Friss Ujság, 1903. április (8. évfolyam, 91-120. szám)

1903-04-01 / 91. szám

gin, évfolyam szám« Budapest, 1903. április 1. szerda (Ara 2 filL«.) POLITIKAI KAPU*- f Metjeleaft mhutennap korán moral, ____ — tartós aflubeonui uponklnt tAbbantaj mfisetési dm HSHI |ps|| |1 am&k gpm 11 |g 11 mMk Em é&m WtfeD *■ ftmwp“*p aUa *• elfkfll: házhoz hord*» kr. jl | kk*89 | | IfJ Jpg gg'®* Szerkesztőség, kiadóhivatal: ------------- re- J A k&ház. szerelmese a törvény előtt. A korus 200,000 frankos hagyatéka. Az aragpnzről. iV m­unkátlanrtgóan fáradh­atat­­lan­­ Ház elé ma regint olyan tör­vényjavaslatok er­tek, melyek sür­gős megvalósulja :7i országnak rop­pant érdeke. A j­avaslatokról már írtunk többet,é­s azért felesleges azokat részleteni. "Az aranypénz forgalombahíataliról van szó s a javaslatok­at czélozzák, hogy a kormány mi bizassék az aranypénz­zel való kielező fizetés időpontjá­nak megállítására. A törvényja­vaslatok ió és így jók, amint őket előterj­esztjék. Nem a törvényhozás mondja ee bennük, hogy mikortól fogva érvnyes az aranypénz, hanem a kormát fogja ezt megállapítani, ami arra való, hogy az osztrák par­lament­­adékoskodását elkerüljük. De épen azért, mert ettől az akadékokodástól a törvényjavasla­tok beijesztése daczára félni okunk van, mett a legerélyesebben fel kell szólalunk az új javaslatok, indoko­lása­ben. Ez az indokolás egyene­sen a kezébe adja az osztrákoknak azt a vesszőparipát, amivel bennün­ket era megnyergeshetnek. Az mondja az indokolás, hogy az aranypénzzel való fizetés már a leg­­köze­bbi jövőben megkezdendő, ha­vak külügyi bonyodalmak, vagy alábom vagy valami válság a és fizetések megkezdését elhalasz­­andónak nem javulja. Ha ez a fel­tételes kötelezés így marad, akkor ott vagyunk, ahol eddig tíz eszten­dőn át voltunk és semmi kilátásunk, hogy az osztrákoktól kicsikarjuk, amit megadni nem akarnak: a valu­­ta-szabályozás befejezését. Mert tudnunk kell, hogy azok­ az eshetőségek, amik a készfizetések megkezdését a javaslat szerint meg­akadályozhatják, vagy elhalaszthat­­ják­, nem is eshetőségek, hanem bizo­nyosságok. A külfölddel igenis bo­nyodalmak fognak bekövetkezni, azaz vámh­áború és gazdasági nehéz­ségek. Az osztrákoknak tehát nem kell egyébre hivatkoznunk, mint a magyar törvény indokolására, mikor a készfizetések megkezdését, az aranynyal való kötelező fizetést el akarják halogatni. Már­pedig mi azt mondjuk­, hogy az aranypénz-fizetés megkezdése épen akkor a legszükségesebb, hogyha tényleg bekövetkezik a vámháború és a gazdasági válság. Mert az ország hitelének akkor kell a legszilárdabb­nak lennie, mikor Haj és veszedelem fenyegeti. Hiszen tudjuk, hogy a legkisebb gazda is könnyebben áll ki árvizet, rossz termést, ha a hitele jó, mint hogyha az gyenge lábon áll. Csak nálunk bölcseség, ami má­sutt őrültség volna. Pedig ha van különbség a német, meg akármilyen más valuta és a mienk között, ez csak az, hogy a mienk jobb, erősebb és biztosabb akármelyiknél. Ebből az következik, hogy a törvényjavasla­tok indokolásából ki kell hagyni ezt a tévedésen alapuló feltételt, egy­részt azért, mert téves és másrészt azért, hogy az osztrák bele ne ka­paszkodhassak. Elvárjuk, hogy úgy a pénzügyi bizottság, mint a képviselőház maga ezt követelni fogja s a kormány, melynek sikerült az ország javára ezen örvendetes javaslatokat megcsi­nálnia, végrehajtja az indokolások kijavítását s a józan ész parancsá­nak megvalósítását. Ják, hogy jobban sem lehet. Kergesse el a király oldala mellől a szűk látókörű államférfiakat, akik rossz tanácsot adnak neki és kifosztják a nemzetet. Daniel elnök rendreutasítja a szónokot. (Nagy zaj a szélsőbaloldalon.) Pickter Győző beszélt ezután. Azt mond­ta, hogy: a függetlenségi párt kötelessége addig folytatni a harczot, amig a siker legkisebb reménye kecsegtet. A vármegye már megmozdult, a nép is megmozdult, ezrével zarándokol ide a magyar nép, hogy tiltakozó szavát a nemzet gyűlése elé vigye és kérvényét az elnök kezébe adja. Egy hang a jobboldalom Elég baj, hogy fogadja a küldöttségeket. (Óriási zaj­­ a­ szélsőbalon. Kiáltások: Ki volt az? Je­lentkezzék! ) Az elnök nyugalomra inti az ellenzéket. Kubik Béla: Álljon föl, aki ilyet mer mondani! Lássuk, ki az? (Folytonos zaj a szélsőbalon.) Pichler Győző nem tartja érdemesnek, hogy erre a közbeszólásra válaszoljon, mely közbeszólás is azt mutatja, hogy a kormánypártban baj van. Az ülés ezzel véget ért. A képviselőház ülése. . — Márczius 31-én. — A képviselőház mai ülése napirend előt­ti fölszólalásokkal kezdődött. Az ülés elején Lukács László pénzügy­miniszter benyújtotta a készfizetés meg­kezdéséről szóló törvényjavaslatot, melyet a jobboldal éljenzéssel fogadott. Rátkay László a pénzügyi bizottság tegnapi ülésén történtek miatt szólalt föl. Bár nem tagja a pénzügyi bizottság­nak, jelen volt a tegnapi ülésen. A pénz­ügyi bizottságnak huszonkilenc­ tagja van s a bizottság csak úgy határozatképes, ha legalább tíz tag jelen van. A tegnapi ülésen jelen volt négy képviselő. És mégis ülést tartottak, sőt határozatot is hoztak egy rendkívül fontos ügyben: a bírói kar fizetésének rendezése ügyében. Azon a he­lyen, ahol gyorsíróknak kellene ülni, egy fiatalember ült, az igazságügyminiszté­rium egy tisztviselője, s az készítette a jegyzőkönyvet és a tudósítást a hírlapok számára. Ez szabályellenes dolog. Mikor a bírói függetlenség biztosításáról volt szó, a pénzügyminiszter ridegen, szinte csikorogva kijelentette, hogy az államnak nincs pénze. Lukács László pénzügyminiszter kijelen­tette, hogy Rátkaynak azt a szándékát, hogy a miniszter tegnapi nyilatkozatait megbélyegezze, visszautasítja. Rakovszky István szükségesnek tartja, hogy vagy senki se írhasson tudósítást a bizottsági ülésekről, vagy pedig engedjék be oda a nyilvánosságot. A Ház ezután áttért a napirendre, a­ katonai vita folytatására. Csávolszky Lajos azt mondta, hogy Francziaország, Németország fegyverkez­­hetik, mert függetlenségéért teszi; de a mi függetlenségünket már úgy megnyirbál­ Vadászat betörők után. •— Saját tudósítónktól. — Aradon, a tegnapi éjszakának nagy szen­zácziója volt egy vakmerő betörés, melyet maga a közönség fedezett fel s a betörők elfogatása is óriási nézőközönség jelenlé­tében folyt le, éjjeli 10 és 12 óra között. A város egyik legforgalmasabb pontján, az Asztalos Sándor­ utcza legelején, mind­járt a szabadság téri sarokház mellett tör­tént a betörés. A sarokház és az Elite­­mulató közötti régi emeletes házban van Krausz József pokrócz és vászon­ üzlete. Egy nő, aki az emeleten lakik, tíz óra után zajt hallott, mintha az üzletben jár­na valaki. Figyelmeztette a dologra a szomszédokat. Löwy Ignácz kávés többek­kel az üzlet utczai ajtajához ment és ész­revette, hogy az ajtóról a lakatok le van­nak ütve, odabenn pedig dolgozik valaki. Azonnal rendőrt hivattak, aki őrizet alá vette az ajtót és sípolással előhívta a szom­szédban posztoló társait is. Ezek hívására csakhamar megjelent Berecz alkapitány és Kondor detektív, akik aztán — míg a rendőrlegénység megszállva tartotta a há­zat — behatoltak az üzletbe. Ezalatt persze hatalmas tömeg verődött, össze az Asztalos Sándor-utczában. A­ szomszéd lakók mind felkeltek s a kávé­­házak publikuma is oda gyülekezett, hogy tanú­ja legyen a tolvajfogásnak. Minden­­féle rémhírek keltek szárnyra, hogy lövé­sek zaja hallatszott az üzletből, valószín­­nűleg azonban csak a fiókok­ feszegetése okozta azt a zajt. Berecz alkapitány és a kísérete az üz­letben csak a fosztogatás nyomait láthat­ták, de embert nem találtak. A kassza és fiókok mind fel voltak törve, a tulajdonos állítása szerint körülbelül 1400 korona készpénzt hagyott este a kasszában. Tává tették az egész házat a betörőkért, akik­ az üzlet udvarfelöli ablakán kiszöktek, ha az udvarból nem távozhattak. Több mint­ egy órai fáradságos munka után sikerült­ is megtalálni mind a kettőt. Az egyiket az udvaron, egy esővize* kid* ban találták meg, nyakig ült a hideg­ben. Vaczogott a foga, mikor kihúzták a­ vízből. Be is vallotta mindjárt, hogy­ aj lopott pénz egy részét a kád alá rejtett*^ ahol találtak egy esőmé bankót.­­ A másik betörőt hosszas keresés után aj pincsiben lévő fáskamrából húzták elő. Ezt tagadta, hogy a pénz volna nála, mire egy­ szobába vitték és levetkőztették. Ekkori rajta csípték, amint vetkőzés közben egyre mellette álló kályhába akarta rejteni az pénzt. Összesen 1340 koronát találtak miffl­é a két betörőnél. Éjfél volt már, mire bekísérték a kifl betörőt a rendőrségre.

Next