Friss Ujság, 1907. március (12. évfolyam, 52-78. szám)

1907-03-01 / 52. szám

két magyar társadalmat elég érettnek tart­ja az eskü­dtsz­éki bíráskodásra. A kormány c­élja, hogy az esküdtbírás­­kodást a következő elvek szerint tö­­kéletesít­s­se: Szükséges az eljárás gyorsítása, szükséges a büntetések szigorítása és szükséges az esküdtbíráskodás mű­ködésének hatásossá és függetlenné tevése, de főképpen az, hogy a bün­tetés az igazi bűnösöket és ne a bűnbakokat érje. (Helyeslés és taps.) Itt nem lehet osztálypolitikát folytatni. Andrássy Gyula gróf belügymi­niszter: Röviden, de határozottan nyi­latkozni akar arról, hogy mit várhat tőle az ország, de arról is, hogy mit nem várhat. Mindenekelőtt is meg akarja védeni a gazdasági egyesületet, amelynek kérvényében nincs semmi túlzás s így nem érhette jogos táma­dás. Nem akarja a kérvény, hogy le­hetetlenné váljék a kivándorlás, vagy a szervezkedés. Nem engedheti, hogy Magyarországon elterjedjen az a hit, hogy itt osztályérdekeket istápolnak és nem az ország egyetemes érdekét. Másutt meg lehetséges az osztály­poli­tika. De nálunk, akik mindenfelől el­lenségekkel vagyunk körülvéve, nem engedhető meg az osztályharcrok láb­­rakapása. (Helyeslés és taps.) A föl­vetett két legfontosabb kérdésről úgy vélekedik, hogy a kivándorlást egy­szerű rendelettel megtiltani nem he­lyes. Nagy kár és veszteség az ország­ra a kivándorlás, de van jóoldala is, egész vidékeket szabadított ki az uzsora karmai közül az, hogy külföld­ről nagyobb összegű pénz jó Magyar­­országba. Ám mégis veszedelmes a ki­vándorlás, mert pénzzel megfizetni azt, amit vérben elvesztettünk, nem lehet. Mezőfi szerint a kivándorlás oka a nyomor, a birtokok kötöttsége s a közigazgatás rosszasága. Hát ez igen nagy túlzás. Volt alkalma megfigyel­ni, hogy jómódú vidékekről, arány­lag tehetős emberek is kivándorolnak, nem mert nem tudnak megélni, hanem hogy gyorsan nagy vagyont szerezze­nek, hogy itthon aztán birtokot vá­sároljanak. Azt már minden czigány­­viekóban is tudják, azt a különbséget, amely Amerika és Magyarország gaz­dasági viszonyai között van, és tud­ván, oda törekszenek. Ez az ok és nem a tisztviselői kar rosszasága és visz­­sza is kell utasítanom a leghatározot­tabban Mező­fi általánosító vádjait. S amikor némely tisztviselő egyes szer­vezetek ellen látszólag túlságos szi­gorúságot fejt ki, teszi ezt az egyesek érdekében. Vidd (Zaj.) Aurél: Köszönjük szépen! A­­szervezkedés jolga.­­ Nem ért egyet a gazdákkal abban hogy a munkásnép izgatottságának a szervezetek az okai. Szerinte a hely­zetért való felelősség a Fejérváry­­kormányra hull vissza (Helyeslés és taps.), amely ingyenjegygyel utaztat­ta felbujtó ügynökeit s ezek okozták a mai visszásságot. Az én politikám nem az, hogy a szervezeteket általában el­lenezzem. Különbséget tesz szervezet és szervezet között. Amely nem izgat törvényes intézkedések, szerződések el­len, azt támogatja, amely ezzel ellen­tétesen viselkedik, azt föltétlenül fel­­oszlatja. Nem engedi meg, hogy a szabadság apostolai mások szabadságé csak a letörésén fáradozzanak. De nem fogja megengedni azt sem, hogy a ha­tóságok mindenféle ürügyekkel a szervezeteket f­eloszlassák. A szervez­kedés az újkori gazdasági küzdelem, Idghathatósabb fegyvere, azt a mun­kásságtól elvonni nem lehet. Kellő színvonalon álló szövetkezés hasznos. De amely túlzó álláspontra helyezke­dik, az föltétlenül káros. Ám még az ilyen túlzó szövetséget sem engedi hogy hatósági utón legyenek ártal­matlanná. Ily szövetkezettel szemben tsals a társadalom védheti meg Ön­magát. (ügy van.) Fölfogása megye.­j járatául egy tiny:« kiv&tkezik. Az a. ipelifika, amely a szavazati jog kitar* j iuMfattv&l í aég miillőit t»m­gokhoz juttatni, más oldalról pedig reakczióval és rendőrökkel kormányoz, az öngyilkos politika. (Általános élénk helyeslés és taps. A szónokot számo­san üdvözlik.) Az elnök a szavazást a holnapi ülésre halasztja. I R I S S ÚJSÁG. 1907. má­rc­zius 1., Családi dráma a tengeren. ’ (A féltékeny férj rém­tette.) .­­— Távirati tudósítás. — Kenyork, február 27. Egy Hamburgból érkezett német hajón megölte valaki a feleségét, aki­vel Amerikába ment nászútra. A gyilkos egy Hansen Hans nevű dán ember, a foglalkozását és lakóhe­lyét nem tudják még, csak annyit tudnak róla, hogy nagyon gazdag. Hansen felesége nagyon szép és na­gyon fiatal volt, de nagyon kaczér is. A nászúton, még mielőtt Hamburgba értek volna, már meg kellett inteni, mert sokat nézegetett jobbra-balra. A hajón két német úrral ismerke­dett meg. Az ura egy perezre magára hagyta, amikor pedig vissza­jött hozzá, annyira belemerült a be­szélgetésbe, hogy észre sem vette. A férjet természetesen bántotta a dolog, és később meg is mondta neki, az asszony azonban azzal felelt, hogy nincsen kolostorban, miért ne beszél­gethetne akárkivel is. Hansen nem szólt semmit, de haragudott. Este, mikor vacsora után kiültek a fedélzetre, a férj meg akarta értetni a feleségével, hogy nem cs­eleksik helyesen és kérte, hogy hagyja abba a kaczérkodást és a meggondolatlan ismerkedést. Az asszony ha­lgatta egy ideig, azután­ otthagyta s az ura, mi­kor a keresésére indult később, alig akadt rá a roppant nagy hajón. Az asszony az egyik német úrral sutto­gott egyik terem sarkában és dánsen, a­ki akaratlanul meghallotta a­ suttogá­sukat, arról győződött meg, hogy a felesége, nyilván haragjában, meg­csalta a némettel. Leszaladt a fülkéjébe, magához vette a revolverét és az asszonyt, akit már egyedül talált, egyetlen lövéssel megölte. A gyilkosság nagy rémületet kettett a hajón. A kapitány egy fülkébe­ záratta Hansent, s mikor a kikötő félőtt az amerikai hatósági ember­k a hajóra jöttek, átadta, nekik. A merénylőn tehát, bár tettét német hajón követte el, amerikai bíróság ül törvényt. A rendőrség azt a német embert is letartóztatta, aki az asszonynak a házasságtörésb­en bűntársa volt. A mátészalkai feü­lgetlenségi párt ér­tesülvén azokról a támadásokról, a­melyekkel Kossuth Ferenczet, az or­szágos függetlenségi párt elnökét az utóbbi időben illették, mai napon né­pes gyűlést tartott, amelyen a követ­kező határozatot hozta: „A mátészal­kai választókerület függetlenségi és 48-as pártja, megbotránkozással uta­­sítja rá Matsza szeretett vezére, Kossuth Ferencz ellen intézett aljas indoku ocsmány támadásokat s bár meg van győződve arról, hogy Kossuth Ferencz köztiszteletben és közszeretetben álló személye minden gyanúsításon és mindenféle rágalmon felül áll, bizto­sítja őt rendületlen bizalmáról és tisz­teletéről. Egyúttal elhatározta a köz­gyűlés, hogy ezúton hívja föl az or­szág összes függetlenségi pártjait, hogy az alattomban működő dara­bont-had elnémítására, amely nem kí­méli immár a magyar nemzet leg­szentebb érzelmeit sem, a legerélye­­sebb eszközök alkalmazásával állást foglaljanak és tiltakozzanak.“ A hatá­rozatot hozó küldöttség a legközelebbi napok egyikén fog Kossuth Ferencz előtt tisztelegni. POLITIKA: A közoktatásügyi bizottság ma délután Sághy Gyula elnöklete mel­lett ülést tartott a tanítók fizetésren­­dezése tárgyában. Az állami taní­tókra vonatkozó részleteket Bedőházy János ismertette. Fontosabb újítás, hogy a fegyelmi alá vont állami ta­nító védőt vallhat. Verfán Endre in­dítványozza, hogy a védő ne csak ügy­véd lehessen. A bizottság az indít­ványt elfogadta. Molnár János aggo­dalmaira, Meczner Béla, Csernoch János és mások felszólalásaira Apponyi Albert gróf k­érte a bizottsá­got, hogy tagjai ne váljanak készség­gel szócsöveivé a siránkozóknak. Egész nyugodtan kijelenti, hogy e ja­vaslat által egy iskolafentartó sem érezheti magát sértve s még is a nemzeti állam megerősítését is bizto­sítva látja általa. A felkezetek jogait nem bántja, csak az állam jogait óvja meg és egyúttal biztosítja. A ja­vaslatot általánosságban elfogadta, a brgsztaáf«. A klepzis tárgyalása. »­« Távirati tudósítások. —■ Bécs, február 28. Az­ érdemleges kiegyezési tárgyalás ma délelőtt még nem kezdődött meg. Az ideérkezett magyar miniszterek és államtitkárok az egész délelőttöt We­­kerle miniszterelnök szállásán, a ma­gyar palotában töltötték, ahol egymás­sal tanácskoztak, anélkül, hogy for­­maszerűen tárgyaltak volna. Ma reg­gel érkezett meg Sztörényi József ke­reskedelmi államtitkár s már nyolcz órakor jelentkezett P­éteriénél. Tized­ét órakor meglátogatta a miniszterel­nököt" Kossuth Ferencz kereskedelmi miniszter, félórával később jött Papp­­ács Sándor pénzügyminiszteri állam­titkár s tiz és fél órakor érkezett Va­dnai Ignácz földmivelési miniszter ■fezössy államtitkárral, valamivel kés­őbb pedig Zichy Aladár gróf minisz­ter. A tanácskozáson részt vett Ottlik ván miniszteri tanácsos is. Bács, február 28. A mai nap az előzetes értekezleteké volt. A magyar kormányelnök tizen­egy órakor Beck báró osztrák minisz­terelnökhöz ment, akivel két óra hosz­­száig tanácskozott. A miniszterelnök visszatért a magyar palotába s beszá­molt tanácskozásának eredményéről Darányi és Kossuth minisztereknek. A délután folyamán a miniszterelnök, mint pénzügyminiszter az osztrák pénzügyminiszterrel, Kossuth kereske­delmi miniszter az osztrák kereske­delmi és vasúti miniszterekkel, Dará­nyi földmivelési miniszter az osztrák földmivelési miniszterrel tárgyalt. Az előzetes tárgyalás programját a két miniszterelnök a délelőtti tanácskozá­son állapította meg. Megállapodott a két miniszterelnök továbbá abban is, hogy holnap a két kormány tagjai tudniillik a miniszterelnökök és a szakminiszterek együttes tanácskozásra gyűlnek egybe. Arról, hogy a kiegye­zési kérdésekben érdemlegesen tör­tént-e a két kormány között közeledés, természetes, hogy még a kölcsönös hallgatás kötelezettsége köti a minisz­tereket. *» Bécs, február 28. Ma délután találkoztak egymással először a szakminiszterek. Wekerle hosszasan tanácskozott Beck báróval, aztán a magyar miniszterelnök a pénzügyminisztériumba ment és Ko­­rytowski pénzügyminiszterrel tanács­kozott. Közben Kossuth felkereste­ Fort kereskedelmi minisztert, Darányi pedig Auersperg grófot. Később Kos­­mik és Darányi «nwlAtofrttt» Abhrsna­thál bárót, akivel jó ideig tanácskoz­tak. Holnap délelőtt a miniszterelnökök és a szakminiszterek az államtitkárok és szakelőadók belevonásával megkez­dik az érdemleges tárgyalásokat. Többé nincs előtérben az a kérdés, vájjon a szövetséget szerződés váltsa-e fel; mindkét részen szabatosan körül­határolták a tárgyalások alapelveit és ami a vonalon kívül esik, azt nem von­ják a vitába. Megállapítható, hogy mind a két fél kívánatosnak tartja a bizonytalan állapot megszüntetését. turis­tíiii­s bunpors. — saját tudósítónktól. — A büntető törvényszék ma.,folytatta a tárgyalást Botros­­Bálint dr. bűnpö­­rében M­uzsára Gerő, a csepelszigeti takarék­­pénztár volt igazgatója, akit tegnap t ökölön a lakásán kihallgattak, a vizsgálat során azt vallotta, hogy az öt váltó, melyet Eötvös Bálnt értékesí­tett, intézeti váltó volt . Eötvösnek kötelessége lett volna a pénzt az intézet­nek beszolgáltatni. A váltók azért nem voltak eltátva az intézet cégjegyzésével, mert a visszleszámítoló pénzintézetek a csepelszigeti takarékpénztárnak a hitelt fölmondták. Tegnapi kiba­lgatása al­kalmával Gzsája kijelentette, hogy a vizsgálat során tett vallomását föntart­­ja. Erre a vallomására az esküt is le­tette. Eötvös Bálint megjegyzi, hogy a tanú vallomása nem felel meg a valóságnak. Az öt darab nehezményezett váltót az igazgatók szívességből írták alá. Loving­er Sámuel pénzügynök, aki az öt darab váltó közül egy hatezer koro­nás váltót Eötvös Bálintnak leszámí­tott, azt val­­a, hogy háromezer koro­nát Eötvös Bálint, a másik háromezer koronát Kudó Simon vzette vissza. A védő: Adott volna abban az időben Eötvösnek kölcsönt, ha jótállói nem let­tek volna? A tanú­. Adtam volna azért, mert országgyűlési képviselő volt s mert Eötvös Károlynak a fia, Au­schul Adolf háztulajdonos két vál­tót számított le Eötvös Bálintnak. A váltókat egy ügynök hozta el neki. Az egyik váltót beperelte , a per során Ruda Simonnal kiegyezett. Volt egy másik, hatezer koronás váltója is Eöt­vöstől, azt egyszerre fizették ki neki a lejáratkor. Kudó az egyezkedés alkal­mával állítólag azt mondotta, hogy az egyik váltó szívességi váltó volt. Pollacsek Adolf magánzó, Altschul sógora vallja, hogy ő adta át az egyik vá­ló értékét Eötvösnek, de arról nem tud semmit, hogy Kudó ez alkalommal beismerte volna, hogy az Altschul ál­tal leszámított váltók egyike szívességi váltó lett volna. Marosi Kálmán ráczkevei ügyvéd, a ráczkevei takarékpénztár ügyésze a vizsgálat során azt vallotta, hogy a ta­karékpénztár egy ötezer koronás váltót számított le Eötvösnek. A váltót két­szer meghosszabbították. Örley Andor a hazai leszámított bank igazgatója emlékszik rá, hogy az intézet 1901. október 31-én egy 5000 koronás váltót számított le Eötvösnek. Az elnök: Mi volt a megállapodás? A tanú: Az volt a megállapodás, hogy Eötvös Bálint fogja fizetni. — A vizsgálat során azt mondta, hogy a megállapodás az volt, hogy a kölcsönt a csepelszigeti takarékpénztár fogja fizetni. — Ha a vizsgálat során azt vallot­tam, akkor bizonyára úgy is van. Ma már nem emlékszem minden részletre. A tárgyalás folytatását holnap dél­előttre halasztották, amikor is a per­­heszédekre kerül a sor. Tápértékben a Zoltán-fále tz­ és szag­nélküli Csukamásolaté az elsfiséz. üveeje 3 K Zoltán szvpertár Brest. V Szabadsáv tér. TELEFON­*?? *’ITOK: A „Friss Ujság,s széthasít ÍS- tigs és kiadóhivatala S3—33 A bFriss Újság F­ififesgateffess 84%

Next