Fővárosi Lapok 1879. március (50-74. szám)
1879-03-18 / 64. szám
_ ^ rrr r ^ ./ ...... •" ■ Melléklet a „Fővárosi Lapok“ 64-dik számához. Liszt Kolozsvártt. (G. A.) Egy egész heti távollét után vasárnap este érkezett vissza fővárosunkba Liszt Ferenc, gróf Zichy Gézával. Kolozsvári útjuk valóságos diadalmenethez hasonlított és felejthetetlen emléket fog hagyni Erdély egykori fővárosában, hol már régóta nem volt oly élénk szellemi élet, mint a múlt héten. Nemcsak a szegények, árvák és szegedi szerencsétlenek fogják áldani hazánk egyik legnagyobb fia és lelkes tanítványának ott jártát, hanem mindazok, kik az eszményi szépért buzdulni tudnak és magasztos lelki élvezetekre szomjaznak. El volt mondva már e lapban, hogy e hó 10-én, midőn délután fél négykor megérkeztek Kolozsvárra, a pályaudvarnál mily nagy néptömeg fogadta őket mennydörgő éljenzéssel s a helybeli dalegyletek énekekkel. A nagy vendéget gróf Esterházy Kálmán, a lelkes főispán, gróf Teleki Sándor, Lisztnek harmincnyolc év óta barátja és Simon Elek polgármester, üdvözölték meleg szavakkal. A nagy zeneművész megilletődve fejezte ki köszönetét s folytonos éljenzés közt kocsizott be az egész ünnepi szint öltött városba, özvegy gróf Teleki Miksáné házához, ki magára vállalta volt, hogy a kitűnő vendégekkel megismertesse a rég idők óta híressé vált erdélyi vendégszeretetet. A lépcsőnél hétéves szép kis leánykája nyújtott át fris virágbokrétákat a vendégeknek s beszéd helyett gyermeki mosolyával üdvözölte őket. Este a helybeli dalegyletek, két szép zenekarral rendeztek nagy szerenádot, sőt. Másnap a vendégek özvegy gróf Teleki Domokosnénál, a nőegylet elnökénél és a hangverseny kezdeményezőjénél voltak ebéden. Gróf Zichy Géza ott egy szép költeményt olvasott fel, melyet az első éjjel irt Kolozsvártt. Este a vendégek, kikhez még néhány távolról jött barátjok csatlakozott: gróf Zichy Ernő, báró Vécsey Sándor és Bösendorfer, meglátogatták az árvaházi közvacsorát, melyet a nemzeti színházban tartottak. Alkalmuk nyílt e helyen a főrangúság, és középosztály legválogatottabb közönségével érintkezni, s nyájas, szeretetreméltó modorukkal megnyerni mindenkit. Nagy szellemek kiváltsága, hogy mindenkit magokhoz tudnak emelni s e kiváltsággal Liszt nagy mértékben bir. Alkalma volt neki ezúttal arról is meggyőződni, hogy Erdélyben sem hiányoznak a tehetségek, kiket a természet megáldott, és ha a művészek a közönséget rajongásba hozták, ők is megelégedetten távozhattak, mert akadtak fiatal hölgyekre is, kik tündérszépségekkel, szikrázó eszekkel, fogékony lelkükkel képesek arra, hogy költőknek is ihletet adjanak. A várva várt napon, 12-én d. u. öt órakor kezdődött a hangverseny a redoute nagy termében, mely szorongásig megtelt. Nagy-Szebenről, Marosvásárhelyről, Deésről, Szamosújvárról, Tordáról, Bánffy- Hunyadról, Tövisről, Enyedről, Fejérvárról, szóval az egész Erdélyből érkeztek vendégek, kiknek egy része már helyet sem kaphatott, noha némelyek tízszeres árt ígértek. Soha oly fényes gyülekezet nem volt e teremben. Részletei már említve voltak a »Főv. Lapok«-ban s igy most a vendégekről lehet szólnom. Midőn gróf Zichy Géza megjelent az állványon, tapsvihar tört ki. Minden szem élénk érdeklődéssel volt rá szögezve s ez az érdeklődés csakhamar bámulattá, elragadtatássá változott, midőn az ifjú művész négy ujjal, (az ötödiket megsértette volt) és betegen — mert egész nap igen szenvedő volt, — egyik saját tanulmányát kezdette el játszani, az ő különös technikájával és bravourjával. Később magyar változatokat játszott, melyek talán még nagyobb hatást gyakoroltak s a szűnni nem akaró tapsra kénytelen volt (szenvedő állapota dacára) a Faust-ábrándot is eljátszani. Ez azonban egészen kimeríté s midőn harmadszor kellett volna megjelennie, a láz erőt vett rajta; ekkor Liszt Ferenc kijelentette, hogy helyette ő fog játszani. A közönség örömittas éljenzésben tört ki. Liszt előbb Schubert egy magyaros stilű darabját játszotta s azután ugyanannak egy indulóját, melynek változatait ő rögtönözte volt, egyszer 1841-ben, Berlinben az udvarnál, gróf Teleki Sándor jelenlétében, ki e körülményt eszébe juttatá barátjának. Az elragadtatás leirhatlan volt. Harminchárom évvel ezelőtt nem gerjesztett Liszt Kolozsvártt nagyobb lelkesedést, mint most; akik akkor hallották, bámulva vették észre, hogy ez a lángelme máig is megmaradt a zongora királyának; akik pedig még soha nem hallották, bámulva értették meg , mi a remek, mi egy oly lángelme zenejátéka, ki nemcsak nagy művész, de nagy költő is. A társaság legnagyobb része ezt az estét gróf Teleki Domokosné vendégszerető házánál végezte be. Báró Bánffy Albertné 13-dikán rendezett a vendégek tiszteletére fényes estélyt, melyen majdnem az egész kolozsvári társaság megjelent. Itt bámulhatta csak mindenki Liszt rendkívül érdekes, minden tárgyat egyforma könnyűdséggel és szellemmel érintő társalgását. Azt, hogy az öt világrész zongoraművészei közt ma sincs ő hozzá fogható, mindenki tudja, de hogy nemcsak a zenében, hanem átalában mint ember is nagy, hogy lelkében minden nemes húr rezeg, hogy tudománya szintén nagy terjedelmű s mindig kitűnő szellemek környezetében töltvén életét, rendkívül tág látkörrel bír, arról csak azoknak van teljes tudomása, kik társaságában élnek, de kaptak róla fogalmat azok is, kik most a szalonokban érintkeztek vele. A háziasszony gyöngéd figyelemmel megtudva Liszt kedvenc szórakozását, azonnal whist-partie-t rendezett volt számára. Azalatt gróf Zichy, ki napközben jobban lett, a zongorához ült és abból oly varázshangokat csalt ki, hogy az egész társaság a szó teljes értelmében fölmelegült. Férfiak is, de kivált a nők rajongni kezdtek e szerénymodorú, soktehetségű költőért és művészért, kit isten annyi sok szép adománynyal ajándékozott meg s ki oly ifjú korában, annyi nehézség dacára, annyira tudott menni! Az ily átalános lelkesedés, mely túlságosan realisztikus századunkban — talán ép azért — oly hirtelen fakad néha az eszményi szépért, ha egyfelől buzdítólag hat az ifjú művészre, másfelől nagy veszedelme is lehet, mert bármennyire meglegyen is benne az isteni szikra, mégis csak ember s ki van annak téve, hogy a hiúság fölülkerekedik benne, ha csak oly önzetlenül és oly szenvedélylyel nem szereti a szépet, hogy ez érzéssel szemben minden más eltörpül s csupán eszményképe elérésére törekszik. Ez utóbbiakhoz tartozik a fiatal gróf is. Ez este gróf Bethlen Sarolta is énekelt, még pedig gyönyörűen, magyar dalokat, báró Bánffy Gyuri kíséretével, kinek a magyar zenében nyilvánuló ritka tehetségét a nagy mester is igen méltánylólag megdicsérte. Nem sokára, kedvet érezvén a titkos belső odahajok kielégitésére, Liszt maga is oda ült a zongorához és Chopin egyik művét adta elő, változatokkal, mindenkit magával ragadva. A második hangverseny 14-dikén volt, a szegediek javára, a színházban, mely ha négyszer nagyobb lett volna is, megtelik. Küzdeni kellett a jegyekért. Liszt már délelőtt megjelent a »Szent Erzsébet« oratórium részleteinek próbáján, s a zenekart igen megdicsérte, s buzdító szavaival lelket öntött a közreműködőkbe. Aztán gróf Teleki Sándor kíséretében meglátogatta mindazokat, kik leginkább működtek e felejthetlen szép napok sikerének előmozdításában : gróf Esterházy Kálmánt, gróf Teleki Domonkosáét, báró Bánffy Albertnét és gróf Karacsayékat. Mindenki tudta, hogy ez a nap az utolsó, melyet a városban tölt, s ha az utcán észrevették, siettek feléje, hogy egyszer még jól megnézzék. Egy szegény sürgönyhordozó esedezett: ereszszék őt be táviratával, hadd láthassa a nagy művészt. Az esti hangverseny érdekes részei voltak a Blau Gyula hegedűjátéka, rendkívül képzett technikával, gróf Zichy Géza zongorajátéka, (Bachnak egy darabja, mely után a szűnni nem akaró tapsra ismét a zongorához kellett ülnie s magyar dalra irt változatait ismét előadnia. Ez sem volt elég, a folyton növekedő lelkesedésre, még kétszer játszatták meg a grófot, ki messziről jött el, hogy a szegények sorsán enyhítsen. Majd Hunyadi Margit, fiatal színésznő, szavalta gróf Zichy Gézának Liszt Ferenchez irt, még pedig Kolozsvártt irt költeményét. Végre a programm utolsó száma következett, a Rákóczi-induló, Liszt átiratában, előadva Liszt és gr. Zichy Géza által. A nagy mester és tanítványa közt az a ritka szép viszony létezik, mely a régi korban például egy Raphael és tanítványai közt. Szeretet és hála, saját művében való gyönyörködés és bámulat, fűzik őket szorosan egymáshoz, ami a háromkezű játékban is nyilvánult, egy lelket öntve az egészbe. A hallgatók lelkesedése a tetőpontra hágott és hogy ez még fokozódjék, Liszt újra leült a zongorához s tán ő is csak ritkán játszott annyi ihletséggel, mint e búcsúdarabban. A zongora nem volt többé emberi műszer, hanem valóságos oltár, melyből a lélek legrejtettebb fohászai s legszentebb imái szálltak ég felé. Ez volt az utolsó és legnagyobb élvezet! Lisztet számtalanszor hívták ki, a falakat megrázó tapsviharral, s mikor utoljára jelent meg, az állványon ülő gróf Teleki Miksánéhoz lépett, melegen szorított vele kezet, ezáltal mintegy nyilvánosan akarván neki és az egész városnak köszönetet mondani a lelkes fogadtatásért. Este a vendégek a kaszinóban vacsoráltak, hol Kolozsvár értelmisége gyűlt volt össze búcsút venni a művészektől, kik szombaton reggel öt órakor, gróf Esterházy Kálmán és gróf Teleki Sándor kíséretében, elhagyták Kolozsvártt s huszonnégy órára Hos-szú-Pályiba mentek, gróf Zichy Ernőhöz s onnan vasárnap visza a fővárosba, így folytak le a felejthetetlen szép napok. Már elmúltak, az égi hangok is, melyek annyira lelkesítettek, elnémultak, de az emlék fenn fog maradni. Kolozsvár mindig emlékezni fog e szép napokra, és ha igaz, hogy semmi sem hat fejlesztőbben, mint a zene, a nagy mester rövid megjelenése is eltörülhetlen nyomot fog hagyni Kolozsvártt. Fővárosi hírek. * A képviselőházban vasárnap az igazságügyminiszternek a szegedi törvénykezési ügyekben leendő felhatalmaztatása törvényjavaslatát tárgyalták, s ezzel együtt a báró Simonyi Lajos határzati javaslatát, melyben Szeged és a sújtott községek számára kéthavi moratóriumot kívánt. A vitában részt vettek a képviselőház jogász tagjai is. Simonyi három elvtársa is (köztük Szilágyi Dezső) a moratórium ellen szavazott, mint a melyből sok baj származhatik. Gr. Lónyay Menyhért is utalt e bajokra. Tisza Kálmán, ki — mint mondá — azt tartja törekvése tárgyának, hogy az annyira sújtott Szeged a hamvaiból fölemelkedő Szeged legyen, többi közt azt hangsúlyozá, hogy a szegedi nép jó nagy részének ártana a moratórium, mert a pénzintézetekből nem vehetné ki betett összegeit, hogy magán segítsen, házát fölépíthesse. A ház többsége el is veté a moratórium javaslatát s megszavazta az igazságügyminiszter fölhatalmaztatását a szükséges rendkívüli intézkedésekre. Bakay Nándor Szeged segítésére vonatkozó határzati javaslatát, mivel a kormányelnök tegnap Szegeden volt, holnap (szerdán) fogják tárgyalni. A tegnapi ülésben a közoktatási tárca költségvetését tárgyalták. Legérdekesb mozzanat volt Irányi Dániel beszéde a teljes vallásszabadságról (a nazarénusokéról is) s a polgári házasságról. Poor Antal (pap) ez utóbbit még nem tartja időszerűnek, ami az ő meggyőződésének dolga, de nagyon is nagy szabadságot vett magának, midőn azt állítá, hogy a nemzet többsége is »ellenzi«. Beszélt Trefort miniszter. Ma tán bevégzik a közoktatásügyi tárca költségvetését. * A nemzeti színháztól hat pár táncosnő fog Bécsbe menni, közreműködőnek a dalszínház ezüstlakodalmi díszelőadásán. Ennek megnyerése végett nemrég Doppler Ferenc időzött fővárosunkban. Az ünnepi előadás utolsó részét a monarchia nemzetiségeinek tánc-egyvelege fogja képezni. A magyar tánczene a Doppler tiskájából lesz véve. A háttér át fog változni magyar pusztává, gémes kúttal és csárdává. Ott járják a mi táncosnőink a toborzót és csárdást. Lesz cimbalomjáték is s teljes népzene: a Rácz Pál zenekarával, melyet Doppler szintén szerződtetett az ápril 24-diki bécsi előadásra. * Az akadémiában holnap (szerdán) d. u. öt órakor rendkívüli osztályülés lesz. A Teleki-féle tavalyi vígjátéki pályázat eredményét hirdetik ki. A bíráló bizottság kebléből Vadnai Károly tesz jelentést. * A főváros részvéte. A gazdasszonyegylet választmánya elhatározta, hogy árvaházában nyolc szegedi árvát helyez el dijtalanul. — A kormány most már arról gondoskodik, hogy szivattyúkat küldjön Szegedre. — A budai állami tanitóképző intézet tanárai és növendékei 212 ftá krt adtak össze; a köztartáson levő tanulók lemondtak bizonyos számú vacsorásokról, csakhogy adakozhassanak. — A »C on c o r d ia« egylet száz forintot s az ezüst-lakodalmi banket költségeit adja a szegedieknek, az elnök, Posner K. L., szintén százat ajánlott fel. — A miniszterek közül Tisza kormányelnök ezer forintot, Trefort, Szende, Péchy, b. Bedekovics, Pauler, b. Kemény Gábor egyenkint kétszázat, öszesen 2200-at adtak. — Rónay Jácint püspök ötszázat. — Az asztalos ipartársulat százat. — A természettudományi estély pénteken d. u. hat órakor szintén a szegediek javára lesz a vegytani intézetben egy- és kétforintos belépti jegyekkel; dr. Wartha Vince tart népszerű felolvasást »a vízről chémiai tekintetben.« — Medgyasszay István forgalmi igazgató a Duna-gőzhajózási társulat összes közegeit gyűjtésre hívta föl. — Doppler Ferenc karnagy Bécsből lejött a Liszt-egylet mai jótékony hangversenyére. — A földrajzi társulat felolvasó ülése (a szegediek javára) vasárnap d. e. 11 órakor lesz; gr. Zichy Ágost Japánról, Türr tábornok »Hová kell törekednünk vizeinkkel« cím alatt tartanak felolvasást. — A földhitelintézet igazgatósága tízezer forintot szavazott meg Szeged és környéke számára. A pesti polgári kereskedelmi testület ezer forintot. A képviselők aláírási ivén tegnap már húszezer forintnál több gyűlt be. — A központinősegélyző-egylet már is 2983 ft 20 krt s egy aranyat, (ebből gr. Teleki Sándorné maga ezerszáz forintot) gyűjtött, ezenkívül annyi élelmiszert és ruhát, hogy két vagyonnal már el is küldtek Szegedre. Az első mentővonat vasárnap este fél tízkor érkezett; ezen hozták a tébolyodottakat is, 23-at, kiket nagy bajjal a lipótmezei tébolyházba szállítottak ; egy asszony egyre kiáltá: »Mindenütt viz, mentsék meg a víztől!« A többi menekültet is elhelyezték s gr. Győry Teréz volt szives ajánlkozni élelmezésekre. Dr. Vaskovics János felajánlotta, hogy budai vizgyógyintézetében a művelt osztályhoz tartozó három beteg szegedit másfél hónapon át dijtalanul ellát és ápol. * Halálozás. Kerekes Józsefné szül. Buday Piroska asszony meghalt negyvenéves korában s a lipótmezei gyógyintézetből tegnap délután temették el. Férje és két leánygyermeke gyászolják, amint — fájdalom! — gyászolniok kellett már életében is, mert a szeretett hitves és jó anya hosszasan szenvedett ott, hol az élőhalottakat ápolják. E csapás oly családot sujta, mely csorbítlan boldogságot érdemelt * —---r~'- —3»------------- . -------T„^ — 305 -