Fővárosi Lapok 1889. március (59-88. szám)

1889-03-23 / 81. szám

* Az országos színész-iskola felsőbb osztályú növendékei április 2-dikán Dumasnak »Alfonz ú­r« című színművét mutatják be a budai várszín­házban. E darab Ujházy Ede tanár rendezése mellett kerül színre. Ez lesz a színész-iskola negyedik és utolsó várszínházi előadása. * A budapesti szerb lap, a »Srpski Dnevnik« megszűnik. Tavaly április elsején indult meg ez a jól szerkesztett napilap, mely a hazafias szerbeknek volt közlönye. A lap szerkesztő-kiadója K. Nikolics Teodor írásban bejelentette Kamermayer polgármesternél, hogy lapját április hó 1-jével megszünteti. * Soproni magyar színház. Sopronból írják lapunknak :Somogyi Károly jól szervezett tár­sulata folytonosan sikerrel működik. E napokban volt a társulat drámai színésznőjének, Laczkó Aranka asszonynak jutalomjátéka s ezúttal Bartók Lajos pályanyertes drámája: »Thurán Anna« került színre telt ház előtt. A címszerepet a jutalmazott játszma s az előadás folyamában összesen húszszor hívták a lámpák elé. Megjelenésekor a zsinórpadlás­ról kaméliákkal díszített nagy babérkoszorút bocsá­tottak le, melyről rózsaszínű selyem ruhaszövet füg­gött alá. A kaméliák közt gerle volt látható, melynek nyakában oly természetű levél volt, milyet a m. k. posta rendesen csak öt pecséttel szokott továbbszál­lításra fölvenni. Ezenkívül még virágbokrétát is ka­pott fehér szalaggal. A kétkedéssel várt »F­au­st­opéra előadása meglehetősen sikerült. Magánénekesek, karok, zenekar egyaránt összeszedték magukat, mi kivált Orbán Árpád karmester érdeme. Honti Mari­­(Siebel,­ Szilassi Irén (Margit), Pintér (Mefiszto) és Kozma (Faust) sok tapsot kaptak buzdításul. A leg­közelebbi újdonság »Ingyenélők,« lesz s ez után Helvey Laura asszony vendégjátékai következnek, melyek elé nagy érdeklődéssel néznek a soproniak. * A »Statisztikai Havi Füzetek« most meg­jelent januári füzete három évre terjed. Sok benne a cikk és kimutatás, úgy hogy a füzet egész tükre a fő­városi élet különböző viszonyainak. Első nagyobb cikke az 1888-iki születések statisztikája. Megemlít­jük belőle, hogy tavaly Budapesten összesen 16,491 gyermek született, átlag negyvennél több minden nap. Legtöbb áprilisben, amikor napjára 51 születés esett. Minden tízezer lakosra 372 születés esett s 62 kül­földi város közül csupán hatban volt nagyobb a szü­letési arányszám. A budapesti születések összes száma évről-évre nő, de a lakosság emelkedésével még sem tart lépést, mert például 1876-ban még 453 születés esett minden tízezer lakosra. Évek óta átalában ta­­vaszszal születik a legtöbb gyermek s ősszel a legke­vesebb. A többi cikkek az adó­viszonyokra, gyermek­­halandóságra, piacra, kereskedelemre, sat. vonat­koznak. * Apróbb hírek. Az akadémia idei nagy­gyűlésén az összes bizottságokat és osztály­elnököket újra választják három évre. — A Teleki-pályá­­zaton a jutalmazott tragédia mellett megdicsért »Nagyság súlya« című szomorújátékot, hír szerint, Horvát (Horovitz) Lipót világosi plébános írta. — A nemzeti színházban legközelebb vendégszerepelni fog Kükemezey Vilma, a szegedi színház naivája. — A poliklinika hangversenyén, április 5-én, közre fog működni Gönczi Mór zongorázó is, Lesche­­titzky tanítványa. — Vértesi Arnold össze­gyűjtött munkái kiadásából a 26-ik füzet jelent meg, ára 15 kr. — A »Mentők Lapj­á«-nak első száma változatos tartalommal jelent meg Burián Aladár szerkesztésében. — A­r­a­p­o­n dr. Báttaszéki Lajos és Györgyössy Rudolf visszaléptek az »Alföldi Újság« szerkesztésétől, mert a kiadó tudtukon kívül becsempészett a lapba egy becsületsértő cikket. Képviselőház. (Március­ 22-diki ülés.) (M.) A vihar tegnap ismét bőszült erővel tört ki a t. Házban , vagy két óra hosszáig dühön­gött. A csütörtöki »rendőrségi erőszakosságok«-ról volt szó. Legelői Neményi Ambrus, mint a közlekedési bizottság előadója, mutatta be szelíden a jelentéseket a törvényjavaslatokról, melyek a Suez-csatornára vonatkozó egyezményre s a magyar állami vasutak soroksár-harasztii összeköttetésének létesítésére vo­natkoznak. Napirend előtt Orbán Balázs szólalt föl a meg­előző este látott utcai jelenetekről. Szuperlativumok­­ban beszélt. A rendőrök — mint mondá — úgy el­­vadultak, mint a fosztogató beduinok. Magyar vért szomjaz az az ember, kinek az apja egykor Biharban szintén bőven ontott vért. (Jobbról nagy felzúdulás: »Rendre!« Az elnök csönget s rendre utasítja a szólót, mint ki visszaél képviselői jogával. Jobbról zajos helyeslés, mig a szélen éljenzik Orbánt.) A mi­niszterelnök — mondja ez — Bastát és Caraffát vá­­lasztá példányképéül. (Jobbról: »Rendre!« s az elnök másodszor is rendre utasítja a szólót.) A rendőrök nem állnak mögötte a Basta vallonjainak. Nem az enge­delmességre utalt közrendőröket érti, kik csak vak eszközök, hanem a kereskedőből lett főkapitányt. ( .Láng Lajos: »Ezek a demokraták!« Zaj.) A szóló vádolja a rendőrség vezetőit, kik betyár­ságokat kö­vetnek el. (Nagy zaj, csöngetés, elnöki figyelmezte­tés.) A rendőrök mint veszett ördögök rohanták meg az ártatlanul járókelőket, s mindez azért a kormány­elnökért van, ki sötét folt lesz az ország történeté­ben (jobbról éljenzik Tisza Kálmánt,) s kit vád alá kellene helyezni.­­Gr. Károlyi Gábor: »Az ország vád alá helyezi!« Gajáry Ödön: »A lázítókat kell vád alá helyezni!« Nagy zaj a szélen.) Báró Kaas Ivor eleintén szintén a rendőrség­ről szólt, mely visszaélt hatalmával, haj­tó vadászatot tartva a rémült népre. E kormány alatt »rabok let­tünk, nem szabadok.« Három okból ered a rendőr­ségi visszaélés, hogy Tisza a kormányelnöki székben maradjon, hogy a 25-dik szakaszt át­erőszakol­ják s hogy az országot Ausztria igájába törjék. (Az elnök a tárgynál maradást kér.) Eötvös Károly meg­egyezést ajánlott, de a kormány nem fogadta el, s így az izgalomért nem az ellenzék felelős. (Az elnök felszólal, hogy még nem kezdődött el a véderő­vita, melyhez a szóló már egyszer beszélt s ha igy foly­tatja, kénytelen lesz tőle elvonni a szót. Jobbról élénk helyeslés.) A kormányelnök úgy tesz az alkotmá­nyos ellenzékkel, mint egykor herceg Windischgrätz tett a békekövetekkel: »Mit Rebellen unterhandle ich nicht!« (Helyeslés balról, zaj jobbról.) Tisza Kálmán állt fel s szélről »hoch«-oztak. A szélső­baloldaliak folytonos belezudulása közt mondá, hogy magát nem védi s a történelemre bízza annak megítélését, hogy sötét folt lesz-e az a tizen­négy éves kormányzat, melyben a magyar állam meg­szilárdult. (Élénk helyeslés jobbról, ellenmondó zaj balról.) A többség a Házban kívánta eldönteni a 25-dik szakasz sorsát s az utcán történteknek azok lehetnek csak az okai, kik a törvényhozással szem­ben az utcát hivták föl. (Jobbról helyeslés, balról heves ellenmondás.) Említve volt az ellen­zéktől fölajánlt kiegyezés, de ez szintén a Win­­dischgrätz szavaival szólva »unbedingte Unter­werfung« lett volna, vagyis a többség meghajlása a kisebbség előtt, a­miből mint a parlamenti és alkot­mányos elvek felforgatásából s mint a kisebbség zsarnokságából, az országnak nem lett volna haszna. (Helyeslés jobbról, zaj a másik oldalon.) Sehol szabad ország nincs, hol a törvényhozás tagjait is bántó tün­tetéseket annyi türelemmel nézték volna, mint itt, míg tettlegességekre nem fajultak. (»Úgy van!« jobb­ról, zaj balról. Az elnök csendet kér.) Budapest békés polgárait bízvást meg lehetne szavaztatni, vájjon nem kivánják-e a város megzavart nyugalmát rendőr­ségiig helyreállítani, midőn az iparosok és kereske­dők léte van megtámadva. (Zaj: Az elnök csönget s újra csendet kér. Kiáltások: »A rendőrség az oka !«) A rendőrségnek teljesitni kell kötelességét s példát­lan, hogy ezért igy támadják meg a törvényhozás keblében. (Zaj a szélen. Justh Gyula: »Visszaéltek hatalmukkal!« Jobbról: »Nem éltek!« »Láttam!« Nagy lárma s folytonos elnöki csöngetés.) Ha vissza­élés történt, az a bíróság elé kerül. (Újra nagy zaj.) E sok közbekiáltás azt a szándékot mutatja, hogy meg akarják félemlíteni a rendőrséget és bíróságot. (Helyeslés jobbról, zajos »hoch«-ok a szélről.) Almássy Sándor állt fel, de az elnök figyelmez­tető, hogy a házszabály szerint ezúttal nincs helyén a vita. Almássy kérdi a házszabály illető szakaszát. Az elnök idézi, nagy zaj közt. Györy Elek is szólni kíván, hogy visszautasítson egy támadást, a kormány el­nökét, ki azt mondta, hogy az ellenzék zúgolódása azért van, mert a kormány azt akarja, hogy az ipa­rosok, kereskedők dolgozhassanak.­­Tisza Kálmán »Nem azt mondtam!« s később meg is magyarázza, mit mondott.) Almássy Sándor ingerülten fejezi ki azt a hitét, hogy a kormány merényletet tervez a párt ellen. (Derültség jobbról.) A rendőrök tegnap felkiáltottak a klub ablakába, hogy majd fellőnek. A kormány pedig a fővárosi polgárság megszavaztatá­­sának emlegetésével a várost akarja föllázítni az ifjú­ság ellen. (Derültség jobbról.) Az első tüntetésnél is a kormány vezette be az ad­atokat. (Jobbról: »Gya­núsítás!« Az elnök figyelmezteti a szólót, hogy nem személyi megtámadtatás miatt szól, hanem rosszalja, a­mi az utcán történt, de ezt interpellációban mond­hatja el, nem most.) Almássy Sándor mind­a mellett tovább akar beszélni, mi zajt és közbekiáltásokat idéz elő. Az elnök újra felszólal, hogy nincs joga be­szélni. Jobbról kiáltják : »Eláll!« Szélről hallani kí­vánják. Mond is még valamit, míg az elnök megkérdi a Házat: akarja-e hallani a szólót, s mivel a fölálló többség nem akarja, megvonja tőle a szót, mit a jobboldal zajosan helyesel. Györy Elek azt veti föl, hogy a zavargókat el­ítélte a bíróság hamar, de noha két miniszter is ígérte a kihágó rendőrök ügyének megvizsgáltatását, egy­nek sem görbült meg még a haja szála sem. (Jobb­ról: »köztük nem egy van a kórházban!») A szóló kéri a megígért vizsgálat mielőbbi végrehajtását. (Balról helyeslés.) Hoitsy Pál heves kézmozdulatokkal azt jelenti ki, hogy ha őt megtámadja egy rendőr, ezért a mi­niszterelnököt fogja felelőssé tenni. (Felzúdulás jobb­ról: »Rendre!«) az elnök rendreutasítja Hoitsy Pált, mint ki magáról megfeledkezett. (Helyeslés jobbról, zaj a szélen.) Fenyegetni e Házban senkit sem lehet, mert itt nincsenek gyermekek, a­kik félnének. A fenyege­tés ellenkezik is az illemszabályokkal. (Helyeslés jobbról. Szélről valaki: »Hát mikor az elnököt fe­nyegették!«) Az ingerült lárma egy darabig még hullámzik. Isaak Dezső lép a szószékre, előadva a Ház márciusi költségvetését. Ezt megszavazzák szó nél­kül s az elnök öt percre fölfüggeszti az ülést. Eköz­ben a képviselők lecsillapulnak. Szünet után György Endre szólalt föl személyi ügyben, mivel Csatár azt mondta róla, hogy mint az osztrák-magyar vasút igazgató tanácsosa nyolcezer forint évi fizetést kap. Nem hogy magát védje, hanem hogy kimutassa, mily gyanúsítások merülnek föl e Házban, főleg Csatár úr részéről, kijelenti, hogy mi­óta ő képviselő, a kormánytól fizetést s hivatalt soha­sem kapott, az osztrák-magyar vasútnál sincs és nem is volt soha fizetése vagy hivatala. Az egész te­hát puszta koholmány s ha Csatár úr azt mondá: ő úgy van alkotva, hogy ilyeneket kimondjon, akkor nagyon furcsán van alkotva. (Derültség.) Ha pedig kijelenté, hogy meghalna, ha ilyeneket ki nem mon­dana, akkor nem nagyon érdemes élnie, mert az ilyen koholmányokat komolyan megszokták bélye­gezni. (Élénk helyeslés jobbról.) A véderő­vitához négy függetlenpárti szónok beszélt. Köztük — mint a sorban első — Szendrey Gerzson hosszas beszédben kárhoztatta a szakaszt. Illyés Bálint főleg a nyelv és nemzeti kultúra szem­pontjából szólt ellene, s inté a kormányt, hogy a strucc-politikával hagyjon fel, mert ha bedugja is fejét a homokba, a vihar azért csak zúg s a villám — természeténél fogva — először is a legmagasb pontokba ülhet. Ábrányi Emil következett, ki első szónoklatát tartotta a Házban. Kifejezésein, idézetein meglát­szott, hogy szépíró. Kezdte Carlyle-on, idézve híres művéből a francia forradalom ama jelenetét, melyben a király lefejezését megszavazták s végezve Fox an­gol miniszter egy mondatán. Kijelenté, hogy ha az ellenzék kitűnő szónokai sem győzhették meg a több­séget, mit várhat ő, a parlamenti újonc, ki most nem­csak a többség, hanem a maga elfogultságával is küzd ? Főleg a magyar nyelv kisebbítése ellen be­szélt a szélsőbal gyakori helyeslései mellett. Hibáz­tatta a tanügyminisztert azért, mert azt mondá, hogy a művelt magyarnak németül meg kell tanulnia, mert e nélkül nem művelt. De vájjon az idegen nyelvek közt nem inkább a franciát, angolt és olaszt kell-e megtanulni, melyek világnyelvek, míg a némettel sem Európa nyugatán, sem más világrészben, sőt a Bal­kán kis országaiban sem lehet boldogulni. Itthon ma már csupán magyar nyelvvel is lehet sok műveltséget szerezni, mert Shakespeare-től Darwinig igen sok be­cses munka le van fordítva. Az akadémia és Kisfaludy­ Társaság folyvást fordíttatják a kitűnő műveket. A tanügyi államtitkár ellen fordulva a szóló, naivnak mondá azt az állítását, hogy a német nyelv beszélése hazánkban már nagyon sok tért vesztett, hisz itt a fővárosban is a tőzsde, a pénzintézetek, a kisebb mulató helyek s a legtöbb kereskedés nyelve még mindig a német. Az ország fővárosát, kell még ma­gyarrá tenni s nem a német nyelv intenzivebb tanítá­sát erőltetni. Nem csoda, ha a nemzet háborog, mi­dőn ilyeneket tapasztal s a seregben ma is megvan a hagyományos bizalmatlanság, mely 1848-ban is meg­­akasztá a jogszerű fejlődést. Gróf Tisza Lajos beszélt itt a magyar nép kis számáról. Egyszer I. Napóleon is egy tárlaton Fox angol miniszternek mutatta a föld­gömböt gúnyosan mondva: mily kis pont azon Anglia. »Igen, — felelte ez önérzettel, — de e kis ponton angolok laknak, kik mint angolok akarnak élni és meghalni.« Mi is e kis Magyarországon mint magya­rok akarunk élni és meghalni. (Elénk tetszés a szélső­baloldalon.) Még Reviczky Károly beszélt erősen a szakasz ellen s azzal a vita megszakadt. Fel van írva még hat szónok. 596 Fővárosi h­irek. * A királyi család mára tervezett elutazása Budapestről bizonytalan időre elhalasztatott. A király ő felsége valószínűleg még hosszabb ideig ma­rad Budapesten, azonban a királyné és Mária Valéria főhercegnő legközelebb alkalmasint a délvidékre fog­nak utazni. A wiesbadeni utazás tervét feladta a ki­rályné, mert ott az utóbbi időben hökhurut esetek fordultak elő. — Estei Ferenc Ferdinánd főherceg a prezumptív trónörökös részére Grill Károly udvari könyvkereskedésében nagyobb mennyiségű magyar szépirodalmi munkát és folyóiratot rendeltek meg. * Zenés misék. A belvárosi plébánia­templomban holnap, vasárnap, délelőtt tíz óra­kor Stehlenek díjnyertes »Salve regina« kezdetű vo­­kál miséjét adják elő. Betétek: gradualéra, Schläger

Next