Fővárosi Lapok 1883. december (281-305. szám)
1883-12-29 / 304. szám
Melléklet a „Fővárosi Lapok“ 304. számához, mert olyan hölgytől sikerült ajánló levelet nyernie, akinek kérelmére ki kell nevezni az ajánlottat. Az ajánló levél tehát megvolna, de ahhoz már még sincs bátorsága, hogy tizedszer menjen ez ügyben a miniszter nyakára. Mit tegyen ? Rábízza a levelet egy hordárra; a miniszter azt fogja hinni, hogy egyenesen az illető hölgytől jön a levél, tehát nem haragszik meg, ő pedig kikerülte a kellemetlen vizitet. A sarki hordár nyargal már a levéllel ő excellenciájához.A miniszter átveszi, beletekint, mosolyogva átolvassa, aztán felkiált: — Különös! Hát ezt a hordárt nevezzem ki ? Hisz ez volt a »levél átadója!« .. Fusson az inas rögtön, ama hordárt hívja vissza. — Hordár! ki adta magának ezt az ajánló levelet ? Az »ajánlólevél« szóra a hordár egy percre elgondolkozik, majd alázatosan feleli: — Egy fiatal úr adta át. — A nevét nem tudja? nem ismeri azt az urat? — De igenis tudom, kegyelmes úr. Régen szolgálom, X. Pálnak hívják. — Jól van ! Mehet! .... Hm! X. Pál ? — gondolkozik a kegyelmes úr. — Aha! ismerem ! az az alázatos fiatal ember, aki úgy felsírva könyörgött kinevezésért ! . . No jó ! Ha ő nagysága olyan nagyon akarja, legyen! Másnap az egész hivatal gratulál a szerencsés Palinak, ez pedig örömtől magán kivűl fut el, haza a jó hirrel s nem rösteli már az utcán átölelni apját, a sarki hordárt. Hogy az igazi ajánlott mit gondolt a fordulatról, képzelem, de azt már érdekes lenne megtudni, mit mondott másnap a protegáló szép hölgy a miniszter úrnak, mikor ez elment hozzá jelenteni, hogy »tehát« kinevezte — X. Palit. Futó Ferenc: Gróf Ráday Gedeon a rayatalon. (..) Két gyászlap: az özvegy és gyermekeié és a honvédelmi minisztériumé jelentik legmélyebb fájdalommal, hogy a gyászszertartás ma. d. u. három órakor lesz a minisztérium palotájában, a nagy teremben s holttetemeit este onnan szállitják el Ikladra, öröknyugalomra. A holttest tegnap délben érkezett meg a bécsi omnibusz-vonaton. Sógora: gr. Szapáry István főispán,fiával, dr. Schermann Adolf, a városi főorvos képviselője, az állomásfőnök és egy rendőrtiszt várták. A hivatalos eljárás után az »enteprise de pompes funébres« egy zárt kocsija vitte föl a koporsót a várba, minden feltűnés nélkül. A palota följárata s nagy terme akkor már gyászba volt vonva. A terem közepén van a három lépcsős ravatal, virágok és dísznövények közt. Gyertyák égnek körűle. Két bársony vánkoson a grófi korona s az érdemjelek láthatók. Estére már sok koszorú volt a ravatalon. Az elsőket még Bécsben tették a koporsóra; báró Fehérváry Géza államtitkár kettőt, nemzetiszin szalagokkal, egyiket a kormány, másikat a honvédelmi minisztérium nevében, magyar feliratokkal. Fejéhez a család koronaalaku koszorúját tették kaméliákból s babérból. A gróf polgári ruhában fekszik az üvegkoporsóban, melyet antik rézkoporsóba tettek. Arca nagy szenvedéseihez képest nincs nagyon elváltozva. A boncolás kideríti a nyelv és torokmirigyrákot, mihez az utolsó napokban nagy meghűlés, lég- Cs0bántalom s fulasztó köhögés járult. Sok kínt szüntetett meg nála a halál. S családjának is ennek tudása az egyedüli enyhület. A bécsi szertartás egyszerű, rövid volt. Délután öt óra tájban Witz-Stöber evang. lelkész, (mert Bécsben református nincs), megáldá hamvait , emlékezett érdemeiről, a családtagok és néhány főúr jelenlétében, s este kivitték a faládába tett koporsót a pályaházba, a tehervonatra. Egy hű régi szolga kisérte. A család tagjai a tegnap reggeli gyorsvonattal érkeztek meg. A kormányelnök s a főranguság számtalan tagja volt tegnap vigasztaló látogatáson az özvegy grófnőnél. Még többen a ravatalnál, hol minden oly szomorú, csak a gyertyafény, a koszorúk szalagja s a fekete falakon levő nemzetségi címerek élénkítik valamenynyire a komor látványt. A koszorúk közt vannak a József főhercegé (»barátság és tisztelet jeléül«), a királyi család több tagjáé, az özvegyé és gyermekeié, Kállay Bénié, a kormányelnöké, a gr. Szapáry Istváné és nejéé, a ki az elhunytban testvérét siratja), a kormány tagjaié (»felejthetetlen szeretett társuknak«), a Tisza családé (»a jó barátnak és rokonnak«), a közlekedésügyi minisztériumé, a Ludoviceumé (»szeretete és hálája jeléül«), a Ráday hadastyán egyleté (»felejthetetlen védnökének«), gr. Szapáry Pál és Vera (»kedves nagybátyjuknak«), báró Podmaniczky Géza (»legjobb barátjának«), a váci kerület szabadelvű pártjáé (»ragaszkodása jeléül«), gr. Ráday Pál és testvérei (»hála jeléül a jó nagybátyának«), Zenta városáé (»felejthetetlen képviselőjének«), Budapest fővárosé, Pestmegye Fővárosi hírek. * »Dávid király zsoltár-könyve.« E címen a Franklin-társulat nyomdájából, díszes kiállítású, 320 lapra terjedő kötet került a könyvpiacra. Kálmán Károly fordításában kapjuk benne a szent zsoltárokat, melyeknek templomi szövege milliók ajkán hangzik isten dicséretére. Szóltunk e zsoltár-fordításokról akkor, midőn Szász Károly az akadémia egyik ülésén bemutatta, valamint akkor is midőn fordítója megrendelést nyitott rá. Most örömmel üdvözöljük megjelenését, mert a vallásos költészet ez ősi kincstárára szükség van e hidegedő világban, melyet egy mélyelméjű francia író ily sötéten jellemez: »korunkban a szegények meghalnak kenyér hiányában, a gazdagok meghalnak szeretet hiányában.« A zsoltárok könyve oly kútfő, mely a szeretet és erények malasztját árasztja. Szent könyv, melynek fensége soha sem enyészik el. Az istenhez emelkedés útját járja, a ki olvassa. Kálmán Károly nem csak ájtattal és tanulmányokkal, hanem tehetséggel is fogott a százötven zsoltár lefordításához. Célja volt: úgy fordítni le valamennyit, hogy a költészet minden barátja élvezhesse. Megtarta az eredeti héber versek technikájának némely elvitázhatatlan sajátságait, de lényegében saját költői nyelvünk szellemét követte. S főleg hű kívánt maradni a tartalom magasztosságához. A »kísérlet«, amint szerényen nevezi, elég jól sikerült, mert e négy ezredéves vallási költemények fordításai közt sok van, mely az olvasóra élénken, emelőleg fog hatni, nem csak az eszmék fensége, hanem a kifejezés egyszerűsége és ereje által is. A fordító minden esetre derék munkát végzett, méltó az elismerésre és pártolásra. Könyvében, mely évek kitartó és lelkesedő munkája lehetett, a műfordítások hazai irodalma jelentékeny gyarapodást nyert. A szép könyv ára: fűzve két, díszkötésben három forint. A mű fordítója Fehér megyében, Adonyban lakik. * »Magyarország postai, vasúti és gőzhajózási térképe« jelent meg a közlekedésügyi minisztérium postai osztályának kiadásában. A térkép, melyet Oberhauszer Lajos titkár tervezett, mintegy másfél méter hosszú s több mint egy méter magas, igen tisztán, csinosan van kiállítva s pontosan mutatja a vasúti, postai, gőzhajózási vonalakat, állomásokat; a térképen láthatók már a legújabb időkben megnyitott új vonalak is. A gonddal készült mű hasznos segédeszköz hivatalok és magánosok számára is. Ezzel egyidejűleg táblázatos kimutatást adott a minisztérium a magyar posta fejlődéséről az utóbbi tizenöt év, vagyis a magyar kormány fennállása óta. Néhány főbb adat érdekesen bizonyítja a postai, de egyszersmind az országos forgalom roppant emelkedését. A postahivatalok száma 1867-ben 941 volt, tavaly 2 645 , a bevétel 1868-ban 3 360,457 frt volt, a kiadás 3.548,744 frt tehát 188,287 frt hiány mutatkozott, mig 1882-ben 7.360 081 frt, bevétel mellett 1.615,938 frt. fölösleg volt. A postán szállíttatott (csak kerek összegeket említve) 1868-ban 32 millió levél, 13 millió hírlap, 41/1 millió pénzes levél 705 millió frt. értékkel, 58/4 millió portómentes levél, ellenben 1882 ben 135 millió levél, 41 millió hírlap, 10/1 millió pénzes levél 1663 millió forint értékkel és 178/4 millió portómentes levél. A postautalványi forgalom 1868-ban nem tett egészen három millió frtot, az utánvételi forgalom csak öt millió forintot, tavaly ellenben a postautalványi forgalom 152 millió frt. volt, az utánvételi közel tizenhat millió frt. * A főváros közgyűlésén tegnap Ráth Károly főpolgármester bemutatta a belügyminiszter leiratát, mely tudatta, hogy a királyné ő felsége köszönetét fejezte ki a főváros által születésnapja alkalmából nyilvánított üdvkivánatokért. A leiratot éljenzéssel vették tudomásul, aztán hosszabb vita folyt a budai szinügyről. Országh Sándor tudvalevőleg indítványt adott be a tanácshoz, hogy ötös bizottság küldessék ki a budai színházak vezetésére: a tanács oly módosítással fogadta el az indítványt, hogy a bizottság csak véleményező fórum legyen. Ily értelemben terjesztő a közgyűlés elé is, mely eleinte meglehetős közönynyel fogadta s már hangzott az »elfogadjuk« kiáltás, mikor szót emelt Morlin Imre s tüzetesebb fölvilágosítást kívánt a bizottság céljáról. Ribáry József is megfontolást ajánlott, mert a belügyminiszter még nem is döntött arra nézve, fog-e a nemzeti színház személyzete tovább is játszani a várszínházban. Még többen szóltak s végre választottak ugyan bizottságot, de csak oly célra, hogy véleményt mondjon az Országhféle indítványról. Ugyanez ülésben a kapuzárási szabályrendeletet a belügyminiszter leirata értelmében olykér módosították, hogy a záróra télen nyáron esti tíz óra, Ó-Budán pedig, hol földműves lakosság van, nyáron a kapuk reggel három órakor kinyitandók. Egyéb kisebb ügyek közt még kimondták, hogy a város terhére ingyen gyógyszert a nem budapesti illetőségűek csak akkor kaphatnak, ha okmánynyal igazolják szegénységüket. Az elnöklő Ráth Károly főpolgármester végre boldog újévet kívánt a tagoknak s a közgyűlést berekesztette. * A Petőfi-társaság közülése január 6-dikán lesz az akadémia nagy termében. Műsora igy van megállapítva: megnyitó beszéd Komócsy József másodelnöktől, Eötvösről elmélkedés Tolnai Lajostól, költemény Ábrányi Kornéltól, »Első vihar« rajz Beniczkyné Bajza Lenkétől, »Az utolsó költemény« Reviczky Gyulától, költemény Kiss Józseftől, elbeszélés Jókai Mórtól. A társaság közelebb a román királynét, Carmen Sylvát, tiszteleti tagjának választotta meg egyhangúlag. * Magyar »Debating Society.« Ifjabb gróf Széchenyi Imre inditványára fiatal mágnások vitázó egyletet alakítottak, hogy hetenkint kétszer összejőve, eszmét cseréljenek fontos politikai és társadalmi kérdések fölött s a tudomány és művészet köréből felolvasásokat tartsanak. Örvendetes törekvés, mely azt mutatja, hogy érezik »a nemesség kötelez« mélyebb jelentőségét s tudják, hogy nagy nevek viselőinek nem csupán magánkedvteléssel, hanem közügyi tevékenységgel is kell tölteniük idejüket. A jövő abbeli ígérete rejlik az új törekvésben, hogy a legújabb mágnási ivadék a régibb jeles, hazafias, áldozatkész és köznek szolgáló mágnásokat választotta követendő például. Az önképzésre alakuló társaságban eddigelé a következő ifjú urak vannak: gróf Andrássy Sándor, gróf Bolza Pál, h. Edelsheim-Gyulay Lipót, gr. Esterházy Dénes, Justh Zsigmond, Mailáth József, h. Révay Sándor, gr. Széchenyi Pál, gr. Széchenyi Imre, gróf Széchenyi Andor, gróf Széchenyi Lajos, gr. Széchenyi Emil, gr. Szapáry László, gróf Zichy Antal, gr. Zichy Aladár és ifjabb gróf Zichy Nándor. * Személyi hírek. Báró Orczy Béla, miniszter Ujszászról mindjárt ünnepek múltán bejött a fővárosba, mivel ideiglenesen a honvédelmi minisztert kell képviselnie az aláírásokkal. — Sándor Béla bácsmegyei főispán, kitűnő érdemei elismeréséül, a Lipót-rend lovagkeresztjével díszittetett föl. — Gróf Szapáry Gyula pénzügyminiszter értesítő Tisza Kálmánná úrnőt, az országos kisdedóvó egyesület elnökét, hogy a jövő évi jótékony államsorsjáték jövedelméből ez egyletet is fogja részesíteni. — Gróf Khuen-Héderváry Károly horvát bán fővárosunkból Zágrábba visszautazott. — Gyulai Pál ma, szombaton este nyolc órakor tartja meg a lipótvárosi polgári körben felolvasását Petőfi dalairól. — Keleti Károly miniszteri tanácsos, az országos statisztikai hivatal igazgatója, súlyos betegségéből már üdülőfélben van. — Blaha Lujza asszony a legközelebbi napokban hír szerint Bécsbe utazik s az an der Wien-szinházban hatszor lép fel, operettekben és németre fordított népszinművekben.— Bleichröder János berlini bankár fővárosunkban időz. * Az országos kiállítás építési bizottsága, Matlekovits Sándor államtitkár elnöklete alatt, tegnapelőtt ülést tartott. Arról tanácskoztak, hogy az épületeket miként lehetne elhelyezni. A kímélendő facsoportok miatt, oda utasították az albizottságot, hogy újabb javaslatot készítsen, különös tekintettel arra, hogy az állandó iparcsarnok a Király-utca tengelyébe essék s a gépcsarnokok az István- vagy Hermina-út mentében helyeztessenek el, hogy a vasúti sínek által könnyebben hozzáférhetők legyenek. * Az uj évi köszöntést mentesítő jegyekért szerkesztőségünknél befolyt tizenhét forintot tegnap adtuk át a budai és pesti jótékony nőegyletek által megbízott pénztárnoknak: Rebly Adolfnak. Az említett összeget Darday Györgyné szül. Nemeshegyi Berta, gr. Pálffy Dani Lipótné szül. Lónyay Olga, özv. Toldy Ferencné, Grúz Albertné s Vadnay Károlyné úrnők, Kollár Lajos ügyvéd, Frankenburg Adolf, Szabó Imre kir. kúriai biró és dr. Szohner József urak adták. Köszönet mindnyájoknak az egyleti szegények nevében. * A bölcsőde-egylet harmadik intézete tegnapelőtt nyílt meg, a lipótvárosi fegyvergyár utcában. A megnyitás karácsonyfa-ünnepélylyel volt összekötve, a kicsinyek alkalmi verset énekeltek, Novák Lajos titkár beszédet mondott, egy leányka fejezte ki a gyermekek köszönetét. A kisdedóvó intézet megnyitásánál Gelléri Szabó János mondott beszédet, hangsúlyozva az intézet fontosságát. Gróf Károlyi Sándorné elnökhelyettesekép Adlerné Bancalari Hedvig úrnő volt jelen, ott voltak továbbá Jálics Kálmánná, Kresz Gézáné, Kullmann Lajosné urhölgyek s még többen. Az egyletnek szép hivatása van oly irányban 1945 közönségéé, a honvédtiszti karé, gr. Vay Ádám és nejéé. Babér, pálma, kamélia, egyéb virág váltakoznak a kegyelet-nyilvánítás e jeleiben. S ma délután a palota előtti tér tele lesz testületekkel, gyászolókkal, számos fekete lobogóval. Zentáról, hol a szomorú hír vétele után gyászzászlókat tűztek ki a városházra, egyleti és több magánházra, húsz tagú küldöttség érkezett. Pest megye nagy küldöttségét az alispán fogja vezetni Budára, de Ikladra nem mennek, mert ott a gyászszertartás egészen családi jellegű fog lenni. Itt a ravatalnál Petry Elek ref. hittanár mond imát s Szász Károly gyászbeszédet. Szertartás után a koporsó egész esti hét óráig a ravatalon marad s akkor szállitják ki csendben a vasútra. Ikladon (Aszód mellett) holnap lesz a temetés.