Friss Hirek, 1921. január (5. évfolyam, 1-24. szám)

1921-01-26 / 20. szám

Hódmező-Vásárhely, 1921. V. évfolyam 20. szám Szerda, január 26. FCCIGETLEM POLITIKAI NAPILAP •Ara: SzerkesztőnőQ, kiadóhivatal és könyvnyomda r..aix„ ,x Előfizetési ára negyedévre 80 korona, fél- Ára: s ^ , Hódmezővásárhely, Szent Antal-utca 7 szám \ Felelős szerkesztő évre - korona * _ *- j: Telefon­szám 22. BARABÁS ZSTÍ’WAJRI Megjelenik mindennap kora délután ** rí—rí—i^i ■—i r - irrinn i~ -inrn-i i—i i- *i*i *i**i‘i*i*m*i*i‘ * i A havasi franciák már végrehajtották a nép­számlálást a megszállott te­rületeken is. Természetesen oláh módszer szerint. A me­lyik magyar pár szót tudott a havasok zengzetes nyel­vén, azt irgalmatlanul oláh nemzetiségűnek vették föl. Ha valaki véletlenül gör. katholikus, vagy gör. keleti vallásu — ha hetediziglen magyar is máskülönben — azt oláhnak számítják. Ijj­ mégis mulatságos számok alakultak ki a népszámlálás végén. Például Kolozsvárott, amelynek lakossága 67 ezer 497, dacára a világraszóló kegyetlen üldözéseknek 38 ezer 330 magyart voltak kénytelenek elkönyvelni a „rómaiak“ a 10 ezer 725 órá­val, a 9188 zsidóval, a 3640 némettel és az 5594 egyobb nemzetiségivel szemben. Ugyanez az arány Ara­don, Nagy-Váradon, Brassó­ban, Szathmárott és Maros- Vásárhelyen. Ez utóbbi vá­rosban 23 ezer 285 magyar lakos mellett csak mindössze 3952 oláhot tudtak össze­hozni ispásék. Pedig ugyan­csak működött a korbács, vagyonelkobzás, üldözés és mind az a hitványság, ami az oláh sigurancia fegyver­tárában található, a zsidó­kat mindenütt külön nem­zetiségnek számították, bár a berlini szerződés paran­csolta polgárjogot még ma se adták meg nekik. Mindezeket az ékes ada­tokat a Bukaresti Hírlap közli le ibolya szerénység­gel. Az adatok annál hite­lesebbek, mert hiszen az ál­dott és cukros cenzúra Oláh­­országban is virágkorát éli. Nem tehető tehát föl, hogy a mi javunkra hamis ada­tokat engednének át. Azt nem hisszük, hogy a antant előtt az oláh eldicse­kedne a népszámlálás ada­taival. De ha mégis a párisi franciák kezébe jutnak ezek a számok, vájjon mit szól­nak ott Arad, Kolozsvár és Maros-Vásárhely oláh vol­tához ? Miért kell ezeknek a városoknak oláh járom alatt élniök, ha mindenik­­ben aránytalanul több a ma­gyar, mint az oláh? Látiratok Apponyi nyilatkozata parisban Bpest, jan. 25. A „Sajtótudósító“ jelenti: a Pesti Hír­lap munkatársa beszélt Párisban gróf Apponyival párisi tapasztalatairól. Apponyi azt mondta, hogy a háború óta az ő esete az első, hogy magyar politikus egy asztalnál ülhetett a volt ellenséges államok politikusaival. A franciákat élénken érdekli a kérdés, hogy Ma­gyarország milyen álláspontot foglal az adott helyzetben az európai általános politikát illetőleg. A bolsevizmus fenyegető előretörése a franc­okban is az a meggyőződést érlelte meg, hogy az ellen Európa összes államaival együttesen kell fölvenniük a küzdel­met, amelyből Magyarország se hagyható ki. Daniloának a külügyi tárcához való kinevezését Ap­ponyi Magyarországra szerencsének tartja. Apponyi Párisból Genfbe megy, hogy ott folytassa tovább agitációját Magyarország érdekében. Óriási szélvihar Iudapesten Bpest, jan. 25. A sajtó­­tudósító jelenti: hétfőn reg­gel óriási szélvihar dühön­gött Bpesten. A forgalom órákon át szünetelt. Villa­nyosok, kocsik megálltak. A házakról kémények, téglák és cégtáblák zuhan­tak a járdákra és sok em­bert megsebesítettek. Egy férfinak a fejére zuhant egy tagla. A férfi maghalt. Egy asszony — akit sebesülésé­vel a Rókus kórházba vit­tek — sebesülésébe belehalt. Az Iparcsarnok hatalmas kupolája bedőlt s a bezu­hanó havas eső milliókra menő kárt tett a néprajzi műkincsekben.­­A vihar Né­metország felől jött. Ennek szelét érezzük mi is ma Vá­sárhelyen.) Apponyi filnsben Genf, jan. 35. A , ,Saj­tó tü­dó­sita“ jelenti: Gróf Apponyi tegnap Genfit érkezett és előadást tartott az egyetem alak­jában Ma­gyarország helyzetéről és történe­téről. A Matin tudósítója előtt kije­lentette, hogy Magyarország talp­­raállítása csak a béke revíziója után lehetséges. Károly király esetleges vissza­térésére kijelentette, hogy a ma­gyar nemzet tudatában van an­nak, hogy Károly Szent István koronáját­­viselte. Uj pirtalakulások. Bpest, jan. 25. A Sajtó­tudósító jelenti: a keresz­­tényszocialisták kiválása úgy látszik, kihatással lesz a pártok életére és erőár­nyára. A kisgazda­párt valószí­nűleg enged eddigi zárkó­zottságából s arra fog töre­kedni, hogy politikájának némi változtatásával kap­csolatot keressen a társa­dalom más osztásá­ával is. Andrássy pártja körül­belül 30 tagból fog állani. Ausztria kölcsöne. Bpest, jan. 25. A Sajtótu­dósító jelenti: Párisban mi­­niszterközi tanácsban fog­lalkoztak az Ausztriának nyújtandó kölcsön ügyével. Franciaország csak abban az esetben hajlandó Ausz­triának kölcsönt adni, ha kötelezi magát arra, hogy a Németországhoz való csat­lakozásról lemond. Anglia a csatlakozást csak úgy látja megakadályozha­­tónak, ha kölcsönnyújtással kiragadják Ausztriát Né­metország befolyása alól, Ausztriának 50 milliárd köl­csönre van szüksége. Magyarország sorsa ipari szempon­tból is. A kevesebb és rosszabb művelő eszközökkel megmunkát fói, ugyan­akkora területen sokkal kevesebb tőzsdéket ad, tehát megindul az álta­­lános hanyatlás, elszegényedés. Hogy ez mily messze kiható következ­ményeket von maga után, azt köny­­nyen megállapíthatjuk ha tudjuk, hogy ez egyénenkénti elszegényedés szo­ros kapcsolati összefüggésben van az állama közgazdasági viszonyaival, a nemzet anyagi és erkölcsi elgyengü­lésével. Lassankést elérünk oda, hogy ruházatunkat is önmagunknak kell minden különösebb szakértelem nél­kül, kezdetleges eszközökkel előállí­tani, mivel saját iparral nem rendel­kezünk, a külföldi drága árut pedig szegényes jövedelmünk nem bírja megfizetni. Az egyéni és nemzeti elszegényedéssel pedig együtt jár az erkölcsi demoralitáció. Micsoda erkölcsileg leverő hatás­sal nehezedik még a gondolata is lelkünkre annak a tudatnak, hogy mi még szepesi patyolat és ballett al­­sékban, seviott, kamgarn, lódén szö­vetekbe öltözve, rámás csizma és magasszárú cipőkben jártunk, a gyer­mekeink már a saját maguk szőrte­­fonta durva darée ruhában, minden vargamunkát megcsúfelő bocskorék­­ban kell, hogy járjanak? Nem kü­lönben az a másik gondolat, hogy ott, ahol ma még gondtalanul, fütyö­­részve ballag a magyar gazda a föl­det fordító, pontos munkát végző acéleke után, ugyan­ezt az utóda már izzadva és bosszankodva, ked­vetlenül törtet, az embert igavonó­­barmot egyaránt györtő, hitvány mun­­át végz­ő faeke után.

Next