Fővárosi Lapok 1882. december (276-301. szám)
1882-12-02 / 277. szám
Melléklet a „Fővárosi Lapok“ 277. számához. Ha tovább él, vagy természetes a kenyérszükség nem gátolják, hogy a tehetsége elé szabott mederben egyesítse munkásságát, minden esetre mélyebb nyomot hagyott volna prózánk fejlődésében; Így a késő elismerés is csak a dicséretes kezdő munkáját méltathatja. Csatónak egész élete folytonos küzdés, melybe ingatag s heves természete ragadta, s félreértést meg gyűlöletet keltvén, maga egy vesztett élet keserűségével húny el, a megbántott közvélemény pedig siet elfelejteni. Született 1804-ben a biharmegyei Sarkadon. Iskoláit kitünően végezvén, 1820-ban pap lett, s három évig a pesti papnevelő intézetben tanult. Első kedvet az irogatás iránt már ez intézet falai közt kapott, hol Czuczor s társai hazafias hévvel karolták fel az éledni kezdő magyar irodalmat. Nyelveket tanult s képezte magát. Majd minden igazabb ok nélkül, csupán kétséges gondolatok által űzetve, odahagyja a papságot, s két évig jogot hallgat. Aztán előkelő házakban nevelősködik, s elsajátítja azt a könnyed modort, mely a szalonokban kitűnő társalkodóvá, az írásban kitűnő stilistává tette. Első nagyobb munkája egy neveléstani értekezés volt, melyért az akadémia már 1832- ben tagjai közé választotta. Ugyanitt két év múlva pályadíjat nyer egy nyelvtudományi munkával, melyben ügyesen csoportosította e szak addigi vívmányait. A Levrault átdolgozott »magyar-német beszélgetéseit« pedig a legjobbnak tartották minden hasonló között. Izgékony természete, gyors felfogása, elméi s könnyed előadása különösen alkalmassá tették Csatót a hírlapírásra. Helmeczy szerződtette is a Jelenkor mellé, s a Széchenyi elveit senki sem hirdette nálánál szebb szavakban. De itt sem volt maradása. 1834. tavaszán ismét nevelőnek megy. Tanítványa elhalván, a Rajzolatok segédszerkesztője lett. Ezalatt kezdettől fogva buzgó részt vett az akadémia játékszini munkálataiban. Javította, bírálta az előadásra szánt darabokat s maga is fordított néhány jeles külföldi színművet. Dolgozott ezenkívül a szépirodalmi lapokba, s az Aurora-kör hivel szegődvén, a Kisfaludy-társaság már 2-ik gyűlésén tagjai sorába igtatta. Mind e tevékenységnek annyi jutalma sem volt, mely biztos kenyeret adott volna. Csató ingatag természetében még pártfogói sem bíztak, s mikor Toldy az akadémia titkárává lett, alig hogy a »Tudománytár« szerkesztését megkaphatta évi 200 frt díjazással. Kevés, de legalább biztos jövedelem volt, melyet szorgalmával növelni remélt, s azért 1836-ban meg is nősült. Számításaiban ismét csalódott s lemondott a szerkesztésről, mielőtt más terve sikerült volna. Konzervatív lap indítására nem ő nyert engedélyt, s csak segédszerkesztő lehetett a pozsonyi Hírnök mellett. Még egy kísérletet tett, hogy ne kelljen Pestről végkép elszakadnia. Bajza volt a nemzeti színház igazgatója, s dramaturg állásért folyamodik hozzá. Ezt sem nyerhette meg. Akik eddig sem bíztak állhatatosságában, politikai hitvallásának változtatása miatt még kevésbbé hittek tettei őszinteségében. Csató megadta magát sorsának, elment Pozsonyba avval a keserűséggel szívében, hogy Bajzáék vágták útját boldogul hatásának. Irodalmunkban ekkor tagadhatatlan szellemi fensőbbséggel a Vörösmarty-Bajza-Toldy triásza uralkodott, s bár sok ellenséget szerzett magának hatalomra törekvésével meg kíméletlen kritikáival, támadóiban sem tehetség, sem elég erő nem volt, hogy megdönthették volna nagy hatalmát. Csató veszedelmesen egyesítette magában a különböző megsértett érdekeket. Előbb csak gúnyos megjegyzésekkel, majd hírlapi szemléiben rendszeres támadásokkal lép fel a triumvirátus ellen; ezek sem maradtak adósak s közel két évig folyt a harc. E támadásokban Csató boncoló, éles észt, harcra kész dialektikát, a műelvek fejtegetésében széles képzettséget árult el, s elleneit kifárasztotta a védekezésben; de ha az ellenőrködés jó hatású lett volna is az irodalomra, a vita elkeseredettsége korán észrevétette a közönséggel, hogy mindkét félből nem annyira a merő igazság, mint inkább a szenvedélyes gyűlölet beszél. S Csató nem élvezhette a győzelem örömét. Egy évi betegeskedés után 1841-ben meghalt, s híre olyan maradt, minőnek az ellenfél megállapította. Bármit mondtak róla, egyet, — ha csak futólag is, — kénytelenek voltak elismerni: stílje kitűnőségét. S ez az, amiért munkái összegyűjtésével ma is hasznos dolgot művelt a Kisfaludy-Társaság. Csató stíljének erejéről legjobban tanúskodik, hogy nincs egyetlen írónk e korból, kinek írásain oly kevéssé tűnnék fel a régiség. Ezért munkái a közönségnek még mindig kellemes olvasmányul, stilistáinknak hasznos tanulmányul szolgálnak. Aesthetikai értekezéseinek s polémiáinak gyűjteménye is érdekes adatokkal járulna irodalmunk történetéhez; Csatónak itt is vannak érdemei. De ha egyénisége nem egészen, legszebb író tulajdonai minden esetre a szépirodalmi dolgozatokban tűnnek fel. Hogy nem csak írói, de magán jelleméről is tiszta képet nyerünk, azt Beöthy Zsoltnak köszönhetjük, ki a 70 lapnyi bevezetésben állítja össze Csató életrajzát. Ennek értékét csak az képes méltányolni, ki tudja, hogy Csatóról eddig alig volt több adatunk, mint amennyit Toldy egy rövid nekrológban s az akadémia évkönyveiben elmondott. S ez is azzal a hidegséggel írva, mely a koszorúval is inkább elfedi a megholtnak arcát, mintsem feldíszíti. Beöthy Zsolt kiegészítvén az adatokat, oly mélyen tekint Csató lelkébe, hogy megfejti előttünk e nyugtalan s szenvedélyes ember egyéniségét, kire a jellemtelenség vádját is kimondották ellenei. Izekre szedi jellemének megtámadott helyeit, kimutatja, hogy Csató azt a megállapodni nem tudó ingatag természetet atyjától örökölve, már fiatal korában a gondolat betege, kit kétségek gyötörnek, szenvedélyes, szeretetében épp úgy mint gyűlöletében. De ingadozásaiban nem haszonlesés vezette. Hangulata szerint változtatott sorsán, s az őszinte volt, amit tett, meggyőződésből tette, s ez legalább is igazoló mentség cselekvése megítélésében. Szenvedélyes harcait pedig enyhíti elkeseredett csalódása, az a hite, hogy előmenetelének mások álltak útjában. Beöthy Zsolt, végig kiséri e harcot, anélkül hogy aprólékos lenne, kiemeli az írónak jeles tulajdonait s nem húny szemet az emberek gyöngéire. Ezek folytán olyan hű képet nyerünk Csatóról, mint emléke megérdemel, olyan életrajzot, mely tartalmas fejtegetésével, szerkezete arányosságával, stílje férfias erejével mintául szolgálhat hasonnemű dolgozatoknak. Dr. Radics Ferenc. — 1727 — Fővárosi hírek. * Vörösmarty emlékezetére tegnap este a nemzeti színházban »Csongor és Tündé«-t adták elő, e magyar regevilági színi költeményt, mely gazdag képekben és fényes nyelven festi a szerelem üdvözítő hatalmát, ha tiszta marad és csáboknak, kísértéseknek ellenáll. A nagyszámú közönség figyelemmel hallgatta és nézte, habár kötve hiszszük, hogy a mai rendes színházi közönség többsége, rendelkeznék azzal a kulcscsal,mely e költői mű teljes élvezetét megnyithatná előtte. A népmesei szimbolika ismerete s a magyar költői nyelv változatos szépségei, hol vaskos tréfája, hol finom bája iránti fejlett érzék kellenek ahhoz. Ezek hiányában a mű nem egy jelenése lepecsételt levél marad a néző előtt. De van elég nagy és fényes képlete olyan is, melynek szépsége mindenki előtt zárva áll. A szereposztásban ezúttal több változás volt. Csongort (Nagy Imre helyett) Horváth Zoltán játszotta, akit jó növése, kifejező fiatal arca és érces hangja ajánlanak e szerepre. Értelmesen szavalta a szöveget, de az érzés és pathosz nem mindig olvadtak még össze szavában. Tünde alakjában, (Márkus Emilia asszony helyett.) Csillag Teréz kisasszonyt láttuk, kit szintén a szöveg teljes értelmezéséért kell megdicsérnünk; máskép az ő szakmája nem a föllengező dikció, hanem a naiv társalgás. Ilmát, ki a sóvárgó tündér lány mellett a tréfás kedélyességet képviseli, Molnárné asszony helyett Palotay Piroska k. a. ábrázolta, aki egy jókedvű, fiatal, fürge leánykát mutatott be, holott voltaképp asszony-szerepe volt. Fiatalsága okozza, hogy e szerep neki ma még a jövő zenéje. Sok tapsot kapott Vízvári, az elmés, prózai Balga furcsaságaiért. .Tászay Mari asszony a vén boszorkány szerepében kitűnően meg tudta tagadni magát. Az előadás egyik fénypontja a Ledér jelenése volt, melyben Helvey Laura k. a. az »elveszett lány« lélekállapotát igaz színekben hullámoztatá. A kalmár (Újházi), a fejedelem (Egressy) s a tudós (Bercsényi) jelenéseiben a gazdagság, dicsőség és tudomány múlandó sorsa erőteljesen voltak feltüntetve; az ördögfiak jelenéseit pedig Sántha, Kőrösmezei és Faludi kedvvel játszották. Az »éj« komoly pathoszú szavalatában Fái Szeréna kisasszony jól teljesítő feladatát. A kiállítás díszes volt, kivéve a gépiességek ama részét, melyben a mozgató sodronyok nagyon is szembe szöktek. A díszletek szépek, a ballet pedig kitűnő. Coppini k. a. a »Kísértés« tündértáncában az est legzajosabb tapsát kapta. A gyors lábujjhegyezés virtuozitását valóban tündériesen láttuk tőle. A női tánckar két ízben szintén emelte az előadás gazdagságát. Hiány leginkább abban volt, hogy a szerelem fenkölt allegóriájának poézisát könnyebb elképzelni, mint érzékíteni. * Országgyűlés. A képviselőház tegnap végére ért a költségvetési vitának, mely évek óta nem volt oly lanyha és érdektelen, mint most. Négy szélsőbali képviselő volt még tegnap szólásra fölírva, de mikor az első megkezdte beszédét, oly kevés képviselő maradt a teremben, s ezek is oly kevéssé figyeltek, a karzatok pedig olyan üresek voltak, hogy akik még föl voltak írva. Vidovich, Németh Albert és Herman Ottó ez elrettentő példára siettek letörölni nevüket a fekete tábláról. Gruber János, ki mégis elmondta beszédét, a földmives osztály szomorú állapotát fejtegette s a kormányt vádolta a nyomasztó közviszonyokért, szólt az iparosok és hivatalnokok rossz helyzetéről s végre a budget elvetése mellett nyilatkozott. Szólásra többen följegyezve nem lévén, Péchy Tamás elnök berekesztettnek nyilvánítá a vitát s a zárbeszédekre került a sor. Hegedűs Sándor előadó az ellenzéki szónokok állításait cáfolgatta,a ház derültsége közt Szilágyi Dezsőnek azt jegyezve meg, hogy mint a »Szentiván-éji álom«-ban a minden szerepre vállalkozó takács ígéri, hogy szelíden fog az oroszlán szerepében ordítani, Szilágyi is objektíve bírálta a budgetet. Helfi Ignác mint indítványtevő viszont a többségi szónokokkal polemizált, aztán Lánczy Gyula beszédére érelt, megjegyezve, hogy nem tudja Lánczy eljárása kilépés-e vagy föllépés, vagy belépés ? Michl Jakabnak a főpapokról szóló beszédére a ház derültsége közt jegyzé meg, hogy Michl a kalocsai érseket és a szatmári püspököt lángelméknek nevezte, de Samassa érseknek már csak tudományáról emlékezett meg; ő, Helfi, Samassát tiszteli bátor hazafiságáért is. Ezután Lánczy Gyula szólalt fel személyes kérdésben Helfi ellen, végül pedig Szilágyi Dezső mondta el rendkívül hosszú és apró részletekre kiterjedő párbeszédét, melyben kifejezte pártja bizalmatlanságát a kormány iránt. A ház türelmetlenkedett, többen hangosan figyelmeztették a szónokot, hogy két óra elmúlt, de Szilágyi nem tágított s pártja éljenzése közt végezte beszédét. Ma még a pénzügyminiszter beszél, aztán szavaznak. A főrendiház szintén tartott tegnap ülést. A napirend első tárgya az osztrák államvasuttal kötött szerződés volt, melynek előnyeit báró Kemény Gábor miniszteren kívűl Zichy Ferenc és Cziráky János grófok emelték ki. Változatlanul fogadták el, úgyszintén a véderőtörvény módosításáról szóló javaslatot. Ezután a tisztviselők képesítéséről szóló törvényjavaslatot tárgyalták. * Az Arany János szobrára a »Fővárosi Lapok« szerkesztőségénél eddig begyűlt összeget ma adtuk át a magyar földhitelintézetnek, mint a szoborbizottság pénztárnokának. Az összeg 749 frt 65 krajcár s kót db. cs. kir. arany. * Személyi hírek. A király ő felsége e hó közepén Bécsbe megy s a toszkániai nagyherceggel és Rudolf főherceggel Neubergben fog vadászni; 23-dikán azonban már a trónörökös és neje is Gödöllőre érkeznek. Simor János bibornokprimásnál budavári palotájában tegnapelőtt számosan tettek tisztelgő látogatást: gr. Széchenyi Pál miniszter, Samassa érsek, Majláth György országbíró, sat. — Herceg Hohenlohe főudvarmester, több udvari méltóság viselőjével együtt, tegnap reggel viszszautazott Bécsbe. — Liszt Ferenc, újabb hír szerint, csak januárban érkezik fővárosunkba Velencéből, a hol most időz és jól érezi magát. — Gróf Széchenyi Imre berlini nagykövetünk épp útban volt, hogy Rudolf főherceg berlini fogadtatásán jelen legyen; de Bécsből vissza kellett térnie horpácsi birtokára, mivel sürgönyt kapott, hogy fia vörhenyben megbetegült. — Trefort miniszter elismerő levelet irt az aradi »Dangl Antal fia« orgonaépitőnek, ki a zeneakadémia jeles orgonáját készité. — Szigethy Elek pénzügyminiszteri számtiszt nőül vette Lázár Lujza kisasszonyt, Lázár Jónás ügyvéd leányát. * A hivatalos lapból. A király ő felsége december 7-én a budai várpalotában legfelsőbb kihallgatást fog adni s előjegyzéseket, a kabineti iroda fogad el, a királyi váriakban. Őfelsége saját magánpénztárából száz-száz ftőt adományozott a perkupai római kath. templom belső fölszerelésére, a bozzai római kath. kápolna építésére, továbbá a csepei görög katholikus, a liszkovai evangélikus és a szalóki helvét hitv. hitközségeknek iskolaépítésre, másfélszáz ftot a kis-szőlősi római kath. templom belső fölszerelésére és kétszáz ftot a tiszav. ev. hitközség iskolájának építésére. — A közoktatásügyi miniszter dr. Lichtenberg Kornélt, az elméleti és gyakorlati fülgyógyászatból egyetemi tanárrá lett képesítése következtében e minőségben megerősítette. * Gróf Zichy Géza hangversenye, melyet az országos kisdedóvó egylet javára rendez, hétfőn este fél nyolc órakor lesz, a redoute kis termében. Műsora ez: változatok a d-moll négyesből Schuberttól, előadják Krancsevics, Pinkus, Sabathiel és Rudoff. »A magyarok istene« Liszt Ferenctől s beerense, serenade és allegro Zichytől, előadja gróf Zichy Géza; dal »Lindá«-ból, énekli Alberi k. a. külföldi énekművésznő ; ballada, szerzetté és előadja gróf Zichy Géza; dalok Zichytől és Taubertől, énekli Alberi k. a.; magyar rhapsodia, szerzetté és előadja gróf Zichy Géza, végre keringő » Mireille«-ből, Gounodtól, énekli Alberi k. a. Jegyek a Rózsavölgyi-féle zeneműkereskedésben kaphatók. * A két uj zászlós úr nemzetségéről egy pár régi adat merült föl. Többi közt, hogy a Festetich család grófi címe Mária Terézia királynőtől ered s Festetich Pál kapta azt a gyümölcs- és selyemtenyésztés s általában a népgazdaság körül kifejtett érdemeiért. Az Erdődy-család a legrégiebbek egyike s a Pálffyakkal egy törzsből ered; a törzsapa Erdőd Miklós volt s a család virágzása Bakács Tamás bibornoktól származik. Ez adatok eszünkbe juttatják, hogy kapós könyvet állíthatna elő egyik-másik történetbavárunk, ha az élő főrangú családok eredetét és múltját megírná. * A régi irodalom barátai számára új könyv jelent meg az Eggenberger-féle könyvkereskedésben. Ugyanis Hahn Adolf főreáliskolai tanár az eredeti kéziratból kiadta és bevezetéssel ellátta Dugonics