Fővárosi Lapok 1889. december (330-359. szám)
1889-12-04 / 333. szám
riac környékén található illatos füveket és bokrétába kötözték azokat. Néha fölkapaszkodtak egészen a Saint-Loup csúcsáig, honnan számos helységet láttak alattuk elterülve. Ott a sziklák közt is találtak ők ritka növényeket, melyeknek a neveit és gyógyító hatásukat Marcel sorban elmondta Noélienek. A Saint-Loup hegy flórája különleges és rendkívül gazdag. Marcel büszke volt, hogy oly növényeket mutathatott meg Noélienek, amelyek csupán eme vad vidéken tenyésznek. Gyakran közeledésükkor egy-egy kék rigó röppent föl s áthasítva a levegőt, oly gyorsan tűnt el, hogy Noélie alig tudta szemével megkülönböztetni azt a fehér tollat, mely a madár szárnyában ezüst vonalként fénylett. Marcel és Noélie vidáman töltötték a napokat, melyeket a sors nekik engedett. Tiszta volt szerelmük, mely titkon növekedett s melyet semmi aggodalom nem zavart meg. Hűs patak csörgedezett a Saint-Loup hegy oldalából, hol a fiatalok örömest pihentek meg egy sziklatömbön, kedélyesen elbeszélgetve, vagy ama kis barlang bejárata előtt, melyet sztalaktit-kövekből alkotott a természet. S a fiatal leány ép oly nyugodtnak, és oly biztosnak érezte itt magát, mint a kastély terraszán, anyjának a szeme előtt. Marcel pedig kimondhatatlanul boldog volt fiatal barátnője körében. Egyszer, mikor a fiatal szerelmesek napi sétájukból visszatértek s Marcel haza ment, Preslené komoly hangon szólította föl leányát, írjon a fiatal orvosnak, megköszönve a gyógyítást, mert nem illik, hogy többé a kastélyba járjon. Noélie elpirult; anélkül hogy kérdezősködni mert volna anyjától, sietett rózsabokraihoz, elpalástolni zavarát és könyeit. A szegény leánynak fájt a szive s csak most kérdezte először önmagától, vájjon az ő költői szerelme nem fog-e hajótörést szenvedni a világ előítélete és az anyai becsvágy szirtein. Ugyanaznap este Lavéne gazda boszosan tudatta fiával, miképp épen most értesült arról, hogy Pressené asszony soha sem fogja leányának a kezét neki adni, egyszersmind a lelkére kötötte Marcelnek, hogy Noéket igyekezzék mennél elébb elfelejteni. Ellenben lelkesedve említette Ninát s beszédét azzal végezte, hogy haladék nélkül menjen Grabelbe s kérje még feleségül ünnepiesen a jegyző leányát, ami.... dig (a két Hontban huszonötnek) a lázadásban való részvéte miatt. Templomaikat elfoglalva, a pásztor nélkül maradt nyájat a katholikus hitre térítgették. A budai és érsekujvári pasák a bécsi kormánynak saját keresztyén felei elleni e kegyetlen bánását, valamely ellenök készülő támadás kezdetének sejtették s a nagy adó alatt egyébként is nyögő falvakra háromnégyszerte nagyobb adót vetettek. A kétségbeesett faluk adóleszállitás végett Konstantinápolyba akartak követeket küldeni a szultánhoz. A bécsi kormány értesülvén e szándékról, 1675-ben a budai pasát biztosította békés szándékáról. Ámbár a bécsi kormány 1681 óta kezdett ismét az alkotmányosság útjára térni, Thököly, a kuruc vezér, nem hitt neki s a törököt fölizgatta ellene, hogy Bécset fogja ostrom alá. Ő maga, töröktatár hadai élén, fölhívta a vármegyéket, meddig hatalma kiterjedt, hogy táborához csatlakozzanak.*) Hontmegye minden húsz háztól egy fegyverest (140 embert), állított ki egy hónapi liszttel és vágómarha élelemmel ellátva. Thököly Pozsonynál várta be Bécs ostromának, a törökre nézve kudarccal végződött eredményét, Rabatna, Leopold császár tábornoka, Selmecről a lázadó Hontmegyére ekkor nyolcszázezer forint sarcot rótt s önmagának egy födeles kocsit négy lóval kívánt, mely utóbbinak kiállítása Rima- Szombat városának volt meghagyva.**) Az iszonyú sarcot nem fizethetvén meg a szegény nép, ott hagyta a faluját , az erdők rengetegébe menekült. Az alispán a tábornokkal együtt bejárta a megyét, de a falukon egy lelket sem találtak. Bátból egy lovasezredes ráirt az alispánra: »Már négy hónapja nem kapnak embereim hópénzt, adják ki hát neki a faluk hiráit, hogy török módra irtózatosan megkinoztassa őket. Ez történt 1684-ben, midőn az ínséges évben a szegény népnek magának is alig termett meg a betevő falatja. De azért a török kiűzetéséig a kizsarolt nép nyakán élődött a császári sereg. Miként a vadhúsnak a beteg testből eltávolítása, a töröknek mint idegen pusztító elemnek a magyar nemzet testéből kivágása, sok vérvesztésbe került. Az éhínség, hosszas táborozások, szállítási fanyarok sok embert elpusztítottak az egyébként is néptelen országban. Mindamellett II. Rákóczi Ferenc kuruc hadába Hont megye ötszáz emberrel csatlakozott. Az újabb időben 1823-tól 1848-ig, a többi megyék közt, Hont is ébren őrködött az alkotmány sáncain. A parlamenti kormányzat fönnállása óta a megyék persze megszűntek az alkotmány régi bástyái lenni. E tisztet a felelős kormány és pártja vállai vették magukra. De azért a munkából, annak helyén és idején, kijut a megyei bizottság tagjainak is. A régi megye azonban eltűnő télen van, s midőn a múltban tanúsított szívós kitartását és hazafias érdemeit hálás kötelesség elismerni, az uj idő fejlődésének ellenmondani meddő törekvés volna. Hőke Lajos. *) A hontmegyei iktatókönyvek 1681-től 1712-ig megint magyar nyelven szólnak, és pedig a K. betűs 1685-ből a bőrrel bevont táblán Luther képét mutatja, alatta ilyen értelmű latin aláírással: »Luthert látni ha vágysz, itt szemléldem az alakját.« Ez a Kajali Pál munkája, kit három jelölt közül választottak meg jegyzőnek. H. **) Midőn 1802-ben Kis-Hontot törvényesen Gömörvármegyéhez csatolták, az ezt illető minden iratokat átadták Nagy-Hont levéltárából. Maradt mégis nehány érdekes okmány. Ezek között Bírna-Szombat, városának 1666-diki számadása. Az összes bevétel volt akkor: 17.000, a kiadás 16.000 forint. Míg a pap fizetése 160, a tanítóé pedig 140 forint volt. A városnak pallosjoga lévén, ennek amaz évben négy ízben való gyakorlata ezer forintba került. Az egri munkára, a pasa ajándékára is sok ment el. Az ama korhoz aránylag gazdag bevétel 1713-ban 5700 forintra apadt le. H. 2469 Marcel talált valamely ürügyet a halogatásra, különben elhatározta magában, hogy Ninát soha sem fogja nőül venni. XII. Az őszi napsugarak még mindig melegen tűztek alá Babriac helység kis piacára, behatva Marcelnek a szobájába is. A fiatalember, eme sugarakban a szerelem titokszerű nyelvét vélte föltalálni. Hiszen ez a kedves fény, mielőtt ő hozzá jutna, nem aranyozza-e be elébb Noélienek a redőnyeit, mondván: »Megyek fölébreszteni Marcelt, kinek első gondolata te leszel«. Marcel gyakran ment föl egy kis halomra, honnan a Saint-Loup hegyét láthatta. Emlékei és ábrándjai új alakot öltöttek, amint az óriási sziklára pillantott, melyet bizalmasául választott. Ha az éj sötét leplével vonta be a tájat, azt képzelte Marcel, mintha gyermekkorának eme hatalmas barátja, szerelmének tanúja, még nagyobbnak látszanék s közelednék feléje. De a csípős őszi szél nem sokára jelenkezett s elrabolta a mezőnek minden báját. Szürke ég borongott a hervadásnak indult tenyészet fölött. A park fái lombtalanul álltak s a kastélyhoz vezető ösvény eltűnt a hervadt levelek rétege alatt, melyeket az északi szél messziről hordott össze. (Folyt. köv.) Hazai irodalom, művészet. * Operaház. Prevost Henrik tegnap kezdte meg vendégszereplését »Teil Vilmos« Arnold szerepében. Közönségünk ismeri őt tavalyról, de úgy látszik nem volt kiváncsi tegnapi felléptére, mert a nézőtér jóformán üres maradt. Pedig a vendég megérdemelte volna a telt házat, kinek éneke igaz zenei élvezetet nyújt. Már tavaly csodáltuk ritka magas tenorját s szívesen voltunk elnézők fogyatékos játékáért. Tegnap bravouros éneke mellett, kevéssé játszott is s a hallgatóság nem is maradt hálátlan, mert minden egyes jelenete után zajosan tapsolt. A második felvonás után hatszor hívták a lámpák elé, ki kezében egy nagy babérkoszorúval jelent meg. Ábrányiné (Matild) és Odry (Teli) osztoztak a vendég sikerében. * A mai filharmóniai hangverseny műsora a változást szenvedi. Stavenhagen Bernát zongoraművész ugyanis súlyos betegen fekszik Berlinben és így sem mint előadó, sem mint zeneszerző nem léphet fel. A megbetegedett művész helyett Sauer Emil berlini zongoraművész fog játszani, előadva Saint- Saens c-moll zongoraversenyét. Az elmaradt énekszám helyett pedig »Siegfried halálá«-t fogjuk hallani zenekarra a »Götterdammerung«-ból. Nem változtak a műsoron: Götz »Tavaszi nyitány«-a (első előadás) és Schumann szimfóniája. * Opera énekesek a népszínházban. A »Szökött katona« dec. 11-diki előadásában a hírlapírók nyugdíj-intézete javára, tudvalevőleg operaházi tagok hangversenye is lesz. A közreműködésre a bizottságnak Bianchi Bianka kisaszszonyt, Broulik Ferencet, Odry Lehelt, Ney Dávidot és Takács Mihályt sikerült megnyernie. A bizottság Náday Ferencné asszony ígéretét is leírja, hogy hosszas szünet után ez alkalommal ismét a közönség elé lép. A darabban előforduló álarcos bálban részt vesz az opera tánckara is. Az énekrészeket az opera zenekara fogja kísérni. A »Zrinyi«-kávéházbeli jelenetben, miként az önálló szerepekben, a nemzeti és népszínház tagjai közösen szerepelnek. A helyárak a következők: földszinti és első emeleti páholy 25 frt, másodemeleti páholy 15 frt, elsőrangú zsölle 5 frt 50 kr., másodrangú zsölle 4 frt 50 kr., körszés 3 frt 60 kr.; elsőrangú földszinti zártszék 2 frt 40 kr., másodrangú földszinti zártszék 1 frt 50 kr.; földszinti álló 1 frt; elsőrangú erkély első sor 4 frt 50 kr., második és harmadik sor 3 frt, a többi sor 2 frt; másodemeleti erkély első sor 3 frt, többi 2 frt, álló 1 frt; harmademeleti erkély első sor 1 frt 50 kr., a többi sor 1 frt 20 kr.; karzati ülőhely 60 kr., álló 30 kr. A színész-páholyban egy szék 1 frt 50 kr. Előjegyzéseket a népszínház pénztáránál fogadnak el. * »Nemzeti Nőnevelés.« A nőnevelés érdekében eredményesen működő e folyóiratból megjelent az idei évzáró füzet. Ezzel befejezte tizedik évfolyamát is s a mellékelt általános tárgymutató, mely pedig csak az önálló nagyobb cikkeket sorolja fel, bizonyságot tesz a mellett, hogy e tíz kötet egész paedagogiai könyvtárt pótol s főleg gyakorlati, a hazai viszonyokra reflektáló tartalommal bir. Az új évvel szerkesztőt cserél a lap, Sebestyén Gyula nagy elfoglaltsága miatt lemondván. Neje, Sebestyénné Stettina Ilona fogja őt felváltani a szerkesztés fáradságos munkájában. A folyóirat az marad, ami eddig volt; főtörekvése lesz, hogy hozzájáruljon nőnevelésünk nemzeti szellemben való fejlesztéshez s hogy összekötő kapocsul szolgáljon mindazok közt, akik nőnevelésünknek e szellemben munkásai. A szerkesztői búcsúzon kívül, az évzáró füzet tartalma: »Nőnevelésünk az utóbbi 20 év alatt és Zirzen Janka«, meleghangú méltatás Safáry Irmától; »A párisi leányiskolák a világtárlaton«, tanulságos körültekintés Ekker Augusztától; »Egy 16-dik századbeli tudós a nőnevelésről«, Vives Juan Luis spanyol humanista könyvének ismertetése Bánfi Jánostól. Leányiskolai értesítők szemléje, nőnevelési mozgalmak krónikája, könyvismertetések, kimutatás a »Mária Dorothea«-egyesület gyűjtéseiről vannak még a füzetben. * A »Hun utódok«, Váradi Antal tragédiája lesz a nemzeti színház legközelebbi eredeti újdonsága. A szereposztás a következő: Attila: Egressy, Kriemhild: Jászai Mari asszony, Aladár: Pálfi, Csaba: Nagy Imre, Marcianus: Gyenes, Poly-A tökélyesülés első foka az önismeret, a második pedig az öntudat. S aki tökélyesülni nem kíván, nem is érdemli meg, hogy ember. * Sok szerelem nem egyéb, mint idealizált önzés. * Egészen új, eredeti, ismeretlen eszmét ne kívánjunk az embertől. Aki olyannal tudna föllépni, csak az isten vagy az ember lehet. Az ember már kimerítette magát. Csak az alkalmazásban tud új és eredeti lenni.* Az ábrándvilág a theoria, az élet a praxis. Bár csak mindenki olyan elméletet állítana föl, melyet soha sem hazudtol meg az élet. ★ A mondás: »ki nagyot hág, nagyot esik,« mindenben állhat, csak a gondolkozásban nem. Mert aki ebben mások fölé magasra emelkedik, soha sem sülyedhet alá.* Szellemtelen lény akkor unja legjobban magát, midőn a szellemes ember legkevésbbé unatkozik, ha egyedül van.* Nőnél az ész legbizonyosabb próbája az, ha inkább tűri az őszinte gorombaságot, mint az üres bókot.* Az élet mennyivel szebbé válnék, ha a nőben több realizmus s a férfiban több idealizmus volna. Reflexiók. Az ifjú lelkesülése természetes, a férfié dicséretes, az aggé pedig megható. Innen van, hogy az elsőé csak néha, a másodiké már gyakran, a harmadiké pedig mindig követésre hevít. * * * Ha egyszer sértegetni kezd a vitázó ellenfeled, jele, hogy lefegyverezted.* A szenvedély törpévé teszi a gyöngét s óriássá teheti az erőst.* Az önző ember boldogságát rejtegeti a világ előtt, az önzetlen pedig a boldogtalanságát. *