Fővárosi Lapok 1886. november (303-331. szám)
1886-11-19 / 320. szám
tatta Göttinga utcáin és terein, ünnepies alkalmakkor. Ilyenkor meg nem állhatta, hogy mosolyogva föl ne pillantson amaz ablakokra, hol egy-egy szép leány jelent meg, futó pillantást vetve az ott elvonuló szép lovasra. Miután ilyeténkép három évig tanult, nem igen látva tanárait egyébkor, csak midőn az egyetem törvényszéke előtt kellett megjelennie az általa elkövetett gyakori csínyek miatt, — atyja, a berlini gazdag kereskedő, jónak látta őt észretéríteni. Helyet eszközölt neki ki a postaigazgatóságnál, mely elküldte őt Trendauba, mely ama vidéki városok egyike volt, ahová a kezdő hivatalnokokat kinevezni szokták. Noha Feldmann mindama forrásokkal rendelkezett, melyekkel az unalmat és szomorúságot el lehet űzni, a természettől vidám kedélylyel lévén megáldva, mégis csakhamar azt kellett észrevennie, hogy egy rendkívül rendezett háztartás és szigorú életmód korlátai közé van zárva. Bármily vig természetű legyen valaki, szükséges valamely alkalom, ennek érvényesítésére, de oly alkalmak Trendauban nem fordultak elő. Schultze úr nem fogadott látogatókat, félt a helytelen csevegésektől és pletykáktól, melyek vidéki városokban oly termékeny talajra találnak. Segédjétől megkövetelte a hivatalában való kiváló szorgalmat s szerette, ha mindig otthon tölti idejét. Különben, Feldmann nem igen ismerte Trendau lakosságát. Ha olykor a kapu előtt futkosó pajkos gyermekek lármáját hallva a szerencsétlen fiatalember, az ablakhoz közeledett, hogy láthasson egy kis civakodást. Schultze úr, ki föl sem emelte a fejét, rögtön visszaszólította őt, s így szólt: — Folytassuk, nem történik ott kint semmi — sakk a királynénak! S Feldmann szomorúan foglalta el ismét a helyét, hogy megmenthesse királynéját, mely iránt pedig ezúttal nagyon csekély érdeklődéssel viseltetett. II. finomságára, de szavai mintha csak a pusztában hangzottak volna el. Schultze úr gyorsan s minden válogatás nélkül élvezte az étkeket, amelyek villája ügyébe estek. Mártha, ki atyja mellett ült, Feldmannal szemközt, és oly kevéssé lelkesült szakácsnőjének, egy öreg lengyel asszonynak a főzte iránt, bármennyire dicsérgette is ezt Feldmann. E szakácsnő volt a házban az egyetlenegy lény, kivel a szegény fiatal ember kedvére beszélgethetett s az öreg asszony gyakran megvallotta neki, hogy csak ő értte fordít oly különös gondot a konyhára, nem pedig a háziakért, kiknek tudatlansága fölött nem győz eleget szánakozni. Vacsora után visszatértek a terembe. (Folyt, köv.) A vacsora föltálalását jelentették, mely megszakította, de nem vetett véget ama sakkjátszmáknak, melyekkel Schultzer az ő segédjét Feldmannt három év óta gyötörte. Az asztalt az utasok várakozó termében terítették föl, hol nem igen lehetett megzavartatástól félni s nyugodtan étkezhettek. Olykor-olykor a fiatal ember bátorkodott egyegy szerény megjegyzést tenni az étkek és fűszerek Limnek vize és a Zéta. Nem folyhatnak a sok holttól. Kiáradnak a mezőre Kivetik a sok hullákat. Körültekint Ali basa : »Jajj a Vlasik merész törzse Behatol már Guszinjébe!« De egy vitéz arnauta Visszaveti vérben őket: »Védelmezd csak hideg Limet »Édes basa, Ali basa.« S mit tesz Rusztem, a bajraktár ? Hidat ver a Zéta vizén, Letöri az ellen hidját, Nem ereszti át az ellent. Fehér lovon vágtat elé Kifent karddal egy arnauta Kifent karddal a kezében. ♦ Nehéz sebbel a szivében: »Védelmezd a hideg Limet »Édes basám, Ali basa, »Iliász a jó bajraktár »Arnautákkal, háromszázzal, »Elfoglalta az ágyúkat, »Fejedelmi jó ágyúkat, »Levágta a tüzéreket«, Áttekint a Limnek vizén Vitéz basa, Ali basa, Csodát lát a túlsó parton, Futnak már a crnagoreok ! »Megállj Sztevan, jó Vukotics, »Állj meg kérlek még egy szóra!« — »Hagyj békében, kemény basa, »Kudarcomban seregemnek »Oda veszett egy harmada !« — »Megállj Sztevan, jó Vukotics, »Fogd e kardot, tartsd magadnak! »Fogd ez Írást, az uradnak ! »Hadd tudja meg Petrovics knéz, »Ne vádoljon téged soha, »Tudja meg, hogy jól harcoltál, — 2337 — Hazai irodalom, művészet. * A király a műcsarnokban. A király tegnap váltotta be a képzőművészeti társulat jubiláris kiállításának megnyitásakor tett ígéretét, hogy az érdekes tárlatot ismételten behatóbban meg fogja tekinteni. Délután két órakor udvari kocsin szárnysegédével érkezett a műcsarnok elé, hol Telepy Károly műtárnok fogadta s ugyanő kalauzolta az összes kiállítási termeken végig. Új felsége ezúttal közel egy órán át nem lankadó érdeklődéssel tüzetesen megszemlélte a kiállított művek gazdag sorozatát s különös figyelmet tanúsított a jelesebb magyar festmények iránt. Hoszszabb időt szentelt a Madách »Ember tragédiájá«-hoz Zichy Mihály által készített rajzoknak, melyeket igen szépeknek és sikerülteknek talált. Érdekkel nézte meg a porosz kormány által átengedett képeket is, és sorra járva a termeket, távozása előtt ismételve meleg elismeréssel nyilatkozott a kiállítás sikeréről. A közönség, mely a király látogatásakor nagy számmal volt a műcsarnokban, hódolatteljesen nyitott utat a koronás látogatónak, a műcsarnok előtt csoportosult nagyközönség pedig élénken megéljenezte. Innen a király szárnysegédével együtt a központi pályaudvarba hajtatott s Gödöllőre utazott. * A »Hazánk« novemberi füzete Risztics Jánosnak, a szerb volt miniszterelnöknek egy dolgozatát közli, melyben »Szerbia és a szerb mozgalom Magyarországon« cím alatt szabadságharcunk eseményeiről s kivált a magyar-szerb viszonyokról nyilatkozik. A cikket Thim József fordította magyarra. Utána Hőke Lajos folytatja »A pesti országgyűlés« leírását. Márki Sándor az 1790-iki aradi megyegyülések adatainak földolgozásában halad tovább ; Torma Károly »Gróf Gyulai Ferenc tábornok emlékiratai«-ból közli a hatodik részt; id. Szinnyei József pedig értékes naplójegyzetei nyomán most »Komárom pénzügyei 1848—1849-ben« ciműl adatgazdag részle»Vitézül az embereid, »Im a muhur,8 reá ütöm.« Átusztat a Limnek vizetn Át a karddal, az írással, Iliász a jó bajraktár. Ezüst pénzt kap három százat És hozzá egy szenetet: »Helyettem a nagy basának »Kezet csókolj óh bajraktár.« Guszinjében ünnepet ül Vitéz basa, Ali basa. Csetinjében könyekben ül Petrovics knéz, a Nikola, Odaveszett sok vitéze Tizenhárom kapetánya, tét közöl. Végül Takács Sándornak Komárom múltjáról irt könyvéről olvasható egy elismerő cikkecske. * Egy kis könyv. Exner Győzőtől csinos kiállítású aforizma-füzet jelent meg »Eszmék, ötletek, gondolatok« címmel. Rá van ugyan címlapjára nyomtatva, hogy »nem nyilvános kiadás,« de a szerző beküldte művét szerkesztőségünkbe is, mit azért szoktak tenni, hogy legyen róla szó. Hogy Exner Győzőnek vannak ötletei, gondolatai, azokat bebizonyító ama aforizma-füzérrel is, melyek lapunk ez évi folyamában egy ízben megjelentek tőle. Néha röviden és csinosan fejezi ki gondolatát, ötletét. Például jól mondja: »Nemes szívek azt a büntetést érzik legjobban, amelyet helyettük mások szenvednek.« Számos ily szép mondat van e kis füzetben. De némelyeket elnyújtja, pedig az okoskodás nem aforizma. Annak élének és epigrammatikus hangzatának kell lenni. Van olyan is, mely igaz ugyan, de nagyon tudvalevő igazság. Például: »Minden kornak meg van a maga divata.« Ha ez aforizma, az az is, hogy »kétszer kettő négy.« Ez az intés pedig: »Vigyázzatok, mert a tűz is olthat« találós mondat, melynek értelmét bajos kitalálni. Ép így írhatta volna: »a víz is gyújthat,« mert ebből is lehet kierőszakolni valamit. De az aforizma fénye ép a csattanós világosságban áll. A füzetben van sok ilyen is s ezek érnek benne legtöbbet. Mindig jó, ha fiatal írók foglalkoznak aforizma-írással, mert ez tömör kifejezésre, helyes szórendre, élezett kifejezésre szoktatja őket. Szeretik is olvasni a jó aforizmákat. A kis füzet, melyről szólunk, Beöthy Zsoltnak van ajánlva. * Hangversenyek: Schönberger Benno zongoraművész ma, pénteken esti fél 8-kor hangversenyt rendez a redoute kis termében. Műsora tizenkét számból áll és Beethoven, Raff, Chopin, Jensen, Schumann, Volkmann és Moszkovszki műveiből van összeállítva. Jegyek: körszék 3, számozott szék 2, bemenet írtjával, Rózsavölgyi és társa zeneműkereskedésében kaphatók. A budai zeneakadémia második évnegyedes hangversenyét a vízivárosi »Fácán« termében tartja holnap, szombaton. A műsor ez: Mozart vonós ötöse; Volkmann két vegyes karéneke; Schubert »Am Strom«-ja, Jensen »Aradal«-a, énekli Robitsek úrhölgy ; Major Gyula zongoraversenye, zenekar-kísérettel előadja a szerző, a hangversenyt Szautner Zsigmond zeneigazgató vezényli. — A zenetanárok orsz. egylete legközelebb hangversenyt rendez, melynek műsorát most állítják össze. Egyúttal megemlítjük, hogy ez egyesület zenészeti szakosztályának buzgó alelnöke, Kőszeghy Géza, ez állásáról leköszönt. A megüresedett alelnöki tisztet a választmány legközelebbi ülésén töltik be. * »Homeros philosophiája«. Ily című könyvet adott ki Ferenczi Gyula dévai reáliskolai tanár. Az »Utas«-ból s »Odyssea«-ból igyekszik összeállítani Homérnek s közvetve korának bölcseletét, légióként etnikáját. Jókora olvasottsággal fogott a nehéz munkához, melyet kitartó szorgalommal feje Azt az elvet, hogy nemzeti operánk legyen, senki sem üdvözölheti melegebben, mint a »Főv. Lapok«, mely ezt az elvet már tíz év óta hangoztatja. Már akkor, midőn Wiltié asszony rendes, hosszú vendégszereplései ismétlődtek, utána pedig más idegen fényes erők következtek , sokszor hangoztattuk, hogy a vendégszerepeltetést ne tegyék rendszerré, mert a közönséget nem jó drága ünnepi lakomákhoz szoktatni, melyek után nem éri be a rendes házi táplálékkal s mikor arra kerülne a sor, hátat fordít, mert már elkényeztették. Kifejtettük elégszer,a mostani intendáns működésének kezdetekor is, hogy lassan kint szakítni kell e rendszerrel, mert kifogyunk a híres vendégekből is, meg a pénzből is, szóval nem győzzük a folytatást. S nem is kölcsönkért ragyogással kell pompázni hanem saját erőinkből alkotni állandó jó személyzetet úgy, hogy azzal beérhesse a közönség ízlése s nem egy-egy nagy vendégre, hanem az egész előadás összhangjára s a játékrend vonzó erejére fektetni a súlyt. Ha most e következetesen hangoztatott elvünket egy egész írói kör a magáévá teszi, azon — ismételjük — csak örvendhetünk; sajnálkoznunk csak amiatt lehet, hogy nem tette magáévá már évekkel ezelőtt, mikor a viszonyok nem romlottak el még annyira, mint most. Egyszerre szakítni a régivel, a megszokottal, természetesen, nem lehet, mert az annyi volna, mint szakítás a közönséggel. El kell azonban kezdeni e célra a törekvést azonnal s megszüntetni a minden áron való s legkivált a fölösleges vendégszerepléseket, nem tetézni a bajt újakkal, s mikor egy-egy terhelő szerződés lejár, annak pótlását a »nemzeti opera« szempontjából eszközölni. Ehhez azonban idő, szigorúan megállapított terv s e tervhez való következetes alkalmazkodás kell. A bajon memorandum nem segít. Nem segít enquête sem. Ezt tegnapelőtt egy tekintélyes zenész ajánlotta, s mikor a másik hozzá tette, hogy »független férfiakból« álljon ez enquête, sokan zokon vették. Ha azt mondta volna: »szakértő férfiak«-ból álljon, aztán pontosabban is hangzik. A színházi ügyekről. (Az írói és művészi kör értekezlete után.) (II.) Senki sem tehet kifogást az ellen, ha egy írói és művészi kör tüzetes vitatás alá vesz oly közügyet, mely tagjait legközelebbről érdekli. Sőt azt hisszük, hogy ez nem csak hivatása, hanem kötelessége is. Az írói kör tette ezt régebben is, mégpedig nagyon sűrűn, oly sűrűn, hogy egyik jó törekvése mindjárt elmosta a másikat. Az azonban nem áll, amit egy lap állít, hogy egyetlenegy eszme sem jutott még végrehajtásra, melyet ott megvitattak. Mert egy mégis valósulást, testet öltött: a történelmi arcképcsarnok a budai várbazárban. Igaz, hogy mióta létrejött, megnyitása óta alig hallani valamit róla. Látogatják-e, gyarapodik-e, nem tudja senki. Nem lépett az igazán élő intézetek közé, annyi bizonyos. De hogy megvan , az is bizonyos. S hogy megvan: abban van érdeme az írói körnek, mely az eszmét először vitatta meg s valósítására sikeres lépéseket tett. Mostani törekvésének, hogy az operaházban nemzeti opera legyen s az intézetet ne adják át bérlőnek, lehet-e hasonló foganatja, igen kétséges. 8) Pecsét. *