Fővárosi Lapok 1885. szeptember (206-233. szám)

1885-09-06 / 211. szám

z orvosi kongresszus. Az orvosi és közegésségügyi kongresszus tegnap foly­tatta és befejezte tárgyalásait. Ezúttal is kiválóan gyakor­lati jelentőségű kérdésekről folytak az előadások. A harmadik szakosztályban, Balogh Kálmán elnök­lete alatt, Lechner Lajos miniszteri tanácsos tartotta az első felolvasást, az egésséges épitkezésről. Kiemelte, hogy az egésséges építkezés fő feltételei a száraz talaj, levegő, nap és víz. A szobák legyenek tágasak és jól szellőzhetők, a nap lehetőleg jusson be minden helyiségbe. Tüzetesen szólt az értekező az épitkezési anyagról, a lakásoknak nedvesség ellen való megóvásáról sat., aztán kifejti azt is, hogy a pa­rasztházak mikép épüljenek. Egyebek közt szükségesnek vélné hatóságilag is oda törekedni, hogy lakóházaknak bi­zonyos méreteknél kisebbek ne legyenek alkalmazhatók, célszerű kéményeket alkalmazzanak, gond legyen jó kutakra. Ellene nyilatkozott a szóló a túlságosan magas házaknak s fejtegette a sétaterek szükségét, világítás, burkolat sat. kellékeit. Az élénk tetszéssel fogadott értekezéshez többen szóltak hozzá, köztök dr. Duk­a Tivadar, ki az angolországi s főkép a londoni egésségügyi viszonyokra hivta föl a kon­gresszus figyelmét s szólt az angol úgy nevezett családi házak­ról, melyek közül négynek van egy közös kertje; szólt a nyilvános kertekről is, melyek Londonban igen nagy kiter­­jedésüek és a nép gyermekeinek üdülő­helyei. Fodor József értekezett azután az ivó­víz ellenőrzé­séről és az egésséges ivóvíz beszerzéséről városokban és faluhelyeken. A közegésségügy e jeles munkájának érdekes fejtegetéseit és gyakorlati indítványait élénk tetszés kísérte. A kérdéshez hozzászóltak Weszelovszky Károly, Kresz Géza, az utóbbi főkép a Chamberland-Pasteur-féle vízszűrőt is­mertetve, továbbá Papp Oszkár, ki arra hívta fel a figyel­met, hogy a soroksági Duna-ág az elzárás következtében elposványosodott és környékén mocsárlázak pusztítják a la­kosságot. Még többen tettek megjegyzéseket, aztán következett a harmadik tárgy : dr. Korányi Frigyes tanár nagy becsű értekezése a fertőző betegségek terjedésének meggátlásáról. A népesség szaporodásának hazánkban nagy akadályát a fertőző betegségek : croup, difteritisz, tifusz, kholera, himlő sat. E betegségek ellen a tudomány nem rendelkezik óvsze­rekkel, de terjedések ellen tehetni intézkedéseket. A kholera 187­2 —­3-ban több mint 300,000 embert ragadott el ha­zánkban s az értekező részletes statisztikai számokat sorolt fel arról, hogy a többi fertőző betegségekben is évenként hány ember hal meg. Óriási a gazdasági veszteség, mely e betegségek által a nemzetet éri, nemcsak a halottakban, ha­nem a betegekben is, kik hosszú időre kénytelenek abba­hagyni hasznos foglalkozásukat, csupán a tífusz által több mint két millió munkanap megy veszendőbe s hasonló ará­nyok mutatkoznak a himlőbetegek munkaveszteségénél, úgy mint a többi fertőző bajok által sújtottaknál is. Be van bi­zonyítva, hogy a halandóság annál kisebb, minél rendezet­tebbek valamely ország közegésségügyi viszonyai. Német­országban ezer emberre évenként 19 halálozás esik, nálunk 37. Magyarországon a születések száma nagyobb, mint bár­mely európai államban, de az élet átlag rövid, úgy hogy ötven éven túli e­mber Magyarországon van legkevesebb és az átlagos életkor is nálunk a legalacsonyabb: alig több mint huszonöt év, így aztán nagyon lassú a szaporodás is, az ország lakossága tizenegy év alatt mindössze 272,750 lélek, mikor a csak háromszorta népesebb Németország ugyanez idő alatt öt millióval, tehát húszszorta többel sza­porodott, Anglia pedig egy év alatt szaporodik több mint 300.000 lélekkel. Az értekező ezután tüzetesen kifejti, mi­kép lehet a fertőző bajok hatását csökkenteni. A művelődés fejlődésének aránya szerint csökken a járványok pusztítása, a törvény keveset tehet a hibás közszokások, életmód ellen. Nagy fontosságú lépést tett Trefort miniszter, midőn az egésségtan oktatását a papnevelő intézetekben és közép­iskolákban elrendelte; nagy hatás várható az egésségügyi társulatok szervezésétől, egésséges népházak építésétől; szükséges az egésségügyi tárlatok rendezése, kisebb könyv­tárak alapítása, képzett ápolónők nevelése, szükséges, hogy a gazdák gondját viseljék cselédségek egésségének és szük­séges az orvosok szaporítása, mert van megyénk, a­hol 17.000 emberre jut egy orvos, kórház pedig összesen van 116. Az elkülönítés révén a fertőző bajok terjedésének fő óvszere, szükséges, hogy legyen mentül több kis községi kór­ház, melyet csekély költséggel lehet berendezni. Ha eljutot­tunk oda, hogy minden községnek van temploma, mért ne érhetnék el, hogy körszobája is legyen ? Állami és egyéni érdek követeli e téren a következetes, céltudatos munkás­ságot. Az élénk tetszéssel fogadott előadás hosszabb eszme­cserét inditott meg s ezzel az ülés véget ért. Délután volt az utolsó ülés, a negyedik szakosztályé. Dr. Fodor József elnökölt s első tárgy az iskolai egésség­­ügy volt, melyről dr. Imre József tartott előadást. Tüzete­sen fejtegette, milyennek kell lenni az iskola­épületnek, tan­teremnek, merre nyíljanak az ablakok, milyenek legyenek a padok, a fűtés, szellőzés sat. Kiemelte a tornázás fontossá­gát is. A kérdés érdekes eszmecserét támasztott, melyben Kármán Lajos, Lutter Nándor, Mar­cusovszky Lajos és még többen vettek részt. De. Midler Kálmán, a munkások egésségügyéről érte­kezett, különösen kiemelve annak fontosságát, hogy nagyon fiatal munkások ne alkalmaztassanak. E kérdéshez Vesze-­­­lovszky Károly, Téry, Kresz, Csapody és mások szóltak hozzá , s élénk eszmecsere után az utolsó felolvasás következett, dr. Csatáry Lajosé, ki a vasúti és hajózási egésségügyről érte­kezett, tüzetesen fejtegetve, miként építendők a pályaházak, vagyonok, hajók. Szólt a személyzet túlerőltetése ellen, vé­gül pedig a mentőeszközökről. A tárgysorozat ki leven merítve, dr. Mar­cusovszky Lajos kongresszusi elnök mondott rövid párbeszédet, köszö­netét nyilvánítva a tagoknak megjelenésükért s reményét fejezve ki, hogy a gyűlés nem lesz hatástalan. Köszönetet mondott a fővárosnak, József főhercegnek és mindazoknak, kik a kongresszus tagjait szíves vendégszeretetben részesíték. K­áth Károly főpolgármester és társelnök a főváros ne­vében köszönetet mondott, hogy a kongresszus itt tartotta üléseit; a főváros jövőre is mindig örömmel fogja üdvözölni falai közt a kongresszust. Dr. Szigeti a vidéki tagok nevében mondott köszöne­tet a kongresszus létesitőinek és tapintatos vezetőinek s ez­zel az ülés véget ért. . . »rr*srw^;tw«**rr?*' ' - -;^r *"" •· ;0"”' ‘ '• .?•**%. *' * — 1355 — A szépirodalmat két közlemény képviseli. Az egyik Pálffy Albert társadalmi életből merített és életteljesen írt regényének: »Ne hallja hirét az anyjá­nak« folytatása; a másik a »Szemle« szerkesztőjének mélyen magható elégiája, melyet, mint az igazi fáj­dalom nemes és szép termékét, mi is bemutatunk olvasóinknak. Margit emléke. A kertben ülök nyári alkonyon, És széttekintve elgondolkozom. Jó pihenő hely s meg sem változott, A vén diófák épen állnak ott. Lehajlik hozzám jázmin s rózsa ága, Tarkán virít a kis kert száz virága. Szőlő s gyümölcsfa lombnyilásin át, Csillanni látom az ezüst Dunát. Amott hegyeknek erdősedte orma, Túl a vizen falucska karcsú tornya. Mind, mind a régi s még sem az nekem, Mert nem vagy itt, szerette gyermekem ! S nem leszsz soha, hiába vár reád Kedvenc virágod s búsongó atyád. A pázsit, ösvény puszta, nesztelen, Nem jősz felém, vidáman, könnyeden. Csengő szavad a zöld lombok között Nem kelt szivembe’ többé örömöt, Mint egykoron, mint nem rég s annyiszor! — Szépséged, bájad egy maréknyi por. Csak árny vagy immár, a ki ott lebegsz még, Évek során majd eltűnő bus emlék. De én soh’sem felejtem képedet, Megőrizem, mig sir el nem temet. Nincs messze az, feltűnni látom ott . . . A sors nekem mi szépet, jót adott: Mind visszaveszi s itt hagy kifosztottan, Bár élve még, de félig már halottan! Gyulai Pál. E költemény szívből fakadt sóhaja viszhangot kelt mindenkiben, ki fogékonysággal bir a mások bá­nata iránt. A kötetet — a rendes beosztás szerint — »Ér­tesítő« zárja be, könyvek ismertetéseivel, bírálataival.­ ­ Kiállítás. Az őrszemélyzet mulatsága tegnap folyt le, rövid időre átköltöztetve a kiállítás pezsgő életét a Klemens-féle ven­déglőnek mostanában hallgatag helyiségeibe. Nagyon sokan váltották meg jegyeiket, többen tettek felülfizetéseket is, de a délutáni órák borongása sokakat visszatartott a megjele­néstől. A polgári osztály vegyes köreiből azonban nagy kö­zönség gyűlt össze. Be sem fértek a nagyterembe, szorongá­sig megtelt az előszoba is. Egész az éji órákig nagy volt a szorongás. A hangverseny, mely a táncot megelőzte, kilenc számból állt s a­míg tartott, sűrűn hangzott a taps. Kiju­tott belőle minden közreműködőnek. A polgári dalkörnek, melynek néhány nagyon jóhangú tagja van ; Schmitt Gusz­távnak, ki érces hangon, hatással énekelt két dalt; Kup­­pis Natália kisasszonynak, ki kifejlett technikával, de nem igen mély érzéssel játszott a zongorán; s Bernett Bertalan­nak, ki ügyesen kezeli a hegedűt. E közreműködők a műsor hat számát tölték be. Dicséret illeti őket is, de az est sikeré­ben a másik három számé az oroszlán­rész. Első­sorban Blaha Lujza asszony gyújtó népdalait kell említenünk.Mikor a ked­velt művésznő (fehér estély­ruhában s gyémántokkal) megje­lent, szűnni nem akart a taps és éljenzés. Pompás kedvvel kezdett énekelni s a tapsokra kétszer is megszerezte dalait. E daloknak méltó társai a Kaszner Károly cimbalmából törtek elő. Bőven jutalmazta a taps ezeket is. Kevésbbé zajos volt a sikere a Berecz Ede »Bánk bán»i- triójának, melyet ezút­tal mutattak be először. Pedig az átírás s az előadás egy­aránt megérdemelték volna a tetszés tüntetőbb zaját is. Berecz Ede derék munkát végzett az átírással, azt pedig alig tudnák eldönteni: az előadásban a Strasser Alajos hege­dűje, a Berecz Ede h­armóniuma, avagy a Telbisz Ernő zon­gorája ontotta-e művésziebben a hangokat. Hangverseny után a közönség egy része hazavonult s a terem meggyérült sorai helyet adtak a táncolóknak, kik vigan mulattak. Az est jól jövedelmezett az erdélyi kultur-egyletnek s a hírlap­írók nyugdíj alapja javára. A kiállítási igazgatóságot a mulatságon Schnierer Gyula és Müller Béla főmérnök kép­viselték. Az időleges kiállítások hosszú sorozatában tegnap is­mét egy újabbat nyitottak meg : a tejtermékek kiállítását. A csinosan diszitett csarnokban nagyobb számú közönség volt jelen s a megnyitás némi ünnepélyességgel történt. Ott volt gróf Széchenyi Pál miniszter, gróf Zichy Jenő kiállítási alelnök, Ráth Károly főpolgármester, Máday Izidor osztály­­tanácsos, Egan Ede, gróf Dürkheim Ottó hagenbergi birto­kos, Kaltenegger brixeni tanár s az osztrák földmivelési minisztérium képviselője sat. Egan Ede kalauzolta a minisztert és magyarázta az egyes tárgyakat. Fontos és tanulságos tárlat ez, mely érdekelheti a városi ínyen­cet is, de kiválóan nagy érdekli a gazdaközönségre nézve. Most, mikor a gaboaárak rendkívüli hanyatlása arra kényszeríti a magyar gazdát, hogy új forrásokat keressen, nagy ideje, hogy a nyugati államokban oly bő jövedelmet nyújtó tejgazdaságnak nagyobb figyelmet szenteljenek. A hazánkban elfogyasztott sajt értéke pl. közel másfél millió forint s ez összeg nagyrészt külföldre vándorol, pedig már a tegnap megnyilt tárlat is bizonyítja, hogy szükségletünket némi iparkodással, befektetéssel és a szükséges kezelési is­meretek elsajátításával hazai tejtermékek is fedezhetnék. Az utóbbi időkben történt is haladás, a­miben nagy érdeme van Egan Ede felügyelőnek, ki a kormány megbízásából buzgó tevékenységet fejt ki e téren. A kiállításon 63 kiállító több mint 200 tárgyat állított ki. Van itt svájci modorban készült sajt több tanintézet, továbbá gr. Szirmay, Pulszky Géza gazdaságaiból. Albrecht főherceg béllyei uradalma, a kisbéri államjószág grófi sajtokat állított ki, a munkácsi, valpói, majki uradalmak limburgit, schwarzenbergit, tan­­zenbergit, a sárvári uradalom romatoureit, gróf Szapáry Iván eidamit sat. Képviselve vannak a különféle felföldi, erdélyi rég ismert sajtok, ostyepka, kecskesajt, turófélék, vaj sat. Tíz krajcárért kóstolót is kaphatni s a vendég aztán ihatik friss tejet vagy pezsgőt. Ez utóbbit persze nem tíz krajcárért. Egan Ede értékes tanulmányt is írt és adott ki tejgazdaságunkról. A kiállítást látogató gazdakö­zönség, reméljük, gyakorlati haszonnal fogja e tárlatot ta­nulmányozni. Az iparcsarnokban honalptól fogva itj látni való lesz: a villámfénynyel kivilágított interieurök. A próbát gróf Széchenyi Pál miniszter jelenlétében igen jó sikerrel tartották meg. A kiállítási főjelentés egyik részét a kiállítás törté­nelme fogja képezni. Az elnökség felszólította az összes ke­rületi, helyi és szakbizottságok elnökeit, küldjék be rövid je­lentésüket, kiemelve ebben a kiválóbb tevékenységet kifej­tett tagok érdemeit. Szakfelolvasások lesznek szeptember és október hóna­pokban a kiállítás területén. Az elnökség több jeles szak­tudóst kért fel előadások tartására. E hó 24-én Molnár István, a budai vincellérképző intézet igazgatója fog érte­kezni borászatunk és kertészetünk viszonyairól. E felolva­sások díjtalanok lesznek. A szerbek, épp úgy mint a morvák és csehek, folyton nagy érdeklődést tanúsítanak. A belgrádi kormány legújab­ban elhatározta, hogy az állatkiállítás tanulmányozására tizenkét vidéki földbirtokost küld államköltségen Budapestre. A belgrádi gazdasági egylet is tömeges látogatásra készül. A magyar gazdakör meghívására e napokban határozták el, hogy az egylet nagyobb számú küldöttséget indít Buda­pestre. Ez csak még inkább feltűnővé fogja tenni azt, hogy a magyar gazdasági egyletekről, pedig van vagy ötven, effé­lét nem igen jelenthetünk. A nagybányai iparosok, mintegy ötvenen, Lajos György városi főjegyző vezetése mellett érkeztek meg. Városuk színeit mutató jelvényt viselnek és tegnap Stoll Károly orsz. képviselő kalauzolása mellett látogatták meg a kiállítást. Győr megyéből, hol gróf Laszberg alispán és Matkovics köz­­gazdasági előadó buzognak ez ügyben, ötszázan fognak jönni. Pozsonyból mintegy kilencven iparos, Nagyváradról pedig vagy hatszázan. A földállításra mintegy 800 ló van bejelentve. A ki­állításra a király ő felsége, József és Albrecht főhercegek, Coburg herceg s főuraink közül is számosan küldenek lo­vakat. A hangverseny, melyet a budapesti férfi-dalegylet hol­nap akart a zenecsarnokban megtartani, a lengyel vendégek tiszteletére rendezendő ünnepélyek miatt szombatra, e hó 12-dikére marad. Y i d é k. ** Vörös kereszt. Ez egylet délmagyar­országi fiókjai néhány nappal ezelőtt értekezle­tet tartottak Temesvárit. A fő­városból is többen jelen­tek meg, u. m. Ivánka Imre főgondnok s neje: Öllé Leona úrnő, Ivánka Jolán, Wickenburg grófnő, báró Ambrózy Lajos, Ivánka Zsigmond, Gosztonyi János kamarás és neje. Képviselve voltak a temesvári, temes­­megyei, nagybecskereki, vingai, csákovai, zsombolyai, hidegkúti, párdányi, verseci fiókegyletek, tekintélyes küldöttek által. Az egyesületeket dr. Telbisz Károly temesvári polgármester üdvözli. Ivánka Imre adta elő az értekezlet célját. Tervben van ugyanis Temesvártt kétszáz beteg számára tartalék kórház felállí­tása. Nincs szó terhek elvállalásáról, mert az ily kor­

Next