Fővárosi Lapok 1885. szeptember (206-233. szám)
1885-09-06 / 211. szám
z orvosi kongresszus. Az orvosi és közegésségügyi kongresszus tegnap folytatta és befejezte tárgyalásait. Ezúttal is kiválóan gyakorlati jelentőségű kérdésekről folytak az előadások. A harmadik szakosztályban, Balogh Kálmán elnöklete alatt, Lechner Lajos miniszteri tanácsos tartotta az első felolvasást, az egésséges épitkezésről. Kiemelte, hogy az egésséges építkezés fő feltételei a száraz talaj, levegő, nap és víz. A szobák legyenek tágasak és jól szellőzhetők, a nap lehetőleg jusson be minden helyiségbe. Tüzetesen szólt az értekező az épitkezési anyagról, a lakásoknak nedvesség ellen való megóvásáról sat., aztán kifejti azt is, hogy a parasztházak mikép épüljenek. Egyebek közt szükségesnek vélné hatóságilag is oda törekedni, hogy lakóházaknak bizonyos méreteknél kisebbek ne legyenek alkalmazhatók, célszerű kéményeket alkalmazzanak, gond legyen jó kutakra. Ellene nyilatkozott a szóló a túlságosan magas házaknak s fejtegette a sétaterek szükségét, világítás, burkolat sat. kellékeit. Az élénk tetszéssel fogadott értekezéshez többen szóltak hozzá, köztök dr. Duka Tivadar, ki az angolországi s főkép a londoni egésségügyi viszonyokra hivta föl a kongresszus figyelmét s szólt az angol úgy nevezett családi házakról, melyek közül négynek van egy közös kertje; szólt a nyilvános kertekről is, melyek Londonban igen nagy kiterjedésüek és a nép gyermekeinek üdülőhelyei. Fodor József értekezett azután az ivóvíz ellenőrzéséről és az egésséges ivóvíz beszerzéséről városokban és faluhelyeken. A közegésségügy e jeles munkájának érdekes fejtegetéseit és gyakorlati indítványait élénk tetszés kísérte. A kérdéshez hozzászóltak Weszelovszky Károly, Kresz Géza, az utóbbi főkép a Chamberland-Pasteur-féle vízszűrőt ismertetve, továbbá Papp Oszkár, ki arra hívta fel a figyelmet, hogy a soroksági Duna-ág az elzárás következtében elposványosodott és környékén mocsárlázak pusztítják a lakosságot. Még többen tettek megjegyzéseket, aztán következett a harmadik tárgy : dr. Korányi Frigyes tanár nagy becsű értekezése a fertőző betegségek terjedésének meggátlásáról. A népesség szaporodásának hazánkban nagy akadályát a fertőző betegségek : croup, difteritisz, tifusz, kholera, himlő sat. E betegségek ellen a tudomány nem rendelkezik óvszerekkel, de terjedések ellen tehetni intézkedéseket. A kholera 1872 —3-ban több mint 300,000 embert ragadott el hazánkban s az értekező részletes statisztikai számokat sorolt fel arról, hogy a többi fertőző betegségekben is évenként hány ember hal meg. Óriási a gazdasági veszteség, mely e betegségek által a nemzetet éri, nemcsak a halottakban, hanem a betegekben is, kik hosszú időre kénytelenek abbahagyni hasznos foglalkozásukat, csupán a tífusz által több mint két millió munkanap megy veszendőbe s hasonló arányok mutatkoznak a himlőbetegek munkaveszteségénél, úgy mint a többi fertőző bajok által sújtottaknál is. Be van bizonyítva, hogy a halandóság annál kisebb, minél rendezettebbek valamely ország közegésségügyi viszonyai. Németországban ezer emberre évenként 19 halálozás esik, nálunk 37. Magyarországon a születések száma nagyobb, mint bármely európai államban, de az élet átlag rövid, úgy hogy ötven éven túli ember Magyarországon van legkevesebb és az átlagos életkor is nálunk a legalacsonyabb: alig több mint huszonöt év, így aztán nagyon lassú a szaporodás is, az ország lakossága tizenegy év alatt mindössze 272,750 lélek, mikor a csak háromszorta népesebb Németország ugyanez idő alatt öt millióval, tehát húszszorta többel szaporodott, Anglia pedig egy év alatt szaporodik több mint 300.000 lélekkel. Az értekező ezután tüzetesen kifejti, mikép lehet a fertőző bajok hatását csökkenteni. A művelődés fejlődésének aránya szerint csökken a járványok pusztítása, a törvény keveset tehet a hibás közszokások, életmód ellen. Nagy fontosságú lépést tett Trefort miniszter, midőn az egésségtan oktatását a papnevelő intézetekben és középiskolákban elrendelte; nagy hatás várható az egésségügyi társulatok szervezésétől, egésséges népházak építésétől; szükséges az egésségügyi tárlatok rendezése, kisebb könyvtárak alapítása, képzett ápolónők nevelése, szükséges, hogy a gazdák gondját viseljék cselédségek egésségének és szükséges az orvosok szaporítása, mert van megyénk, ahol 17.000 emberre jut egy orvos, kórház pedig összesen van 116. Az elkülönítés révén a fertőző bajok terjedésének fő óvszere, szükséges, hogy legyen mentül több kis községi kórház, melyet csekély költséggel lehet berendezni. Ha eljutottunk oda, hogy minden községnek van temploma, mért ne érhetnék el, hogy körszobája is legyen ? Állami és egyéni érdek követeli e téren a következetes, céltudatos munkásságot. Az élénk tetszéssel fogadott előadás hosszabb eszmecserét inditott meg s ezzel az ülés véget ért. Délután volt az utolsó ülés, a negyedik szakosztályé. Dr. Fodor József elnökölt s első tárgy az iskolai egésségügy volt, melyről dr. Imre József tartott előadást. Tüzetesen fejtegette, milyennek kell lenni az iskolaépületnek, tanteremnek, merre nyíljanak az ablakok, milyenek legyenek a padok, a fűtés, szellőzés sat. Kiemelte a tornázás fontosságát is. A kérdés érdekes eszmecserét támasztott, melyben Kármán Lajos, Lutter Nándor, Marcusovszky Lajos és még többen vettek részt. De. Midler Kálmán, a munkások egésségügyéről értekezett, különösen kiemelve annak fontosságát, hogy nagyon fiatal munkások ne alkalmaztassanak. E kérdéshez Vesze-lovszky Károly, Téry, Kresz, Csapody és mások szóltak hozzá , s élénk eszmecsere után az utolsó felolvasás következett, dr. Csatáry Lajosé, ki a vasúti és hajózási egésségügyről értekezett, tüzetesen fejtegetve, miként építendők a pályaházak, vagyonok, hajók. Szólt a személyzet túlerőltetése ellen, végül pedig a mentőeszközökről. A tárgysorozat ki leven merítve, dr. Marcusovszky Lajos kongresszusi elnök mondott rövid párbeszédet, köszönetét nyilvánítva a tagoknak megjelenésükért s reményét fejezve ki, hogy a gyűlés nem lesz hatástalan. Köszönetet mondott a fővárosnak, József főhercegnek és mindazoknak, kik a kongresszus tagjait szíves vendégszeretetben részesíték. Káth Károly főpolgármester és társelnök a főváros nevében köszönetet mondott, hogy a kongresszus itt tartotta üléseit; a főváros jövőre is mindig örömmel fogja üdvözölni falai közt a kongresszust. Dr. Szigeti a vidéki tagok nevében mondott köszönetet a kongresszus létesitőinek és tapintatos vezetőinek s ezzel az ülés véget ért. . . »rr*srw^;tw«**rr?*' ' - -;^r *"" •· ;0"”' ‘ '• .?•**%. *' * — 1355 — A szépirodalmat két közlemény képviseli. Az egyik Pálffy Albert társadalmi életből merített és életteljesen írt regényének: »Ne hallja hirét az anyjának« folytatása; a másik a »Szemle« szerkesztőjének mélyen magható elégiája, melyet, mint az igazi fájdalom nemes és szép termékét, mi is bemutatunk olvasóinknak. Margit emléke. A kertben ülök nyári alkonyon, És széttekintve elgondolkozom. Jó pihenő hely s meg sem változott, A vén diófák épen állnak ott. Lehajlik hozzám jázmin s rózsa ága, Tarkán virít a kis kert száz virága. Szőlő s gyümölcsfa lombnyilásin át, Csillanni látom az ezüst Dunát. Amott hegyeknek erdősedte orma, Túl a vizen falucska karcsú tornya. Mind, mind a régi s még sem az nekem, Mert nem vagy itt, szerette gyermekem ! S nem leszsz soha, hiába vár reád Kedvenc virágod s búsongó atyád. A pázsit, ösvény puszta, nesztelen, Nem jősz felém, vidáman, könnyeden. Csengő szavad a zöld lombok között Nem kelt szivembe’ többé örömöt, Mint egykoron, mint nem rég s annyiszor! — Szépséged, bájad egy maréknyi por. Csak árny vagy immár, a ki ott lebegsz még, Évek során majd eltűnő bus emlék. De én soh’sem felejtem képedet, Megőrizem, mig sir el nem temet. Nincs messze az, feltűnni látom ott . . . A sors nekem mi szépet, jót adott: Mind visszaveszi s itt hagy kifosztottan, Bár élve még, de félig már halottan! Gyulai Pál. E költemény szívből fakadt sóhaja viszhangot kelt mindenkiben, ki fogékonysággal bir a mások bánata iránt. A kötetet — a rendes beosztás szerint — »Értesítő« zárja be, könyvek ismertetéseivel, bírálataival. Kiállítás. Az őrszemélyzet mulatsága tegnap folyt le, rövid időre átköltöztetve a kiállítás pezsgő életét a Klemens-féle vendéglőnek mostanában hallgatag helyiségeibe. Nagyon sokan váltották meg jegyeiket, többen tettek felülfizetéseket is, de a délutáni órák borongása sokakat visszatartott a megjelenéstől. A polgári osztály vegyes köreiből azonban nagy közönség gyűlt össze. Be sem fértek a nagyterembe, szorongásig megtelt az előszoba is. Egész az éji órákig nagy volt a szorongás. A hangverseny, mely a táncot megelőzte, kilenc számból állt s amíg tartott, sűrűn hangzott a taps. Kijutott belőle minden közreműködőnek. A polgári dalkörnek, melynek néhány nagyon jóhangú tagja van ; Schmitt Gusztávnak, ki érces hangon, hatással énekelt két dalt; Kuppis Natália kisasszonynak, ki kifejlett technikával, de nem igen mély érzéssel játszott a zongorán; s Bernett Bertalannak, ki ügyesen kezeli a hegedűt. E közreműködők a műsor hat számát tölték be. Dicséret illeti őket is, de az est sikerében a másik három számé az oroszlánrész. Elsősorban Blaha Lujza asszony gyújtó népdalait kell említenünk.Mikor a kedvelt művésznő (fehér estélyruhában s gyémántokkal) megjelent, szűnni nem akart a taps és éljenzés. Pompás kedvvel kezdett énekelni s a tapsokra kétszer is megszerezte dalait. E daloknak méltó társai a Kaszner Károly cimbalmából törtek elő. Bőven jutalmazta a taps ezeket is. Kevésbbé zajos volt a sikere a Berecz Ede »Bánk bán»i- triójának, melyet ezúttal mutattak be először. Pedig az átírás s az előadás egyaránt megérdemelték volna a tetszés tüntetőbb zaját is. Berecz Ede derék munkát végzett az átírással, azt pedig alig tudnák eldönteni: az előadásban a Strasser Alajos hegedűje, a Berecz Ede harmóniuma, avagy a Telbisz Ernő zongorája ontotta-e művésziebben a hangokat. Hangverseny után a közönség egy része hazavonult s a terem meggyérült sorai helyet adtak a táncolóknak, kik vigan mulattak. Az est jól jövedelmezett az erdélyi kultur-egyletnek s a hírlapírók nyugdíj alapja javára. A kiállítási igazgatóságot a mulatságon Schnierer Gyula és Müller Béla főmérnök képviselték. Az időleges kiállítások hosszú sorozatában tegnap ismét egy újabbat nyitottak meg : a tejtermékek kiállítását. A csinosan diszitett csarnokban nagyobb számú közönség volt jelen s a megnyitás némi ünnepélyességgel történt. Ott volt gróf Széchenyi Pál miniszter, gróf Zichy Jenő kiállítási alelnök, Ráth Károly főpolgármester, Máday Izidor osztálytanácsos, Egan Ede, gróf Dürkheim Ottó hagenbergi birtokos, Kaltenegger brixeni tanár s az osztrák földmivelési minisztérium képviselője sat. Egan Ede kalauzolta a minisztert és magyarázta az egyes tárgyakat. Fontos és tanulságos tárlat ez, mely érdekelheti a városi ínyencet is, de kiválóan nagy érdekli a gazdaközönségre nézve. Most, mikor a gaboaárak rendkívüli hanyatlása arra kényszeríti a magyar gazdát, hogy új forrásokat keressen, nagy ideje, hogy a nyugati államokban oly bő jövedelmet nyújtó tejgazdaságnak nagyobb figyelmet szenteljenek. A hazánkban elfogyasztott sajt értéke pl. közel másfél millió forint s ez összeg nagyrészt külföldre vándorol, pedig már a tegnap megnyilt tárlat is bizonyítja, hogy szükségletünket némi iparkodással, befektetéssel és a szükséges kezelési ismeretek elsajátításával hazai tejtermékek is fedezhetnék. Az utóbbi időkben történt is haladás, amiben nagy érdeme van Egan Ede felügyelőnek, ki a kormány megbízásából buzgó tevékenységet fejt ki e téren. A kiállításon 63 kiállító több mint 200 tárgyat állított ki. Van itt svájci modorban készült sajt több tanintézet, továbbá gr. Szirmay, Pulszky Géza gazdaságaiból. Albrecht főherceg béllyei uradalma, a kisbéri államjószág grófi sajtokat állított ki, a munkácsi, valpói, majki uradalmak limburgit, schwarzenbergit, tanzenbergit, a sárvári uradalom romatoureit, gróf Szapáry Iván eidamit sat. Képviselve vannak a különféle felföldi, erdélyi rég ismert sajtok, ostyepka, kecskesajt, turófélék, vaj sat. Tíz krajcárért kóstolót is kaphatni s a vendég aztán ihatik friss tejet vagy pezsgőt. Ez utóbbit persze nem tíz krajcárért. Egan Ede értékes tanulmányt is írt és adott ki tejgazdaságunkról. A kiállítást látogató gazdaközönség, reméljük, gyakorlati haszonnal fogja e tárlatot tanulmányozni. Az iparcsarnokban honalptól fogva itj látni való lesz: a villámfénynyel kivilágított interieurök. A próbát gróf Széchenyi Pál miniszter jelenlétében igen jó sikerrel tartották meg. A kiállítási főjelentés egyik részét a kiállítás történelme fogja képezni. Az elnökség felszólította az összes kerületi, helyi és szakbizottságok elnökeit, küldjék be rövid jelentésüket, kiemelve ebben a kiválóbb tevékenységet kifejtett tagok érdemeit. Szakfelolvasások lesznek szeptember és október hónapokban a kiállítás területén. Az elnökség több jeles szaktudóst kért fel előadások tartására. E hó 24-én Molnár István, a budai vincellérképző intézet igazgatója fog értekezni borászatunk és kertészetünk viszonyairól. E felolvasások díjtalanok lesznek. A szerbek, épp úgy mint a morvák és csehek, folyton nagy érdeklődést tanúsítanak. A belgrádi kormány legújabban elhatározta, hogy az állatkiállítás tanulmányozására tizenkét vidéki földbirtokost küld államköltségen Budapestre. A belgrádi gazdasági egylet is tömeges látogatásra készül. A magyar gazdakör meghívására e napokban határozták el, hogy az egylet nagyobb számú küldöttséget indít Budapestre. Ez csak még inkább feltűnővé fogja tenni azt, hogy a magyar gazdasági egyletekről, pedig van vagy ötven, effélét nem igen jelenthetünk. A nagybányai iparosok, mintegy ötvenen, Lajos György városi főjegyző vezetése mellett érkeztek meg. Városuk színeit mutató jelvényt viselnek és tegnap Stoll Károly orsz. képviselő kalauzolása mellett látogatták meg a kiállítást. Győr megyéből, hol gróf Laszberg alispán és Matkovics közgazdasági előadó buzognak ez ügyben, ötszázan fognak jönni. Pozsonyból mintegy kilencven iparos, Nagyváradról pedig vagy hatszázan. A földállításra mintegy 800 ló van bejelentve. A kiállításra a király ő felsége, József és Albrecht főhercegek, Coburg herceg s főuraink közül is számosan küldenek lovakat. A hangverseny, melyet a budapesti férfi-dalegylet holnap akart a zenecsarnokban megtartani, a lengyel vendégek tiszteletére rendezendő ünnepélyek miatt szombatra, e hó 12-dikére marad. Y i d é k. ** Vörös kereszt. Ez egylet délmagyarországi fiókjai néhány nappal ezelőtt értekezletet tartottak Temesvárit. A fővárosból is többen jelentek meg, u. m. Ivánka Imre főgondnok s neje: Öllé Leona úrnő, Ivánka Jolán, Wickenburg grófnő, báró Ambrózy Lajos, Ivánka Zsigmond, Gosztonyi János kamarás és neje. Képviselve voltak a temesvári, temesmegyei, nagybecskereki, vingai, csákovai, zsombolyai, hidegkúti, párdányi, verseci fiókegyletek, tekintélyes küldöttek által. Az egyesületeket dr. Telbisz Károly temesvári polgármester üdvözli. Ivánka Imre adta elő az értekezlet célját. Tervben van ugyanis Temesvártt kétszáz beteg számára tartalék kórház felállítása. Nincs szó terhek elvállalásáról, mert az ily kor