Friss Hirek, 1920. november (4. évfolyam, 152-175. szám)

1920-11-26 / 172. szám

a élet szabadságának biztosítására és a nem csehek jogainak tiszteletére. Éppen most értesülök, hogy a csehek szobrokat döntenek le. Ez a hallatlan eset késztet arra, hogy a németekkel teljes szoldaritást vállaljunk. Kijelentem, hogy amíg a miniszterelnök nem nyilatkozik, elállok a szótól. A legnagyobb örömmel adjuk hírül olvasóinknak naponként, hogy a trieszti kikötőbe mikor, hány hajó, hány fogságból hazatérő magyar vérünkkel fut be. Mikor, hol lépik át a magyar határt. Oh, de seretnénk ott lenni valahol Szentgotthárdnál, hogy elsőknek szorítsuk keblünkre azokat, akik kétségben, övéikért való aggodalomban, szenvedésben, megalázásban és nélkülözésben töltötték el a szibériai fogság hosszú esztendeit. Két esztendeje annak, hogy megszűnt a háború. Két esztendő nem volt elég idő arra, hogy az oroszok fogságába került hős katonáink hazajöjjenek. Bezzeg, tőlünk az októberi forradalmat követő legelső napokban útrakelhettek az orosz foglyok. Mert mi a háború befejezését másként értelmeztük, mint a bolseviki Oroszország. S mint maga az antant is. Amikor aztán az oroszok is szabad embereknek nyilvánították a foglyokat, akkor újabb eladása támadt a hazajövetelnek. A pénz. Lerongyolódott, kiszipolyozott országunk nem tudta a szállítási költségeket előteremteni. A társadalom áldozatkészsége nem volt elég ahoz, hogy ezt a fájdalmas kérdést megoldhattuk volna. Szer módját kell kitalálnunk a hazaszállítási költségek előteremtésének. Csonka Magyarország hivatalos kormányzati szervei minden lehetőt elkövettek és elkövetnek, hogy a magyar hadifoglyok végre megszabadulhassanak a szibériai rettenetes szenvedésektől. A magyar királyi posta hadifogoly bélyegeket ad ki és árusít. A helybeli postán is kaphatók ilyen bélyegek. És sajnálattal állapítjuk meg, hogy a közönség nem váaliálja ezeket olyan készséggel, amelyet a szent ügy megérdemel. Ennek a pár sornak a célja az, hogy közönségünk minden jóért és minden nemesért lelkesülő szivének húrjaitmegrezegtesse. Vásároljon hadifogoly-bélyeget. A 40 filléres bélyeg ára 1 K 40 f. Ebből 1 K jut a hazaszállítás költségeire. A 60 fillérest 2 K 60 fillérért, az 1 koronást 6 koronáért lehet venni s ennek árából kettő, illetőleg öt korona jut a hadifoglyok hazaszállítási költségeire. Alig van ember, aki néha néha egy levelet ne küldene. Vegyen hadifogoly-bélyeget. És vegyenek az iparosok, a kereskedők, mindenki, akinek kivében van egy csipetnyije az irgalomnak, a hazafiságnak. A pajtahivatal az áruaitást hazafias kötelességtudásból, minden jutalék nélkül végzi. De ha a közönség tartóskodik a vásárlástól, kénytelen lenz a bélyegeket árusításra kiadni s a jutalékkal csökkenni fog az az öszeg, ami a hazaszállitási költségekre jut. Bélyeggyűjtőknek is ajánljuk a hadifogoly-bélyegeket. Ezeket ritkaságként drágán lehet majd értékesíteni. — Debreczen város természetben való élelmiszer-ajándékokkal látja el a Budapesten tanuló egyetemi hallgató fiait. Követendő jó és szép példa. Friss Hírek. Mit vettek el tőlünk ? VIII. A 20 milliónyi lakosból maradt 7 millió. Gőzmalmainkból évente 350 millió értékű liszt került ki. Ezzel szemben ma 50 millió korona értékű liszt 7 millió lakos között oszlik meg. Dohánytermésünk 47 ezer 850 métermázsa volt. Cukortermésünk 5 millió 900 ezer mm. ról 2 millió 610 ezer mm. maradt meg. Sótermelésünk 25 millió mm. volt. Ebből ma egy dekányi se maradt, úgy adja az oláh, ahogy akarja. Bányászaink száma 210 ezer 409 volt. Ma alig 45 ezer bányássza azt a 4 millió mm. vasat, ami a múltban 20 millió mm. volt. Aranytermelésünk 9 millió 960 ezer korona, tzüsitermelésünk 1 millió 79 ezer korona értékű volt, amiből ma egy korona érő se maradt. Vasúthálózatunk 19 ezer 754 kilométer hosszú volt. Ma égési hálózatunk alig 1320 kilométer. És milyen állapotban! . . Ipari pályán a 20 milliós számból 3 millió106 ezer 139 ember volt. Ma a 7 milliós lakosból 1 millió 707 ezer 706 ember él ipari pályán. Mi lesz ezzel a nagy tömeggel, ha megindul Csehország gyáriparának özöne errefelé , könnyen kiszámítható. Papírtermelésünk 35 millió korona értékű volt. Mi alig tudunk termelni 350 ezer korona értékű papírt. Ezek a számok hozzávetőlegesen mutatják, hogy mi volt nekünk Erdély, a Bánát, a Bácska és a Felföld . . . területei, melyek minden nagyobb gondozás nélkül megtermik a fűzfát, nyárfát, melyhez a Tisza parja megadja az ültetéshez és dugványozáshoz alkalmas anyagot. Ha még tovább késik az intézkedés, akkor bizony sohasem lesz belőle tüzelőfa. Amint látjuk, a hatóság intézkedése nélkül a birtokosok is elmulasztják az ültetőseket, noha szívesen tesik most zsebre a régi fákért járó ezreseket. Mutasson a faültetés terén a város hatósága jó példát és ültesse be arra alkalmas összes területeit. Hasson szigorú rendeletet, amely a fásítást mindenkinek tegye kötelességévé, legalább a tajya-udvarokban, az országút széli vagy a dülőút és lénna útakon, a mesgyékbe való faültetést. A városban az utcákon minden háztulajdonosnak rendelje el a fásítást, hogy így néhány év múlva már ne legyünk idegenre utalva a fáért. Ifj Bagi Sándor Tavasz is eljön! Épen úgy, mint az ősz, eljön a tavasz is. De nem jön el a városi tanács rendelkezése a fásítás ügyében, pedig a közönség azt várja. Minden ember látja és tudja, hogy a fahiány rettenetes. Beszerzése a legnagyobb lehetetlenség. Tátongó üresség az egész határ. Tátongó a város belterülete. Utcái kopárak, mert szükségletét fedezendő, fáit mindenki kiásatta. A város legszebb utcái éppen úgy, mint a legtávolabb eső zugutcák meg vannak fosztva dissöktől, mely nyáron árnyékos, hűvös éltető levegőt ad. És az intézkedés még mindig késik Az ősz és a tavasz a faültetés ideje, de sajnos, az sem tavasszal, sem az ősszel nem történt. Nem is fog az megtörténni, ha rá nem szorítja a hatóság a lakosságot, vagy azt hiszi a hatóság, hogy akkor, amikor még ő sem jár elől jó példával, megkövetelheti, hogy más őt kövesse. A város területei meg vannak fosztva adisses és hasznos fáktól, de nem ültet helyette senki újakat. Pedig ha nem ültetünk fát, ki fogjuk magunkat s ezt a szerencsétlen Csonka-Magyarországot még a jövőben is szolgáltatni a szomszédos oraaágok önkényének és fizetjük drágán a fát. A befásitásra alkalmas területek pedig idivel szolgáltathatnának nekünk használható ipari és tüzelő célra alkalmas anyagot bőven, nem kellene idegenbe menni fáért. Üresek az orzaágutaink. A véres tulajdonát képező birtokok határvonalai (mengyéi). A város csikányai birtok határát jelző kérisfák is úgy eltűntek, egyik szemszéd felibél vágatta és mágia hiányzik a városháza tüzelőfája. Az aperfák eltűntek mindegyik országutról, vájjon mikor pótolják? A vásártéri fák nagy része hiányzik, ezt is fásítani kellene. Vannak a városnak olyan vizet ártéri a****** Dánia a mini Kínai Luigi Barsini, a Corriere della Sira világhírű munkatársa most Dániában van tanulmányúton. De ott persze nem a háborút tanulmányozza, hanem a béke munkáját. A kis Dánia ezelőtt ötven esztendővel már valósággal halálra volt ítélve, amikor Amerika és Oroszország elárasztotta gabonával az egész viágot. Dánia akkor még csak gabonát termelt és ez a két ország olyan konkurense lett ezen a téren, akikkel ő sem vehette fel a versenyt. Kitért tehát a harc elöl és két nagy tudósa — Fjord, a fizikus és Segeleke, a vegyész — irányítása mellett valósággal egyetlen nagy mitorsággá alakította át az egész országot és igyekkezett a legbelterjezebb gazdálkodást kifejteni. A tudomány a mezőgazdák segítségére sietett és ma már ott tart Dánia, a kicsi, két és félmillió lakosú Dánia, hogy egyetlen egy esztendő alatt, tisztára évi keresetéből kifizethetné akár egész Ausztria és Magyarország minden háborús adósságát. Dániában — Kis Barzini — a legfőbb elv: a termékek legtökéletesebb hasznosítása, a legcsekélyebb áldozattal. Itt például a fejős tehén □em az, aminek az egész világon tekintik: egyszerű fejőstehén, hanem 10 gépezet, amelynek fejleszteni lehet a tej szolgáltatását, mintha csak manométerrel volna fölszerelve. Ott is van az istállóban minden tehén feje fölött, akárcsak klinikán a beteg ágya fölött, egy fejcédula, amelyre följegyzik, mennyit eszik, illetve ehet a tehén és mennyi tejet kell érte szolgáltatnia. Mihelyt nem ad annyi tejet, amennyit a központi felügyelet ellenére — rendszerint nők az illetők — megkövetelhetőnek talál az illető tehéntől, megvizsgálják, mi a baja a tehénnek és ha erősebb táplálás m mellett sem ad több tejet, küldik a vágóhídra. Az istállók tiesták, akárcsak valami gépház és géppel fejik a teheneket. A majorságok fel vannak szerelve hűtő- és fagyasztó gépekkel, gyűjtőmedencékkel, mindenütt csővezetékek hálózzák be az épületeket, hogy egyenletes meleg legyen; az istállókban külön mérik a tej zsírtartalmát minden egyes majorságban és mindent elkövetnek, hogy fokosaik a tej zűrtartalmát. A vajat is gépileg állítják elő. De az is természetes, hogy a vajgyártás melléktermékeit is felhasználják, még a savót és sót is, amikkel disznókat hizlalnak. Ennek a gazdaságos rendszernek köszönhető, hogy Dánia egyenest hihetetlen eredményeket tud felmutatni. Több mint száz millió font sterling értékű gabonát termel és hogy a termelést még fokozhassa, most ledöntik az egyes kis birtokok közötti kerítéseket és írág a méllyeket is felszántják. De az az ország, amelyről Berzini igy kiált föl: — az igazi Tej itt ! Több mint hárommilliárd liter tejet termel ezvesszendő alatt és valósággal adófizetőjévé tette már Angliát, amely évente csevajért harminc-negyven millió font szerlincet fizet neki. Ami a termelés megszervezését illeti, a szövetkezeti rendszer uralkodik Dániában. Minden egyes birtokos a szövetkezetnek termel és a szövetkezet adja el számára terményeit, így aztán az egyik birtokos nem versenytársa a másiknak, hanem csak utáni. Tojástermelésre és eladásra például nem kevesebbmint ötszáz szövetkezete van Dániának, több mint ötvenezer taggal és csak tojásból közel húsz milliárd korona bevétele van évente és tehénállománya meghaladja az egymilliót. Mi is elmondhatjuk Barzinivel együtt: — Boldog Kánaán ! De mi még hozzátehetjük azt is, hogy Magyarország is teheti- ismét ilyen Kánaán, ha megszivte- Dánia boldogságát, mi is úgy könk a dologhoz, mint az a marok nép! „Közérdek“ közgazdaságk’ rovata Felhívjuk az összes Gazdasági Egyesületi tagokat, hogy ’ utolsó befizetési tagdíj nyugtájuk'* jelentkezzenek minél előbb, december 10 ig, a Gazdasági Egyesület titkári irodájában névsorrendezés végett. Mindazok, akik szénre, búzára befizettek, jelentkezzenek a Gazdasági Egyesület titkári irodájában minden kedden és népteken, hol pénzüket visszakapják. mmt-fin-innaik - v Lesz már szene a villanytelepnek Gróf Bethlen István levele A tegnapi nap folyamán levelet kapott a polgármester gróf Bethlen István nemzetgyűlési képviselőnktől, aki eljárt a budapesti szénközpontnál a villanytelep állandó szénnel való ellátása ügyében. Az Orsz. szénbizottság Bethlen István gróf közbenjárása folytán utasította a magy. áll. kőszénbánya részvénytársaságot, hogy a vásárhelyi villanytelepet rendszeres szénellátásban részesítse, így tehát remélhető, hogy a világítás terén lévő állandó zavarok meg fognak szűnni. A kőszénbánya részvénytársaság egyben arról is értesítette gróf Bethlen Istvánt, hogy a közkórház részére is útnak indított 15 tonna szenet. mrri-irrrMiaaai mamim i~iininnrrn~imm~rr — Meghívó. Az iparügylat választmányi tagjait a folyó hó 28-án, vasárnap délután 2 órakor tartandó vállatmányi ülésre tiztelettel meghívom. Tárgy: a vendéglői jog bérbeadására beérkezett ajánlatok elbirálása. Hódmond- Vásárhely, 1920 nov. I 23. Konca Pál elnök.