Friss Hirek, 1920. szeptember (4. évfolyam, 100-124. szám)
1920-09-21 / 116. szám
t ért minden áldozatra kész tüzes-lelkes hadsereggel. Ilyen vezér mellett büszkeség és gyönyörűség közkatonának lenni! Hódmező-Vásárhely nagyot, szépet, üdvöset határozott és valósított meg. és ezzel példát mutatott az egész országnak. Világra szóló szép, követni való példát. * A megérkezés Pontosan a kiűzött időben robogott be az a különvonat, amely gróf Bethlen István v. b. t. t. képviselőjelöltet és kíséretét hozta, önagyméltóságával érkeztek: Kutkafalvy Kálmán, Sebes Dénes és báró Horváth Emil államtitkárok, dr Szádaczky Lajos, Temesváry Imre, Kenéz Béla, Hójj Imre, Pálfy Dániel képviselők, Hankó Elemér, Kolozs megye kiüldözött alispánja, Márky nyugalmazott ezredes. Lázár Dezső és Endrey Gyuláné üdvözölték gróf Bethlent, aki pár szóval megköszönte a szives fogadtatást. A menetet a bandérium nyitotta meg. Azután megindult a kocsik hoszszu sora. Az elsőben ült Lázár Dezső pártelnök jobbján gróf Bethlen István, akit az utca kétoldalán várakozó nép zajosan éljenzett. A mise A róm. kath. templom mellett felállított oltár előtt Kemény tábori apát fényes segédlettel tábori misét celebrált a háborúban elesettekért. Az oltár körül a rokkant bajtársak, az özvegyek és árvák, Bethlen István gróf lelkében mélyen megilletődve száll le kocsijáról s kíséretével együtt rész vesz a misén. A Kossuth téren Példás komolyság önti el a Kossuth tér felé hömpölygő tömeget. Magyar ruhás asszonyok, lányok, ünneplőbe öltözött férfiak várják türelemmel a gyűlés megnyitását. Feketéllik, tarkáink a városház alja. Mindenkit áthat a gondolat: nem közönséges napra virradtunk fel ma. Zúgó éljenzés köszöntötte a képviselőjelöltet, amikor kíséretével fellépett az emelvényre. Ünnepi csend. Az idegek a végsőkig feszülnek ... Nagy, jelentős pillanatok . .. Kezdődik a gyűlés ... A népgyűlés A népgyűlést a Kossuth téren 10 órakor nyitotta meg Barabás István mnit. lelkész. Bevezető szavaiban rámutat arra, hogy ebben a pillanatban azt látja, hogy választásra nem is fog kerülni a sor. Nincsen szükség arra, hogy Vásárhely közönsége előtt Bethlen István grófot bemutassa, a választás alkalmával mutassák meg s mutassa meg elsősorban a város közönsége Bethlen István gróf iránt érzett tiszteletét és szeretetét és adja is ennek tanúbizonyságát. Majd Szádeczky Lajos úr nemzetgyűlési képviselőnk állott felszólásra és többek között a következőket mondotta: Erről a helyről negyedízben van szerencsém Hódmezővásárhely hazafias, lelkes közönségéhez szólni. Az első szavam is az volt, amivel most kezdeni fogom, egyetlenegy pártot ismerek, amint azt a kormányzó úr őfőméltósága ezelőtt egy hónappal megjegyezte: a magyar pártot. Sajnos ez nincs meg. Nagyon természetesnek tartottuk, amikor hallottuk annak az országos nevű nagy politikusnak a nevét emlegetni, akinek a mostani választások alkalmával az I fő kerület mandátumának a megüresedésekor forgalomba jött. Ez Bethlen litván gróf. (Éljenzés.) Nagyon ízléstelennek tartanám, ha én itt Bethlen Istvánt ajánlani akarnám, az ő 20 ev**« fős politikai működése elég ajánlatt, ezt Vásárhely megérezte és elmondhatjuk, hogy csupán magát tiszteli meg és nagy szolgálatot tesz nemcsak magának, hanem a Hazának is azzal, ha őt választja meg képviselőnek. Bethlen István nevét nemcsak az ország, hanem a külföldön is általánosan ismerik. Majd Bethlen István gróf lépett az emelvényre. Bethlen István gróf programmbeszéde Mélyen tisztelt választóközönség! Ami iden megtisztelő bizalmuk folytánn első ízben van szerencsém körükben megjelenni, mindenek előtt hálás köszönetemnek adok kifejezést azért a kitüntetésért, amelyben részesítettek, amidőn Vásárhely képviselőjévé jelöltek. Ez a kitüntetés jóleső érzéssel tölt el először azért, mert olyant tüntetnek ki, aki lelkének minden szálával, szívének minden dobbanásával ragaszkodik Erdélyhez és Erdély ügyéhez és ezen szent ügy s az Önök is rokonérzésüknek adtak fezést. Jóleső érzéssel tölt el ez azért is, mert hiszen mögöttem 20 éves politikai múlt áll és azt érzem, hogy bár mindnyájan tanultunk a szörnyű katasztrófából, jómagam is máskép ítélem meg a kérdéseket ma, sok tekintetben mint ezelőtt, végeredményében, sajnos, az események igazolással szolgáltak annak a politikái, amelyet a múltban követtem, mikor éveken keresztül intettem, óvtam közéletünket a destruktív túlzásoktól, kerestem az orvoslást a nemzetiségi veszedelemmel szemben. íme, hogy ezt a nemzetet megmentsük attól a katasztrófától, amelybe belefutott, arra gyergék voltunk, gyengék voltunk a katasztrófa megakadályozására és most itt állunk nemzeti életünk romjain, itt állunk Szent István ezeréves birodalmának puszttulásánál. Egész generációknak munkája veszett kárba. Hiába haltak meg hőseink a csatamezőn, mert sajnos mindaz, amit ők építettek, amiért élni és amiért meghalni tudtak, néhány gonosztevőnek aljas munkája által rövid időn belül megsemmisült. (ügy van! ügy van!) Mit vesztettünk? Valóban itt az ideje, vegyük számba, hogy mit vesztettünk és vegyük számba, hogy mi menthető meg. Az a fő, hogy ebben a tekintetben tisztán lássunk, hogy melyek a bajaink, ennek felismerésétől függ jövőnk és feltámadásunk. Nem osztom sokaknak a felfogását, hogy itt a helyrehozásnál kormányzati mulasztások vannak. A helyzeten semmi kormányzati tevékenység nem javíthat rögtönösen. Amit a nemzet bűnösei követtek el, azt rögtönösen helyrehozni nem lehet. Még ha porából felkelne Széchenyi István, hogy a nemzet gazdasági életének segítségére jöjjön, vagy ha feltámadna id. Andrássy Gyula, hogy külpolitikánkat irányítsa, vagy ha felkelne sírjából Kossuth Lajos és a nemzet összes fiaihoz fordulva, lelkesítené a nemzetet, akkor sem volna ez lehetséges. Csak mindnyájunk összefogása árán érhetjük el a célt, hogy a rombadőlt nemzetnek új épületet, új otthont emeljünk. Mai helyzetünk? Helyzetünk, sajnos, kétségbeejtő. Hét millióra apadtunk le és nemzetünk java idegen rabiga alatt nyög? Vagyonilag is tönkrementünk, elvesztettük azokat az értékes területeket, amelyekből szükségleteinket eddig fedezni képesek voltunk, szomszédjaink jóvéhától függ, hogy kályhánkba besülhessünk, ő tőlük függ, hogy legyen téli kabátunk és jaj nekünk, ha mukkani merünk, mert mindentől megfoszthatnak. Sajnos, erkölcsileg is lesülyedtünk, mert ahelyett, hogy a veszély pillanatában összetartanánk, ehelyett irigységgel és gyűlöltséggel tekint a magyar a magyarra, ahelyett, hogy kettőzött erőfeszítéssel dolgoznánk, sokan dinom dánommal érik el azt a bankómennyiséget, amelyhez a háborúban juthattak. Jog. Kötelesség. Kritika Megszűnt közöttünk a fegyelem. Mindenki jogot követel és kötelességet senki sem teljesít. Mindenki kritikát gyakorol. Kritikát gyakorolnak olyanok, akik a saruk megoldására sem érdemesek és mindenki vezér akar lenni, engedelmeskedni senki sem akar. Ezzel még mindig nem merítettem ki azokat a bajokat, amelyek sorsunkat és jövőnket olyan sötétté teszik. Ellenségeink ámítottak Ellenségeink a szabadelvűség, a demokrátia, a népek önrendelkezésével ámítottak bennünket és mikor arra került a sor, hogy a jelszavakat megvalósítsák, az ellenkezőjét tették. Ma, a világháború után csak két nemzet van Európában: a legyőzöttek és a könyörtelen győzők nemzete. — És a nemzetek között egyenlőtlenné tétetett a verseny. Elég ha rámutatok arra, hogy határainkat úgy szabták meg, hogy zárva, nyitva állanak az ellenségeink részére. A fővárosunk egy napi járóföldra van tőlük. A békeszerződésben, amelyet aláírni kényszerültünk, a legtöbb kedvezményt voltunk kénytelenek adni ellenségeinknek, ugyanakkor nekünk hasonló kedvezményt nem nyújtanak, még a termésünk feleslege sem a mienk, hajózható folyóink felett nem mi rendelkezünk, beleavatkoznak, hogy ki legyen a királyunk. Hőseink felett ők akarnak ítélkezni, mint a háborúban bűnösök felett. Nem kell bizonyítanom, hogy mégakkor is, hogyha maga egy Széchényi István, vagy Kossuth Lajos felkelhetne porából és segítségünkre jönne, még ők is nagy nehezen tudnák nemzetünket újra talpraállítani. Előttünk ma más cél nem lebeghet tehát, mint az, hogy Hazánkat újból naggyá, erőssé, hatalmassátegyük, más cél nem lebeghet előttünk, mint az, hogy a porba sújtott Hazát újból feltámasszuk. Csak azért érdemes élnünk, hogy gyermekeink, unokáink számára biztosítsuk a létnek feltételeit, hogy újból kultur, a nemzethez méltó életet folytathassunk. Nem harc, hanem bölcs politika De ez nem jelent mindjárt háborút, sőt ellenkezőleg: ez elsősorban bölcs belügyi és bölcs külügyi politikát jelent. Meg kell állapítanunk az utakat és módokat, amelyekkel célhoz érhetünk, számba kell vennünk az anyagi eszközeinket; nem elég hangzatos programok felállítása, mert ebben volt részünk elég. A Hazát mégis elvesztettük. A hangzatos program nem egyéb, mint a koldusnak az álma a milliárdos örökségről, amellyel vigasztalja magát koldustarisznyája felett. A programmok többé kevésbé kártyavárak, amelyek összedőlnek,mert a bajoknak nem az igazi forrásait fedik fel, vagy nem a reális lehetőségek számbavételével állíttattak fel. Nem hangzatos programra, hanem egységes magyar közszellemre van szükség, hogy egymással összefogva a magyarság egy véleményt képviseljen és ezzel az egységes erejével támogassa a kormányt. Erőskezű kormány. Rotációs gép. Egy erőskezű kormány rendbe kell hogy hozza állami gépezetünket. Arra van szükség, hogy rendbe hozzuk financiánkat, hogy megindítsuk a termelést. Nem rotációs gépre van szükségünk, amely papirostörvényeket önt magából, amelyeket elolvasás után eldobunk, hanem olyan kormányra van szükség, amely rendet teremt közöttünk, helyreállítja a fegyelmet, a tekintélyt és újból szóhoz juttatja azokat, akik arrvalók és akik élettapasztalattal s szakértelemmel bírnak. Nem új törvényekre van szükség, a rendet a régi törvények alapján kell megteremteni és biztosítani. Elsők s nem utolsók kellenek a gátra. A választás jelentősége A kormányzópárt Közvéleményünkben egy téves felfogás napról napra terjed. Mikor a nemzet képviselőit megválasztja, azt hiszik, hogy ennek az a célja lenne, mintha monopóliumot akarna adni képviselőinek arra, hogy ügyeit intézze. Nem így áll a dolog. Minden magyar embernek részvételére szükség van a választás után is és egyetértésre van szükség. A közönség választáskor nem monopóliumot biztosít a képviselőnek, hanem politikai elveket szankcionál. Jó példával járt a nemzetgyűlés elől akkor, amikor a maga részéről az egységes kormányzópártot megalakította. A cél legyen az, hogy ez az egységes párt valóban egységben forradjon össze, minden utógondolat nélkül. Friss Hírek Szögek a koporsóba Legyen vége a parlamentben a személyes kérdéseknek (úgy van,) minden személyes kérdés egy szöggel több abban a koporsóban, amelyet szomszédaink ácsolnak a magyarságnak, mert a nemzetnek a tekintélyét csorbítják külföldön az örökös személyes kérdések. Sajnos, nem áll a helyzet magaslatán a magyar társadalom sem, mert bár belátta, hogy a társadalom szervezettségében van az erő, de ez a szervezkedés abban fejeződik ki, az úgy történik, hogy nap nap után új meg új ligák, új egyesületek tűnnek elő, amelyek többé kevésbé ugyanazokat a célokat hirdetve, ellentétes működéseket fejtenek ki ahelyett, hogy egybeforradnának. (úgy van, igaz!) Márpedig minden intelligens társadalomnak, osztálynak a befolyása és vezérképessége attól függ, hogy milyen a szervezettsége. Minél demokratikusabbak intézményeink, annál nagyobb szervezettségre van szükségünk, mert a demokráciával különben is együtt jár, hogy gyakran nem tanult emberek kezébe kerül a vezetés. Az osztálykérdés És ez különösen egy tekintetből végtelen veszedelmes (halljuk, halljuk!) Ez az ami egységünket megbontja, a diszharmónia a társadalmi osztályok között is. Ez az osztálykérdés. Ez nem engedi, hogy a társadalmi megnyugvás tökéletes legyen. Pedig nagyon is elérkezett az ideje annak, hogy a magyar osztályok között a megértés helyreálljon. A kormánynak az ipari munkássággal szemben a megbocsátás útjára kell térnie. A bűnösök bűnhődjenek, de a félrevezető