Fővárosi Lapok 1884. december (283-307. szám)

1884-12-09 / 289. szám

Új értekezést a füzetben Halász Imre írt »Egy pillan­tás a magyar pénzügyek jövőjébe« címmel. Vegyesek és új könyvek jegyzéke fejezik be a 95 lapra ter­jedő füzetet. * A nagy billiárd-verseny, Vignaux és Pey­­raud közt, tegnap este kezdődött a redoute nagytermé­ben. Mind a ketten meglepő ügyességgel játszanak. Vignaux szenvtelen arccal, nyugodtan, Peyraud gyak­rabban árul el némi izgatottságot. Szépszámú férfi­közönség nézte őket, köztök az arisztokrácia néhány tagja is. Nő egyetlenegy volt: b. Lipthay Béláné úrnő, ki férje oldalán, az első széksorban foglalt helyet s kilenc óra után is látható érdeklődéssel kisérte a já­tékot. Az est eredménye, hogy Vignaux megcsi­nálta az estére szabott 800 karambolt, míg Peyraud csak 482-ig tudott jutni. Az egyfolytában csinált pointe-ok legnagyobb száma Vignaux-nál 123, Pey­­raudnál 116. * Az Eötvös alap javára fővárosunk érdemes ősz polgára, Rökk Szilárd törvényhatósági bi­zottsági tag ezer fiős alapítványt tett. Az Eötvös-alap bizottsága, vasárnapi üléséből, küldöttségileg köszönte meg a nemes adományt. A néptanítók e segélyalapja ez évben 52 tanítói családot gyámolított összesen 3350 fttal s az alap 1884-ben 4170 fttal gyarapo­dott, mely összeghez Rökk Szilárd adományán kívül, hozzájárultak : a király ő felsége 1500 fttal, a győr­­megyei tanitóegylet 50 fttal sat.; legközelebb a Buja­­novics Jánosné hagyatékából is kap az egylet 2000 ftot s ezt küldöttség fogja a minisztereknél megkö­szönni. Trefort miniszterhez is megy küldöttség, hogy neki hathatós pártfogásáért köszönetet mondjon. * Szegény gyermekek felruházása. A teréz- és erzsébetvárosi szegény sorsú tanköteles gyermekek vasárnap több rendbeli jótékony adományban részesül­tek. Az érsek téri iskolaépület nagytermében délelőtt kilenc órakor 12 leány és 12 fiú teljes téli ruházatot s lábbelit kapott. Ez Schönberger Miksa terézvárosi iskolaszéki tagnak az érdeme, ki adománygyűjtés út­ján szerezte be a ruhát s ezenkívül a szegénysorsú növendékeket tan- és iró­eszközzel látta el. A kerület képviselője, Busbach Péter, a gyermekekhez intézett beszédben az adakozóknak is köszönetet mondott. Alig végződött ez a ruhakiosztás, előlépett a hatodik és he­tedik kerületi jótékonysági egylet, gazdag ruha- és cipőkészlettel. Az egylet fáradhatatlan hölgybizott­­sága: Tolnay Lajosné, Pucher Józsefné, Boschán Jakabné, Kuklay Jánosné és Volkenberg Gyuláné úrnők 205 fiú­s leánygyermek közt osztottak ki téli ruhát és cipőt, mely jótékonyságért dr. Reinitz József iskolaszéki tag az iskolaszék és a gyermekek nevében meleg köszönetet mondott. * Szegény árvaház. Újpesten az elöljáróság pártfogása mellett árvaház áll fenn, de nagyon sa­nyarú viszonyok közt. Legutóbb Palotay Adolf kez­deményezésére gyűjtést rendeztek s 154 frt 20 kr. folyt be. Ez nagy jótétemény az árvaház szerencsétlen gyermekeire nézve, mert mint egy kőnyomatu tudósí­tás írja, a szegény árvák a szó szoros értelmében koplalnak s már többször megesett, hogy csak vízbe főtt korpát ettek. Jótékony emberbarátok nemes cse­lekedetet tennének, ha adományaikkal e szűkölköldő intézetet is fölkeresnék. * Rövid hírek. A közoktatásügyi minisz­ter köszönetet nyilvánított gróf Esterházy Móric Miklósnak, ki Majk pusztán iskola és tanítói lakás céljaira épületeket adott, az iskolát fölszerelte s a tanítónak 300 frt készpénzt és száz frt értékű ter­ményt ad évi fizetésül,­ a volt tanítót pedig nyugdí­jazta. — A muzeum képtára néhai Pompéry János hagyatékából egy tanulmányfőt kapott, melyet Kovách Mihály festett. — A sugárúton, mint a közmunka­­tanács legutóbbi ülésén jelentek, most már egyetlen egy eladó telek sincs a homlokvonalon; az utolsót Sváb Károly vette meg.­­ A diszlakomában, melyet az országos kaszinó visontai Kovách László képviselő tiszteletére rendezett, mintegy másfélszázan vettek részt s Wekerle Sándor igazgató köszönte fel Kovách Lászlót, ki Deák arcképével ajándékozta meg a kört* Péchy Tamás elnök a társadalmi élet terén való egyet­értésre emelt poharat s hogy a körben ilyen egyetér­tés uralkodik, bizonyiták az ezután különböző pártiak által mondott toaszok. — A megyeri hunting-bál szombaton elmaradt s alkalmasint nem is fogják már ez idén megtartani. — Jókainé mellszobrára eddig hetedfélszáz forint gyűlt össze s a bizottság kéri a gyűj­tőket az ivek beküldésére; a gyűjtést azonban még foly­tatni fogják. — „Mezei virágok“ címmel Perényi Kál­mán beszélykötetet ad ki, mely február végén fog megje­lenni a »Pallas«, részvénytársaságnál s az előfizetés is oda küldendő; egy példány ára 2 ft. — Az iskolai takarékpénztárak körül buzgólkodó tanítók közt az orsz. gazdasági egyesület jövő szombaton délután osztja ki a jutalmakat. — A „miskolci kör“ csütör­tökön este az erzsébettéri »hársfa«-vendéglőben felol­vasó ülést tart. — Az athleta-bál bizottsága vasárnap megalakult s elnökké gr. Teleki Józsefet,jegyzővé Ráth Aladárt választotta. — Tizenegy ösztöndíjra hirdet a közoktatásügyi minisztérium pályázatot, gimná­ziumi növendékek részére. — A technikus bál bizott­sága megalakult s elnök Reviczky István lett, alelnö­­kök Paál Árpád és Nagy Gyula, pénztárnok gróf B­thlen Balázs. — A „Flóri könyve“ című ifjúsági mű kiadója értesíti a megrendelőket, hogy a fűzött példányokat egy hét, a diszkötésűeket tiz nap alatt küldi szét; a késedelem onnan eredt, hogy a mű öt iv helyett hat ívre terjedt s ötven helyett hetven rajzot tartalmaz. — A disztornázásnál, melyet a budai tornaegylet rendezett, Mooser György és Zsigor Ár­pád nyertek első dijakat, Porde Gyula pedig két második dijat. — A cipészek betegsegélyző egylete karácsony első napján a régi polgári lövőházban hangversenynyel és tánccal egybekötött ünnepélyt rendez, alakulása negyedik évfordulója alkalmából. — A rendőrség elfogta azt a fiatal­embert, ki két hét óta fővárosi boltokban főrangú urak nevében megren­deléseket tett s a kézhez kapott portékával elillant ; Goldberger Lászlónak vallja magát s alig húsz éves. * Időjelzés. A tegnap reggeli táviratok szerint: hazánkban többnyire csendes, délkeleten derűs, északnyu­gaton borús idő­t várhatni, itt helyenkint kevés csapadékkal. 1864 . Jubiláris ünnepélyek. Vasárnap három férfiú ült jubileumot a fővárosban. Más-más téren szerzett érdemeket mindegyik s a saját köre ünnepelte mindegyiket. Kodolányi Antal századnegyedes írói jubileumát tar­totta s ez alkalomból a gazdasági egylet rendezett ünne­pélyt. Kodolányi Antal 1835-ben Bátoron, Hevesmegyében született s a »Magyar Gazda« hasábjain szólalt meg elő­ször. Azóta a gazdasági tudományok terén tekintély s egyik legjelesebb szakírónk lett. 1866-ban államköltségén tanulmá­nyozta a német és francia gazdasági intézeteket s kiváló része van abban, hogy e kérdés nálunk is a modern igények­nek megfelelő megoldást nyert. Egy időben szerkesztője volt a »Magyar Kertész«-nek, majd a kolozsmonostori gazdasági iskola s később az ist­­vántelki földmivelési iskola igazgatója lett s most a magyar földhitelintézet előkelő tisztviselője. Sok gazdasági munkát irt, néhányat németül is s mint zsurnalista hozzászólt min­den gazdasági kérdéshez, nem egy uj eszmét pendítve meg, üdvös mozgalom magvát hintve el. Ez érdemek elismeréséül vasárnap diszes közönség jelent meg a Köztelken, hol a jubileumi ünnepély lefolyt. Üdvözlő beszédet Korizmics László mondott, méltatva a ju­biláns érdemeit s buzdítva őt, hogy kiváló tehetségét jövő­ben is szentelje a hazai gazdaság emelésére. Aztán dr. Ro­­diczky Jenő, kassai gazdasági intézet igazgatója tartott fel­olvasást­»Gazdasági irodalmunk fejlődésének történeté «-ről. Értekezésében sok dicsérettel emlékezett meg a Kodolányi munkásságáról, a­ki meghatva mondott köszönetet az ováci­­ókért. — Megemlítjük még, hogy az erdészek és gazdatisz­tek segélyegylete Kodolányi Antalt örökös tiszteletbeli vá­lasztmányi taggá választotta. Az ötödik kerületi állami főreáliskola jeles igazgató­ja , Hofer Károly állami szolgálatának negyven éves jubi­leumát ülte. A tanári kar szerény iskolai ünnepet akart ez alkalomból rendezni, de az sokkal nagyobb jelentőségűvé, a közelismerés napjává nőtte ki magát. Hofer Károly meg is érdemelte, hogy minél szélesebb körök ovációja tegye emlé­kezetessé e napját. Lelkes tanár és jeles paedagogus. Budán 1828-ben született s 1844-ben a számvevőségnél lépett ál­lami szolgálatba; majd letette a tanári vizsgálatot, 1859-ben már a budai reáliskola rendes tanára lett. 1872-ben nevez­ték ki mostani állására s az akkor alakult iskolát rövid időn az elsők közé emelte. A vasárnapi ünnepély az intézet Markó-utcai épületé­ben folyt le, melynek dísztermét a tanügy vezérférfiai, mű­egyetemi s középiskolai tanárok, volt tanítványok, hölgyek s az ifjúság töltötték meg. Mikor a küldöttségileg meghívott igazgató, nejével, belépett, lelkes éljenzés fogadta. Az ifjú­sági dalkar elénekelte a »Szózat«-ot, aztán a tanári kar nevé­ben Bodnár Zsigmond mondott meleghangú, ékesen szóló üdvözlő beszédet. Majd Klamarik János mint osztálytaná­csos hangsúlyozta, hogy felsőbb körökben is mily nagyra becsülik a jubiláris munkásságát, aztán dr. Várady Antal szavalta el nagy hatás közt alkalmi ódáját, átnyújtották a Hofer-alapítványt alapító levelét, Beke Manó tanár beszélt a régi tanítványok nevében s az ifjúság mondta el üdvözlő szónoklatát. Az ünnepelt meghatva válaszolt, s az ifjúsági dalkar a »Himnus«-sal fejezte be az ünnepet. Délután két órakor a redouteban volt, diszebéd. Száz­nál többen vettek benne részt és sok emelkedett toast hang­zott. Az elsőt, az ünnepeltre, Tyrnauer Károly tanár mondta, aztán Szász Károly, Szily Kálmán s mások beszéltek. A harmadik ünnep a Ganzgyár budai telepén folyt le. Mech­wart Endre igazgatót ünnepelték annak alkalmából, hogy huszonöt éve szolgálja az ipar ügyét. Németországban született s mint fiatal mérnök került hazánkba. Nevét a gépipar terén sok­­fontos újítás tette ismertté s a gyár, melynek élén áll, szintén sokat köszön az ő munkássá­gának. A vasárnapi ünnepen az igazgató tanács tagjain, az összes tisztviselőkön, a ratibori fiókgyár küldöttségén s munkásokon kívül az ünnepeltnek több külföldi rokona és barátja is megjelent. A telep ízlésesen föl volt diszitve s a gyár tűzoltói zenekarukkal jelentek meg. Négy üdvözlő szónoklat volt: a Somssich Pálé az igazgató tanács, Oberbecké a ratibori fiókgyár, Szegőfié a tisztviselők és Grosz Mihályé a munkások nevében. Az ünnepeltnek értékes ajándékokat is nyújtottak át: az igaz­gató tanács tömör ezüst asztaldíszt, a tisztviselők ezüst szobrot és díszalbumot, a munkások bronz-szobrot. Mech­­wart meghatva mondott köszönetet. Ajándék érkezett Braunschweigból is: babérlevelekből s rózsákból fűzött bokréta. Este a jubiláns adott a »Fácán« éttermében lako­mát. A villamos világitású termekben 360-an ültek asztal­hoz s zeneszó és toaszok közt vidám hangulatban sokáig maradtak együtt. • Mulatságok. Az állatvédő egyesület tegnap tartotta táncestélyét a »Hungária« szálloda dísztermében, melyen nem nagy, de válogatott közönség volt jelen. Pedig a mulatság megérde­melte volna, hogy többen vegyenek részt benne. A rendező­ség az egylet színeit ábrázoló sárga, kék és vörös vállszala­got viselte. A tánczenét Horváth Mátyás zenekara szolgál­tatta. Az első négyest huszonkét pár táncolta. A hölgyek közt voltak : Borosnyay Oszkárné, Köpesdy Sándorné, Ham­mer Nándorné, Kodolányi Antalné, Henninger Vilmosné, Horváth Józsefné, Zahoray Nándorné, Wagner Alajosné, Be­­reczky Endréné, Korizsánszky Béláné úrnők ; a leányok kö­zül pedig Kuliffay Izabella, Kerékgyártó Etelka, Horváth Irma, Köpesdy Ilonka, Stuart Helena, Kodolányi Marianne, Hajósy Aranka, Kolozsváry Albiné, Offner Karola, Nagy Ludovika, Etelváry Alojzia kisasszonyok s még többen. A mulatság igen kedélyesen folyt le s kár, hogy anyagi eredményt nem mutathatott ki. A »Kedélyesség« társaskör vasárnap hangversenynyel egybekötött táncestélyt rendezett a redout egyik éttermében. Jótékony célra : szegény gyermekek felruházására rendezte s nagy számú közönség jelent meg. Talán az egylet címével függött össze, hogy az estély egyik-másik tekintetben szinte nagyon is kedélyesen folyt; voltak, kik szürke kabátban jelentek meg, sőt téli kabátban is ültek az első padsorokban ; a hangverseny alatt olyan kedélyes hangos beszélgetés volt, hogy a műsor egyik érdekes­ darabját, a zongoraelőadást, alig lehetett élvezni. A hangversenyt Wasztel Károly ci­­teramester rendezte, Kősést Auguszta k. a­ Flotowtól és Men­delssohntól énekelt dalokat s élénk tapsokat aratott, úgy­szintén Kőszeghi Géza, ki Chopin egyik balladáját játszotta el zongorán. Volt több citera-előadás is és főkép Wasztel Károly játéka zajos tetszésben részesült. Befejezésül tizenhat citerán Wasztel Károlynak »Csurgói emlék« című indulóját adták elő, mely azonban nem igen melegítette föl a közön­séget ; hiba volt az is, hogy a citerák nem voltak egymás­hoz hangolva. A hangversenyt tánc követte, Csillag zeneka­rának játéka mellett. A francia négyest két oszlopban nyolc­vankét pár táncolta. Az iparos körben szombaton a polgári dalkör sikerült estélye folyt le. A terem egészen megtelt közönséggel. A dal­kör Zimaytól és Hubertől adott elő kardalokat: a kis Ságh Mariska zongorán játszott meglepő ügyességgel; Strasser Alajos Huber »zsidó­ tánc«-át adta elő ízléssel; később pe­dig Telbisz Jenővel és Berecz Edével együtt egy hármast. Minden egyes szám megérdemelt tetszésben részesült. A hangversenyt a »Falusi újoncozás« című bohózat előadása követte, ezt pedig Bokrosné asszony tréfás felolvasása. Vé­gül tánc következett. — Vasárnap a kör tagjai tartottak hangversenynyel egybe­kötött családi estélyt, Bódy Mariska k. a. buzgó és ügyes rendezése mellett. Tetszés közt adták elő a Berecz Ede által átírt Erkel-féle »Pensée dramati­­que«-ot zongorán, hegedűn és harmóniumon Ibrányi Jenő, Strasser Alajos és Berecz Ede; hasonlóan zajos tapsokkal fogadták Sólyomvári Mandisz Ella, Pichler Jusztin kisasz­­szonyok és Lpinger Lipót (Paks Ferenc ének- és zenetanfo­lyamának tagja) énekét a »bűvös vadász«-ból. A többi szá­mokat ifj. Reitter Ferenc ügyes citerajátéka; Pichler Jusztin kisasszonyt éneke; Luschny Gyula zongorajátéka, Hinczin­­ger Gusztáv érzésteljes szavalata és Zsigmond Mihály ti­­linkójátéka képezték. A hangversenyt társas vacsora, ezt pedig éjfélig tartó vidám tánc követte. Jövő vasárnap színi­előadás lesz. A terézvárosi kaszinó, mely csak nem rég alakult, de már is szép pártolásnak örvend, szombaton tartó megnyitó ünnepélyét. Rajnai Gizella k. a., a nemzeti színház ifjú tagja hatással szavalta Ábrányi Emil prológját, utána pedig Máthé István játszott néhány magyar dalt. A hangversenyt társas vacsora követte, melynél az első felköszöntőt Bobula János mondta a királyra. Az estélyt tánc fejezte be.­­ A kereskedő ifjak társulatában szintén hang­verseny­nyel egybe­kötött táncmulatság volt. Nagy közönség jelent meg. A hang­versenyben közre­működtek: Elbert Imre Moszkovszky »Tarantella«-jának szabatos zongorázásával; Szűcs István Petőfi egy költeményének hatásos szavalásával; Egercsics Katalin k. a. Lachner egy dalának szép hangú éneklésével - Stoiber Károly Mozart es-dúr kürtversenyének előadásával és Mihályi Ferenc népdalok éneklésével. Minden egyes szám zajos tetszésnyilatkozatokra indította a közönséget. A tánc­ban sokan vettek részt. Vidék. ** Kolozsvárit az egyetemi kör ünnepélyekkel ülte meg fennállásának tizedik évfordu­lóját. A színházban hangversenyt és műkedvelői elő­adást rendeztek, mely iránt a közönség nagy érdek­lődést tanúsított. A legtöbb helyet már napok előtt

Next