Friss Ujság, 1908. március (13. évfolyam, 54-79. szám)

1908-03-01 / 54. szám

I F­B­I­S­S­tr J S X­G. 1908. m­árczi­á 1»") | *­ Egyezség a b­ai bank ügyében. Bajáról táviratozzál:­­ bajai kt­re sze­lle­­mi és iparbank ninós bünpörében jelentős fordulat állt be. A bank uj igazgatósága ugyans a harmincz esz­tendeje fennálló intéet jövőjét bizto­sítandó, egyezségi trgyalásokat foly­tat Eckert Antal vágkereskedővel, a per visszavonása lágyában. Eckert és a bank merfbizotta tegnap Budapesten .Forró ügyvéddel mocskáztak. Meg­bízható helyről vtt értesítés szerint az egyezség létrevétele remélhető, miért az eddigi vizsgálatok inkább könyvelési rendőri­ességeket, mint bűncselekményt derítettek fel. Az egyezségi­ tárgyalók hírére a bete­vőt bizalma a bakhoz lényegesen fo­kozódott, főleg miután a törvényható­sági közgyűlés állott attól a követelé­sétől, hogy a baknál betett 200.000 korona összege árvapénz jelzálogos kötvényekkel felosittassék és eme­­ feltétel nélkül­­ ,marghagyta a banknak a betétet. — Előtűnt ista­ asszony. L© jéröl jelentik, hogy egy fiatal asszony bálit ruhában őn ok­osságot követett el A fiatal hölgy, Szobonya József jolsvai állatorvos felsége tegnap báli ruhába öltözve, férj­e re­volverével szivenlőtte­­ magát és aznnal meghalt. Holtteste­i ■mellett összeért szimbalomverőt ta­­­­láltak. Bácslevelet hagyott hátra, amelyben­ocsánatot kér tettéért. Előtte feküd nyitva imádságos köny­ve, azon a napon, ahol a „Védekezés, a könnyei­­ség ellen“ czím­ű imádság volt olvastató. Öngyilkosságának okát nem tudjál _ Gfreáé és inas. Az események ismétlődée észrevehető a szerelmi regények szövődésében is. Két új és a jellemző-példát mond el erről egy Pé­­tervárról érkezett jelentés, amely a. lapokkan az orosz arisztokrácziában lejátszó­tt különös eseményekről számol­­te. Wylsnow grófnőnek hívják az egyik történet hősnőjét. Fiatal öz­vegy. Fszegődött Hozzá egy húszesz­­tendősinas, aid széparczu és ‘difter metü. * dé’v.tg legény halálosan B­­e­­szerettt az úrnőjébe és órák hosszán őt tudta elbámulni a fiatal özvegy fénylapot. Egy ilyen alkalommal — a vendégek eltávoztak és ő beosont a szalmba — rajtakapta a grófnő, amit a fényképpel magánjelenete­­zik. Itt kezdődött a nagy szerelem. Foktatódott azzal, hogy a szerelme­sek elszöktek Oroszországból és Bern­be utaztak. Most a grófnőt Ossian:" Hivják és végtelenül boldognak érd m­agát. Hir szerint már felesége is lett az inasának és a fiatalembernek np nesi nevet akar kijárni. — A másik történet hősnője Wassajewa grófnő Hirtelen eltűnt az orosz fővárosbó­­l magával vitte pénzét, ékszereit és minden értékes Holmiját. Nem hagyott hátra mást, csak egy érdekes szerel­mi Históriát. A férj a kellemetlen na­pon azt is észrevette, hogy Koszlow nevű „hűséges“ inasa is elszelelt. A regény úgy kezdődött, hogy az in­as esténkint lesegítette a grófnő apró to­pánkéi és hasonló szolgálatokat vég­zett. Jelenleg már Londonban élvezik a zavartalan egyeil­ét örömeit, amíg a férj odahaza kártyázik és pezsgőzik. A szegényi gróf szörnyen bánkódik Nem tudja senki, hogy a feleségét,­­ vagy pedig a „Hű“ inast sajnálja-e. Eggy spanyol asszony házból, leánykereskedők karmaiba ju­tott, akik aztán egyik keleti rabszol­gavásáron dús kincsekért eladták a csudaszép Anita Delgatót, a­­ kahurta­lai maharadzsának, Chulip Maneknek. A maharadzsa annyira megszerette a’ bájos spanyol leányt­, hogy megtette’ háreme királynőjének. AHITA PELOiAP© Egy csudaszép spanyol leányt muta­tunk be a helyütt olvasóinknak. A neve Anita Delgato. Madrid mellett született, de a sors­a kiragadta a szülei A Zoltán-féle csukamájolaj iz és szagnélküli. Üvegje 2 K. Zoltán györgyist­­rában, Budapest, V., Szabadság-tér. Erő és egészség jár a jól megvá­lasztott srisborszesz nyomán. Erőt és egész­­séget ad az Erő-sósborszesz, amely rémna­­csuz, szem­gyengeség, viszketegség, hajhul­lást stb. ellen felü­lmúlhatatlanul jó házi­ szer. Tegyen próibát az Erő-sósborszesz­­szel, amely ma már mindenütt kapható 40 filléres próba üvegekben is. Rongyosan és elcsigázottan. Pusztuló véreink. Rongyosan és elcsigázottan kétszáz­ötven magyar ember jött haza Ameri­kából, Nógrád-, Tolna- és Győr megyé­­ből valók a kalandos magyarok, akiket a kincsszerzés ördöge már akkor csá­bított az óczeánon túl, mikor a gyá­rak „csukni“ kezdtek. Akkor még he­tenként három vagy négy napig dol­goztak a g­yárakban, ma — mint ők mondják­ — a legtöbb amerikai gyár­ban a hétből csak két munkanap van s azontúl nincs munka, a legtöbb gyár, — a jobb időkre gondolva — csak a munkavezetőkkel dolgoztat, egy-egy gyárban busz, harmincz ember lézeng, ahol eddig két-háromezer munkás dol­gozott. Tudósítónk a vert csapatot Székesfe­­jérvárott várta s velük utazott. Szivet­­facsaró hallani azoknak a megcsalódott vérerüknek kesergését, panaszkodását, szenvedését. A legtöbbje nyolcz hónap­pal előbb vándorolt, ki, amikor már a mai nagy gazdasági pangás mutatko­zott. Mikor Newyorkba megérkeztek, már amerikai honfitársaik óva intet­ték, hogy jobb lesz visszafordulni, mert Amerikában igen keserves mun­­­kát kapni, de csak úgy nem hittek ne­kik, mint ahogy a mostani kába, elbo­­londitott emberek nem fognak hinni az ő szavuknak és a biztos veszedelem­be rohannak. — Mióta hazulról elszakadtunk, egy jó falatot nem ettünk. Mert nem telt rá. Az egész nyolcz hónapot elácsorog­­tuk. Megindultunk Newyorkból s vá­rosról-városra kerestük a munkát. Ha kaptunk munát, az hetenként három napra szólott. Az amerikai gyárak ugyanis ebben a rettenetes időben is megadják az egy dollárt, de csak a hét két-három napjára. A harmadik napon aztán a munkavezető ezt mondja: — Hétfőig nincs dolog. Szünetel a gyár. — Megyünk tovább, míg munkába fogadnak. Haladunk tovább és látunk ezerszámban munkásokat az erdőben. A városok kiűzik a fizetni nem tudó ke­­resetnélküli munkásokat , a rengeteg erdőben üti föl a sátort mindenféle nemzetség. Ott nagy máglyákat gyúj­tanak s ennél melegednek. Közben pe­dig a kenyérre valót koldulják, vagy ami nem szokatlan, megtámadják az élelmiszereket szállító vonatokat s lop­nak, rabolnak, hogy éhen ne pusztul­janak. — Nem marasztalják a munkáso­kat ! — kérdezte tudósítónk. — Dehogy! Sőt kérve­­ kérik, hogy igyekezzenek mielőbb haza, mert csak most­ kezdődik a farsang. Majd két hó­nap múlva szakad egész nagy gond Európára. Eddig a sok olasz, német, orosz, magyarból az jött haza, aki mégis a jobb időkben keresett valamit, de ezután az erdőkben lakó munkáso­kat fogják hajóra rakni, akiknek sem­­mijök nincs, akik tenger­szenvedéssel elcsigázva ,érkeznek majd haza. Őkt csak egy kis pihenő után szívünkben megbékélve, keserű tapasztalatokkal gazdagon, itthon elkezdjük a munkát. De akik elcsigázva, dologra tehetetle­nül özönlik majd el régi hazájukat. — Nekünk, akiket most valami olasz hajótársaság tizenöt koronával olcsób­ban ígért haza hozni, még volt a ha­jóra pénzünk, de majd akiket Amerika küld vissza, mert a sok koldustól, ké­­­regetőtől, enyértolvajtól nem lesz ma­radása,­­ az lesz még a szomorú. Pe­dig ez is bekövetkezik, mert nemhogy szűnne a gyárak becsukása, de sőt sza­porodik. Az elnökválasztás, mely után a gyárigazgatók jobb időket jósolnak, csak őszszel lesz. Csakhogy itthon va­gyunk, mondják könnyes szemekkel. — Visszamennének még maguk? —­ szólt közbe tudósítónk inkább azért, hogy erre vonatkozólag véleményüket meghallgassa. ,( — Nem. Soha. Még ha aranyhegye­ket ígérnének is. Nézze meg kérem a mi ínséges mivoltunkat. Gondolja meg, hogy a hajón harminczkét napig jöt­tünk. A hajón fekhelyünk a puszta padló, a párnánk a tenyerünk, meg a kalapunk volt; ételünk harminczkét­ napig megsavanyitott hordóban álló krumpli, lyukas tészta (makaróni), olyan besózott száraz hal, amit egyi­künk se tudott megenni. Három meg­­­halt közöttünk s nekünk is kell vagy két-három hét, amig dologba állha­tunk. Arról nem is beszélek, amit nyolc hónapi kódorlás közben Amerikában szenvedtünk. Hogy fogházakban lak­tunk, amiben százával tanyázott a pat­kány s utóbb, mikor éjszaka egy-egy­ átsétált rajtunk, úgy megszoktuk, m­int a kondás az orra hegyére szemtelenke­­dő legyet. Nem gázoljuk át mi többi azt a nagy vizet soha. * ■v

Next