Fővárosi Lapok, 1891. február (28. évfolyam, 32-58. szám)
1891-02-05 / 35. szám
sát is, hogy »egy ember a tengerbe esett,« rögtön segítségére siettem önnek. — Ezt tette ön? — szólt a fiatalember elérzékenyülve. —■ Hát nem gondolta-e azt meg, szerencsétlen ember, hogy önmagát veszti el, anélkül hogy nekem valamit használhatna? A hajót bizonyosan messze ragadták a hullámok s csupán valamely csoda menthet minket meg. Ki tudja, egyébiránt, vájjon észrevették-e eltűnésünket? — De, ismétlem, ezt kiáltotta az őr: »Egy ember a tengerbe esett!« — Meg van ön erről győződve ? — Hiszen még most is a fülemben csüngnek ezek a szavak. — Akkor jogunk van némi reményhez. Csak bátorság s várjuk be a történendőket. Ama pillanatban midőn a fiatal emberek így beszéltek, egy óriási hullámot láttak közeledni, melynek fehér gerince fodrosan görbült befelé, mint egy roppant toll-bokréta. — Ügyeljünk! — szólt Alexis. — Engedje át magát a hullámnak s ne küzdjön ellene. Ledru érezte, amint a babtorsat rendkívüli erővel ragadta magával. Szerencsétlenségére nem volt oly nagy tapasztalása a tengeren, mint a fiatal orosznak s gyakran hiába pazarolta az erejét. Ha megelégszik azzal, hogy a baboknak engedi át magát, csakhamar ismét fölszinre merül; de ő folyvást úszott s mikor újra lélekzetet vehetett, erejét zsibbadni érezte. Rémülve tekintett szét, mert Polowskiné Alexis eltűnt. Ekkor újra kétségbeesve kiáltott föl. Ledru hangja éles, átható volt s oly halálgyötrelmet fejezett ki, hogy a fiatal orosz, ki nem messze volt tőle lázas gyorsasággal úszott arra, amerről a kiáltást hallotta. Mikor sikerült melléje jutni, halványnak, kimerültnek, csaknem eszméletlennek látta Ledrut. — Ideje volt! — gondolta magában. A vadásznak nem volt elég ereje a szemét fölnyitni ; hiába kísérelte meg a végerőfeszítést, tagjai meggémberedtek a hidegtől meg a fáradságtól s megtagadták a szolgálatot. Szeme elhomályosult, félig fölemelkedett s aztán visszahanyatlott a hullámok közé, mint valamely élettelen tömeg. — No, csak ez hiányzott még! — gondolta Alexis. — hiszen ez az ember elájult s most mind a ketten oda veszünk, mert én a világért sem hagyom el ezt a nemeslelkű férfit, ki életét azért áldozta föl, hogy az enyimet megmenthesse. Most nem marad hátra egyéb, mint lehet, sokáig fentartanom őt, várva a további eseményeket, — teve utána, karját a Ledru melle alatt helyezve el. A vihar folyvást dühöngött. A legválságosabb pillanatokban is mindig marad az emberi kebelben egy mély érzelem, melyet mi sem tud onnan kiirtani. Ez, a remény. — Ha a hajó keresésünkre indult, akkor minden percben jelezni fogja közelségét, egy vagy más módon. Talán csónakot bocsátottak le, a bödönöket mindenesetre kidobták s lehet, alig vagyunk néhány méternyire ezektől a mentő eszközöktől. Ha ellenben Torell kapitány nem gátolta meg a hajót haladásában, akkor oda vagyunk s ez már csupán percek kérdése. Annyi bizonyos, hogy ámbár még nem fáradtam el, nem kecsegtethetem magamat azzal, hogy a háborgó tengerben fentarthassam bajtársamat, mig esetleg egy másik hajó közelünkben halad el. Ajánljuk tehát magunkat isten oltalmába s dacoljunk az elemekkel, a meddig csak lehet ; ez kötelességünk még akkor is, ha kikerülhetetlennek látszik halálunk. (Folyt, köv.) Napóleon most már határozottan meg akarta valósítani azt a szándékát, hogy visszarendeli a csa-patokat és Castelnau tábornokot küldő Mexikóba, hogy meggyőződést szerezzen a felől, vájjon Miksa kormánya fenn tudja-e magát tartani a saját erejéből. Az orizabai tanácskozmány elhatározta a császárság fentartását és azt, hogy annak jövedelmei elégségesek a saját erejéből való fennállásra. El volt határozva, hogy Miksa maradni fog a franciák kivonulása után is, folytatva a harcot ellenségeivel. Mikor valaki azt kérdezte Lares minisztertől, hogy honnan fogja venni ehhez a katonákat és a pénzt, azt válaszolta: — Ez a kormány titka. A céltalan habozások, pénzügyi zavarok és kedvezőtlenné váló hadügyi műveletek tömkelegében talán még egy darabig megtarthatta volna a császár a francia csapatokat, ha az a viszály, mely közte és Basaine között kitört, végkép meg nem szüntet minden érintkezést. A tábornok erélyes hangú levélben utasította vissza azt a föltevést, melyet Lares miniszter egy hozzá intézett levelében kifejezett, hogy »a kormány szeretné tudni, milyen lenne a francia sereg magatartása, ha a fővárost eltávozásuk előtt a lázadók megtámadnák«. Még aznap visszakapta levelét Fischer páter szigorú sorainak kíséretében, melyek közt az is foglaltatott: »A császár parancsából tudtára adom, hogy ily körülmények között semmiféle összeköttetésben nem kíván állani Excellenciáddal.« Öt nap múlva Mexikó utcasarkain ott függötta marsall kiáltványa, melyben a franciák kivonulását tudtára adja a népnek. Február 5-dikén pedig a Paseo-tér megtelt a katonák soraival, a napsugár a francia sasokon ragyogott, a zene felhangzott és I Basaine a sereg élére állva vezeté ki azt Mexikóból, ahol pár nap múlva egyetlen francia katona nem volt látható. Kisfaludy-Társaság. (Zárt ülés, február 4-dikén.) (I.) A címe »tagválasztó« ülés volt most is, noha tagot ezúttal nem választottak. Még a decemberi zárt ülésen elhatározták, hogy az egy üres széket nem töltik be. Ez már hagyományos szokás. E társulat keblében egykor — mint Petőfi megírta — »tűzhányó hegy gyanánt tenger mélységéből« egyszerre bukkant ki Arany János, akinek azonnal széket illett adni, így bukkant föl meglepőleg ugyane közben »Az ember tragédiájá«-nak költője is. S ami megtörtént kétszer, előfordulhat harmadikszor is. Ezért tartanak üresen egy széket. Fájdalom!, december óta megürült egy második is: a P. Szathmáry Károlyé, de ezt is már csak egy év múlva tölthetik be. Az ülés főtárgya most a pályázatok ügye volt, ítéltek a Somogyi Dezső-féle pályadíjra pályázott művek fölött. Harminc költői levél versenyzett, s ezek közül a bírálók (Gyulai Pál, Csiky Gergely és Dalmady Győző) ötöt találtak figyelemre méltónak, hármat pedig méltányló elismeréssel fölemlítendőknek. Sőt köztük egy bíráló az 5-dik számút, »Egy vidéki poétához« címűt, jutalomra is érdemesnek tartá. Ezt, valamint a »Világ folyása« és »Válasz egy nő levelére« címűeket, a bírálók ajánlatára, az ülésen felolvasták, s az eredmény az volt, hogy a jutalom nem adható ki, de a jelentésben a három említett munka elismeréssel emelendő ki. Ezúttal új pályadíjat is tűztek ki, a Lukács Krisztina-féle alapból ötszáz forintot olyan munkára, mely ha jól sikerül, akkor a társaság nagy érdemet szerez. »Magyarország történetet, egyszerű művészi nyelven írandó olvasókönyv lenne ez, gyermekek és a nép számára, az ezek képzeletéhez és felfogásához mért csoportosítással. Franciául Guizot, angolul pedig Dickens írtak ilyeneket, s ezek millió meg millió példányban forognak nyugaton a gyermekek és a nép kezén. Ilyet óhajt nyerni a társaság magyarban. Terjedelme legfölebb tizenöt ív lehet s beadási határidő 1892 október vége. Megállapították a vasárnapi közülés tárgysorát is: Gyulai Pál elnöki beszéde, a régibb és új politikai ékesszólás irodalmi jellemzésével; Beöthy Zsolt titkári jelentése; Szász Károlytól »Emlékezés Tompára, arcképe előtt«, melyet a társaság számára most festett Boskovits Ignác; Dalmady Győzőtől »Erdélyben« című két költemény; Vadnai Károlytól beszély : »Hymen« ; Lévay Józseftől »A diófa« költemény, felolvassa Váradi Antal. E közülés alkalmából Szász Károly tegnap Beranger »Chansonjai«-nak egy régi kiadását ajándékozta a társaság ereklyetárának. Azért becses ez, mert a mint első fehér lapjára föl van jegyezve, poéták vándorkönyve volt. Petőfii Sándor vette volt s aztán Arany Jánosnak adta, később Arany Tompának, Tompa Lévay Józsefnek, Lévay Szász Károlynak, ki végül a társaságnak ajándékozta, hogy ne vándoroljon tovább. A vasárnapi közülést követő szerdán, e hó 11-dikén d. u. öt órakor megint lesz zárt ülés. Akkor elnököket, titkárokat választanak; elhatározzák, hogy melyik elhunyt tag arcképét festetik le. (Szigligeti van javaslatban,) s a gazdasági ügyeket, a költségvetést sat. intézik el. Megemlíthetjük, hogy a társaság vagyona a múlt év végén 112,091 frt- 50 krt tett. — 247 — Hazai irodalom, művészet. * Uj népszínmű Abonyi Lajostól. »A siroki románc« a cimen a Kisfaludy-társaság népdalgyűjteményében olvasható eredeti néprománcból van merítve. A palóc népéletrajza lesz benne. Szerzője a napokban nyújtja be a népszínházhoz. * Az »Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben« című néprajzi műből megjelent a 125-dik füzet, melyben a Karinthiát és Krajnát tárgyaló kötet jutott el befejezéséig. A »közgazdasági élet Krajnában« ismertetése van az utolsó füzetben, a gazdasági téren Pirc Gusztáv, a bányászatén Novák József, az iparin és kereskedelmin Murnik János szolgál vezetőül. Cikkeiket Paszlavszky József fordította. A szöveghez illusztrációkat készítettek: Bernt Rudolf, Charlemont, Wagner és Benesch, odavaló rajzolók. A vállalat befejezett hatodik kötetéhez elkészültek a bekötési táblák is, és háromféle színben kaphatók. * Reményi Ede e hó 11-én rendezi Londonban az »Albert Hall«-ban harmadik és utolsó hangversenyét. Onnan Berlinbe utazik, hogy gróf Széchényi Imre osztrák-magyar nagykövet estélyén, melyet a magyar művész tiszteletére rendez, részt vegyen. Febr. 17-én érkezik Budapestre és három napig marad a fővárosban pihenni. Honi körútját 21-én Egerben kezdi meg, mint ahol legelőször felkarolták. Budapesti egyetlen hangversenyét március 4-én tartja meg a redoute termeiben. A vidéki körút véglegesen a következő városokat öleli fel: Eger, Miskolc (a szülőváros), Nyíregyháza, Debrecen, Nagyvárad, Ungvár, Szatmár, Nagy-Károly, Kassa, Eperjes, Szeged, Temesvár, Arad, Lugos, Szabadka, Zombor, Újvidék, Eszék, Pécs, Nagykanizsa, Veszprém, Pápa, Győr, Szombathely, Pozsony, Sopron, Nyitra, Nagyszombat, Esztergom, B.-Gyarmat, Baja, Kolozsvár, Brassó, Nagy-Szeben. Tehát összesen 34 város és hangverseny, melyek április hó 12-én nyernek befejezést. A húsvéti ünnepeket Reményi családjával együtt Budapesten tölti. * Jótékony előadás az operában. A február 13-án a fehér kereszt egyesület javára tartandó előadás teljes műsora a következő: Nyitány, előadja az operaház teljes zenekara; p r o ló g ez alkalomra írta Kozma Andor, szavalja Jászai Mari asszony ; Huber Károly »Vig cimborák« című egyfelvonásos eredeti magyar dalműve, melyben a főbb szerepeket Bárdosi és Fleiszig kisasszonyok, Takács, Szirovatka és Szendrői éneklik; gróf Zichy Géza »A zene« című műve, melyben a magánszólamokat éneklik : Ábrányiné Wein Margit asszony, Broulik és Odry; monológ, szavalja Nádai Ferenc. Végül gróf Zichy Gézának »A vár története« című művéből öt kép és pedig: »A dalnok«, »A fehér asszony«, »A sellő«, »A szürke Manó«, »Az utolsó várúr«. A költeményt szavalja Jászai Mari asszony, az élőképeket rendezi Alszeghi főrendező , a zenekart Erkel Sándor vezényli. A páholybérlő közönséget figyelmeztetik, hogy páholyaik megtartása iránt e hó 8-áig intézkedni szíveskedjenek. Ez előadásra előjegyzéseket az operaház pénztáránál fogadnak el. A földtani társulat tegnap tartotta meg évi közgyűlését. Szabó József elnök megemlékezett Európa geológiai térképének munkálatairól, melyek tavaly nagyon keveset haladtak. Az idei nemzetközi geológiai kongresszusnak sem ideje, sem helye nincs megállapítva, amennyiben Amerikában a kiállítás éve és helye is változott. Az elnök néhány meleg szót szentelt néhai Pettkó János emlékének, ki a társulat megalapításában is részt vett, de később visszavonult. A külföldi elhunyt tudósok közül olyanokat emelt ki, kik hazánk geológiai ismertetésével érdemeket szereztek; ilyenek sir Warington Smyth Londonban és Edmond Hébert Párisban. Ezután dr. Staub Móric terjesztette elő titkári jelentését, melyben említi, hogy a társulat 6 szakülésén 26, a geológia minden ágára kiterjeszkedő felolvasást tartottak, legnagyobbrészt magyar kutatók önálló tanulmányait. Megemlékezett a társulati tagoknak a társulat körén kívül kifejtett tevékenységéről is. Lóczy Lajos, dr. Szabó József és dr. Schmidt Sándornak a lefolyt évben megjelent nagyobb munkái a magyar természettudományi irodalom kiválóbb termékei. A pénztári jelentés fölolvasása után a társulat köszönetet mondott Czanyuga József pénztárnoknak, ki 25 év óta vezeti a társulat pénzügyeit. A közgyűlés tiszteleti taggá választotta Bunsen Róbert heidelbergi egyetemi tanárt. Végül Staub Móric tartott előadást »Magyarország jégkorszakáról és ennek flórájáról.« * Hangverseny. Rosenthal Mór zongoraművész holnap, pénteken este fél nyolckor rendezi búcsu-hangversenyét a redoute-ban. Műsora a következő : Weber as-dur szonátája; Schubert ábrándja (15. mű); három darab Chopintől, Schubert-Liszt »Ständchen«-e, Davidoff »Szökőkút«-ja; Poldini menuette-je, Schytte »Vision«-ja és saját »Bécsi karnevál«-ja, Strauss-féle motívumok után. Jegyek Rózsavölgyi és társa zeneműkereskedésében kaphatók. * Kuriózum. Fura kis füzet került ki Kolozsvárit sajtó alól. Egy »anyanyelvét szerető és becsülő