Fővárosi Lapok 1883. december (281-305. szám)
1883-12-06 / 285. szám
I Melléklet a „Fővárosi Lapok“ 285. számához. Fairchild biztosításainál meggyőzőbben tanúsítja az együttes tanulásnak erkölcsi szempontból való veszélytelenségét az, hogy Oberlin példája sokszoros utánzásra talált. Michigannak Ann Harbor egyetemében 1500 hallgatónak egy harmada a szépnemhez tartozik; vegyes intézetek vannak délen Rhode Island és Massachusettsben; nyugaton California az oaklandi, Wisconsin a milbaukeei, New York állam az ithakai vegyes iskolát mutathatja fel. Ahol nincs meg az együttes tanulás, ott legalább a tanulmányok egyenlősége divatozik mindkét nemre nézve. A Vassar-, Wesley-, Smith-, Xenia és sok más kollégiumban a lányok oly oktatásban részesülnek, mely a tudományok világát korlátlanul tárja fel előttük. Mindazáltal nincs meg mindenütt a teljes egyenlőség. Számos egyetem még kizárja a nőhallgatókat és a múlt évben is hasztalan kísérlet történt a newyorki három egyetem valamelyikét nekik is hozzáférhetővé tenni. Lesseps említette egy párisi nyilvános felolvasásban, hogy a Vassar-kollégiumban, melynek élén Mitchell Mária asszony áll, talált nőket, kik a csillagászattal foglalkoztak. Westfieldben, az Erie tó mellett, egy huszonnégy éves fiatal hölgy a mathematikát tanította. De nem lehetne-e erre azt mondani: »csak ne kérdjük, hogyan?« Képesek-e a fiatal lányok a komoly tanulmányokkal oly sikeresen foglalkozni mint más nembeli tanulótársaik? Hippeau, ki 1870-ben a francia közoktatási miniszter megbízásából behatón tanulmányozta az amerikai iskolaügyeket, a Vassar-kollégiumban arra a meggyőződésre jutott, hogy ez intézet leánynövendékei semmiféle tudományban nem állottak hátrább, mint a hasonló korú fiatal emberek. Fairchild, ki Oberlin iskolájában éveken át a latin, görög és héber nyelveket, majd a tiszta és alkalmazott mathesist, sőt a filozófiát is tanította, két nembeli tanulói között előmenetel dolgában, állítása szerint, nem talált különbséget. A két nem a szellemi képesség ugyanazon fokán ! Ha ez nem tévedés, nem elhamarkodott következtetés eddig nem eléggé számos tényekből, a leghatalmasabb érvvel állunk szemben, melyet a nőemancipáció mellett felhozhatni. Nem csoda, hogy amaz egyenlőséget bebizonyítottnak akarja feltüntetni a könyv, melyből adatainkat merítettük. E mű névtelen szerzője ugyanis (nyilván nő) a teljes emancipáció mellett kardoskodik, de éppen azért csak részben számíthat helyeslésre. Bizonyos pontig kétségtelenül igaza van. Nem lehet többé az egész kérdés felett tréfás megjegyzésekkel napirendre térni. Ilyen volna az, hogy nem emancipálható, aki nincs elnyomva és hogy a hölgyek a művelt társadalomban éppen az uralmat tudják maguknak biztosítani. Azt is kár volna hangoztatni, hogy a nők plebiscituma a mellett nyilatkoznék, hogy minden jó, ahogy van. A feleség, a családanya betöltheti magas hivatását minden emancipáció nélkül. De ama nők, akik nem vitorláztak a házasélet kikötőjébe ? akik a statisztika kérlelhetetlen logikája szerint, arra kilátással sem bírhatnak, hol a nők száma, — mint Angliában,— a férfiakét felülhaladja ? Ezeknek becsületes munkakört nyitni, emancipálni őket a a nyomortól, elutasíthatatlan szükség. A kézi munkára, az eddig úgynevezett nőies foglalkozásokra szorítani őket, az ma már mindenütt elavult felfogás. Ha Topinard, az anthropologia korifeusa, bebizonyíthatni véli, hogy a két nem agybeli fejlettsége tökéletesen egyenlő, nem lehet jogosultsága, sőt értelme sem annak, hogy a tudományok birodalmát a nők elzárva találják. És ha ez megnyílt előttük, amint hogy Európában is mind nagyobb terjedelemben történik a nők oktatása, maradhatnak-e el ama jelenségek, melyeket ma csak Amerikában tapasztalunk s melyekről fentebb némi áttekintést nyújtottunk ? Nem! És ettől még nem kellene félni, bár a jelen társadalmi helyzeten gyökeresen változtatna. De a bevallott nőemancipátorok és velük könyvünk is, többet akarnak, a családi rend ellen fordulnak. A férj ne legyen többé a család feje és képviselője, a családban is az egyenlő jogok elve uralkodjék! Felesleges erről véleményt mondani. Megelégszünk Aristoteles szavainak idézésével. » A nő főereje, — mondá a szagirai bölcselő,— az engedelmesség nehézségének legyőzése«. Dr. Darvas Mór: Fővárosi hírek. * A filharmonikusok tegnap este fejezték be adventi három hangversenyük kitűnő sorozatát. Sarasaié, Davidoff és Safonoff itt járta dacára ez a három hangverseny képezte az eddigi zeneidény csúcspontjait. Erkel Sándor és kitűnő zenekara nem csak mesteri orchestrális műveket (köztük egy pár újdonságot) mutattak be, hanem hírneves vendégeket is: Davidokot, Turella kisasszonyt s tegnap Isage hegedűvirtuózt. E mellett második hangversenyükön nemesen áldoztak a kegyeletnek, Volkmann emlékezetének. Mindenkép méltók tehát ama nagy és meleg pártfogásra, melyben Budapest zenekedvelő közönsége részesíti őket. Tegnap is egészen megteltek a redoute termei. A hangverseny ismét egy érdekes vendéggel ismertetett meg. Beethoven »Egmont«-nyitányát, e nagyszerű alkotást változatos motívumaival, a zenekar egész hatalmában és erejében mutatta be. Esser zenekari suite-je, a hangverseny egyik újdonsága, érdekesen és sokféle zenekari hatással irt mű, de nem bővelkedik zenei gondolatokban. A második újdonság Wieniavszky H. második hegedű-hangversenye volt, zenekari kísérettel. Ebben a Bachnak egyedül játszott chiaconnájában és Lauterbach scherzo-etűdejében mutatta be magát Isage, a fiatal belga hegedűművész. Magas, nyúlánk alak, erősen kifejlett arcvonásokkal, mélytüzű szemmel és bozontos hajjal. Kissé kimerültnek látszott. Fellépésekor némi elfogultság volt rajta észlelhető, de alig játszott egy-két hangot, már egészen otthonosnak érezte magát. Általában véve nyugodtan játszik, csak néha vettünk rajta észre bizonyos ideges mozgékonyságot. Ami művészetét illeti, az minden tekintetben kiváló. Technikája bravouros; van temperamentuma és a hangszépség iránt kifejlett érzéke. Kantilénáját bizonyos báj jellemzi. A vonót szépen tartja s erélylyel vezeti a húrokon. S amellett tud lelket, érzést önteni előadásába; pianói lehelletszerűek s a hegedű valósággal énekel kezében. A közönséget egészen meghódította; taps, kihívás minden szám után sűrűn felzajlott. Holnapi hangversenyén még jobban meg fogunk ismerkedhetni művészetével, mert alkalmasabb helyen, a redoute kistermében lesz. A hangversenyt Schumannak formailag gyönyörű, tartalmilag remek d-moll szimfóniája fejezte be. A filharmonikusokkal jövő évi március 5-éig nem fogunk találkozni s köszönet nekik, hogy ily élvezetes hangversenynyel fejezték be az idei sorozatot. * Budavár visszavételének kétszázados évfordulója programmtervét tegnap állapíta meg a főváros képzőművészeti bizottsága. Az ünnepély 1886-ban lesz. Szeptember elsején a történelmi társulat ünnepi gyűlésével kezdődik, alkalmi emlékbeszédek tartásával. Másodikán ünnepi istentisztelet a Mátyás-templomban s Budavár kijelölendő pontján emléktábla leleplezése.Harmadikán a főváros ünnepélyes közgyűlése s azon Lotharingi Károly herceg és Petneházy arcképeik vagy mellszobraik leleplezése, emlékbeszédekkel s a meghatandó monográfia és emlékérem bemutatásával. Aznap díszebéd, aláírások utján. Nyolcadikán a városligetben népünnep, s ha létrehozható lesz , nagy díszmenet. Mindezeken kívül történelmi kiállítás augusztus közepétől október végéig. Ez a terv. * A földtani társulatnak tegnap este igen érdekes ülése volt. Először Inkey Béla tartott előadást az erdély-romániai határhegység nyugati részének földtani viszonyairól. E területet ő kormányi megbízásból járta be tavaly s az idén, átnézeti földtani térképet készite róla s azt ezúttal be is mutatta. Lóczy Lajos pedig egy távol élő, de most itt időző hazánkfiát , Hegedűs Jenőt mutatta be, ki a hollandi katonai térképező intézet egyik főhivatalnoka s e nyáron szemtanúja volt a jávai nagy földrengésnek. Tizenhat év óta lakik Hollandban s ma már nem tud annyira magyarul, hogy maga tarthatta volna meg előadását, hanem az ő dolgozata alapján Lóczy Lajos beszélt e borzasztó katasztrófáról. A kitörés központja a Krakatolsziget kétszáz év óta pihenő vulkánja volt. Már májusban vették észre hajósok, hogy e vulkán működni kezd. Vizsgáló küldöttségek mentek ki, s úgy találták, hogy az új kráter négyszáz lábbal alacsonyabban képződött. A következő két hóban folyvást tartottak a vulkáni jelenségek s a főkitörés augusztus 27-én volt. Két nappal előbb még ott jártak a hivatalos vizsgálók . Akkor még viruló zöld volt a sziget. Hegedűs Jenő ez időben Jáva keleti partjának felvételével foglalkozott s a Velkom-öbölnél időzött. Augusztus 26-án északi szél támadt, terhes felhők vonultak az égboltra s d. u. ötkor mutatkozni kezdtek a kitörés jelei. A levegő sárga szint kapott, a föld alól moraj hallatszott, hét óra tájban a tenger emelkedni kezdett s partra zúdult. Egész éjjel hullt a hamu. Másnap reggel a magasra nőtt ár jelenté a veszélyt. A dörgés oly erős volt, hogy a kilencszáz kilométernyi távolban levő katonák azt hitték, hogy valamely ellenséges törzs kezd támadást. S a dörgés után erősen hullt a hamu s reggeli kilenc órakor oly sötét volt, hogy az előre nyújtott kar körvonalait sem lehetett meglátni. S ez a sötétség másnap hajnalig tartott. Majd nagy záporesett s a hamu úgy hullt le, mint a pép; súlya alatt épületek rogytak össze. Negyvenezerre teszik az áldozatok számát, de európai csak vagy húsz volt köztük. Maga Hegedűs Jenő nagy veszély közt menekült meg. A hallgatók megtapsolták e borzasztó katasztrófa szemtanúját. Az utolsó előadó dr. Illosvay Lajos volt, ki a kénről értekezett kísérletileg. * A dunamelléki szuperintendens választását, mint halljuk, február 5-dikére tűzték ki. Az egyházak és iskolák addig adják be szavazataikat. A jelöltek Szász Károly, Filó Lajos és Baksay Sándor. A »Pesti Napló« tegnap esti lapja említi, hogy e szuperintendensi állással nyolcezer forint javadalom jár, u. m. háromezer forint lelkészi fizetés, kétezer forint stóla, kétezer forint szuperstendensi illeték s ezer forint a Baldácsi-alapból. Nekünk azonban úgy tetszik, hogy a részletezés két első pontja magasra van téve. Hír szerint, a kormány kilátásba helyezte, hogy a felső házba meghívandó ref. szuperintendensek részére az állam évi ötezer forint segélyt fog adni. * Isage belga hegedűművész holnap (pénteken) este fél nyolckor tartja hangversenyét a fővárosi redoute kis termében, Hegyesi Lajos gordonkaművész, Deutsch Vilmos zongoraművész és Szendrői Lajos nemzeti színházi tag közreműködésével. A műsor következő : Saint-Saëns hármasa (op. 18.) előadják: Deutsch Vilmos, Isaye és Hegyi; Vieuxtemps negyedik hegedűhangversenye d-mollban, előadja Isaye; Schubert »Vándor« és »A fogadó« című dalai, énekli Szendrői; Romberg 9-dik gordonkaversenyének első tétele, zárhangok, előadja Hegyesi; Bach gavotte és prelude-je és Wieniawszki »Polonaise«-e, előadja Isaye; Boccherini adagió-ja és Popper »Tündértánc«, előadja Hegyesi; Ernst »magyar táncai«, játszani fogja Isaye. Jegyek ez érdekes hangversenyre kaphatók a »Harmonia« váci utcai zeneműkereskedésében. * Dr. Bubenik könyve Petőfiről. A Révai testvérek kiadásában csinos kiállításban látott napvilágot dr. Bubenik Ferenc műve: »Petőfi Sándor élete és költői működésének vázlata«, melyet Márai Lajos fordított magyarra. Petőfi népszerűségét a német irodalomban és a német nagyközönség előtt érdekesen bizonyítja az, hogy nagy költőnkről németiró olyan tanulmányt irt, melyet érdemes leforditani magyar nyelvre s melyet magyar olvasó is haszonnal lapozhat, bár éppen nem találó a fordító megjegyzése, mikor Bubenik művét az angol Lewesnak Goethéről írt művéhez hasonlítja. Egy mintaművet egy jóindulatú vázlathoz ! Dr. Bubenik Ferenc negyvenöt lapnyi műve gonddal, szeretettel van írva, de nem tarthat igényt arra, hogy Petőfi életének, költői jelentőségének méltó képét nyújtja; ez még hivatott magyar tollra vár. Szerényebb mérték alkalmazása mellett azonban Bubenik műve elismerést érdemel. Elég tájékozottsággal és a legújabb időkben kiderített adatok lelkiismeretes fölhasználásával írta meg a költő életrajzát; vázolja gyermekkorát, ifjúsága küzdelmeit, hirtelen fölragyogását a magyar költészet terén, házasságát és nyomtalan eltűnését a segesvári csatatéren, Petőfi egyes költeményeivel találóan jellemezve élete egyes mozzanatait. Aztán rövid vonásokban jellemzi Petőfi költői működését, végül pedig érdekes összeállítást nyújt arról, hány nyelvre vannak már Petőfi művei lefordítva s kik a fordítók. A költő iránti meleg szeretet szól dr. Bubenik könyvéből, mely az olvasót, bár csak vázlatosan, megismerteti a Petőfire vonatkozó minden lényeges adattal s ezért méltán foglal helyet a magyar könyvpiacon is. * Történelmi albumlapokat készít gr. Pálffy Dani Lipót teanoi herceg, az ezredéves ünnepre. Tizenöt kép lesz benne: őseink bevándorlása, a keresztyén hit fölvétele, Szent István Pannonhalmán, a kunok letelepítése IV. László alatt, a boszorkányégetés eltiltása Kálmán alatt, IV. Béla a tatárjárás után, Nagy Lajos Visegrádon, a belgrádi ütközet, Mátyás menyegzője, Tinódi Sebestyén Nádasdi udvarában, a költő Zrínyi, Rákóczi Ferenc Sárospatakon, Huszártoborzás a hét éves háborúra, a pesti árvíz s hazánk újjászületése. E képek sokszorozva lesznek s jótékony célra fognak jövedelmezni. A gróf nagy gondot fordít a korhű jelmezekre és fegyverzetre. Évekkel ezelőtt a »Főv. Lapok«-ban jelent meg egy pár érdekes cikke, melyek eléggé mutatták, hogy szerzőjük a történelmi magyar archeológia terén mily bő ismeretekkel bír. * Pompás koszorút nyújta át a székely művelődési egylet Jó k a iné asszonynak, lakásán. Az egylet küldöttei Hajós János és Gidófalvy voltak. Megemlítjük, hogy a művésznő meleg hangon irt köszönő levelek kíséretében küldte meg arcképeit Ujváry Lajosnak, mint a lakomát rendező írói és művészi kör elnökének s Ábrányi Kornélnak, mint az ünnepi óda költőjének. Ama szép nap emlékéül, melyen, — mint Ábrányinak irá — »sok régi fájdalomból kigyógyult«, a művésznő más írókat is, köztük e lap szerkesztőjét, szintén megtisztelt saját aláirású arcképeivel, melyeket mindegyikük becses emlék gyanánt fog megőrzeni. * Személyi hírek. Gróf Pejacsevich László volt horvát bán fővárosunkban időz. — Báró Fiáth Ferenc veszprémi főispán királyi megbízást kapott, hogy Győrmegyében is végezze a főispáni teendőket a küszöbön álló tisztujitás ideje alatt. — Báró Edelsheim-Gyulayné tegnapelőtt meglátogatta Jókainé asszonyt s e szavakkal üdvözlé: »úgy jövök, mint hajdani pályatárs« ; megnézte a Jókai író szobáját is s benne azt a nagy szekrényt, mely mind az ő megjelent regényeinek egy-egy bekötött példányával van telisdedtele; »ezeket,—mondá a báróné,— fiam mind eredetiben olvasta, mert már ő egészen magyar ember.« — Zsivora György nagy összeget, hír szerint százezer forintot, hagyott az akadémiára; rákosi kastélyát és birtokát egykori neje 1821