Fővárosi Lapok 1896. április (91-119. szám)

1896-04-14 / 103. szám

. 1896. április 14. Kedd. __________FŐVÁROSI LAPOK.__________ — Wlassics miniszter a Telefon Hírmondó­nál. A vallás és közoktatásügyi miniszter ma este fél hét órakor meglátogatta a Telefon Hírmondó válla­lat helyiségeit, a­hol Virág Béla igazgató-szerkesztő fogadta. A miniszter rendkívül érdeklődést mutatott a szerkesztő­ség működése iránt, sőt érdekelte a vállalat üzleti fejlődése is, a­miről Horváth Géza kereskedelmi igazgató szolgált részletes felvilágosításokkal. Ezután megtekintette a műszaki osztályt, ahol Szvelich­ Emil igazgató mutatta be a Telefon Hírmondó műszaki vív­mányait és saját találmányait. Wlassics miniszter meghallgatta még a Parasztbecsület nyitányát és a fonográf felvételeket. Csaknem egy órai ott idézés után távozott, kifejezve elismerését az igazgatóságnak. Áprilisi jégeső: Nyíregyházáról táviratoz­tak lapunknak. Ma reggel a környéken feltűnő hideg volt az idő, délre aztán hirtelen melegre fordult s egy óra körül sünt, nagyszemü jégeső esett. A jégeső körülbelül fél óráig tartott. — Gazsi Ferencz halála. Gazsi Ferencz, az opera volt kiváló tenoristája, utóbb perui al­­konzul ma délután 2­­ órakor Gsengery-utc­a 52. szám alatti lakásán elhunyt. Betegsége, az aszthma már régi, 15 éves volt s csak az utóbbi időben vált terhére, mikor is szivel/­sirosodással kombinálódott. Már egy hete érezte bajának rosszra , fordultát, de csak tegnapelőtt feküdt le. Náday , Ferencz és családja ekkor meglátogatták s a beteg kívánságára Náday elhívta a betegágyhoz Bán Sándor drt, a ferenczrendiek guardiánját. Az agónia ma reggel állott be: halálos ágyat neje szül. Dragunirescsei Janicsáry Irén, sógora Janicsáry Iván, Nádar Ferencz és Béla, Korányi dió. és háziorvosa állották körül. A vagyonos mű­vész gyermekeket nem hagyott hátra,­­ egyet­len gyermeke, a Parisban született Honé 13 éves korában már régebben elhunyt. Gazsi 1879. okt. 1-től, 1884. márczius 31-éig a nemzeti színház­nak volt tagja; mikor az operaház megnyílt, át­ment oda. Mindjárt a megnyitó előadás «Bánk­­bányá»-ban is föllépett. Mikor még nem is volt tagja a műintézetnek, több ízben föllépett mint vendég s mint ilyen is általánosan kedvelt mű­vész volt. Esténkénti felléptéért 150 fit hono­ráriumot kapott. Egybekelve nejével az ország egyik legelőbbkelő gentry-családjával jutott ro­konságba és sógora lett a képviselőház volt korelnökének, Janicsárynak. Kedélyes, rokon­szenves alakját Budapest művészvilága ismerte. Jóízű humora az utolsó időkig nem hagyta el. Temetése holnapután, 15-én lesz a Gsengery­­utcza 52. sz. gyászházból. Ravatalát már szá­mosan keresték fel. 1. Forrongó község. A Lippához közel fekvő Soborsin községben komolynak készülő lázadást fojtott el e hó 11-én a csendőrség, az ottani inteligenczia ugyanis a saját költségén néhány lámpát állíttatott fel a község utczáin. Az oláh lelkésznek és tanítónak, kik a községi bíróval ellenséges lábon állanak, sikerült 80 paraszttal elhitetni, hogy a lámpákat a bíró a község ter­hére állíttatta fel. A felbujtogatott parasztok erre a lámpákat mind kiásták és a községháza elé tódultak, fenyegetőleg kiabálva: le a bíróval, adja ide a pecsétet. Hamarosan megjelentek a csendőrök, de a felingerült nép annak is ellen­szegült, úgy, hogy Csukay főszolgabíró szüksé­gesnek látta a környékbeli csendőrséget is sü­r­­gönyileg segítségre hívni. Berzováról, Zámból, Hadfidról és Szlatináról 86 csendőr jelent meg; ezek aztán az esteli órákban puskatussal verték szét a tömeget. A lázadásnak emberélet nem esett áldozatul, de annál több lámpa tört össze. A pópát és a tanítót, úgyszintén Trippe Árszén és Lupácz Györgye főczinkosokat, a­kik a népet vezették, feljelentették a fenyítő bíróságnak. — Zsidó község, Pest megye mai közgyűlésé­nek egy igen érdekes, nagy derültséget keltett epizódja volt. A váczi felső járás Zsidó községe nevének megváltoztatását kérte, mert mindig összetévesztik a «zsidó hitközsé­g»-gel. Du­brani­czky főjegyző referálta az ügyet s jelenti, hog­y ez a köz­ség egyik legrégibb történelmi nevezetessége a me­gyének s mindig ez volt a neve. A 14. században már szerepel s Zsigmond király ott apátságot alapí­tott. A gróf Csák­y-család egyik legrégibb ágának a széke ez a község, melyről a Csákyak ez ágát zsidasi gróf Csákyaknak nevezték. Azt indítványozza, hogy a megye e kérésnek ne adjon helyet. F­ö­l­d­v­á­r­y Miklós országos képviselő helyesli az erélyes visszautasitást. Freisinger Lajos szerint a község legrégibb neve «S­i­d­­ó» volt. Ha ezt akarják visszakérni, szívesen hozzájárul. B­e 1­­ a á g h tiszti főügyész semmikép sem engedi meg a változtatást, mert vannak régi magyar nemesi családok is Zsidó névvel. A kérvényt nevetséges­nek találja. A megye egyhangúlag eluta­sította a névváltoztatási kérvényt. — Lovagkereszt. Ő felsége Boromisza István zentai polgármesternek a Ferencz József-rend lovagkeresztjét adományozta. — Igazságügyi kinevezések. Az igazságügy­miniszter Barak Imre nagy-kikindai kir. törvény­széki aljegyzőt a lugosi kir. törvényszékhez jegyzővé, Marási László egri kir. járásbirósági cs.Molnár Jenő székesfehérvári kir. törvényszéki joggyakor­nokokat a székesfehérvári törvényszékhez, Witten­berger Arthur eperjesi kir. járásbirósági jog­­gyakornokot a sztropkói kir. járásbirósághoz és Kity­it­o­v­i­c­s István eperjesi kir. törvényszéki joggyakor­nokot a sátoralja-ujhelyi kir. törvényszékhez aljegy­zőkké nevezte ki. — Az iparművészeti palota. Mióta a tavasz beállott, kétszeres erővel dolgoznak az üllői-uti klini­kával szemben emelkedő uj iparművészeti palota épí­tésén. A régi magyar várszerű épület már tető alatt van s ez a tető fényezett színes cserepeivel olyan­forma, mint a Mátyás-templom födele. Már az épület belső berendezése is javában készül. Legutoljára hagyják a főhomlokzat készítését. A főhomlokzat dí­szítése színes majolika lesz, még­pedig olyan művészi­­kivitelben, a­melyhez fogható külföldön is alig van. A munkálatokat K­a­d­­­s­i­t­s Jenő orsz. iparművé­szeti múzeumi igazgató és Kittle­r Kamill titkár ellenőrzik, a­kiknek gondjuk van arra is, hogy a pa­lota még a millenniumi kiállítás alatt elkészüljön s a szeptemberre kitűzött felavató ünnepet meg lehessen tartani. — Ingyenes himlőoltás. A ferenczvárosi kerü­leti előjáróságnál (Bakács-tér) minden kedden és csü­törtökön délután 4­-6 óra közt ingyenes himlőoltás van. Az elöljáróság figyelmezteti a szülőket, hogy gyermekeiket újra oltassák. — Munkások mozgolódása. A budapesti asz­talosok április 19-én két gyűlést tartanak a fővárosban, a­melyen a húsvétkor feloszlatott famunkás kongresszus ügyét fogják tárgyalni. — Az olasz sajtó és a millennium. Az olasz lapok, melyek alig egy évvel ezelőtt még jóformán állást foglaltak ellenünk a dáko-román eszmék érde­kében, s egy idő óta valósággal lelkes híveink lettek. Legutóbb is az olasz sajtó két legtekintélyesebb orgá­numa a »Perseveranza« és az »Opinione« közöl rokonszenves czikkeket a millenniumi kiállításról. Igen érdekes e czikkeknek az az észrevétele, hogy az ezredéves kiállítás látogatói ne elégedjenek meg azok­kal a fényes látványosságokkal, melyeket e kiállítás­­eléjük tár, hanem meggyőződést szerezzenek arról is, hogy mennyiben igazak a nemzetiségi túlzóktól ter­jesztett magyarellenes vádak és nézzenek szét külö­nösen a nemzetiségektől lakott vidékeken, ahol majd saját szemeikkel fognak meggyőződni arról, hogy sehol még csak nyomát sem találhatni a nemzetiségek állítólagos elnyomatásának, vagy az erőszakos magya­rosításnak. Ellenkezőleg azt fogják tapasztalni, hogy minden nemzetiség híven megőrizte és erőihez képest fejleszti is saját nemzeti individualitását. Ha pedig betekintenek egy-egy román iskolába is, látni fogják, hogyha ott néhány órában hetenkint tanítják is a magyar nyelvet, a tanítás nyelve mégis mindenütt kizárólagosan román. E czikkek egyszersmint részlete­sen is ismertetik B­e­k­sic­s Gusztáv legutóbbi köny­vét, mint a magyar public­isztikai irodalom egyik leg­kiválóbb termékét. — Halálozás. B­­­u­m Károly, B. Virág­hi Géza hírlapírónak testvérbátyja, vasárnap este meghalt életének 30-ik évében. Temetése holnap délután 2 órakor lesz. — bicziklitolvaj. G­e­r­­­a­i Vilmos fővárosi lakos megbízta Juhász József műszerész inast, hogy fiát tanítsa meg kerékpározni. A megbízás mellé még egy bicziklit is adott. Juhász műszerész inas azonban a kerékpáron elkarikázott a tanítvány látóhatárából s rövid idő alatt túladott a 200 frtos vasparipán. Hogy a gyanút elhárítsa magáról, följelentést­ tett a főkapi­tányságnál, hogy a bicziklit tőle egy ismeretlen fiatla ember elkérte kölcsön s nem hozta vissza. Itt azonban hamar kiderült a csalárdság s a vasparipa-jokeyt le­tartóztatták.­­ A kiállításra szükséges czímtáblák, czimerek legszebb kivitelben készülnek a hírneves Linhart Vilmos festő műtermében, Budapesten, a­hol a víg­színház reklámfüggönyére hirdetések is elfogadtatnak. Telefon. MŰVÉSZETEK. * Operaház. Ma estére a «Bibliás ember» volt kitűzve, de Broulik beteget jelentett és így az örökké diszponált «P­arasztbecsület» lépett sorompóba: a jámbor evangéliumos helyett, a­ki husz évi börtöne alatt sem feledkezik meg szerelmeséről, a hűtlen Turiddu! Az előadásnak kivételes érdeket kölcsönzött az, hogy Santuzzát D. Handel Berta énekelte ezúttal először,­­ beleugorván pedig e szerepbe minden próba nélkül. Meglepetés számba ment ez is, a sikere is. Szopránjának egész kellemes fényével és azonfelül lendülettel énekelt. Ez a nagy igyekezető és nagyon szép hangú fiatal művésznő az utóbbi időben vajmi ritkán jut szóhoz. A Tam­orához hasonló szere­pekről pedig bajos kideríteni, vájjon am­­bic­ionálják vagy apathikussá teszik-e inkább az énekesnőt? A »Parasztbecsület« után a »R­ó­bert é­s Bért r­á­m«-ot adták. Apáink valamikor fényesen mulattak e jókedvű német bohóságon. Tegnap viszont a »Szevillai borbély«-t a magyar balletmúzsa egy terméke váltotta föl: Sztojanovits dallamos »Tousles t­r­o­i­s«-ja, a tánczoló kártyákkal. Oly jól esik végignézni manapság egy kártyapartiet, amelynél legalább a színfalak előtt nem pakliznak ... m. g. * Jászay Mari Aradon. Jászay Mari holnap­után, szerdán, Aradon négy estére terjedő ven­dégjátékot kezd meg. Játszani fog a »Sappho«­­ban, »Széchy Mária «-bran, »Idegen nő«-ben és »Angello«-ban. * Alár. Gróf Zichy Géza nagy dalművét holnap, kedden, adják elő másodszor az opera­házban. Fővárosi művészkörökben szombat óta egyébről sem beszélgetnek, mint az «Alár» meglepő, fényes sikeréről. Évek óta nem volt rá eset, hogy a budapesti kritika — nevezetesen az operai kritika — eredeti magyar műről olyan egyértelmű elismeréssel nyilatkozott volna, mint ebben az esetben. A holnapi elő­adáson különben, hogy a hatás még lehetőleg közvetlenebb és egységesebb legyen s főként hogy az előadás ne tartson el oly sokáig, a harmadik — vagyis a palesztinai — képet el­hagyják. Így aztán a brilliáns első felvonás és a nagy hatású erdei kép után (ez utóbbi a famózus ballettel) mindjárt a poétikus kolostorkerti fel­vonás fog következni. * A nemzeti zenede mai hangversenyének piéce de resistance-a idősb Ábrányi Kornél új M­i­l­­lenniumi szonát­á­jának a bemutatása volt. Valahányszor e kitűnő zeneszerző megszólal, mindig igaz gyönyörűségünk telik benne. Új művében is annyi a költői és zenei szépség, hogy zongorázóink bizo­nyára kapva-kapnak majd rajta. Nemes thémáival, plasztikus kidolgozásával és a magyar szellemnek hol energikus, hol gyöngéd megnyilatkozásával ma este is már fölmelegítette a vigadóban egybegyűlt közönséget. A jelenvolt szerzőt zajos ovácziókban részesítették. A szonátát Schönwald Arnold fejlett technikával és jó érzékkel zongorázta. Elismerő tapsokban részesült A­n­t­a­l­i­k Margit kisasszony, egy bájos ifjú éne­kesnő, aki Balázsné Bognár Vilmánál, tehát egy nagynevű, kitűnő erőnél nyeri kiképeztetését, a­mit saját intelligenc­iája csak megkönnyít. Kladi­vkó Vilmos, a zenede fiatal hegedűművész-tanára, ma mint ügyes, elegáns dirigens mutatkozott be. Mozart A-dúr konc­ertjének zenekari részét vezényelte. A zongora­szólamot Graner Antónia játszotta, a­ki ép úgy, mint Sch­reyer Ilona, Sonnenfeld Irén, Sebes Vilma és Szi­geti Dezső, szép képzettségnek adta jelét. * A „Fóthi dal“ a Vígszínházban. Régi magyar dal fog ismét felcsendülni a Vígszínház meg­nyíltakor. Jókai Mór ugyanis eldalolta Egressy rég feledésbe ment »Fóthi dalát« a Vígszínház karmes­terének, Barna Izsónak, a­ki azt azután zenekarra írta át. Az igazi magyar motívumú dalt a budai dalárda nyolc­van tagja fogja teljes zenekar-kísérettel díszmagyarban előadni a Vígszínház megnyitásakor Jókai »Barangók« czímű darabjának harmadik fel­vonásában.

Next