Friss Ujság, 1911. július (16. évfolyam, 155-180. szám)

1911-07-01 / 155. szám

9 " Keresik Attila király kincseit. Aki a föld mélyébe vél látni. Szeged, július 30. A nagy vagyon után való áhito­­zás nem marad meg mindig annak az anyagias küzködésnek, amely az embereket eltölti. A nagy va­gyon után való áhitozásba sokszor belejátszik a költészet, a mese, az álmodozás, a babona és a többi. Szóval a nagy vagyonnak is meg vannak a maga bolondos rajongói, akár a szerelemnek ,hírnévnek és egyéb ily, kevésbbé anyagias fo­galmaknak. A földbe látó fiú. Példája ennek egy szegedi szerb ember, aki a czigaretta töltés so­vány jövedelméből tengeti életét is ezzel a szegény emberrel esett meg, hogy a krajczárokért való tülekedésben megszállta és megba­bonázta a nagy, rengeteg vagyon után való vágy. A szegény ember az utóbbi időkben éjszakákon át barangol, hiszékeny szomszédaival a Tiszaparton s minden áron fel akarja találni Attila király elásott kincseit. Nagy segítségükre van a fia, egy tizenegy éves iskolás gye­rek, akinek bűbájos erőt tulajdo­nítanak a tanulatlan emberek; azt mondják, hogy nyolc­-tíz méter­nyire lát a föld mélyébe. Egy újságíró felkereste a bűbá­jos fiú apját, aki éppen a czigaret­ta töltéssel foglalkozott. — Ne írjon ki semmit az újságba — mondta Petrovics, a fiú apja — mert még tudomást fognak szerez­ni róla mások is, akik majd elvi­szik az én okos fiamat, pedig ne­kem is nagy szükségem van rá éj­­jelenkint a kincskeresésnél. —" Hogyan, hát maguk éjjelen­­kint kincseket keresnek? — Ejnye, elszóltam magamat, de hát most már mindegy, ígérje meg, hogy nem fog róla szólni sen­kinek, akkor elmesélem az egész dolgot. Ellesték a föld titkát. — Nem messze a Tisza partjától — kezdte elbeszélését Petrovics — egy helyen mélyen a földbe ásva fekszenek Attila hun király kin­csei. Három egymásba rakott lá­dában, egy vas, egy ezüst és egy arany ládában vannak elzárva tíz­­tizenöt méter mélységben. Arra a kérdésre, hogy kitől tud­ták meg az elrejtett kincsek he­lyét, tovább folytatta az elbeszé­lést.— Úgy tudtam meg a dolgot, hogy — már két éve is lehet an­nak — egy éjszakán a Tiszaparton jöttem hazafelé Györgygyel, a leg­nagyobb fiammal. Mikor egy hely­hez értünk, a fiam, aki egész után egy szemüvegből kiesett üveggel játszadozott, megállt és így szólt hozzám: — Édes­apám! Tudja-e, hogy itt a földben alattunk óriási kincs van elásva. Attila király kincsei. Én egészen jól látom ezen az üve­gen keresztül. Hiába néztem én is az üveggel a föld felé, én bizony semmit sem láttam, de a fiú váltig erősítgette, hogy tisztán látja a ládákat és a törpét, aki a szakállát fésülgeti. FRISS ÚJSÁG 1911. július 9. Szegény emberek az álom orszá­gában. Elbeszélte azután, hogy egész után a kincsásás forgott az eszé­ben, hogy milyen jó volna felásni az elásott drágaságokat és hogy még lefekvés után is sokat gondol­kodott a dolgon. Éjjel pedig meg­álmodta azt, hogy a kincsek csak­ugyan Attila király tulajdonába tartoztak, azonban annak halála óta elásva vannak a Tisza partján. Ki is lehet ásni azokat onnét, ha holdtölte utáni kedden ketten kö­zös akarattal fognak a munkához s két egymásután következő napon és egész éjjel szótlanul dolgoznak. Akkor a hetedik napon végre fel­színre kerül az óriási kincstömeg. Ha azonban egyik ember munka­közben csak egy szót is szól, vagy a hét nap egyikén elmarad, min­den fáradozásuk hiábavaló lesz. Minél közelebb ásnak a ládákhoz, annál mélyebbre fognak azok sü­­lyedni. Keresik, keresik, heten is keresik... Petrovicsék már többször hozzá­fogtak a kincsek kiásásához, de még soha se sikerült azokat napvi­lágra hozni. Hol egy-két szót szólt az egyik kincsásó, hol két-három nap után elmaradt egy a két kö­zöl, hol pedig arra járó­kelők za­varták meg őket munkájukban. Ilyenkor a szintén jelenlevő fia­ látta, amint a kincsőrző törpe fe­léjük fordulva, fenyegetőzött és a kincsek néhány méterrel lejebb sü­lyedtek a földbe. Várni kellett újra a legközelbbi holdtölte utáni keddig, amikor új­ra hozzákezdtek a munkához, de sehogy se ment a dolog, mindig a már említett akadályok jöttek közbe. — Hanem most már nemsokára gazdag ember leszek — mondta az öreg czigarettakészítő és felragyo­gott a szeme — mert most végre összetalálkoztunk heten, akiket semmi se fog visszariasztani. Öngyilkosság a fürdőben. Életunt pinczér. Ma délelőtt egy fiatalember ál­lított be a Lukács-fürdőbe és a 16. számú fülkébe zárkózott. Alig volt bent pár perczig, amikor a kabin­ban revolverlövés dördült el. A személyzet feltörte a fülke ajta­ját és ott találták véres, átlőtt fejjel a fiatalembert, a re­volver a földön hevert. Nyomban értesítették a mentő­ket, közben odaérkezett a fürdő or­vosa is, de az életunt akkor már halott volt. A fiatalember a hom­lokába lőtt, a golyó az agyát ron­csolta széjjel, és nyomban megölte. A rendőri bizottság megállapí­totta, hogy az öngyilkos Farkas Dezső huszonkét éves pinczér. Két levelet hagyott hátra. Az egyiket „Annuskának“ czímezve, a máso­dikat édesapjának Dabasra. Talál­tak nála még egy levelet, amely­ben arról panaszkodik, hogy bol­dogtalanul szerelmes. Valószínű, hogy szerelmi bánatában követte el az öngyilkosságot. Holttestét a törvényszéki orvostani intézetbe vitték. ) A hazafiság kufárjai. Százezres panamák „a magyarságért“. Régi dolog, hogy ahol valami eszmét nagyon nyaggatnak, sokat hangoztatnak, ott az eszme leple alatt valami csúnya dolog lap­pang. Utóbbi időkben például majd mindennap felveri a csöndet az országot a vészkiáltás, hogy ez vagy az a magyar birtok román kézre kerül. Hiszen csak vissza kell emlékezni arra a botrányra, amely amiatt történt, hogy We­­kerle Sándor, miniszterelnök ko­rában oly ürügygyel, hogy egy ily birtokot megmentsen a magyar­ság számára, megvette azt méreg­drágán és csak azután derült ki, hogy aki elől elvásárolta, az nem a román veszedelem, hanem az ár­verés volt. Különösen Erdélyben divott ez a hazamentés, ahol tönkrement erdélyi urak, eladósodott földbir­tokosok fölsegítették magukat a hazafiság nyergébe és iszonyú lár­mával nekivágtak az állam kasz­­szájának. Előbb egy hírlapi had­járatot rendeztek, melylyel a kor­mány figyelmét az erdélyi viszo­nyokra terelték. Nap-nap után siralmas közleményeket helyeztek el az erdélyi sajtóban, hogy me­lyik magyar kézen levő birtok van veszendőben, mely legközelebb oláh kézre kerül. Ezt az eladósodott urak egy ki­tűnően megalapozott birtokpoliti­kával öltöztették föl, melynek nemzetiszinü köntöse már is sok erdélyi gazdasági egyesületet ej­tett reparálhatatlan tévedésbe. A birtokpanamistáknak ez a kormány azonban nem ült fel és ma már nyilvánvalóvá lett, hogy az egész birtoklárma üzleti fur­­fanggal bir. Legközelebb egy erdélyi földes­­ur birtokát eladóvá tette. A bir­tokot ezelőtt négy évvel vásárolta 32.000 koronáért, most azonban, amikor birtokán ugyanannyi te­her van, 100.000 koronát kér érte. Persze, hasztalan kínálta a föld­jét magánosoknak, még az összeg felét sem ígérték meg. Ekkor a földesúrnak hatalmas eszméje tá­madt. Tárgyalásokba bocsátkozott az erdélyi román bankokkal, de ezidőben az erdélyi sajtóban , a csüggedő hazafiság bánatával hir­dette, hogy román kézre kerül egy magyar birtok és az állam még a fülét sem mozgatja. A nagyságos úr könnyes sze­mekkel panaszolta el a község pap­jának, tanítójának, hogy rettentő nemzeti veszedelem következik a falura, mert ő, a kényszerűség ha­tása alatt, birtokát kénytelen az idegen nemzetiségű törekvések prédájára adni. A pap, a tanító jámbor, hiszé­keny ember, akinek fogalma sincs arról, hog­r itt most egy közönsé­ges földüzérkedésről van szó — önkéntelenül, jóhiszeműleg a tör­tető földbirtokos eszközévé ,stroh­­manjává vált. A tanító értekezlet­re hívja össze a falut, a pap pe­dig Rákosi Viktor elnémult ga­­ranciát szólaltatja meg újabb és újabb kiadásban, melynek persze az a veleje, hogy az államnak kö­telessége megmenteni az erdélyi magyarságot. Persze, a végén kitudódik, hogy nem a magyarságot, hanem az el­adósodott, vagy birtokspekuláczió­­val foglalkozó földesúrit kell tu­lajdonképen megmenteni. Egy másik esetben a földspeku­­lácziós hazafiak igen érdekes mó­don akarták a kormányt behá­lózni. A földmivelésügyi kormány er­délyrészi akc­iójában benne foglal­tatik a közlegelők javításának kérdése is. A tönkrement földesúr, a már levegőben lógó birtokát a nép iránt érzett szeretettől áthatva, , közlegelőnek ajánlja fel a község részére. A birtok megért testvérek között 50, maximum 60 ezer koro­nát, a földet azonban a községnek, amelynek tényleg szüksége lett volna egy közlegelőre, csak 160 ezer koronáért akarta átengedni. — Nem tesz semmit, mondotta a földesú­r a község lakosságának, ha ti nem is adtok többet 60 ezer ko­ronánál Majd ad az állam, csak kérni kell. És megkapjátok a bir­tokot. fis a gyanútlan falusi embe­reket m­aga köré gyűjtve — az ál­lamtól segélyt kérelmeztek. Elpa­­naszoltáke bajaikat, leírták nyomo­rúságaikat és hivatkozva a székely akczióra, már-már követelőleg lép­tek föl. Megindult a harcz a sajtó­ban s a „vésztelyes felhők“ amúgy­ kavarogtak a levegőben az elár­vult, a kormánytól elhanyagolt szegény magyarság felett. Persze a magyarság tovább meg­maradt magyarnak, ellenben a föl­desúrnak nem sikerült az erdélyi magyarság megmentéséért a kor­mánytól nemzeti ajándékképen 100.000 koronát kivasalni. Amiket fentebb leírtunk, ezek a szolidabb stiklik. Vannak ezeknél az esetek­nél sokkal nagyobb szabásúak. A birtokhiénáik Erdélyben úgy el­szaporodtak, hogy a kormány a legéberebb figyelemmel kell, hogy razziázon a keleti védbástyák alatt. . föépszállitás ppólsápa & Lök© Andor gépészmérnök, Budapest, VJ Vdoi­ut 34. próbálja szállít komoly és hitelképes vevőknek METEOR­ benzin- és nyersolaj-motorokat, lokomobilokat és cséplőgépeket. Ha a szállított gé­pek nem működnének kifogástalanul vagy bármi okból nem felelnének meg tökéletesen, a vevő min­­den kárpótlás fizetése nélkül elállhat a vételtől. A­ gépek meglepően olcsó ára több évre beosztotti részletekben törleszthető. sok 4á gép állandóan rak­­táron. Képes árjegyzék, költségvetés díjtalan. POLITIKA A képviselőház mai ülésén be­lefogtak a költségvetési javaslati­ tárgyalásába. Désy Zoltán és­ Holló Lajos politikai pártállásuk­ból kifolyólag nem fogadták el­­ a javaslatot. Közbül esett Szekulics Lázár horvát képviselő, aki a ja­vaslathoz hozzájárult. A­­vitát hol­nap folytatják. A főrendiház mai ülésén elfo­gadta az ideiglenes költségvetésről és a bankszabadalom meghosszab­bításáról szóló javaslatot. Az utób­bit vita nélkül. Az előbbinél Szabó Jenő sürgette a magyar ajkú gö­rög­katolikusok számára a szertar­tások magyar nyelvét, amire néz­ve Zichy János gróf közoktatás­­ügyi miniszter kijelentette, hogy az ügyet jóakarata figyelemmel kiséri, és Khuen-Héderváry Károly gróf miniszterelnök kihallgatáson fog megjelenni ő felségénél, hogy a ki­rálynak Ischlbe való elutazása előtt folyó ügyekről jelentést te­gyen. A miniszterelnök az appro­­priácziós vita és a képviselőház bi­zottságainak tárgyalásai folytán hétköznapokon akadályozva lévén, szombaton este utazik Bécsbe Bár­­czy István dr. titkár kíséretében s vasárnap kihallgatáson jelenik m­eg ő felségénél. Mostani bécsi tar­tózkodása alkalmával Khuen-Hé­derváry gróf az uj osztrák minisz­terelnökkel, Gautsch báróval is ta­lálkozni fog. A FRISS ÚJSÁG telefonszámai: Igazgatóság * * . . . 8—42 Szerkesztőség­i interurbán 137—51 Kiadóhivatal . • . . . 38—58 Nyomda «»**•». 54—39

Next