Fővárosi Napló, 1949 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1949-11-24 / 47. szám

1949 NOVEMBER 24 Fővárosi Napló KULTURPARK ÉS SZABADTÉRI SZÍNPAD ÉPÜL A XII. KERÜLETBEN Délelőtti körséta a hegyvidéki elöljáróságon Utunk a rommá lőtt és romjaiból felépült Budán vezet keresztül. A fasisz­ták vandál dúlásának nyomait viselik még az üszkös falak. A XII. kerületi elöljáróság­ modern épületén is meg­látszanak a háború nyomai, de a bomba, ágyúgolyó ütötte­téseket már betöm­ték és ha tatarozásra még nem is került sor, az elöljáróság dolgozói zavartala­nul végezhetik munkájukat. A széles előcsarnokban sürögnek- forognak a felek és mindenüt plakátok tekintenek le ránk a falakról, amelyek mutatják az elért eredményeinket és jövő utunkat. Elsőnek a kultúr- és sport ügyosztályba látogattunk be. Majtényi Zoltánné ügy­csoportvezető csak néhány hete vette át az osztály vezetését, de már most is szép eredményről beszél: — Megkezdtük az elöljáróság épülete mögött a kultúrpark építését. Itt nemcsak röplabdapályát építünk, hanem szabad­téri színpadot is és a kis­gyermekeknek homokozót. Sajnos, idén már nem tudjuk befejezni, de hiszen télen úgy sem nagyon használnánk. Eredetileg 60.000 forintot irányoztunk elő a kultúrpark létesíté­sére,­"azonban a­ kerület üzemi dolgozói­nak a segítségével, társadalmi úton sike­rült a munka egy részét elvégezni és így maradt még pénz arra is, hogy a Bernáth Géza-téren a játszóteret és a Kék Golyó- és Nagyenyed-utca sarkán parkosított részt rendbe­ hozzuk. Az MHK-mozgalom kissé vontatott még. Ez annak is tulajdonítható, hogy a kerületnek nincs sportpályája és csak egyetlen komoly üzeme van, a Magyar Optikai Művek.­­ Reméljük azonban, hogy rövi­desen itt is komoly eredményt tudunk elérni. A következő utunk a személyzeti ügy­csoporthoz vezetett, ahol Nagy József elvtárshoz fordultunk felvilágosításért. Büszkén mondotta, annak ellenére, hogy az elöljáróság dolgozóinak a száma a decentralizálás következtében megnőtt és hogy ma már a kerület pedagógusainak az ügyeit is az elöljáró­ságon intézik, a személyzeti ügycsoport munkáját ugyanazzal a létszámmal látják el. A tanerők átvétele minden nehézség nélkül történt és ha kezdetben voltak is nehézségek az államtól átvett, illetve az államnak átadott iskolákkal kapcsolat­ban, azt sikerült kiküszöbölni. A zavar­talan ügymenet érdekében rendszeres értekezletet tartanak, amelyeken az iskolák igazgatóin kívül részt vesz a tanügyi, a pénzügyi és a személyzeti ügycsoport vezetője is és az így kialakult összhang nagyban megkönnyíti a munkát. Balla Kata az üvegezési problémák megoldásán tevékenykedik. Elmon­dotta munkatársunknak, hogy meg­lehetősen nehéz a munkája. Vannak ügyek, amelyek már május-június óta húzódnak. A lakó nem üvegeztet, mert várja, hogy a háztulajdonos üvegeztessen, a háztulajdonos pedig arra való hivat­kozással, hogy kölcsönt kér, de még kérését nem intézték el, nem üvegeztetett. Rövid idő kérdése csak, hogy a hideg, havas idő beálljon és még ma is vannak laká­­sok, amelyek nincsenek beüvegezve. Sürgős intézkedésre van szükség. Az üvegezési munkaközösség, amelyik hivatva lenne a munka elvégzésére, nem képes elvégezni a munkát és így ez is sürgős intézkedést igényel. A továbbiakban elmondotta Balla elv­társnő, hogy 1000 felszólítást küldtek eddig szét üvegezés céljából, azonban nem sok eredménnyel. A rendőri büntetőbíróhoz eddig közel 100 ügyet tettek át, a háztulajdonos mulasztása miatt. De ezzel az ablakokba nem került üveg és a dolgozók kényte­lenek továbbra is ablaktalan lakásban élni. Járjuk a folyósokat, mindenütt fali­újságok, felhívások mutatják az egészséges szellemet, ami az elöljáróságon van. Seres Dezső párttitkár szobájában felirat a falon: »Előre az új népi köz­­igazgatásért.« Seres elvtárs is új ember a közigazgatásban. Néhány hónappal eze­lőtt, mint kisipari munkás dolgozott. Most az általános igazgatás ügycsoport­ban dolgozik. Lelkesedéssel beszél új munkájáról és elmondotta, hogy rövid működése alatt is sikerült már bizonyos egyszerűsítést végrehajtani. A IV. ügy­osztályhoz küldendő rövidutas aktákat most már csak az előadó és az ügy­csoportvezető írja alá. Ezzel meg­takarítják azt az időt, ameddig az akta az elöljárónál aláírásra kerül. Felhívta a figyelmet, egy hibára, amelyik ugyan nem a főváros közigazgatásánál fordult elő, azonban a fővárost is foglalkoztatja, így a III. kiegészítő parancsnokság, miután az a kerületben van, a XII. kerületi elöljárósághoz küldi azokat az ügyeket is, amelyek egyébként a többi kerületekhez tartozik. A XII. kerület küldi azután tovább a többi kerületeknek és így nemcsak a munka szaporodik, hanem a felesleges út miatt az ügy elinté­zése is hosszadalmassá válik. Ezúton is felhívja az illetékesek figyelmét arra, hogy az ilyen megkereséseket közvetlenül a megkeresendő fél lakóhelye szerint illetékes elöljáróságnak küldje. Benkő Lajos, szakszervezeti titkár beszámolt a nagy lelkesedéssel indult munkafelajánlási mozgalomról, amely­­lyel az elöljáróság dolgozói Sztálin születésnapját ünneplik. (Erről lapunk más helyén számolunk be.) A számvevőségen Búzás Béla kolle­gával beszélgetünk, aki hivatali mun­káján kívül az elöljáróság sakkfelelőse is. Lelkesedéssel számolt be munkatár­sunknak az elöljáróságon folyó házi sakkversenyről, amely a »legjobb elöl­járósági sakkozó« címért folyik. Jelenleg Tihanyi Zoltán, Biró András és Komá­romi Oszkár állnak a verseny élén. Hivatali munkájával kapcsolatban elmondotta, hogy a most kialakítandó számlarendszert nem találja egészen helyenek és úgy érzi, hogy ezt részlete­sebben meg kellene vitatni az illeté­kesekkel. Végül meglátogattuk Leotkai István elöljáróhelyettest. Elmondotta, hogy a népi bizottságok kialakításával egy kissé elmaradtak, de igyekeznek sür­gősen pótolni a mulasztásokat. — A kerület szociális összetétele — mondotta Leotkai­­ elvtárs — nem a legideálisabb A múltban a XII. kerület villalakásaival elsősorban a gaz­dagoknak volt a lakóhelye. A felszabadulás óta javult a helyzet, de még ma is komoly küzdelembe kerül, míg négy-ötszobás lakások főbérlői belenyugszanak abba, hogy társbérlőül dolgozókat helyezzünk el az egyedül bitorolt laká­sokba. A kerületnek egyetlen termelőüzeme van, az Optikai Művek, ugyanakkor 22 kórház, szanatórium és­ egyéb gyógy­intézet van a kerületben. Ez az összetétel rányomja a bélyegét az egész kerületre. Hatalmas kiterjedésű kerületben köz­­igazgatási vonalon nehéz a helyszíni munka. A Városháza rendelkezésünkre bocsátott ugyan hetenként kétszer egy autót, azonban a hegyvidéket, amely a kerület java részét teszi ki, olyan nehéz megközelíteni, hogy egy állandó autóra volna szükség. Sok háziállatot is tartanak a kerületben. Szarvasmarha, sertés, kecske majdnem minden házban van. Irányt veszünk arra, hogy lecsök­­kentsük a háziállattartást, mert éppen a sok gyógyintézet miatt vigyáznunk kell a jó levegőre és azon kell lennünk, hogy a nyári hónapok légyinvázióját meg­szüntessük. Sok megoldandó problé­mánk van, azonban biztosak vagyunk benne, hogy a munkáskáderekkel meg­erősített közigazgatási gárdánkkal meg­oldjuk ezeket. Elbúcsúzunk a XII. ker. elöljáróságtól. Leotkai elvtárs szobájának egyik abla­kából üszkös épületcsonkok láthatók. A bűnös múlt ijesztő emlékei. De a másik oldalon a Magyar-Szovjet Társaság vöröszászlós épületét látjuk. A jelen és a­ biztató jövő jelképeként, így találkozik a XII. kerületben a letűnt világ, az új, épülő, boldogabb világgal. A kép biztató. A múlt maradványai eltűnnek és új vöröslobogós épületek emelkednek a XII. kerületben is. Papp Miklós ÚJ FELADATOK ELŐTT a főváros elnöki ügyosztálya A Városháza elnöki ügyosztályát nagy feladat elé állítja Nagy-Buda­­pest megvalósítása. Elérkezett az ideje, hogy helyes sze­mélyzeti politikával városunk igazgatá­sát az új feladatoknak megfelelően meg­gyorsítsuk és korszerűsítsük. A közigaz­gatásból a felszabadulás óta nagyrészt ki­emeltük az oda nem való antidemokratikus elemeket. Következő feladatunk, amelynek út­jára már rá is léptünk, a főváros köz­­igazgatási, egészségügyi és tanügyi alkal­mazottainak helyes személyzeti politi­kával történő és az új feladatok megoldá­sát elősegítő elrendezése. Ennek a hatal­mas és az elnöki ügyosztály alkalma­zottai egészét igénybevevő munkának fő feladataként az alábbiakat tűzzük ki. Az összes hivatalok és ügykörök lét­számának összehasonlításával a helyes személyzeti megoszlás megállapítása oly­képpen, hogy az egyes ügykörök ügyforgalmához mérten mi a helyes személyzeti lét­szám. Ugyancsak az alkalmazottak idejével való takarékoskodás és a jelenleg még nagy nehézségekkel küzdő közlekedés meggyorsítása érdekében a külterületen lakó alkalmazottakat ■— természetesen a közigazgatás és a dolgozó ügyfelek érde­kének szem előtt tartásával — a lakó­helyükhöz legközelebb eső munkahelyre osztják be. Az új munkáskáderekkel — akik igen kiváló szakembereké válnak — felfris­­sített közigazgatásunknak, jól képzett és demokratikus főiskolát végzett szakká­derekre is szüksége van. Eddigi vizsgála­taink alapján megállapíthattuk, hogy egyes közigazgatási szakalkalmazotti kategóriákban az új, népi származású és demokratikusan nevelt nemzedékre közel­jövőben elég nagy számban lesz szükség. Egyik-másik szakvonalon hiány van, más szakvonalon pedig nincs után­pótlás, így a kerületi elöljáróságok műszaki ügycsoportjai építészmérnök és építész­­technikus káderekben szenvednek hiányt, bár e csoportok munkájának túlnyomó része éppen épületekkel kapcsolatos. A rendőri büntetőbírói és az anyakönyv­­vezetőségi kádereknél feltétlen szükség lesz megfelelő jogászutánpótlásra is. Evvel rá akarok világítani a reakció által tudato­san és titokban terjesztett badar állítás­­nak helytelenségére, hogy kár tanulni, tanult, iskolázott emberre már a köz­­igazgatásnak sincs szüksége. Minden józan, becsületes ember tudja, hogy szükség van jól képzett szakemberekre, mégpedig nemcsak a régi, hanem az új, friss erővel és tudással bíró, a dolgozó nép­ből származó utánpótlásra is. Dr Mester István így vagy­u­n­k аж A Közalkalmazotti Szakszervezet pest­hidegkúti iskolájának két hallgatóját ka­lauzoltam végig a Városházán. Azt sze­rettem volna bemutatni nekik , miként dol­goznak a munkamódszerek megjavításán és a munkafegy­elem megszilárdításán. El­vezettem őket az éberség­­főparancsnoksá­gára«, a Gondnoki Hivatalba is. Tudvalevő, hogy a Városházán elsősor­ban a Gondnoki Hivatal alkalmazottainak kell ügyelniük az éberségre, hiszen az egész épület, azon belül pedig minden szoba és asztal végső soron az ő gondjaikra van bízva. Hát szépen fogadtak. Tímár elvtárs előszobája üres volt. Egy darabig cselleng­tünk a szobában (akár az összes iratokat összecsomagolhattuk volna), közben egy szobával arrébb folyt a beszélgetés. Meg­unva a várakozást, bementem a belső szo­bába és egy kartársnővel közöltem, hogy mit keresnek a külső szobában az elvtársak. Azzal eltávoztam. Amikor kb. 15 perc múlva visszatértem, a pesthidegkúti elv­társak közölték velem, hogy bizony őket még senki sem kérdezte meg: tulajdon­képpen mit is keresnek itt? Hát így állunk az éberséggel. De a Somogyi Béla­ úti kapunál sem különben. Egyszer egy pár napilapot vittem ki a kezemben s a portás megállított, gondosan átnézte : nincs-e rajz közöttük. Amíg ő vizsgálgatott, sóvárogva néztem a mellettem tömött aktatáskával távozó em­bereket. Bár én is tömött aktatáskát hoztam volna, most nem kellene mutogatnom ártat­lan újságjaimat. De hiába: szabály, az szabály — rajzot nem szabad kivinni! Persze nem mindig ilyen szigorú a vizs­gálat. Egyik elvtársam például — zsebében a hazaszállítási engedéllyel — egy nagy­tekercs rajzot vitt ki a kapun. Minden további nélkül kiengedték volna, de, ö­ltz- éberséggel... tanság kedvéért szó szerint megkérdezte: Szabad-e kilopnom a rajzot? Persze az »éberség« megakadályozta a lopást. E kér­désre ugyan mi lehetett volna a válasz? Hát persze, hogy nem ! S így legalább nem hiába írták a hazaszállítási engedélyt sem : elvtársunk szépen leadhatta a portásnak. Nem kevésbé kedves eset történt velem is a Budapest nyomda N.V. I. udvari, kőnyomdai kapujánál. Hová tetszik menni ? — kérdezte a portás. A kő­nyomdába­n válaszoltam. Csend lett. A portás nem szólt semmit, csak a kezembe nyomott egy ceruzát és szinte parancsolólag nézett a belépési jegyzetblokkra. Mit tehet­tem mást (ha már meg akarja örökíteni az írásomat), gyorsan beírtam egy jóhang­zású nevet, egy szimpatikus utcanevet és aggódva vártam , mikor kéri az igazolást. Nem kérte. Szó nélkül ráírta az időpontot, kitépte és a kezembe adta. Szabad volt az út. Elintéztem amit akartam s utána a nyom­dán keresztül előrementem az irodába. Nyugodtan eltávozhattam volna, hiszen a nyomda irodai bejáratánál nincs ellen­őrzés, én azonban inkább visszamentem s úgy próbáltam eltávozni, hogy nem adtam át a cédulát. Ez már nem sikerült. A portás visszakérte a cédulát. Úgy látszik, mégis szüksége van az írásomra. Vagy mégis van éberség a Budapest nyomdában? Úgy látszik van, mert a könyvkötészeti kapun már semmiféle magyarázkodásra nem engedtek be. A portás inkább előre­ment és beszólt az ajtón: »Itt várja egy hapsi.« Éppen csakhogy meghallottam, de számomra ez is elég volt. Gyorsan eltávoz­tam s közben azon törtem a fejem, mi lenne, ha a formális éberség helyett valódi éberség lenne a Városházán s ha az éberség nem arra volna jó, hogy módot adjon a kellemetlenkedésre és udvariatlanságra ? Azt hiszem sokkal jobb lenne. S azt hiszem, rövidesen így is lesz. — és — 3 Néhány szó az újtípusú közigazgatási dolgozókról A IX. kerületi elöljá­róság átszervezése kapcsán sok szó esett a népi köz­­igazgatásról. Cikkek, ta­nulmányok, tanfolyamok ismertették, hogy vált va­lóban népivé, a dolgozók­kal együtt dolgozókká,­­— a nép cselekvő erejének utat nyitva —, a szocia­lista építés útján élővé a közigazgatás. De keveset hallottunk arról, hogy az újtípusú közigazgatás kitermelte magából az újtípusú közigazgatási dolgozót is . A »népből vagyunk — népért vagyunk« jelszó igaz megtestesítőjét. A fordulat akkor kezdődött, amikor a köz­­igazgatásban is helyet kaptak az új káderek, akik a munkapad mel­lől nemcsak osztályuk, népük szeretetét hozták magukkal, hanem a tervszerű munka szük­ségszerűségének és fon­tosságának gondolatát, a brigádok, egyéni és páros versenyek szellemét is. Ma már közigazgatá­sunk minden ágazata munkaterv szerint dolgo­zik és igyekszik túlteljesí­teni vállalt feladatát. A munkatervek kapcsán viszont a kollektív szel­lem mellett kialakult az egyéni felelősség érzése is, hisz minden dolgozó tudja, hogy a globális terv sikere a ráeső részletek pontos megvalósításán múlik. El kellett pusztítani, meg kellett semmisíteni a régi aktagépbürokrata­­közalkalmazottnak még az emlékét is, hogy kialakul­jon, hogy megvalósuljon az új közigazgatási dol­gozótípus, aki túllát író­asztalán, mert ismeri kerü­letét. Aki munkájában nem az aktát nézi, hanem dol­gozó társai ügyét, sorsát, életét, melynek kedvező el­intézését azok joggal vár­hatják el tőle. Akinél a munkaidő nem addig tart, amíg az épü­letből ki nem lép, hanem aki hivatalos időn túl is együtt él a kerület dolgo­zóival. Résztvesz megnyil­vánulásaikon, tanítja őket és tanul tőlük. Aki képezi magát ideo­lógiailag és szakmailag egyaránt, aki igyekszik megismerni a Szovjetunió évéhez hasonló munkakört ellátó dolgozóit, azok mun­kamódszereit, feladataikat.. Aki ankétokon tárgyalja meg a kerület dolgozóival közös problémáikat, aki ott szerepel az elöljárósági kultúr­gárda kollektívájá­ban, aki megtalálható az MHK-mozgalom tagjai között, aki érzi, érti, mit jelent e szó, amelyet any­­nyit emlegetünk és amely­nek ő ad igazi szocialista értelmet: Népi közigaz­gatás. BERKES LAJOS MEGALAKULT A VÁROSHÁZI MNDSZ A városházi asszonyok hatalmas háló­zata, amely eddig is számos hasznos feladatot vállalt és végzett el, olyan mértékben szélesíti ki munkaterületét, hogy bekapcsolódik a Magyar Nők Demokratikus Szövetségének nagy tábo­rába és pénteken, november 25-én tartja alakuló ülését. E nagy tábor fogja képviselni a magyar dolgozók közel felerészét, kiket a magyar alkotmány foglalt most tiszta és világos rendszerré megteremtve a nők egyenjogúságát. Nemcsak kimondta, ■— mint nem egy helyütt — formai külsőségekkel a nyugati államok alkot­mányai, hanem tényekben is megvaló­sította. Nemcsak megszüntette, kikü­szöbölte, az eddig bántó megkülönböz­tetéseket, amelyek alábecsülték, másod­rangúvá bélyegezték a nőt. Az alkot­mány egyik tartópillérévé tette azt a gondolatot : nincsen különbség dolgozó és dolgozó között, férfi és nő között, mindenkit munkája szerint érté­kelnek. Oda is állította a nőt a legfontosabb munkahelyekre. A rendőrtől a polgár­­mesterig, a villamosvezetőtől a minisz­terig megállják helyüket a nők s bizonyságot tesznek arról, hogyha »min­denkinek a munkája szerint­ jár a meg­becsülés, akkor a nők ott állnak az első sorban. Az MNDSz a dolgozó nőknek a tábora, mert szükségesnek érzik, hogy egy külön táborban is kifejezésre jut­tassák állásfoglalásukat a béke mellett. Lehet-e nekünk dolgozó nőknek nagyobb feladatunk, mint megvédeni a világot a háború rémeitől, amelyek ugyan mindenkit sújtanak, de amelyekből a nők kétszeresen, sőt többszörösen kiveszik részüket, mert jóformán minden nőnek meg van maga mellett, akit féltsen. Moszkvában most ülésező Demo­kratikus Nők Világszövetsége Végrehajtóbizottságának ülésén ,a melyen a magyar MNDSz küldöttei is részt vesznek. Joború Magda az MNDSz főtitkára a következőket mondotta : — Szocialista építő munkánkat nem tudjuk másképpen folytatni, mint állandó harcban az imperialisták ellen, akik elkeseredett gyűlölettel nézik ezt az építő munkát. De népünk, beleértve az asszonyainkat is, tele van optimiz­mussal. Szilárdan hiszünk abban, hogy az imperialisták provokációi, akár a népi demokrácia országai, akár más országok ellen irányulnak, kudarcra vannak ítélve, mert Kínától Német­országig egyre nő a béketábor ereje, s ennek a béketábornak az élén a nagy Szovjetunió áll. Az országépítésből a­ nők a férfiakkal egyformán veszik ki részüket, ezt kifej­leszteni és kifejezésre jutattni az MNDSz feladata s ennek indulnak neki — a Szovjet példák nyomán — a Városháza dolgozó női is, amikor 25-én, pénteken számtalan taggal csatlakoznak az MNDSz országos mozgalomhoz. Joó Erzsébet AKI KERES, AZT TALÁL amikor négy év után kerül elé a tizenkétéves akta AVAGY Egy beporosodott íróasztal fiókjának mélyében pontosan 1949 november 10-én a következő kérvényt találtuk : Szendy Károly polgármestert arra kéri egy rákosszentmihályi okleveles tanító­nő, hogy »méltóztatna« lehetővé tenni számára a Pedagógiai Szeminárium egy­éves tanfolyamára való felvételét, ennek elvégzése után »alázatos tisztelettel« kéri, hogy a székesfőváros­ valamelyik iskolá­jában tanítónői beosztást kaphasson. Mellékelve: eredeti tanítónői oklevél, keresztlevél, illetőségi bizonyítvány, er­kölcsi bizonyítvány. Tizenkét eszten­deig porosodott a beadott kérvény a 4 db melléklettel együtt az asztalfiókban, iktatás nélkül. A kérvényt 1937-ban ad­ták be. Most levelet írtunk a címzettnek s kér­tük, hogy jöjjön be a Városházára, vegye át az iratait. •— Hogyan kerültek elő ezek az iratok? •— kérdezte a behívott tanítónő •—, réges­­régen lemondtam róla. Mennyit jártam én akkor, hogy legalább az irataimat adják vissza. Sajnos, az előszobán túl sohasem jutottam. Az ügyosztály volt tanácsnokához is óriási protekció kellett, hogy egyetlen­egyszer bejussak. De ezzel aztán ki is merült minden további ténykedés. Akkor egyszer végre sikerült a tanácsnok színe elé kerülni az iratokkal és íme, most Önöktől kapom vissza s bizony egy pil­lanatig sem kellett várni az előszobában. Amint felmutattam a behívólevelet, ab­ban a pillanatban fogadott a mostani tanácsnokhelyettes és máris kezembe adták régen elveszettnek hitt irataimat. Hát igen. • • van egy kis különbség. Hogy a régi tanácsnok milyen hermeti­kusan volt elzárva nemcsak a felektől, de az ügyosztály dolgozóitól is, erről egy konkrét példa tanúskodik. Ugyanennek a fióknak a rendezésénél egész csomó bianco levélpapírt találtunk, amelyeken az ügyosztály pecsétje és az ügyosztály volt vezetőjének aláírása szerepelt. Ez magyarul azt jelenti, hogy nevezett nem­csak az ügyfelektől volt elzárva, de az ügyosztály dolgozóitól sem engedte magát zavartatni, inkább előre odaadott aláírt üres levélpapirosokat. Használják fel, ahogyan akarják. így nézett ki 1938-ban közigazgatási vonalon az akkori Horthy­­rendszer. Tamás Éva : Ez eddig rendben van. Csak azt nem tudjuk megérteni, hogy 1945-től 1949 november 10-ig mi történt az íróasztallal, ahol a tanítónő kérvényét pihentették? Négy éven keresztül nem volt idő ahhoz, hogy az íróasztal fiókjait átnézzék, vagy pedig az íróasztal mindeddig a lomtár­ban porosodott? .. . Erről talán egy külön cikkben kellene beszámolni. 1 nap alatt 4000 fát ültettek ki Zuglóban Kétheti kemény munkával termelték ki a brigádok az Új Köztemetőből a Zugló fásításához szükséges akác­­suhányokat. Munkájukat nem gátolta a kedvezőtlen, esős időjárás. Az elmúlt vasárnap volt a kiültetés nagy napja. Autók és lovaskocsik hordták szét a XIV. kerület külső részeire a több mint 4000 fát. A tömbmegbízottak és házmeg­bízottak szervezése mellett egyetlen nap kiültették a kerület lakosai a fenti meny­­nyiséget. A suhányok kitermelése és a fák kiültetése folytatódik egészen Zugló utolsó utcájának befásításáig.

Next