Friss Ujság, 1908. március (13. évfolyam, 54-79. szám)
1908-03-01 / 54. szám
I FBISStr J S XG. 1908. márcziá 1»") | * Egyezség a bai bank ügyében. Bajáról táviratozzál: bajai ktre szellemi és iparbank ninós bünpörében jelentős fordulat állt be. A bank uj igazgatósága ugyans a harmincz esztendeje fennálló intéet jövőjét biztosítandó, egyezségi trgyalásokat folytat Eckert Antal vágkereskedővel, a per visszavonása lágyában. Eckert és a bank merfbizotta tegnap Budapesten .Forró ügyvéddel mocskáztak. Megbízható helyről vtt értesítés szerint az egyezség létrevétele remélhető, miért az eddigi vizsgálatok inkább könyvelési rendőriességeket, mint bűncselekményt derítettek fel. Az egyezségi tárgyalók hírére a betevőt bizalma a bakhoz lényegesen fokozódott, főleg miután a törvényhatósági közgyűlés állott attól a követelésétől, hogy a baknál betett 200.000 korona összege árvapénz jelzálogos kötvényekkel felosittassék és eme feltétel nélkül ,marghagyta a banknak a betétet. — Előtűnt ista asszony. L© jéröl jelentik, hogy egy fiatal asszony bálit ruhában őn okosságot követett el A fiatal hölgy, Szobonya József jolsvai állatorvos felsége tegnap báli ruhába öltözve, férje revolverével szivenlőtte magát és aznnal meghalt. Holttestei ■mellett összeért szimbalomverőt találtak. Bácslevelet hagyott hátra, amelybenocsánatot kér tettéért. Előtte feküd nyitva imádságos könyve, azon a napon, ahol a „Védekezés, a könnyeiség ellen“ czímű imádság volt olvastató. Öngyilkosságának okát nem tudjál _ Gfreáé és inas. Az események ismétlődée észrevehető a szerelmi regények szövődésében is. Két új és a jellemző-példát mond el erről egy Pétervárról érkezett jelentés, amely a. lapokkan az orosz arisztokrácziában lejátszótt különös eseményekről számolte. Wylsnow grófnőnek hívják az egyik történet hősnőjét. Fiatal özvegy. Fszegődött Hozzá egy húszesztendősinas, aid széparczu és ‘difter metü. * dé’v.tg legény halálosan Beszerettt az úrnőjébe és órák hosszán őt tudta elbámulni a fiatal özvegy fénylapot. Egy ilyen alkalommal — a vendégek eltávoztak és ő beosont a szalmba — rajtakapta a grófnő, amit a fényképpel magánjelenetezik. Itt kezdődött a nagy szerelem. Foktatódott azzal, hogy a szerelmesek elszöktek Oroszországból és Bernbe utaztak. Most a grófnőt Ossian:" Hivják és végtelenül boldognak érd magát. Hir szerint már felesége is lett az inasának és a fiatalembernek np nesi nevet akar kijárni. — A másik történet hősnője Wassajewa grófnő Hirtelen eltűnt az orosz fővárosból magával vitte pénzét, ékszereit és minden értékes Holmiját. Nem hagyott hátra mást, csak egy érdekes szerelmi Históriát. A férj a kellemetlen napon azt is észrevette, hogy Koszlow nevű „hűséges“ inasa is elszelelt. A regény úgy kezdődött, hogy az inas esténkint lesegítette a grófnő apró topánkéi és hasonló szolgálatokat végzett. Jelenleg már Londonban élvezik a zavartalan egyeilét örömeit, amíg a férj odahaza kártyázik és pezsgőzik. A szegényi gróf szörnyen bánkódik Nem tudja senki, hogy a feleségét, vagy pedig a „Hű“ inast sajnálja-e. Eggy spanyol asszony házból, leánykereskedők karmaiba jutott, akik aztán egyik keleti rabszolgavásáron dús kincsekért eladták a csudaszép Anita Delgatót, a kahurtalai maharadzsának, Chulip Maneknek. A maharadzsa annyira megszerette a’ bájos spanyol leányt, hogy megtette’ háreme királynőjének. AHITA PELOiAP© Egy csudaszép spanyol leányt mutatunk be a helyütt olvasóinknak. A neve Anita Delgato. Madrid mellett született, de a sorsa kiragadta a szülei A Zoltán-féle csukamájolaj iz és szagnélküli. Üvegje 2 K. Zoltán györgyistrában, Budapest, V., Szabadság-tér. Erő és egészség jár a jól megválasztott srisborszesz nyomán. Erőt és egészséget ad az Erő-sósborszesz, amely rémnacsuz, szemgyengeség, viszketegség, hajhullást stb. ellen felülmúlhatatlanul jó házi szer. Tegyen próibát az Erő-sósborszeszszel, amely ma már mindenütt kapható 40 filléres próba üvegekben is. Rongyosan és elcsigázottan. Pusztuló véreink. Rongyosan és elcsigázottan kétszázötven magyar ember jött haza Amerikából, Nógrád-, Tolna- és Győr megyéből valók a kalandos magyarok, akiket a kincsszerzés ördöge már akkor csábított az óczeánon túl, mikor a gyárak „csukni“ kezdtek. Akkor még hetenként három vagy négy napig dolgoztak a gyárakban, ma — mint ők mondják — a legtöbb amerikai gyárban a hétből csak két munkanap van s azontúl nincs munka, a legtöbb gyár, — a jobb időkre gondolva — csak a munkavezetőkkel dolgoztat, egy-egy gyárban busz, harmincz ember lézeng, ahol eddig két-háromezer munkás dolgozott. Tudósítónk a vert csapatot Székesfejérvárott várta s velük utazott. Szivetfacsaró hallani azoknak a megcsalódott vérerüknek kesergését, panaszkodását, szenvedését. A legtöbbje nyolcz hónappal előbb vándorolt, ki, amikor már a mai nagy gazdasági pangás mutatkozott. Mikor Newyorkba megérkeztek, már amerikai honfitársaik óva intették, hogy jobb lesz visszafordulni, mert Amerikában igen keserves munkát kapni, de csak úgy nem hittek nekik, mint ahogy a mostani kába, elbolonditott emberek nem fognak hinni az ő szavuknak és a biztos veszedelembe rohannak. — Mióta hazulról elszakadtunk, egy jó falatot nem ettünk. Mert nem telt rá. Az egész nyolcz hónapot elácsorogtuk. Megindultunk Newyorkból s városról-városra kerestük a munkát. Ha kaptunk munát, az hetenként három napra szólott. Az amerikai gyárak ugyanis ebben a rettenetes időben is megadják az egy dollárt, de csak a hét két-három napjára. A harmadik napon aztán a munkavezető ezt mondja: — Hétfőig nincs dolog. Szünetel a gyár. — Megyünk tovább, míg munkába fogadnak. Haladunk tovább és látunk ezerszámban munkásokat az erdőben. A városok kiűzik a fizetni nem tudó keresetnélküli munkásokat , a rengeteg erdőben üti föl a sátort mindenféle nemzetség. Ott nagy máglyákat gyújtanak s ennél melegednek. Közben pedig a kenyérre valót koldulják, vagy ami nem szokatlan, megtámadják az élelmiszereket szállító vonatokat s lopnak, rabolnak, hogy éhen ne pusztuljanak. — Nem marasztalják a munkásokat ! — kérdezte tudósítónk. — Dehogy! Sőt kérve kérik, hogy igyekezzenek mielőbb haza, mert csak most kezdődik a farsang. Majd két hónap múlva szakad egész nagy gond Európára. Eddig a sok olasz, német, orosz, magyarból az jött haza, aki mégis a jobb időkben keresett valamit, de ezután az erdőkben lakó munkásokat fogják hajóra rakni, akiknek semmijök nincs, akik tengerszenvedéssel elcsigázva ,érkeznek majd haza. Őkt csak egy kis pihenő után szívünkben megbékélve, keserű tapasztalatokkal gazdagon, itthon elkezdjük a munkát. De akik elcsigázva, dologra tehetetlenül özönlik majd el régi hazájukat. — Nekünk, akiket most valami olasz hajótársaság tizenöt koronával olcsóbban ígért haza hozni, még volt a hajóra pénzünk, de majd akiket Amerika küld vissza, mert a sok koldustól, kéregetőtől, enyértolvajtól nem lesz maradása, az lesz még a szomorú. Pedig ez is bekövetkezik, mert nemhogy szűnne a gyárak becsukása, de sőt szaporodik. Az elnökválasztás, mely után a gyárigazgatók jobb időket jósolnak, csak őszszel lesz. Csakhogy itthon vagyunk, mondják könnyes szemekkel. — Visszamennének még maguk? — szólt közbe tudósítónk inkább azért, hogy erre vonatkozólag véleményüket meghallgassa. ,( — Nem. Soha. Még ha aranyhegyeket ígérnének is. Nézze meg kérem a mi ínséges mivoltunkat. Gondolja meg, hogy a hajón harminczkét napig jöttünk. A hajón fekhelyünk a puszta padló, a párnánk a tenyerünk, meg a kalapunk volt; ételünk harminczkét napig megsavanyitott hordóban álló krumpli, lyukas tészta (makaróni), olyan besózott száraz hal, amit egyikünk se tudott megenni. Három meghalt közöttünk s nekünk is kell vagy két-három hét, amig dologba állhatunk. Arról nem is beszélek, amit nyolc hónapi kódorlás közben Amerikában szenvedtünk. Hogy fogházakban laktunk, amiben százával tanyázott a patkány s utóbb, mikor éjszaka egy-egy átsétált rajtunk, úgy megszoktuk, mint a kondás az orra hegyére szemtelenkedő legyet. Nem gázoljuk át mi többi azt a nagy vizet soha. * ■v