Friss Hirek, 1920. május (4. évfolyam, 1-22. szám)
1920-05-26 / 18. szám
Hódmező,vásárhely, 1920 IT. évfolyam 18. őzéi Szerbia, máju SS _________ • FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP Szerkesztőség, kiadóhivatal és könyvnyomda FS szerkeszts • Előfizetési ára negyedévre 70 korona, fél-Araf kor. Hódmezővásárhely, Szent Antal utca 7. szám , _ évre 140 korona Arató kor Megjelenik mindennap kora délután BARABAS ISTVAN Hirdetések a legolcsóbban közöltetnek A háború előtti évek derűs fénye ragyogta be egy éjszakára a „Sas“ nagytermét piros pünköst másodnapján. A megviselt falakon ott van még az oláh orgiák szennye s a páholyokból még egyre árad a szappantól irtózó „havasi franciák" nehéz illata, az emelvényen még a sarokban búslakodik az egyik csillár, mintha a szomorú magyar sorsot akarná jelképezni, aminek napja még nem ragyoghat teljes fényességében. De a hiányos világítást százszorosan pótolja a ragyogó leányszemek és a napsütötte ifju arcok tiszta sugárzása. Száz meg száz pár járja a táncot önfeledt vidámsággal és utánozhatatlan magyar büszke tartással. Az áldott magyar földnek és a fiatalságnak elbájoló igézete ömlik el a táncoló párokon s ennek fénye ragyog vissza a bennük gyönyörködő szülői arcokon. A föld édes gyermekei ők, akik világboldogító „eszmék" részeg tobzódásai között is mindig magyarok és hűségesek maradtak apáik hitéhez és erkölcséhez és a magyar föld szeretetéhez. Búzavirág szemű, pirospipacs arcú leányok, napbarnította képű déli ifjak karján tovatűnnek s ismét visszatérnek — mint egy kedves álom, mint egy hullámzó buzakalász-tenger... A boldog ifjúság s az újraéledő magyar reménység koszorúba kötve. Csak itt-ott látunk egy-egy révedező tekintetet. Mintha a messze távolban keresne valakit, aki elment egyszer „szép vitézek seregével" és nem jött vissza többé soha, soha!... Átsuhanó bárányfelhő árnyéka a ringó búzatáblán. Szétfoszlott álom visszaverődő emléke, aminek már nincsen könnye, csak mos i Isolya. Azért olyan fájó, azért olyan édes!.. . Igazi nagy lelki gyönyörűséggel néztük a magyar föld leányainak és fiainak felejthetetlen mulatságát. Az ifjúi erő gyönyörű megnyilatkozásának láttán újra megerősödött bennünk a hit, hogy ez a nép elpusztíthatatlan s örök élete van ezen a földön. Ezen a földön, amelyből él, amelyet szeret. Amíg ez a szeretet él a magyar szívekben — határozhat rólunk az antant amit akar — mi a halálos ítélet elhangzása közben is hirdetjük: voltunk, vagyunk, leszünk! Bauer miniszter Vásárhelyen Városunk ünnepe Hazánk mai politikusainak egyik kiválóságát, a teremtő, az újjáépítő munka egyik fáradhatatlan apostolát, a vallás-erkölcs és nemzeti kultúra legfőbb irányítóját, Haller István kultuszminisztert látta vendégül Hódmezővásárhely pünkösd másodnapján. Eljött közénk a szónak nagy mestere, a tiszta és nemes gondolatoknak, a hazafias eszméknek és terveknek gazdag tulajdonosa, hogy elcsüggedt lelkünkbe bátorítást és bizalmat öntsön épen azokban a nehéz pillanatokban, amikor halálos ítéletünk meghozatalában az utolsó munkát végzik a kultúra és emberszeretet, a nemzetek boldogításának szent nevében. Késik a vonat . A miniszter érkezését 10 órára jelezték. A Kossuthteret, az Andrássy utcát, a térre futó utcákat ellepte a népáradat. Azonban az orosházi gyűlés sokáig tartott s a külön vonat csak 12 órára robogott be. A vonatból a miniszter szállt ki elsőnek. Utána Szádeczky Lajos dr. all. kerület képviselőjelöltje jelent meg az ajtóban. Lelkes, meleg éljenzés fogadta a minisztert és a képviselőjelöltet, aki napról-napra, percről-perce közelebb férkőzik a választók szívéhez. A miniszter kíséretében voltak: Szűcs Dezső nemzetgyűlési képviselő, Biber József képviselőjelölt, Kocsán Károly szerkesztő, Ferenczy Jolán, Mayer Mária tanár, Jalsovszky Jenő dr. min. oszt. tanácsos, Biloveszky József a közoktatásügyi minisztériumba beosztott tanár, Jelfy Gyula szerkesztő. A fogadtatás Az állomás kijáratát fenyőgallyakkal díszítették. De a legnagyobb dísz volt Vásárhely magyarruhás úrnőinek festői félköre s az a gyönyörű rózsa sorfal, amelyet városunk száz szép lánya alakított, szegélyezve a miniszter elvonulásának útját. A fogadásnál ott volt városunk vezetősége, a tisztikar részéről Diendorfer Miksa alezredes, kíséretével az egyházak, a hatóságok, hivatalok, egyesületek tisztikara, a tanárság, tanítóság nagy számban. A fogadásnál, a népgyűlés előkészítésénél, a bankett rendezésénél részt vett hölgyek névsora a következő : dr Temesváry Gézáné, Kovács Józsefné, Barabás Istvánná, Bereczk Péterné, Nyizsnyay Aranka, K. Nagy Lajosné, özv. Zomboryné, Gosztonyi Laura, özv. Nagy Sándorné, Késey Istvánná, dr Czakó Lajosné, özv. dr Szekula Józsefné, dr Pokomándy Béláné, dr Hódi Sándorné, Pancza Istvánná, Molnár Istvánné. A minisztert dr Soós István polgármester üdvözölte. Haller István vallás- és közoktatásügyi miniszter közvetlen, szíves szavakkal köszönte meg a fényes fogadtatást. Bocsánatot kért a késésért. Mentségül azt hozta fel, hogy itt olyan vendégszerető nép lakik, hogy lehetetlen a marasztalásnak ellenállni. Bájos leánykák gyönyörű csokrokkal kedveskedtek a miniszternek, Szádeczkynek, a kiséretnek. A vendégek elhelyezkedtek a kocsikban, a bandérium megkapta a jelt az indulásra s a végeláthatatlan kocsisor megindult a város felé. Az után mindenütt lelkes közönség, éljenzés. Valóságos diadalmenet volt ez. A népgyülés Kovács József, a függetlenségi eszmék kipróbált, edzett veterán bajnoka nyitotta meg a népgyülést és átadta a szót Szádeczky Lajos dr képviselőjelöltnek. Szádeczky beszél Hatalmas éljenzés viharzott fel, amikor a tudós professzor alakja megjelent a tribünön. Bocsánatot kért a késedelemért. Röviden beszélt. Szerencsésnek érzi magát, hogy ez a tősgyökeres város szeretetébe fogadta. Utalt arra, hogy a megfogyatkozott parlamentnek kell viselnie a rettenetes felelősséget, amelyet a béke aláírása jelent. Péchy Tamás a képviselőház volt elnöke ezelőtt harminc évvel figyelmeztette a nemzetet arra, hogy vigyázzon a galíciai invázióra. Bánffy Dezső azt hirdette és cselekedte, hogy a nemzetiségekkel nem szabad sima, keztyüskézzel bánni. Gyulai Pál azt jövendölte meg, hogy a testvérharc pocsolyába sülyeszti a nemzetet. Sajnos, mind a három politikusnak igazat adott a jövő. Haller István miniszter egyike azoknak a kiváltságosoknak, akik az összeroppanás idején is hirdetik a feltámadást. Szerte-járva ébresztgeti a magyarokat. Hirdeti, hogy csak a magyar kultúra ereje menthet meg és állíthat vissza régi dicsőségünkbe. Magyar kéz, magyar ész, magyar kultúra teremtett itt ezer év előtt országot. A magyar kultúra fogja megmutatni az egész világnak, hogy itt más nemzet nem lehet, csak a magyar. A Jakabok, az álpróféták idejének itt egyszer s mindenkorra vége kell legyen. Üdvözli a város közönségét szeretettel és bizalommal. Szádeczky Lajost lelkesen megéljenezték. Utána Haller István állt a közönség elé. Lelkes éljenzés fogadta. Haller miniszter beszéde A koporsószegezőre Mélyen tisztelt népgyűlés! Most, amikor mi itt gyűléseztünk, lehet, hogy messze nyugaton egy sokkal kisebb gyűlést tartanak, egy olyan gyűlést, amely nemzetünk jövendőjére és sorsára végzetesen komoly. Arról határoznak most, hogy hogyan tépjék szét azt az országot, hogyan alázzák meg ezt a nemzetet, hogy a porból fel