Fővárosi Napló, 1949 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1949-11-24 / 47. szám
1949 NOVEMBER 24 Fővárosi Napló KULTURPARK ÉS SZABADTÉRI SZÍNPAD ÉPÜL A XII. KERÜLETBEN Délelőtti körséta a hegyvidéki elöljáróságon Utunk a rommá lőtt és romjaiból felépült Budán vezet keresztül. A fasiszták vandál dúlásának nyomait viselik még az üszkös falak. A XII. kerületi elöljáróság modern épületén is meglátszanak a háború nyomai, de a bomba, ágyúgolyó ütöttetéseket már betömték és ha tatarozásra még nem is került sor, az elöljáróság dolgozói zavartalanul végezhetik munkájukat. A széles előcsarnokban sürögnek- forognak a felek és mindenüt plakátok tekintenek le ránk a falakról, amelyek mutatják az elért eredményeinket és jövő utunkat. Elsőnek a kultúr- és sport ügyosztályba látogattunk be. Majtényi Zoltánné ügycsoportvezető csak néhány hete vette át az osztály vezetését, de már most is szép eredményről beszél: — Megkezdtük az elöljáróság épülete mögött a kultúrpark építését. Itt nemcsak röplabdapályát építünk, hanem szabadtéri színpadot is és a kisgyermekeknek homokozót. Sajnos, idén már nem tudjuk befejezni, de hiszen télen úgy sem nagyon használnánk. Eredetileg 60.000 forintot irányoztunk elő a kultúrpark létesítésére,"azonban a kerület üzemi dolgozóinak a segítségével, társadalmi úton sikerült a munka egy részét elvégezni és így maradt még pénz arra is, hogy a Bernáth Géza-téren a játszóteret és a Kék Golyó- és Nagyenyed-utca sarkán parkosított részt rendbe hozzuk. Az MHK-mozgalom kissé vontatott még. Ez annak is tulajdonítható, hogy a kerületnek nincs sportpályája és csak egyetlen komoly üzeme van, a Magyar Optikai Művek. Reméljük azonban, hogy rövidesen itt is komoly eredményt tudunk elérni. A következő utunk a személyzeti ügycsoporthoz vezetett, ahol Nagy József elvtárshoz fordultunk felvilágosításért. Büszkén mondotta, annak ellenére, hogy az elöljáróság dolgozóinak a száma a decentralizálás következtében megnőtt és hogy ma már a kerület pedagógusainak az ügyeit is az elöljáróságon intézik, a személyzeti ügycsoport munkáját ugyanazzal a létszámmal látják el. A tanerők átvétele minden nehézség nélkül történt és ha kezdetben voltak is nehézségek az államtól átvett, illetve az államnak átadott iskolákkal kapcsolatban, azt sikerült kiküszöbölni. A zavartalan ügymenet érdekében rendszeres értekezletet tartanak, amelyeken az iskolák igazgatóin kívül részt vesz a tanügyi, a pénzügyi és a személyzeti ügycsoport vezetője is és az így kialakult összhang nagyban megkönnyíti a munkát. Balla Kata az üvegezési problémák megoldásán tevékenykedik. Elmondotta munkatársunknak, hogy meglehetősen nehéz a munkája. Vannak ügyek, amelyek már május-június óta húzódnak. A lakó nem üvegeztet, mert várja, hogy a háztulajdonos üvegeztessen, a háztulajdonos pedig arra való hivatkozással, hogy kölcsönt kér, de még kérését nem intézték el, nem üvegeztetett. Rövid idő kérdése csak, hogy a hideg, havas idő beálljon és még ma is vannak lakások, amelyek nincsenek beüvegezve. Sürgős intézkedésre van szükség. Az üvegezési munkaközösség, amelyik hivatva lenne a munka elvégzésére, nem képes elvégezni a munkát és így ez is sürgős intézkedést igényel. A továbbiakban elmondotta Balla elvtársnő, hogy 1000 felszólítást küldtek eddig szét üvegezés céljából, azonban nem sok eredménnyel. A rendőri büntetőbíróhoz eddig közel 100 ügyet tettek át, a háztulajdonos mulasztása miatt. De ezzel az ablakokba nem került üveg és a dolgozók kénytelenek továbbra is ablaktalan lakásban élni. Járjuk a folyósokat, mindenütt faliújságok, felhívások mutatják az egészséges szellemet, ami az elöljáróságon van. Seres Dezső párttitkár szobájában felirat a falon: »Előre az új népi közigazgatásért.« Seres elvtárs is új ember a közigazgatásban. Néhány hónappal ezelőtt, mint kisipari munkás dolgozott. Most az általános igazgatás ügycsoportban dolgozik. Lelkesedéssel beszél új munkájáról és elmondotta, hogy rövid működése alatt is sikerült már bizonyos egyszerűsítést végrehajtani. A IV. ügyosztályhoz küldendő rövidutas aktákat most már csak az előadó és az ügycsoportvezető írja alá. Ezzel megtakarítják azt az időt, ameddig az akta az elöljárónál aláírásra kerül. Felhívta a figyelmet, egy hibára, amelyik ugyan nem a főváros közigazgatásánál fordult elő, azonban a fővárost is foglalkoztatja, így a III. kiegészítő parancsnokság, miután az a kerületben van, a XII. kerületi elöljárósághoz küldi azokat az ügyeket is, amelyek egyébként a többi kerületekhez tartozik. A XII. kerület küldi azután tovább a többi kerületeknek és így nemcsak a munka szaporodik, hanem a felesleges út miatt az ügy elintézése is hosszadalmassá válik. Ezúton is felhívja az illetékesek figyelmét arra, hogy az ilyen megkereséseket közvetlenül a megkeresendő fél lakóhelye szerint illetékes elöljáróságnak küldje. Benkő Lajos, szakszervezeti titkár beszámolt a nagy lelkesedéssel indult munkafelajánlási mozgalomról, amelylyel az elöljáróság dolgozói Sztálin születésnapját ünneplik. (Erről lapunk más helyén számolunk be.) A számvevőségen Búzás Béla kollegával beszélgetünk, aki hivatali munkáján kívül az elöljáróság sakkfelelőse is. Lelkesedéssel számolt be munkatársunknak az elöljáróságon folyó házi sakkversenyről, amely a »legjobb elöljárósági sakkozó« címért folyik. Jelenleg Tihanyi Zoltán, Biró András és Komáromi Oszkár állnak a verseny élén. Hivatali munkájával kapcsolatban elmondotta, hogy a most kialakítandó számlarendszert nem találja egészen helyenek és úgy érzi, hogy ezt részletesebben meg kellene vitatni az illetékesekkel. Végül meglátogattuk Leotkai István elöljáróhelyettest. Elmondotta, hogy a népi bizottságok kialakításával egy kissé elmaradtak, de igyekeznek sürgősen pótolni a mulasztásokat. — A kerület szociális összetétele — mondotta Leotkai elvtárs — nem a legideálisabb A múltban a XII. kerület villalakásaival elsősorban a gazdagoknak volt a lakóhelye. A felszabadulás óta javult a helyzet, de még ma is komoly küzdelembe kerül, míg négy-ötszobás lakások főbérlői belenyugszanak abba, hogy társbérlőül dolgozókat helyezzünk el az egyedül bitorolt lakásokba. A kerületnek egyetlen termelőüzeme van, az Optikai Művek, ugyanakkor 22 kórház, szanatórium és egyéb gyógyintézet van a kerületben. Ez az összetétel rányomja a bélyegét az egész kerületre. Hatalmas kiterjedésű kerületben közigazgatási vonalon nehéz a helyszíni munka. A Városháza rendelkezésünkre bocsátott ugyan hetenként kétszer egy autót, azonban a hegyvidéket, amely a kerület java részét teszi ki, olyan nehéz megközelíteni, hogy egy állandó autóra volna szükség. Sok háziállatot is tartanak a kerületben. Szarvasmarha, sertés, kecske majdnem minden házban van. Irányt veszünk arra, hogy lecsökkentsük a háziállattartást, mert éppen a sok gyógyintézet miatt vigyáznunk kell a jó levegőre és azon kell lennünk, hogy a nyári hónapok légyinvázióját megszüntessük. Sok megoldandó problémánk van, azonban biztosak vagyunk benne, hogy a munkáskáderekkel megerősített közigazgatási gárdánkkal megoldjuk ezeket. Elbúcsúzunk a XII. ker. elöljáróságtól. Leotkai elvtárs szobájának egyik ablakából üszkös épületcsonkok láthatók. A bűnös múlt ijesztő emlékei. De a másik oldalon a Magyar-Szovjet Társaság vöröszászlós épületét látjuk. A jelen és a biztató jövő jelképeként, így találkozik a XII. kerületben a letűnt világ, az új, épülő, boldogabb világgal. A kép biztató. A múlt maradványai eltűnnek és új vöröslobogós épületek emelkednek a XII. kerületben is. Papp Miklós ÚJ FELADATOK ELŐTT a főváros elnöki ügyosztálya A Városháza elnöki ügyosztályát nagy feladat elé állítja Nagy-Budapest megvalósítása. Elérkezett az ideje, hogy helyes személyzeti politikával városunk igazgatását az új feladatoknak megfelelően meggyorsítsuk és korszerűsítsük. A közigazgatásból a felszabadulás óta nagyrészt kiemeltük az oda nem való antidemokratikus elemeket. Következő feladatunk, amelynek útjára már rá is léptünk, a főváros közigazgatási, egészségügyi és tanügyi alkalmazottainak helyes személyzeti politikával történő és az új feladatok megoldását elősegítő elrendezése. Ennek a hatalmas és az elnöki ügyosztály alkalmazottai egészét igénybevevő munkának fő feladataként az alábbiakat tűzzük ki. Az összes hivatalok és ügykörök létszámának összehasonlításával a helyes személyzeti megoszlás megállapítása olyképpen, hogy az egyes ügykörök ügyforgalmához mérten mi a helyes személyzeti létszám. Ugyancsak az alkalmazottak idejével való takarékoskodás és a jelenleg még nagy nehézségekkel küzdő közlekedés meggyorsítása érdekében a külterületen lakó alkalmazottakat ■— természetesen a közigazgatás és a dolgozó ügyfelek érdekének szem előtt tartásával — a lakóhelyükhöz legközelebb eső munkahelyre osztják be. Az új munkáskáderekkel — akik igen kiváló szakembereké válnak — felfrissített közigazgatásunknak, jól képzett és demokratikus főiskolát végzett szakkáderekre is szüksége van. Eddigi vizsgálataink alapján megállapíthattuk, hogy egyes közigazgatási szakalkalmazotti kategóriákban az új, népi származású és demokratikusan nevelt nemzedékre közeljövőben elég nagy számban lesz szükség. Egyik-másik szakvonalon hiány van, más szakvonalon pedig nincs utánpótlás, így a kerületi elöljáróságok műszaki ügycsoportjai építészmérnök és építésztechnikus káderekben szenvednek hiányt, bár e csoportok munkájának túlnyomó része éppen épületekkel kapcsolatos. A rendőri büntetőbírói és az anyakönyvvezetőségi kádereknél feltétlen szükség lesz megfelelő jogászutánpótlásra is. Evvel rá akarok világítani a reakció által tudatosan és titokban terjesztett badar állításnak helytelenségére, hogy kár tanulni, tanult, iskolázott emberre már a közigazgatásnak sincs szüksége. Minden józan, becsületes ember tudja, hogy szükség van jól képzett szakemberekre, mégpedig nemcsak a régi, hanem az új, friss erővel és tudással bíró, a dolgozó népből származó utánpótlásra is. Dr Mester István így vagyunk аж A Közalkalmazotti Szakszervezet pesthidegkúti iskolájának két hallgatóját kalauzoltam végig a Városházán. Azt szerettem volna bemutatni nekik , miként dolgoznak a munkamódszerek megjavításán és a munkafegyelem megszilárdításán. Elvezettem őket az éberségfőparancsnokságára«, a Gondnoki Hivatalba is. Tudvalevő, hogy a Városházán elsősorban a Gondnoki Hivatal alkalmazottainak kell ügyelniük az éberségre, hiszen az egész épület, azon belül pedig minden szoba és asztal végső soron az ő gondjaikra van bízva. Hát szépen fogadtak. Tímár elvtárs előszobája üres volt. Egy darabig csellengtünk a szobában (akár az összes iratokat összecsomagolhattuk volna), közben egy szobával arrébb folyt a beszélgetés. Megunva a várakozást, bementem a belső szobába és egy kartársnővel közöltem, hogy mit keresnek a külső szobában az elvtársak. Azzal eltávoztam. Amikor kb. 15 perc múlva visszatértem, a pesthidegkúti elvtársak közölték velem, hogy bizony őket még senki sem kérdezte meg: tulajdonképpen mit is keresnek itt? Hát így állunk az éberséggel. De a Somogyi Béla úti kapunál sem különben. Egyszer egy pár napilapot vittem ki a kezemben s a portás megállított, gondosan átnézte : nincs-e rajz közöttük. Amíg ő vizsgálgatott, sóvárogva néztem a mellettem tömött aktatáskával távozó embereket. Bár én is tömött aktatáskát hoztam volna, most nem kellene mutogatnom ártatlan újságjaimat. De hiába: szabály, az szabály — rajzot nem szabad kivinni! Persze nem mindig ilyen szigorú a vizsgálat. Egyik elvtársam például — zsebében a hazaszállítási engedéllyel — egy nagytekercs rajzot vitt ki a kapun. Minden további nélkül kiengedték volna, de, öltz- éberséggel... tanság kedvéért szó szerint megkérdezte: Szabad-e kilopnom a rajzot? Persze az »éberség« megakadályozta a lopást. E kérdésre ugyan mi lehetett volna a válasz? Hát persze, hogy nem ! S így legalább nem hiába írták a hazaszállítási engedélyt sem : elvtársunk szépen leadhatta a portásnak. Nem kevésbé kedves eset történt velem is a Budapest nyomda N.V. I. udvari, kőnyomdai kapujánál. Hová tetszik menni ? — kérdezte a portás. A kőnyomdában válaszoltam. Csend lett. A portás nem szólt semmit, csak a kezembe nyomott egy ceruzát és szinte parancsolólag nézett a belépési jegyzetblokkra. Mit tehettem mást (ha már meg akarja örökíteni az írásomat), gyorsan beírtam egy jóhangzású nevet, egy szimpatikus utcanevet és aggódva vártam , mikor kéri az igazolást. Nem kérte. Szó nélkül ráírta az időpontot, kitépte és a kezembe adta. Szabad volt az út. Elintéztem amit akartam s utána a nyomdán keresztül előrementem az irodába. Nyugodtan eltávozhattam volna, hiszen a nyomda irodai bejáratánál nincs ellenőrzés, én azonban inkább visszamentem s úgy próbáltam eltávozni, hogy nem adtam át a cédulát. Ez már nem sikerült. A portás visszakérte a cédulát. Úgy látszik, mégis szüksége van az írásomra. Vagy mégis van éberség a Budapest nyomdában? Úgy látszik van, mert a könyvkötészeti kapun már semmiféle magyarázkodásra nem engedtek be. A portás inkább előrement és beszólt az ajtón: »Itt várja egy hapsi.« Éppen csakhogy meghallottam, de számomra ez is elég volt. Gyorsan eltávoztam s közben azon törtem a fejem, mi lenne, ha a formális éberség helyett valódi éberség lenne a Városházán s ha az éberség nem arra volna jó, hogy módot adjon a kellemetlenkedésre és udvariatlanságra ? Azt hiszem sokkal jobb lenne. S azt hiszem, rövidesen így is lesz. — és — 3 Néhány szó az újtípusú közigazgatási dolgozókról A IX. kerületi elöljáróság átszervezése kapcsán sok szó esett a népi közigazgatásról. Cikkek, tanulmányok, tanfolyamok ismertették, hogy vált valóban népivé, a dolgozókkal együtt dolgozókká,— a nép cselekvő erejének utat nyitva —, a szocialista építés útján élővé a közigazgatás. De keveset hallottunk arról, hogy az újtípusú közigazgatás kitermelte magából az újtípusú közigazgatási dolgozót is . A »népből vagyunk — népért vagyunk« jelszó igaz megtestesítőjét. A fordulat akkor kezdődött, amikor a közigazgatásban is helyet kaptak az új káderek, akik a munkapad mellől nemcsak osztályuk, népük szeretetét hozták magukkal, hanem a tervszerű munka szükségszerűségének és fontosságának gondolatát, a brigádok, egyéni és páros versenyek szellemét is. Ma már közigazgatásunk minden ágazata munkaterv szerint dolgozik és igyekszik túlteljesíteni vállalt feladatát. A munkatervek kapcsán viszont a kollektív szellem mellett kialakult az egyéni felelősség érzése is, hisz minden dolgozó tudja, hogy a globális terv sikere a ráeső részletek pontos megvalósításán múlik. El kellett pusztítani, meg kellett semmisíteni a régi aktagépbürokrataközalkalmazottnak még az emlékét is, hogy kialakuljon, hogy megvalósuljon az új közigazgatási dolgozótípus, aki túllát íróasztalán, mert ismeri kerületét. Aki munkájában nem az aktát nézi, hanem dolgozó társai ügyét, sorsát, életét, melynek kedvező elintézését azok joggal várhatják el tőle. Akinél a munkaidő nem addig tart, amíg az épületből ki nem lép, hanem aki hivatalos időn túl is együtt él a kerület dolgozóival. Résztvesz megnyilvánulásaikon, tanítja őket és tanul tőlük. Aki képezi magát ideológiailag és szakmailag egyaránt, aki igyekszik megismerni a Szovjetunió évéhez hasonló munkakört ellátó dolgozóit, azok munkamódszereit, feladataikat.. Aki ankétokon tárgyalja meg a kerület dolgozóival közös problémáikat, aki ott szerepel az elöljárósági kultúrgárda kollektívájában, aki megtalálható az MHK-mozgalom tagjai között, aki érzi, érti, mit jelent e szó, amelyet anynyit emlegetünk és amelynek ő ad igazi szocialista értelmet: Népi közigazgatás. BERKES LAJOS MEGALAKULT A VÁROSHÁZI MNDSZ A városházi asszonyok hatalmas hálózata, amely eddig is számos hasznos feladatot vállalt és végzett el, olyan mértékben szélesíti ki munkaterületét, hogy bekapcsolódik a Magyar Nők Demokratikus Szövetségének nagy táborába és pénteken, november 25-én tartja alakuló ülését. E nagy tábor fogja képviselni a magyar dolgozók közel felerészét, kiket a magyar alkotmány foglalt most tiszta és világos rendszerré megteremtve a nők egyenjogúságát. Nemcsak kimondta, ■— mint nem egy helyütt — formai külsőségekkel a nyugati államok alkotmányai, hanem tényekben is megvalósította. Nemcsak megszüntette, kiküszöbölte, az eddig bántó megkülönböztetéseket, amelyek alábecsülték, másodrangúvá bélyegezték a nőt. Az alkotmány egyik tartópillérévé tette azt a gondolatot : nincsen különbség dolgozó és dolgozó között, férfi és nő között, mindenkit munkája szerint értékelnek. Oda is állította a nőt a legfontosabb munkahelyekre. A rendőrtől a polgármesterig, a villamosvezetőtől a miniszterig megállják helyüket a nők s bizonyságot tesznek arról, hogyha »mindenkinek a munkája szerint jár a megbecsülés, akkor a nők ott állnak az első sorban. Az MNDSz a dolgozó nőknek a tábora, mert szükségesnek érzik, hogy egy külön táborban is kifejezésre juttassák állásfoglalásukat a béke mellett. Lehet-e nekünk dolgozó nőknek nagyobb feladatunk, mint megvédeni a világot a háború rémeitől, amelyek ugyan mindenkit sújtanak, de amelyekből a nők kétszeresen, sőt többszörösen kiveszik részüket, mert jóformán minden nőnek meg van maga mellett, akit féltsen. Moszkvában most ülésező Demokratikus Nők Világszövetsége Végrehajtóbizottságának ülésén ,a melyen a magyar MNDSz küldöttei is részt vesznek. Joború Magda az MNDSz főtitkára a következőket mondotta : — Szocialista építő munkánkat nem tudjuk másképpen folytatni, mint állandó harcban az imperialisták ellen, akik elkeseredett gyűlölettel nézik ezt az építő munkát. De népünk, beleértve az asszonyainkat is, tele van optimizmussal. Szilárdan hiszünk abban, hogy az imperialisták provokációi, akár a népi demokrácia országai, akár más országok ellen irányulnak, kudarcra vannak ítélve, mert Kínától Németországig egyre nő a béketábor ereje, s ennek a béketábornak az élén a nagy Szovjetunió áll. Az országépítésből a nők a férfiakkal egyformán veszik ki részüket, ezt kifejleszteni és kifejezésre jutattni az MNDSz feladata s ennek indulnak neki — a Szovjet példák nyomán — a Városháza dolgozó női is, amikor 25-én, pénteken számtalan taggal csatlakoznak az MNDSz országos mozgalomhoz. Joó Erzsébet AKI KERES, AZT TALÁL amikor négy év után kerül elé a tizenkétéves akta AVAGY Egy beporosodott íróasztal fiókjának mélyében pontosan 1949 november 10-én a következő kérvényt találtuk : Szendy Károly polgármestert arra kéri egy rákosszentmihályi okleveles tanítónő, hogy »méltóztatna« lehetővé tenni számára a Pedagógiai Szeminárium egyéves tanfolyamára való felvételét, ennek elvégzése után »alázatos tisztelettel« kéri, hogy a székesfőváros valamelyik iskolájában tanítónői beosztást kaphasson. Mellékelve: eredeti tanítónői oklevél, keresztlevél, illetőségi bizonyítvány, erkölcsi bizonyítvány. Tizenkét esztendeig porosodott a beadott kérvény a 4 db melléklettel együtt az asztalfiókban, iktatás nélkül. A kérvényt 1937-ban adták be. Most levelet írtunk a címzettnek s kértük, hogy jöjjön be a Városházára, vegye át az iratait. •— Hogyan kerültek elő ezek az iratok? •— kérdezte a behívott tanítónő •—, régesrégen lemondtam róla. Mennyit jártam én akkor, hogy legalább az irataimat adják vissza. Sajnos, az előszobán túl sohasem jutottam. Az ügyosztály volt tanácsnokához is óriási protekció kellett, hogy egyetlenegyszer bejussak. De ezzel aztán ki is merült minden további ténykedés. Akkor egyszer végre sikerült a tanácsnok színe elé kerülni az iratokkal és íme, most Önöktől kapom vissza s bizony egy pillanatig sem kellett várni az előszobában. Amint felmutattam a behívólevelet, abban a pillanatban fogadott a mostani tanácsnokhelyettes és máris kezembe adták régen elveszettnek hitt irataimat. Hát igen. • • van egy kis különbség. Hogy a régi tanácsnok milyen hermetikusan volt elzárva nemcsak a felektől, de az ügyosztály dolgozóitól is, erről egy konkrét példa tanúskodik. Ugyanennek a fióknak a rendezésénél egész csomó bianco levélpapírt találtunk, amelyeken az ügyosztály pecsétje és az ügyosztály volt vezetőjének aláírása szerepelt. Ez magyarul azt jelenti, hogy nevezett nemcsak az ügyfelektől volt elzárva, de az ügyosztály dolgozóitól sem engedte magát zavartatni, inkább előre odaadott aláírt üres levélpapirosokat. Használják fel, ahogyan akarják. így nézett ki 1938-ban közigazgatási vonalon az akkori Horthyrendszer. Tamás Éva : Ez eddig rendben van. Csak azt nem tudjuk megérteni, hogy 1945-től 1949 november 10-ig mi történt az íróasztallal, ahol a tanítónő kérvényét pihentették? Négy éven keresztül nem volt idő ahhoz, hogy az íróasztal fiókjait átnézzék, vagy pedig az íróasztal mindeddig a lomtárban porosodott? .. . Erről talán egy külön cikkben kellene beszámolni. 1 nap alatt 4000 fát ültettek ki Zuglóban Kétheti kemény munkával termelték ki a brigádok az Új Köztemetőből a Zugló fásításához szükséges akácsuhányokat. Munkájukat nem gátolta a kedvezőtlen, esős időjárás. Az elmúlt vasárnap volt a kiültetés nagy napja. Autók és lovaskocsik hordták szét a XIV. kerület külső részeire a több mint 4000 fát. A tömbmegbízottak és házmegbízottak szervezése mellett egyetlen nap kiültették a kerület lakosai a fenti menynyiséget. A suhányok kitermelése és a fák kiültetése folytatódik egészen Zugló utolsó utcájának befásításáig.