Fővárosi Lapok 1889. március (59-88. szám)
1889-03-23 / 81. szám
* Az országos színész-iskola felsőbb osztályú növendékei április 2-dikán Dumasnak »Alfonz úr« című színművét mutatják be a budai várszínházban. E darab Ujházy Ede tanár rendezése mellett kerül színre. Ez lesz a színész-iskola negyedik és utolsó várszínházi előadása. * A budapesti szerb lap, a »Srpski Dnevnik« megszűnik. Tavaly április elsején indult meg ez a jól szerkesztett napilap, mely a hazafias szerbeknek volt közlönye. A lap szerkesztő-kiadója K. Nikolics Teodor írásban bejelentette Kamermayer polgármesternél, hogy lapját április hó 1-jével megszünteti. * Soproni magyar színház. Sopronból írják lapunknak :Somogyi Károly jól szervezett társulata folytonosan sikerrel működik. E napokban volt a társulat drámai színésznőjének, Laczkó Aranka asszonynak jutalomjátéka s ezúttal Bartók Lajos pályanyertes drámája: »Thurán Anna« került színre telt ház előtt. A címszerepet a jutalmazott játszma s az előadás folyamában összesen húszszor hívták a lámpák elé. Megjelenésekor a zsinórpadlásról kaméliákkal díszített nagy babérkoszorút bocsátottak le, melyről rózsaszínű selyem ruhaszövet függött alá. A kaméliák közt gerle volt látható, melynek nyakában oly természetű levél volt, milyet a m. k. posta rendesen csak öt pecséttel szokott továbbszállításra fölvenni. Ezenkívül még virágbokrétát is kapott fehér szalaggal. A kétkedéssel várt »Faustopéra előadása meglehetősen sikerült. Magánénekesek, karok, zenekar egyaránt összeszedték magukat, mi kivált Orbán Árpád karmester érdeme. Honti Mari(Siebel, Szilassi Irén (Margit), Pintér (Mefiszto) és Kozma (Faust) sok tapsot kaptak buzdításul. A legközelebbi újdonság »Ingyenélők,« lesz s ez után Helvey Laura asszony vendégjátékai következnek, melyek elé nagy érdeklődéssel néznek a soproniak. * A »Statisztikai Havi Füzetek« most megjelent januári füzete három évre terjed. Sok benne a cikk és kimutatás, úgy hogy a füzet egész tükre a fővárosi élet különböző viszonyainak. Első nagyobb cikke az 1888-iki születések statisztikája. Megemlítjük belőle, hogy tavaly Budapesten összesen 16,491 gyermek született, átlag negyvennél több minden nap. Legtöbb áprilisben, amikor napjára 51 születés esett. Minden tízezer lakosra 372 születés esett s 62 külföldi város közül csupán hatban volt nagyobb a születési arányszám. A budapesti születések összes száma évről-évre nő, de a lakosság emelkedésével még sem tart lépést, mert például 1876-ban még 453 születés esett minden tízezer lakosra. Évek óta átalában tavaszszal születik a legtöbb gyermek s ősszel a legkevesebb. A többi cikkek az adóviszonyokra, gyermekhalandóságra, piacra, kereskedelemre, sat. vonatkoznak. * Apróbb hírek. Az akadémia idei nagygyűlésén az összes bizottságokat és osztályelnököket újra választják három évre. — A Teleki-pályázaton a jutalmazott tragédia mellett megdicsért »Nagyság súlya« című szomorújátékot, hír szerint, Horvát (Horovitz) Lipót világosi plébános írta. — A nemzeti színházban legközelebb vendégszerepelni fog Kükemezey Vilma, a szegedi színház naivája. — A poliklinika hangversenyén, április 5-én, közre fog működni Gönczi Mór zongorázó is, Leschetitzky tanítványa. — Vértesi Arnold összegyűjtött munkái kiadásából a 26-ik füzet jelent meg, ára 15 kr. — A »Mentők Lapjá«-nak első száma változatos tartalommal jelent meg Burián Aladár szerkesztésében. — Arapon dr. Báttaszéki Lajos és Györgyössy Rudolf visszaléptek az »Alföldi Újság« szerkesztésétől, mert a kiadó tudtukon kívül becsempészett a lapba egy becsületsértő cikket. Képviselőház. (Március 22-diki ülés.) (M.) A vihar tegnap ismét bőszült erővel tört ki a t. Házban , vagy két óra hosszáig dühöngött. A csütörtöki »rendőrségi erőszakosságok«-ról volt szó. Legelői Neményi Ambrus, mint a közlekedési bizottság előadója, mutatta be szelíden a jelentéseket a törvényjavaslatokról, melyek a Suez-csatornára vonatkozó egyezményre s a magyar állami vasutak soroksár-harasztii összeköttetésének létesítésére vonatkoznak. Napirend előtt Orbán Balázs szólalt föl a megelőző este látott utcai jelenetekről. Szuperlativumokban beszélt. A rendőrök — mint mondá — úgy elvadultak, mint a fosztogató beduinok. Magyar vért szomjaz az az ember, kinek az apja egykor Biharban szintén bőven ontott vért. (Jobbról nagy felzúdulás: »Rendre!« Az elnök csönget s rendre utasítja a szólót, mint ki visszaél képviselői jogával. Jobbról zajos helyeslés, mig a szélen éljenzik Orbánt.) A miniszterelnök — mondja ez — Bastát és Caraffát választá példányképéül. (Jobbról: »Rendre!« s az elnök másodszor is rendre utasítja a szólót.) A rendőrök nem állnak mögötte a Basta vallonjainak. Nem az engedelmességre utalt közrendőröket érti, kik csak vak eszközök, hanem a kereskedőből lett főkapitányt. ( .Láng Lajos: »Ezek a demokraták!« Zaj.) A szóló vádolja a rendőrség vezetőit, kik betyárságokat követnek el. (Nagy zaj, csöngetés, elnöki figyelmeztetés.) A rendőrök mint veszett ördögök rohanták meg az ártatlanul járókelőket, s mindez azért a kormányelnökért van, ki sötét folt lesz az ország történetében (jobbról éljenzik Tisza Kálmánt,) s kit vád alá kellene helyezni.Gr. Károlyi Gábor: »Az ország vád alá helyezi!« Gajáry Ödön: »A lázítókat kell vád alá helyezni!« Nagy zaj a szélen.) Báró Kaas Ivor eleintén szintén a rendőrségről szólt, mely visszaélt hatalmával, hajtó vadászatot tartva a rémült népre. E kormány alatt »rabok lettünk, nem szabadok.« Három okból ered a rendőrségi visszaélés, hogy Tisza a kormányelnöki székben maradjon, hogy a 25-dik szakaszt áterőszakolják s hogy az országot Ausztria igájába törjék. (Az elnök a tárgynál maradást kér.) Eötvös Károly megegyezést ajánlott, de a kormány nem fogadta el, s így az izgalomért nem az ellenzék felelős. (Az elnök felszólal, hogy még nem kezdődött el a véderővita, melyhez a szóló már egyszer beszélt s ha igy folytatja, kénytelen lesz tőle elvonni a szót. Jobbról élénk helyeslés.) A kormányelnök úgy tesz az alkotmányos ellenzékkel, mint egykor herceg Windischgrätz tett a békekövetekkel: »Mit Rebellen unterhandle ich nicht!« (Helyeslés balról, zaj jobbról.) Tisza Kálmán állt fel s szélről »hoch«-oztak. A szélsőbaloldaliak folytonos belezudulása közt mondá, hogy magát nem védi s a történelemre bízza annak megítélését, hogy sötét folt lesz-e az a tizennégy éves kormányzat, melyben a magyar állam megszilárdult. (Élénk helyeslés jobbról, ellenmondó zaj balról.) A többség a Házban kívánta eldönteni a 25-dik szakasz sorsát s az utcán történteknek azok lehetnek csak az okai, kik a törvényhozással szemben az utcát hivták föl. (Jobbról helyeslés, balról heves ellenmondás.) Említve volt az ellenzéktől fölajánlt kiegyezés, de ez szintén a Windischgrätz szavaival szólva »unbedingte Unterwerfung« lett volna, vagyis a többség meghajlása a kisebbség előtt, amiből mint a parlamenti és alkotmányos elvek felforgatásából s mint a kisebbség zsarnokságából, az országnak nem lett volna haszna. (Helyeslés jobbról, zaj a másik oldalon.) Sehol szabad ország nincs, hol a törvényhozás tagjait is bántó tüntetéseket annyi türelemmel nézték volna, mint itt, míg tettlegességekre nem fajultak. (»Úgy van!« jobbról, zaj balról. Az elnök csendet kér.) Budapest békés polgárait bízvást meg lehetne szavaztatni, vájjon nem kivánják-e a város megzavart nyugalmát rendőrségiig helyreállítani, midőn az iparosok és kereskedők léte van megtámadva. (Zaj: Az elnök csönget s újra csendet kér. Kiáltások: »A rendőrség az oka !«) A rendőrségnek teljesitni kell kötelességét s példátlan, hogy ezért igy támadják meg a törvényhozás keblében. (Zaj a szélen. Justh Gyula: »Visszaéltek hatalmukkal!« Jobbról: »Nem éltek!« »Láttam!« Nagy lárma s folytonos elnöki csöngetés.) Ha visszaélés történt, az a bíróság elé kerül. (Újra nagy zaj.) E sok közbekiáltás azt a szándékot mutatja, hogy meg akarják félemlíteni a rendőrséget és bíróságot. (Helyeslés jobbról, zajos »hoch«-ok a szélről.) Almássy Sándor állt fel, de az elnök figyelmeztető, hogy a házszabály szerint ezúttal nincs helyén a vita. Almássy kérdi a házszabály illető szakaszát. Az elnök idézi, nagy zaj közt. Györy Elek is szólni kíván, hogy visszautasítson egy támadást, a kormány elnökét, ki azt mondta, hogy az ellenzék zúgolódása azért van, mert a kormány azt akarja, hogy az iparosok, kereskedők dolgozhassanak.Tisza Kálmán »Nem azt mondtam!« s később meg is magyarázza, mit mondott.) Almássy Sándor ingerülten fejezi ki azt a hitét, hogy a kormány merényletet tervez a párt ellen. (Derültség jobbról.) A rendőrök tegnap felkiáltottak a klub ablakába, hogy majd fellőnek. A kormány pedig a fővárosi polgárság megszavaztatásának emlegetésével a várost akarja föllázítni az ifjúság ellen. (Derültség jobbról.) Az első tüntetésnél is a kormány vezette be az adatokat. (Jobbról: »Gyanúsítás!« Az elnök figyelmezteti a szólót, hogy nem személyi megtámadtatás miatt szól, hanem rosszalja, ami az utcán történt, de ezt interpellációban mondhatja el, nem most.) Almássy Sándor minda mellett tovább akar beszélni, mi zajt és közbekiáltásokat idéz elő. Az elnök újra felszólal, hogy nincs joga beszélni. Jobbról kiáltják : »Eláll!« Szélről hallani kívánják. Mond is még valamit, míg az elnök megkérdi a Házat: akarja-e hallani a szólót, s mivel a fölálló többség nem akarja, megvonja tőle a szót, mit a jobboldal zajosan helyesel. Györy Elek azt veti föl, hogy a zavargókat elítélte a bíróság hamar, de noha két miniszter is ígérte a kihágó rendőrök ügyének megvizsgáltatását, egynek sem görbült meg még a haja szála sem. (Jobbról: »köztük nem egy van a kórházban!») A szóló kéri a megígért vizsgálat mielőbbi végrehajtását. (Balról helyeslés.) Hoitsy Pál heves kézmozdulatokkal azt jelenti ki, hogy ha őt megtámadja egy rendőr, ezért a miniszterelnököt fogja felelőssé tenni. (Felzúdulás jobbról: »Rendre!«) az elnök rendreutasítja Hoitsy Pált, mint ki magáról megfeledkezett. (Helyeslés jobbról, zaj a szélen.) Fenyegetni e Házban senkit sem lehet, mert itt nincsenek gyermekek, akik félnének. A fenyegetés ellenkezik is az illemszabályokkal. (Helyeslés jobbról. Szélről valaki: »Hát mikor az elnököt fenyegették!«) Az ingerült lárma egy darabig még hullámzik. Isaak Dezső lép a szószékre, előadva a Ház márciusi költségvetését. Ezt megszavazzák szó nélkül s az elnök öt percre fölfüggeszti az ülést. Eközben a képviselők lecsillapulnak. Szünet után György Endre szólalt föl személyi ügyben, mivel Csatár azt mondta róla, hogy mint az osztrák-magyar vasút igazgató tanácsosa nyolcezer forint évi fizetést kap. Nem hogy magát védje, hanem hogy kimutassa, mily gyanúsítások merülnek föl e Házban, főleg Csatár úr részéről, kijelenti, hogy mióta ő képviselő, a kormánytól fizetést s hivatalt sohasem kapott, az osztrák-magyar vasútnál sincs és nem is volt soha fizetése vagy hivatala. Az egész tehát puszta koholmány s ha Csatár úr azt mondá: ő úgy van alkotva, hogy ilyeneket kimondjon, akkor nagyon furcsán van alkotva. (Derültség.) Ha pedig kijelenté, hogy meghalna, ha ilyeneket ki nem mondana, akkor nem nagyon érdemes élnie, mert az ilyen koholmányokat komolyan megszokták bélyegezni. (Élénk helyeslés jobbról.) A véderővitához négy függetlenpárti szónok beszélt. Köztük — mint a sorban első — Szendrey Gerzson hosszas beszédben kárhoztatta a szakaszt. Illyés Bálint főleg a nyelv és nemzeti kultúra szempontjából szólt ellene, s inté a kormányt, hogy a strucc-politikával hagyjon fel, mert ha bedugja is fejét a homokba, a vihar azért csak zúg s a villám — természeténél fogva — először is a legmagasb pontokba ülhet. Ábrányi Emil következett, ki első szónoklatát tartotta a Házban. Kifejezésein, idézetein meglátszott, hogy szépíró. Kezdte Carlyle-on, idézve híres művéből a francia forradalom ama jelenetét, melyben a király lefejezését megszavazták s végezve Fox angol miniszter egy mondatán. Kijelenté, hogy ha az ellenzék kitűnő szónokai sem győzhették meg a többséget, mit várhat ő, a parlamenti újonc, ki most nemcsak a többség, hanem a maga elfogultságával is küzd ? Főleg a magyar nyelv kisebbítése ellen beszélt a szélsőbal gyakori helyeslései mellett. Hibáztatta a tanügyminisztert azért, mert azt mondá, hogy a művelt magyarnak németül meg kell tanulnia, mert e nélkül nem művelt. De vájjon az idegen nyelvek közt nem inkább a franciát, angolt és olaszt kell-e megtanulni, melyek világnyelvek, míg a némettel sem Európa nyugatán, sem más világrészben, sőt a Balkán kis országaiban sem lehet boldogulni. Itthon ma már csupán magyar nyelvvel is lehet sok műveltséget szerezni, mert Shakespeare-től Darwinig igen sok becses munka le van fordítva. Az akadémia és Kisfaludy Társaság folyvást fordíttatják a kitűnő műveket. A tanügyi államtitkár ellen fordulva a szóló, naivnak mondá azt az állítását, hogy a német nyelv beszélése hazánkban már nagyon sok tért vesztett, hisz itt a fővárosban is a tőzsde, a pénzintézetek, a kisebb mulató helyek s a legtöbb kereskedés nyelve még mindig a német. Az ország fővárosát, kell még magyarrá tenni s nem a német nyelv intenzivebb tanítását erőltetni. Nem csoda, ha a nemzet háborog, midőn ilyeneket tapasztal s a seregben ma is megvan a hagyományos bizalmatlanság, mely 1848-ban is megakasztá a jogszerű fejlődést. Gróf Tisza Lajos beszélt itt a magyar nép kis számáról. Egyszer I. Napóleon is egy tárlaton Fox angol miniszternek mutatta a földgömböt gúnyosan mondva: mily kis pont azon Anglia. »Igen, — felelte ez önérzettel, — de e kis ponton angolok laknak, kik mint angolok akarnak élni és meghalni.« Mi is e kis Magyarországon mint magyarok akarunk élni és meghalni. (Elénk tetszés a szélsőbaloldalon.) Még Reviczky Károly beszélt erősen a szakasz ellen s azzal a vita megszakadt. Fel van írva még hat szónok. 596 Fővárosi hirek. * A királyi család mára tervezett elutazása Budapestről bizonytalan időre elhalasztatott. A király ő felsége valószínűleg még hosszabb ideig marad Budapesten, azonban a királyné és Mária Valéria főhercegnő legközelebb alkalmasint a délvidékre fognak utazni. A wiesbadeni utazás tervét feladta a királyné, mert ott az utóbbi időben hökhurut esetek fordultak elő. — Estei Ferenc Ferdinánd főherceg a prezumptív trónörökös részére Grill Károly udvari könyvkereskedésében nagyobb mennyiségű magyar szépirodalmi munkát és folyóiratot rendeltek meg. * Zenés misék. A belvárosi plébániatemplomban holnap, vasárnap, délelőtt tíz órakor Stehlenek díjnyertes »Salve regina« kezdetű vokál miséjét adják elő. Betétek: gradualéra, Schläger