Fővárosi Lapok 1889. december (330-359. szám)

1889-12-04 / 333. szám

dóra: Fáy Szeréna k. a. Hagen: Szacsvay, a byzánci pátriárka: Szigeti Imre, Priscus Rhetor: Hetényi, Boruth: Pintér, Zomor: Császár, rhabonbán: Faludi, egy öreg hegedős: Mihályfi, egy ifjú: Horváth Zol­tán, Niobe: Lubinszkyné asszony, apród : Nagy Ibo­lya k. a., udvarnok : Sántha. * Szentbeszédek az ifjúságnak. A kath. ifjúság számára kevés számmal jelentek meg iskolai szentbeszédek magyarul. Károly Gry. Hugó eredeti s egy németből fordított gyűjteménye talán az összes, mit újabban e téren felmutathatunk. Pedig ifjúsá­gunknak nagy szüksége van a vallás-erkölcsi oktatá­sokra, igen elharapózott köztük a vallástalanság. Nekik a jobb szellemet hirdetik az ifjúsági hitszóno­kok. A jobb szellem lelkesítő és tettre gyújtó nyilvá­­nulására nincs hatalmasabb mód és eszköz az ün­nepélyes szentbeszédeknél. Kalocsay Gyula Alán cisztercita pap és székesfehérvári ifjúsági hit­szónok ez okból szentbeszédeit, melyeket Székes­­fehérvár főgimnáziumi ifjúsága előtt tartott, külön kötetben nyilvánosságra hozza. Cime lesz: »Szent­beszédek (exhortatiok) a tanév minden vasárnapjára.« A mű a székesfehérvári egyházmegyei hatóság enge­délye mellett 20 nyomtatott ivén fog november hó végére megjelenni Tartalmazni fog 44 szentbeszédet a tanév ugyanannyi vasárnapjára s ezek között egy beszéd-sorozatot az ifjúság szokásos nagyheti szent gyakorlataira. A mű nyomdai kiállítása Számmer Imre intézetére van bízva. A 20 nyomtatott ivre, 320 oldalra, terjedő kötet ára fűzve 1 forint. Egész vászonba kötve 1 írt 50 kr. * Dalestély, Asztalos Berta k. a., ki Budapesten és Bécsben a konzervatórium tanítványa volt, tegnap kisszámú közönségnek énekelt a redoute­­ban. Sötét trimbre-jű hangja minden regiszterében gyöngélkedik vagy komolyan beteg. A felsők kelle­metlen élességűek, a középsők csiszolatlanok, az alsók eltompultak. Az előadás sem feledteti ezt: a drámai helyekhez nincs az énekesnőnek heve, a liraikhoz kevés az érzelemvilága. Látszott, hogy hallotta Barbi Alicet énekelni, mert ennek pianóit, árnyalását utá­nozni igyekezett, sőt műsorát is átvette. Tudniillik énekelt három régi olasz dalt, továbbá Schubert-félé­­ket, francia dalokat, Lányi Ernőnek »Új bimbók« című dalsorozatát sat. A közönség csak a közremű­ködött Thoman István zongorajátékán melege­dett föl. Liszt »Melodie Russe«-ében nem győzték csodálni bravouros ujj technikáját. * A debreceni írókból M­á­t­r­a­y Lajos tanár ismét egy kötetet bocsát közre. Épen egy éve, hogy e körből »Fazekas Mihály«, a »Ludas Matyi« híres szerzője megjelent tőle, s most Diószeghy, Szentgyörgyi és Földi kerül ki a sajtó alól. E kötet egyszersmind kimerítő válaszokat fog adni ama cikkekre is, melyek a lapokban »Fazekas élet­­rajzá«-nak megjelenése óta megjelentek. Mátray újabb könyve is sok fáradságos kutatás és gyűjtés eredménye. Elég olyan ostobaság ven, melyet a világ önzet­lenségnek s elég olyan önzetlenség, melyet ostoba­ságnak tart.* Hamarább megesik, hogy valami nagy kényszer megváltoztatja egész természetünket, mint az, hogy apró szokásainkról le bírjunk mondani. * Az igazi részvét nem keresi, hogy valaki érde­mes-e a részvétre, neki annyi elég, hogy valaki sze­rencsétlen.* Mindig szép az őszinteség, de nem mindig jó. * Az oroszlánról mondják, hogy meghunyászko­dik, ha valaki erősen néz a szemébe. Ennyi oroszlán sok emberben van meg. * Az ember, ki egyre szidja a mai kort, feledi, hogy szidja önmagát is, mert mindig az emberek te­szik a kort.* A lelkiismeret mindig megjutalmazza a jót, de nem mindig bünteti meg a gonoszt. * Nem az dönt, hogy mit­ teszünk, hanem hogy mint tesszük.* A szűk szobában még csak lehet isten létét tagadni, de a nagy természettel szemben lehetetlen. * A­ki csak számításból tesz jót, megvetni valóbb, mint a­ki önkénytelenül cselekszi a rosszat. * A boldogságot nem lehet meghatározni, mert felfogástól függ. Van elég ember, ki egyre panasz­kodik, holott boldogabb sok olyannál, kik sohasem panaszkodnak, mert elég boldogoknak érzik magukat. 1 — 2470 — * Társulati felolvasások. A történelmi társulat holnap, csütörtökön délután­­5 órakor az akadémia első emeleti termében választmányi ülést tart. Tárgyai: »A középkor kezdetei Magyarorszá­gon« dr. Márki Sándortól, »Mármaros történelmi neve« dr. Szombathy Ignáctól. Végül folyó ügyeket tárgyalnak. — A természettudományi tár­sulat legközelebbi estélye december 6-ikán, pénte­ken esti 6 órakor lesz a vegytani intézetben (múzeum­­körút 4). Ez alkalommal dr. Török Aurél egyetemi tanár fog mutatványos népszerű előadást tartani »Az emberszabású lényekről.« Belépti jegyek a tár­sulat titkári hivatalában adatnak ki csütörtökön és pénteken délelőtt 10—12 és délután 3—5 óra közt. Társulati tagok évjegyeire 2 darab ingyenes jegy jár. December havában: 6-ikán, 13-ikán és 20-dikán népszerű vetélyek lesznek, 18-án szakülés és választ­mányi ülés. * Pálmai Ilka asszony most a temesvári színházban aratja diadalait. Az előre hirdetett öt előadásra elkelt minden jegy. A művésznő az első estén a »Párisi élet« grisett-jét játszotta s a nehe­zen lelkesedő közönség vagy harmincszor kitapsolta. Másnap a »Nebánts virág«-ban a siker még fokozó­dott. Harmadik este,egy napi szünet után, a »Kertész­­leány«operette került szinre és másnap a »Szép Helena« címszerepében forgatta el Pálmai Ilka aszszony a közönség fejét. Minden este pompás virágokkal árasz­tották el a vendéget. Dacára annak, hogy mind az öt előadásra a zenekar emberei mellé is egy-egy néző volt elhelyezve, az igazgatót valósággal ostromolta a közönség, hogy Pálmai asszonyt vendégjátékának meghosszabbítására bírja. Ez sikerült és Pálmai asz­szony a »Gerolsteini nagyhercegnő«-n kivül, még háromszor­og fellépni és pedig a »Boccació«, »Vad­galamb« és »Csókon szerzett vőlegény« főszerepei­ben. Krecsányiék saisonját talpra állitá e vendég­­szereplés * Új lap: »K­orona és haza» címen politi­kai, nemzetgazdasági, ha főleg katonai képes hetila­pot indít gr. Bethlen Olivér. A mutatványszám élén közli programm gyanánt, Klapka tábornok­nak egy hozzá intézett levelét, melyben az a hazafias kívánság van kifejezve, hogy az új lap törekedjék a jó egyetértés előmozdítására a nép és hadsereg közt s buzdítsa az ifjúságot a katonai pályára. A lap cím­lapján mindig három hadvezér vagy államférfi arc­képe lesz s cikkei a nemzetgazdaság és hadművészet fejlődését fogják regisztrálni. A mutatványszám a vörös­kereszt-egyletről, a fejlesztendő magyar gyár­iparról, az orosz haderőről, a párisi világkiállítás katonai osztályáról stb. közöl névtelen cikkeket. A tárca-rovatban b. Podmaniczky Frigyes ir »A zóná­ról« és »A mi hadseregünk« című könyvből van közölve a »Csutak őrmester« rajza; a könyvismerte­tések sorát Kápolnai Istvánnak »A mohácsi csatá«­­ról irt hadtörténelmi tanulmánya méltányló bemuta­tása kezdi meg. A lap ára félévre 3 írt, kiadója a Franklin-társulat. * Apróbb hírek. A »Négy király«-nak, Rákosi Jenő és Szabados Bála eredeti operette­jének fő szerepeit Blaha Lujza és F. Hegyi Aranka asszonyok játszák a népszínházban. — »Tornatanitásunk hiányai és akadályai« címen Nagy Sándor aradi tornatanár kiadta külön lenyomatban azt a fel­olvasását, melyet a tornatanitók közgyűlésén tartott. — Vörösmarty emlékezetét a kolozsvári színház az »Árpád ébredése« előadásával ünnepelte; utána Jakab Ödön népdrámáját, »Galambodi Sán­­dor«-t ismételték. — Ungvárit ehó 10-kén Gerőfi Andor színtársulata kezd meg előadásokat. — Székesfehérvárit elő akarták adni a »Thurán Anná«-t, de mert az 50 frt jogdíjat nem fizették le, mint a »Színpad« írja, Bartók Lajos betiltatta az előadást. — Serédi Sarolta asszony, ki most tízszer vendégszerepel Szegeden, onnan Temesvárra készül. Képviselő­ház. (December 3-diki ülés.) (M.) A tegnapi ülésen megint volt egy igen za­jos scéna, melyet Orbán Balázs idézett elő, de való­színűleg megbánta; ok mindenesetre volt rá, hogy megbánja. Volt továbbá egy erélyes beszéd, a Szilágyi Dezső nyilatkozata, melynek erős éleit Herman Ottó hívta ki maga ellen. A miniszterelnök költségvetéséhez, az ülés ele­jén, először Perlaky Elek szólt, védve a miniszter­­elnököt ama sokszor hangoztatott állítás ellen, mintha tekintélye sülyedt volna. Alaptalan ez az állítás. Tisza nem veszti tekintélyét a véderővita alatt sem, mert akkor is jóhiszeműleg járt el. Azzal pedig, hogy a pénzügyi egyensúlyt helyreállító, tekintélye ismét emelkedett. A nemzet nem Tiszát unta meg, hanem a meddő közjogi harcot, mely tárgytalan, akkor midőn a trónon alkotmányvédő fejdelem ül, a miniszteri székeken pedig hazafiak. A nemzet reformokat, mun­kát sürget, a többség dolgozni akar s e munka élén tovább is támogatni fogja a miniszterelnököt. Gróf Apponyi Albert az, ki minden fényes tehetsége dacára sem tud népszerűségre tenni szert, mert a nemzet nem tudja megérteni. Az igazságtalan táma­dások csak tömöríteni fogják a többséget a kormány­elnök körül. (Élénk helyeslés jobbról.) Pázmándy Dénes azzal kezdi, mért nincs jelen a kormányelnök, midőn az ő költségvetését tárgyal­ják? Az elnök: itt van az előadó , a minisztereknek gyakran halaszthatlan dolgaik vannak, kivált az ülés elején. (Tisza Kálmán ép belép. »Már itt van«, jobb­ról, míg a szélről néhány »hoch« hangzik.) Az elnök ismét felszólal: »A képviselő urak büszkén emlege­tik, hogy magyar kerületeket képviselnek, nem hi­szem, hogy ezt a kiáltást magyar kerületekben hal­lották volna. (Helyeslés jobbról.) Pázmándy azt a csípős megjegyzést tette, hogy a­ki az imént beszélt, az a Perlaky-e, ki az evangélikusok konventjén a pánszlávokat védte ? Aztán a kormányelnök 12.000 frtnyi személyes járandóságát bírálta. Ez — úgy­mond — képviselési költség, minőt nálunk csak a fiumei kormányzó kap. De el kellene számolni ezt is, mint Franciaországban szokták. Tisza, a­mint a szóló kiszámitá, eddigelé már 456,666 frt 66 kr. ilynemű személyi járulékot vett föl, s ezért a szóló határozati javaslatot nyújt be, hogy e pótlékot az állam szám­vevőszékénél rendesen számolja el. (Helyeslés szélről.) Perlaky Elek a személyes észrevételre meg­­jegyzi, hogy ő a konventen azt mondá : zárják ki a nemzetiségi vitát, a politikát az egyetemes gyűlésről, hol egyházi ügyekkel kell foglalkozni, ne állítsák az izgatókat mártírokként saját népük elé, s ne adják meg nekik azt az elégtételt, hogy szereplősöknek fon­tosságot tulajdonítanak. A szóló nem hiszi, hogy ez a pánszlávok védelme volna. (Helyeslés jobbról.) Busbach Péter azt fejtegette, hogy ők parla­menti komoly munkára gyűltek össze, nem kősz haj­szák folytatására. A magyar faj erősítésére van szük­ség, de e helyett az ellenzék egy ember ellen csinál üldözési rendszert, olyan ember ellen, kinek a haza körül sokkal több érdeme van, mint összesen azok­nak, kik itt a politikai nihilizmust képviselik. (»Igaz!« jobbról, »hoch«-ok szélről.) Gróf Apponyi elismeri, hogy az ország tekintélye kinn emelkedik, de azt nem tartja Tisza érdemének, az a dolog természetében fekszik. De vájjon a kezét összetevő Pató Pál tekin­télye emelkedhetik-e ? Hát benn nem látják a főváros, az ipar, forgalom és művelődés emelkedését. S e mun­kát mind a miniszterelnök vezette. A többséget nem riaszthatják el attól, hogy őt támogassa. Némely el­lenzéki képviselő azért jár ide, hogy heccet csináljon. Ez nem komoly működés, ez utcai politika. (Helyes­lés jobbról, zaj a szélen.) Szeretnék letörpitni Tiszát, hogy maguk nagyobbnak tűnjenek föl. De hiába, a többség szikla, melyen megtörnek az ilyen hullámok. Tengernek hiszi az ellenzék a mit támasztott, pedig csak közönséges pocsolya. (»Úgy van!« jobbról,derült­ség szélen.) S kit kívánnak a Tisza helyére ? Tán azt a férfiút, ki a vegyes házasság kérdésében szív­­beli viszonyt kötött a reakció embereivel ? Hát az a férfiú szabadelvű ? (Gr. Apponyi: »Az!«( A többség a kormányelnökkel fog tartani. (Helyeslés jobbról: »hoch«-ok a szélen.) Orbán Balázs megjegyzi, hogy a miniszterelnök csak addig maradt benn, mig dicsérték; az igazság szava elől kimenekül. (Jobbról: »Az Orbán szava elől!«) Elmondhatja Tisza valóban, hogy isten mentse meg barátaitól. Mert kik védik ? Busbach és Horváth Gyula. Ez utóbbit érdek vezeti. Bulgáriában sót szállít s a Tiszánál vizi biztos volt. De a népharag áradatát kormánypárti kubikolással nem lehet elfoj­tani. A régi egyptomiak a jó állatokat is bebalzsa­mozták, de a rókát nem. (Tetszés a szélen.) A szóló szívesen bebalzsamozná a kormányelnököt, nehogy a lélekvándorlás révén valami alakban ide visszatérjen. Minden rosszul megy. Boszniában is a katonákat rosszul élelmezik, de az élelmezési tisztek és őrmes­terek meggazdagodnak. Busbych azt mondá, hogy némely ellenzéki képviselő csak heccet csinálni jár be, de sok kormánypárti meg csak szavazni jön. A­mi a miniszterelnök személyi járulékát illeti, lepje meg az országot s adja azt az erdélyi közművelődési egyletnek. B. Fejérváry Géza miniszter felhívta Orbánt, hogy mutasson neki boszniai élelmezési tisztet vagy őrmestert, ki büntetlenül meggazdagodott volna. A­ki akart, rajta vesztett. A miniszter tehát visszautasítja a gyanúsítást, rágalmazást. (Helyeslés jobbról.) Horváth Gyula személyében sértődve, haraggal kelt föl. A­mit mondott, az a bántalmazott önérzet kitörése volt. Egy hely van — úgy­mond — az or­szágban, hol egyeseket bántalmazni büntetlenül lehet. Itt megkísérelhetik, mit tisztességes emberrel szem­ben nem mernének tenni. (Helyeslés jobbról.) A par­lament védszárnya alá búvik a gyávaság, (nagy zaj,) nem merve magánúton az emberrel szemben nyilat­kozni. (Jobbról: »Gyalázat!«) A szóló tudta előre, hogy őszinteségéért megtámadják olyan emberek, mint Orbán Balázs képviselő úr. Éljenezték a szólót, midőn őszintén beszélt Tiszával szemben, gyanúsít­ják, midőn mellette nyilvánítja meggyőződését. Orbán Balázs a sószállítást hozta ellene szóba. Egyszer már a szóló ez ügyben nyilatkozott neki, s akkor Orbán

Next