Friss Hirek, 1920. május (4. évfolyam, 1-22. szám)

1920-05-26 / 18. szám

Hó­dmező,vásárh­ely, 1920 IT. évfolyam 18. őzéi Szerbia, máju SS _________ • FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP Szerkesztőség, kiadóhivatal és könyvnyomda FS szerkeszts • Előfizetési ára negyedévre 70 korona, fél-Ara­­f kor. Hódmezővásárhely, Szent Antal­ utca 7. szám , _ évre 140 korona Arat­ó kor Megjelenik mindennap kora délután BARABAS ISTVAN Hirdetések a legolcsóbban közöltetnek A háború előtti évek derűs fénye ra­gyogta be egy éjszakára a „Sas“ nagytermét piros pün­­köst másodnapján. A meg­viselt falakon ott van még az oláh orgiák szennye s a páholyokból még egyre árad a szappantól irtózó „havasi franciák" nehéz illata, az emelvényen még a sarok­ban búslakodik az egyik csillár, mintha a szomorú magyar sorsot akarná jel­képezni, aminek napja még nem ragyoghat teljes fényes­ségében. De a hiányos vilá­gítást százszorosan pótolja a ragyogó leányszemek és a napsütötte ifju arcok tiszta sugárzása. Száz meg száz pár járja a táncot önfeledt vidámsággal és utánozha­tatlan magyar büszke tar­tással. Az áldott magyar földnek és a fiatalságnak elbájoló igézete ömlik el a táncoló párokon s ennek fénye ra­gyog vissza a bennük gyö­nyörködő szülői arcokon. A föld édes gyermekei ők, akik világboldogító „esz­mék" részeg tobzódásai kö­zött is mindig magyarok és hűségesek maradtak apáik hitéhez és erkölcséhez és a magyar föld szeretetéhez. Búzavirág szemű, piros­pipacs arcú leányok, nap­­barnította képű déli ifjak karján tovatűnnek s ismét visszatérnek — mint egy ked­ves álom, mint egy hullámzó buzakalász-tenger... A bol­dog ifjúság s az újraéledő magyar reménység koszo­rúba kötve. Csak itt-ott lá­tunk egy-egy révedező te­kintetet. Mintha a messze távolban keresne valakit, aki elment egyszer „szép vitézek seregével" és nem jött vissza többé soha, soha!... Átsuhanó bárányfelhő ár­nyéka a ringó búzatáblán. Szétfoszlott álom visszave­rődő emléke, aminek már nincsen könnye, csak mo­s i I­solya. Azért olyan fájó, azért olyan édes!.. . Igazi nagy lelki gyönyö­rűséggel néztük a magyar föld leányainak és fiainak felejthetetlen mulatságát. Az ifjúi erő gyönyörű meg­nyilatkozásának láttán újra megerősödött bennünk a hit, hogy ez a nép elpusztítha­tatlan s örök élete van ezen a földön. Ezen a földön, amelyből él, amelyet szeret. Amíg ez a szeretet él a ma­gyar szívekben — határoz­hat rólunk az antant amit akar — mi a halálos ítélet elhangzása közben is hir­detjük: voltunk, vagyunk, leszünk! Bau­er miniszter Vásárhelyen Városunk ünnepe Hazánk mai politikusainak egyik kiválóságát, a te­remtő, az újjáépítő munka egyik fáradhatatlan apostolát, a vallás-erkölcs és nemzeti kultúra legfőbb irányítóját, Haller István kultuszminisztert látta vendégül Hódmező­vásárhely pünkösd másodnapján. Eljött közénk a szónak nagy mestere, a tiszta és ne­mes gondolatoknak, a hazafias eszméknek és terveknek gazdag tulajdonosa, hogy elcsüggedt lelkünkbe bátorítást és bizalmat öntsön épen azokban a nehéz pillanatokban, amikor halálos ítéletünk meghozatalában az utolsó mun­kát végzik a kultúra és emberszeretet, a nemzetek boldogításának szent nevében. Késik a vonat . A miniszter érkezését 10 órára jelezték. A Kossuth­­teret, az Andrássy­ utcát, a térre futó utcákat ellepte a népáradat. Azonban az oros­házi gyűlés sokáig tartott s a külön vonat csak 12 órára robogott be. A vonatból a miniszter szállt ki elsőnek. Utána Szádeczky Lajos dr. all. kerület kép­visel­őjelölt­je jelent meg az ajtóban. Lel­kes, meleg éljenzés fogadta a minisztert és a képviselő­­jelöltet, aki napról-napra, percről-perce közelebb fér­kőzik a választók szívéhez. A miniszter kíséretében voltak: Szűcs Dezső nem­zetgyűlési képviselő, Biber József képviselőjelölt, Ko­­csán Károly szerkesztő, Fe­­renczy Jolán, Mayer Mária tanár, Jalsovszky Jenő dr. min. oszt. tanácsos, Bilo­­veszky József a közoktatás­­ügyi minisztériumba beosz­tott tanár, Jelfy Gyula szer­kesztő. A fogadtatás Az állomás kijáratát fenyőgallyak­­kal díszítették. De a legnagyobb dísz volt Vásárhely magyarruhás úrnőinek festői félköre s az a gyönyörű rózsa sorfal, amelyet városunk száz szép lánya alakított, szegélyezve a mi­niszter elvonulásának útját. A foga­dásnál ott volt városunk vezetősége, a tisztikar részéről Diendorfer Miksa alezredes, kíséretével az egyházak, a hatóságok, hivatalok, egyesületek tisztikara, a tanárság, tanítóság nagy számban. A fogadásnál, a népgyűlés elő­készítésénél, a bankett rendezésénél részt vett hölgyek névsora a követ­kező : dr Temesváry Gézáné, Kovács Józsefné, Barabás Istvánná, Bereczk Péterné, Nyizsnyay Aranka, K. Nagy Lajosné, özv. Zomboryné, Gosztonyi Laura, özv. Nagy Sándorné, Késey Istvánná, dr Czakó Lajosné, özv. dr Szekula Józsefné, dr Pokomándy Béláné, dr Hódi Sándorné, Pancza Istvánná, Molnár Istvánné. A minisztert dr Soós István pol­gármester üdvözölte. Haller István vallás- és közokta­tásügyi miniszter közvetlen, szíves szavakkal köszönte meg a fényes fogadtatást. Bocsánatot kért a késé­sért. Mentségül azt hozta fel, hogy itt olyan vendégszerető nép lakik, hogy lehetetlen a marasztalásnak ellenállni. Bájos leánykák gyönyörű csokrok­­kal kedveskedtek a miniszternek, Szádeczkynek, a kiséretnek. A ven­dégek elhelyezkedtek a kocsikban, a bandérium megkapta a jelt az in­dulásra s a végeláthatatlan kocsisor megindult a város felé. Az után mindenütt lelkes közönség, éljenzés. Valóságos diadalmenet volt ez. A népgyülés Kovács József, a függetlenségi esz­mék kipróbált, edzett veterán baj­noka nyitotta meg a népgyülést és átadta a szót Szádeczky Lajos dr képviselőjelöltnek. Szádeczky beszél Hatalmas éljenzés viharzott fel, a­mikor a tudós professzor alakja meg­jelent a tribünön. Bocsánatot kért a késedelemért. Röviden beszélt. Szerencsésnek érzi magát, hogy ez a tősgyökeres város szeretetébe fogadta. Utalt arra, hogy a megfogyatkozott parlamentnek kell viselnie a rettenetes felelősséget, amelyet a béke aláírása jelent. Péchy Tamás a képviselőház volt elnöke ezelőtt harminc évvel figyel­meztette a nemzetet arra, hogy vi­gyázzon a galíciai invázióra. Bánffy Dezső azt hirdette és cselekedte, hogy a nemzetiségekkel nem szabad sima, keztyüskézzel bánni. Gyulai Pál azt jövendölte meg, hogy a testvérharc pocsolyába sülyeszti a nemzetet. Sajnos, mind a három politikusnak igazat adott a jövő. Haller István miniszter egyike azoknak a kiváltságosoknak, akik az összeroppanás idején is hirdetik a feltámadást. Szerte-járva ébresztgeti a magyarokat. Hirdeti, hogy csak a magyar kultúra ereje menthet meg és állíthat vissza régi dicsőségünkbe. Magyar kéz, magyar ész, magyar kultúra teremtett itt ezer év előtt országot. A magyar kultúra fogja megmutatni az egész világnak, hogy itt más nemzet nem lehet, csak a magyar. A Jakabok, az álpróféták idejének itt egyszer s mindenkorra vége kell legyen. Üdvözli a város közönségét szeretettel és bizalommal. Szádeczky Lajost lelkesen meg­éljenezték. Utána Haller István állt a közönség elé. Lelkes éljenzés fo­gadta. Haller miniszter beszéde A koporsószegezőre Mélyen tisztelt népgyűlés! Most, amikor mi itt gyűléseztünk, lehet, hogy messze nyugaton egy sokkal kisebb gyűlést tartanak, egy olyan gyűlést, amely nemzetünk jö­vendőjére és sorsára végzetesen ko­moly. Arról határoznak most, hogy hogyan tépjék szét azt az or­szágot, hogyan alázzák meg ezt a nemzetet, hogy a porból fel

Next