Friss Ujság, 1903. május (8. évfolyam, 121-149. szám)
1903-05-01 / 121. szám
fífi évfolyam 121 szám. Botfapest, 1903. május 1, péntek (Ara 2 fillér.) POLITIKAI NAPILAP. Megjelenik mindennap korán reggel. ^ aftalOTn^jj^ A karthausi szerzetesek kiutasítása. Kossuth, Széll és Apponyi a helyzetről. ■■ 1 ■■ ,i " — ■ - - - i i , - n i - w- - ,,| . i ír n , ^ u, , ül|Jt __ Május elseje. %z egyháznak van sok ünnepe, az államnak is vannak ünnepnapjai. A munkásnak egy az ünnepe: a tavasz hónapjának első napja. Neon kalendáriumcsinálók szentelték meg ezt a napot, nem is törvény emelte ki a többi napok közül. A kicsi emberek, a gyengék és jog nélkül valók mutatják meg e napon, hogy az ő akaratuk is tud törvény lenni és nekik is van mit áldozniok a maguk jövendőjéért. Áldozattal, lemondással emelték ünneppé május elsejét. Még pár év előtt nem hitték el nekik, hogy tudjanak akarni. Hogy is tudhatnának ? Jutott-e valaha eszébe az igavonó baromnak, hogy magának ünnepet teremtsen ? S kitűnt, hogy a munkás valamivel több az igavonó baromnál. Eleinte erőszakot próbáltak alkalmazni, egy-egy kis vér is folyt; ma már mindenki belátja, hogy ha a munkás annyiszor kénytelen ünnepelni, mikor dolgozni szeretne, egyszer joga van ünnepelni, mikor szabadna dolgoznia. Ez a májusi munkásünnnep elvi magyarázata. Az érzelmi magyarázata pedig az, hogy az emberiség nyomorultjaiban élő, tüzelő, letaposott és féken tartott vágy a szabadság és az emberies életmód után kitör egyszer egy évben, mikor a természet mosolygó derűje ingerlő csábítással kiáltja feléjük: bek szép volna mindig szabadnak, függetlennek, embernek lenni. Ez a vágy váltotta a májusi ünnepet. A mi magyar munkásaink is megünneplik a májust. Régebben szintén véres fejjel ünnepeltek, ma szintén békésen. Ők igazán nem sokkal tovább tartanak még, mint hogy szabad nekik kenyeret nem keresniük. Talán ha huzamosabb ideig meg tudnának élni összetett kézzel, ezt látnák a legszívesebben a burzsoák is. Mert mi úgy állunk a külföldhöz képest, hogy odakinn van kereset, csakhogy azt a keresők helyett a gazdáik vágják zsebre. Nálunk ellenben csak gazdák vannak, de kereset nincs. Ebben a tejjes-mézzel folyó Kánaánban bizony beállhatna a májusi ünneplők közé az egész nép, k istimkás és nem munkás egyaránt. Nyomorúságos itt minden, a ahelyett, hogy segítenénk magunkon, rontjuk a dolgunkat és komédiásunk. Komédiát játszik a politika, komédiát a társadalom s komédiát játszik az úr és szolga egyaránt. Alkotmánya van a nemzetnek s azt állítja, hogy törvény nélkül nem tudnak vele csinálni semmit. Most pedig, ezen május elsején bebizonyítjuk saját magunknak, hogy törvény nélkül épen úgy lehet felettünk uralkodni, mint törvénynyel. Ez a politikai exlex. S ez az exlex állapot uralkodik az élet minden terén, ahol apró furfangosok kicsi kunczutságokkal zöld ágra vergődnek, mert ki tudják használni a rendezetlenségünket, a kicsinyes állapotainkat és a vezetők léhaságát. Kikelet, tavasz ébredése, ébreszd fel minálunk is a mindenható szellemet, az akarás és cselekvés képességét, hogy tenni tudjunk, ne pusztán úgy tenni, mintha cselekednénk, f munkásmozgalmak. (A munkások ünnepe. — Kifaragcselédek sztrájkja. — Harca a mnnkaszünszárt.) A szocziáldemokrata munkások a holnapi nap folyamán három helyen is ünnepelnek. A nemzetköziek a gázgyár előtt gyülekeznek és onnan vonulnak fel a városligeti Hermina-kertbe. Az ujjászervezettek a Kálvin-térről indulnak, ahol délután egy órakor gyülekeznek és szintén a városligetbe mennek. A sütök, hentesek, cserép és palafedők pedig a népligeti nagy sörcsarnokban ülik meg a munka ünnepét.* A bérharczban fűlő kőfaragók ez év április 29-én nyilvános gyűlést tartottak. Elnöknek Mátka Antalt, jegyzőnek Nagy Bélát választották. Előadta Morozsán a mesterek ajánlatát, mely szerint a segédek és a mesterek részéről választassák egy kisebb körű bizottság, melynek feladata legyen 1904. márczius 1-ig egy árszabályt kidolgozni. 9 órás munkaidő mellett biztosítják a 4 korona legkisebb keresetét. Utána Bokányi Dezső beszélt. Ő — úgymond — nincs egy véleményen a 25-ös bizottsággal és ő egyéni nézetének ad kifejezést, midőn részéről egy indítványt tesz, mely szerint szükségesnek találja a munkaadók részéről beadott bérszabályt kiegészítve elfogadni. Amellett azonban szükségesnek találja az 50 fillér legkisebb órabért, a hetenkint való elszámolást és 8 és fél órai munkaidőt. Utána Schrenker István és Marozsán József védelmezték a 25-ös bizottság indítványát. Ezek után a gyűlés elvetette Bokányi Dezső indítványát. Végül Lackner László és Bokányi Dezső beszéltek május elsejének jelentőségéről. Ezzel a gyűlés véget ért. Ma délután a kőfaragók 25-ös bizottsága a munkaadókkal tárgyalt és a munkaadók a segédek követeléseit ridegen viszszautasították, ilyen formán a kőfaragók sztrájkja tovább tart. A kereskedelmi alkalmazottak szakegylete ma több ezer nyomtatott felhívást osztatott szét a fővárosban, s ragasztatott fel minden utczasarokra. A felhívásban rendkívül szenvedélyes hangon támadnak azoknak, "akik hátráltatják a teljes vasárnapi munkaszünet behozatalát. Az összes alkalmazottakat felhívják, hogy az ez ügyben május 3-án, vasárnap délután a dobutcza 77. szám alatti vendéglőben tartandó gyűlésen jelenjenek meg. férjhez adni Uhrik Tamás negyven éves, de vagyonos özvegy emberhez. A leány vonakodott hozzá menni a nálánál húsz évvel idősebb férfiúhoz, de a szülők, akik szegény emberek, kényszerítették. Az utóbbi napokban sírt, könyörgött a leány, hogy ne kényszerítsék ahhoz az emberhez, mert inkább öngyilkos lesz. A válasz az volt, hogy az atyja megverte a leányt. Hétfőn reggel ismét veréssel kényszerítette az atya menyasszonyleányát az öltözködésre s amikor a násznép összejött, elmentek a községházára az anyakönyvezetőhöz. Mialatt az anyakönyvezető a vőlegény származási adatait írta be, a menyasszony félrefordult, zsebéből egy üveget rántott elő s annak tartalmát kiitta, mire * nagy sikoltással összerogyott. A boldogtalan leány vitriolt ivott. A megrémült násznép orvosért futott, de mire az megérkezett, a leány már haldoklott, megmenteni nem lehetett. Halva vitték haza és a menyasszony ruhájában tették ravatalra. A vitriol annyira összeégette az arczát és száját, hogy alig lehetett ráismerni. A nép átkozza a leány szüleit, mint akik a szomorú esetnek előidézői. A lakodalomra összejött násznép harmadnapra a temetésre ment el. S péksegédek sztrájkja. _ Saját tudósítónktól. A péklegények tudvalevőleg elhatározták, hogy a jövő héten sztrájkba mennek. A vezetők egyike ma bejelentette, hogy országos és általános sztrájkot fognak szervezni. A közélelmezési ügyosztály ma értekezletre hívta a pékipartestület, a vendéglős ipartestület és kávésipartestület vezetőségét, hogy micsoda óvóintézkedésekkel biztosítsák, hogy a főváros közönsége sztrájk esetén se maradjon kenyér nélkül. Almády Géza tanácsnok fölvilágosítást kért a pékmesterektől a sztrájk állásáról, s hogy általános sztrájk esetén hogyan lehet biztosítani a főváros közönségének kenyérszükségletét. A pékmesterek kijelentették, hogy az általános sztrájkban nem hisznek. Nem tartják valószínűnek, hogy titokban szerveznék a sztrájkot s meglepnék vele a mestereket. Mindenesetre kérik, hogy a város írjon át a rendőrséghez, hogy védje meg a dolgozni akarókat a sztrájkolók ellen. Szükségesnek tartják, hogy a város már most írjon át a hadtestparancsnoksághoz, hogy az általános sztrájk esetén a pékkatonák közül adjon munkaerőt az iparosoknak s legvégső esetben a szegény népnek adja el a raktárban levő katonakenyeret. A sütősegédek tegnap délután ismét értekezletet tartottak. Az értekezleten részt vett a központi szervező bizottság 30 tagja. Az értekezlet rendkívül heves lefolyású volt és akörül forgott, hogy közvetlenül a Duna-ünnepély napján kezdjék-e meg a sztrájkot, vagy pedig előbb. Végre isabban állapodtak meg, hogy már május 10-én egri nagygyűlésre hívják össze a főváros összes sütősegédeit, azon kimondják a bérharcz megkezdését s aztán rögtön, tömött sorokban az Újpesten levő szunyogszigetre vonulnak s ott csatlakoznak hozzájuk az újpesti és óbudai sütősegédek is. A tegnapi nap folyamán értesültek a segédek arról, hogy a nagyobb mesterek külföldről akarnak segédeket hozatni. Ezt megakadályozandó, a bécsi, prágai, krakói, berlini, párisi, fiumei, zágrábi, bukaresti és zürichi sütő- és rokonszakmákat értesítették arról, hogy Budapesten bérharcz készül s ideutazni munkást ne engedjenek. Az összes nagyobb csatlakozó állomásokon őrök lesznek, akik vigyáznak arra, hogy nem utazik-e sütősegéd Bupestre.