Fővárosi Lapok 1878. október (225-251. szám)

1878-10-04 / 228. szám

nyosan jobban fog hatni. Ahogy ő eltér szerepétől, az sértés az író ellen, mert jogába vág és sértés a közönség ellen, mert rosszabbat nyújt az írónál. Kü­lönben fölléphetne e szerepben Solymosi is, ki vidé­ken igen jól játszotta. Az új tag, Dancz Nina asszony, (Bátki Tercsi) iparkodott jól átérteni szerepét és elég jól is játszott. Eőryt (Feledi Lajos) szintén dicséret illeti. A többi szereplőről nem kell részletesen szó­­lanunk. Makkhetes korcsmáros és felesége rögtönöz­tek egy huzavonát a karzat számára, mely háláját sie­tett is leróni. Ismételjük még egyszer, hogy Shaks­­pere mondását: »A ki a bolondot játszsza, ne mond­jon az többet, mint a mi írva van,« minden színész tartsa szem előtt, mert szól az mindnyájának. * Sajtóper folyt le tegnap délelőtt a budai Fortuna-épületben. Csitáry Kálmánt, a »Székesfehér­vár és vidéke« szerkesztőjét vádolta az államügyészség rágalmazással, a mért lapjában egy tárcacikk jelent meg, melyben ily tételek vannak: »Látott-e már a világ osztrák tisztet, ki az ellenségnek hátat ne fordí­tott volna, ha arra került a sor«; »a tisztikar csak hátát mutogatta 1866-ban«;­­a kormányelnök vasmarka ugyancsak torkon ragadta az ország zsírján bízó nyo­morultakat.« Csitáry Kálmán kijelenté, hogy e cikket nem ő írta, hanem egy munkatársa, ki most Bosniában harcol, s kit nem fog elárulni, a felelősséget magára vállalja. Jenny Antal kir. alügyész (ki közös hadsereg­beli tiszt), hévvel mondá el vádbeszédjét, hogy a sér­tés olyan, mintha a tisztviselőt megvesztegethetőség­gel, az ügyvédet megbízhatatlansággal, a kereskedőt csalással vádolnák. A védő, dr. Hortoványi József az inkriminált cikk humorisztikus voltát emelte ki s az »osztrák tiszt« fogalmat nem létezőnek mondá, mivel alkotmányunk csak osztrák-magyar tisztet ismer. Az esküdtszék nyolc szóval négy ellenében fölmenté a vádlottat s a törvényszék (elnöke Bogichich), az államügyészséget 127 frt 44 kr perköltségekben marasztalta el. * „A tolmács.“ E címen közelebb egy érdekes történetkét beszéltünk el, melyhez a történet hősének , Tankó Samu (nem József) végzett műegyetemi hallgatónak egy rokona igazító megjegyzéseket kül­dött be hozzánk. A nevek voltak velünk első ízben hibásan közölve, mert például Philippovich főparancs­nok és Hafiz pasa egyátalán nem szerepeltek e törté­net­ében. A valódi tény­ez: »Erődi Béla török nyel­vet tanuit utósó mohikánjainak egyike, Tankó Samu, mint vadász-önkénytes, a Nagy-ezreddel, melynél szol­gált, augusztus 25-kén érkezett Bródba. Itt az ezredet hadi­lábra állítván, tudtára adták, hogy az idegen ez­­redekhez tartozó önkényteseknek saját csapatukhoz kell bevonulniok. A mohikánnak tehát nem maradt más hátra, mint szállitóházba menni s folytatni útját Bródtól Nagy-Küküllő megyéig. A sors azonban ezt másképen akarta. Időközben hivatta derék ezredese, Blaschke s azt kérdezte tőle: nincs-e kedve az ezred­nél maradni, hol mindenki ismeri, mint elmenni ide­genek közé s talán azokkal végig szenvedni a hadjárat viszontagságait? A felelet ez volt: »Maradok szíve­sen!« S itt kezdődött a tolmácsnak tulajdonké­­peni szereplése, mert augusztus 29-én a főhadparancs­­nokságnál azzal lepték meg, hogy azután a törzskari irodában fog tolmácsi minőségben szerepelni. Ekkor lett a már volt­ káplárból szakaszvezető s tiszthelyet­tesi minőségben tolmács. A párbeszéd, mely le volt írva, nem Hafiz pasával történt, hanem Halil Y­e­h b­­ effendivel, ki a lázadók fővezére volt a rep­­csei ütközetben. Ez rajzolta tolmácsunk előtt Moham­med hetedik egét a legelevenebb színekben. Úgy lát­szik, tehette is, mert ez az ember Szerajevónak egyik leggazdagabb birtokosa volt s volt tehetsége hozzá, hogy aranyhajú hurikról álmodozzék.« * Kitüntetések. Maglódi "Wodianer Béla föld­­birtokos a Lipótrend, Lipthay István cimz. osztály­­tanácsos pedig a Ferenc-József rend lovagkeresztjei­vel diszíttettek föl. Németh Imre elnöki osztálytaná­csos miniszter-tanácsosi címmel ruháztatott fel. * Hymen. Kautz Mariska kisasszonyt, dr. Kautz Gyula egyetemi jeles tanárunk kedves leányát, a múlt napokban vezette oltárhoz Püspöki Emil fővárosi fiatal ügyvéd. A boldog pár tegnapelőtt reg­gel külföldre utazott. * Egy cáfolat bölcs indokolása. Egy levelet említve, mely »Greguss nevű közvitéz« csodálatos megmeneküléséről szól, azt jegyeztük meg, hogy ez alkalmasint Greguss Imre fiatal jeles képiró, kit szintén a harctérre vittek el. E föltevésünk, (mert nem állítottuk,) csupán arra volt alapítva, hogy e családnevet hazánkban oly kevesen viselik, hogy a hadseregben pláne páratlanul állhat. A »Nemzeti Hírlap« újdondásza tegnap igen határozottan cáfolta e föltevésünket, mondván : »lapunkban tévesen áll a Greguss Imre neve, mert, ő mint Nagy-ezredbeli tizedes, nem Hercegovinában, hanem Bosniában t­á­­boroz.« Azt, hogy a név tévesen állhat, nem vitat­juk, mert hiszen a föltevésnél jó magunk is az óvatos »alkalmasint« szót használtuk. De az bizonyos, hogy a cáfolat indokolása, »mert«-je még gyöngébb lábon áll, mint a mi föltevésünk. A cáfoló ugyanis elfeledte, hogy azzal a Gregussal, a­ki a levélben és lapunkban említve van, korántsem táborozás, hanem é­l­e­­lemszállító szekércsapat kísérése köz­ben történt meg a csodálatos megmenekülés. Azt pe­dig a »Nemzeti Hírlap« újdondásza szintén elképzel­heti, a tábori élet minden részletesebb ismerete nél­kül is, hogy augusztus elejétől máig nem egy Bosniá­ban táborozó katonát rendeltek ki arra, hogy Herce­govinába indított élelmi szállítmányt kísérjen. Az, hogy a levélben a közlegényéről van szó, holott fiatal képírónk már tizedes, szintén nem döntheti el a két­séges dolgot, mert a charge ok nemcsak magánleve­lekben, de hírlapi tudósításokban is igen gyakran el­hibázva h­atnak. * Gyászrovat. Dr. Bohus Rezsőn­é szül. kesselőkői M­a­j­t­h­é­n­y­i Hermina, (fővárosi polgári iskolai igazgató neje,) szerdán hajnalban, hosszas szenvedés után meghalt tüdőkórban 33 éves korában. Tegnap délután temették el a budai Massion-háztól. A korán elhunyt kedves nő három kis árvát hagyott maga után. * Szerencsétlenségek. A vízi város Dunapart­­járól kedden délután Nyári János asztalosinas két­kerekű talyigán behajtott a vizbe, hordóját teletölteni s kérésére fölvette maga mellé a tízéves Konti Ninát is. Jött aztán egy gőzös, mely erős hullámokat vert, elsodorva a talyigát. A fiú és ló a vizbe fúlt, csak a kis­lány menekült meg, belekapaszkodva a hordóba. — Kőbányán pedig ugyanaznap egy nagy veszett­kutya az után megmart nyolc embert, (gyermekeket, napszámosokat), kiknek sebeit kiégették a Rókus-kór­­házban; a kutyát az állatgyógyintézetben lőtték agyon. * Rövid hírek. A királyt, több lap híre sze­rint, tegnap Gödöllőre várták. — Békey Imre tan­­felügyelő, a tanácsnoki hivataltól való megválásakor, háromszáz forintot tett le népiskolai alapítványul. — József főherceg, a sebesültek sorsa enyhítésére, e hótól kezdve havonkint kétszáz forintot ad magán­­pénztárából. — A krisztinavárosi tornacsarnok még a tél beállta előtt elkészül. — A fővárosi ható­ság adóhivatalnokai eddigelé 307 ft 90 krt adtak fize­tésükből helybeli katonacsaládok segélyzésére. — A mérnök-egylet tagjai tegnap délután megnézték az ó­budai hajógyárban levő Engerth-féle bécsi zárhajót. — Gödöllőn egy ott nyaralt nagyobb rangú hivatal­nokot tartóztattak le, váltóhamisítással lévén vádolva. — Egy gőzhajókapitánynak pompás handzsárt kül­dött harctéren küzdő testvére; a handzsár nyele ele­fántcsont, kirakva drágakővel s pengéje borotva­éles. — Az athletikai klubban hetenkint háromszor, hétfőn, szerdán s pénteken este fél héttől fél kilencig vannak vivógyakorlatok, id. Keresztessy József vivó­­mester vezetése alatt; athletikai gyakorlatok is há­romszor (ugyanazon órákban kedden, csütörtökön, szombaton) Zsingli Mihály művezetővel.­­ A kor­mányelnök tegnap délután fogadta a vasárnapi nép­gyűlés küldöttségét. — Dr. Navratil Imre kitűnő gégegyógyász hazaérkezett külföldi útjából. — Teg­nap reggel 345 beteg katona érkezett a déli vasúttal Budapestre, Ezott a vízből s éjjel vizesen tért vissza a hotelbe, hol a rendőrség felügyelet alá helyezte; a nőnek amaz éj óta nincs nyoma. 1108 ** Vidéki hírek. Hajnald érsek a miskolci vízkárosultaknak nyolcszáz, az egrieknek ötszáz forint segélyt adott. — A horvát országgyűlésen Krisz­­tics elnök hangsúlyozta megnyitó beszédében, hogy most, midőn vitéz csapataink világtörténeti feladatot teljesítenek, sok hazafinak gyorsabban ver a szive, de a képviselőnek mérsékletet parancsol a hazafiság. — Nagy-Szalontán a múlt hó vége felé volt Márton István tisztelt ügyvéd esküvője Kenyeres Róza kis­asszonynyal, egy ottani földbirtokos lányával. — Ko­lozsvárit Páll Gyula kataszteri titkár múlt szomba­ton tartá esküvőjét Kiss Vilma urhölgygyel, néhai Szi­lágyi Miklós marosvásárhelyi kir. ügyész özvegyével. — Trencsén­ben a kegyesrendiek házában vasárnap két érdemes öreg szerzetes fogja tartani aranymisé­jét: Sticker József és Schrötter János. *** Bécsi hírek. Király ő felsége tegnap este Bécsből Gödöllőre utazott. — A császár és király ezer frtot adott a bécsi Elizabethinum gyermekkert megs­­nagyobbítására. — A tőzsdét szerdán igen lehangolta Széll Kálmán elutazásának hire. — Moser bankkor­mányzó tegnapelőtt meglátogatta Tisza és Széli mi­nisztereket. — A cseh tartománygyű­lésen Rieger kifakadt Magyarország ellen, mely nem mérkőzhetik Csehországgal s csak azért uralkodik a monarchiá­ban, mert a csehek és németek nem értenek egyet. — Ristics szerdán reggel érkezett Franzensbadból Bécsbe s mihelyt Belgrádban lesz, uj kormányt ala­kít. — A Ring-szinház tagja, Mathes Rock és Luiza asszony csődöt mondott. — A morvaországi hadparancsnok b. Mollináry fia, ki jogtudor s a vadászoknál tartalékos hadnagy, azok közt van, kiket Jovanovics a klobuki győzelemről szóló jelentésében különösen kiemelt. — Bécsben izgalmat okozott Kaiser József bajorországi jószágfelügyelő (43 éves, nős, két felnőtt gyermek atyjának) esete, ki egy Hamphmüller Róza nevű csinos hölgygyel Mün­chenből családjától elszökött, s elhatározták, hogy a bécsi Dunába ölik magukat; a férfi azonban kis- külföld. *** Bosniában Philippovich rá­ér már a tele­pítés kérdésével is foglalkozni. A Száva síkságát, a Bosna, Vrbas és Spretza termékeny völgyeit kívánják betelepíteni. Minden telelepülő tizenkét holdat kap, kétévi adómentességgel. A gyarmatok kellő katonai védelméről gondoskodni fognak. Kívülről akarják tehát pótolni az elmenekült lakosok hiányát. Mert sok menekült él. Szerbiában négyezernél többet, (köz­tük két pasát, kétszáz béget s egy zászlóalj nizamot) fegyvereztek le. Herceg Wrede főkonzul melegen meg is köszönte Szerbia loyális magatartását. Kü­lönben Szerbiának haszna van a lefegyverzésből, mert kapott három Krupp-ágyút, vagy ezer hátultöltőt, sok lovat és lőszert. Montenegró is lefegyverzé a Klobuk­­tól hozzá menekülteket. Sőt hite van, hogy a fölkelő vezéreket ki is adja. A keresztyén lakosság örvend, hogy vége van a fölkelő vezérek erőszakoskodó ural­mának. Srebrenicsa lakosai Mustya zvorniki vezérnek meg is tagadták a városon való átvonulást s küldött­ség ment kérni, hogy városukat a mi csapataink száll­­ják meg. *** A jó barátok. Victorien Sardou, a hírne­ves drámaíró, bőkezű ember, a szegény éhenkórá­szoknak, kik seregestül alkalmatlankodnak nála, ad pénzt, asztalához hívja őket, sőt megosztja velük ru­határát is. Persze hálátlanság a jutalma értte. X. ur, egy pénz és tehetség nélkül szűkölködő genie, kit Sardou elhalmoz jótéteményeivel, egy nap találkozik a drámaíró egy ismerősével. »Nini!«, mondja ez, »ön közös barátunk Sardou palotátjában jár.« — »Barátunk?«, kérdi durván az élősdi, »mondja ön csak­ barátja.«— »Azt hittem, hogyha az ember valakinek a ruháját viseli.« — »Hát? Egyforma ter­metünk van, csak azért történik.« Sardou melegében hallotta meg a históriát s nagyot nevetett rajta. X. ur nemsokára ismét meglátogatta, Sardou azonban csakhamar félbeszakítá a kunyerálót, ki csak úgy, hajigálta a »legkedvesebb, legjobb barátom«-at: »Én többé nem vagyok önnek a barátja!« »Hogyan?, ön többé nem barátom ?,« kiált tragikus hangon »., féltve az ép kért kabátot: »ön többé nem barátom? Az istenért, mit vétettem?« — »Ön épen semmit! Az egész az én hibám, tudniillik —meghíztam.« *** Külföldi hírek. Oroszországból írják, hogy ott a viszonyok ziláltsága lehetetlenné tesz egy új háborúba való elegyedést. Szentpétervárit a forra­dalmiak, kiket a rendőrség nem bír fölfedezni, most már egy titkos lapjukra is előfizetést mertek nyitni. — Zubovics az ő úszókészülékével most Párisban tesz sikeres kísérleteket francia lovas katonákkal a Szajnán. — Bismarck Mária grófnő (a herceg leá­nya) és Rantzau gróf esküvője karácsony táján lesz Yarzinban. Felelős szerkesztő: Vadnai Károly, Nemzeti színház. Ma, október 4-én: AZ ATTACHE. Vígjáték 4 felv. Irta Meilhac Henrik. Fordította Knyaskó L. Scharpf, báró . Újházi Báróné, neje . . Sántháné. Pradis gr. attaché Náday Madelaine . . . Helvey L. Estillac .... Szige­t I. De Maré Lucien Körömezei. Frondville . . . Bercsényi Ramsay .­ . . . Faludi. Maceray . . . Benedek L. Feigel......................Vízvári Ezt megelőzi -A fal tövében. Vígjáték 1 felvonásban. Irta Najac Emil, fordította Halmy Ferenc. Tristan .... Halmi Gabriela . . . Márkus E. Kertész .... Vincze Kezdete 7 órakor. Népszínház. Ma, október 4-én: A TOLONG. Népszínmű dalokkal 3 felv. Irta Tóth E. Zenéjét Erkel Gy. Kontra Fridolin . Tihanyi. Krizsa, felesége . Pártényiné Vágó Miklós . . Vidor. Áb­ris .... Egri Kézi......................Szabó K. Lőrinc .... Solymosi. Dolgos .... Kolozsvári. Rigó, városi biró . Kovács I. Ördög Sára . . Lukácsiné. Angyal Liszka . Sziklai E. Mravcsák Johann . Horváth. Bérbeadó lakás. A herceg Koburg-palota 2-dik emeletén egy bútor­­zatlan udvari lakás, mely két szobából és egy előszo­bából áll, azonnal kibérel­hető. Mérleg-utca, 472 to | Őszi és téli idényre! $ A legújabb francia divatkelmék, kész jelöltek és a párisi minta­ruhák dús választékban megérkeztek és megtekinthetők 440 ! ATS és Társai­­ női divat- és készruhák raktárában ^ BUDAPESTEM, szervita-tex* 4. szám. lllfu­l MKWM80 Tulajdonos: Tóth Kálmán. Kiadja és nyomatja az „Athenaeum“ irodalmi és nyomdai részvény­társulat.

Next