Fővárosi Lapok 1895. december (330-359. szám)
1895-12-19 / 348. szám
XXXII. évfolyam, 348. szám Csütörtök, 1895. deczember 19. Iga étre 14 írt, félévre 7 frt, 114 évre 3 írt 50 kr., egy hóra 1 írt 20 kr. Megjelenik mindennap, hétfőn és ünnep után is. Egyes számára: helyben 4 kr., vidéken 5 kr. Politikai és szépirodalmi napilap. Szerkesztőség: Ferencziek tere 4. szám. Kiadóhivatal: Ferencziek-tere 3. szám. Athenaeum épülete. Előfizetések és hirdetések fölvétetnek a kiadóhivatalba®. Angol-angol háború. Budapest, decz. 18. Venezuela határigazítási kérdéséből, mely közte s az észak amerikai brit gyarmatok közt keletkezett, nagy háború készül kitörni. És e háború eldöntendő lesz Anglia pozícióját az Egyesült Államok szomszédságában. Arról van szó, hogy Amerika szabad földjén az angol korona s a nagy köztársaság megférhet-e egymás mellett mint prosperáló, terjeszkedő hatalom, s az akviráló képességek bennük nem hozzák-e szükségkép összeütközésbe őket s ily esetben a szuverenitási kapcsolat a sziget királyság és eme gyarmat területe közt nem lazul, gyengül, ernyed vagy szakadozik meg? Az akviráló erő vitte a brit gyarmat csapatait a múlt hetekben Venezuela földjére, melynek lakossága ellentállt a hódításnak, angol vért ontott és anyazsálta az angol királyi lobogót, — ugyanekkor pedig az Unió oltalmát kérte ki, melyet Cleveland elnök úgy látszik nyomban oda ígért. Salisbury márki az ügyet a könnyen kezelhető kis kérdések kategóriájába osztotta, s megajánlotta az Uniónak, hogy a határkérdésben választott döntő bíró ítéletének vessék alá magukat közösen. Itt aztán megakadt a diplomácziai akczió, mert— mai kábelhírek szerint — az Unió kormánya az ügyet a kongresszus elé terjesztette s Cleveland elnök üzenetében ultimátumszerű hangon, teljes nyilvánossággal utasítja vissza az angol kormány békéltető ajánlatát. S érdekes jelenség, hogy midőn az elnök ez üzenetben tüntetőleg kardjára üt, a kongresszus nagy lelkesedésben tör ki, a félnek legott felajánlanak Anglia ellen 100.000 katonát az ír emigránsok tömegéből s az amerikai sajtó oly hangokat pendít meg, milyet a 60-as évek szeczeszszióháborúja óta nem hallatott. E fordulat a kérdést annyira élére állította, hogy egyik fél sem vonulhat többé vissza érzékenyebb megalázkodás nélkül. Az angol sajtó meg van döbbenve, mert egy akna robbant fel, melynek létezéséről, töltelékéről, gyújtószálairól nem volt sejtelme. Százhúsz éve, hogy a nagy brit gyarmatok Észak-Amerikában az angol vámpolitika erőszakossága miatt fegyvert fogtak és Washington alatt, franczia segítséggel megindították a háborút az angol korona felsége ellen, mi 1776-ban az Egyesült Államok függetlenségére, Anglia birtokának lényeges redukcziójára vezetett. Az óriási gyarmatterület kétharmada elszakadt a brit koronától s csak Kanada és melléktartományai maradtak meg, bár folyton teljesebb autonómiát biztosítva maguknak. Tőlük délre a nagy köztársaság gyarapodó hatalma, összehalmozott kincsei és jelentékenységben növekvő kultúrája állandóan vonzást gyakoroltak rájuk. Ennek ellensúlyozására koncredált az angol politika e gyarmatoknak külön önálló kormányzatot, törvényhozást s a szuverenitással határos közjogokat. De időközben a gyarmatlakosságot elárasztották az Izlandból kivándorolt farmerek százezrei brit gyűlölettel, forradalmi anyaggal. Másrészt Anglia legfőbb riválisa, Oroszország az Erisz almáját vetette a brit korona s az Egyesült Államok közé, oda ajándékozván saját gyarmatát, mely a brit kolóniáktól északra terült el, az Uniónak, így a brit gyarmatország az Unió két darabja közé jutott s ez utóbbiban feléledt a vágy, hogy a közbülső területet Angliától elszerezze. Mekkorára nőtt ez a vágy, a jelen eset bizonyítja, mikor egy kis határigazitási affér elég ok arra, hogy az Unió részéről mint kötekedő harczi kedv, nagy lángolva törjön ki s a nemzeti becsület fújtatja tüzét. Anglia valóban nehéz helyzetbe jutott, melyben bajos elhatároznia, hogy fölvegye-e a távol nyugaton a keztyüt, mikor érdekei épp most a keleten foglalják el egész figyelmét s kötik le ereje javát. Ha fölveszi, minden győzelmét, mit nyugaton arat, keleten kell megfizetnie. Ha pedig nem veszi föl a keztyüt s nyugaton meghátrál, a brit kolóniákban megtörik tekintélye s uralma erkölcsileg elveszti a talajt Amerika földjén. Nehéz játszma. — Oroszország keverte hozzá a kártyát. B. P. A „FŐVÁROSI LAPOK" TÁRGYÁJA. Szélcsend. Végtelenbe nyúl a tenger. Számtalan hab fölragyog, Álmodozva átkarolja Keble mélyén a napot. Oh mi mély, kimondhatatlan Ez a csend, e nyugalom, Szélnek szárnya meg se libben, Szélcsend ül a babokon. Egy hajó száll, alig mozdul, A vitorla nem dagad, Pettyűdt leble, üres keble Bágyadtan csüng álmatag. Evezőknek halk csapása Altató dal ütemén, Egyre halkabb, egyre gyengébb . . . Oh mi fájó tünemény! A hajón egy ifjú pár nem Sejti, mindez mit jelent. Szerelemnek örök árján, Élvezik a végtelent. Lelkük szárnya messze száll már Túl e lomha habokon. Oh nem itt, már ottan, ott vár Rájuk enyhe nyugalom. Mennyi drága kincs a szívben, Mennyi édes gondolat! Remény szála, messzi kötve Hátha még itt elszakad? Evezőknek halk csapása Altató dal ütemén, Egyre halkabb, egyre gyengébb . . . Oh mi fájó tünemény. Hátha ébred felhők ágyán A viharnak démona S széttörik a zugó részben A hajónak árbocza. S kél az örvény, forr, sodorja, Vár a zátony, süppedek; Ifjú pár, oly önfeledten Boldog fészket raksz te még? Mit ti nektek vészes szélcsend, Hogyha árad lelketek? Hogyha tán a mélység nyílik S titeket itt eltemet. Álmotok fényes mezében Öröklétbe mentek át; Hajában ül meg szörnyű szélcsend, Haragod, visz még a vágy. Ám ha vágyad ernyed, bágyad És reményed szakadoz És szivedre száll a szélcsend S kedvet néked mit se hoz. Ködbe vesz a múlt emléke A midőn a vágy merész Röpüléssel szállá büszkén, Nem riasztá semmi vész; A midőn az emlék is volt Bűvös fényű szent varázs, A midőn a szív reménye Meg nem szűnő biztatás; A midőn számodra épült A dicsőség csarnoka És meglebbent — oh mi kéj volt! — Isis titkos fátyola. És te láttad — azt a bűvös Öröktitku ideált S lelked bátran végtelenben Szárnykibontva messze szállt: Minden eltün ... ben a szívben Kétely issza véredet És te egyre fogyton fogyni És apadni érezed. Mintha Acheronnak árja Volná lelked titkosan Elrabolva, eltemetve A mi fénye, kincse van. S már eveznek szellemárnyak Altató dal ütemén... És a szélcsend egyre mélyebb... Ezt, óh ezt éreztem én! Hegedűs István: Válság* a tőzsdén. Budapest, decz. 18. Az 1895-ik év emlékezetes esztendő lesz a tőzsdék történetében. Az év közepétől kezdve az összes európai pénzpiaczok többszörös válságon mentek keresztül, a melyek nyomait hosszú ideig fogják érezni. Osztozott a válságokban a budapesti tőzsde is. November 9-én érték el a bonyodalmak tetőpontjukat s az azótafekete szombatnak nevezett nap viharai a magyar pénzpiacznak is százezreit söpörték el. A novemberi krach lezajlott s a tőzsdék többé-kevésbbé összeszedték magukat a lefolyt öt hét alatt. A tőzsdei válságok tanulmányozója természetesnek találta ezt a dolgot, mert technikai hibákon kívül más egyébbel