Fővárosi Lapok 1886. október (272-302. szám)

1886-10-05 / 276. szám

én letartóztatásom után hat hétig mindig az igazat mondtam, attól sohasem tértem el. De a­mit aztán mondtam, az nem igaz. Elnök : Mit beszél ? Gazdaghné: Azt, hogy én nem tudok semmit. A bíró úr tizennégy hamis tanút állított elém, akik beszéltek, hát csak hallgattam. Aztán meg egy asz­­szonyt tettek mellém, a­ki folyton biztatott, hogy csak valljam azt, a­mit a biró úr akar, mert akkor szabadon bocsátanak; ha pedig nem vallom, akkor nem eresztenek ki. Beismerem, hogy gyáva, gyönge nő voltam, mikor erre a hazugságra vállalkoztam. S azután következetesen e mellett maradt. Azt állítja, hogy mindent a biró mondott s ő ráhagyta. A­mikor pedig az elnök figyelmeztette, hogy hisz val­lomásának egyes részleteit más bizonyitékok is támo­gatják s a vizsgálóbiró előre csak nem tudhatta a részleteket, a vádlott asszony nem csak azt ismételte, hogy a vizsgálóbíró mindent a hamis tanuktól tudott meg, hanem egész kihívólag »de igen«-nel felelt az elnök amaz érvelésére is, hogy a tanúk akkor még ki sem voltak hallgatva. A­mikor pedig az elnök azt kérdezte tőle: képes lett volna-e Támárt és társait igaztalanul vádolni ? Így felelt: »Azt gondoltam, hogy a bíró úr, a­mint megígérte, a végtárgyalásig szabadon bocsát, aztán majd itt ünnepélyesen kijelen­tem a publikum előtt (a vádlott hátra fordul és a kö­zönséghez int), hogy nem igaz az az ocsmány rága­lom, a­mit elmondattak velem. Mert nem igaz ám semmi, a­mit mondtam.« Az elnök további kérdéseire azt mondta, hogy a Támárhoz irt leveleket, melyeket a börtönben akart kezébe játszatni s melyekben bevallja a bűnt, szintén fogoly társnője diktálta. Váltig azt hajtogatja, hogy nem is sejti ki lehetett férjének gyilkosa. Kihallgat­­tatásának legérdekesebb része az, mikor a vádlott asszony beismeri, hogy utóbb Támárral úgy éltek mint férj és feleség. Az elnök ama kérdésére, hogy nem undorodott tőle ? Gazdaghnénak egyetlen szó válasza volt: »Szerettem.« Az elnök igyekezett szívé­hez beszélni, hogy e vallomása nem valószínű, hogy egy olyan csinos fiatal nő, mint ő (Gazdaghné) nem szerethet egy olyan rokkant vén embert, mint Támár, hogy talán csak a félelem kapcsolta őt hozzá. De Gazdaghné csak azt mondta rá: »Én nem tudok semmit. Én ártatlan vagyok.« Később pedig az­zal védekezett, hogy férje, Gazdagh Imre, bizal­matlan volt iránta, ő nem tudhatta, mennyi pénz volt nála, mikor meggyilkolták. Támárt a gyil­kosság előtt egyetlen egyszer látta; a tanuk tévednek nem Támár, hanem egy más öreg honvéd fordult meg házuknál. A tanukkal szemben általában erősen tartotta magát. Egy volt­ cselédje azt vallotta, hogy a meggyilkoltnál talált késhez hasonló volt a Gaz­­daghék konyháján, mire Gazdaghné visszavágott, hogy az a kés otthon most is megvan. Közönyösen forgatta meg a revolvert, melyről azt mondták neki, hogy azzal ölték meg férjét. Nem ismeri, úgy mond. Két tanú van reá, hogy Gazdagh Imre, mikor Buda­pestre költözködött, ilyenforma revolvert tett táská­jába. Rozsdás volt az is, mint emez. Az egyik tanú Bondár István kisújszállási végrehajtó, a másik Farkas János, a­ki Gazdagh Imre szolgálatában állott. Az özvegy azonban nem akarja ismerni a fegyvert. Vaisz Sándor védő erre megjegyezte, hogy több revolvert kellett volna a tanuk elé tenni s felszólítani őket, hogy válaszszák ki a Gazdaghét. Az elnök azt felelte rá: »Meglesz.« Ternyey József tegnap még kevésbbé került bele a kérdések kereszttüzébe. Rá akkor került a sor, mikor Buker László lovas rendőrtől, a­ki a Gazdagh Imre holttestét megtalálta, azt kérdezték: nem is­mer-e Ternyeyben vagy Molnárban arra a honvédre, a­ki a holttest mellett megjelent. A rendőr azt mond­ta : egyik sem ezek közül, de az illető olyanforma volt mint Ternyey. Erre Ternyey közbe vágott: »Kisebb volt.« Az elnök megkérdezte, honnan tudja ? Mire Ternyey így nyilatkozott: »Mert Támár volt, a­ki pedig kisebb volt, mint én.» Elnök: Honnan tudja, hogy Támár volt ? Ternyey: Több okom van azt hinni, hogy Támár volt. Magaviselete, mely már a gyilkosságot megelőző napon is gyanús volt, arra enged következtetni, hogy Támárnak tudomása volt a bekövetkező gyilkosság­ról. Élete is csupa rejtély. Revolverre tőlem is kért pénzt, azt mondta, hogy öngyilkos lesz. Kihallgattak még több tanút is, de azok kevés lényeges dolgot mondtak. A holttest föltalálására vo­natkozólag ismételték a részleteket; a honvéd-men­­ház szakácsnéja azt vallotta, hogy Támár a gyilkos­ság napján korán távozott, de nem tudja, hogy mikor jött haza, stb. Ternyeyre nézve terhelő a Schultheisz korcsmáros vallomása. Arra emlékszik, hogy a­mikor egy napon haza­jött, pincére elbeszélte, hogy Ternyey ott volt és keresett egy takarékpénztári könyvet, me­lyet állítólag ott felejtett. Végre megtalálta a zsebé­ben egy nagy csomó bankóval együtt. Mikor ezt hal­lotta, gyanúsítani kezdte Ternyeyt. Dobieczky Ferenc 48-adiki honvédőrnagy a vizsgálóbiró előtt szintén terhelő tanúvallomást tett, de a végtárgyaláson nem jelent meg ; betegnek jelenté magát. Fölolvasták a vallomását, melyre Ternyey azt mondta : »Dobieczky részeg lehetett, a mikor ezeket vallotta ; máskép nem tudom megmagyarázni, hogy egy őrnagyi rangot viselt öreg ember ilyeneket képes beszélni.« Dobieczkyt kocsival el fogják hozni a végtár­gyalás mai folytatására, melyet délelőtt kilenc óra­kor kezdenek meg. v i­d­é­k. ** Gorove István emlékezete. Néhai Gorove Istvánnak ki már ifjú korában élénk részt vett Te­­mesmegye közéletében s hosszú éveken át a megye orsz. képviselője is volt. Temesmegye közgyűlése teg­nap kegyeletes megemlékezéssel adózott. Arcképét leplezték le, melyet Barabás Miklóssal festettek le. A Gorove-család képviseltette magát az ünnepélyen s ezer forintot küldött a nap emlékére a főispánnak, megyei jótékony célokra. Dobó László megyei fő­jegyző lendületes beszédet mondott, vázolva Gorove István életét és méltatva sokoldalú érdemeit. Szavai után percekig tartó éljenzés zúgott föl, mialatt a si­került képről lehullt a lepel. A megyegyülés aztán még két más kitűnőség iránt is lerótta az elismerés adóját. Jegyzőkönyvileg fejezte ki sajnálatát a báró Kemény Gábor miniszteri lemondása fölött és nagyra­­becsülésének s tiszteletének adott kifejezést Simor János hercegprímás iránt, aranymiséje alkalmából. Mind a két kitüntetetthez fognak feliratot intézni, kö­zölve a megyegyűlés határozatát. ** Az eperjesi Széchenyi-kör, e buzgón és sikerrel működő egylet magyar irodalmi szakosztálya közelebb ülést tartott, melyen elhatározta, hogy he­­tenkint felolvasó-estélyt rendez, lehetőleg zene-elő­adásokkal egybekötve. Az első felolvasás e hó 16-án lesz, a­mikor dr. Szlávik Mátyás tanár »A dobsinai jégbarlang«-ról fog értekezni. Fel fogják kérni a kollé­giumi és főgimnáziumi tanárokat is, hogy kísérletek­kel egybekapcsolt előadásokat tartsanak. A zenei szak­osztály elnöke, Duka Róbert ezredes pedig nyílt le­vélben szól­ta fel a város hölgyeit, hogy a zene-esté­lyeken közreműködjenek. ** A besztercebányai szinpártoló egylet, me­lyet 1879-ben Seyfried József terv. bíró alapított közel 200 taggal, feloszlik. Most már csak 50 tagja van. Az utóbbi években az egylet hanyatlani kezdett, működésével nem voltak megelégedve a városban, mert az általa szerződtetett igazgatók némelyike nem felelt meg a várakozásnak. A folytonos segélye­zések kimerítették a pénztárt, melybe mindig keve­sebb tagdíj folyt be. Pedig 1882-ben b. Nyáry Béláné úrnő védnöksége alatt két műkedvelői előadásból 800 irtot gyűjtött pénztárába. Még tavaly november­ben is szép jövedelmet juttatott sétahangversenyéből egy érdemetlen színigazgatónak, a­ki teljesen elvonta az egylet hitelét a besztercebányaiak előtt. ** A nagyváradi szemgyógyintézet félszáza­dos működéséről kis füzetet bocsátott közre Grósz Emil. 1830-ban, mikor még a külföld sem rendelke­zett vidéki­ szemgyógyintézetekkel, alapította néhai Grósz Frigyes Nagyváradon a »szegény vakok gyógyintézeté«-t. Grósz nem kimérve a költséget, minden segély nélkül berendezett egy oly intézetet, mely még a mai kor igényeinek is megfelelne. Az összes költségeket a tulajdonos fedezte s az intézet magasabb színvonalon állott, mint az összes jelenlegi kórházak, a­mennyiben minden szembeteg ingyen nyert segélyt; a kórház akkor egy völgyben, kert kö­zepett állt, a város legegésségesebb pontján. Az első 25 év alatt az intézet a tulajdonosnak 49,800 írtjába ke­rült, bele­értve 31,000 frt értékű épületet. Grósz Fri­gyes halála után Grósz Albert vette át az intézetet, kisebb helyiségekbe helyezte át és állami segélyt eszközölt ki részére. Most a biharmegyei közkórház egy külön osztályát képviseli. Az intézetben 50 év alatt 4600 szembeteget vettek fel s 54°­0 teljesen gyógyult, 33°/0 javult és csak 13°/0 maradt gyógyu­­latlanul közülök. A füzet aztán részletes kimutatással szolgál az intézet áldásos működéséről. ** Békés­ Csaba magyarosítására nem cse­kély befolyással volt Simkó István tanító, ki a na­pokban ülte meg 30 évi működése évfordulóját. Simkó 1856-ban jött a városba s az akkori züllött iskola­ügyet csakhamar jó karba tudta helyezni. Ő indítvá­nyozta már rég, hogy a népiskolákban a magyar nyelvet tanítsák s most már nemcsak az egész tan­nyelv magyar, hanem a növendékek is magyarul be­szélnek, ha elhagyják az iskolát. E szép sikerben ré­sze van Péky esperes-kanonoknak is, ki a templom fokozatos megmagyarositását vitte keresztül. Az evang. iskola is erősen magyarosodik, csak a temp­lom nyelve még mindig tót. De már kérték, hogy minden harmadik vasárnap magyar istentisztelet legyen. ** Hymen. Baján Posgay Miklós keceli föld­­birtokos a múlt héten tartotta esküvőjét Oetzner Ka­talin kisasszonynyal. — Temesvártt Gálffy Ist­ván temesmegyei tisztviselő nőül vette Wegscheider Róza kisasszonyt, Wegscheider Frigyes kereskedő leányát. — Dunapentelén Dóra János pálhal­­mai földbirtokos a múlt héten vezette oltárhoz Ja­­nicsáry Olga kisasszonyt, Janicsáry Szilárd földbir­­tokosnak és volt orsz. képviselőnek leányát.­­ Szombathelyit ifj. Bárdossy László sárvári kir. aljárásbiró és tartalékos huszárhadnagy e napokban tartotta esküvőjét Szabó Mina kisasszonynyal, Szabó László ügyvédi kamarai elnök leányával. — Vesz­prémben Korcsándy Károly budapesti mérnök el­jegyezte Vizner Ida kisasszonyt. — Sopronban dr. Rátz Ottó járásbirósági aljegyző nőül vette Schmidt Irén kisasszonyt. — Válaszúton, Szat­­mármegyében, Budó Miklós gör. kath. papjelölt jegyet váltott Tirszán Irén kisasszonynyal, Tirszán Mihály lelkész leányával. — P a k s o n ifj. Krasznay Mihály szentlőrinci szolgabiró Bán Ilona kisasszony­nyal. — Pécsett Vargha Dániel kolozsvári keres­kedő Heffler Mariska kisasszonynyal. ** A debreceni torna­egylet, melynek egy­kor sok tagja és kitűnt tornásza volt, jelenleg semmi érdeklődéssel sem találkozik a város közönségénél. Felélesztése és a testgyakorlatok művelésének meg­­kedveltetése végett az ottani lapokban felhívás jelent meg a város közönségéhez. Alapító és pártoló tago­kat gyűjtenek, hogy a hivatalnokok s egyáltalán szel­lemi munkával foglalkozók hozzájuk illő körben szentelhessenek pár órát a testgyakorlásra. Az alá­írások határideje e hó 17-ike. Remélhetőleg lesz sikere a felhívásnak s a magyar város ifjúsága sietni fog ez egylet üdvös törekvését támogatni, annak kétségtelen előnyeit hasznára fordítani. ** A szüret a Balaton partján javában foly. Az innenső parton Almádiban középtermésre számí­tanak, Somlón is jó termés várható. A Balaton túlsó partján évek óta nem volt oly bő szüret, mint az idén. A rendkívül meleg időjárás hetekkel előbb érlelte meg a szellőt. A fürtök átlátszó aranysárgák, mézédesek, a feketék is kitűnők s a szemek oly egés­­ségesek, hogy egész dűlőkben alig lehetett pár rot­hadt fürtöt találni, így nemcsak a kiváló bort termő helyeken, hanem alant fekvő kisebb szőllőkben is jó minőségű bort várnak. ** Elkésett. A pécsi katonatiszti affaireből ismert Christen hadnagynak most jutott eszébe, hogy elégtételt kérjen Herbert János városi jegyzőtől, kit az ő feljelentése következtében fosztottak meg tiszti rangjától. Herbert denunciánsnak nevezte volt Chri­­stent, ki most e szó miatt kívánta az elégtételt, de Herbert kijelente, hogy ő ezt már három hónappal ezelőtt nyilvánosan mondta és ki is írta, a párbaj­szabályok értelmében tehát elégtételt nem adhat, de ha Christen bármely tiszttársa magáévá teszi az ügyet, azzal kész kiállani, különben pedig becsület­­bíróság ítéletének is aláveti magát. A katonatisztek közül senki sem találkozott, a­ki Christen hadnagy ügyét magáévá tette volna, összeült tehát a becsület­­bíróság. Bánffay Simon kir. tanácsos elnöklete alatt; tagjai voltak : Leonardi kapitány, Csermák főhadnagy Egry József ügyvéd és Bartosságh Imre megyei fő­jegyző. A becsületbiróság úgy ítéli, hogy Christen hadnagy nem párbaj­képtelen, de a jelen esetben el­késett kihívás miatt nem vívhat. — Azt a hírt, mint­ha Christen elégtételt kért volna Komjáthy Béla orsz. képviselőtől, alaptalannak nyilvánítják, ellenben az hírlik, hogy ama katonai becsületbiróságnak, mely Herbert kizárását a tisztikarból kimondta, valameny­­nyi tagjai provokálni akarják Komjáthy Béla kép­viselőt. ** Halálozások. Csongrádon a múlt hé­ten elhunyt Edelényi János plébános és kerületi jegyző, kinek temetése nagy részvét közt ment vég­hez. — Szolnokon elhunyt Ilyasevics Gusztáv pénzügyi fogalmazó. — Székesfehérvártt Szepesi Nándor városi gazdasági tanácsos és törvényhatósági bizottsági tag, 65 éves korában. — Debrecenben Huber Antalné szül. Kertész Terézia asszony, élete 80-dik évében. — Baranyavártt Kiss Fe­renc nyugalmazott lelkész, 90 éves korában. — Besztercebányán özv. Lacknerné szül. Sztre­­zeniczky Zsuzsanna asszony, élete 65-dik évében. — Monostoron Bartos Ignác plébános, 63 éves. — Me­z­ő-S­z­entgy­ör­gy­ö­n vasárnap nagy részvét közt ment végbe özv. Eötvös Lajosné asszony teme­tése. Az elhunytat, ki hetven évet élt, három fia: Dénes, Károly és László s egy leánya Lidia férj. Hor­váth Kálmánné asszony gyászolja. ** Vidék! Si­rok. Az alsófehérmegyei törté­nelmi társulat fölajánlott elnökségét báró Kemény Kálmán főispán elfogadta. — Diszlakoma is volt Pécsett a Szász Károly ref. püspök tiszteletére, a ki istentisztelet után látogatást tett Dulánszky Nándor püspöknél s más előkelő­ségeknél ; a lakomán Perczel Miklós főispán, továbbá az alispán és polgármester is megjelentek. — A viszi havasokon, Fogarasmegyében, egy szebeni társaság a napokban sikerrel vadászott zergékre. — Iskolahiány miatt érkezik panasz a temesmegyei Kittbergről, melynek negyedfélezernyi lakossága legnagyobb részt magyar és ref. vallású; két iskola van, de a tanköteles gyermekek nem férnek el benne. — A festői regatta, melyet a bécsi »Union«yacht-klub Ruszton rendett az összes bécsi hajók győzelmével végződött; a jury elnöke gróf Lamezan volt. — Kínvallatás miatt — 2012 —

Next