Fővárosi Lapok, 1891. február (28. évfolyam, 32-58. szám)

1891-02-05 / 35. szám

sát is, hogy »egy ember a tengerbe esett,« rögtön segítségére siettem önnek. — Ezt tette ön? — szólt a fiatal­ember elér­­zékenyülve. —■ Hát nem gondolta-e azt meg, szeren­csétlen ember, hogy önmagát veszti el, anélkül hogy nekem valamit használhatna? A hajót bizonyosan messze ragadták a hullámok s csupán valamely csoda menthet minket meg. Ki tudja, egyébiránt, vájjon észrevették-e eltűnésünket? — De, ismétlem, ezt kiáltotta az őr: »Egy ember a tengerbe esett!« — Meg van ön erről győződve ? — Hiszen még most is a fülemben csüngnek ezek a szavak. — Akkor jogunk van némi reményhez. Csak bátorság s várjuk be a történendőket. Ama pillanatban midőn a fiatal emberek így beszéltek, egy óriási hullámot láttak közeledni, mely­nek fehér gerince fodrosan görbült befelé, mint egy roppant toll-bokréta. — Ügyeljünk! — szólt Alexis. — Engedje át magát a hullámnak s ne küzdjön ellene. Ledru érezte, a­mint a babtorsat rendkívüli erővel ragadta magával. Szerencsétlenségére nem volt oly nagy tapasztalása a tengeren, mint a fiatal orosznak s gyakran hiába pazarolta az erejét. Ha megelégszik azzal, hogy a baboknak engedi át magát, csakhamar ismét fölszinre merül; de ő folyvást úszott s mikor újra lélekzetet vehetett, erejét zsibbadni érezte. Rémülve tekintett szét, mert Polowskiné Alexis eltűnt. Ekkor újra kétségbeesve kiáltott föl. Ledru hangja éles, átható volt s oly halálgyöt­relmet fejezett ki, hogy a fiatal orosz, ki nem messze volt tőle lázas gyorsasággal úszott arra, a­merről a kiáltást hallotta. Mikor sikerült melléje jutni, hal­ványnak, kimerültnek, csaknem eszméletlennek látta Ledrut. — Ideje volt! —­ gondolta magában. A vadásznak nem volt elég ereje a szemét föl­nyitni ; hiába kísérelte meg a végerőfeszítést, tagjai meggémberedtek a hidegtől meg a fáradságtól s megtagadták a szolgálatot. Szeme elhomályosult, félig fölemelkedett s aztán visszahanyatlott a hullá­mok közé, mint valamely élettelen tömeg. — No, csak ez hiányzott még! — gondolta Alexis. —­­ hiszen ez az ember elájult s most mind a ketten oda veszünk, mert én a világért sem hagyom el ezt a nemeslelkű férfit, ki életét azért áldozta föl, hogy az enyimet megmenthesse. Most nem marad hátra egyéb, mint lehet, sokáig fentartanom őt, várva a további eseményeket, — teve utána, karját a Ledru melle alatt helyezve el. A vihar folyvást dühöngött. A legválságosabb pillanatokban is mindig ma­rad az emberi kebelben egy mély érzelem, melyet mi sem tud onnan kiirtani. Ez, a remény. — Ha a hajó keresésünkre indult, akkor min­den percben jelezni fogja közelségét, egy vagy más módon. Talán csónakot bocsátottak le, a bödönöket mindenesetre kidobták s lehet, alig vagyunk néhány méternyire ezektől a mentő eszközöktől. Ha ellenben Torell kapitány nem gátolta meg a hajót haladásában, akkor oda vagyunk s ez már csupán percek kérdése. Annyi bizonyos, hogy ámbár­­ még nem fáradtam el, nem kecsegtethetem magamat azzal, hogy a háborgó tengerben fentarthassam bajtársamat, mig esetleg egy másik hajó közelünk­ben halad el. Ajánljuk tehát magunkat isten oltal­mába s dacoljunk az elemekkel, a meddig csak le­het ; ez kötelességünk még akkor is, ha kikerülhetet­­lennek látszik halálunk. (Folyt, köv.) Napóleon most már határozottan meg akarta­­ valósítani azt a szándékát, hogy visszarendeli a csa-­­­patokat és Castelnau tábornokot küldő Mexikóba, hogy meggyőződést szerezzen a felől, vájjon Miksa kormánya fenn tudja-e magát tartani a saját erejéből. Az orizabai tanácskozmány elhatározta a császár­ság fentartását és azt, hogy annak jövedelmei elég­ségesek a saját erejéből való fennállásra. El volt ha­tározva, hogy Miksa maradni fog a franciák kivonu­lása után is, folytatva a harcot ellenségeivel. Mikor valaki azt kérdezte Lares minisztertől, hogy honnan fogja venni ehhez a katonákat és a pénzt, azt válaszolta: — Ez a kormány titka. A céltalan habozások, pénzügyi zavarok és kedvezőtlenné váló hadügyi műveletek tömkelegében talán még egy darabig megtarthatta volna a császár a francia csapatokat, ha az a viszály, mely közte és Basaine között kitört, végkép meg nem szüntet min­den érintkezést. A tábornok erélyes hangú levélben utasította vissza azt a föltevést, melyet Lares minisz­ter egy hozzá intézett levelében kifejezett, hogy »a kormány szeretné tudni, milyen lenne a francia se­reg magatartása, ha a fővárost eltávozásuk előtt a lázadók megtámadnák«. Még az­nap visszakapta le­velét Fischer páter szigorú sorainak kíséretében, melyek közt az is foglaltatott: »A császár parancsá­ból tudtára adom, hogy ily körülmények között semmiféle összeköttetésben nem kíván állani Excel­­lenciáddal.« Öt nap múlva Mexikó utcasarkain ott függött­­a marsall kiáltványa, melyben a franciák kivonulá­sát tudtára adja a népnek. Február 5-dikén pedig a Paseo-tér megtelt a katonák soraival, a napsugár a francia sasokon ragyogott, a zene felhangzott és I Basaine a sereg élére állva vezeté ki azt Mexikóból, a­hol pár nap múlva egyetlen francia katona nem volt látható. Kisfaludy-Társaság. (Zárt­ ülés, február 4-dikén.) (I.) A címe »tagválasztó« ülés volt most is, noha tagot ezúttal nem választottak. Még a decem­beri zárt ülésen elhatározták, hogy az egy üres széket nem töltik be. Ez már hagyományos szokás. E társu­lat keblében egykor — mint Petőfi megírta — »tűz­hányó hegy gyanánt tenger mélységéből« egyszerre bukkant ki Arany János, a­kinek azonnal széket illett adni, így bukkant föl meglepőleg ugyane köz­ben »Az ember tragédiájá«-nak költője is. S a­mi megtörtént kétszer, előfordulhat harmadikszor is. Ezért tartanak üresen egy széket. Fájdalom!, decem­ber óta megürült egy második is: a P. Szathmáry Károlyé, de ezt is már csak egy év múlva tölthetik be. Az ülés főtárgya most a pályázatok ügye volt, ítéltek a Somogyi Dezső-féle pályadíjra pályázott művek fölött. Harminc költői levél versenyzett, s ezek közül a bírálók (Gyulai Pál, Csiky Gergely és Dalmady Győző) ötöt találtak figyelemre méltónak, hármat pedig méltányló elismeréssel fölemlítendők­­nek. Sőt köztük egy bíráló az 5-dik számút, »Egy vidéki poétához« címűt, jutalomra is érdemesnek tartá. Ezt, valamint a »Világ folyása« és »Válasz egy nő levelére« címűeket, a bírálók ajánlatára, az ülésen felolvasták, s az eredmény az volt, hogy a ju­talom nem adható ki, de a jelentésben a három emlí­tett munka elismeréssel emelendő ki. Ezúttal új pályadíjat is tűztek ki, a Lukács Krisztina-féle alapból ötszáz forintot olyan munkára, mely ha jól sikerül, akkor a társaság nagy érdemet­­ szerez. »Magyarország történetet, egyszerű művészi nyelven írandó olvasókönyv lenne ez, gyermekek és a nép számára, az ezek képzeletéhez és felfogásához mért csoportosítással. Franciául Guizot, angolul pe­dig Dickens írtak ilyeneket, s ezek millió meg millió példányban forognak nyugaton a gyermekek és a nép kezén. Ilyet óhajt nyerni a társaság magyarban. Ter­jedelme legfölebb tizenöt ív lehet s beadási határidő 1892 október vége. Megállapították a vasárnapi közülés tárgysorát is: Gyulai Pál elnöki beszéde, a régibb és új poli­tikai ékesszólás irodalmi jellemzésével; Beöthy Zsolt titkári jelentése; Szász Károlytól »Emlékezés Tom­pára, arcképe előtt«, melyet a társaság számára most festett Boskovits Ignác; Dalmady Győzőtől »Erdély­ben« című két költemény; Vadnai Károlytól beszély : »Hymen« ; Lévay Józseftől »A diófa« költemény, fel­olvassa Váradi Antal. E közülés alkalmából Szász Károly tegnap Beranger »Chansonjai«-nak egy régi kiadását aján­dékozta a társaság ereklyetárának. Azért becses ez, mert a mint első fehér lapjára föl van jegyezve, poé­ták vándorkönyve volt. Petőfii Sándor vette volt s aztán Arany Jánosnak adta, később Arany Tompá­nak, Tompa Lévay Józsefnek, Lévay Szász Károly­­nak, ki végül a társaságnak ajándékozta, hogy ne vándoroljon tovább. A vasárnapi közülést követő szerdán, e hó 11-dikén d. u. öt órakor megint lesz zárt ülés. Akkor elnököket, titkárokat választanak; elhatározzák, hogy melyik elhunyt tag arcképét festetik le. (Szig­ligeti van javaslatban,) s a gazdasági ügyeket, a költségvetést sat. intézik el. Megemlíthetjük, hogy a társaság vagyona a múlt év végén 112,091 frt- 50 krt tett. — 247 — Hazai irodalom, művészet. * Uj népszínmű Abonyi Lajostól. »A s­i­­roki románc« a cime­n a Kisfaludy-társaság nép­dalgyűjteményében olvasható eredeti néprománcból van merítve. A palóc népélet­rajza lesz benne. Szer­zője a napokban nyújtja be a népszínházhoz. * Az »Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben« című néprajzi műből megjelent a 125-dik füzet, melyben a Karinthiát és Krajnát tár­gyaló kötet jutott el befejezéséig. A »közgazdasági élet Krajnában« ismertetése van az utolsó füzetben, a gazdasági téren Pirc Gusztáv, a bányászatén Novák József, az iparin és kereskedelmin Murnik János szolgál vezetőül. Cikkeiket Paszlavszky József fordí­totta. A szöveghez illusztrációkat készítettek: Bernt Rudolf, Charlemont, Wagner és Benesch, odavaló rajzolók. A vállalat befejezett hatodik kötetéhez el­készültek a bekötési táblák is, és háromféle színben kaphatók. * Reményi Ede e hó 11-én rendezi London­ban az »Albert Hall«-ban harmadik és utolsó hang­versenyét. Onnan Berlinbe utazik, hogy gróf Széché­nyi Imre osztrák-magyar nagykövet estélyén, melyet a magyar művész tiszteletére rendez, részt vegyen. Febr. 17-én érkezik Budapestre és három napig ma­rad a fővárosban pihenni. Honi körútját 21-én Eger­ben kezdi meg, mint ahol legelőször felkarolták. Budapesti egyetlen hangversenyét már­cius 4-én tartja meg a redoute termeiben. A vidéki körút véglegesen a következő városokat öleli fel: Eger, Miskolc (a szülőváros), Nyíregyháza, Debrecen, Nagyvárad, Ungvár, Szatmár, Nagy-Károly, Kassa, Eperjes, Szeged, Temesvár, Arad, Lugos, Szabadka, Zombor, Újvidék, Eszék, Pécs, Nagykanizsa, Vesz­prém, Pápa, Győr, Szombathely, Pozsony, Sopron, Nyitra, Nagyszombat, Esztergom, B.-Gyarmat, Baja, Kolozsvár, Brassó, Nagy-Szeben. Tehát összesen 34 város és hangverseny, melyek április hó 12-én nyer­nek befejezést. A húsvéti ünnepeket Reményi család­jával együtt Budapesten tölti. * Jótékony előadás az operában. A február 13-án a fehér­ kereszt egyesület javára tartandó előadás teljes műsora a következő: Nyi­tány, előadja az operaház teljes zenekara; p r o l­ó g ez alkalomra írta Kozma Andor, szavalja Jászai Mari asszony ; Huber Károly »V­ig cimborák« című egyfelvonásos eredeti magyar dalműve, melyben a főbb szerepeket Bárdosi és Fleiszig kisasszonyok, Takács, Szirovatka és Szendrői éneklik; gróf Zichy Géza »A zene« című műve, melyben a magán­szó­lamokat éneklik : Ábrány­iné­ Wein Margit asszony, Broulik és Odry; monológ, szavalja Nádai Fe­renc. Végül gróf Zichy Gézának »A vár törté­nete« című művéből öt kép és pedig: »A dalnok«, »A fehér asszony«, »A sellő«, »A szürke Manó«, »Az utolsó várúr«. A költeményt szavalja Jászai Mari asszony, az élőképeket rendezi Alszeghi főren­dező , a zenekart Erkel Sándor vezényli. A páholy­bérlő közönséget figyelmeztetik, hogy páholyaik meg­tartása iránt e hó 8-áig intézkedni szíveskedjenek. Ez előadásra előjegyzéseket az operaház pénztárá­nál fogadnak el.­­ A földtani társulat tegnap tartotta meg évi közgyűlését. Szabó József elnök megemlé­kezett Európa geológiai térképének munkálatairól, melyek tavaly nagyon keveset haladtak. Az idei nem­zetközi geológiai kongresszusnak sem ideje, sem he­lye nincs megállapítva, a­mennyiben Amerikában a kiállítás éve és helye is változott. Az elnök néhány meleg szót szentelt néhai Pettkó János emlékének, ki a társulat megalapításában is részt vett, de ké­sőbb visszavonult. A külföldi elhunyt tudósok közül olyanokat emelt ki, kik hazánk geológiai ismertetésé­vel érdemeket szereztek; ilyenek sir Warington Smyth Londonban és Edmond Hébert Párisban. Ezután dr. Staub Móric terjesztette elő titkári jelentését, melyben említi, hogy a társulat 6 szakülé­sén 26, a geológia minden ágára kiterjeszkedő fel­olvasást tartottak, legnagyobbrészt magyar kutatók önálló tanulmányait. Megemlékezett a társulati ta­goknak a társulat körén kívül kifejtett tevékenységé­ről is. Lóczy Lajos, dr. Szabó József és dr. Schmidt Sándornak a lefolyt évben megjelent nagyobb mun­kái a magyar természettudományi irodalom kiválóbb termékei. A pénztári jelentés fölolvasása után a tár­sulat köszönetet mondott Czanyuga József pénztár­noknak, ki 25 év óta vezeti a társulat pénzügyeit. A közgyűlés tiszteleti taggá választotta Bunsen Róbert heidelbergi egyetemi tanárt. Végül Staub Móric tar­tott előadást »Magyarország jégkorszakáról és ennek flórájáról.« * Hangverseny. Rosenthal Mór zongora­­művész holnap, pénteken este fél nyolckor rendezi búcsu-hangversenyét a redoute-ban. Műsora a követ­kező : Weber as-dur szonátája; Schubert ábrándja (15. mű); három darab Chopintől, Schubert-Liszt »Ständchen«-e, Davidoff »Szökőkút«-ja; Poldini me­­nuette-je, Schytte »Vision«-ja és saját »Bécsi karne­­vál«-ja, Strauss-féle motívumok után. Jegyek Rózsa­völgyi és társa zeneműkereskedésében kaphatók. * Kuriózum. Fura kis füzet került ki Kolozs­várit sajtó alól. Egy »anyanyelvét szerető és becsülő

Next