Fővárosi Lapok, 1891. február (28. évfolyam, 32-58. szám)
1891-02-26 / 56. szám
* »Archeológiai Értesítő.« A 11-dik kötet első száma, mely most jelent meg, a műcsarnokban látható Graf-féle ó-görög képekről közöl tudományos leírást, négy képben be is mutatva néhányat közülök. A görög festészetről eddig homályos fogalmaink voltak. Tudományos lelkiismeretünket kevéssé elégíthető ki az a tudat, hogy Polygnotos kompozícióit az attikai edényfestők önkényes szabad utánzásai révén, Zeuxis és Parrhasios bámult táblafestményeit pedig éppen csak századokkal utóbb élt szobafestők falfestményei alapján ismerjük. Az Egyptom homokjában fölfedezett 84 darab kép egyszerre fényt dorít a homályba. A viaszképek korát négyszáz évnél hosszabb időre tehetjük, a K. e. harmadik század végétől, a K. u. második század közepéig. A cikkíró Ebers György ismertetése alapján, részletes jellemzését adja a gyűjteménynek. A füzet többi cikkei: »Középkori építészetünk chronologiájához« Kövér Bélától, melyben némely téves kor-meghatározás van kimutatva, újabb kutatások alapján ; Kraknói Vilmos »Mátyás király boroszlói arcképé«-t, melyet Saur festett, mutatja be írásban és képben. Régi hazai ötvösműveket dr. Mayer József, Radisics Jenő és dr. Réthy László ismertetnek, építészeti emlékeket Münnich Sándor, Csergheő Géza és Miskovszky Viktor írnak le. Újabb ásatásokról Reizner János, Vancsó Gyula, Alosinszky Mór, Mihalik József, Bella Lajos, Téglás Gábor és István, Darnai Kálmán, Fenichel Sámuel tollából olvasunk tudósításokat, a legtöbbet ábrák kiséretében. Könyvismertetések, egyleti s egyéb mozgalmak rövid krónikája vannak még a füzetben. * A »Szentivánéji álom« jótékony célra. Az operaházban tegnap a nemzeti színháznyugdíjintézete s az operaházi nyugdíjalap javára, a nemzeti színház s operaház tagjai közreműködésével Shakespeare regés színműve » A szentivánéji álom« került előadásra, Mendelssohn zenéjével s díszes kiállítással. A verseket a nemzeti színház tagjai szavalták, az énekes tündér-szerepek Bárdosi Hana és Gábos Kornélia kisasszonyok kezében voltak, a tündér-táncokat fiatal ballerinák játszták. A szereplők közül különösen Csillag Teréz asszony (Hermia), Újházi (Vackor) és Vízvári (Zuboly) említhetők. Vízvári mesterembere a közönséget folyton derült hangulatban tartotta. Fái Szeréna kisasszony (Oberon) szépen szavalt s igen jó estéje volt Nagy Ibolyka kisasszonynak, ki fürge kis Puck volt. A közönség a színházat egészen megtöltötte s a gyönyörű »nászinduló« után a zenekart is, melyet Erkel Sándor karnagy vezényelt, élénken megtapsolta. A harmadik felvonás alatt megjelent a kis udvari páholyban Frigyes főherceg nejével s nagy figyelemmel nézte az előadást végéig. * Az operaházban vasárnap, március 1-én kerül először színre Mendelssohntól a »Loreley« című regejelenet. Ezt a kedvelt »Parasztbecsület« fogja követni. A »Loreley« főpróbáját szombaton délelőtt tartják meg. * Az »Erdészeti Lapok« ez idei első füzetében Kondor Vilmos a tavalyi bécsi kiállítás erdészeti csoportját ismerteti. Rochlitz Dezső a csemetekert helyének megválasztásáról ír. Illés Nándor főerdőtanácsos »Fák ültetése épületek mellé« címmel közöl érdekes dolgozatot. A fáknak épületek mellé való ültetésénél szépségi szempontból gyakran követnek el hibát. Ami pedig az épületekre való figyelmet illeti, az már majdnem kivétel nélkül elmarad. A szépség szempontja megkívánja azt, hogy az épületet környékező fák annak stíljével ellentétben álljanak. Az olyan alacsonyabb épületekhez, melyeknek körrajzát túlnyomóan egyenes vonalak alkotják, hosszúra nyúlt koronájú, jegenye alakú fák, karcsú tornyú, csúcsíves épületek mellé pedig domború koronájú fák illenek legjobban. Erről meggyőződhetünk, ha délvidéki tájképeken a gótstilű lovagvárakat környező bükk- vagy tölgyfák jó hatását élvezzük. A városligetben az iparcsarnokra a város felől jövet tekintve (nyugati oldal) a szemnek igen jól esik az elébe ültetett fenyvek és a régibb időből magasra emelkedő jegenye-nyárfacsoport karcsú alakja. A jegenyefák alkalmazása általában nagyobb figyelmet érdemelne, mint ez tényleg történik. Budapesten például a József-téren az ott lévő néhány jegenyeakác jó hatása buzdíthatna arra, hogy az Andrássy úti köztéren is ültessenek néhány nagyranövő jegenyenyárfát és tölgyfát. A népszínház mellett és előtt múlt őszszel ültetett két piramidális tölgytől, mire megnőnek, szép hatás várható. Eldöntendő az a kérdés is, mily közel szabad a falhoz ültetni a fákat. Ez okból tanulmányozni kell az egyes fanemeket. Mentől magasabb a fa, annál inkább ingatja meg a szél és ha gyökerei az épület alá futottak, azok is meginganak, meginognak velük a falak is és ennek következtében megrepedeznek. A főváros fasoros utcáiban több helyütt (így a Damjanichutcában, csömöri- és arénautakon) a nagyra növekvő fák elsötétítik a lakásokat és ágaikkal az ablakokat és falakat is nyomják. Mindezek határozott hibák és elkerülhető dolgok. * Reményi Ede március 4-diki budapesti hangversenye a redoute összes termeiben tar-M tazik meg és esti fél 8-kor kezdődik. A bemeneti jegyek (állóhelyek) kivételesen, minden nagyobb szivarosboltban kaphatók, még pedig előre váltva olcsóbban, mint a hangverseny napján az esti pénztárnál. Reményi ma este Nagyváradon ad hangversenyt. A megelőző két estén Debrecenben ünnepelték , a színház mindkét hangversenyre szorongásig megtelt, volt taps, kihívás bőven s a hangverseny után banket, a Csokonai-kör rendezésében. Nyíregyházán, hol Reményi hétfőn járt, tiltakozott ama felfogás ellen, hogy ő most búcsúzik hazájától. A népszínházi bizottság tegnap délután ülést tartott Kamermayer Károly polgármester elnöklete alatt. A március 15 diki alkalmi darabra hirdetett pályázat egy színdarabját sem találták a bírálók megjutalmazandónak. A bizottság tehát okt. 15-diki határidővel új pályázatot hirdet, mégpedig száz arany jutalommal. A zeneművek közt az »Esküszünk, hogy rabok tovább nem leszünk« jeligés nyitány, a bírálók szerint, érdemes a tíz arany jutalomra. A jeligés levélből Barna Izsó aradi karmester neve tűnt elő. Evva Lajos igazgató a bizottságnak ajándékozta a direktorsága óta elhunyt öt népszínházi tag csoportképét, valamint Rákosi Jenőnek Innocent Ferenc festőnkről készített arcképét, amiért jegyzőkönyvileg mondtak neki köszönetet. * Apróbb hírek. Az akadémia mathematikai értekezéseinek sorából megjelent: »A lánchidak merevítő tartóinak grafikai elméletéről«, Kherndl Antal székfoglalója, ára 50 kr. —A népszínház szívesen látja a szombati Lukácsy-jubileumon azokat a vidéki színigazgatókat és színészeket, kik az ünnepélyen részt kívánnak venni; a színi előadás után banker lesz. — Serédi Sarolta asszony, a népszínház énekesnője, hir szerint, október elsején megválik Budapesttől s egy bécsi színházhoz szerződik.— Halmy Gyula »P r o m e t h e u s z« című »bölcseleti költeményei« Révai Leó kiadásában jelentek meg ; a kötet 270 lapra terjed, ára 1 frt 50 kr. — Fredmár A. bűvész a jövő kedden érkezik a fővárosba s a népszínházban fog fellépni két este egymás után. — Szabadi Frank Ignác hegedűs és dalszerző, kitől a »Befordultam a konyhára«, »Nézz rózsám a szemembe«, az »Ég a kunyhó, ropog a nád« kezdetű népdalok s a »Török induló« valók, március közepén hangverseny-körútra megy vidéken, első hangversenye márc. 15-én lesz Gyöngyösön.— Nagy-Becskereken ápril havában Aradi Gerő színtársulata fog játszani. 404 képviselő ház. (Február 25-diki ülés.) (M) Tegnap a konzuli bíráskodás részletes vitája már kisebb csetepatékkal folyt, de véget nem ért. Szelíden indult: a 4-dik szakaszból maga az előadó Bokross Elek ölt ki egy sajtóhibát. Az ötödiknél Zoltán János nyújtott be a szélről módosítást, hogy ő felsége címezése teljesen úgy legyen, az »apostoli« szó használásával, mint többi törvényeinkben. Szilágyi Dezső kijelente, hogy ha a Ház megnyugtatására szolgál, a módosítványt elfogadja. Mivel azonban a miniszter ezt az egyszerű kijelentést nem tartotta szükségesnek harsona-hanggal kísérni, Csanády Sándor ráförmedt: »Hangosabban beszéljen,és aztán magasztos önérzettel nézett végig a karzaton, hogy látták-e sokan, milyen az ő a parlamentben, aki ilyen nagy eszű és nagyhatalmú miniszterre is ráparancsolgat! Ezúttal a miniszter devalválta a hatalmat, mondván: »hát hangosabban nem fogok beszélni.« Erre egy kis zaj támadt s Perczel Miklós is méltatlankodott: »Ilyen hangon még sincs joga a miniszternek beszélni!« (Jobbról: »De hát milyen hangon beszélt ?« Erre már a méltatlankodás sem igen birt feleletet adni.) A 7-dik szakasznál Polonyi Géza a nyelv és címer használata felől tett kérdést s egyszersmind azt a módosítást adta be, hogy magyar honosok, a magyar nyelvet használhassák beadványaikban. E végett a Ház visszaküldhetné e szakaszt a bizottsághoz bővebb megfontolás okából. Szilágyi Dezső erre azt felelte, hogy ő — amint már kijelente — a konzuli bíráskodásnál érvényesitni törekszik a magyar nyelvet; de törvényben bajos volna a módosítványt kimondani, mert azt a törvényt aztán nem lehetne végrehajtani. Vagy 153 konzulságnál bíráskodnak s nincs mindenütt személy, ki magyarul tudjon. Oda kell hatni, hogy legyen s a gyakorlati akadály elháruljon. A miniszter kéri, hogy a módosítást mellőzzék. (Helyeslés jobbról.) Thaly Kálmán, ki ezúttal is hivatkozott a szultánnal való személyes ismeretségére, azt a hitét jelenté ki, hogy Konstantinápolyban nem volna gyakorlati akadály, s ha máshol van is, az nem ok az elv érvényesítésével szemben. Horánszky Nándor szerint ily fontos elv valósítását akkor sem bízhatnák a kormányra, ha bíznának benne. Nyelvi ügyben nem szabad felhatalmazást adni. Indítványozza, hogy a szakaszt utasítsák vissza a bizottsághoz. Báró Kaas Ivor említi, hogy minisztériumokban is történtek törvényes intézkedések a magyar nyelv használatára, noha ma sincsenek még teljesen végrehajtva. Ebből azonban nem az következik, hogy nem kellett volna intézkedni a törvényben. Ha a kormány nem akar, a »nemzeti párt« emelje föl ellene óvó szavát. A szóló kéri a minisztert, hogy nyilatkozzék a címerkérdésben. Nemes emberek nem szokták a mások címerét használni, s hogyan lehetne engedni azt, hogy a magyar haza címerét cseréljék ki a máséval. (Helyeslés balra.) Horváth Gyula megjegyzi, hogy a magyar nyelv ezúttal nem forog veszedelemben, nem támadták meg sehonnan s mégis rettenthetlen bajnokaiul kínálkoznak. (»Úgy van !«jobbról. »Mellőzve van!« balról.) A miniszter, mint ígérte, gondoskodni fog az ügyviteli szabályokban, hogy lehetőleg érvényesüljön nyelvünk joga, számot is ad intézkedéseiről a parlamentnek, s ezzel be lehet érni. Nem helyes untalan fölvetni a nyelv kérdését, akkor is, midőn nincs rá ok. Minek védni olyan várat, melyet senki sem ostromol. (Helyeslés jobbról.) Komjáthy Béla vitatta, hogy ily fontos ügyet nem szabad a miniszter ígéretére bízni. Beöthy Ákos pedig azt veti föl, hogy ha az a felebbezési bíróság nem közös, hanem csak vegyes, ott a magyar nyelvnek több jogot tartozunk biztosítani. Bokross Elek előadó fejtegette, hogy nemcsak a magyar, hanem a horvát nyelv érvényesítése is szóban forgó kötelesség, de az egész a szervezeti szabályba tartozik. B. Kaas Ivor kérte a minisztert, hogy feleljen a címer-kérdésre. A miniszter azt felelte, hogy e kérdés nem köthető össze a konzuli bíráskodással, mivel ennél nem oldható meg. (Nyugtalanság a baloldalon.) Név szerinti szavazás következett Horánszky Nándor amaz indítványa fölött, hogy a Polonyi módosítványát a bizottságba küldjék vissza ? Rá szavazott 90, ellene 137 képviselő. A többség tehát 47. Távol volt 224 honatya. A 8 dik szakasznál Polonyi Géza kérdezte, hogy az esetleg fegyelmi útón elmozdított elnök helyére milyen honos fog kineveztetni ? A miniszter erre azt válaszolta: ily esetben is a váltakozás szabálya érvényesül. A 9-dik szakasznál Bokross Elek előadó a »császár és király« helyett »Ausztria császárja és Magyarország királya« kifejezést javasolja. Elfogadták. Ugrón Gábor módosítványt nyujta be, hogy a magyar honosságú alperes fölött csupán a magyar király nevében ítéljenek. Egyszersmind hévvel beszélt a magyar király jogairól és dicsőségéről, mely — mint kijelenté — az ő politikai hitvallásához tartozik. E mellett kifakadt Ausztria ellen s foglalkozott a konzulságok eljárásával, saját hevületével fölhevítve elvtársait is, kik éljenezték és üdvözölték. Szilágyi Dezső kimutatta, hogy a hévvel előadott szólamok közt valótlan állítások is vannak. Például rosszul tudja azt Ugrón Gábor, hogy Bukarestben nincs konzuli bíráskodás. Van s 1889-ben is 13 per volt előtte. A berlini szerződés 49-dik cikke Ugrón Gábort felvilágosíthatja a Romániában fenálló kapitulációkról. A császár és király nevében pedig azért ítél a konzul, mert bírói hatalmát ő felsége eme két minőségének forrásából nyerte. (A jobboldal élénken helyeselte a miniszter beszédét.) Ugron Gábor nem akarta megadni magát a romániai ügyállásban, mire a miniszter ismételte: a kapituláció Romániában — bár szűkebb korlátok közt — még mindig fennáll. Ma folytatják a vitát. Fővárosi hírek. * Az udvari estélyre, mely ma lesz a budai királyi palotában, tegnap megérkeztek Frigyes főherceg és neje Izabella főhercegasszony is. Bécsből lejöttek a nemes testőrök, kik a belső termekben fognak díszőrségi szolgálatot végezni. Az elfogadó estélyre mintegy másfélezer meghívót adtak ki; a meghívottak közül, hír szerint, mintegy háromszázan jelentették be, hogy nem jelenhetnek meg. * Báró Nyáry Adolf altábornagy, mint mély részvéttel értesülünk, tegnap délután szívszélhüdés következtében meghalt, élete 59-dik évében. A főváros társasköreiben a gyorsan elterjedt gyászhír fájdalmas megilletődést keltett s a főrendiház és a honvédség is egyik rokonszenves, nagyrabecsült tagját gyászolja az elhunytban, József főherceg honvédfőparancsnok pedig kipróbált tapintatú és hűségű főudvarmestere halálát fájlalja. Báró Nyáry Adolt a hontmegyei Bagonyán 1832 ben született s 1848-ban mint önkéntes hadapród lépett egy vértesezredbe, honnan még ugyanabban az évben a magyar minisztérium hadnagynak osztotta be a Miklós-huszárokhoz. Rövid idő múlva visszahelyezték régi ezredéhez, részt vett az 1848/9-diki olasz hadjáratban s gyorsan emelkedve 1859 ben őrnagyi ranggal lépett nyugalomba. Bagonyán birtoka kezelésével foglalkozott egy ideig, de a provizórium megszűntével a megye megválasztotta alispánnak, 1869-ben pedig a honvédséghez őrnagynak neveztetett ki, majd ezredessé lépett elő s József főherceg főudvarmestere lett. Ez állásában aztán altábornagyi rangra emelkedett.