Friss Hirek, 1920. szeptember (4. évfolyam, 100-124. szám)

1920-09-18 / 114. szám

Hódmező-Vásárhely, 1920 IT. évfolyam 114. szám Szombat, szeptember 18 FizeftUTLEZV POLITIKAI NAPILAP Ara: Szerkesztőség, kiadóhivatal és könyvnyomda : Előfizetési ára negyedévre 70 korona, fél-­­ Ara: A­ntal­­ Hódmezővásárhely, Szent Antal­ utca 7. szám \ ^ ^ évre — korona C — wy­­l »» Telefon­szám 22. * IM. WAA Megjelenik mindennap kora délután |­­*■ A mai napon megkezdődnek városunk el­ső választási kerületében a képviselő választási küzdel­mek. Úgy látszik, hogy egy­hangú megállapodásra jut­nunk nem lehet. Még a múlt héten az volt a helyzet, hogy a pótválasztáson csak egy jelöltünk lesz. A héten azon­ban új jelölt is jelentkezett. Ezt a körülményt mi is je­leztük lapunkban, amikor megjegyzés nélkül közöltük az új jelölt nevét és pártál­lását. Mi, mint az általános választások idején,most is ki­jelentjük „azt a komoly elha­tározónkat, hogy program­­munkhoz hiven, személyi gyűlölködésnek ebben a lap­ban helyet nem adunk.Küzd­jön meg egyik a mással Pro­gramm és programm, irány­zat és irányzat, de nem sze­mély és személy!“ A­mi a jelölt személyét illeti, mi Bethlen István gróf jelölése mellett foglal­tunk állást és megválasz­tatni is őt óhajtjuk. A vá­lasztás eldöntésére a kerület választó közönsége a hiva­tott. Hisszük, hogy a válasz­tók komolyan mérlegelve széttépett hazánk szomorú helyzetét, meg tudják men­teni a küzdelmek alatt is a ma reánk legdrágább érté­ket ,a lelki egységet. E te­kintetben ma is valljuk azt, amit az általános választá­sok alatt, lapunknak május 12-i számában vallottunk. „Itt az ideje — írtuk akkor — hogy mindenki magába szálljon és arra gondoljon, hogy az igazságtalan béké­vel szemben a legelső fel­adat, az igazi erőforrás a nép lelki egységének megőrzése. Ha erre a ma­gaslatra fölemelkedni nem tudunk, akkor kárbavész itt minden törekvés, játéksze­rei maradunk ellenségeink­nek és az ország sorsára és jövőjére előre is elmondhat­juk : megpecsételtetek!“ . . . Minden komoly gondol­­­­kozású magyar honpolgár­­ előtt világos már a magyar­ság sorsa, építeni, az ország | helyzetének javítása mellett a saját sorsán is segíteni | csak abban az esetben képes minden választó, ha a hang- | | zatos jelszavaktól lelkét és | gondolkozását mentesítve az | egységes erőkifejtés ösvé­nyét választja. A demagógia pusztításainak eredményei szemeink előtt állanak. Ezen az úton tovább haladnunk nem szabad! A széthúzás­sal és gyűlölködéssel ment­hetetlenül belezuhanunk ab­ba a sírba, amit ellenségeink megástak számunkra! . . . „Azokat az újságokat amelyek a Károlyi-for­radalmat, a kommunizmust és a hadsereg desor­­ganizációját előidézték, magyar ember nem, tá­mogathatja. Ezek az orgánumok okvetetlenül felelősségre vonandók, sőt azok terjesztése nem­zeti szempontból egyenesen káros és veszedelmes­eT.Mareczhényi György az Ébredő Magyarok Egyesületének cíz­éke. ■mWwomm—MWiUkwh»» t run»MMiynnn inntrui'mn nwwrytrnnrm n —-r-n —-------- amm Gabonát és lisztet engedély nélkül se kocsin, se postán szállítani nem lehet A közélelmezési minisztérium észrevette, hogy a gabonának és őrleményeinek tengelyen való szállítása sok visszaélésre ad alkalmat és módot nyújt arra, hogy sok gabonanemű és őrlemény illetéktelen kézbe jusson. A közélelmezési kormány ennek következtében elhatá­rozta, hogy ezentúl búzát, rozsot, kétszerest, árpát, zabot, tengerit, tatárkát, kölest, lisztet és darát csak külön szállítási engedély alap­ján enged tengelyen szállítani. Ugyancsak megszünteti a gabonának és őrleményeinek 10 és 20 kilogrammos postacsomagokban eddig tűrt szállítását, sőt ezentúl a vasúti utasok a kézi podgyászban öt ki­logrammnál több gabonaneműt külön engedély nélkül nem szállíthat­nak. Az erre vonatkozó kormányrendelet a napokban jelenik meg. Románia négyszázmilliós rendelése a budapesti gépgyáraknál nyersanyagot és szenet Mo­marina ad A budapesti gépgyárak nehézsé­gekkel küzdő üzeme rövid, de min­denesetre belátható időn belül ha­­tfilmes lendülethez jut. Arról van szó, hogy a budapesti gépgyárak négyszázmilliós megrendelést kaptak Romániától. A nagyarányú vállalko­zásról szóló szerződést többes­ tár­gyalás után a múlt hét végén írták alá és­­ a román megbízásban vala­mennyi nagyobb, teljesen üzemképes budapesti gyár részei. Megbízható értesülésünk szerint más balkáni államok is foglalkoznak a tervvel, hogy rendelésekkel lássák el a budapesti gépgyárakat. A­zondán megbízás ma már be­fejezett tény. A munka fejében hoz­zánk özönlő négyszázmillió korona jelentékeny könnyebbséget hoz köz­gazdasági életünkbe és egyben biz­tató jel ez arra nézve is, hogy leg­alább a közeljövőben nem kell ag­gódnunk a nagyszerűen fejlett ma­gyar gépipar jövőjén. A szállításra vállalt munkák egy­­része gazdasági gépekből áll, ha a túlnyomó részt ipari berendezkedések és gépek teszik. Ezek között a pet­­róleumtelepeknek a háború folyamán elpusztult gépi berendezései szere­pelnek. Szállítunk még különböző rendszerű motorokat is. A munkának egy igen jelentékeny része természe­­sen javítás lesz.­­ A szükséges nyesanyagokról­­miután a budapesti gépgyárak kész­lete nem elég nagy, Románia gon­doskodik és Románia szállítja a kas­zárgyártásra szükséges különlege­­kokszot is. Kapunk Romániától ezen­kívül nagyobb mennyiségű kőszenet is. Megállapíthatjuk még, hogy Ro­mánia előbb francia és olasz gyárak­kal tárgyalt a nagy munkáról, amely úgyszólván az egész román ipar rekonstrukcióját jelenti, de a francia és olasz, majd a német gyárak ajánlata is jóval kedvezőtlenebb volt, mint a magyar gépgyáraké. Éppen ezen a ponton válik különösen jelen­tőssé a négyszázmilliós megbízás, mert a magyar gépipar versenyké­pességéről tesz félreérthetetlen bi­zonyságot. A rokkantak, hadiözvegyek és árvák s általában a háború áldoza­tainak kérdése már a háború esztendeiben egyik legne­hezebb gondja volt a harc­ban álló államoknak. A ma­gyar országgyűlés is hosszú hónapokon át foglalkozott vele. Hoztak is törvényt, a­mely ma is élő törvény.­­Pénzünk régi értéke szerint hathatós segítség is volna. De ma ? Ma éppen csak arra elég, hogy meg ne haljanak éhen azok, akik kapják. A forradalom kitörésével a háború áldozatainak gond­ját levetette magáról a kor­mányzat. Károlyinak és tár­sainak csak addig kellett a rokkant kérdés, amíg abból tőkét kovácsolhattak politi­kai céljaik elérésére. A bol­sevista kommunizmus meg ügyet se vetett rá. Kommunistáért azt mond­ták minden a mindenkié és senkinek sincs semmije,mert mindenkit a közösség gon­doz. Milyen eredménnyel gondozták az elesetteket — láttuk! A polgári kormányzat helyreállításával ismét vál­tozott a helyzet. A régi tör­vények ismét életbe léptek s rendes járandóságukat is­mét kiutalták. De mi lett ezalatt a pénz értékével ? Aki a régi érték alapján csi­nált számadást, annak szo­morúan kellett tapasztalnia, hogy amennyi pénzzel eddig egy három tagú családot el lehetett látni lábbelivel , abból most alig lehet egy gyermekcipőt vásárolni.

Next