Fővárosi Lapok 1881. november (249-273. szám)

1881-11-15 / 260. szám

bizottsága átnyújtani emlékalbumát gróf Zichy Jenő­nek, mint volt­ elnökének. Feljegyezzük egyúttal, hogy a fiumeiek, kik budapesti látogatásuk alkalmával tudva­levőleg kétezer darab sorsjegyet vettek, hatvan tárgyat nyertek a sorshúzásnál s a nyeremények egy része már útban van Fiume felé. * A „budai körben“ Békey Istvánné úrnő (a miniszteri osztálytanácsos szeretetreméltó neje) szom­baton »Hölgyestélyt« rendezett, mely minden tekin­tetben jól sikerült. Felében hangverseny, felében szini előadás volt. A budai zeneakadémia tagjai közül nyolcan a Boccherini »menuetto«-ját adták elő vonós hangszereken; Dabasy Sándor a Petőfi »Egy gondo­lat bánt engemet« című költeményét szavalta; Stra­­zinger József a Panofka »Nocturno«-ját játszotta; maga Békey Istvánné úrnő magyar népdalokat és a »Boccacio«-ból magándalt énekelt. Mind tapsban, tet­szésben részesültek. Végül a kör műkedvelői Kisfaludy Károly »Szeget szeggel« című egyfelvonásos vígjáté­­kát adták elő. Közreműködtek: Békey Etelka (Liza) és Békey Rózsa k. a. (Pók­,) Beczkó Dani (Villányi), Lendvay Gyula (Egyed), Dabasy Sándor (Lajos), Vámosy Erik (Domonkos) és Nemesszerű Béla (inas). Az előadáson díszes közönség volt jelen. Szombaton »Az előadó ház« és »A közügyek« című egyfelvonásos vígjátékokat adják elő, egy pár dallal a »nemzeti dal­kör« is közreműködik. * Személyi hírek. A király tegnap este Bécsből visszautazott Gödöllőre. — Paulai Ede drá­mai igazgató a Ferenc József-rend lovag keresztjével díszíttetett föl a magyar drámai viszonyok emelése kö­rüli érdemeiért. — Cseh, fiumei volt alkormányzó van, hir szerint, kiszemelve a szerb kongresszus kir. bizto­sának. — Mendelányi István, a budapesti kir. Ítélőtábla nyugalmazott tanácselnöke meghalt, Buda­pesten, élete 73-dik évében. — Mr. Schurmann, a párisi »Figaro« munkatársa, jelenleg Budapesten időz;­ő Sarah Bernhardtot mindenütt kiséri európai körútjá­ban. Mr.Silas,a »Gaulois«bécsi tudósítója szintén lejött a népszínházi vendégjátékokra. — Gróf And­­rássy Géza, a Manó gróf fia, és társai e hó 20-dikán érkeznek vissza amerikai hosszú útjukból. — Ullmann Károly a műcsarnokból ezerhárom­száz frankért megvette Leon Abry »Az ő látogató jegye« című szép kis életképét. — Ghyczy Kál­mán hír szerint pénzügyi munkát ír s már a nyáron is megírt egy javaslatot a cukor-, kávé- s sörfogyasz­tási adónak újabb, a mostaninál célszerűbb kezeléséről. — Koller Lajos új távírói főigazgatónál a hét végén tisztelgés volt a távíró tisztek részéről, üdvözlő beszéddel. — Hermann Mariska k. a. több szülő kérésére hegedű-leckéket ad lánykák és ..fiuk részére. — Szathmáry György és Jónás Ödön képviselők a zerge-utcai főreáliskolánál viselt tanári állásukról lemondván, a tanári kar jegyzőkönyvileg köszönte meg sikeres buzgóságukat. — Ipolyi Ar­nold püspök, mihelyt gyöngélkedése véget ér. Szent- Keresztről, hol most tartózkodik, Bécsbe megy, hogy a delegációk utolsó ülésein jelen lehessen. — Gyár­fás Jenő a »Tetemre hívás« című kép ifjú festője Flórencbe utazott, hol egy esztendőt szándékozik tölteni. * A királykisasszonyról azt olvassuk, hogy igen szorgalmas levelező. Kis, nyolcadrét alakú, hol­landi finom fehér levélpapírt használ, szabályszerűen, könnyűden írva rá, rendesen lilaszin tintával. A levél felső részén aranyos monogramm van, környezve ezüst cifrázattal. A boríték lehajló szárnyát is arany cifrázat ékíti s benne ferde két sorban az egész név: Mária Valéria, a fölött korona. Ha távol van a király, (neki »Lieber papa,«) rendesen sokat ir s »ezerszer csó­kolja« kezét. Megesik, hogy a címben levő nevet: »Kaiser Franz József,« ily dualisztikusan írja; egyiket németül, másikat magyarosan. Ez adatokat »a király iróasztal«-áról szóló tárcában az »Egyetér­tés« közli, mely lapról maholnap elmondhatjuk, a­mit a Sárosy »Arany trombitá«-ja irt néhai herceg Ester­házy Pálról: »Valamint a pisztoly otthon van a tok­ban, otthonos ő minden udvari titokban.« Másfelől mi is hallottunk a királykisasszonyról egy adatot, hogy I. i. Lajos bátyjának (a bajor hercegnek) rendesen magyar leveleket szokott írni, ha távol van tőle. * Hymen. Pór­fi Ilka kisasszonyt, a váci­utcai kereskedő kedves leányát, ma vezeti oltárhoz Weinhardt Gusztáv pénzügyi fogalmazó a belvá­rosi plébánia­templomban. — Utassy Lenke kisasszonyt szombaton vette nőül Ruzsitska Béla minisztériumi számtiszt. * Gyászlap jelenti gyergyó­szentmiklósi Kövér Károlynak szombaton, ötven éves korában, hosszas szenvedés után történt elhunytak Derék magyar föld­­birtokos volt, a szabadságharcban huszárfőhadnagy, egy pár országgyűlésen pedig..orsz. képviselő. Szeret­ték, becsülték széles körben. Özvegye: Rónay Mária urhölgy s gyermekei: Kövér János hadnagy, Jolán (Szitányi Ödönné,) Emilia, Lajos és Miklós szeretett családfőt vesztettek benne. Temetése tegnap délután volt, a Széchenyi-téren levő lakásról, mély részvét mellett. Holttestét ma helyezik örök nyugalomra Martfűn, a családi sírboltban. * Sport. A szarvas­vadászat szombaton, Szent- Mihály környékén nem nagyon sikerült. Két szarvast is elbocsátottak, de egyik sem nyújtott nagyobb alkal­mat nagyobb nyargalásra. Az első csakhamar el­tűnt a rákospalotai árkokban, a másik pedig még hamarább bevette magát egy nádasba. Ekkér a szo­kott idő előtt felhagytak a­ vadászattal,* melyben a királyasszony is részt vett, lóháton lőve Gödöllőről barna vadászruhában, magas kalapban. A vörös szakos társaságban volt két herceg: Liechtenstein Rudolf és Esterházy Pál. * A Petőfi társaság ülése nem egészen a Pro­gramm szerint folyt le. Bognár Zsigmond nem a maga értekezését »a nyelv filozófiájá«-ról olvasta fel, mert az, mint monda, terjedelmes és száraz, hanem a Jancsó Benedek dolgozatát mutatta be a magyarok eredetét kutató tudósok nézeteiről; szerző szerint a Hunfalvy Páléi állhatnak legközelebb a valóhoz. Bartók Lajos »Kárpáti emlékek« s Komócsy József »A rab madár« című költeményei élénk tetszésben részesültek, vala­mint a Tolnai Lajos nagy műgonddal írt rajta is: »A szép asszony kocsisa,« melyet Margittay Dezső olvasott föl. A hallgatók közt volt Ráth Károly főpolgármes­ter is. * Egyleti hirek. A vörös­ kerszt egy­letre gr. Károlyi Gyula elnöknél eddigelé 62,392 frt adakozás gyűlt be. — A vadóvó egyletnek, melynél Rudolf és József főhercegek védnökök s gr. Nádasdy Ferenc az elnök, már ötszáz tagja van. — A terézvárosi jótékony egyesület, Tolnay Lajosné elnöklete alatt elhatározó, hogy nem hétszáz, hanem ezúttal ezer forintot utalványoz a városrész szegény iskolás gyermekeinek felruházására.­­ A citera-egylet szombati hangversenye jól sike­rült : citerajátékot, szavalatot (bécsi színészek komi­kai utánzását s énekrészeket) megtapsolták s a tánc­ban számos fiatal leány és asszony vett részt. — A budapesti honvéd-egylet megküldte 1848- diki igazolványát a 90 éves dr. Schimmer Mór, toron­táli tiszteletbeli főorvosnak, ki tegnap ülte meg fél­százados tudori jubileumát.­­ A m­é­r­n­ö­k­e­g­y­­­e­t­­b­e­n ma, kedden este a gépészeti szakosztály tartja alakuló ülését, pénteken a bányászati szakosztály ülé­sén Kerpely Antal a kudsiri kaszagyártásról s Zsig­mondy Vilmos a rákosi téglagyártásról értekeznek, szombaton este pedig választmányi ülés lesz, mely a mérnöki gyakorlatjog szabályozása fölött fog ta­nácskozni. * Rendőri fogás. Rendőrségünkről már szinte megszoktuk rosszat olvasni, de most egy igen ügyes fogásról olvasunk hírt. A Landauer-cégnél történt betörés elkövetőit Paupera, Ferenc rendőrtiszt, ki a vizsgálatot vezeti, már kinyomozta és elfogatta s egyik főcinkosból, Szemerath Antalból ügyes csellel csikarta ki a vallomást. Van a rendőrségnek egy polgári biz­tosa, ki a hírhedtebb gonosztevők hangját kitünően tudja utánozni. E biztossal Paupera a Szemerath börtönének ajtajához ment s itt a biztos a szintén bűnrészes és fogoly Pospischill hangját utánozva, az ajtóhoz hívta Szemeráthot s azt mondta, hogy sikerült megszöknie és idejött, hogy hallgatásra kérje, ő sem árult el senkit. Szemeráth eleinte gyanakodott, de aztán lépre ment és biztatta ál-cinkosát, hogy legyen nyugodt, semmi sem fog kiderülni. Ezzel aztán telje­sen igazolta a saját bűnösségét. * Rejtélyes drámának egyik szomorú fejezete folyt le szombaton a Margithídon. Egy igen elegáns megjelenésű, sötétvörös selyemruhába, fekete bársony­­köpenybe öltözött szép fiatal szőke hölgy járt egy ideig szemlesütve a hídon s az őrt álló rendőrnek feltűnt ugyan viselete, de nem merte megszólítani. Egyszerre a nő, eldobva karmantyúját, a középoszlopnál leugrott a folyóba. A hídon levők kiáltozására a budai parton figyelmessé lett két matróz, gyorsan csónakba ugrott s ki is menté a hullámokból a már elájult szerencsét­lent. Egy közeli házba vitték, eszméletre hozták s szá­raz ruhát adván reá, a kapitányságra vezették. Itt azonban minden felvilágosítást megtagadott s gyémán­­tos gyűrűvel ékített ujjait esküre emelve mondá, hogy semmi vallomást sem fognak belőle kicsikarhatni. Csakhamar erős láz lepte meg s kórházba szállí­­ták, hol szorosan őrzik, nehogy ismét öngyilkosságot kisértsen meg. * Rövid hirek. A király ő felsége száz forint segélyt adott magánpénztárából a felső-kismarton­­hegyi kisdedóvó-egyletnek; százötvenet a fővárosi »Jakab forrása« című egyletnek s kétszázat a hernád­­petrii ref. leányegyház templomának építésére.­­ A zenekedvelők termében tegnap volt Klemcke Lajos, a nemzeti színház zenekari tagjának rendezése alatt az »első kamara­zenei próbaestély,« melyen Mozart, Beethoven és Spohr egy-egy művét adták elő. — Abafi Lajos »Figyelő«-j ébe­n is megjelent a novem­beri füzet, ismét értékes irodalomtörténeti dolgozatok­kal és adalékokkal. — A nemzeti kaszinó meg­vette Pállik Béla kitűnő állatképét, a »Liba­­család«-ot a műcsarnokból. — Egy kúriai ta­nács jegyző : Saárossy Károly a helybeli német szín­­ház részére németre fordítja Váradi Antal »Iskarioth«­­ját. — A „hírhedt úr“-ról (Somosheőy) azt beszél­ték vasárnap, hogy ékszereit elzálogosító, mielőtt el­■ tűnt volna; hozzá tették, hogy közelebb a börzén tizen­ötezer forintot vesztett.­­ Az angol jockey kegyet­len meggyilkolásáért elítélt lovász, Pánczél János, mióta fogolytársát, Tujvelt felköték, megtört, csöndes ember lett, a börtönben reggeli nyolc órától délután négyig (a félórai ebédidőt kivéve,­ folyvást gyufa dobo­zokat készít. — A nemzeti szinházi bérházban levő nagy dohánytőzsde derék, becsületes tulajdonosa: id. Nagel Ottó vasárnapra virradóra meghalt. — A jövő évi jogászba­­­bizottsága már megalakult s elnökké ifj. gróf Andrássy Gyulát, alelnökké Ivanovics Sán­dort, pénztárnokká báró Manndorff Gézát választotta.­­ A fővárosi iparosok körében vasárnap jósikerü műkedvelői hangverseny volt s az igen nagyszámú közönség élénken megtapsolta a közreműködőket, köztük Laky Eugenia és Nagy Esztike kisasszonyokat; az előadást tánc követte. — Nagyszerű csillaghul­lást vártak a vasárnapról Hétfőre hajló éjjel, de az ég beborult s csillagok helyett csak az eső hullt szaporán, eltakarva a szép látványt. — A fővárosi tanács elha­­t­tározta, hogy a közraktárak megváltási árából 520,000 ftot új iskola­épületek emelésére fordít; mindenek előtt a most bérházakban elhelyezett iskolák kapnak új épü­letet. — Az „Atala“ mára hirdetett előadását Gassi Ferenc rekedtsége miatt halasztották el. — Kanyaró­­járvány uralkodik a második kerületben s azért az otta­ni iskolákat a tanfelügyelő három hétig bezáratta. 1548 -­ Sarah Bernhardt a népszínházban. Vasárnap este arról győződtünk meg, hogy a híres művésznő véznaságáról, mely eltagadh­atlan tény, s drága ruháiról, melyek inkább bizarrak, mint szépek, csak addig érdemes beszélni, míg nem láttunk tőle egy olyan szerepet, mint Gauthier Margit. Azután már csak hangjáról lehet beszélni, mely zene, szeméről, mely csupa lélek, természetes­ségéről, mely pezseg az élettől, művészetéről, mely mindent kellő formába önt és rendkívüli genialitásáról, mely színt, mozdulatot, hangot a legjellemzőbb színekkel tud felruházni. Őt látva, hallva, nem csodáljuk többé, hogy a reklám trombitái harsognak diadal­szekere körül. Hódító ereje a szellem hatalmában gyökerezik, mert hiszen se nem szépség, se nem oly fiatal többé, hogy az érzékekre hasson. A szív­­is értelem az, a­mit ő megnyer, minden érzelmi árnyalatra csodásan fogékony szívével és minden kis szükséges rajz­­vonáskát biztosan eltaláló értelmével. Szinte csodálkozunk rajta, hogy azok, a­kik már ismerik őt a színpadról, nem röstelik gazdag, keresett, halmozott díszű jelmezeire veszte­getni a szót, a betűt, holott az alatt is beszélhetnének ama hatalmas teremtő erőrül, mely Gauthier Margitot, e sorvatag courtisane-t, a színpad egyik legtartalmasabb életű alakjává tudja emelni. Mi nem vagyunk egészen illetékesek mértéket venni az ő csodálatos képességéről. Élveztük ugyan előadását nagyban, de nem élvezhettük teljesen. Két akadály áll utunkban. Egyik a környezet gyöngesége, mely lehetetlenné teszi az összhangot s alább szállítja a Sarah Bernhardt játékának hatását is, mert a Dana szerelemtől teljességgel nem sugárzó Armandia nem győzhet meg bennünket arról, hogy egy eddig kopár női szívben a szerelem egész varázsát idézi elő, sem pedig a Chamonin minden bensőségtől és imponáló tekintélytől megfosztott Duvalla nem hitetheti el velünk, hogy rá bírta venni Margitot a lemondásra, szívének ez öngyilkosságára. A másik akadály az idegen nyelv. A ki­bir őszinteséggel s nem tapsolja Brahms-ot azért, mert nem érti s nem adja ki magát perfekt franciának, midőn itt-ott egy-egy kifejezés értelmét sikerül kihalásznia: be fogja vallani, hogy még ha szokott is csevegni egy kicsit franciául s rendes olvasmányát teszik a­ francia könyvek és lapok, a gyors és emelt szinpadi beszéd értelmét nem tudja folytonos figyelemmel kisérni és sokat elveszít a szövegből s ezzel együtt ama mesteri játékból is, mely e szöveget átvilágítja. Igaz, hogy még az is, a­ki járatlan az idegen nyelvben, egy-egy helyzet jellemzését a hangból, mozgásból és arcjátékból kiérzi; de vajmi fogyatékos élvezet az ilyen, nem sokkal különb, mint volna az, ha a szónokét elválasztva kapnék a kép rajzától. S még a­ki jól érti is a nyelvet, szüksége volna egy pár szinházi estére, hogy fü­le hozzá­szokjék a francia dialog hangjához s a beszéd sajátságaihoz. De habár Sarah Bernhardt ritka tehetsége csak a theatre francaié környezetében, francia közönség előtt ragyoghat a maga teljében , rendkívüli genialitását bizonyítja az is, hogy idegen világban, gyönge színészek mellett is igazi elragadtatást idéz elő, megindít, könyökre fakaszt s mozgásba hozza a szívet és kezet. A »Kaméliás hölgy«-et nem szentimentális lágy színezettel, hanem az igazi courtisane-természet képében láttuk tőle. Valaki épp e lapokban jegyezte meg, hogy nem festi a szerep pathologikus oldalát. Találóbb lett volna azt mondani, hogy nem festi ki túlságosan, az aesthetika rovására, olcsó könyök és hatások nyerése végett. Ez a láng­eszű nő, noha szívének és érzelmének kincseit mintegy bőség­­kosárból árasztja e szerepre, sem többet, sem kevesebbet nem önt bele, mint a­mennyire az ő felfogásához, céljához képest szükség van. Az első felvonásban a könnyelmű, szín­­gazdag csevegés, a külső vidámság felszíne alatt látjuk a szív ürességét nála. A víg élet erőltetése nem kaphat termé­szetes­ és művészibb kifejezést. E kacagó,idegesen mozgékony asszony hogy megveti magát is, udvarlóit is! A könnyelműségre hajló természet és a nemesre hajló szív összeütközését készíti elő. Midőn hallja, hogy betegsége idején Armand mily kitartó szerelemmel érdeklődött iránta,szívében, arcán.

Next