Fővárosi Lapok 1886. október (272-302. szám)
1886-10-05 / 276. szám
én letartóztatásom után hat hétig mindig az igazat mondtam, attól sohasem tértem el. De amit aztán mondtam, az nem igaz. Elnök : Mit beszél ? Gazdaghné: Azt, hogy én nem tudok semmit. A bíró úr tizennégy hamis tanút állított elém, akik beszéltek, hát csak hallgattam. Aztán meg egy aszszonyt tettek mellém, aki folyton biztatott, hogy csak valljam azt, amit a biró úr akar, mert akkor szabadon bocsátanak; ha pedig nem vallom, akkor nem eresztenek ki. Beismerem, hogy gyáva, gyönge nő voltam, mikor erre a hazugságra vállalkoztam. S azután következetesen e mellett maradt. Azt állítja, hogy mindent a biró mondott s ő ráhagyta. Amikor pedig az elnök figyelmeztette, hogy hisz vallomásának egyes részleteit más bizonyitékok is támogatják s a vizsgálóbiró előre csak nem tudhatta a részleteket, a vádlott asszony nem csak azt ismételte, hogy a vizsgálóbíró mindent a hamis tanuktól tudott meg, hanem egész kihívólag »de igen«-nel felelt az elnök amaz érvelésére is, hogy a tanúk akkor még ki sem voltak hallgatva. Amikor pedig az elnök azt kérdezte tőle: képes lett volna-e Támárt és társait igaztalanul vádolni ? Így felelt: »Azt gondoltam, hogy a bíró úr, amint megígérte, a végtárgyalásig szabadon bocsát, aztán majd itt ünnepélyesen kijelentem a publikum előtt (a vádlott hátra fordul és a közönséghez int), hogy nem igaz az az ocsmány rágalom, amit elmondattak velem. Mert nem igaz ám semmi, amit mondtam.« Az elnök további kérdéseire azt mondta, hogy a Támárhoz irt leveleket, melyeket a börtönben akart kezébe játszatni s melyekben bevallja a bűnt, szintén fogoly társnője diktálta. Váltig azt hajtogatja, hogy nem is sejti ki lehetett férjének gyilkosa. Kihallgattatásának legérdekesebb része az, mikor a vádlott asszony beismeri, hogy utóbb Támárral úgy éltek mint férj és feleség. Az elnök ama kérdésére, hogy nem undorodott tőle ? Gazdaghnénak egyetlen szó válasza volt: »Szerettem.« Az elnök igyekezett szívéhez beszélni, hogy e vallomása nem valószínű, hogy egy olyan csinos fiatal nő, mint ő (Gazdaghné) nem szerethet egy olyan rokkant vén embert, mint Támár, hogy talán csak a félelem kapcsolta őt hozzá. De Gazdaghné csak azt mondta rá: »Én nem tudok semmit. Én ártatlan vagyok.« Később pedig azzal védekezett, hogy férje, Gazdagh Imre, bizalmatlan volt iránta, ő nem tudhatta, mennyi pénz volt nála, mikor meggyilkolták. Támárt a gyilkosság előtt egyetlen egyszer látta; a tanuk tévednek nem Támár, hanem egy más öreg honvéd fordult meg házuknál. A tanukkal szemben általában erősen tartotta magát. Egy volt cselédje azt vallotta, hogy a meggyilkoltnál talált késhez hasonló volt a Gazdaghék konyháján, mire Gazdaghné visszavágott, hogy az a kés otthon most is megvan. Közönyösen forgatta meg a revolvert, melyről azt mondták neki, hogy azzal ölték meg férjét. Nem ismeri, úgy mond. Két tanú van reá, hogy Gazdagh Imre, mikor Budapestre költözködött, ilyenforma revolvert tett táskájába. Rozsdás volt az is, mint emez. Az egyik tanú Bondár István kisújszállási végrehajtó, a másik Farkas János, aki Gazdagh Imre szolgálatában állott. Az özvegy azonban nem akarja ismerni a fegyvert. Vaisz Sándor védő erre megjegyezte, hogy több revolvert kellett volna a tanuk elé tenni s felszólítani őket, hogy válaszszák ki a Gazdaghét. Az elnök azt felelte rá: »Meglesz.« Ternyey József tegnap még kevésbbé került bele a kérdések kereszttüzébe. Rá akkor került a sor, mikor Buker László lovas rendőrtől, aki a Gazdagh Imre holttestét megtalálta, azt kérdezték: nem ismer-e Ternyeyben vagy Molnárban arra a honvédre, aki a holttest mellett megjelent. A rendőr azt mondta : egyik sem ezek közül, de az illető olyanforma volt mint Ternyey. Erre Ternyey közbe vágott: »Kisebb volt.« Az elnök megkérdezte, honnan tudja ? Mire Ternyey így nyilatkozott: »Mert Támár volt, aki pedig kisebb volt, mint én.» Elnök: Honnan tudja, hogy Támár volt ? Ternyey: Több okom van azt hinni, hogy Támár volt. Magaviselete, mely már a gyilkosságot megelőző napon is gyanús volt, arra enged következtetni, hogy Támárnak tudomása volt a bekövetkező gyilkosságról. Élete is csupa rejtély. Revolverre tőlem is kért pénzt, azt mondta, hogy öngyilkos lesz. Kihallgattak még több tanút is, de azok kevés lényeges dolgot mondtak. A holttest föltalálására vonatkozólag ismételték a részleteket; a honvéd-menház szakácsnéja azt vallotta, hogy Támár a gyilkosság napján korán távozott, de nem tudja, hogy mikor jött haza, stb. Ternyeyre nézve terhelő a Schultheisz korcsmáros vallomása. Arra emlékszik, hogy amikor egy napon hazajött, pincére elbeszélte, hogy Ternyey ott volt és keresett egy takarékpénztári könyvet, melyet állítólag ott felejtett. Végre megtalálta a zsebében egy nagy csomó bankóval együtt. Mikor ezt hallotta, gyanúsítani kezdte Ternyeyt. Dobieczky Ferenc 48-adiki honvédőrnagy a vizsgálóbiró előtt szintén terhelő tanúvallomást tett, de a végtárgyaláson nem jelent meg ; betegnek jelenté magát. Fölolvasták a vallomását, melyre Ternyey azt mondta : »Dobieczky részeg lehetett, a mikor ezeket vallotta ; máskép nem tudom megmagyarázni, hogy egy őrnagyi rangot viselt öreg ember ilyeneket képes beszélni.« Dobieczkyt kocsival el fogják hozni a végtárgyalás mai folytatására, melyet délelőtt kilenc órakor kezdenek meg. v idék. ** Gorove István emlékezete. Néhai Gorove Istvánnak ki már ifjú korában élénk részt vett Temesmegye közéletében s hosszú éveken át a megye orsz. képviselője is volt. Temesmegye közgyűlése tegnap kegyeletes megemlékezéssel adózott. Arcképét leplezték le, melyet Barabás Miklóssal festettek le. A Gorove-család képviseltette magát az ünnepélyen s ezer forintot küldött a nap emlékére a főispánnak, megyei jótékony célokra. Dobó László megyei főjegyző lendületes beszédet mondott, vázolva Gorove István életét és méltatva sokoldalú érdemeit. Szavai után percekig tartó éljenzés zúgott föl, mialatt a sikerült képről lehullt a lepel. A megyegyülés aztán még két más kitűnőség iránt is lerótta az elismerés adóját. Jegyzőkönyvileg fejezte ki sajnálatát a báró Kemény Gábor miniszteri lemondása fölött és nagyrabecsülésének s tiszteletének adott kifejezést Simor János hercegprímás iránt, aranymiséje alkalmából. Mind a két kitüntetetthez fognak feliratot intézni, közölve a megyegyűlés határozatát. ** Az eperjesi Széchenyi-kör, e buzgón és sikerrel működő egylet magyar irodalmi szakosztálya közelebb ülést tartott, melyen elhatározta, hogy hetenkint felolvasó-estélyt rendez, lehetőleg zene-előadásokkal egybekötve. Az első felolvasás e hó 16-án lesz, amikor dr. Szlávik Mátyás tanár »A dobsinai jégbarlang«-ról fog értekezni. Fel fogják kérni a kollégiumi és főgimnáziumi tanárokat is, hogy kísérletekkel egybekapcsolt előadásokat tartsanak. A zenei szakosztály elnöke, Duka Róbert ezredes pedig nyílt levélben szólta fel a város hölgyeit, hogy a zene-estélyeken közreműködjenek. ** A besztercebányai szinpártoló egylet, melyet 1879-ben Seyfried József terv. bíró alapított közel 200 taggal, feloszlik. Most már csak 50 tagja van. Az utóbbi években az egylet hanyatlani kezdett, működésével nem voltak megelégedve a városban, mert az általa szerződtetett igazgatók némelyike nem felelt meg a várakozásnak. A folytonos segélyezések kimerítették a pénztárt, melybe mindig kevesebb tagdíj folyt be. Pedig 1882-ben b. Nyáry Béláné úrnő védnöksége alatt két műkedvelői előadásból 800 irtot gyűjtött pénztárába. Még tavaly novemberben is szép jövedelmet juttatott sétahangversenyéből egy érdemetlen színigazgatónak, aki teljesen elvonta az egylet hitelét a besztercebányaiak előtt. ** A nagyváradi szemgyógyintézet félszázados működéséről kis füzetet bocsátott közre Grósz Emil. 1830-ban, mikor még a külföld sem rendelkezett vidéki szemgyógyintézetekkel, alapította néhai Grósz Frigyes Nagyváradon a »szegény vakok gyógyintézeté«-t. Grósz nem kimérve a költséget, minden segély nélkül berendezett egy oly intézetet, mely még a mai kor igényeinek is megfelelne. Az összes költségeket a tulajdonos fedezte s az intézet magasabb színvonalon állott, mint az összes jelenlegi kórházak, amennyiben minden szembeteg ingyen nyert segélyt; a kórház akkor egy völgyben, kert közepett állt, a város legegésségesebb pontján. Az első 25 év alatt az intézet a tulajdonosnak 49,800 írtjába került, beleértve 31,000 frt értékű épületet. Grósz Frigyes halála után Grósz Albert vette át az intézetet, kisebb helyiségekbe helyezte át és állami segélyt eszközölt ki részére. Most a biharmegyei közkórház egy külön osztályát képviseli. Az intézetben 50 év alatt 4600 szembeteget vettek fel s 54°0 teljesen gyógyult, 33°/0 javult és csak 13°/0 maradt gyógyulatlanul közülök. A füzet aztán részletes kimutatással szolgál az intézet áldásos működéséről. ** Békés Csaba magyarosítására nem csekély befolyással volt Simkó István tanító, ki a napokban ülte meg 30 évi működése évfordulóját. Simkó 1856-ban jött a városba s az akkori züllött iskolaügyet csakhamar jó karba tudta helyezni. Ő indítványozta már rég, hogy a népiskolákban a magyar nyelvet tanítsák s most már nemcsak az egész tannyelv magyar, hanem a növendékek is magyarul beszélnek, ha elhagyják az iskolát. E szép sikerben része van Péky esperes-kanonoknak is, ki a templom fokozatos megmagyarositását vitte keresztül. Az evang. iskola is erősen magyarosodik, csak a templom nyelve még mindig tót. De már kérték, hogy minden harmadik vasárnap magyar istentisztelet legyen. ** Hymen. Baján Posgay Miklós keceli földbirtokos a múlt héten tartotta esküvőjét Oetzner Katalin kisasszonynyal. — Temesvártt Gálffy István temesmegyei tisztviselő nőül vette Wegscheider Róza kisasszonyt, Wegscheider Frigyes kereskedő leányát. — Dunapentelén Dóra János pálhalmai földbirtokos a múlt héten vezette oltárhoz Janicsáry Olga kisasszonyt, Janicsáry Szilárd földbirtokosnak és volt orsz. képviselőnek leányát. Szombathelyit ifj. Bárdossy László sárvári kir. aljárásbiró és tartalékos huszárhadnagy e napokban tartotta esküvőjét Szabó Mina kisasszonynyal, Szabó László ügyvédi kamarai elnök leányával. — Veszprémben Korcsándy Károly budapesti mérnök eljegyezte Vizner Ida kisasszonyt. — Sopronban dr. Rátz Ottó járásbirósági aljegyző nőül vette Schmidt Irén kisasszonyt. — Válaszúton, Szatmármegyében, Budó Miklós gör. kath. papjelölt jegyet váltott Tirszán Irén kisasszonynyal, Tirszán Mihály lelkész leányával. — P a k s o n ifj. Krasznay Mihály szentlőrinci szolgabiró Bán Ilona kisasszonynyal. — Pécsett Vargha Dániel kolozsvári kereskedő Heffler Mariska kisasszonynyal. ** A debreceni tornaegylet, melynek egykor sok tagja és kitűnt tornásza volt, jelenleg semmi érdeklődéssel sem találkozik a város közönségénél. Felélesztése és a testgyakorlatok művelésének megkedveltetése végett az ottani lapokban felhívás jelent meg a város közönségéhez. Alapító és pártoló tagokat gyűjtenek, hogy a hivatalnokok s egyáltalán szellemi munkával foglalkozók hozzájuk illő körben szentelhessenek pár órát a testgyakorlásra. Az aláírások határideje e hó 17-ike. Remélhetőleg lesz sikere a felhívásnak s a magyar város ifjúsága sietni fog ez egylet üdvös törekvését támogatni, annak kétségtelen előnyeit hasznára fordítani. ** A szüret a Balaton partján javában foly. Az innenső parton Almádiban középtermésre számítanak, Somlón is jó termés várható. A Balaton túlsó partján évek óta nem volt oly bő szüret, mint az idén. A rendkívül meleg időjárás hetekkel előbb érlelte meg a szellőt. A fürtök átlátszó aranysárgák, mézédesek, a feketék is kitűnők s a szemek oly egésségesek, hogy egész dűlőkben alig lehetett pár rothadt fürtöt találni, így nemcsak a kiváló bort termő helyeken, hanem alant fekvő kisebb szőllőkben is jó minőségű bort várnak. ** Elkésett. A pécsi katonatiszti affaireből ismert Christen hadnagynak most jutott eszébe, hogy elégtételt kérjen Herbert János városi jegyzőtől, kit az ő feljelentése következtében fosztottak meg tiszti rangjától. Herbert denunciánsnak nevezte volt Christent, ki most e szó miatt kívánta az elégtételt, de Herbert kijelente, hogy ő ezt már három hónappal ezelőtt nyilvánosan mondta és ki is írta, a párbajszabályok értelmében tehát elégtételt nem adhat, de ha Christen bármely tiszttársa magáévá teszi az ügyet, azzal kész kiállani, különben pedig becsületbíróság ítéletének is aláveti magát. A katonatisztek közül senki sem találkozott, aki Christen hadnagy ügyét magáévá tette volna, összeült tehát a becsületbíróság. Bánffay Simon kir. tanácsos elnöklete alatt; tagjai voltak : Leonardi kapitány, Csermák főhadnagy Egry József ügyvéd és Bartosságh Imre megyei főjegyző. A becsületbiróság úgy ítéli, hogy Christen hadnagy nem párbajképtelen, de a jelen esetben elkésett kihívás miatt nem vívhat. — Azt a hírt, mintha Christen elégtételt kért volna Komjáthy Béla orsz. képviselőtől, alaptalannak nyilvánítják, ellenben az hírlik, hogy ama katonai becsületbiróságnak, mely Herbert kizárását a tisztikarból kimondta, valamenynyi tagjai provokálni akarják Komjáthy Béla képviselőt. ** Halálozások. Csongrádon a múlt héten elhunyt Edelényi János plébános és kerületi jegyző, kinek temetése nagy részvét közt ment véghez. — Szolnokon elhunyt Ilyasevics Gusztáv pénzügyi fogalmazó. — Székesfehérvártt Szepesi Nándor városi gazdasági tanácsos és törvényhatósági bizottsági tag, 65 éves korában. — Debrecenben Huber Antalné szül. Kertész Terézia asszony, élete 80-dik évében. — Baranyavártt Kiss Ferenc nyugalmazott lelkész, 90 éves korában. — Besztercebányán özv. Lacknerné szül. Sztrezeniczky Zsuzsanna asszony, élete 65-dik évében. — Monostoron Bartos Ignác plébános, 63 éves. — Mező-Szentgyörgyön vasárnap nagy részvét közt ment végbe özv. Eötvös Lajosné asszony temetése. Az elhunytat, ki hetven évet élt, három fia: Dénes, Károly és László s egy leánya Lidia férj. Horváth Kálmánné asszony gyászolja. ** Vidék! Sirok. Az alsófehérmegyei történelmi társulat fölajánlott elnökségét báró Kemény Kálmán főispán elfogadta. — Diszlakoma is volt Pécsett a Szász Károly ref. püspök tiszteletére, a ki istentisztelet után látogatást tett Dulánszky Nándor püspöknél s más előkelőségeknél ; a lakomán Perczel Miklós főispán, továbbá az alispán és polgármester is megjelentek. — A viszi havasokon, Fogarasmegyében, egy szebeni társaság a napokban sikerrel vadászott zergékre. — Iskolahiány miatt érkezik panasz a temesmegyei Kittbergről, melynek negyedfélezernyi lakossága legnagyobb részt magyar és ref. vallású; két iskola van, de a tanköteles gyermekek nem férnek el benne. — A festői regatta, melyet a bécsi »Union«yacht-klub Ruszton rendett az összes bécsi hajók győzelmével végződött; a jury elnöke gróf Lamezan volt. — Kínvallatás miatt — 2012 —