Fővárosi Lapok 1878. december (277-300. szám)
1878-12-24 / 296. szám
Borbély Jenőné, Molnár Vincéné, Gyalog Ilonka, Lánczy Ilka, Bobest Mariska, Kántor Gizela, sat., neveit említé. A sikerüti estélynek még ez évben is lesz folytatása: Szilvester napján, a »Hungária« dísztermében. * A józsefvárosi körünnep másodnapján fél nyolckor családi estélyt tart. Komáromi Ödön a L. Saar »berceuse nocturne« polkáját zongorázza, Kántor Gizela k. a. a »Piccolino« és »Mignon« dalművekből áriákat érekel, Zsadány A. a Beriot 1 9-dik hangversenyét adja elő hegedűn, Némedy Jenőné úrhölgy a »Heten vagyunk« című angol költemény fordítását szavalja, dr. Grosz Frigyes pedig a »Troubadour« szerenádját énekli. Azután táncolnak. * A budai dalárda szombati dalestélye, melyet a vízivárosiFácán-teremben tartottak, jól sikerült. A műsor nyolc számból állott, s ezek közül legtöbb tapsban részesült Schmidt Ferenc egyleti tag éneke (Ária »Tannhäuser«-ből), tetszettek »a sajkás« férfikar és Drescher Rudolf kürtjátéka is. Előadás után tánc következett. * A budai körben szombaton este rövid, de érdekes hangverseny s egy magyarul előadott színdarab (gróf Zichy Géza »A phrenelog« vígjátéka) mulattatta a nagyszámú közönséget. A közreműködteket dicséret illeti: Komáromy Ödön zongorázott, Zsadányi Armand Vieuxtemps egyik nagyobb szabású hangversenydarabját játszotta hegedűn, Kaszner József pedig cimbalomjátékával aratott tetszést. »A phrenolog« bohózatot összevágóan s jó kedvvel adták elő. A szereplők: Hazucha Lajos, Wöhler sat. Az előadás után tánc következett és vígan folyt egész hajnalig. * Az Oszvald Sándor ügyvédi irodájának tagjai több lapban alaptalannak jelenték ki a hírt, mintha ő a Czompó-féle hagyatékot »elkezelte« volna. E hagyaték rendben van az árvaszéknél, mely őt a számadások néhány pontja fölötti nyilatkozat végett hívta meg. E hagyaték megmentése végett azonban váltóbeli kötelezettségeket vállalt, néhány kliensétől rövid időre pénzt is vett föl s mivel enemű kötelezettségének megfelelni nem tudott: ez kétségbeejtés a végzetes lépésre tagadta. Ha azonban rettenetes kényszerítő ok nem forgott fenn, akkor minden részvétünk dacára felküzdi magát bennünk a kérdés: ily komoly és munkás férfi hogyan bírta nejét és gyermekeit kitenni ily szívtépő gyásznak és bizonytalan jövőnek ? El kell fogadnunk a boncoló tanár ama véleményét, hogy beszámíthatatlan lelki állapotban végezte ki magát. Temetése a Rókus-kórház kápolnájától történt vasárnap fél négykor. Az udvar egészen megtelt, jeléül hogy mennyien szerették, tisztelték. Ügyvédek, bírák igen számosan voltak jelen. Egyszerű fakoporsója virágokkal, koszorúkkal volt födve. Az ügyvédi kamarától küldöttség, Hodossy Imre elnökkel, szintén tett rá szép koszorút. Győry Vilmos lelkész meghatva és meghatottan mondott halotti beszédet. Benne volt az intés, hogy gyarló emberek soha ne ítéljenek, mert csak a mindentudó és legfőbb biró az egyedüli, ki elhamarkodás és hiba nélkül ítél. Az elhunytnak a neje nem lehetett jelen, mert veszélyesen beteg, de ott volt anyósa s három nagyobb gyermeke mély gyászban. Tízéves fiacskája, Sándor, mielőtt bezárták a koporsót, oda borulva kiáltá: » Kelj föl, kedves papám, ne hagy el bennünket.« Mindenkinek köny szökött szemébe, midőn e szavakat hallá. A természet kiáltó szózata volt az apákhoz, kiknek igen nagy kötelességeik vannak gyermekeik iránt. * Gyászrovat. Egy kedves, szép fiatal nő, Cserei Manóné szül. Hirschler Regina asszony halt meg szombaton este, 22 éves korában, boldog házassága negyedik évében. Korai elhunyta nemcsak atyjának, Hirschler Fülöpnek, (a Lukácsfürdő bérlőjének,) a lesújtott férjnek s két kis árvájának gyásza, hanem mindazoké, kik e szeretetreméltó, bájos, jószivű nőt ismerték. Tegnap délután temették nagy részvéttel. * A közművelődési csarnok felállítását őszre tervezik. A felnőttek okulására szolgáló épület lenne ez, melyben mindennap tartanának népszerű felolvasást tudományos tárgyakról, napi kérdésekről, mutatványokkal. Volna ez épületben olvasóterem, népkönyvtár, több tanterem. Koronkint dalestélyeket és táncmulatságokat is tartanának benne. * A székely művelődési egyletnek ezerkétszáz forintot ajándékozott annak tiszteleti elnöke, Kálnoky Dénes gróf. Küldöttség, Hajós János mint tanácsossal, ment azt megköszönni az »Angol királynő«-be. A nemes gróf azt felelte, hogy e nemes irányú egyletet tovább is gyámolítani fogja s egyszersmind a soktagú küldöttséget másnap bőkezűleg megvendégelte Marchallnál. * A gyermekkórházban ma délután fél öt órakor, a gyermekmenhelyben csütörtökön d. u. 4 órakor, a terézvárosi bölcsődében dec. 28-kán d. u. 3 órakor, a józsefvárosi bölcsődében pedig dec. 28-án d. u. 4 órakor tartják meg a karácsonyfa ünnepét. Vendégeket minden ünnepélyeken szívesen látnak. * Az országos kisdedóvó-egyesület árvaházábana meghosszabított rózsautcai kisdedóvó képezde épületében ünnep első napján (holnap) fog a karácsonyfa ünnepélyesen átadatni az árváknak. Az érdeklődő közönséget szívesen látja az egylet. * A statisztika rendesen óvatosan késik, hogy a múlt adatairól biztosan adjon számot. Most az egyszer azonban, a nemzeti színházzal szemben, sietett s számot ad az egész 1878-ról, melyből pedig hátra van még egy hét. Az elsorolt adatok szerint 320 este játszottak benne, s 45 napig volt zárva, vagyis a szünidőn kívül még a Szigligeti temetése, a Ferenc Károly fehérherceg halála és temetése napjain, s nagypénteken. Az előadások közül 242 este a drámára, 31 a hallétre, 123 a dalműre esik. Új darabot adtak 29-et, drámát 27-et, (legtöbb sikerrel a »Fourchambault-család«-ot) egy dalművet («Cinq Mars«) s egy balletet (»Sylvia«.) Jótékonycélú előadás négy volt, drámai vendég szintén négy (mind fiatal hölgyek,) operai vendég nyolc, köztük legkiválóbbak Ednn Berta asszony, Bignio és Gassi. * Rövid hírek. Gróf Fotocki vasárnap viszszautazott Bécsbe. — Békássy Károly képviselőt s nejét, Rosos Izabella urhölgyet nagy családi szomorúság érte: egyetlen fiuk, a hat éves Károly, elhunyt agyhártyalobban. — Izsó Miklós síremlékének felállítása ügyében közelebb értekezlet lesz, az írók és művészek társaságában; tervét Huszár Adolf már elkészíte. — Hopfen lovag üzleti ügyekben Budapestre jött s hosszabban értekezett a kormányelnökkel s a pénzügyi és kereskedelmi miniszterekkel. — Király ő felsége Szőllős község tűzkárosultjainak kétszáz forint segélyt adott magánpénztárából. — A »Magyar Lexicon« 16-dik füzete megjelent, első cikke az »Ázsiai társaságok,« utolsó: »Báden,« melléklete: az emberi test néhány része; e vállalat újabban 240 füzetre van tervezve. — A segélyző-nőegylet eddigelé 2932 ft 13 krt s 4 aranyat gyűjtött a sebesültek és katonacsaládok számára; ezenkívül sok egyebet, gr. Andrássy Gyuláné két hordó hegyaljai óbort küldött. — Karácsonyra a katonai kórház sebesültjei és betegei közt szivart, ételt, italt s egyéb ajándékokat oszt ki a fővárosi segélyző bizottság. — A budai várszínházban csütörtökön a »Nagyzás hóbortjá«-t adják elő, szombaton a »Nemes és polgár« t, vasárnap »A windsori víg nők«-et. — Gr. Andrássy Gyula, a lapok szerint: Szőllőskén (Zemplénben) tölti a karácsonyt. — A kereskedelmi miniszter nyilvános elismerést fejezett ki Bischitz Mórnak ama buzgó tevékenységért, melyet, mint a »Sajfoki belviz-szabályozó társulat« elnöke fejtett ki. — Az uj lóversenytért 1880-ban fogják megnyitni. — A gyapju-utcai színházban vasárnap érdekes előadás volt: Kleist »Kateben von Heilbronn«-ja, a burgszinház két művésztagjával; Hartmanné asszony játszá a címszerepet, Krastel pedig Wetter Strahl grófot; a színház megtelt s az izraelita nőegylet javára szép jövedelem jutott. — A népszínházban a »Niniche« előadása egyre sikerültebb volt az eddigi ismétlésekkor; újdonságoi most a Lukácsy Sándor »Ágnes asszony«át tanulják, melynek címszerepét Rákosi Szidi asszony fogja játszani s Soldosné aszszonynak is lesz benne énekes szerepe. — Liedl Ferenc hegedűvirtuóz január 4-dikén hangversenyt ad a zenekedvelők termében. — Szombaton nagy részvét mellett temették el Wagam Ede fővárosi elemi tanítót, ki vagy húsz évig állt a község szolgálatában. — A Légrády-testvérek kiadásában és Csukássy József szerkesztésében helyi jellegű és pártnélküli kisebb politikai lap fog megindulni »Pesti Hirlap« cím alatt. — „Szokatlan kitüntetés* című hírünkre vonatkozólag a »Pester Lloyd«-ban azt a toldalékot olvassuk, hogy a pápai áldás nem a kereskedelmi tárca egy hivatalnokának, hanem egyben mindeniknek szólt. * A gazdasszonyok egyletének árvaleány-nevelő intézetében menhelyet nyert árvák karácsonyfájára adományoztak: Budapest főváros tanácsa 25 frtot, Hollán Ernőné Székesfehérvárit gyűjtött 60 ftot, Szathmáry Király Pálné, Alter Edéné adtak tíz-tíz ftot, Jakabfy Ágnes 6 frt,Kohn Adolfné, Stockingerné Hajnald Amália, Singer Frigyesné, Schlesinger József, Sziklay úrhölgy öt-öt frtot, Királyi Pál 2 ftot, Hamvayné Kabdebo Antónia egy frtot, Czanyuga Józsefné gyűjtött 29 frt 50 frt, Beke Gyuláné adott 2 frtot s Pechata Lajosné egyet, évek elejti azonban Amerikába ment, hol egymásután több gyárnál volt alkalmazva. Hogy tengeri kalóz lett volna, az alaptalan ráfogás. Később ismét Törökországba tért vissza, mégpedig a kormány felhívása következtében. Onnan a cserkeszek földjére küldték. A cserkeszeket oktatta a lőporgyártásban és ágyúöntésben. Ez a cserkeszeknek nagyon tetszett, de annál kevésbbé a muszkakormánynak, miért is méreg által akarták láb alól eltenni. Beteg lett, de a cserkeszek mindjárt rájöttek, hogy meg van mérgezve , mindent elkövettek, hogy megmentsék. Sikerült is életben megtartani. 1860-ban alig alakult meg az olaszországi magyar légió, Rómer egyike volt az elsőknek, kik abba beléptek. Majd 1864-ben visszament Törökországba, hol mint mérnököt alkalmazták. De 1868-ban őt is haza hozta a honvágy s vasúti főmérnöki alkalmazást kapott. Egy ideig a Ferenc József-csatorna építésénél vett részt, de a török kormány újabb fölszólítására ismét kiment Törökországba, hol mint mérnök, később pedig az arzenálban vitt jelentéken szerepet. Midőn itthon volt, Kerkápolyi Károly őt a honvédségnek meg akarta nyerni, mert a fegyvergyárban nagy hasznunkra lehetett volna; be is akart ő lépni ama föltétel alatt, hogy esküt ne kellejen tennie, mert — úgymond — a honvéd hűséget esküszik a királynak és a törvények védelmére s lehet rá eset, hogy a törvényt ép királyok ellen kell védeni; ily esetben mit tegyen a honvéd, ha sem hazaáruló, sem lázadó nem akar lenni. E felfogás jellemzi őt. Ha van neki hibája, az csak az egy, hogy mindenkor és mindenki előtt nagyon hangosan és nyíltan mondta ki véleményét. Szenvedélye a vegytan, fegyvertan, és robbanószer gyártása; szobája mndig egy kis arzenál volt. Törökországot mindig második hazájának nevezte, s fő vágya volt mindig: »Muszkaországot« a légbe röpíteni.« Különben amerikai állampolgár. Nagyon hihető, hogy ő a konstantinápolyi muszkaügynökök szemében nagy szálka, s lehet, hogy ép ezek híreszteltek felőle mindenféle mendemondát.Ha szobájába törtek, nyomozni, bizony találhattak egy kis arzenált s igy megvolt a corpus delicti. Hazánkból utószor szomorúan távozott. Búcsúzáskor azt mondta, hogy a pártoskodás űzi ki, s az, hogy itt az emberek címért, érdemrendért (tisztelet a kivételeknek) elveiket is megtagadják, és ha valaki érdemek által valami jobb állást kap, azt mindjárt sárba rántják. Rómer Endre kitűnő, jellemes, művelt ember, ki nyolc nyelvet beszél igen jól. Kár lenne, ha cselszövénynek esnék áldozatul. Hogy igazat írtam róla, bizonyíthatják: Vetter, Türr és Eber tábornokok, Teleki Sándor és Karacsay Sándor grófok. Jó lenne, ha ez urak felhasználnák befolyásukat, nehogy fondorlatok prédájáúl essék! 1438 -1 A konstantinápolyi Rómerról Kovács Lőrinc honvédörnagy ur Nagy-Szombatról a következő sorokat küldte be egy távollevő lovagias védelme gyanánt: A lapok e napokban egy Rómer nevű egyént emlegettek, mint az állítólagos konstantinápolyi összeesküvés főcinkosát s átalában mint egy közönséges kalandort. Az igazság érdekében kényszerítve érzem magamat, pár sort írni az ő érdekében s mindenelőtt kijelenteni, hogy Rómer Endre derék, becsületes, tiszta jellemü magyar ember. Ő a hires gyufagyárosnak fia, de Magyarországon született és magát mindig magyarnak vallotta. Mint fiatal ember, a bécsi tüzériskola növendéke volt. A bécsi 1848-diki forradalomnak tevékeny tagjai közé tartozott. Bécs bevétele után hazánkba menekült és itt Erdélyben, Bem alatt, hazánk függetlenségéért harcolt. A világosi fegyverletétel után Törökországba menekült, hol mint ügyes és szakértő ember mindjárt az arzenálban kapott alkalmazást. Az ötvenes Vidék. ** Kolozsvárit múlt pénteken a városház termében szép ünnepély volt a község alapítványából kihirdetett egyetemi pályadíjak ünnepélyes kiosztása, melynél számos vendég volt jelen. Megnyitó beszédet Imre Sándor egyetemi rektor tartott, utána dr. Hóman Ottó dékán értekezett a Plautus »Pseudolus ”-ának komikumáról, majd az ifjúság közt húsz pályaműért osztottak ki 1665 forintot. A jogi karnál nyertek : Szabó Gyula jogász (Szabó Károly jeles történész fia) száz forintot »a magyar rendőrszervezet időnkinti fejlődése 1848-ig« című művéért; Kari István jogász ugyanannyit a szellemi tulajdonjog észjogi alapjának kifejtéséért; Sándor Gyula jogász 140 ftot római jogi munkájáért. Az orvosi karnál: Bikfalvi Károly száz forintot, Binder Emil és Póka Dezső együtt 75 ftot s Nappendruck Kálmán 50-et bonctani dolgozatokért, Pataki Jenő százat életszövettani, Lőte József és Imreh Lázár együtt szintén százat kórbonctani, Héder Imre ötvenet élet- és kórvegytani, Mátyás Mihály pedig száz forintot szülészeti pályaműért. A bölcsészeti karnál: Rieger Imre 75 fiát neveléstani, Vislezky Henrik százat német irodalomtörténeti , Todolea Absolon végzett jogász százat román nyelvészeti s Szabó Gyula jogász 75 fzát magyar történeti dolgozatért. A természettudományi karnál: Pipos Péter ötven forintot elemi menynyiségtani, Novák Antal ötvenöt felső mennyiségtani, Simon Ferenc százat elméleti természettani, dr. Primics György ötvenet ásvány- és földtani, Vida Károly százat állattani s Demeter Károly ötvenet állatbonctani pályaműveikért. Éljenzéssel is jutalmazták a törekvő, derék ifjakat. Aztán kihirdették a jelen tanévre szóló pályakérdéseket: ötvenkilencet, összesen 4630 ft jutalommal. Nagy dicséret illeti Kolozsvár városát, hogy ily bőkezűleg buzdítja az egyetemi ifjúságot szakmájukban való kitűnésre. ** Vidéki levél. Majdnem hihetetlennek fog látszani a budapestiek előtt, hogy távol a város zajától és örömeitől, félig behavazva is lehet élni, mégpedig vidáman, élvezetesen! Persze színházaink nincsenek, világhírű énekesek és zenészek hangversenyei nem élénkítik termeinket, de azért találunk mi is üdítő szórakozást, mert nem hiányzik belőlünk az élvezet első kelléke: az életkedv és ennek szülötte—a vállalkozási szellem. Ezeknek csak alkalom kell, tehetségeik érvényesítésére, alkalom pedig nem hiányzik. Szerencsére a naptár decemberi része tele van rakva ép a nálunk divatos nevekkel és így mi Ferenc, Borbála, Miklós és Mária-napkor pompásan mulattunk s midőn népzenészeink hajnalkor kiejtették be-