ezek t. i. nagyszabású táncvigalmat akar­tak, a­mit végre is tehetnek; de hogy közreműködé­süket ez estélytől megvonták, mindnyájunknak roszul esett. Hiába, nincs nálunk testület, melybe már kelet­kezésekor bele ne esnék a szakadás. De van idő és alkalom a javulásra és javításra. Megvárjuk tőlük, ha már csak azért is, hogy a velük tartó Maszák Hugó ellenállhatatlan »macska-koncertjével« és »napkelté­vel« (physiognomikus mutatvány a legjavából) emelje e kedves találkák jó hangulatát. Egy füst alatt meg­említjük még azt is, hogy Huszár Adolf közelebb vá­rosligeti műhelyében jelmezes bált fog rendezni, melyre számos festő és faragó kéz festi és faragja már a legérdekesebb részleteket. Mit gyászol háború, mit szégyenletes béke, mit miniszterválság, kávé és petro­leum — csak farsang a farsang! 117 Vidék. ** Cinkotáról írják, hogy ott a köznépet igen elszomorító szeretett úrasszonya, Beniczky Ödönné szül. Keglevich Stephania grófnő elvesztése. Mert senki sem ismerhette őt annyira nemes vonásairól, mint ép az a nép, melynek körében lakott. E sorok íróját is nem a templomi szertartás, a harminchét koszorúval díszített koporsó s az ötven úri fogat gyász­­kisérete hatotta meg legjobban, hanem az a jelenet, midőn a sírboltot körülállott köznép nagy része akkor sem mozdult meg helyéről, midőn a szertartásnak már vége volt. E mozdulatlanságban a nép egy mély vonása nyilvánult. A ki nem ismeri a köznépet, azt vélheti, hogy nemesi gerjedelmekre nem képes, pedig csak annyi az igaz, hogy szive nem programmszerűen érez; érzelmei nem változnak hirtelen; évek sora kell hozzá, mig valakit megszeret; de a kit megszeretett, annak emlékét nem is feledi el soha. A cinkotai gróf­nőt sem fogja feledni az a nép, melynek körében ő egy negyedszázadot élt, nemesen, jótékonyan. Sok gazdag van, ki mert nem ismeri a sápadtarcú éhséget és rongyos ruhájú nyomort, nem törődik a szegény emberek bajával. A grófnő nem ezek közé tartozott. Az ő háztartása, mely vagyonához képest egyszerűen volt berendezve, olajos korsó volt a szegények szá­mára is. Az éhezők mindig kaptak az ő asztaláról, a kenyér nélkül levők az ő magtáraiból, a segélykérők az­­ erszényéből. Éveken át nem volt a helységnek betege, kinek állapotáról tudomást ne szerzett volna magának, kit ne gyógyított s ne gyógyíttatott volna, a lábadozókat saját éléskamrájából látva el. Családi veszteségei, szeretett férjének elhunyta csak arra kész­­tek, hogy annál nagyobb részvétet tanúsítson azok iránt, kiket hasonló csapások értek. Kastélya asyluma volt árváknak s özvegyeknek s a grófnő elhunytét a cinkotai köznép ép oly mélyen érezi, mint maga a gyászba borúlt család. ** Hymen. Debrecenben közelébb ment végbe a Plathy Miklós földbirtokos s Beöthy Lóra k. a. esküvője; násznagyok Balázsházy Bertalan és Miskolczy György voltak. — Szabadkán múlt héten volt a Németh Mátyás ügyvéd és Törley Ilon k. a. esküvője. —Csintalan Erzsike kisasz­­szonyt, a ludányi tiszttartó kedves leányát, eljegyezte Péter László Nyíregyházáról. ** Vidéki farsang. A kassai joghallgatók második bálját e hó 23-án tartották meg. Nem hiány­zott a jó kedv, fesztelenség, s a táncvigalom kiváló sikerű mulatság volt. Az öltözetekben dicséretes volt az egyszerűség, cicomátlan elegancia. Jelen voltak: Fábián Jánosné, a Teleky és Madarász-családok, Koss Emma, Keczer Etel, Fábián Mariska, Várady Irma, Szentirmayné, Demkó Georgina, Barthos Mariska, Juhász Margit, Török Mariska, Bergel Mariska, Szentléleky Margit, Ferenczy Jolán, Czibur k. a. sat. A harminchat pár kitartással járta egész reggel hat óráig. — Makón a kaszinó termé­ben a kaszinói könyvtár javára e hó 19-én nagyon jól sikerült bál volt. A háziasszony Meskóné­ Lonovics Emma úrhölgy szeretetreméltó nyájassággal vitte tisztét. Részt vettek: Návay Jánosné, Gézáné és Istvánná, Bánffy Gyuláné, Tóth Lajosné, Borotvás Dezsőné, Návay Gizela, Fejérváry Erzsn, Hollóssy Katica, Stark Vilma, Tarnay Malika, Nigrényi Ka­mila, Zinhober Juliska sat. A bál viradtig tartott és a könyvtár javára szépen jövedelmezett. — A török­szentmiklósi kaszinó zártkörű táncvigalma február 9-én lesz. A Hajdú-Böszörményen a kaszinó díszes bált rendezett saját könyvtára gyarapítására, a volt­ Hajdu-kerület székesháza nagy termében. Ott voltak a helybeliek közül dr. Losonczyné, Lévayné, Nemesné, özv. Tamássyné, Gaál Emma, Lidig Jenni, Kovács Mariska, Nagy Janka, Regina és Róza, Veszprémi Jolán, Pápay Vilma, Somossy Hermine, Kálmáncz­­helyi Mariska, továbbá Jeney Margit, Pozsonyi Ilona Szatmár megyéből, a Mócz nővérek Dorogról. A­ ke­délyes mulatság Balázs Kálmán debreceni népze­nész közreműködése mellett fényes reggel ért véget. •­ Az ó­becsei izr. nőegylet e hó 22-én alaptőkéje javára fényesen sikerült bált rendezett, mely 250 ftot hozott a szegény árváknak. A főérdem dr. Milkó Ig­­nácné asszonyt illeti, ki sokat buzgólkodott a bál érdekében. Jelen voltak: Károlyi Kálmánná, Strati­­mirovits Györgyné, ifj. Zsótér Andorné, Dörner Már­tonná, Milassin Józsefné,dr. Geigerné úrnők, Ellinger, Lobi, k. a. (Földvárról) Honig k. a. (Kuláról) Oblath Rita, Fischer Hermin, Kovács Hermin, Szonomár Jolán, Helmstreit, Adler Ciliké k. a.-ok. Az első né­gyest nyolcvan pár táncolta. — A kassai prem. fő­­gymnázium,felsőbb osztályai ifjúságának zárt körű táncmulatsága február 18-án lesz a társaskör nagy­termében. — Nagy-Abonyban a kaszinó-társulat feb­­ruár 9-én zártkörű bált ad, melyre nemcsak a kör­nyék úri családai, hanem a szomszéd Nagy-Kun-Szol­­nok­ megyéből is sokan készülnek. — Sátoralja-Uj­­helyen február 16-án a megyeház termében lesz a korcsolya-bál, a korcsolyázó-egylet és a megyei sze­gény árvák javára. — Szegeden a nőegyleti bál kitűnően sikerült. A színház bálteremmé volt átala­kítva. Kilenc és tíz óra közt díszes hölgyközönség

Next